Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-27 / 48. (4491.) szám

1935 február 27, vasárnap.

^RSCT-MAfitAkHlKLflP

B

u

d

a

p

esti te

v

é

i

(Ző.) BUDAPEST. - Talán nem lesz érdekesség nélkül való, ha ezekben a sorokban beszámolni igyekszünk arról a hatásról, amelyet a hét folyamán lepergett világpolitikai események a magyar közvéleményből Kiváltottad. Még a mai, megicpetésekk-1 teljes időben is szokatlan az eseményeknek az a torlódása, amelyncx néhány nap lefo.gása alatt tanúi voltunk. A berchtesgadeni találkozó és Hitler kancellárnak az egész világpolitikai helyzettel foglalkozó beszéde, — Edén bukása és az ennek nyomán támadt cs még mostanáig sem elült izgalom, — a román rendi állam proklamálása, — mind olyan esemény, amelynek hatását a dolgok természeténél fogva az egész világ érzi és amelyekkel szemben a magyar közvélemény sem maradhatott közömbös.

Magyarországot — ezt talán nem is kellene külön kihangsúlyozni — elsősorban a német—osztrák viszony uj alakulása érdekli. Nemcsak azért, mert két vele szoros ba-| ráti viszonyban élő nemzet békés és a jelek szerint — őszinte megegyezéséről van szó, de főként azért, mert ez a most létrejött de tente egyik döntően fontos láncszeme annak a folyamatnak, amelynek előbb vagy utóbb Középeurópa uj elrendezéséhez kell vezetnie. Ebben az uj rendezésben Magyarországra kétségtelenül nagy és fontos szerep vár. A magyar közvélemény, amely tudvalévőén igen fogékony a politikai kérdések iránt, az óliberális körök kezdeti hisztériás hangulatától eltekintve — a német—osztrák megegyezés hírét megelégedéssel fogadta, mert a két német nép közeledésétől a megnyugvásnak olyan állandósulását várja, amely Magyarország felé is éreztetni fogja hatását. A létrejött megállapodásokat itt nem tekintik sem Hitler győzelmének, még kevésbé Schuschnigg vereségének, hanem tisztán és kizáróan olyan megegyezésnek, amelyet az általános európai helyzet váltott ki és tett szükségessé. Azt remélik, hogy a berchtesgadeni megállapodások végérvényesen tisztázták Németország és Ausztria egymáshoz való viszonyát és elhárítja azokat az akadályokat, amelyek eddig a két ország békés és nyugodt fejlődésének az útjában állottak.

— Magyarország — mondották nekünk fóíértesült helyen — csak örömmel veheti tudomásul azt, hogy a két német állam között olyan megegyezés jött létre, amelynek a jogok kölcsönös tisztelete és e jogok garantálása az alapja.

Ha a német—osztrák viszony rendezése kapcsán valamire kiváncsi a magyar közvélemény, akkor az az a kérdés, hogy milyen kihatással lesz ez a megegyezés a csehszlovák köztársaságra, illetően a köztársaságban élő negyedfélmillió német kisebbségre? Mert itteni fölfogás szerint a német kisebbségi kérdés rendezése föltétlenül maga után kell, hogy vonja a köztársaságban élő magyar kisebbség ügyének rendezését is.

Ami most már Edén angol külügyminiszter bukását illeti, ettől a ténytől az itteni körök az angol—olasz közeledés gyors bekövetkezését remélik. Ennek a közeledésnek a megteremtése már csak Magyarországnak közismert oíaszbarátsága miatt is osztatlan rokonszenwel találkozik, nem is szólva azokról a tagadhatatlan nagy előnyökről, | I amelyek ebből a megegyezésből az európai béke lehető megőrzésére hárulnak.

A román rendi állam megteremtése Magyarország nézőpontjából alapjában véve teljesen érdektelen esemény, mert az itteni közvéleményt a román kérdés csak az ott élő magyar kisebbség sorsán keresztül érdekli. A Romániában egymást követő konvulziók kifelé nem mutatnak olyan népet, sem olyan belpolitikát és társadalmi rendszert, amely Európa nézőpontjából megközelítené Magyarország fontosságát, ahol alkotmányos élet és gazdasági kiegyensúlyozottság uralkodik. Tagadhatatlan ugyan, hogy a parancsuralmi eszme hatása alatt Magyarországon is itt-ott fölütötte a fejét valamely alkotmányellenes mozgalom. De sohasem tudott még odáig fejlődni az ilyen szélsőséges irányzat, hogy parlamenti képvÍ3ele+b'*z hsson. Ezeket a mozgalmakat, amint a legutóbb föloszlatott Nemzeti Akarat Párt (Szálasi pártja) példája mutatja, a ’ tr agyar á^amhatalom egyszerű rendészeti í kérdésnek rekinti és ily-'n alapon bánik is 1 vele. Általában el lehet mondani, hogy Ma- 1 gyarországon ezek a szélsőséges irányzatok I nem találnak fogékony talajra. >

Mialatt Európában uj rendszerekkel próbálkoznak, addig Magyarországon éppen

ebben a pillanatban is a parlamentáris rendszer kiépítésén éa betetőzésén munkálkodik a törvényhozás. Éppen most tárgyalja a parlament a mezőgazdasági munkásbiztositásról szóló törvényt^ amely valóságos népnyugdijat statuál — szerény keretek között is — a mezőgazdasági munkások és

cselédek részére. Egyáltalában az itteni kormányzatot láthatóan az a szándék vezeti, hogy jelentékeny szociális reformokkal alapozza meg azt az uj választójogot, amely már a legközelebbi napokban a parlament elé kerül. Minthogy a bizottsági tárgyalásokon a javaslatot per longum et latum megtárgyalták és minden részletében behatóan megvitatták, egészen bizonyosra vehető, hogy az uj választójog még husvét előtt törvényerőre emelkedik. Ez a törvényjavaslat tudvalévőén az egész vonalon bevezeti a titkos szavazást, de hogy a nemzeti és polgári irányzat biztosítható legyen, mint fékező

MEGHÍVÓ

*

szakképzett asszisztensnőit Sztövenszkán l

Díjtalan tanácsokat ad a szépségápolás minden terén

SzSoyenszkói elöadókörutján a következő városokban tartózkodik:

Besztercebányán a Kazár-drogériában február 28-án és március 1-én, hétfőn és kedden.

Ipolyságon Lengyel Kató drogériájában március 2, 3-án, szerdán és csütörtökön.

Rimaszombatban a Bokor-drogériában március 4, 5-én, pénteken és szombaton.

Rimaszombatban ülést tart az egyesült párt végrehajtsbizottsága

POZSONY. — Az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt országos végrehajtóbizottsága március 5-én, szombaton délután 3 órakor Rimaszombatban a Tátra-száilodában ülést tart s azon az aktuális politikai kérdéseket és a szervezési

ügyeket tárgyalja meg. A következő napon, vasárnap Losoncon és Gömörben a párt törvényhozói és tartománygyülési képviselői értekezleteken és gyűléseken vesznek részt, amelyeknek helyét és idejét még közölni fogjuk.

Vasárnap ér véget a kozépeuropai ifjúság prágai értekezlete

A háromnapos kongresszus • Borsody István javaslatai a kulturális bizottságban

PRÁGA. — Amint már jelentettük, péntek délelőtt Prágában középeurópai ifjúsági értekezlet nyílt meg osztrákok, magyarok, lengyelek, románok, jugoszlévok, bolgárok és aP rendező csehszlovákok részvételével. Magyarországot az éppen csehszlovákiai előadóuton tartózkodó Gál István, az „Apollo" cimü folyóirat szerkesztője és az ,,Apollo" irói körének két tagja, Kósa József és Sárkány Oszkár, valamint a „Duna népe" szerkesztője, Riegler Imre képviselik. A csehszlovákiai magyar ifjúság képviseletében dr. Borsody István, a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszsövetségi Liga ifjúsági szakosztálya nevében, Jóo Kálmán pedig a prágai főiskolások Táncsics Mihály Köre nevében vesz részt az értekezleten.

Péntek délelőtt a prágai Reprezentációs Házban a szokásos üdvözlések keretében dr. Zenki Péter, Prága város polgármestere nyitotta meg az értekezletet.

Délután Prága város polgármestere fogadást rendezett a kongresszus résztvevőinek tiszteletére, ezen a csehszlovák politikai és társadalmi élet több előkelősége jelent meg, köztük több szudétanémet képviselő is.

Este a Szudétanémet Ifjúsági Szövetség a prágai Német Házban teát adott a kongresszus alkalmából. Ezen Günzel Károly, a szövetség elnöke üdvözlő beszédében sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy az értekezleten nem vesz részt a német birodalmi ifjúság, mert — úgymond — Németország azon országok közé tartozik, amely nélkül Középeurópa problémáit nem lehet megoldani.

Szombaton kezdetét vette az értekezlet bizottsági munkája. Ennek során a kulturális bizottságban a román, osztrák, szlovák és szudétanémet delegátusok után dr. Borsody István a Dunamedence kulturális kapcsolatairól és az utódállamokban élő magyar nemzeti kisebbségek helyzetéről tartott előadást.

Magyarok a Dana-medencében

Borsody István beszédében ecsetelte a magyar nemzet középeurópai helyzetét.

Mi magyarok — mondotta egyebek közt — nemcsak Középeurópához tartozunk, hanem egy különös középeurópai nemzetet alkotunk, amennyiben nem egy országban, hanem egyszerre négy középeurópai országban élünk. Ennélfogva természetes törekvésünk közé tartozik, hogy e négy ország magyarságát összetartsuk. Jól tudjuk, hogy ez tökéletesen csak akkor sikerülhet, ha Középeurópa összes nemzetei a békés együttműködés útjára lépnek. De ha a dunai országok együttműködésére irányuló eddigi törekvéseket figyelemmel kisérjük, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy ezek mindenkor csak politikai célokat követtek és egy dogmatikus politikai ideológia szolgálatában állottáik. Az együttműködésnek ezt a formáját teljesen elihibázottnak tartjuk, mert meggyőződésünk szerint

politikai jelszavak nem alkalmasak arra, hogy a dunai népek békéjét és kibékülését előmorditsák. A hatalmi politika törekvéseivel szemerőt, a szavazás során bizonyosfoku pluralitást vezet be. Ezzel is biztosítani akarják az értelmiség vezető szerepét a magyar törvényhozásban, amire egy szegény, kis országnak a mai viszonyok közepette igen nagy szüksége van. Azt lehet mondani, hegy az uj választójog kapcsán Magyarország a szó szellemi értelmében vett arisztokratikusdemokrácia hazája lesz a proletár-demokráciák országaival szemben. De ettől az uj választójogtól remélik azt is, hogy az a keresztény és nemzeti irányzat, amely húsz esztendő óta vezérlő eszméje a magyar politikáink, me-tisztultan és megerősödve hatja át a széles néprétegeket, még azokat is, amelyek ma hajlamosak arra, ~ogy aká. a jobb-, akár a baloldali szélsőségek prédájává legyenek.

Egészen bizonyos, hogy helytálló az a jó helyről szerzett értesülésünk, hogy a választójog elintézése után a magyar kormány végső számadásra szánja rá magát a szélsőségekkel szemben, amelyek ma nyugtalanítani igyekeznek a magyar életet. Kétségtelen ugyanis, hogy ezeknek az idegenből importált eszméknek Magyarországon nincsen talaja és hiába hiszterizálnak egyesek, «— Magyarország ma Európában a biztosságnak és a szabadelvüségnek egyik utolsó szigete, ahol még szabad véleménynyilvánítás és igazi polgári szabadság van. Persze ezt a szabadelvüséget gyökeréig áthatja az erős nemzeti öntudat és a keresztény világszemlélet, amely mindenkit magába olvaszt, aki őszintén és nyíltan ezeknek az eszméknek a szolgálatába szegődik.

Eveken át székszorulábban szenvedő egyének gyakran meglepő rövid idő alatt rendbejönnek, ha reggelenként felkeléskor és esetleg este lefekvés előtt is egy-egy félpohár természetes „Ferenc József" kcserüvizet isznak. Kérdezze meg orvosát., *o

ben az együttműködést csak a kultúra és a szabad, elfogulatlan szellem jegyében tudjuk elképzelni. (Nagy taps.) Sajnos, ezen a téren nincsenek elődeink, s mi fiatalok, ha a dunai népek békéjét őszintén óhajtjuk, szögezzük le, hogy a kulturális elszigetelés politikáját elítéljük és követeljük a középeurcpai nemzetek szellemi javainak kölcsönös és szabad kicserélését. (Taps.)

Mi magyarok, saját keserű tapasztalataink alapján állapítjuk meg, hogy politikai törekvések a szabad szellemi érintkezést egyenesen gátolják. Ha az értekezlet programja szerint részletesen foglalkoznék a csehszlovákiai magyarság dunamedencei kulturális kapcsolataival, oda lyukadnék ki, hogy mi ezeknek a kapcsolatoknak kimélyitésén fáradoztunk, s hogy törekvéseink számos akadályba ütköztek. A mai gyakorlat szerint például Magyarországon megjelenő irodalmi és tudományos müvek sem léphetik át a határt —, ezek a viszonyok teszik teljesen lehetetlenné a középeurópai szellemi érintkezést. Mi fiatalok tiltakozunk az ilyen módszerek ellen, mert ezek derékba törik a középeurópai nemzetek békés kibontakozását.

Két magyar javaslat

Borsody István ezekután a következő javaslatot terjestette az értekezlet elé: A kongresszuson résztvevő fiatalság követelje a középeurópai államok közt a tudományos és irodalmi müvek szabad forgalmát, mert a Dunamedence nemzetei csak ezáltal ismerhetik meg egymást és csak ez készítheti elő a dunai népek békés egymásratalá- Iását.

Jól tudjuk — folytatta Borsody István, — hogy ez a követelés elsősorban a csehszlovákiai, romániai és jugoszláviai magyar nemzeti kisebbségek követelései közé tartozik s jól tudjuk azt is, hogy ezen követelés teljesítése éppen ezért ütközik akadályokba. De a Dunamedence békéje csak akkor születhetik meg, ha az összes érdekelt nemzetek követelései igazságos kielégítést nyernek. Mert minden kísérlet, amely csak egyesek érdekeit követi, nem őszinte szándékú és nem hozhat gyümölcsöket.

Borsody István a csehszlovákiai magyar ifjúság kulturális helyzetével foglalkozva rámutatott arra, hogy Csehszlovákiában a magyarságnak nincs saját egyeteme, ezért an;#inyelvén nem nyerhet el magasabb műveltséget.

Erre való tekintettel javaslatot terjeszt az értekezlet elé, mely szerint a kongresszus határozntilag foglaljon állást amellett, hogy a dunai államok kölcsönösen ismerték cl a külföldön végzett tanulmányokat, különös tekintettel azokra a nemzeti kisebbségekre, amelyek saját országukban nem rendelkeznek anyanyelvű egyetemekkel és főiskolákkal.

A kongresszusi tárgyalások a kulturális és közgazdaság! bizottságokban a szombati nap folyamán befejeződtek. Vasárnap délelőtt az értekezlet határozatainak kihirdetésével és ünnepélyes üléssel a háromnapos kongresszus végetér.

5