Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-22 / 43. (4486.) szám

1938 február 22, kedd. TB/;5AlMAGtARHlRLAI> MT i- v­(A VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA) az, ami a birodalomban az elmúlt öt év alatt történt, csodája a legszorgalmasabb és a leg­tehetségesebb európai nép erőösszpontositá­­sának. Mennyivel nehezebb ipart és közgaz­daságot fejleszteni ott —- például Németor­szágban ahol már bizonyos telítettség és termelési maximum van, mint ott — például Oroszországban —, ahol még semmi sincs és egy mérhetetlenül gazdag ország szűz erejével valóban amerikai módon lehet in­vesztálni, szűz bányákat föltárni, s csak ki­nyújtani a kezet az uccán heverő gazdagság felé. Mennyivel könnyebb az első tiz kilo­métert megtenni, mint. tegyük föl, egyfoly­tában menve, az ötödik tizet, pedig Orosz­ország régi föllendülésekor az első tizet tette meg, a németek most az ötödiket. S azonkívül: orosz eredménybeszámolásokat régen nem hallunk már. A trockizmus elso­dorta a statisztikai adatokat, az orosz ter­melés nem emelkedik, s a maximális produk­ció versenyfutásában a nemzeti szocialisták rendszere átvette a vezetést a kommunista rendszertől. — De bennünket nem is a vas- és szénipar, vagy az uj találmányok, az épít­kezés és az idegenforgalom terén elért ered­mények érdekeltek, mint azok, amelyek a szociális haladás útját írták le, s amelynek számadataiból megállapíthattuk, hogy sehol n« m törődnek annyit a kisemberrel, a mun­kással és a földművessel, mint Németország­ban, sehol nem javultak ennyire a közegész­ségügyi, népesedési és életstandardi viszo­nyok, — ha ezek az adatok tényleg igazak! Mennyit beszéltek az elmúlt évben a francia szociális biztosításról és fizetett munkássza­badságról (egészen a legtöbb francia szociá­lis intézkedés visszavonásáig beszéltek ró­luk) — s most kitűnik, hogy Németország­ban régen megvannak és működnek e be­rendezkedések. A beszéd politikai részére még visszaté­rünk. Most csak azt állapítjuk meg, hogy Hitler középeurópai politikájában más mód­szereket használ, mint eddig. Szó sincs töb­bé erőszakos beavatkozásról, s a fegyverek alkalmazásáról, s ha Hitler valamit el akar érni, bévülről, az egyes országok belpoliti­kájára gyakorolt nyomással éri el. Ez az a „német nyomás”, amelyről Borsky ir a Ná­­rodni Politika vasárnapi vezércikkében. A Führer szemmelláthatólag egyre jobban bí­zik a német dinamikában. Bízik abban, hogy ugyanúgy, mint Ausztriában, vagy némileg Jugoszláviában, az emberek hangulata a többi középeurópai állam belsejében is oly­módon alakul át, hogy keresni fogja a meg­egyezést Németországgal és önként enged a német erőnek, amennyiben teljesíti a béke­kötés néhány enyhe és hordozható föltételét. Nem véletlen, hogy Hitler élesen szembe­szállt a külföldi németellenes sajtóval: ha egyszer e sajtó agitációját sikerül megaka­dályoznia, könnyebben eléri, hogy más álla­mokkal is a berchtesgadeni megegyezéshez hasonló békét kössön. Csehszlovák szempontból nehéz ítéletet mondani arról, amit Hitler mondott. S tényleg, a prágai sajtó egyelőre nem is igen igazodik ki a beszédben s miközben csak állandóan arra szólítja fel a közvéle­ményt, hogy ,,őrizze meg idegeit", bizonyá­ra megvárja Krofta nyilatkozatát s annak irányelvei szerint cselekszik, mert a saját erejéből a mai bizonytalanságban nehezen találja meg a kivezető utat. Hiszen már a beszéd közvetítése a prágai rádióban is olyasmi volt, amit nem igen értett meg. Azt azonban mindenki tudja, hogy a nyi­latkozat után Hitler hatványozott mérték­ben törődni fog a szudétanémetséggel — és ezzel kapcsolatban messzemenően Hen­­lein pártjának segítségére síét. Mindent számításba véve le kell szögez­ni, hogy a beszéd következményeit csak na­pok múlva, Krofta, Schuschnigg, Delbos és Chamberlain beszédei után tekinthetjük át s meg kell várni Edén bukásának hatását is. A sors iróniája, hogy hétfőn délután az angol álsóházban Edén ugyanolyan drámai erejű önigazoló beszéddel vonult le a szín­ről . mint elődje, Hoare, akit Edén buktatott meg. Az elmúlt két év Hoaret igazolta, váj­jon az eljövendő évek elégtétéit adnak-e Edennek? Hitler beszédéből és a nyilatko­zat reális, de feltételektől függő békeaka- j rásából s abból, hogy Anglia uj külügymi­nisztere hajlandó a feltételeket teljesíteni, mig Franciaország hallgat, „mintha nem is létezne", arra következtethetünk, hogy az idők ez alkalommal nem fogják Edent iga­zolni és béke lesz a világon. ((TUDÓSÍTÁS ELI 4-én semmi más nem történt, mint a hadsereg át­szervezése és felújítása. Hitler köszönetét mon­dott Blombcrg tábornagynak, aki egészségügyi okokból visszavonult s ugyanúgy megköszönte a lemondott Friísch tábornoknak is a haza érde­kében végzett tevékenységét. Ami történt, a po­litikai és katonai vezető réteg fiatal elemekkel való felfrissítését jelentette. — Tudjuk, hogy a jövő a katonai és politikai hatalom erősebb összefogását teszi szükségessé s ezért cselekedtünk igy. Hitler bejelentette, hogy a német katonai ha­talom a jövőben még jobban megerősödik s a bi­rodalom mindent el fog követni, hogy a hadse­reg eleget tehessen feladatának. Gyarmatokat! A gyarmati kérdésre áttérve Hitler a követ­kezőket mondotta: — Gazdasági helyzetünk rendkívül nehéz, mert több mint 140 ember él egy négyzetkilo­méteren Németországban. Nem rendelkezünk azokkal a nagy természeti kincsekkel, amivel más népek. A német tér szűkösségén csak a ter­melés emelésével tudunk segíteni. Pénzünk A külföldi saj Franciaországgal szemben Németországnak nincs semmilyen territoriális követelése. Angliával sincse­nek ellentétei, kivéve a gyarmati kívánságokat. A nyugati hatalmak együttműködését egyedül a szörnyű sajtóizgatás rontja meg. Ez a háborúra való izgatás a személyes vélemény szabadságának jegyében törté­nik. Hitler szerint a németek nem értik, hogy nem le­hetne törvényes eszközökkel megakadályozni a sajtó háborús izgatásait. Ez a sajtóizgatás ugyanis vészé yt jelent a békére. Eddig a németek hallgattak, de a jö­vőben valódi nemzeti szocialista alapossággal felelni fognak a külföldi izgatásokra. Hitler ezután részlete­sen idézi a külföldi sajtóban megjelent híreket, ame­lyek február 4-ről szólották s a leglehetetlencbb ada­tokat tartalmazták. Általános kacaj között idézi pél-JE A 2. OLDALON.) semmi mást nem jelent, mint a német ember munkájának kifejezését. Évről-évre erősebbé válik a gyarmatok visszaköve­telése, mert e gyarmatok, amelyek a többi hatalom számára értéktelenek, számunkra az életet jelentik. Kölcsönökkel és hitelekkel senki sem veszi meg tőlünk a gyarmatok visszakövetelésének jogát. Nem akarok a részletekbe bocsátkozni, de már itt kijelentem, hogy nem bízom semmiféle konferenciában. A német nép természetes kívánságait nem lehet politikai üzletek alapjává tenni. Hitler e bejelentéssel kapcsolatban megcáfolta azo­kat a külföldön elterjedt híreket, hogy Németország visszatér a népszövetségbe, amelybe „Stresemann fe­lejthetetlen kancellársága alatt kegyesen felvették". Németország soha nem tér vissza a népszövetségbe, mert nem szándéka az, hogy a népszövetség többségi határozata alapján valahol a világon az igazságtalan­ság védelmére legyen kénytelen kivonulni. A német nép soha nem avatkozik olyan konfliktusokba, ame­lyekhez semmi köze. Ha azonban valahol német érdek van veszélyben, akkor a birodalom saját maga telje­síti majd feladatát. Hogy Németország dokumentálja a népszövetséggel való teljes szakítást, Hitler kancel­lár bejelenti Mandzsúria elismerését is. izgatás ellen dául azt a hirt. hogy tizennégy német tábornok február 4-e után Ludcndorff holttestével Pr ágiba szökött és azt, hogy a ravasz Göbbels egy hangot ke­res Németországban, amely hang hasonlítana Hitler hangjához, mert a kancellár már nem tud beszélni. A sajtóizgatással kapcsolatban Oroszor­szágról is beszélt s megállapította, hogy Né­metország legnagyobb ellensége továbbra is a szovjet marad. Hiába mondja Edén, hogy a szovjet nem akar beavatkozni az európai ügyekbe, Sztálin a Pravdában irt levelében nyíltan bejelenti ezt és Hitler kommunista­ügyekben inkább hisz Sztálinnak, mint Mr. Edennek. A prosíata megbetegedéseinek kezelésé­ben a rendkívül enyhén ható természetes „Ferenc József" keserüviz — reggel éhgyo­morra egy kis pohárral — gyakran nagy­­fontosságú szolgálatot tesz azzal, hogy igen könnyű, lágy székletétet biztosit és az egész anyagcserét előmozdítja. Kérdezze meg orvosát. 25 A nemzetközi sajtókampány veszélyezteti az európai békét s Németország nem felel­het rá másként, mint a német haderő meg­erősítésével. Február 4-e óta a birodalom a lehető legerélyesebben teszi még erősebbé hadseregét. Konferenciákra nincs szükség, de az európai ügyeket a jövőben a normális diplomáciai jegyzékváltással kell elintézni, A többi állammal való viszony Az egyes államokról szólva, Hitler kije­lentette, hogy őszintén kívánja Japán győ­zelmét a Távolkeleten, mert e gj/őzelemmel Japán a bolsevizmustól menti meg Európát. Egyébként azonban a birodalom teljesen semleges Távolkeleten és szerinte a harc csak azért törhetett ki ott, mert a kommu­nista agitátorok Kínát Japán ellen hangolták. Magyarországot, Jugoszláviát és Bulgá­riát Hitler úgy említi meg, mint azokat az államokat, amelyekkel Németország barát­ságban él. Mussolinit mint századjelentőségü államférfiut üdvözli, aki belátta, hogy min­denütt a németek segítségére keli sietnie, ahol a bolsevizmus elleni harcról van szó. A nemzetiek győzelme Spanyolországban ugyancsak a bolsevizmus gyöngülését jelen­tené s ezért őszintén kívánja ezt a német bi­rodalom. Berlin nem nézhetné közömbösen a bolsevizmus győzelmét Spanyolországban. Beszédét Hitler a német nép értékébe és fölemelésébe vetett föltétien hit hangoztatá­sával fejezte be. A beszéd hatása Csehszlovákiában PRAGA. — A csehszlovák rádió Hitler beszédének közvetítését vasárnap délben a következő szavakkal vezette be: — Húszéves politikai önállóságunk alatt már számos komoly pillanatot átéltünk. En­nek ellenére mindig megtettük kötelessé­günket, mert tudtuk, hogy munkánk jó mun­ka. Tovább építettük államunkat és Európa egyik legjobb államát teremtettük meg, amelyet a középeurópai térben föl lehet építeni. A nemzetközi helyzet egyre na­gyobbodó bonyodalmaival kapcsolatban tu­datára ébredtünk annak, hegy helyzetünk rendkívül súlyos, de azt is tudjuk, hogy elődeink Európa ezen exponált helyén egy olyan államot tudtak fenntartani, amelynek neve tizenkét századon át gyakran jóhang­­zásu volt egész Európában. Ne feledjük el ezt most sem, amikor körülöttünk rendkí­vül súlyos események történnek. Nemze­dékünk sokat tett azért, hogy őseink mun­káját eredményesen folytathassuk. Kipró­bált vezetőink alatt becsületes munkát vé­geztünk minden téren. Lelkiismeretünk nyu­godt, de szükség van arra, hogy idegeink is nyugodtak legyenek. Nem engedhetjük meg, hogy bárki letéritsen munkánk foly­tatásának útjáról. Aki ezt megkísérli, nem érhet el eredményt, mert mindent megtet­tünk biztonságunk érdekében, amit csak megtehettünk. A jelszó ma csak a követke­ző lehet: kitartani, bízni vezetőinkben, nem engedni a kishitűségnek s arra gondolni, hogy eddig még soha, a legnehezebb idők­ben sem buktunk el. Az első prágai sajtó-kommentárok PRAGA. — Hitler beszéde után Prágá­ban senki sem tagadja, hogy a beszéd több éles fordulatot tartalmazott Csehszlovákia ellen annak ellenére, hogy a köztársaság nevét Hitler meg sem említette. Illetékes körök mégis nyugodtan Ítélik meg a hely­zetet. Csehszlovákiának nincs mit szégyel­­nie kisebbségi politikáján, hangoztatja a beszéd első illetékes kommentárja. Német­ország elégtétellel beszél a lengyelországi németek helyzetéről, de Csehszlovákiában a németek sorsa sokkal jobb, mint Lengyelor­szágban. Hitler a német kisebbségek védő­iéként jelentkezik s amennyiben ez a cseh­szlovák szuverénitásba való beavatkozást jelentené, Csehszlovákia tiltakozna ellene. A kisebbségek ellenőrzése egyedül a nép­­szövetség feladata. Az Ausztriáról szóló részben Csehszlovákiában is nélkülözik az osztrák függetlenség határozott kiemelését. Ezenkívül feltűnést keltett az az élesség, amellyel Hitler Angliáról beszélt. A prágai hétfői lapok többnyire rövid kommentárral kisérik a német nyilatkozatot* Az agrár Veéer szerint először történt, hogy Németország azt a jogot követeli ma­gának, hogy idegen államok német kisebb­ségeit megvédhesse és képviselhesse. Ezt a programot a német államfő most hivatalo­san proklamálta. Az osztrák események megmutatták, hogyan értelmezi Németor­szág ezt a védelmet. Csehszlovákiáról Hit­ler nem nyilatkozott közvetlenül, de a cseh­szlovák sajtó leszögezi, hogy a csehszlová­kiai németek kérdését Csehszlovákia csak a saját szuverenitásának megfelelően old­hatja meg. A Ráírni Noviny szerint Hitler ugyan kijelen­tette, hogy békét akar, de e kijelentés csak ak­kor válik hathatóssá, ha Németország nem avat­kozik mások belügyeibe. A Lidové Listy szerint Hitler nyilatkozata annyiban volt meglepetés, mert nem hozott sem­mi lényeges újat. Hitler kitér a nemzetközi po­litikai élet fontosabb kérdései elől. Hitler a bol­sevista világforradalom ellen harcolt, de nem szabad elfeledkeznie arról, hogy Németország körül számos olyan békés nép él, amely nem aggódik a bolsevizmustól. A Polední List szerint viszont az keltett meg­lepetést, hogy Hitler mily fölényesen bánt Ang­liával. * A Pondelník megállapítja, hogy Hitler meg­nevezi Lengyelországot, Jugoszláviát, Magyar­­országot és Ausztriát, de nem nyilatkozik Cseh­szlovákiáról. A beszéd legveszedelmesebb része az, ahol Hitler leszögezi, hogy nem fogja tűrni, hogy a kisebbségi németeket felfogásuk miatt bárhol üldözzék. A kancellár kötelessége, hogy konkrétan leszögezze, hogy mit ért ez alatt. Az A—Zet vitába száll a Národní Politika vasárnapi jóslásával, hogy Németország erős nyomást fog gyakorolni Csehszlovákiára abban az irányban, hogy Prága bontsa fel a Moszkvá­val való szövetségét. Az A—Zet úgy tudja, hegy ilyen nyomásról szó sem lehet. .Egész sor más kérdés van, amelyben Csehszlovákia szíve­sen megegyezne Németországgal, ilyen a sajtó­béke, a kölcsönös belpolitikai be nem avatkozás, az ideológiai nézeteltérések kikapcsolása a két állam viszonyából, — ezekről a kérdésekről lesz­nek rövidesen tárgyalások a két állam közt. A Národní Politika déli kiadása kiemeli ve­zércikkében, hogy Hitler nyomatékosan kije­lentette, hogy a megujhodott és katonailag erős Németország védelmébe veszi azokat a némete­ket, akik a saját akaratuk és az önrendelkezési jog ellenére Németország határain kívül kényte­lenek élni. A cikk végén a lap hangsúlyozza, hogy a tényeket tudomásul kell venni s Cseh­szlovákia „nem engedi magát félrctériteni a né­metekkel való megegyezés utjából". A cseh szociáldemokraták déli lapja, a Vecer­­ník Práva Lidu a következőképpen jellemzi Prá­ga álláspontját: A csehszlovák politikai körök­­j ben nyugodtan fogadták Hitler beszédét, | Amennyiben Hitler beszédében kísérletet tett arra, hogy a német kisebbségünkkel kapcsolat­ban beavatkozzék belügyeinke, mikor mi a né­metség problémáját a külföld minden beavatko­zása nélkül magunk fogjuk megoldani lojális né­metjeinkkel egyetértőén, akkor ezt a kísérletet a leghatározottabban visszautasítják, A Haló Noviny „A csehszlovák rádiót gleich­­schaltolták?" című cikkében a csehszlovák rádió­nak azt a rendelkezését, hogy a Hitler-beszédet közvetítette, a demokrácia elleni merényletnek minősíti s az intézkedést a Beran-féle agrárpárti jobboldali irányzat müvének tulajdonítja. Bécsi visszhang BÉCS. — Hivatalos körök egyelőre tartózko­dóan ítélik meg Hitler beszédét, mert nem akar­ják megelőzni Schuschnigg csütörtöki nyilatko­zatát. Schuschnigg csütörtökön este beszél. Po­litikai köröket kellemetlenül érintette, hogy Hitler nem tett ünnepélyes fogadalmat Ausztria függet­lensége mellett és nem bélyegezte meg az auszt­riai nemzeti szocialisták illegális terrorját. Egyéb­ként azonban örömmel veszik tudomásul, hogy Hitler emlékezett a julius 11-i szerződésre. Nagy feltűnést keltett, hogy Hitler soha sem beszélt „Ausztriáról", hanem mindig „Némeíausztriá­­ról". Mint ismeretes, a Némeíausztria kifejezést 1918-ban teremtették Becsben, amikor a csatla­kozási gondolat még a legerősebb volt. Politikai­lag sokra értékelik azt is, hogy Hitler megdicsé­ri Schuschniggot. A népszavazásra való célzás­nak veszik azt a bejelentést, hogy Németország szükségesnek tartja a népek önrendelkezési jo­gának kinyilvánítását. Nemzeti szocialista tüntetések Ausztriában BÉCS. — Hitler beszéde után az osztrák fő­városban sok menet formálódott és a nyilvános helyeken és vendéglőkben hallgató tömegek ösz­­szeverődtek, hogy tüntessenek. Több ezer ember vonult föl az uccákon és Hitlert és Németorszá­got éltette. A német követséget rendőrkordon vette körül, úgyhogy oda nem juthattak el a tüntetők. A rendőrség azonban nem lépett közbe. Felvonulás közben számos zsidóellenes kijelen­tés hangzott el. A hazafias front tagjai több he­lyen ellentüntetést rendeztek és Ausztriát és Schuschniggot éltették. A hazafias front egyik házánál súlyosabb összeütközésre került a sor s az osztrák rohamosztagok kénytelenek voltak erőszakkal eltávolítani a benyomuló nemzeti szo­cialistákat. A munkások a városháza előtt tün­tettek Hitler ellen. Kisebb nemzeti szocialista csoportok a késő esti órákig énekeltek és tüntet­tek Bécs uccáin. Az Operaházban szavalókóru­­sok ünnepelték Hitlert. Hétfőn este az osztrák nemzeti szocialisták nagy fáklyásmenetet akarnak rendezni a bécsi Ringen Hitler tiszteletére. Számos bécsi házon a kampóskeresztes zászló lobog. Béccsel egyidejűleg több vidéki városban is tüntettek, igy Linzben, ahol erős rendőrkészült­ség kergette szét a gyülekezőket. Grácban egyen­ruhás nemzeti szocialisták szabályos rendszolgá­latot létesítettek. Több ezer főnyi tömeg tüntetett a püspöki palota előtt, de összeütközésre nem került sor, mert a rendőrség nem avatkozott be. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom