Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-20 / 42. (4485.) szám

8

1938 február 20, vasárnap*

Ahol a népdalok még őrzik az ősi múltat

Irta: Maoga János

„Mikor az Úristen a fadtukat teremtette, elgyött erre a vidékre is és hegyről-'hegiyre llépekedett. Egyik lábával a Zsdíbrice, másik lábával a Ghymesi hegyre lépett és köziben a markából kipottyantotta a falut. A 'lábnyomok mind a két helyen a sziklában vannák. Ezeket most is ísilennyomának nevezik".

így mesélte el nekem Zsére falujának történetét Dallas László, a zsérei parasztbiró és kisgazda, a SzMKE helyi exportjának lankadatlan kulturharcosa.

1937 július 18-án voltaim először Zsérérn, hogy fonográfom viaszhengereiben az utókor számára megiöTöikitsem a zsériek ősrégi és örökszép népdalait. Népdaligyütijő útjaimnak legszebb állomása volt ez a völgyben épült kis falucska. Sose felejtem el ezt a vasárnap délutánt. Körülbelüli délután négy óra volt, amikor a falába értem. Először is Síinek Vilmos kollégámat kerestem fel, akinek elmondtam jövetelem célját. Néhány perc múlva tele volt az iskola és megkezdődött a népzenei hangverseny, melyet a legigényesebb hangvexsenylátogató is meghallgathatott volna. A zsérei néplékkből felcsendülitek az ősrégi melódiák, azok a dallamok, amelyek évszázadok óta egy áhitatos zsolozsmaként, iránt az oltár tömjénfüstje, átölelték az Isten-nyomát.

Rácz Magdolna, 25 éves menyecske ül először a „csodálatos gép" elé. Egy előkelő mozdulattal megigazitotta márványbakivánkozó. tökéletes szép arcát őrző fejkötőjét, aztán bá melyik tanult énekesnőt meghazudtoló nyugalommal, tiszta csengő hangiján énekelni kezdett:

Ki lovai vannak a nagy hegyek alatt?

Ott is ott vannak a Szórád Józsefek,

Selyem Sára, jó Magyar Ilonának Haján fölül gyöngy koszorú, gyöngy.

Ereggy Dallos Rozi, előzd meg az én lovaimat Én is megtérítem a te ludjaidat.

Selyem Sára, jó Magyar Ilonának Haján fölül gyöngykoszoru, gyöngy.

Áhítattal hallgattam ezt a különös szövegű dallamot. Annál is inkább, mert azonnal érez-I tem, hogy ezeknek az értelmetSennek látszó szavak mögött a zsérei élet: a kristálytiszta szerelemnek ősi mditoszokJkial vegyült emléke látott napvilágot, hogy a nyári napfény aranysugaraiban megfürödve, újból visszanyerje egykori csillogását. Mert az életetadó naipistem szülöttje ez a dallam, amelyet a szerelem csodálatos teremtőereje éltetett és éltet ma is, amikor az érzékiség felett örömünnepet ülnek a bömbölő slágerek. Z‘:érén a szerelem ünnepe még most is junius 24. napjának előestéjén van, amikor a falu alisó- és felső végén meggyujtják a szentiványi tüzet. Ott, a napisten diadalmát hirdető tűznél éneklik ki a szerelmes párokat, akik a legtöbb esetben egymásra találnak az Ur oltára előtt is és a , JioIto miglan-holtodiglan esküszavaival a sírig kiférik egymást.

De a pogány múlt szerelem-ünnepébe a kereszténység tisztultabb hitvilága is elvegyült már évszázadokkal ezelőtt. Ezt mutatja az a dallam', melyet az előbbi után énekelt Rácz Magdolna ezüstcsengetyüihöz hasonló, csilingelő hangja:

Ahol a nap nyugszik,

Ott Mária alszik Napfölkeltyig,

Lassan csengessetek Ti apró gyiákok,

Hogy aludjon Mária Napfölkeltyig.

Rácz Magdolna után Tallós Rozália 17 éves zsérei leány ült a fonográf tölcsérje elé. ö azt a „nótát" énekelte el, amelyet a , .kézfogakor" szekták énekelni Zsérén. A kézfogó a szentiványi ének folytatása, amikor a tűznél kiénekelt szerelmesekre a szülői szeretet is ráadja áldását. Tallós Rozália már nem énekelt olyan bátran, mint Rácz Magdolna. Nem csoda, tőle nem messzire ült, az egyik padban az a legény, akivel kiénekelték a tűznél és akivel azóta talán meg is tartották a kézfogót, amikor elénekelték, hogy:

Bezerédj István jóslása

Irta: Dienes Adorján

1.

A hidjai Bezerédj-kuria ámbitusán az uraság s vendégei együtt várták a jobbágyság aratóünnepélyének fölvonulását. Poharazgattak, de közben az ősrégi magyar szokásnak hódolva, politikai vitatkozások is hevitették arcukat. Bezerédj István a ház ura, most jött haza a pozsonyi diétáról, hol mint Tolnavármegye egyik követe szerepelt. Rendkívül magas homloka ráncokat vetett, különben ábrándosán szelíd szeme szikrázott, amint hangsúlyozva mondta- ki a szavakat:

— A tizenkilencedik század derekán járunk, 1840-et írunk, de a diéta többsége valahol a tizenkettedik században kullog. Halljátok, ti urak: nagy szavazattöbbséggel napirendre tértek a jobbágyok örökváltságának ügyében.

— És nemzeti sérelmeink? — szólt közbe a fürge Pázmándy Dénes, — ezek a mi, a nemesség sebei. Ezeket kell elsősorban gyógyítani s csak úgy kerülhet sor mások sebeinek enyhítésére.

— Nem akarok erre azzal felelni neked, — vonta össze szemöldökeit Bezerédj, — amivel gróf Pálffy Józsi szokta a diéta szónokait letorkolni, hogy hatökör vagy te ahhoz. Azonban én agaraimtól tanulok: előbb ebtársának sebét nyalogatja gyógyulttá és csak azután gondol saját sebére. Az eb megszégyenítse az embert? éppen az ember legyen az, akinél az önzés legyőz minden könyörületet nyomorgó embertestvérei iránt? Hát nem veszitek észre, hogy nagy eszmék vajúdásában nyögnek a jelen idők? Nyápic ember az, aki Vörösmartyval csak sóhajtozza, hogy: „Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban", de semmit nem tesz arra nézve, hogy ez a régi erő meg is induljon útjára és pedig, mégis csak az ország alkotó elemét képező népből induljon ki. A népet kell ti urak magunkhoz emelni és ha az ő sérelmeit meggyógyítottuk, akkor automatikusan behegednek a mi sebeink is.-— No és hát mit akarsz tenni? — szólalt meg Palócy László öblös hangja.

— Azt mindjárt meg fogjátok látni, — állt föl Bezerédj, — jönnek az aratók, menjünk fogadásukra.

Az arató gazda ékes rigmusban elmondta alázatos felköszöntőjét, melyből azonban kisért a jobbágyi rabszolgasors keserves panasza. Bezerédj István kezet fogott a gazdával, amit máris néma összenézéssel rosszaltak a jelenlévő nemesek. Azután szólani kezdett:

— Köszönöm jóemberek verejtékes munkátokat. Most jövök a diétáról, ahol rólatok is szó fsett. Nélkületek, de rólatok volt szó. Rólatok,

akik a nap hevét viselitek, akik századok óta dolgoztok — másnak. Én kimondtam véleményemet erről a diétán, most és itt is azt mondom, hogy nem jól van ez Így. Ti nem igen értitek még miért és hogyan, de olyan időket élünk, amelyekben egész Európán végigfut a gondolat s terv: segíteni kell a népen, könnyíteni kell sorsán. Hát én részemről meg is teszem ezt. Megértem az idők szavát és ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy minden egyes jobbágyomat örökre felmentem a dézsma s egyéb úrbéri tartozások fizetése alól. A részleteket majd tiszttartóm fogja veletek elintézni. Isten áldjon és segítsen benneteket a szabad élet utjain, fiaim!

Csönd követte Bezerédj szavait. A nemesek és jobbágyok álmélkodásának csöndje volt ez. De azután megindult a zajongás. A nemesek körülfogták a ház urát: . .

— Hogyan tehetted ezt? ez hallatlan... ez merénylet a nemesség ellen . . . öngyilkosság ...

Az összecsődült nép azonban kalapját vágy kendőjét líbegtette Bezerédj felé. Nemcsak az asszonyok, hanem a férfiak is könnyeikét törölgették és boldog volt, aki hozzá férkőzhetett s kezét vagy ruháját megcsókolhatta. Majd elemi erővel tört ki a nép ajkán a kiáltás:

— Isten éltesse, áldja és jutalmazza ezért a mi kegyes jó urunkat!

— Lássátok, — fordult vendégeihez Bezerédj — ezért tettem. Mert azt akaróm, hogy né a rabszolga rettegésével, de a szabad s öntudatos emberi szív szeretetével ragaszkodjék hozzám az én népem. Meglássátok majd, hogy bizony nem öngyilkosság e cselekvésem, hanem föltámadás és föltámasztás!

2,

Bezerédj e jóslása csigalépésekkel haladt megvalósulása felé. Sőt hátrafelé haladt, mert Bezerédj majdnem börtönbe került az örökváltság önkéntes elengedése miatt. A kormány levelet küldött Tolna-vármegyéhez, melyben azt követelte, hogy Bezerédj István követi megbízatását semmisítse meg a megye. A levelet fölolvasó főispán itt szünetet tartott és fölzugott a megyegyűlés:

— De miért... miért? ... Halljuk!

— A kormány — folytatta a főispán — lázadást lát az ez idő szerint fönnálló törvény ellen abban, hogy Bezerédj István önhatalmúlag fölszabadította jobbágyait. Ezért pedig börtön jár.

A megye urai erre egyhangúlag kiáltottak fel:

— Nem adjuk ki követünket! Helyesen cselekedett! Opponálunk!

Bezerédj megmaradt követnek, de ellenzéki követtársai nagyon készültek arra, hogy a most megnyíló 1843-ik diétán szóváteszik a személyi akaratszabadságnak, a jópéldának és a megye önkormányzatának e sérelmét. Bezerédj is megjelent az első gyűlésen és ott ezzel a szóval fordult társaihoz:

— A tűz csak addig jótékony, amíg korlátok

között ég. Van ennek a most megnyíló diétának eh'g más és fontosabb tárgya, mint az én szeméGürő, gürö, jó pogácsa Drahos Kacsó ruhájába.

Még onnan is tovább góró:

Fábcl Béla szürujjába.

Drahos Kacsó szürszoknyája Beakadt a kapufába*

Ném a kapufa fogta meg*

Fábel Béla ragadta meg*

Fábel Béla egyezerbe,

Csillog a kard a kézibe.

Mind azt irja levelibe:

Drahos Kacsó az öltbe.

A kézfogó után három hét rn-ulva következük a lakodalom. A népzene ezervirágos kertjében a lakodalomra is százszámra termettek, a népdalok egykor. Zsérén talán még most is, amikor az egykori tündéikért virágai napról-napra hervadnak, mint száraz tavasszal a határ zsengéi. Gál Erzsébet 25 éves menyecske azokat a dallamokat énekelte el, amelyek esküvőjére a templomba kísérték. Ki tud|ja, hány ezren alusszák örök álmukat a zsérei temetőben azok' közül, akiket valamikor szintén ezek a dallamok kisértek az Isten házába, hogy az Ut áldásával lépjenek arra az útra, amelyet a biblia úgy jelöl meg, hogy „növekedjetek és sokasodjatok".

Sirass, anyám, sirass,

Míg előtted járok*

Azután ne sirass,

Ha tőled elválok.

Útnak indulásom,

Nincs megmaradásom*

A sok irigy előtt A sok bujdoaásom* . .

Fújják a trombitát Meg keU annak lennyi,

Apád udvarából Ki ké neked mennyi.

Javában hallgatták a fonográfban újból életrekelt dallamokat, amikor a község közmegbecsülésnek és közszeretetnek örvendő plébánosa, Porubszky János benyitott a terembe. Úgy látszott, hogy a plébános jelenléte megzavarja a jó. mederben indult gyűjtést, de tévedtem. A bemutatkozás után Porubszky plébános ur atyai szeretettel világosította fel híveit arról, hogy mi a népdalgyűjtés célja és hogy az éneklés nemcsak, hogy nem szégyen, hanem kötelesség a tudománnyal szemben, amely népi Jdncsdrík elkalló-' dó értékeit akarja megmentenL

A plébános ur meleg szertette! kisért szavainak nem maradt el a hatása. Drahos Katalin 16 éves leány, aki eddig hátul állt, meghúzódva a

Az emésztőszervek megbetegedéseinek kezelésénél reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József" keserüviz abszolút megbízható hashajtó, amelynek hatása igen kellemes. Kérdezze meg orvosát*

><

sarokban, előrelépett és büszkén mondta, hogy Ő a ,kikérődalt" fogja elénekelni.

Érdekes jelentősége van ennek a kikérődalnak. A zsérei nép, amely példaadóan buzgó katolikus, bizonyos tekintetben annyira ragaszkodik az évezredes múlt tradícióihoz, hogy emellett a ragaszkodás mellett mintha az őri hit diadalmaskodni látszana az uj hit felett. A zséreiekv csak akkor tartják a házasság tényét befejezettnek', amikor már a szertartásos kíkéröt megtartották. Ez a kikérés abban áll, hogy az esküvő napjának délutánján, küldöttség megy a menyasszonyházhoz, ahol megállnak az ajtóban és a vőlegény kiküldöttjei zörögnek a zárt ajtón. A zörgésre ének hallatszik a konyhából:

Mért gyüttetek ide avégiek,

Hisz nektek kardotok nincsen.

Hisz nektek kardotok nincsen?

Erre kívülről felhangzik a válasz:

Nem gyüttünk mi ide kardoekonnyi,

Csak gyüttünk ide szip jányt kirni,

Csak gyüttünk, ide szip jányt kirni.

A megnyugtató hangira kinyílik az ajtó, melynek küszöbén hatalmas lánggal ég a tűz. - Ezt összetapossák a kérők, miire kezdődik az alkudozás, amely még most is hirdeti a feieségvásárlás ősi emlékeit ...

A csodálatos zsérei dallamoknak százhangu orgonához hasonló hangjai mellett még az idő kerekei is gyorsabban forogtak. Amikor a magammal vitt fonográf-hengerek sima felületeibe a zafirtü bekarcolta az ősi dallamokat, már éjfél felé járt az idő. 29 dallam vonult be ezen az estén a halhatatlanság birodalmába . . .

Az egyesült párt járási kttzgyülései

Február 26, Párkány: Délelőtt 10 órakor a

Katolikus Legényegyletben. Szónokok: Esterházy János, dr. Porubszky Géza, dr. Sálkóvszky JenÍ5 és dr. Gürtler Dénes.

Február 27, Galánta: Szónokok: . Esterházy

János és Füssy Kálmán.

lyem. Legyetek nyugton. Különben is tárgytalan az eset.

— Ugyan mit forralsz már megint begyedben, miért lenne tárgytalan? — faggatták őt társai.

— Meglátjátok rövidesen — felelt Bezerédj, és

otthagyta őket. r • f i ' v. • ■.

Ezen a diétán sokféle reformtervezet került tárgyalás alá, de egyik sem izgatta jobban a kedélyekét a közteherviselés javaslatánál. Olyan elmék töttek lándzsát Szónoklataikkal mellette, mint Kossuth Lajos, Sotnssich Miklós, Klauzál Gábor, Szentkirályi Móric. Ennek dacára látták már a benfentesek, hogy a javaslat nem fog keresztülmenti} és tényleg meg is bukott az. Ekkor felállott Bezerédj István és stót kért:

— Tekintetes Karok és Rendek! Itt állok a

kormány szemében megbélyegzetten, mert a múlt diétán el nem fogadott s megbukott örökváltsági törvényjavaslatot ennek dacára mégis átültettem a lüktető életbe, nyomorgó népem sivár életébe. És itt állok saját lelkiismetetém. előtt minden gáncs nélkül, mert érzem s tudom; hogy jót cselekedtem és a cselekedetem hazám népe jobb jövőjének megalapozását célozza. Azonban soha nem voltam a fél munka embere, és. a példázás elején nem állok meg. Fölszabadítottam népemet, most hát magamat kötöm meg: én, Bezerédj István kötelezem magamat „itt az ország színe előtt, hogy mától kezdve éppen úgy viselem a terheket s éppen úgy fizetek adót, mint bármely pór s jobbágy. Ha a kormány szerint elvettem az örökváltság törvényes színezetét, most nem fájhat neki az, hogy vállalok s adok oly terheket, melyekre még nem vagyok a törvény szerint kötelezve. Dixi. , . :i

És leült. A terem visszhangzott a tetszésnyilvánítástól. Többen felálltak s lelkesen kiáltották: v - , ■

— Vivant sequentes! Ki csinálja utána, ti arisztokraták? Telnék; a latifundiumból!

Viszont a konzervatívok sem hagyták magukat és keletkezett olyan zsivaj, hogy az elnök belefáradt a csengő rázogatásába. Széchenyi István csöndesen ült helyén, csak a vihar elmúltával ment oda Bezerédjhez és mélabusan ingatva fejét, megjegyezte:

— Bezerédj uram, nem szokás a pisztolyt idő előtt elsütni...

Hanem a kormány megszüntetett minden eljárást Bezerédj ellen, mert aki önkéntesen duzzasztja az állam bugyellárisát adójával — annak sok elnézetik.

3.

A természet nagy retortáibó! kibontakozott a tavasz illata. S mintha ez valamiféle csodásán tüzelő, lelkesitő, bóditó, de egyszersmind kijózanító gőzökkel lett volna tele ebben az 1848-ik évben Európaszerte. A szabadság csodás panaceája volt ez és betöltötte mindén körök s osztályok lelkét. A pozsonyi követeket is átjárta ereje és a magyar argonauták március 17-én haza hozták Bécsből a nemzet kívánalmainak beteljesülését. Sőt — nagy dolog — y, Ferdinánd maga jött le Pestre és ott a szentesített törvényeket átadta ünnepélyes formák közepete István nádornak. Igaz, hogy első szava az volt a kinevezett uj pénzügyminiszterhez, Kossuth Lajoshoz: •>.'

— Ugye, Izé... pénzügyminiszter ur, most majd fog nekem sok pénzt adni, igen?

Valóban királyi naivitás, melyet azonban a nagy és súlyos szavak tömegében csak futó mosolyra méltattak az emberek. De sietni kellett ezekkel a nagy szavakkal és szónoklatokkal is, mert ki tudja, mit hoz a közel jövő, ki tudja, nem váltja-e föl a szavak csengését a fegyverek csörrenése. ? . ■, G

Abban a rövid pár havi időszakban, mely az 1848-iki törvények szentesítése és a szabadságharcot ténylegesen bevezető pákozdi ütközet között lefolyt: Bezerédj István hidjai birtokán tartózkodott. Megelégelte a politikát és megelégelte az elismerések özönét, melyek őt mint korának megelőzőjét s az idők jövendő meglátóját ünnepelték. Kora réggeltől késő estéig emberei körében időzött. Intézkedett, irányított, tanácsolt, dolgozott.

És ismét elkövetkezett az aratóünnep. Az ősz aratógazda ismét felköszöntötté a földesurat. De most nem évek óta megismételt s betanult mondókáját adta le. Igaz, hogy döcögősen és akadozva, de mégis elmondta, amit népe szivéből vett át: ' \ \ ....

—— Jó nagy urunk! Mi egyszerű emberek vagyunk, de azért tudjuk azt, hogy nagy urunk píyan jót tett velünk ezelőtt nyolc meg ezelőtt négy évvel, aminek hire bejárta a nagy világot és aminek miatta üldözésben s gúnyolódásban volt része. A föld munkálkodó, szegénysorsu népe miatt volt ebben része, mert az acsarkodó s a népet nem szerető szájak azt ordítozták, hogy nagyurunk a mi fölszabadításunkkal törvénytelen dolgot müveit. Hát azt akarom mondani mind az egész helyett is, ha jó nagyurunk felszabadított minket, mikor ez még törvényellenes cselekedet volt, mi most hálából önként vállaljuk s végezzük el a már nem járó jobbágyi kötelezettségeket. Tessék ezt tőlünk jó szívvel elfogadni, jó szívvel adjuk mi is.

Kemény legény volt Bezerédj Tstván, nem egyhamar vettek rajta erőt érzései, de most könny szökött szemébe. Meghatva mondotta:

*— Csak múltkoriban hangzottak el Kossuth Lajos ajkáról az országgyűlésen e szav-' Leborulok a nemzet nagysága előtt. De é;. tovább megyek s azt mondom: Leborulok az én Hidjai népem nagysága előtt. Köszönöm nektek kedves véreim ez ajánlatot, de lássátok, másodszor már mégsem akarok törvénytelenséget elkövetni, örüljünk együtt, hogy a. nép magkapta szabadságát. Áldjuk azért az Isten nevét, hogy beteljesült jóslásom s föltámadt a nép.

És rövidesen országszerte elkezdtek a fegyverek csattogni s az ágyuk bömbölni, aminek zűrzavarában elvesznek az ilyen kedves epizódok, mint ez a hidjai is volt.