Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-01 / 25. (4468.) szám
1938 február 1, kedd. 3 BODZA ÉS A MAGYAROK PRAGA. — A hatvanéves míniszterelnö!köt az egész kormánysajtó úgyszólván pártkülönbség nélkül ünnepli: érthető, hiszen ma a széthangoít kormánytöbbségnek úgyszólván egyetlen pártközi vagy pártok fölött álló tényezője Hodza, az egyetlen szilárd pont, mert csak ő képes összetartani a széthúzó jobb- és baloldalt. De ez a viszonylagos pártonkivüliség egyúttal azt is jelenti, hogy amennyire közel áll a baloldalhoz, ugyanannyival távolabb jutott a saját pártjától s úgyszólván csak az agrárpárt szlovák szárnya, egy, körülbelül a cseh nemzeti egyesülés pártjának megfelelő erejű kisebb csoport az, amely mellette tűzönvizen keresztül kitartana. Valóban nagy politikai művésznek kell annak lennie, aki egy ilyen kis táborral a háta mögött s ilyen tarka kormánytöbbség élén huzamosabb ideig tudja tartani magát. Hodza valóban az összes eddigi miniszterelnökök közül — akik mind csehek voltak — a legsimább, legravaszabb, legügyesebb bűvészpolitikus, tüneményes varázsló, <— megérdemli a csehszlovák közvélemény elismerését. Különösen a csehekét. Mert a szlovákság körében is kisebbségben van táborával, de mint az első szlovák miniszterelnök, az egész szlovákság reprezentánsaként szerepel s nagy érdeme Prága szempontjából, hogy a csehszlovák nemzetazonosság és kölcsönösség fogalmát százszázalékosan a cseh értelmezés szerint juttatja érvényre. Hodía mindenesetre a legnagyobb csehszlovák hazafiak közé tartozik, Benes után ő-következik nemcsak rangsor, de képesség szerint is, de éppen ezért a szlovák autonómisták azt mondják róla. hogy eltávolodott a nacionalista szlovák ideológiától. Az már a szintetisták sorsa, hogy ugyanakkor a cseh politikusok, bár tisztelik és nagyrabecsülik, mégsem tudnak maradéknélküli bizalommal hozzámelegedni az ő politikájuk szlovák interpretátorához, tán csodálják, ámde nem rajonganak érte. Hodza két nemzetet szintetizál, két nemzetet igyekszik eggyé olvasztani s szintézisének történelmileg merész hidján ott lebeg a két nemzet között magas és hűvös messzeségben. A csehszlovákizmus magyar szócsövei természetesen rámutatnak arra is, hogy Hodza a magyarság életében is fontos tényező. Nem feledkeznek meg arról, hogy a csehszlovák nacionalizmus eme vezéralakját egyúttal a magyar érdekek legjobb képviselőjének, a magyar kisebbség atyjának, csaknem magyar nacionalistának tüntessék föl, aki jobban szivén viseli a magyarság jogait és óhajait, mint Szüllő, Jaross, Esterházy együttvéve. Mi Hodzsát sokkal jobban ismerjük és sokkal többre tartjuk, semhogy föltételezhetnek róla, hogy az ilyen erőltetett dicshimnuszkisiklások hamis hangja ne sértené a fülét. Hodza valóban szépen szónokol magyarul, de éppen ilyen szépen tud magyarul szónokolni, ha kell, Dérer Iván is, Ivanka Milán is, sőt éppen olyan szépen beszélnek magyarul a magyar szó ellen annyira küzdő Slovenská Liga vezérei is: Bella Metód elnök, Juriga Nándor ügyvezető alelnök vagy Granatier Antal, a csehszlovák nemzeti tanács titkára is — ha a csehszlovák nemzeti érdek kívánja. S Hodza legalább is olyan jó csehszlovák hazafi, mint a fölsorolt szlovák hazafiak s politikája éppen olyan ,,magyar”, mint ezeké. Az ő politikája mindenkor csehszlovák szempontú politika volt, a magyar politikája is csehszlovák szempontú. A magyarság a csehszlovák politikusnak kijáró megbecsüléssel kénytelen elismerni, hogy Hodza tizenkilencesztendei forradalom utáni pályája alatt sok olyat alkotott a csehszlovák gazdaság és kultúra számára, amit a csehszlovákok valóban hálával emlegethetnek, de nem mondhatja el — még az úgynevezett aktivista magyarok sem mondják —, hogy ezek az alkotások a magyarság anyagi és szellemi birtokállományát gyarapították volna. Az ő nevéhez, mint földművelésügyi miniszteréhez fűződik az államfordulat utáni évek forradalmi méretű nagy alkotása; a földreform, amelyről még a magyar aktivisták sem merik mondani, hogy a magyarságra aktív mérleggel zárult volna, mert 130 ezer katasztrális holdat foglaltak le a magyar nagybirtokosok kezéből és ennek csak a húsz százalékát osztották ki magyar földigénylőknek. Hodza legnagyobb alkotásának történeti eredménye az, hogy a délszlovákiai és kárpátaljai szinmagyar vidéken 73 telepesfalu, illetve telepestanya létesült és ezek szlovák iskoláikkal megbontották a magyarlakta terület addigi magyar jellegét. Hogy földművelésügyi miniszter korában maga Hodza is mennyire meg volt győződve a földreform nemzeti jelentőségéről, bizonyítja az a szálló igéje, hogy „a Csallóközben 15 év múlva nem lesz magyar kérdés.” Ugyancsak Hodza nevéhez fűződik egy másik nagy reformtörekvés, amely a magyar terület jellegét lényegesen befolyásolta: az ő iskolaügyi minisztersége korában indult meg a Slovenská Liga úgynevezett szlovák kisebbségi iskoláinak tömeges benyomulása a magyar községekbe. ,,Aktivistákénak kellene lennünk, hogy erre a mérlegre azt mondhassuk, hogy aktív. Igen, aktív, de a csehszlovák nacionalizmus szempontjából. Mikor ért Hodfa ünnepe alkalmából <3- szintén megmondjuk, nem hallgathatjuk el, hogy ugyanakkor valamennyi kormányelnök közül Hódiétól vártuk e nagy veszteségek jóvátételének megkezdését. Nemcsak azért, mert Hodza elvégre mégis Szlovákia fia, hanem azért is, mert reméltük, hogy az áEamfordulat utáni évek győzelmi mámora után elkövetkezik a hidegebb számvetések ideje s számolni kell majd a magyarság történelmi erejével, az együttélés szükségével, s hogy ebből levonják a megfelelő történelmi konzekvenciákat. Reméltük, hogy megértik, hogy a csehszlovák nemzetnek nem érdeke a magyarság gyengülése, hanem ellenkezőleg a békés egymás mellett való élést parancsolja a történelmi szükség. S Hodfa, mintha kezdte volna ezt megérteni, — egyelőre külpolitikai jelentőségében. S ezzel egyidejűleg befelé is kezdett megnyugtatóbb Ígéreteket tenni, amelyek legalább részbeni jóvátétellel kecsegtettek. Iskolaügyi miniszteri ténykedésének végén megígérte az iskolaügyi önkormányzatot. Sajnos, máig nincs belőle semmi. Miniszterelnöki minőségében első ígérete volt, hogy megalkotja az állampolgársági törvényt s tollvonással biztosítja a magyar nyelvjogok érvényesülését a közigazgatásban és az állami üzemeknél. Sajnos, az állampolgársági törvény különféle bukdácsolások mellett egyre késik. A tollvonás is. Február 18-a után Hodza kijelentette, hogy a nemzetiségi kulcs szerint való részesedés minden közjóban a magyarokat is megilleti, sőt a magyarok még többet kell, hogy kapjanak, mint a németek, mert nagyobb mellőzésben részesültek. Sajnos, a magyar kvóta javulását sem látjuk eddig. A hatvanéves Hodza bizonyára megelégedetten tekint vissza küzdelmekben és sikerekben gazdag életpályájára. Szeretnök, ha észrevenné, hogy életművében van egy hézag, hogy az itteni magyarsággal szemben nagy történelmi adósságai vannak, amelyek az ő jóvátételére várnak. S ha Középeurópát hirdet, gondoljon ránk, csehszlovákiai magyarokra is, mi is Középeurópa fiai vagyunk. S gondoljon arra, hogy a történelmi szerep az önző nacionalizmuson túlhaladó magasabb etikai feladatokra is kötelez. Szeretnők, ha belátná, hogy amig az itteni magyarsággal szemben való történelmi adósságai nincsenek leróva, addig nehezen mondhatja magát egy szebb, jobb Közép-Európa előharcosánaik. Géni gondjai Napirenden a népszövetség reformja Kína, Alexandrette és a 16. paragrafus - Bukás előtt a Kína megsegítésére vonatkozó négyhatalmi terv - Wellington Kco nem akar üres kézzel távozni Genfből GENF. — A népszövetségi tanács ma délután hat órára összeült és az alexandrettei kérdésről tanácskozott. Amennyiben az esti órákig a kinai javaslatra vonatkozóan megérkezik az érdekelt kormányok válasza, úgy esetleg még ma megkezdik a Kina-kérdés tárgyalását is. Erre azonban úgyszólván semmi valószínűség nincs, úgy hogy legkorábban holnap kerülhet sor a kérdés letárgyalására. Pesszimizmus a kinai kérdésben Genfi politikai körökben a Kina megsegítésére vonatkozó négyhatalmi terv sorsát pesszimisztikusan Ítélik meg. Amennyiben a terv egyáltalában keresztülvitelre kerül, úgy jelentékeny módosításoknak lesz alávetve és eredeti formájában, vagyis a Japán ellen alkalmazott szigorú gazdasági és pénzügyi szankciókkal, semmiesetre sem kerül megvalósításra. Egyelőre majdnem biztosra veszik genfi körökben a terv bukását még abban az esetben is, ha a népszövetség tanácsa foglalkozna is vele. Kétségtelen, hogy az Egyesüld Államok és Franciaország vonakodása jelentősen hozzá'árult ahhoz, hogy a tervet nem lehetett a kezdeti stádiumnál tovább fejleszteni. Ehhez hozzájárul újabban Anglia, Franciaország, sőt a szovjet magatartása is, amenynyiben ezek a nagyhatalmak az Egyesült Államok álláspontjához akarnak igazodni. A kezdeményezés ebben a pillanatban tehát Washington kezében van, már pedig Washington egyelőre nem hajlandó semlegességi politikájával határozott formában szakítani. Az eredeti terv az volt, hogy Anglia a többi három nagyhatalom nevébep javaslatot fog előterjeszteni Kina megsegítésére vonatkozóan. Ezzel szemben francia és angol politikai körökben hangoztatják, hogy közös demarsra egyelőre nincs kilátás. Valószínű, hogy Kina közvetlenül fogja kérni Washington támogatását. A kinai delegáció körében még mindig optimisztikusan ítélik meg a helyzetet és bíznak abban, hogy Washingtont sikerülni fog a merev semlegesség álláspontjától eltéríteni és bizonyos támogatást szerezni tőle Kina számára. A kínaiak kijelentették, hogy semmi szin alatt sem akarják üres kézzel elhagyni Genfet. A francia javaslatra vonatkozóan, (hogy tudniillik Kina forduljon közvetlenül Washingtonhoz), még nem érkezett Hankauból utasítás, ezért Wellington Koo lépéseket fog tenni, hogy a kínai kérdés csak kedden kerüljön a tanács elé. Ezalatt az idő alatt a kínaiak Frndaországra és Angliára igyekeznek olyan nyomást gyakorolni, hogy szankciós követeléseikkel kapcsolaton pozitív biztosítékot kapjanak az angol és a francia kormánytól. Ülésezik a 23-as bizottság Délelőtt 10 óra 30 perckor összeült a huszonnyolcas bizottság, amely a népszövetség reformjáról tárgyalt A bizottságot Burgouin belga kiküldött vezeti. Elsőnek Unden svéd kiküldött szólalt fel, aki beszédében a népszövetségi egyezmény egyetemessége és az eddig folytatott népszövetségi gyakorlat ellen foglalt állást és a szankciók alkalmazásával az úgynevezett fakultatív módszer alapjára helyezkedett. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a népszövetség valamennyi tagállama maga dönthet afelől, hogy csa'lakozik-e a szankciókhoz vagy sem. A svéd kiküldött beszéde rendkívül mérsékelt hangú volt és igen jó benyomást keltett a bizottság tagjaiban. Utána Gorge svájci kiküldött szólalt fel, aki meggyőző beszédben mutatott rá arra, hogy Svájc miért ragaszkodik az úgynevezett semlegességi állásponthoz. A svájci közvélemény követeli, hogy a népszövetség határozott állást foglaljon minden olyan kérdésben, amelynél a népszövetségi gyakorlat és elmélet nem egészen fedi egymást. Ebből a szempontból éles kritika tárgyává tette a népszövetségi egyezmény 16. pontját. Beszédéiből azonban kétségtelenül kiderül, hogy Svájc feltétlenül hü marad a népszövetséghez, A francia álláspont Franciaország álláspontját Paul Bcmcour, az Megalakult a spanyol nemzeti kormány SALAMANCA. — Január 30-án Franco tábornok rendeletét adott ki, amellyel (öloszlatta az állambixottságot és elrendelte a rendes kormány megalakítását. A nemzed spanyol kormány a kővetkező minisztériumokból állt miniszterelnökség, külügyminisztérium, igazságügyminisztérium, nemzetvédelem, közrend, belügy, pénzügy, ipar és kereskedelem, mezőgazdaság, népnevelés és közmunkaügyi minisztérium. Az egyes miniszterek neveit még nem hozták hivatalosan nyilvánosságra. A rendeletben Franco tábornok hivatkozik arra, hogy a nemzeti Spanyolországot eddig az úgynevezett technikai állambizottság vezette, amely azonban alakulásának pillanatától kezdve magán viselte az ideiglenesség jegyét, most azonban elérkezett a pillanat, hogy a normális államigazgatás érdekében a régi minisztériumokat fölállítsák és a miniszteri tárcákat betöltsék. A United Press értesülése szerint a nemzeti spanyol kormány kinevezése még a mai nap folyamán megtörténik. t, / állandó népszövetségi megbízott képviseli a huszonnyolcas bizottságiban. Paul Boncour a népszövetségi reformról a La Tribüné des Nations cimü lap utolsó számában feltünéstjkeltő cikket irt „Intelem a népszövetségi egyezmény reformátoraihoz” címmel. Paul Boncour cikkében rámutat arra, hogy a sok oldalról bírált tizenhatodik paragrafus jelenlegi formájában legalább megadja a lehetőségét annak, hogy közös és egységes akciót indítsanak a támadó ellen. Szerinte a tizenhatodik paragrafus fölött megindított vita komoly veszélyt rejt magában és ezért Franciaország ezt a vitát semmiképpen sem helyeselheti. A francia lapok egyébként neheztelnek Bcck külügyminiszterre, amiért ő is a tizenhatodik paragrafus kritikusai közé csatlakozott és emlékeztetnek arra, hogy a francia-lengyel szövetség is ennek a paragrafusnak alapján áll. Delbos külügyminiszter Genfből Parisba érkezett és átvette hivatalának vezetését. Franciaország népszövetségi küldöttségét Francois de Tessan államtitkár és Paul Boncour vezeti. A római blokk államai és a népszövetség GENF. — A huszonnyolcas bizottság ülésén fölszólalt Rudgers holland kiküldött is, aki elvben csatlakozott Undel svéd kiküldött álláspontjához. Kétségtelen — mondotta, — hogy az eredeti népszövetségi egyezmény súlyos válságon megy keresztül, ez a válság azonban szerinte könnyen átvészelhető lesz. A holland kormány mindent el fog követni, hogy a válság megoldódjék, de kikerülhetetlennek tartja a népszövetségi egyezmény reformját. Á délelőtti ülésén felszólalt Rudggers holland kiküldött beszélt, aki kijelentette, hogy a huszonnyolcas bizottság vitájában Ausztria nem kíván résztvenni. A délutáni ülés négy órakor kezdődött Komarnicki lengyel szónok beszédével. Lengyelország — mint ismeretes — ugyancsak a tizenhatodik paragrafus ellen és a népszövetségi egyezmény reformja mellett foglal állást. Ennek ellenére nagyjában kedvezőbben alakul a huszonnyolcas bizottság tanácskozása, mint a Genfben elterjedt hirek alapján várni lehetett. Biztató jelnek tekintik elsősorban azt, hogy az úgynevezett Oszló-csoport nem tett kollektív nyilatkozatot, hanem az egyes kiküldöttek külön ismertetik kormánytik álláspontját. Az osztrák kiküldött nyilatkozata is kedvező fogadtatásban részesül és általános a vélemény, hogy az Olaszország kilépésével kapcsolatos népszövetségi válság nagyjában máris megoldottnak tekinthető. Népszövetségi vélemény szerint az osztrák kiküldött magatartása megerősítette azt a budapesti konferencia után elterjedt hirt, hogy a római blokk államainak viszonya a népszövetséggel szemben Olaszország kilépése következtében sem szenved változást,
