Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-19 / 41. (4484.) szám
is a másik oldal? Hitler beszéde előtt Megkezdődött Hy szíri a belső átalakítása A megváltozott „hazafias front" - Seyss-inquart berlini tárgyalásainak eredménye - Anglia: „eddig és nem tovább" DELBOS KEDDEN FELEL HITLERNEK Jury régi osztrák nemzeti szocialista. Nem lehetetlen, hogy egy másik nemzeti szocialistát, Fischböcköt is bevonják a munkába s Fischböck esetleg miniszteri rangot kap. Ausztria állítólag repatriálja a Németországba menekült osztrák legionisták nagyrészét is. Ugyanakkor Ausztriában revízió alá veszik az 1918 óta adott osztrák állampolgárságokat is és a nem kivánatos elemeícet eltávolítják Ausztriából. Meghosszabbították Seyss- Inquart berlini tartózkodását BÉCS. — A bécsi lapok Séyss-Inquart berlini tárgyalásairól csupán a hivatalos jelentéseket közli'k. Megállapítják, hogy a belügyminiszter berlini tartózkodását meghosszabbították és Seyss-inquart péntek este előtt semmiesetre sem hagyja el a német fővárost és csak szombaton számol be Schuschnigg kancellárnak. Katonai és pénzügyi tárgyalásokat a belügyminiszter nem folytatott, s tanácskozásai kizárólag az osztrák belső problémákra vonatkoztak és az ország belső átalakítására. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak Seyss-inquart és Himmler tárgyalásainak, mert e tárgyalások a német és az osztrák közbiztonsági szervezetek összeegyeztetésére vonatkoz-, nak. Az átalakult Zernatto BÉCS. — Zernatto, a hazafias front minisztere a „Neuigkeitsweltblatt“-ban cikket közöl, amelyben a hazafias front és az uj helyzet viszonyát taglalja. Zernatto két hét előtti salzburgi beszédében még élesen állást foglalt a nemzeti szocializmus ellen, most azonban sokkal enyhébben beszélt a (SP) — Olvassuk d’Ormesson keserű szavait a párisi Figaróban: ,,Az események Középeurópában úgy játszódnak le, mintha Franciaország nem is létezne". S tényleg, ha az osztrá.c-német ,,gleichsaltolás" külföldi visszhangját elemezzük, feltűnik a másodrendű és gyenge hang, amit Páris képvisel az európai rezonanciák között. A lapok jajgatnak, sopánkodnak, feladják Ausztriát s a lehető legsötétebben látnak, a 80 milliós német birodalom kialakulását jósolják be (Pertinax az Echo de Parisban), de sehol egyetlen erélyes követelés nem jelentkezik, vagy annak a lehetőségnek felvázolása, ahogy Franciaország érvényt szerezhetne akaratának az osztrák-német kérdésben. Akinek emlékezőtehetsége nem tompult még el a villámgyorsan változó események forgatagában, • visszaemlékezhet az 1934-es stresai konferenciára, amikor Olaszország még Anglia és Franciaország oldalán állott és a három nagyhatalom teljes határozottsággal megtiltotta Németországnak, hogy beavatkozzék Ausztria belügyeibe. Stresa volt talán az utolsó konferencia, ahol Németországnak diktáltak. Azóta csak tudomásul veszik Németország diktátumait. Ilyen fordulatra Napóleon óta nem emlékszik a világ, — s tényleg, ha a bérchtesgadeni megparancsolásokra történelmi analógiát keresünk. Napóleon idejéig kell visszamennünk, mert Napóleon rendelte hasonló módon magához a szomszédos államfőket, mint most Hitler Schuschniggot és Napóleon parancsolt rájuk hasonló ellentmondást nem tűrő hangon. Stresában Franciaország még fölényesen vezette a Németország elleni akciót — ma hallgat, zavart és szégyenkezik. Lehetetlen e változást egyedül Hitler erejének megnövekedésével magyarázni. Ha Franciaország ereje a régi volna, vagy ugyanolyan mértékben nőtt volna, mint Németországé, Páris most bizonyára erélyesebben csaphatna az asztalra, de Franciaország politikai hatalma az elmúlt négy év alatt iszonyatosan megfogyatkozott s ennek főleg a belpolitikai helyzet az oka. Csak most latjuk, e siralmas hallgatáskor, hová züllesztette a francia erőt az elmúlt évek párisi rezsimje s miféle következményekkel jár a hároméves súlyos belpolitikai egyenetlenség. A népfront vitézkedésének sikerült Franciaországot kikapcsolni az európai nagypolitikából, mintha ,,az ország nem is létezne". Franciaország kénytelen mindent eltűrni és mindent lenyelni. Nem tiltakozhat, nem villogtathatja nagyhatalmi erélyét. Amint lecsúszott a kis dolgokban, — az aviatikában, ahol Olaszország egymásután hódítja el tőle a rekordokat, a sportban, ahol például be sem nevezhetett a prágai jéghokki világbajnokságokra, mert csapata régen szétzüllött; az idegenforgalomban, ahol az Illustration keservei szerint Németország és Olaszország alaposan túlszárnyalta; a közbiztonságban, mert ma valóságos balkáni bombabizonytalanság uralkodik Párisban; a pénzügyekben, mert a frank ma Európa legroszszabb pénze — úgy szorult hátra a nagy dolgokban is és nem mer, nem merhet érvényt szerezni szavának. A népfront az egyik országban két év óta dühöngő polgárháborút jelentett, a másikban általános erőcsökkenést — azt hisszük, felesleges tovább magyarázni. Pedig Franciaország belső potenciája nagy és ép s ha egyszer megszűnne az előtérben ágáló politikai bizony-BERLIN. — Seyss-inquart $sztrák belügyminiszter berlini tárgyalásai elhúzódtak. A miniszter a csütörtöki nap folyamán tárgyalt Ribbentroppal és Himmlerrel, a német rendőrség vezetőjével is. A tárgyalások a berchtesgadeni megállapodások keresztülvitelére vonatkoznak s többek között az uj osztrák sajtópolitika kérdéseit is taglalták. A belügyminiszter berlini látogatása állítólag vonatkozásban van azokkal a -kérdésekkel, amelyek Ausztria gyors politikai, gazdasági és kulturális átalakítását készítik elő. Az egyik legközelebbi rendszabály, amelyet Ausztria német kívánságra foganatosítani fog, valószínűleg a'150.000 főnyi illegális osztrák nemzeti szocialista rohamosztagok bevonása lesz a hazafias frontba. Ennek a feladatnak teljesítését dr, Jury Hugóra bízták, aki a Seyss-inquart mellett működő néppolitikai referátus vezetője lett. talanság, az ország ismét oly határozottsággal léphetne közbe minden európai eseménynél, hogy ellenjátékosai kénytelenek volnának sürgősen visszavonulni. De ma a német birodalom kényelmesen kihasználhatja a népfronttól letört Franciaország gyengeségét s cselekedhet, anélkül, hogy néhány bágyadt párisi sikolyon kívül más megzavarhatná köreit. Ha Németország jót akar magának, csak egyet kívánhat, azt, hogy a népfront uralma minél tovább tartson Franciaországban. Tekintetünk Franciaország után Szovjetoroszországra esik, mint arra a másik hatalomra, amelynek esetleg módjában állna beleszólni a német cselekvésbe. Oroszország sem ellenfél a jelen pillanatban. Eltekintve attól, hogy Moszkvának sokkal kevesebb közvetlen köze van a német-osztrák dolgokhoz, mint a nyugati hatalmaknak, a szovjet belső helyzete sem engedi meg a hathatós beleszólást. A világ éppen az elmúlt napokban olvasta álmélkodva Sztálin nyílt levelét, amely az uj szovjetpolitika irányelveit szögezi le a Pravdában. Ez a levél a legteljesebb kiábrándulást jelenti Dimitrov és Litvinov külpolitikájából, amely a világforradalmi dinamizmus visszaszorítását, a demokratikus burzsoáhatalmakkal való pacifikus együttműködést és a világszocializálás álmának legalább átmeneti feladását hirdette. Sztálin szakit a nyugalom politikájával. Visszakanyarodik a tizenöt év előtti vonalhoz, a világforradalom szükségességéről beszél, a világ proletárjaival való hathatós együttműködésről és a burzsoá-kapcsolatok leépítéséről. Mi okozta e váratlan irányváltozást, amely a német—osztrák események ellenére is riadt meglepetést keltett Európában? Két ok. Az eiső, hogy Sztálin belátta 111111 '■■■ii—p—— az eddigi kooperációs politika sikertelenségét. Amióta Litvinov mosolygó arca megjelent Genfben, egymásután érték a kudarcok a szovjetét. Egymásután égette meg ujjait a raffináltabb és hajlékonyabb nyugati diplomaták tűzhelyein, s mindenütt háttérbe szorult, Genfben, Spanyolországban, a benemavatkozási konferencián, Nyonban, Brüsszelben. Sztálin megunta a kooperációs politika örök csatavesztéseit, különösen amikor észrevette, mily kedvezőtlen hatást vált ki mindez az orosz kommunisták között, s bizalma megrendült a nyugati angol—francia segítőkben. —- Az irányváltozás másik oka a trockizmus elterjedése, s az a belátás, hogy a Kreml kénytelen elpolgárosodó és elpuhuló formájából visszatérni a régi kommunizmus ,,puritán” forradalmi vonalához, ha nem akarja, hogy a kommunizmus legjobbjai végleg elforduljanak tőle és Sztálin vérpadain végezzék életüket. így született meg az uj program, amely a szovjet splendid isolationját hirdeti, Oroszország visszavonulását az orosz világba, valami hasonlót, mint amit Anglia hirdet, ha visszavonultan él a külön angol világban, .— s hirdeti a szovjet a régi dinamikus forradalmasító elvet is, s azt a nézetet, hogy csak önmagában bizhat és elsősorban a hadseregét kell megerősítenie. Orosz szempontból esedékes és logikus lehetett Sztálin bejelentése. De nyugaton* végleg szétfujta azokat az illúziókat, amelyeket néhány demokrata hatalom a nyugodt és szolid orosz erőről alkotott, amikor a szovjetet belekalkulálta számításaiba. Oroszország ismét forradalmi erő kíván lenni, zavaró elem, a világszocializmus erőszakos kiharcolója. Bizhat benne, aki burzsoá és kapitalista módra kíván élni, mint egész Nyugateurópa? A bizalom megingott, s miközben krízise tart, a német politika akadálytalanul siethet céljai megvalósítása felé. Franciaországban csaknem kormányválságot okozott Sztálin levele a Pravdában, s a Flandin vezetésével kristályosodó jobboldal, amely ma már közvetlen Chautemps közelében áll és a kormánytöbbség része, ismét teljes erővel rohamot fújt az orosz szövetség ellen. Anglia és Franciaország közvéleménye semmiesetre sem bizhat Moszkvában, s ezért gyöngébb helyzetbe került Németországgal szemben. Nem igen cselekedhet, ha Németország okosan és ügyesen előremarsol. Hiszen mig német oldalon minduntalan az erő és a kiterjedés dokumentumai ejtik ámulatba a világot, orosz részről olyan botrányok hirei törik át az Ausztriára összpontosított érdeklődést is, mint Butenko bukaresti szovjetkövet esete, aki egyszerűen meglógott állomáshelyéről, s Litvinovot, az egész szovjetkormányt bevonta egy kusza és balkáni botrányba, amelyben valóban senki sem igazodik ki. Nem kiegyensúlyozott hatalom, amelynek követeivel ilyesmik történhetnek. Franciaországon és Szovjetoroszországon kívül Anglia és Olaszország tekint még a másik oldalról a német—osztrák eseményekre. Mit tesznek ők? Olaszországról tudjuk, hogy mindenbe beleegyezett. Anglia az egyetlen, amely fölemelheti szavát, — s tényleg, Londonban kristályosodni is kezd az erély véleménye. De ez a növekvő határozottság már nem vonatkozik Ausztriára (a félhivatalosnak számitó Daily Telegraph állapítja meg), hanem legföljebb arra, ami Ausztria után következik. Anglia kényelmes érdektelenségében az eddigi eseményeket olyan befejezett tényeknek tekinti, amelyekhez semmi köze, mert nem zavarják köreit, sőt megfelelnek a nemzetek önrendelkezéséről és összefogási jogáról alkotott humánus nézeteinek. vg*. Ma: Nagy rádió melléklet ^ 41. szám • Szombat • február"19 Előfizetési árs évente 300, félévre 150, negyed^ ^ ^ ^ Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÓÍ és rUSZÍTlSzkÓi TnCLPUCirság ulicel2, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • ....... J Ö Prága II., Panská ulice 12, III. emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. DOlltl KOI napilapja •• TELEFON: 303-11. 6 • Egyes szám ára 1.20 KC» vasárnap 2.— Kő. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl.
