Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-17 / 39. (4482.) szám
- ] XVI1- évf. 39. (4482) szám • Csütörtök • 1938 február 17 Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KC. • R képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulicelZ. II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 3 0 3-1 1. « • SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHft. Finis Austríae? (sp) — Ha az angol lapok egyöntetű állásfoglalása szerint igazodnánk, elsirathatnánk Ausztriát, mert az angol sajtó, a Timestői a Daily Héráidig, nem bízik többé az osztrák függetlenségben s úgy véli, az osztrák szuverenitás a jövőben amolyan látszatszuverénitás lesz, mint Danzigé vagy Luxemburgé. A szép kifejezést is megtalálták Londonban e véleményre: ,,Bécs ezentúl úgy táncol — Írják —, ahogy Berchtesgadenben fütyülnek". Elemzik* Seyss-Inquart megbízatását s megállapítják, hogy a rendőri hatalom átjátszása a nemzeti szocialista kézbe a tényleges karhatalom kiszolgáltatását jelenti. Schmidt Guido előléptetése is gyanús előttük, mert a németbarát érzelmeiről híres politikus, aki az 1936 julius 11-i szerződés megkötésével először törte meg Dollfuss hagyományainak Berlin-ellenességét. most e szerződés „logikus folytatásaként" közeledik egyre hátározottabban Hitlerhez s nem bánná, ha egyszer Ribbentrop mellett valami fontosabb helyet tölthetne be a germán nagybirodalom külpolitikájában. Az angolok három évre becsülik az időt, amig Hitler teljesen „áttör" Ausztriában, amig az osztrák színek mellett lassan-lassan megjelenik a kampóskeíreszt, majd egyedül marad az árbócokon, amig a hazafias front teleszivódik a volt illegális elemekkel, amig a hadsereget, a közigazgatást, a közgazdaságot, az alkotmányt és a nevelést lassan és óvatosan hozzáidomitják a német rendszerhez, mint Danzigban tették s amig Németország és Ausztria „két test, de egy lélek" lesz, mint Schmidt már most hangoztatta. A legérdekesebb, hogy az angolok e szinte eltúlozva látott fejlődésben nem találnak kivetni valót, sőt örülnek, hogy „a rég várt esemény ily simán és zökkenő nélkül következett be s a két ország között pem támadt ellentét." Ha Ausztria szempontjából valami szomorú, akkor elsősorban az angol, a francia, a csehszlovák és az olasz sajtó magatartása az, mert a nyugati és a középeurópai közvélemény a legcinikusabb közömbösséggel hagyja magára az osztrákokat és a lapok az osztrák függetlenség teljes megszüntetésének bejósolásával mintegy már előre megdolgozzák olvasóikat, hogy ne csodálkozzanak és ne háborodjanak föl, ha a jövőben a mainál különb dolgok fognak történni. „Semmi közünk Ausztriához, az átalakulás Ausztria és Németország belügye", Írják Párisban és Londonban. A narancsfák országának ura pedig elment sizni és nem válaszolt Schuschniggnak, amikor az osztrák kancellár támogatást kért tőle. Egészen biztosan állíthatjuk, hogy Schuschnigg meghódolását elsősorban az okozta, hogy a bécsi kancellár előre ismerte az európai közvéleményt, amelynek meglepő közönyéről mi ,csak most, post festa, értesülünk. Tudta, hogy senkire sem számíthat. Milyen más volt a hangulat 1934 nyarán, amikor a bécsi nemzeti szocialista puccskísérlet után félmillió olasz katona vonult a brenneri határra, készen arra, hogy fölvegye a harcot az akkor még kezdetleges német hadsereggel! Az idő eljár, a hangulat megváltozik, a helyzet módosul. Európa polgárait az osztrák kapituláció váratlanul érte. De ha most utólag szemügyre vesszük az eseményeket, meg kell állapitanunk, hogy Schuschnigg magatartásában nincs rendkívüli, s csak logikus következménye a fokozatosan kialakult helyzetnek, amely egyre határozottabban Auszt-Osztrák kormány — nemzeti szocialista alatt Angliáiban elparenfálják Ausztriát Az osztrák kormányátalakításnál Hitler híve belügyminiszter lett és átvette a rendőrség fölötti ura mát - Valamennyi letartóztatott nemzeti szocialista amnesztiát kap — Ríntelen. Jav, Leopold szabadlábon --- Nemzeti szocialista befolyás érvényesül a hadseregben is - Olaszország nemzeti szocialista Ausztriát kíván -„Becsben ezentúl úgy táncolnak, ahogy Berchtesgadenhen fütyülnek" BÉCS. — Szerdán a hajnali órákban kinevezték Schuschnigg ötödik kormányát. A kinevezést kedden egésznapos tárgyalás előzte meg és a miniszterek az éjszakai órákat is jóformán állandó tárgyalással töltötték. Az osztrák kormányalakítás legnagyobb szenzációja kétségtelenül az, hogy Seyss-Inquartot, Hitler bizalmasát osztrák belügyi és biztonsági miniszterré nevezték ki. A kormánylista a következő: Kancellár: dr. Kurt von Schuschnigg (eddig kancellár és biztonságügyi miniszter), alkancellár: Hülgerth Lajos altábornagy (mint eddig), külügyminiszter: dr. Schmidt Guido (eddig külügyi államtitkár), ria ellen dolgozott. Amióta Olaszország szoros érdekszövetséggel hálálta meg Németország támogatását az abesszin krízis alatt, nyilvánvalóvá lett, hogy Mussolini nem őrködik többé a régi határozottsággal az osztrák függetlenség fölött. A német— olasz barátság jelenleg oly szoros, hogy olasz szempontból nem hátrány, sőt előny, ha Németország közvetlen a brenneri határ közelébe kerülhet. Mindenesetre jobb, mintha Ausztria elorientálódik a „tengelytől” és más blokkokhoz csatlakozik, tegyük föl Csehszlovákiához. Ezt meggátolandó, a duce szívesen egyezik bele a német befolyás erősítésébe Ausztriában. Abban a pillanatban pedig, amint Olaszország nem követeli az osztrák függetlenséget és Berlin Varsóval, Belgráddal és valószínűleg Bukaresttel is megegyezett ebben a kérdésben, senki sincs, aki Ausztriát hathatósan támogassa. Páris és London talán? Ez a két nagyhatalom régen megelégszik azzal, hogy a formákat megőrizze és ne törődjék a belső tartalommal. Ha Ausztria formailag független marad, nem kiváncsi, vájjon nemzeti szocialisták vagy szociáldemokraták-e az urak Bécsben. A mai angol és francia lapvéleményekből látjuk, hogy mennyire közömbös a két nagyhatalom az osztrák ügyben és semmiesetre sem kockáztat európai háborút miatta, különösen ma nem, amikor még nincs fölfegyverkezve s Németország igen. Hitler bizonyára szépen elmondotta mindezt Schuschniggnak Berchtesgadenhen. A bécsi kancellár belátta, hogy Olaszország támogatására nem számíthat, a kisantantéra sem, mert Jugoszlávia és Románia különvéleményt jelentett be, Anglia és Franciaország pedig passzív marad. Mit tenni? Erőszakkal ellenállni, ha Németország bemasi-pénzügyminiszter: dr. Neumeier Rudolf (mint eddig), kereskedelemügyi miniszter: Raab Gyula mérnök (eddig dr. Taucher), szociális miniszter; Resch József (mint eddig), belügyminiszter és biztonságügyi miniszter: dr. Seyss-Inquart Artúr (eddig Glaise Horstenau), földművelésügyi miniszter: Mandorfer Péter( mint eddig), közoktatásügyi miniszter: Pernter János (mint eddig), igazság ügyminiszter: dr. Adamovich Lajos (eddig dr. Pilz), tárcanélküli miniszterek: Zernatto Quido roz? Lehet, hogy néhány pillanatig ilyenekre is gondolt az osztrák politikus, de amikor hazaérkezett Becsbe és fölállította a helyzet mérlegét, szomorúan tapasztalnia kellett, hogy helyzete Hitler támogatása nélkül nemcsak külpolitikailag, hanem belpolitikailag is reménytelen. A nemzeti szocialisták Berchtesgadent nagyarányú ausztriai belső szervezkedéssel készítették elő, s ha Schuschnigg nem enged, megismételhették volna a Dollfuss-puccsot, de ez alkalommal sokkal alaposabban és a külföldi beavatkozás veszedelme nélkül. Február negyediké minden akadályt elsodort Hitler utjából, ami Hess Richárd osztrák puccsát megakadályozhatta volna. Ausztria fiatalságát Schuschnigg nem tudta megnyerni. A legutóbb leleplezett nemzeti szocialista mozgalom azt igazolta, hogy az'országot át- és átszőtték a nemzeti szocialisták, akik csak a jelre várnak, hogy előtörjenek. Hitler volt az, aki vágyaikat és törekvéseiket eddig három év óta fékezte, s jaj az osztrák belbékének, ha az illegálisok egyszer a határon túlról biztatást kapnak. A bécsi kormányt ma csak a régi monarchia törmelékei támogatták: az öreg tisztek, a magasrangu hivatalnokok és a klérus. A negyven évnél fiatalabbak Hitler hívei, s a nemzeti szocialista hangulat uj elterjedését a közelmúltban számos esemény igazolta. Mit tehetett ilyen körülmények között Schuschnigg? A kisebbik roszszat választotta a kettő közül, a kapitulációt és nem a reménytelen polgárháborút. A németek sürgettek, mert ha várnak, Ausztria esetleg máshoz orientálódik, tegyük fel a francia blokkhoz, s akkor késő lenne. Az ultimátum ideje rövid volt, Schuschnigg kénytelen volt cselekedni. — De tévedés volna azt gondolná, hogy a helyzet tényleg annyira sötét az osztrák függetlenség szempontjából!, mint az ol(eddig a hazafias front államtitkára), dr. Glaise Hostenau (eddig belügyminiszter), Rótt János (eddig szociális államtitkár). Államtitkárok: nemzetvédelmi: Zehner Vilmos gyalogsági tábornok (eddig nemzetvédelmi miniszter), biztonsági: Skubl Mihály (mint eddig), munkás- és hivatalnokvédelmi: Watzek Adolf, iparügyi: Stepsky-Boliva Lajos tartalékos ezredes, erdészeti államtitkár: Maznik. A „hangsúlyozottan nemzeti** miniszterek Az uj kormány „hangsúlyozottan nemzeti" tagjai, azaz azok a miniszterek és ál-1 vásókart: szántszándékkal ámító nyugateurópai sajtó beállítja. Ami eddig történt: a kormányátaiakitás, nem jelent sokat, s inkább csak lehetőségei veszélyesek, s nem azonnali és tényleges kihatásai. Ha Schuschnigg ügyes, — s bizonyos, hogy ilyen — továbbra is kezében tarthatja a gyeplőt, s kivárhatja a kedvezőbb alkalmat, amikor máskép beszélhet Hitlerrel, mint most tehette, s esetleg visszaszerezheti ismét teljes önállóságát. Akármikor megszülethet az a kül- és belpolitikai konstelláció, amely visszalenditheti a hatalomba és megszabadíthatja a terhes elemektől. Egy kis baj Németországban, némi olasz-német feszültség, s uj konmányrekonstruikció történhet Ausztriában. Amikor az osztrák kancellár teljesítette Hitler feltételeit, tudta, hogy a nyomás következtében csak a presztízséből vészit. A kompromisszumot viszont oly ügyesen kötötte meg, hogy Hitler is csak a presztízsében nyert, semmi másban. Schuschnigg egyszerűen nem engedi majd, hogy a nemzeti szocialista elemek elönyomuijanak és kijátsza ellenük a legitimistákat. Finis Austriaeról ma korai beszélni még, ha a veszély tényleg nagy is. A 'mi véleményünk szerint — ismételjük —a legmegdöbbentőbb és a legveszélyesebb az osztrák függetlenség szempontjából az a közömbös, sőt elparentáló visszhang, amit a berchtesgadeni eredmény Európában mindenfelé keltett, mert azt bizonyítja, hogy az európaiak önmagukban csendesen feladták már Ausztria függetlenségét és beletörődtek a csatlakozás gondolatába, — ha pedig igy van és igy marad, akkor hiába védekezik akár a legügyesebben Schuschnigg: a saját népe és az európai közöny ellen nem győzhet, mig ugyanez a közöny felbátorítja Németországot olyan erőszakosabb cselekvésre, amit Hitler a kontinens erőteljes vétója mellett semmiesetre sem merne kockáztatni.
