Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-15 / 37. (4480.) szám

RLAÜ 1938 február 15, kedd* A szlovenszkói „ú\ magyar ember" Előadás és vitaest Kassán ■■ A Kazinczy-Tár saság nagysikerű rendezése • * Zsúfolt termek igazolták a közönség érdeklődését a felvetett problémák iránt ■ ■ Szvatkó Pál előadása *» ■ KASSA. — A kassal Kaztnczy-Táreaság a multi {hét szerdáján és csütörtökén rendkívül érdekes? előadást és vitaestét rendezett. A két est feltűnően | nagy sikere — ritkán jelent _ meg _ ennyi ember | kassai kulturelőadáson — azt igazolja, 'hogy a kö-1 zönség nagy érdeklődéssel kiséri a szlovenszkói | problémák fejlődését és aktívan is résztvesz meg-f vitatásukon. Szerdán este Szvalkó Pá' a szloven­szkói ,,uj magyar emberről14 beszélt a Lőcsei Ház zsúfolásig megtelt nagytermében. Szvatkó Pál saját élményeiből indult ki s el­mondotta, hogy 1919 után milyen hatásoknak és ellenhatásoknak volt kitéve az egyetemi városok­ban és főleg Prágában tanuló magyar ifjúság. Be­szélt a „változás élményéről44 s végigvezette hall­gatóit azokon a folyamatokon, amelyek bizonyos átértékelést okoztak a szlovenszkói magyar fia­talságban. A legnehezebb helyzete az átmeneti nemzedéknek volt, amely még a háboruelőtti idők­ből szerezte gyermekkori élményeit, de már a há­ború után tanult. A későbbi generációnak már annyiban könnyebb a sorsa, mert mintegy bele­született a kisebbségi problémákba és más hely­zetet nem ismer, csak a mait. A fiatal magyarok magukban mintegy újjáépítették a magyarságot, belátták, hogy a magyar kis nemzet, amely szakí­tott a harmincmilliós álmokkal és ma apró reali­tásokért küzd. Eszményképei a nyugati kis nem­zetek, a flarrand példa vonzza. Ezután Szvatkó Pál az átértékelés több mozzanatával foglalkozik. A szlovenszkói uj magyar ember belátja, hogy senkire nem számíthat. s életét lentről, egyedül kell fölépitenie. Aggodalmasan vizsgálja tehát, a •magyar nép életképességét, a magyar matéria tar­tósságát, mert tudja, hogy a kisebbségi élet, a ma­gyar életképesség nagy vizsgája lesz. A fiatalok­ban bizonyos természetes szerénység fejlődött ki és demokratikus érzés, letűnt a magyar standard­­bálvány, amely túlsókat kívánt az élettől, objek­tivitás nőtt a szivekben, kritikai érzék. A körül­mények realizmusra és illuziómentességre tani­­tották az uj embert, de mindezek a sajátságok egyelőre csak platón ikusan vannak meg: a fiatal­ság 'beszél róla, de nem szerinte cselekszik. Sok sajátos kisebbségi hiba- zavarja az uj ember ered­ményes kifejlődését,, igy az ifjúság fegyelmezet­lensége, túlzott érzékenysége s a nemzeti öntudat csökkenése, amely indolenciába vezet. De minden­felé kísérlet történik már a hibák kiküszöbölésére és az előnyök megszilárdítására s egy ilyen kí­sérlet kristályosodik ki az „Uj Szellem" folyóirat körül is. A vitaest Másnap, csütörtökön, ugyancsak rendkívül nagy­számú^ közönség előtt, amelynek soraiban számos előkelőség jelent meg, lezajlott az előzőnapi elő­adással kapcsolatban tartott vitaest. A hozzászó­lások mindvégig magas ezinvonalon mozogtak, egységesek voltak, s arról tettek tanúságot, hogy a felvetett kérdések mély benyomást keltettek a város értelmiségében. Szvatkó Pál tömör vitabevezetője után dr. Schal­­!er szólalt fel elsőnek. Az előadóval szemben le­szögezi, hogy a nemzeti érzés tulerős ahhoz, hogy vitákkal meg lehessen ingatni. A tradíciókat kell tiszteletben tartani, Dr. Ungár Jób hozzászólásában kifejti, hogy Szvatkó megállapításai csupán az értelmiségi kö­zéposztályra vonatkoztak, azonban a nemzet zö­mét a munkás- és fötdmüvesosztály alkotja. Szvatkó Pál a fiatalságról beszél és kifelejt egy generációt, azt, amely már 50 éves, Ezek hibáira is rá kell mutatni. Ez a nemzedék nem látta be, hogy az ifjúságnak kisebbségi nevelést kell adni. Sokat foglalkozott a politikai és keveset a kultu­rális vezetéssel. Szvatkó Pál szerint az uj szel­lem életforma. Az előadó szükségesnek tartja, hogy ez a szellem ne csak életforma, de uj lelki­ség is legyen. A „nemzeti öntudat" kérdése Dobosy László szerint a nemzeti öntudat nem ingott meg az uj magyar nemzedékben, csak az vált problémává, hogy az uj körülmények között érvényre tudja-e juttatni és annak alapján való­ságos munkát végezni. Prága tanulságos volt en­nek a nemzedéknek. Itt, tanulta az apró munkát, szelleme megtelt az uj realizmussal, amelynek kö­vetkezménye az adottságok felismerése, A generá­ciónak különben az a tulajdonsága, hogy tud kö­zös pontokat találni, bármely irányhoz tartozik is. Sajnálatosnak tartja, hogy a mai diákanyag tunya és lelkileg satnya. Sinkó Ferenc felszólalásában arra mutat rá, hogy az egyetemi nemzedék idegen környezetből kénytelen visszanézni a szlovenszkói magyar élet­re. Következésképp tehát hiába tanulja a masaryki realizmust, mégsem nevezhető teljesen reálisnak, mert Prágából nem látja tisztán Szlovenszkói, egyénenként pedig nem tudja a cselekvés metodi­ka'át és t.echnikáiát. Dr. Pilát József szerint hiba, hogy az ifjúság pro'b'émája egyáltalán problémává vált, A mai fiatalság mindent újítani akai, a tradícióhoz való ragaszkodás a fontos, uj magyarságra nincsen szükség. Az ifjúság legyen szerény, tanuljon b szívlelje meg Széchenyi gondolatát, hogy az em­ber életé első felében vétkezik s azt élete másik felében teszi jóvá. Dr. Briikk Sándor szerint Szvatkó meglátásai kitűnőek. 0 is ráismer megállapításaiban egye­temi évei fiatal nemzedékének szellemi arcára. Ez­után összehasonlítja a,z egyetemi és a Szlovenszkón maradt magyar fiatalságot, azokat, akik itt, mint kishivatalnokok, iparosok, kereskedők helyezked­tek el és akikkel nem törődik senki sem. Erényei­koráé, más a dzsentri-koré, mert a változatlan 36- nyegü magyar géniusz uj körülményekkel szem­ben mindig uj állást foglal. Ma a körülmények arra kényszerítik a magyarságot, hogy megtanulja a hatalomnélküli életet ée azon harci eszközök al­kalmazását, melyeket körülötte, mellette, vagy ellene haszná’nak. Dr. Ungár Jób jogosnak tartja, hogy a fiatalság nj orientációt keres és számol áz adott helyzettel. A fölszólalások után Szvatkó Pál rezüméjében védelmébe veszi a régi generációt, mely heroikusán teljesítette a maga kötelességét, felállítva a ma­gyar kádereket. Még egyszer hangsúlyozza, hogy az uj szellem a helyzettel való számolás. Píeiffer Miklós zárószava Dr. Pfclffer Miklós, & vita vezetője zárószavá­ban tapasztalatai alapján konkrét eseteken ke­resztül mutatja be a mai fiatalság szellemi arcát. A fiatalság igenis reális, apró munkát akar vé­gezni, történelmi érzéke kezdetben csekély volt, újabban azonban egyre inkább erősödik. Vitái­ban érett és fegyelmezett. Az állítólagos modor­­talansága a háboruutáni más magatartás követ­kezménye. Rámutat, hogy a szegény fiatalok sok­kal inkább állnak ki a nemzeti ügy mellé, mint a történelmi osztályok fiai. A fiatalság vágyódik a vezetés után, csak vezetni kell tudni. Ne akarja­nak az idősebbek velük úgy bánni, mint r.z az anya, aki hároméves kisfiát be akarja pólyáink Ezután megköszönte az előadónak, hogy értékes elindító előadásával alkalmat adott a sok szloven­szkói probléma megbeszélésére és tisztázására, örül, hogy a közönség ily szép számban vett részt szén az összejövetelen és hogy többen a közönség soraiból lehetővé tették felszólalásaikkal e vitaest magas színvonalát. [nek tartja a realitást, a nép szeretetét Érdekes, ! hogy a Szvatkó által jelzett hibák nagyrésze az ! ittmaradt fiatalságban nem lelhető föl. Ezután statisztikai adatokkal illusztrálja a csehszlovákiai [magyar főiskolai hallgatók számának csökkenését, I és ami még elszomorítóbb, a magyar állami tiszt­­j vise’ők számának rohamos csökkenését. Kéri az i „Uj Szellem" szerkesztőjét, hogy karolja föl ennek a nem-főiskolás ifjúságnak az ügyét is. Mi az „uj pzeilem"? Sinkó Ferenc felszólalásában arra a kérdésre felel, hogy vájjon veczélyes-e és szükséges-e az uj magyar szellem? A történelem tanítása szerint minden szellemicég változik uj körülmények ha­tása alatt. így volt ez a magyarságnál is. Más volt az Árpádok magyar szellemisége, más a Zrínyi JéV jdnmft-ftelflnft a havas hegyeken, februárban Irta: SZOMBATHY VIKTOR Görgey Artúr járt ecre havas, hideg, küzdelmes éjszakákon: csodálatos ut lelhetett, csodálatos erő, amely honvédezredéket, trónt és ágyiikait, lovadkatoná­­kait és esett sebesülteket késztetett átvonulni ezeken az irdatlan hegyeken keresztül, a bánya­városokon át. Ma is nehéz kapaszkodók vannak errefelé s csak néhány ut járható, —• tisztelettel gondolok a negyvennyolcas honvédekre, akik ezeken az irdatlan rengetegeken keresztül, mély hóban s uttalan utakon át bukdácsoltak, hogy aztán jóval keletebbre tűnjenek föl a meglepett osztrák generális előtt. Az emléket, amely Gör­­ge yt s vitéz honvédéit örökítette meg,, nemrégen eltüntették, már nyoma sincs a jelnek, amely magyar honvéd s magyar generális vitézségét hirdette. Micsoda hősies elszántság kellett ah­hoz, hogy gyalogosan, szekéren, vagy lóháton meneteljen egy kis hadisereg, hóval borított völ­gyekben, ősrengetegen keresztül, ahol derékig süpped az ember s ahol c:ak a szél fuj irgalmat­lanul éjjel-nappal . . . Próbálok a régi feljegy­zéseik után menni, de minden emléket elfujt már itt az idő s ami nyomot találunk, aiz őznek, nyúl­nak s rókának nyoma. Kis tragédiák nyomát követjük pontosan. Az éjjeli hó hullott s a tegnap jól elkészített, 'kisimított siinyomokat eltüntette ismét. A menház előtt lévő mérce száz­ötven centiméteres havat mutat, jó, kövér, sima, fagyott hó, csillog a délelőtti napfényben. S ahogy a fák között sáklunk, baktatunk, bukdá­csolunk, a fehér hó az erdő egész életét felfedi meztelenül. A nyúl szeszélyesen futhatott a fák körül, ide-oda kapkodhatott tétovázásában, az­tán társával találkozott, tisztán olvasható, majd három nyúl akadt össze, vájjon mit tárgyalhat­tak az izgatott futkosáisban? Kecses lépésekkel két őz ment egymás nyo­mában, mélyen fúródik be a hóba patájuk. A két őz a nagy fenyőfáig sétált együtt, ott két­felé váltak, de míg az egyik nyugodtan sétálha­tott le a völgybe, a másikat nemeokára két róka vette körül. Az őz futni 'kezdett, nyomai hosz­­szabbodnaik. Később ijedten topogott, vissza akart térni, de a dühös és kiéhezett rókák nem engedték ki s a havat a három állat nagyon fel­kavarta. Kegyetlen, véres harc folyhatott le: né­hány vércsöpp s kitépett szőrszál bizonyítja. A harcot a rókák nem hagyták abba, a vékony, kicsi, gyámoltalan őz nem szabadulhatott. Ijedt tusáról beszélnek a nyomok: ha a völgybe le­mennek, biztosan csak csontokat látnék, véres csontokat Mondják, hogy tavaly legalább tíz őznek csontját találták meg tavasszal, a hó alatt. A völgyben, ahová az őzek inni járnak, egész hadsereg róka tanyázik. A másik völgyben egy medve „lakük", két boccsafl. Pontosan számontartják a vadászok, Szelíd, középkorú medve, jóindulata eddig meg­maradt. Madarat nem hallunk. A fák ropognak, repe­­deznjfk, sóhajtoznak. A gerincen akkora a szél, hogy feliborit. Divatlapból vágták ki azt a két hölgyeit, aki délután szánon érkezük a hegyi szálóba. Német képesulságok közö’nek ilyen lélakzetelálildfó ruhac.sodáKat, a Die Dame hosszú hölgyei vonagilanak ilyen kosztüm csodákban. Felül piros, oldalt rózsaszín, hupikék s rozsdabarna, hófehér és vékonyan sötétkék a siruha, amelyet a két hölgy rögtön magára ölt, enyhe illattal beszórva. Sapkájukat kackiásan vágják félre, szijjazatük elsőrangú s valóban deirniar eri, amit ruhában, illatban, ci­pőben, bőrben és posztóban adnak. Kesztyű­jük valóságos kötésköltemény. Csapzottak s kopottak mellette a többi nők, havasok s gyűröttek vagyunk mindnyájan, bizo­nyos fölénnyel néznek végig rajtunk s úgy csa­tolják fel a hosszú deszkákat, mint aki rögtön az ugrósáncra indul. De jaj, a .hölgyek hamar zuhannak. A höl­gyeknek nem sikerül, a két csodálatos kosztüm többet hever a hóban, mint sáMlk a hóban, az arcfestek lekopik s a festett szemöldökből bar­na pacni lesz, amely hosszú, kínos kunkorban végződik valahol a fül mögött. A szemöldök a fülre csúszott s a csodálatos kesztyűk görcsö­sen markolnak egy utbaeső, hasas bükkfát. Halkan s szó nélkül vesszük tudomásul a két ruhacsoda keserves sorsát, a ruhacsodáét, ame­lyet elsőrangú szabó készített s most a fa tör­zséhez ragadva piheg. Az elegancia fordítva arányos azzal a távol­sággal, amely a 'kirándulás helye s a kiindulási hely között van. — Mondtam, — dünnyögi az a hölgy, akinek a szája felkenődött a homlokára, — mondtam, csak öltözzünk föl s elég, ha az első nap meg­teszünk az uj ruhában. De neked rögtön pró­bát kellett tenned . . . A barátnő nem felel. Elveszített szempiládt keresi a fatörzsön. A harcok különfélék, — nemcsak erdei őzék és rókák, ha­nem várasd őzek s emberi rókák is küzdenek egymással fszenvedélyesen. A hölgy, akinek a szemöldöke kenödött el, estére mégis hódító s mint ddvatdáma hullámzik be az étterembe. Kö­rülnéz, szemügyre vesz és felfedez. Hosszan, kitartóan tartja a vizsgálatot s egy szőke Kun akad meg a szeme. Hosszan elnézi s aiki a szem­villanásokból ért, az már látja a veszélyt: a hölgy a szőke, pirosáról Kút szemeli kd magá­nak a következő izgalmas napokra. A szőke Ku még nem tudja s egy kis nevelőnő mellett üldögél. Egész délután együtt siklottak a havon s most a forró teát szürcsölik, A szőke Kiu oldalt pillant s észreveszi a dá­mát. A 'kis nevelőnőnek is veszélyt súg az ösz­töne s riadt pillantást vet a nagyszerű hölgyre. A hölgy merészen s szemtelenül néz a Ku ar­cába. A kis őzike menekülne, szegény ne védőnő gon­dokba merül. De a róka, a tapa'ztalt, piroshaju róka már kering, jól ismeri a vadászat fortélyait s szemiügyre veszi a zsákmányt. Most rövid, de egyenlőtlen harc indul a két nő között. A kis nevelőnő kétsógbeesetten próbál­kozik, mosolyt szed elő s újra fényesíti, kezébe veszi a szőke fiú 'kezét, nevet s könyörög,, de a szőke fiú mindegyre elmédázik, szórakozott lesz s később imbolyogva útnak indul az étteremben. A dáma nem várhat, gyorsan kell harcba szálíani. *— Pincér, kérem — szól, — menjen oda ahhoz a szóiké úrhoz s kérje meg őt, ha kiolvasta a könyvet, ami a zsebében van, kölcsönözze ide. Mert lehet, hogy a kés nevelőnő jobban állja a haivat s a szeles időt, de itt benn, a teremben Az asszony kötelessége törődni azzal, hogy bélmüködése rendben legyen, amit pedig úgy érhet cl, ha reggelenként éhgyo-. mórra egy félpohár természetes „Ferenc József" keserüvízet iszik, amely enyhén és kellemesen, pontosan és biztosan szabályozza az anyagcsere folyamatát. Kér­dezze meg orvosát. ia és a teásasztálnál a piros dáma van otthon. Ez az ö haaxi területe. Vasárnap este hideg menü van a vacsoránál: felvágottak, sajt, szalámi és vaj, meg. ilyen. És befőtt. Sok is, jó is, de valaki megkérdezi: — Miért adnak éppen most hideg ételeket? — Kimenője van a konyhaszemélyzetnek . . . — mondja magyarázölag a pincér. — Hová ment ki a személyzet ebben a rette­netes hóban? — A konyha-tűzhely körül üldögéltek s fel­húzták a gramofont Szentképek a hóban olyan kedvesek, meghaitóak. Egy-egy vadász­­allén, a havas fordulónál, vén fenyőfa törzsén, messze-messze járt úttól, emberi lakóhelytől egy­szerre csak eíibéd mosolyog egy pirospozsgás, barátságos szent* kedvesen rádnéz a képrőt biz­tat, csaknem .megszólalt. A virág, ami a kép kö­rül már odafagyott a rámához, még októberből va1ó, valaki vékony fogadalmi láncot akasztott a keretre s a hideg üvegre rélehelt: ahol a só­hajtás érte a szentet leolvadt a jég. az üveg alól tisztán, fényes barna szemmel, irénkmosoiyog a szent Az egyesült párt járási közgyűlései Február 15, Dunaszerdahely: Délelőtt 10 órakor a Kázmér-féle vendéglőben. Szónokok: dr. Turchányi Imre és dr. Holota János. Február 17, Komárom: Délelőtt 11 órakor a Dózsa-féle vendéglőben. Szónokok: Jaross Andor, Füssy Kálmán, dr. Gürtler Dénes. Február 20, Léva: Délelőtt 11 órakor. Szóno­kok: Jaross Andor és dr. Porubszkv Géza. Február 20, Zsellz: Délután 3 órakor. Szóno­kok: Jaross Andor, dr. Porubszky Géza. Február 26, Párkány: Délelőtt 10 órákor a Katolikus Legényegyletben. Szónokok: Esterházy János, dr. Salkovszky Jenő és dr. Gürtler Dénes, Február 27, Gaiánta: Szónokok: Esterházy János és Fiissy Kálmán. Elvetemült betörők a kecskeméti Erzsébet-tempíomban, BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefon­­jelentése.) A budapesti törvényszék vizsgáló­­bírája értesítést kapott vasárnap arról, hogy Kecskemét legrégibb templomát, az Erzsébet­­templomot, vakmerő betörők kifosztották. Is­meretlen tetteseik feldúlták a templom szentélyét, kiszórták az áldozható kehelyből a szent ostyá­kat, az egyik mellékoltáron levő Jézus-szobor mellől elvittek a kegytárgyakat és kifosztották a perselyeket. A kár többezer pengő. A nyomo­zás azonnal megindult s a jelek szerint a betö­rők egyrésze és az orgazdák Budapesten tar­tózkodnak, A detektívek keresik őket, A románok megfejtették a szovjetügyvivő eltűnésének rejtélyét? BUKAREST. — A hétfő reggeli bukaresti lapokban rövid hir jelent meg arról, hogy Bu­tenko szovjetügyvivő eltűnése ügyében fordulat történt, amely megvilágítja az eltűnés rejtélyét. A kormány rövidesen hivatalos közleményt fog kiadni az ügyről. Többet a lapok nem közölnek, mivel a legújabb rendelet szerint ebben az ügy­ben a lapok mást, mint hivatalos közleményt nem közölhetnek. A gyujtógató csavargó vágya teljesült: öt évig „gondoskodnak" róla NYITRA. — (Saját munkatársunktól.) A nyit­­rai esküdtbiróeág elé szombaton Páleuík Mihály 51 éves csavargó került gyújtogatás vádjával. A vád szerint Pálenik felgyújtotta különváltál! élő feleségének nyitrasárfői házát, amely porig le­égett, A vádlott beismerte tettét s a biróság az esküdtek verdiktje alapján háromévi fegyházbün­tetésre Ítélte. Ezután Blazsek József morvaországi szárma­zású 60 éves csavargó gyujtogatási bűnesetével foglalkozott az esküdt biróság. A vádlott Nagy­­rippény határában felgyújtott egy 8.000 korona értékű kazlat. Blazsek beismerte a bűncselekményt és védelmére azt hozta fel, hogy el akart valamit követni, hogy hosszabb időre börtönbe kerülhessen s igy enyhítsen nyomo­rán. Az esküdtek verdiktje alapján a bíróság ötévi fegyházbüntetésre Ítélte Blazeekot. Mindkét Ítélet jogerős. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom