Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)
1938-02-12 / 35. (4478.) szám
4 ■SttBHHHHEMBflMHHHIMKnSKNNHflHflBHBBBi 193S február 12, szombat* MAGYAR FIATALOK SZAVA Kevés főiskolásunk van Irta: Zombory György [ i : ' i n. Ha keressük annak okát, hogy 3 csehszlovákiai magyar egyetemi ifjúság száma miért fogy iévről-évre, hamar megtaláljuk azt az általános elszegényedésben. A szlovákiai magyarság ma már általánosan anyagilag annyira legyengült, hogy a legtöbb család, különösen, ha többgyermekes, nem bírja pénzzel, anyagi eszközökkel gyermekei diplomáhozsegitését. Ma Szlovákiában fényüzésszámba megy az, ha egy család két gyermekét adja diplomás pályára, sőt lassan oda jutunk, hogy maga a diploma 'kisebbségi szemszögből nézve irigyelni való fényűzés lesz. A diplomás magyar ifjú csak nehezen jut állásba, nehezen jut kenyérhez. Természetes, hogy ennek a kérdésnek megoldása is a jövő feladatai közé számit. Egyenjogúságunkért folyó harcunk azonban egyszer eredménnyel kell, hogy végződjék és akkor ez a kérdés a számunkra megnyílt állami állások lehetősége következtében önmagától oldódik meg. Sokkal fontosabb és nehezebben megoldható kérdés a gazdasági. Ezért a kisebbségi magyarság önmaga felelős. Szegénységünk következtében szinte alig számíthatunk arra, hogy a diáksegélyezés összegét emelni tudjuk. ■ Önkéntes adományokra ma csak igen kevés magyarnak van módja anélkül, hogy ezt önmaga, családja meg ne erezné, viszont még nem vagyunk eléggé érettek arra, hogy nemzeti célokért, fajunkért Önmagunk kárára is áldozatot tudjunk hozni. Egyetlen ut marad nyitva a diáksegélyezés nagyobb arányú megvalósítására: racionalizálni kell a segélyezést, hogy igy jobban kihasználható legyen az, hogy igy ugyanannyi pénzzel, ugyanakkora anyagi alappal, fedezettel sokkal több magyar diákot tudjunk segiteni egyetemi évei alatt A racionalizálásnak pillanatnyilag egyetlen lehetősége a magyar egyetemi ifjúság egy diákvárosba való összpontosítása. A centralizáció kérdése amely legalkalmasabb volna arra, hogy a magyar diákságot, egyetemi ifjúságot oda vonjuk össze. Pillanatnyilag még Prágában tanul a legtöbb magyar főiskolai hallgató. Pozsonyban rohamosan emelkedik Prágával szemben a magyar egyetemi hallgatók száma, úgyhogy nagy különbségről már ma nem is igen beszélhetünk. Prága csupán természettantanáraival, gyógyszerészeivel és technikusaival tartja Pozsonnyal szemben számbeli fölényét. Brünn a maga száznál alig több magyar nemzetiségű egyetemi hallgatójával messze el van maradva a két másik egyetemváros mögött. A Prágában való összpontosításnak három j előnye látszik: 1. Vitathatatlan előnye, hogy az állatorvosi | kart kivéve minden szakra be lehet ott iratkozni, | cseh és német egyeteme is van. 2. Könnyebben lehet megtanulni, elsajátítani a tanítási nyelvet. Ez az érv azonban megdől, abban a pillanatban, amint megnézzük a po-BUDAPEST. — (Szerkesztőségiünk telefon-1 jelentése. Durics Hussedn Hilxni budai mohamedán főmuftit nagy kitüntetés érte. A tiránai királyi udvarból hivatalos értesd lést kapott arról, hogy Zogu albán király és Apponyi Geraldine hercegnő házasságát ő fogja megáldani mohamedán szertartás szerint. Az albán király a I budai főmuftit az albán királyság huszonötéves | zsonyi egyetemen beiratkozott magyar főiskolások tanulmányi előmenetelének statisztikáját, amely épp azt bizonyítja, hogy Pozsonyban sokkal hamarább végeznek a magyar hallgatók, mint a másik két egyetemi városban. Pedig a vizsgák, a tanulmány Pozsonyban éppúgy államnyelven folyik, mint a prágai cseh egyetemen. 3. Prága világváros. Ha erkölcsi szempontból nem is, de minden másban előnyt jelent a diákság számára egy világváros levegője. A magyar egyetemi ifjúság számára azonban csak igen kicsiny előnyt jelent Prága világváros-volta. A magyar diákság számára Prága alig jelent több élményt a Letnánál, annál, hogy egy-két filmet 'hamarább lát és néha elmegy a D 38-ba vagy valamely más színházba. Pozsony kétségkívül sokkal több előnyt mutat, különösen a centralizálás keresztülvitele után: 1. Szlovákia fővárosa, Szlovákia területén fekszik. A magyar diákság igy egyetemi évei alatt sem távolodna el a szlovákiai magyar élettől és Pozsony magyar társadalmával előnyösen befolyásolná kifejlődését. Helyes az az elv. amit Bolya Lajos az Llj Szellem karácsonyi számában említ meg a Sarlós-nemzedékkel kapcsolatban: A kisebbségi magyar egyetemi ifjúságnak Szlovákiában van a helye’ 2. A pozsonyi Komensiky-Egyetem hallgatóinak száma aránylag kevés. A magyar diákság ma itt az egyetem hallgatóinak 11.5 % -át teszi ki. Mégha tökéletesem nem is lehetne a centraiizájubileuma alkalmával udvari papjává nevezte ki. A belgrádi „Politika" című lap jelentése szerint Achmed Zogu albán király és Apponyi Geraldine hercegnő esküvőjét valószínűleg április 26.-án tartják meg Durazzóban. Zogu királynak ugyanis Durazzóban gyönyörű nyári kastélya van és ez látszik a legalkalmasabbnak az esküvői ünnepség székhelyéül. A budai mohamedán főmufti esketi össze Zogu királyt és Apponyi Geraldinét Április 26-án lesz a királyi menyegző Durazzóban A magyar egyetemi ifjúság egy diákvárosba Való összpontosítása évek óta lappangó kérdés, de valahogy senki nem merte eddig nyíltan megvitatni. Mielőtt a centralizálás helyességéről óhajtanék beszélni, le kell szögeznem azt a tényt, hogy a centralizáció nem jelenti a tanulmányi szabadság korlátozását, azaz a csehszlovákiai egyetemek közötti választás szabadságának korlátozását, csupán annyit,. hogy végre egyéni érdekek fölé emelnők a magyar közérdeket. A centralizáció mind gazdaságilag, mind tanulmányi szempontból nagy előnyt jelentene a magyar ifjúság számára. Ma az a helyzet, hogy a magyar főiskolásságot egyetlen szerv, a Magyar Mensa Academica Egyesület támogatja. Ez az egyesület három diákvárosban tart fenn menzát, ■ nyújt napközi otthont a szülőföldjétől elszakadt diákoknak. Három városban három diákotthon fenntartása háromszoros kiadást jelent. Három városban, három menza fenntartása éppúgy háromszoros kiadást jelent. Mennyivel olcsóbb volna egy ebéd nagyobb és saját rezsiben dolgozó menzán, mint igy, ahogyan most van, azaz kisebb mennyiségben és vendéglősökkel kötött szerződések mellett. Oly világos ez a kérdés, hogy szinte nem érdemes több érvet a centralizáció következtében beálló gazdasági előnyök bizonyítására felhoznom. A centralizációnak tanulmányi előnyei is vannak. Egy diákváros számára a mostani költségvetési lehetőség mellett is be tudná már szerezni a Mensa Academica Egyesület legalább is a legszükségesebb tan- és segédkönyveket. Az egyenlő szakon és egyenlő vizsgára készülő diákok nagyobb száma mellett lehető volna a tanulmányi segítés, azaz repetitóriumszerű tanfolyamok tartása. Sok hasonló előnyt mutat még a centralizáció. Nem kívánok ezúttal hosszasabban foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a magyar közösség szempontjából mily jelentős volna az, ha az egyetemi ifjúság diákévei alatt egy városban tanulna, igy megismerné egymást, szoros barátságot kötne egymással a jövő nemzedék és lélekben megszűnnének azok az ötszázkilométerek, amelyek elválasztják Csehszlovákiában magyartól a magyart. Brünn? Pozsony? Prága? A centralizáció kérdésének helyessége a mai anyagi lehetőségek által már adva van. Csupán nz a kérdés, hogy melyik diákváros volna az, mely leginkább felelne meg az elgondolásnak, Meg kell vizsgálni a pártok pénzforrásait, de a kormánypártokét is! A szudátanéaiel párt a politikusok meggazdagodásának revízióját javasolja • Már 65 milliót nyelt el a dubovai kfiolajfinomitó PRÁGA. — A költségvetési bizottság — mint már jelentettük — csütörtökön este befejezte a zárszámadási vitát. Kalfus miniszter tegnap már ismertetett beszéde után szólásra jelentkezett dr. Rosche szudétanémet képviselő, aki a vita folyamán a szudétanémet párt ellen elhangzott vádakra válaszolt. Beszéde nagyon terjedelmes volt, de meg kell állapítani, hogy a koalíciós, továbbá a cseh nemzeti egységpárti s kommunista fölszólalók is beszédeikben túlnyomó részben a szudétanémet párttal foglalkoztak. Különösen érdekes volt dr. Rosche beszédének ama része, amelyben a nemzeti szocialista Bergmannak válaszolt ama váddal kapcsolatban, hogy Henlein külföldi —- föltétlenül költséges — utazásaihoz nem kért s nem kapott a Nemzeti Banktól devizaengedélyt. Ennek kapcsán dr. Rosche a következőt állapította meg: —■ A szudétanémet párt mindig kész megjelölni pártpénzei forrását, azzal a föltétellel, hogy ugyanakkor a csehszlovák köztársaság valamennyi pártja megteszi ugyanezt. A vitába a Nemzeti Bankot is bevonták. Henleinnek nincs oka tartania a vizsgálattól. Ám vizsgálat esetén csak egy mód van: vizsgálat minden oldalon. Valamennyi cseh párt pénztárát is vizsgáljuk át, hogy a benne lévő pénz honnan ered. Ha kivárnák, úgy törvényjavaslattal is szolgálhatunk ez irányban, hogy valamennyi mértékadó pártfunkcionárius, pártpolitikus, képviselő, szenátor, miniszter, volt miniszter stb. vagyoni viszonyai megvizsgálandók éspedig, hogy az illetők 1928 október 29-án milyen vagyonnal rendelkeztek .s milyennel rendelkeznek 1938 február 18-án, éshogy e vagyonukat milyen uton-módon szerezték, éshogy a vagyonnövekedés hogyan állott Ugyanilyen módon fölülvizsgálandó volna az is, hogy az egyes minisztériumok rendelkezési alapjaikkal miként gazdálkodtak, hogy ne is beszéljünk a szénbehozatali lapokkal, az olcsó cukorral, az olcsó gyújtóval való gazdálkodásról, a különféle dotációkról stb. A költségvetési bizottsági vita lefolyására jellemző, hogy Remes főelőadó zárószavainak jelentős részét a szudétanémet kérdésnek szentelte. Remes ezenkívül a dubovai kőolajfinomitó kérdéséről a következőket mondotta: — Klapka képviselő ur szóvátette a dubovai kőolajfinomitó kérdését. Azt kívánta mondani, hogy helytelen volt, ahogyan ezt az esetet a sajtó pertraktálta. A takarékossági választmány a dubovai kőolajfinomitó építését nem mérlegelte a szükségesség szempontjából. A takarékossági választmányban mindenek előtt arról volt szó, hogy az építkezéssel kapcsolatos költségeket az állami költségvetésbe nem vették föl és hogy százmilliós fedezeti összegek teljesen fiktív (sm£slen£) tételekből tevődtek össze, más nevek alatt. Mindennemű vállalkozás akármilyen fajta elvével merőben ellenkezik a mód, amint ez megtörtént. Ha beruházni akarok, úgy rendes tervet és költségvetést kell készítenem, ami az adott esetben nem volt meg. A dubovai építkezésnek eredetileg 16 millióba kellett volna kerülni, de a költség rövidesen felnövekedett 23 millióra, majd 40-re, ma már 50 millió elment s igy végül mintegy 65 millióba kerül majd az építkezés. Igen nagy kérdés, hogy ez a tőke miképpen fog az üzemben kamatozni. dót keresztülvinni, akkor is egész könnyen elérhető lenne Pozsonyban az, hogy a magyar egyetemi hallgat ók az ossz diákság 25—30%-át tegyék ki. Hogy mit jelenítene ez a magyar diákság számára, arról beszélni sem érdemes. Egy 25—3C százalékos kisebbséget mellőzni már nem lehet! Annak követeléseit figyelembe kell venni! Napok kérdése volna olyan követelések elintézése, mint a magyar tanszék immár gordiuszi csomója. Szociális segélyezés terén is egy ilyen százalékot kitevő kisebbség eredményesín tudna fellépni. 3. Pozsonyban megoldható volna a magyar főiskolás intemátus felépítése és nem kellene a magyar diákeágnak hónaposszobákban erkölcsi és egészségi romlásnak kitéve tengetni diákéveit vagy a nemzeti szempontból nem megfelelő csehszlovák internátusokban laknia. 4. Nemzeti szempontból is előnyös volna Pozsony- egy 25—30 százalékot kitevő kisebbség nem erezné annyira kisebbségi érzetét, mint most, amikor például Prágában elenyészően kis számba van. Nem fejlődhetik ki benne a kisebbségi életben oly nagy veszélyt jelentő Jkisebbségrendüségiérzet. Sok diákot meg lehetne menteni a magyarság számára, sok értéket jelentő diplomást, akik most félénkségükben feladják nemzetiségüket. Brünn a teljes cetralizációt figyelembevéve nem mutat fel semmiféle előnyt. Eg y terv, amely megvalósítható Figyelembevéve az eddig mondottakat, kétségkívül Pozsony az a diákváros, amely legalkalmasabbnak bizonyulna arra, hogy a magyar egyetemi ifjúságot oda vonják össze. Prága, annak ellenére, hogy a legtöbb egyetemmé és karral rendelkezik, nem volna már csak azért sem alkalmas a centralizálásra, mert a nyug atszlo ven rzkói lakosú hallgatókat nem lehetne arra kötelezni, hogy akkor, amikor 30—* 40 kilométerre laknak Pozsonytól, Prágába utazzanak fel, viszont a távolabb lakók számára tel- _ jesen mindegy, hogy Pozsonyba vagy Prágába utaznak. Újabb érveket nem ikivánok most Pozsony mellett felsorakoztatni, inkább rámutatok arra a módra, ahogy a centralizádó keresztülvihető volna. Pozsonyba kellene összpontosítani a jogi, orvosi és böcsészeti kar hallgatóit. A természettudományi kar és állatorvosi főiskola hallgatóit ideiglenesen Brünnben vonnák össze. A pozsonyi egyetem természettudományi kara hamarosan felépül és a centralizádó következtében kétségkívül annyira emelkedne a pozsonyi egyetem hallgatóinak száma, hogy az sokban elősegítené az egyetem ilyirányu kibővítését. A technikusok ideiglenesen maradnának Prágában és Brünnben. Azoknak összpontosítását Kassán, az uj szlovákiai műegyetemen kell majd keresztülvinni. A gyógyszerészek volnának csupán azotk, akik a két egyetemi évre ezután is Prágába volnának kénytelenek menni. A centralizádó természetesen egyik napról a másikra nem vihető keresztül. Annak keresztülvitelére azonban minden eszközt meg kell ragadnunk. A Mensa Academica Egyesület mindaddig vét a magyar diáksággal és az összmagyarságga1 szemben, amig olyan karon lévő magyar egyetemi hallgatónak ad ki menzasegélyt Prágában, aki Pozsonyban is tanulhatna. A Mensa Academica Egyesületnek be keJ hoznia azt az uj rendszert, hogy a jövőben jogi, orvosi és bölcsészeti karra iratkozó hallgatóknak csakis Pozsonyban nyújt segélyt. A múltra visszamenőleg ezt a szabályt sajnos nem lehet már keresztülvinni. Ennek ellenére a Mensa Academica Egyesületnek oda kel hatnia, hogy mindazok a magyar egyetemi hallgatók, akik Pozsonyban is tanulhatnának, amennyiben ezt tanulmányi előmenetelükben való visszamaradás nélkül megtehetik, menjenek át a másik két egyetemi városból Pozsonyba. A centralizádó megvalósulása érdekében fel kell hivni ennek fontosságára a szülői szövetségeket, meg kel erről győzni minden szülőt, hogy a megvalósulás minél hamarabb beteljesedjék. Éppígy meg kel győzni ennek fontosságáról minden nem-menzista magyar diákot is, akiket kényszeríteni nem lehet a segélyezéssel, hogy raját érdekében álljon ő is Pozsonyba való átiratkozással a centralizádó gondolatának támogatói és keresztülvivői közé. Tizenkilenc éves múltra tekint vissza a maqyar egyetemi ifjúság Csehszlovákiában. Tizenkilenc év után, elég kérőn, végre rá kell ébredni arra hogy önmagának kel megoldania problémáit. Tizenkilenc év tanulsága alapján eléggé érett kell, hogy legyen ennek a kérdésnek fontosságát felismerni, annak' megvalósítását keresztülvinni a magyar egyetemi'ifjúság. ( .(Vége.), ,
