Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-12 / 35. (4478.) szám

Goga után

(*) Ki tudná ebben a pillanatban megmondani, hogy mi az örülni s mi a busulnivaló a román fordulaton? Kétségtelen, hogy a Goga-kormány bukása széles körökben megnyugvást keltett, de persze kérdés, hogy mennyire indokolt a föllélegzés. Kérdés, hogy azok a tendenciák, amelyek Goga uralomrajutásával nyílt irányitó szerepet kaptak a román politikában, most majd nem érvényesülnek-e burkoltan, de annál következetesebben és könyörtelenebből?

Goga radikalizmusa úgynevezett propaganda-radikalizmus volt, amely minduntalan hatásos jelszórakétákat röp'tett föl s olyan zűrzavart idézett elő a tömegek lelkében, hogy nemcsak azok várták riadtan a fejleményeket, akik ellen Goga müradikalizmusa irányult, hanem azok is, akiknek 'érdékeit szolgálta.. Másfél hónapig garázdálkodott Romániában a közélet minden területén Goga s ezalatt a másfél hónap alatt sikerült olyan bizonytalanságot s olyan fejetlenséget teremtenie, ami még a román viszonyok között is ritka és ijesztő. Senki sem tudta, hogy a kormány záporozó intézkedései és ideológiai bűvészmutatványai mögött mi a reális kormányprogram, milyen uj módszereket s uj irányvonalakat akar beiktatni Goga a gazdasági élet, a külpolitika és a közigazgatás terén. Egész sereg radikális intézkedéssel tört be a hatalomba a Goga-kórmány, de a nagyhangon bejelentett intézkedések megvalósítását sorra eltették jobb időkre, úgy hogy néhány hét alatt az egész radikalizmusból nem maradt egyéb, csak a kínos bizonytalanság. Szuronyokon nem lehet trónolni, mondja a nevezetes demokrata bölcsesség, de ugylátszik, kérdőjeleken sem. Goga kormányzásának másfélhónapos mérlege néhány száz kérdőjel, amire most már mindörökre adós marad a felelettel a történelem. Ahány gondolat, ahány kezdeményezés, ahány intézkedés, megannyi kérdőjel. Egyetlen egyenes lépese nem volt a Gogakormánynak, egyetlen olyan intézkedése sem, amely legalább némileg hozzájárult volna az általános zűrzavar tisztázódásához. Egyenesen csodálatraméltó, hogyan tudott aránylag rövid idő alatt külpolitikai téren olyan zavaros helyzetet teremteni, hogy egyszerre vívta ki a franciák és a németek bizalmatlanságát. A gazdasági életet az antiszemita programmal sikerült úgyszólván teljesen megbénítania. A zsidók fürgébbek voltak, mint Goga hatóságai: még mielőtt történt volna valami, már megkezdődött a zsidótőke kivonulása a román gazdasági életből. Nem titok, hogy néhány gyümölcsöző vállalat Goga rövid uralkodása alatt katasztrofális helyzetbe került s nemcsak több ezer munkást fenyegetett a veszély, hogy holnap kenyértelen marad, hanem a kormányhoz közelálló közéleti hatalmasságok is attól féltek, hogy a legális és illegális tantiémek bedugulnak. Aminthogy be is dugultak. Közben senki nem látta azt a bizonyos sokat emlegetett nagyvonalú koncepciót, aminek alapján fájdalommentesen és nagyobb megrázkódtatások nélkül sikerül gleichschaltolni a román gazdasági életet. A legkisebb dologban is megbukott a Goga-kisérlét. Nemhogy a zsidó nagytőkével, de még a zsidó háziasszonyokkal szemben sem boldogult. Ismeretes a „nagy cselédreform", amelynek értelmében zsidó család Romániában csak negyven éven felüli keresztény cselédet tarthatott — aminek az lett a következménye, hogy a cselédek egyrésze tiltakozó demonetrációí, rendezett, másik része meg, hogy a

Katonai diktatúra Romániába!!!

Cristea pátriárka vezetésivel nemzeti koncentrációs körméül? alakult - A végrehajtóhatalom a hadsereg kezében van - A vasgárda és Cuzáék ellenzékbe kerültek - Hossz a bukaresti tőzsdén

BUKAREST. — A Goga-kormány lemondása után az uralkodó a késő esti órákban összehívta a koronatanácsot, amelyen Codreanu kivételével valamennyi pártvezér résztvett. Az uralkodó Miron Christea pátriárkát bízta meg kormány alakit ásEnl. Az uj kormány a nemzeti koncentráció jegyében alakult meg és Maniu és Goga kivételével Románia valamennyi volt miniszterelnöke államminiszteri minőségben tagja* A szakminisztériumok élére pártpolitikusok kerültek, de nem mint pártjuk exponensei. A nemzeti koncentráció kormányának elnöke Miron Christea pátriárka, külügyminiszter és a miniszterelnök helyettese Tatarescu, • hadügyminiszter Antonescu tábornok, belügyminiszter Calinescu, igazságügy és közmunkaügyi miniszter Costinescu, iskolaügyi miniszter lamandi, mezőgazdasági miniszter Jonescu-Sisesti, kereskedelmi és iparügyi miniszter Argetoianu, közlekedésügyi miniszter Konstantin Angelescu, munkaügyi miniszter Voci Nicescu, pénzügyminiszter Cancikov. Államminiszterek: Jorga, Angelescu, Averescu marsall, Vajda-Vojvod, Vaitoianu tábornok és Mironescu. A hadügyminiszter államtitkára Teodcrescu tábornok.

MIRON CRISTEA pátriárka, az uj román miniszterelnök*

rendelkezésére állnak. A király szavaira az uj miniszterelnök válaszolt. A miniszterelnök beszédét azonban egyelőre nem hozták nyilvánosságra. A kora reggeli órákban falragazürzavar teljes legyen, rohant a rabbihoz és zsidó hitre akart térni. Félelem, kapkodás, hivatali basáskodás — ezt sikerült rövid idő alatt olyan teljes mértékben fölidéznie a Goga-kormánynak, mint egyetlen elődjének sem. Ellenben a vasgárdisták frontját nemcsak hogy nem tudta meglazítani, de még elszántabbá tette őket. Nem csoda, elvégre melyik párt engedi kisajátítani programját s melyik párt tűri, hogy kölcsönbe vegyék tőle jelszavait olyan kísérlet céljaira, amely az ő megbuktatására irányul? Nem volt nagyobb szerencséje Gogának a többi párttal szemben sem. Talán sikerült volna erőszakoskodással és hatásos propagandával meglazítani a liberálisok és a nemzeti parasztpárt tömegeit, de erre már sor sem került, a két egymás ellen évtizedek óta harcoló párt Gogával szemben közös frontba tömörült s ezzel a kormány sorsa meg volt pecsételve. Gogának buknia kellett. Elnyelte a káosz, amit saját maga idézett föl. Példája okulásra méltó.

No, de mi jön most? Goga elment, de itt maradt a zűrzavar, a bizonytalanság, a félintézkedések egész sora, a megoldatlan bélés külpolitiki problémák fenyegető légiója. A te'kintélyi kormány, amelynek Goga és Maniu kivételével minden volt román miniszterelnök tagja s amelynek élén a hajdani régenstanács elnöke áll, Románia legnagyobb egyházi tekintélye, most majd karöltve a hadsereggel meqpróbál úrrá lenni a felszabadított rossz szellemek fölött. A harc, mint hírlik, elsősorban a vasgárda s a vasgárdista radikalizmus ellen irányul, amiből nyilvánvalóan következik, hogy a Goga-féle kísérlettel nem volt más célja az uralkodónak, mint mellékvágányra vinni a vasgárdista mozgalmat s Goga álradikalizmusával kivenni a vasgárdista program méregfogát. Ez a kísérlet megbukott, nem marad tehát más hátra, mint nyiltan fölvenni a harcot a vasgárda ellen. Ha kell, erőszakkal is útját állni a radikalizálódásnak. Nyilvánvaló, hogy ezt a harcot parlamentáris eszközökkel, a pártok torzsalkodása s a néphangulat hullámzása közben megvívni nem lehet. Mindössze az a kérdés, hogy a katonai diktatúra, amely a tekintély! kormány mögött a tényleges hatalmat az országban gyakorolni fogja, nem mérgesiti-e el annyira a viszonyokat, hogy Románia soha többé nem tud majd visszatérni a demokratikus vonalra, vagy ha igen, csak súlyos megrázkódtatások árán. A demokráciának az ilyen átmeneti kikapcsolása rendszerint a demokrácia teljes bukását jelenti. Más kérdés persze, hogy az adott körülmények között jobb-e szabadjára engedni a néphangulat érvényesülését s próbára tenni az ilyen, különben is gyönge alapokon nyugvó demokrácia teherbíró képességét, mint rábizni az ország sorsát a hadsereg rendfenntartó erejére. Bizonyos, hogy egyik megoldás sem egészen veszélymentes.

Akárhogyan nézzük is a román dolgokat, be kell ismerni, hogy itt egy demokrácia. — igaz, hogy egyáltalában nem példás s legtávolabbról sem ideális demokrácia — csődöt mondott s ebben a pillanatban a demokrácia hívei üdvözlik leghangosabban a

katonai diktatúrát. Anélkül, hogy tudnák, mit hoz a holnap. Hogy a tekintélyi kormány és a tábornokok milyen program alapján, fognak kormányozni s hogy a román nemzeti totalitás, amely talán meg-, enyhül, legalább is jelszavakban, a zsidóság felé, Románia többi kisebbségeivel szemben nem . érvényesül-e majd még élesebben s kíméletlenebbül? Az előttünk álló példák nem sok jóval biztatnak. Tudjuk, hogy a jugoszláv diktatúra a vajdasági magyarság életében ug.y gazdasági, mint politikai, mint kulturális téren a legsötétebb, legvigasztalanabb korszak volt. Pedig soha nem volt s ma sincs paradicsomi helyzete a vajdasági magyarságnak. S nem lehet tagadni, hogy a mai román s a tiz év előtti jugoszláv helyzet között sok a hasonlóság. Ott is a király diktatúrával vágta ketté a pártok végeláthatatlan acsarkcdását, amely már-már forradalmi erőszakosságokban robbant ki. A jugoszláv diktatúra egyetlenegy problémáját nem oldotta meg az országnak s egyetlen vívmánya az volt, hogy hangtalanná tette a panaszt és az elégedetlenséget. A bajokat nem oldotta meg, csak hangjukat fogta föl. E sorok írója beutazta a diktaturás Jugoszláviát s látta, hogyan éltek a vajdasági magyarok a d'ktatura nyomása alatt. Semmi okunk tehát örvendezni az örvendezőkkel. A Goga-féle dilettantizmus összes fogyatékosságát láttuk s e helyen pontosan bejósoltuk bukását, mégsem hihetjük, hogy a Goga-rezsim távozásával eloszlottak a viharfelhők, amik Románia felett kavarognak s még mindig baljós árnyékba vonják a dunavölgyi szemhatárt. ^

AÜJfiT'v Ma: Afagy rádió melléklet

^V

l « 18 oldal. Ara Ké 1.20

, jTCT.Jura. * / XVII. évf. 35. (4478) szám • Szombat • 1938 február 12

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská

évre 76. havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, SzIoVeUSzkÓÍ és mSZÍnSzkÓÍ mCIPIJarság ulicel2, II. emelet. • Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • , Prága II., Panská ulice 12, III. emelet,

fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • ® TELEFON; 3 0 3-1 1, * «

Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl.

Kintien, hatalom a hadsereg kezében

Egész éjszaka folyó tanácskozások után a kora reggeli órákban királyi dekrétum jelent’ meg, amely az egész ország területére elrendeli az ostromállapotot. A végrehajtó hatalom teljes egészében a katonai hatóságok kezébe került. A katonai hatóságok irányítják a sajtócenzurát, betilthatják a gyűléseket és egyes lapok megjelenését. A pártok működését az alkotmányrevizió keresztülviteléig ideiglenesen beszüntetik. A parlament egyelőre nem ül össze, az uj kormány választásokat nem ir ki. Az ország valamennyi prefektusát fölfüggesztették állásától és a prefektusi hivatalokat katonai személyekkel töltik be.

Az uj kormány még az éj folyamán letette az esküt. Az eskütétel alkalmával a király beszédet mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy Románia történelmében uj korszak kezdődik. A múlt tévedéseit fokozott energiával kell jóvátenni. Köszönetét mondott a volt minisztereknek, hogy e nehéz órában