Prágai Magyar Hirlap, 1938. február (17. évfolyam, 25-48 / 4468-4491. szám)

1938-02-02 / 26. (4469.) szám

T>R£GM-MAGVA1»-mratA)? 1938 Február 2, szerda. 2 Hodza visszatéréséig nem lesz döntés a kormány átszervezéséről Takaródét fojt a baloldali sajté - fi népfront közös gyűléseken tüntetett - Apré csatározás a szlovák szociáldemokraták és a szlovák néppárt között -PRÁGA. — A belpolitikában Hod2a-visszatéréséig semmi nevezetesebb ese­mény nem várható, távollétében a kor­mányátszervezés kérdésében sem fognak tárgyalni. Á kormánytöbbség kibővítésére sincs ki' látás, mert a cseh szociáldemokrata és cseh nemzeti szocialista párt vétót emelt újabb pártok fölvétele ellen. A szlovák néppárt maga sem keresi a kor­mány felé vezető utat. A Beran-fél'e újévi cikk nyomán keletkezett nagy viharnak te­hát az az eredménye, hogy a koalícióban minden a régiben marad. Ugylátszik, a tárcacseréket elejtik, mert az agrárpártnak az a sakkhuzása, hogy a bel­ügyi és nem^tvédelmi tárca helyett a kül­ügyit és a népjólétit kívánta, elérte a kívánt lélektani hatást. A kül­ügyi tárcát természetesen maga Hodza vezetné. De a mai külpolitikai viszonyok közt a szo­cialisták semmitől sem félnek jobban, mint attól, hogy a külpolitika irányítása az ag­rárpárt kezébe kerüljön, vagvis Bcran be­folyása alá kerüljön. A baloldal közös népgyülétei a kommunistákkal A nagy sajtóháboru a balolial visszavo­nulásával ért véget. Peroutka vasárnap 3 Lidové Novinyban beismerte, hogy a Beran-nyilatkozat nem volt politikai, hanem csak ujságaffér, mert inkább Be­­ran cikkének sorai között, mint a sorai­ban kerestek politikai programot A baloldal visszavonulása ellenére megma­rad az agrárpárt emlékezetében a „nép­front" hadjáratának emléke. A Venkov arra mutat rá, hogy az egész kampányt a kommunisták szer­vezték meg, ők vezették és máig is vezetik. Tünteté­sekre és sztrájkokra buzdítottak a Beran­­nyilatkozat miatt, fölajánlották segítségü­ket a cseh néppártnak és a szocialista pár­toknak «? a szocialisták, a kommunisták és a cseh néppártiak a vidéken közös nép­­gyiiléseket hívtak össze. A kommunista-néppárti-szocialista front lé­tezését már nem is tagadják, A szociálde­mokrata Kriz, Bechyné miniszter titkára a Právo Liánban bevallotta vasárnap, hogy a koalícióban valóban létezik egy szo­cialista-néppárti blokk. Koalició a koalícióban —r írja a Venkov - ez a züllést jelenti, a frontok képződé­sét. A szocialista-néppárti blokkot a kom­munisták támogatják, ez a blokk tehát Czech, Bechyné, Srámek, Taub, Stasek, Stránsky és Gottwald kormányát, az osz­tályharcot és a népfrontot jelentené. Dérer és Lukéi — Tiso és Sidor ellen Jelentettük annakidején, hogy Dérer igazságügyminiszter pozsonyi népgyülési beszéde a kezdetét jelentette egy előadás­­sorozatnak, amelynek során Dérer harcba­­száll a szlovák néppárt által vallott autonó­mista tervekkel. Most Dérer Érsekujvárott tartott fölolvasást s a csehszlovák nemzet­egységről értekezett. Vele együtt szerepelt Lukác Emil nemzeti szocialista képviselő, aki a nacionalizmusról beszélt. A közönség végül határozati javaslatot fogadott el, amely éles szavakkal elítéli a csehszlovák nemzetegység eszméi elleni támadásokat. Ezzel egyidejűleg a szlovák néppárt is so­rozatos népgyüléseket tart a Dérer-féle agi­táció ellensúlyozására. Legutóbb Trencsén-Letartóztatják a baloldali Japánban politikusokat A japán repülőgépek bombázzák a délkinai váro­sokat ■ ■ Megegyezés Tc’sio és Washington között TOKIO. — Hétfőn este Tóidéban és Osza­kában számos japán egyetemi tanárt letartóztat­lak. A tanárok állítólag népfrontot akartak szer­vezni az országban. A letartóztatottak között van Szozo Vatnabe, az úgynevezett szocialista tömegpárt egyik vezetője. A tokiói császári egye­tem néhány tagja szintén az elfogottak között van. A hatóságok ugyanakkor közölték Ishimoto bárónővel, hogy szüntesse meg a születések csök­kentésére irányuló propagandát, mert az or­szágnak szüksége van a megfelelő szaporodásra. A légi háború KANTON. — A Kantontól nyugatra fekvő Facsau városát tizenhárom japán bombavető re­pülőgép megtámadta. A támadás mindössze ti­zenöt percig tartott, de súlyos veszteségeket oko­zott. A repülőgépek előbb Vanpoát bombázták, ahol szintén több embert megöltek, közöttük sok gyermeket. A robbanást Kantonban is hallották, amiből szakkörök ara következtetnek, hogy a japánok nagy kaliberű bombákat használtak. Újabb „elintézés'* WASHINGTON. — Az Egyesült Államok kormánya elfogadta azt a japán jegyzéket, amely kifejezi a tokiói kormány sajnálkozását Alii són amerikai konzul bántalmazása miatt Ezzel ezt az újabb japán-amerikai incidenst is elintézték. Máriát megtámadják Irta: Kováts Miklós — Segítség!... — Segítség!... — sivitott ki ve­lőbe markoló borzalmassággal a segélykérés, a tani törő lakásából. Komlóé Gerő, a Gvergyai uradalom ifjú gaz­datisztje, aki a papáktól, épp a ta-nitólak előtt tartott hazafelé — gondolkozás nélkül vetette át magát az iskolaudvar máefélméteres léckerí­tésén s két pillanat sem telt bele, hogy a nyitott ablakon keresztül, már bent is volt a tanítónő szobájában, ahonnan a segélykérés viharzott elő. A petróleumlámpától gyéren világított, eléggé tágas szobában, a kályha melletti divány sarká­ba dőlve — eszméletlenül feküdt Szántó Mária, a falu még csaknem gyermeklány tanítónője. Az udvarra nyíló ajtó tárva-nyitva volt... az ájult leány előtt a földön hatalmas husáng fe­küdt... Detektív talentum sem kellett annak megállapításához, hogy az est sötétjében megtá­madták a szegény leányt s hogy a. támadó az ajtón keresztül elmenekült... Komlós gazdatiszt ur rögvest megállapította, hogy a tanítónőnek még nem történt komolyabb bántóáása, mindössze elájult a nagy ijedtségtől. Az asztalon levő kanoséból vizet töltött egy vas­tag pohárba s nehány kortyot a leány nehezen nviló ajkai közé kényszeritett, majd vizes ruhá­val megdörgölte halántékait s dörzsölgetni kezd­te a leány csuklója ütőerét... Akaratlanul is megállapította, hogy szép kicsi a keze és formás a hosszú karja... A tanítónő nehány pillanat múlva kissé fel­nyitotta szemeit, és... — Ki az?.* — Mit akar?!... — Hagyjon!.., — Ne bántson!.... — kiáltozta újra a körötte forgo­lódó férfi felé és újabb ájulásba esve, a divány kartámlájára hanyatlott vissza. Komlóé tiszttartó ur, nem lévén valami tuljá­­ratos a nők körül, tehetetlenül esetlett-botlott percekig a leány előtt. „Milyen szép ez a Mária” — gondolta magá­ban, ahogy úgy tetőtől-talpig vógig-végignézett a mozdulatlan lányon. Szántó Mária valóban helyre fruska volt. Ével­nek száma legfeljebb, ha huszonkettő, — erős­­száilm. acélfekete dús haja pompásan tartotta az ondulációt, — a mélyen árnyalt szemgödrök fe­lett, keskeny, fekete szemöldökök ivelődtek, — orra plasztikus, — a szája flzépmetszésíl, kicsi és piros, — határozott arcvonásai nemes vona­lak. Éld ültében kis»é megfeszült ruhája, a teste pompás vonalait árulkodón tárta a férfi elé. Komlós gazdatiszt ur mosolyra késztető eset­lenül viselkedett. Hogy segíteni nem tud ,— az­­'/,;>] tisztában volt: segítséget hivni nem mert. Még csak az kellene, hogy valaki is meglássa itt esti tíz óra után a tanítói lakban, az ájult ta­nítónő mellett; íéleszteodote lett volna miről be­szélni a falunak. Ártott volna jóanimősitésfl hír­nevének. A leány rosszul feküdt: nem merte megigazí­tani, — de nem merte magára sem hagyni, hátha rosszul talál lenni; pedig már-már idegeire ment a maradás. óvatosan behajtotta az ablakot, le­eresztette a függönyöket, még a lámpát is lehúzta kissé. Azután:... — leült a lány mellé egy székre, és — várta a fejleményeket. Kerekre tárult sze­mekkel nézte a szegény, mozdulatlan leányt. Egyre szebbnek, egyre kívánatosabbnak látta... Mintha csak varázslat szállta volna, meg: még öt perc sem telt bele és már szerelmes volt az ájult teremtésbe. Ha, csak parányit is, nagyobb a kurázsija, Isten-uccse olyan csókot csókol rá azokra a vérpiros ajkakra, hogy a hótta napjáig sem tudja elfeledni. Mária már egyre nyugodtabban vette a léleg­zeteket... Komlós ur úgy vélte, hogy perceken be­lül magához tér és mivel a világért nem akarta, hogy ott találja a leány, ha maigához tér: — nagyhirtelen fejébe nyomta pörge vadászkalap­ját és valósággal menekült az ajtón keresztül. Szánthó Mária abban a minmturalban makkegész­ségesen ugrott fel és kíváncsiskodva lesett utá­na a gyáva „életmentőnek.” — Meg vagy fogva, barátocskám!... — Sikerült a cselem, azt hiszem! — kiáltozta, halhotázva, ujjongott, tapsolt s táncolva ugrálta körül a szo­bát. * Másnap, koradélután, a falualatti búzaföldek első fordulójánál — mint mondogatni szokták' véletlenül — összetalálkoztak, újra. — Hová-hová Máriáeska? — érdeklődött már ötlépésről, de füligpirultan Komlós gazdatiszt ur, aki ezideig, — és ez eléggé bosszantó is volt, — még csak észre sem vette a szép tanitókisasz­­szonyt. „Áhá! ez már a tegnap este eredménye” — gon­dolta magában a leány. — Csak úgy, egy kis ebédutáni séta, a búza­földek szélén — mondta pózok nélkül. — Ked­venc sétahelyem ez a beszögellés. Szeretem elmér zegetni a széltől borzolgatott áldásdms földeket. No, meg azután, meg is fogok fürdeni. Imádom a szabadvizet. Mint láthatja, — és egy lángvö­rös apróságot lobogtatott meg a kezében, — itt van a dresszem is. — Magával tarthatok, Máriáeska?... Fürdeni indultam magam is... — Miért ne, Komlóska? — mondta mosolyog­va... — Csak jöjjön, jöjjön morózus Gerőke, ket­tesben sokkal vidámabb lesz a Lubickolás. A tegnapesti „dologiról mélyen hallgattak mind a kettőn. S bizony-bizony, akkor látta meg csak a maga teljes valóságában Komlós gazdatiszt ur, hogy miiyen királynőin pomnás termet a Szánthó Má­ria, amikor az egyik bokor-öltöző mögül, kissé merész szabású lángvörös gyapjudresszében, elé­je libegett a leány. Olyan volt a látvány, mintha a vízpart zöld pázsitezőnyegéből valami király­pipacs nőtt volna, ki. — Tetézik a dresszem, Komlóska? — kérdezte a leány s a langyos nyárdélután ragyogásában, diadalmasan feszítette belő egészséges izmu, for­máé termetét, a — testéből Itt-ott, csak egy-két arasznyit takaró, árulkodó — dresszbe. Minden porcikája formás, gusztusos volt és a jólsimuló dressz csak még inkább kiemelte azt. — Nagyon csinos maga, Máriáeska.* — A dressz is remek... „Tehát, a sorrend: előbb én vagyok csinos és csak azután remek a dresszem” — figyelte meg a választ Mária és örült neki. Hosszuszánu, fekete jóbő dresszében Komlós ur azonban már éppenséggel nem volt valami szép­ségversenyképes Ad óm is... Csak olyasféle,' ahogy mondogatni szokták: egy grádussal szebb az ör­dögnél... Azonban: a korát, az állását é6 a ter­mészetét véve — partiképes! Megfiirödtek a langyosvizil hegy ipát akban, és ott, a vízparton meg is uzsonnáztak... „Maga csi­nálta, Máriáeska?”... „Igen”... „Remek, pompás minden!”... Délutáni együttlétttk hosszabbra to­lódott, mintsem gondolhatták előbb. Komlós ur még haza is elkísérte Máriát. A leány pedig meg­hívta a tüzet fogott fiút, estére, egy jeges limoná­déra.. Komlós ur nem mondatta el kétszer is a meghívást, sőt,, a megbeszélt időnél tiz perccel előbb érkezett meg s egy pompás hófehér szekfü­­csokorral kedveskedett. * — Szó, ami szó, gyerekek! — kacagta társnői felé Szánthó Mária, — „megmentőm“ kemény tü­zet fogott... és egyikünk sem sietett valami nagy ügy buzgalommal oltani a lángolást. Égje csak ki magát, szabadjára, csak az igen nagy tűznek égető és igazi a forróságuk. ó, ha. láttátok volna, amikor átadta a virágot, milyen hosszan csókolta meg erre az alkalomra nagyon kikészített, keze­met, — és iha láttátok volna, hogy: milyen hosz­­szan hagytam én is ezt,. Befelé mosolyogtam, ami­kor láttam, hogy a szegény fiú magában mi’y nagy harcokat vívott az ötletekért, hogy szelle­mes legyen, hogy a gyorsan múló negyedórák ke­délye jogcímén minél többet és tovább lehessen a kőzetemben... ettől a naptól kezdve, mondhatni — állandóan csak velem. — Én, — hiszen jól ismertek gyerekek, — na gyón ,jó lány vagyok, és a teljes tudásommal a szegényke segítségére siettem; remek ötleteknek fogadtam el a legsivárabb erőlködéseket is. „Szegény, jámbor butika” — gondoltam sokszor befelé, amikor kifelé könnyesen kacagtam. D8l — Komlós Gerő gazdatisztné is lettem másfélhó­­nápoo belül. Gyerekek! — ez országos rekord!... Apropó! — ez az egyetlen ötlete volt, amelyik elnyerte tetszésemet. — Tudjátok, lányok, eleinte nem Is Igen voltam szerelmes beléje, inkább csak vérig bosszantott a közömbössége. Félesztondeje bőven elmúlt már, hogy naponkint többször is egymás mellett ta­postuk a falu porát s még a számottevő verseny­társak hiánya, személyemnek általános elismer­ten kifogástalan kivitelezése dacára sem vett ész­re: egyszerűen elnézett felettem. Igaz: elnézett a többiek felett is: de ez sovány vigasz volt a be­gyemnek. Se a földbirtokosék eléggé csinos El­zájával, se a tiszteletesék mindig jókedvű Kató­jával, se a Vasváry jegyzőéi; csinos három lánya valamelyikével sem lőhetett soha együtt látni. Mintha valami kiszáradt puhafából faragták vol­ben. Nyitrán, Zólyomban és Pöstyénben. volt nagyszabású népgyülése a pártnak. Trencsénben Tiso, Nyitrán Sidor, Zólyom­ban Salát képviselő volt a főszónok. A Slovák tudósítását, amelyben e gyűlé­sekről beszámolt, több helyen elkoboz­ták. Tiso beszédéből hárem szakaszt törölt a cenzúra. A szlovák néppárt egyébként február 4-ére Rózsahegyre fontos értekezletet hi­vott össze, amelyre a párt valamennyi ve­zetőtényezője hivatalos. Az értekezleten a párt állást foglal a legutóbbi bel- és külpo­litikai eseményekhez. Ellentétek Gyöt§y király és Hetaxas kőzett SZÓFIA. «— Hiteles athéni forrásból eredeti hirek szerint György király és Me­­taxas miniszterelnök között mélyreható el­lentétek támadtak. A király azt kívánja, hogy Metaxas, aki a miniszterelnökségen kívül a külügyi tárcát is vezeti, a külügy­minisztérium vezetését átadja Simopulos­­nak, Görögország jelenlegi londoni köve­tének és adjon nagyobb szabadságot a saj­tónak. A király állítólag neheztel a kor­mányra, mert az ellenzéki pártok üldözése során több magasrangu tisztet is letartóz­tattak. Kártérítésért pere! a francia kormány egy napilapot PARIS. — A francia politika történetében ritka cselekedetre szánta rá magát a Ohawemps­­kormánv. Az igazságügyminiszter az állam hite­lének védelméről szóló törvény alapián büntető és kártérítési pert indított az Eciho de Paris el­len. Ez a lap röpítette világgá vasárnap reggel azt a. hirt, hogy a kormány elhatározta a frank újabb leértékelését s egyébként is újabb kormány­­válság vau, amely tovább rontja Franciaország gazdasági helyzetét. A Ohautemps-kormány nyom­ban erélyes cáfolatot adott ki, amelyben mind­járt bejelentette az Eciho de Paris perbefogását is. A lapot azzal vádolják, hogy szolgálatába ál­lott a francia frank ellen irányuló nemzetközi spekulációnák. A közvélemény feszült érdeklő­déssel várja a pert. Különösen arra kiváncsi, hogy a bíróság Ítélete, amennyiben a kártérítési kötelezettséget is megállapítja, milyen mértékben fogja sújtani a tekintélyes lapvállalatot. na emberi formára ezt a jévágásu, életerős föld­­túrót. — „Na megállj!” — gondoltam egyszer magam­ban... „Nem leszel te mindig ily szabad madár,' Komlós Gerő uram” — és tervet eszeltem ki. — Szerintem ugyanis: egy huszonnyolcadik életévén túl levő férfiember részéről legnagyobb bűn: a nőtlenség, — bűn: ellenünk, lányok ellen, — bűn: önmaga ellen, — bűn: a társadalom, és bűn: —* az egész világegyetem ellen! Meg akartam bün­tetni tehát, mert a bttn büntetlenül nem marad­hat. Kezdtek érteni engem?... Kieszeltem a „se­­giteég-kérés” históriát; gondoltam, hogy a- lova­giasságára legalább egy viskót lehet felépíteni. —■ Szent Ég! Gyerekek! Hány, de hány estén vára­koztam rá óraszámra addig, amig minden összs­­klappolt. De: teljes lett a siker is! — Gyerekek! higyjétek el: emberfeletti erőmbe került, hogy el ne nevessem magam, amikor loholva beugrott az ablakon, utánanézett bárgyún az ajtón keresztül „elmenekült” támadónak és bámulatos esetlen­séggel vizet öntött a szájamba, csaknem az egész végigfolyt a nyakamon, majd a hátamon, ahon­nan nem tudta, és a mellemen, ahonnan nem merte letörölni. Képzelhetitek érzésemet, amikor a hideg viz végigfutott a hátamon és még csak fel sem sikíthattam. Gyerekek, a sikitás az min­dig fölséges. Ha láttátok volna: amikor vizes ru­hát tett a homlokomra, kegyetlenül vigyázva ar­ra, hogy az arcomhoz ne érjen a keze... — Tud­játok, gyerekek, kissé még meg is szeppenteiu, amikor láttam, hogy bezárja az ablakot, leereszti a függönyöket, lejjebb húzza a lámpát... Szent is­ten! tudjátok, hogy kezdett kissé melegem len­ni?!... Mit akarhat"?... Miben eántikál?... De, nem akart semmit, csak széket tolt a díványhoz, mel­lém ült és úgy nézett rám nagy dióbarna szemei­vel, ahogyan egy szerelmes ember a csillagos ég­be csak bele tudhat nézni: — rajongással! „Rend­ben vagy fiú”, mondtam mindjárt, magamban... Tudjátok, lányok, ahogy ott ült előttem, a lám­pafény valami szeszélyes árnyalással és fénytö­réssel" vonta be szabályos vonalú arcát: férfiar­­oot ilyen szimpatikusán szépnek én még nem lát­tam életemben— Végül is addig hunyorgató sze­meimet lezártam és ekkor, de csak ekkor zártam telkembe Komlós Gerő gazdatiszt urat, annyira, hogy: szerepemről megfeledkezve: nagyot sóhaj­tottam... mire ő elszaladt... De mig a fin egyet, mindf«r kettőt lép addig egv leány, és el is fog­tam ám!... A házasságunk nagyon boldog, Gerő igen jó férj, csendes ugyan kissé, de cenpa-c&upa szív... a lármát a háznál nekem kell helyette csi­nálni, és — tavaszra apa lesz! — Remek!... csudahercig!... pompás!... őrületes!.. — kiáltozták nagy-nagy összevisszaságban a lá­nyok. — Gyerekek! — kacagta feléjük Komlós Ge­­rőnó, született Szánthó Mária — melyikőtök akar férjhez menni?... csak szóljon, vannak pompás, újabb ötleteim is, a rendelkezéstekro áll, díjta­lanul... Mind-mind férjhez akartak menni, egyedül a. Kemény Klári jelentette ki selypítő* kónyoske­­déasel, hogy ő köszöni az ötleteket, neki nem sürgős még a férjhezmenés, még csak lmszónki­­tenc éves, ő elvárhat még akár pár napot is.* u

Next

/
Oldalképek
Tartalom