Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-06 / 4. (4447.) szám
1938 január 6, csütörtök, HMBUSBKB ^í«OMÍVVA<itARHlRLA? K£S Ó PANAMA, PANAMA... PARIS. — Panamából érkező jelentés szerint a panamai köztársaság elnöke, Don Hermodios Aries a gazdasági minisztérium vezetését Jean Baptiste Sarrasinra, Panama hires cukorkirályára bízta. A hir Páris apacsainak körében nagy lelkesedést keltett, mert ennek a különös embernek kalandos pályafutása Páris apacskorcsmáiból indult ki s a hatalom legmagasabb csúcsain is megmaradt lélekben hamisítatlan párisi jassz- nak. A szónak nem mindig rossz értelmében. Egy ifjú elindul Az uj panamai gazdasági miniszter Pá- risban született mint jómódú és tekintélyes polgárcsalád sarja, de már nagyon fiatalon összeköttetésbe került Páris alvilágával. Játszópajtásai uccagyerekek voltak, akik a kalandortermészetü polgárfiut vezérüknek választották. Nem alap nélkül, mert a kis Baptiste valóban csinált néhány „bravur- stiklit”. Alig volt kilencéves, amikor egyik pajtásával megszökött Párisból, gyalog bebarangolta úgyszólván egész Franciaországot. Marokkóba akartak jutni, de Mar- seilleben elfogták őket és visszatoloncol- ták Párisba. Három évvel később Baptiste Sarrasin, akiből a derék szülőknek sehogysem sikerült jó polgárt faragni, már megint az országutakat rójja, alkalmi munkát is vállal néha, idejének nagyrészét azonban a Riviérán tölti, leveIezőlapárusitással, idegenvezetéssel és kártyázással. 1900-ban a párisi világkiállitás hírére visszatér a fővárosba és idegenvezetőnek csap föl. Főleg a gazdag s nem egészen fiatal amerikai nőkre specializálja magát, tekintélyes összeget szed ki belőlük s ezzel kis kávéházat nyit. Sarrasin kávéháza csakhamar nevezetessége lesz a Montmartrenak, igazi apacstanya. Sarrasin maga is részt vesz vendégeinek üzleteiben. Egy év alatt kétszer nősül és kétszer válik el, de azért van kedve egy likőrgyáros feleségével viszonyt kezdeni. A férj kínos helyzetben tettenéri feleségével, pofonokat kap, amire ő revolverrel válaszol s még az éjszaka folyamán, anélkül, hogy érdeklődött volna, vájjon találtak-e golyói vagy sem, hanyathomlok elmenekül Párisból. Minden oka megvan rá, hogy kerülje a hatóságokkal az összeütközést. A montmartrei kávéház vendégei másnap reggel zárva találják a népszerű Baptiste kávéházát s csak napok múlva érkezik hir felőle a párisi alvilág titkos hírszolgálata révén, hogy elhagyja az országot. A párisi alvilág azóta minden lépését szorongó figyelemmel kíséri. Drukkolnak neki. Halálos Ítélet, amiről az elitéit nem tud Alig hagyta el Sarrasin Párisi, a lapok egy szenzációs gyilkossági ügyről írnak. A Rue de Flandres egyik mészáros boltjában René Jean húszéves segéd agyonverte főnökének feleségét, akivel hosszabb idő óta szerelmi viszonyt folytatott. A gyilkos mészárossegéd a bíróságon azt vallja, hogy Sarrasin'bújtóttá föl a gyilkosságra. A párisi esküdtszék ennek a vallomásnak alapján Sarrasint háromnapi tárgyalás után in contumaciam halálra Ítéli gyilkosságra való föíbujtás miatt. Sarrasin ebben az ügyben ártatlan volt, soha nem ismerte a megölt mészárosnét, annak ellenére, hogy a Montmartre tájékán közismertek voltak viszonyai és bonyolult szerelmi ügyei. Nem értesült magáról a halálos ítéletről sem, mert amikor az Ítélet elhangzott, ő éppen Kairóban tartózkodott, irtózatos nyomorban. Nem tudta lábát megvetni, tehát tovább vándorolt, természetesen hamis papírokkal, Amerikába került és Guatemalában Jean Baptiste Blanchard néven kis szappan- és illatszergyárat alapított. Két év alatt dúsgazdag ember lett belőle. Úgy érezte, hogy elérkezett az idő, amikor fölveheti polgári nevét. Alighogy szerepelni kezdett Sarrasin. kiderült, hogy időközben tudtán kívül halálra ítélték s éppen csak annyi ideje volt, hogy gyárát néhány ezer dollárért eladja és nyomtalanul eltűnjön a hatóságok elől. Szerencsét!enség a dicsőség küszöbén 1931 márciusában kötött ki Panamában, természetesen megint a régi néven: Jean Baptiste Blanchard kiváló üzletembernek bizonyult, fáradhatatlan, merész és erőszakos. Néhány év alatt az egész nyerscukoripar irányitója s legnagyobb hatalmassága lett. Fényes és előkelő házat vezetett és feleségül vette a belügyminiszter unokahugát, egy fantasztikusan szép szőke és égő feketesze- mü meszticleányt, akinek az apja Közép- amerika egyik leggazdagabb embere. Az egykori párisi apacsot .1936 januárjában a köztársaság elnöke rendkívül ünnepélyes külsőségek között különkihallgatáson fogadta. Martinique és Guadeloupe gyarmatok ekkor ünnepelték Franciaországhoz tartozásuk háromszázadik évfordulóját és ebből az alkalomból a francia kormány kiküldöttje, Franchet d’Esperay marsall a baráti Panamát is meg akarta látogatni. Az elnöknek az volt a véleménye, hogy a világháború hires hadvezérét senki nem fogadhatná méltóbban, mint Blanchard, a cukorgyáros. A francia követség közölte Párissal a panamai kormány elhatározását s Párisban megdöbbenve állapították meg, hogy a nemlétező Jean Baptiste Blanchard név mögött tulajdonképen Sarrasin, a párisi alvilág ismert alakja rejtőzik, akit gyilkosságra való föíbujtás miatt halálra Ítéltek. Azonnal táviratilag kérték Panamától kiadatását s Blanchardnak egyelőre ünnepi frakk helyett fegyencruhába kellett öltöznie, a legközelebbi hajóval két francia detektív utazott érte, hogy visszaszállítsák Franciaországba. Évek óta nem volt ilyen botrány a kis köztársaságban. Amikor Blanchard-Sarrasin a detektívek kíséretében hajóra szállt, ezrekre menő tömeg verődött össze a kikötőben, fehérek és feketék vegyesen és sírva vettek búcsút a népszerű férfiútól. Felmentés és becsületrend A párisi esküdtszéki tárgyalás egyike volt a legnagyobb szenzációknak. A hallgatóság soraiban ott szorongtak a hajdani Montmartre apacsvilágának ismert alakjai, akik közül természetesen sokan rendes, sőt gazdag polgárok lettek. A tárgyalás végül is Sarrasin fölmentésével végződött, miután bebizonyította, hogy azért szökött el Párisból. mert nem tudta, mi lett a féltékeny likőrgyárossal s mert nem sikerült rábizonyítani, hogy köze lett volna a meggyilkolt hentesnéhez. A tárgyaláson Sarrasin kilencvenéves dajkája volt a koronatanú, aki arra nézve tett vallomást, hogy Sarrasin kalandor - természet volt, de nem bűnöző. Negyedórával később a régi barátok társaságában ott állott az egyik párisi postahivatalban és táviratozott feleségének és tizenkétéves leányának, akik az óceán másik oldalán szivszorongva várták, hogy mt lesz a tárgyalás vége. Ezután Le Havreba utazott s az első hajóval vissza az uj hazába, ahol megtalálta szerencséjét és boldogságát. Ünnepi fogadtatásban részesült s amikor fölvette régi nevét, Panama diktátora a becsületrend lovagjává nevezte ki és szolgálatainak elismeréséül, amit az ország gazdasági föllendülése terén elért, megkapta a legmagasabb kitüntetést, a Balboa- rendet. Most azután miniszter lett belőle. E. K. IIHIIilM III hipmmmmmmKManmKmnvttramammman A Magyar írás szerepét a „Nemzeti Kutíuraet veszi át PRÁGA. — A Magyar írás, a szloveniszkói és kárpátaljai magyarságnak ez a széles látókörű, pompásan szerkesztett irodallmi folyóirata most jelentette meg utolsó számát, amelyben búcsúzik az olvasóközönségtől. A fdyóriat hat évfolyamra tekinthet vissza és most, amikor az utolsó számot tartjuk kezünkben, a veszteség őszinte érzésével tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy a szerkesztőség hat éven keresztül zökkenés nélkül és úgy működött, hogy a folyóirat egyre fejlődött és elérte a szlovenszkói magyar irodalmi fclyóiratszedkesztés legkomolyabb teljesítményét A Magyar írás megszűnése szellemi életünknek pillanatnyilag alig felmérhető, nagy vesztesége. A szerkesztő búcsúszavai Szombathy Viktor, a Magyar írás szlovenszkói szerkesztője „A folyóirat búcsúzik" cimü vezeiőcikkében többek között a következőket jelenti be: — A Magyar írásnak ez az utolsó száma s bizonnyal sokan vannak, akik előtt ez a tény nem újság. Nem szellemiekben szegényedett el a Magyar írás, hanem anyagiakban. Hogy szellemiekben nem szegényedhetett el, arra a körülményre szerényen rámutathatunk akkor, amikor a Magyar írás minden közleményét tanuul hívjuk az olvasó elé, minden cikkét, versét, novelláját, bírálatát, tanulmányát, amelyekkel jót s jól akartunk szolgálni a szlovenszkói irodalom hétköznapjain s ünnepnapjain s tanuul hívjuk a szerkesztőség fiókjában rekedt megannyi kéziratot, amelyek türelemmel várták mindmáig a megjelenést. Joggal mondhatjuk, hogy a szlovenszkói irodalmi élet erős szűnnél szegényebb lett a mai nappal. — Nem oka senki. Legfeljebb a mi anyagi szegénységünk, fáradt közönyünk, amely mellett a szellemi táplálék másodranguvá zsugorodott, mert az anyagi táplálékot is nehéz manapság megszerezni. Küldetést teljesítettünk: bebizonyítottuk, hogy igenis, lehet Szlovenszikón magyar szellemi életről beszélni, lehet irodalomról, művészetről komoly szó, bebizonyítottuk, hogy szellemi munkásaink értéke nem kisebb, mint a kedvezőbb körülmények között élő többségi népeké, ha nem is erősitgettük a pár exceíílence szlovenszkóiságot, ha az oszthatatlan s egységes magyar nemzeti kultúra mellett szálltunk is síkra: igyekeztünk a szlovenszkói magyar szellemi élet kivirágoztatásában szerény eszközökkel s őszinte lelkesedéssel részt venni. Az lesz örömünk, ha a mai idők kései krónikása majdan elismeri, hogy ez sikerült is. — Rengeteg hasonló, anyagilag erősebb, megalapozottabb vállalkozás között a mi szerény elgondolásunk anyagiak híján nem életképes. Önként vontuk le ennek következményeit: —> erkölcsi tőkénk azonban megmaradt. A Kazinczy Könyvbarátok Társasága szűnik meg e bejelentéssel, a Könyvszövetkezet maga nem s könyvkiadmányait időnként meg fogja jelentetni, — Gsak úgy lehet szolgálni a nemzeti művelődést, a kisebbségi irodalmat, hogyha nagyobb eszme, összefogó tábor szolgálatáért a rész-gondciatckat a küzdő ember feladja. Amikor most a Magyar írás utolsó számát bocsátjuk útnak, ez nem jelenti a teljes kimúlást: a Magyar írás megszűnik, az általa képviselt gondolat azonban tovább és s a Nemzeti Kultúra cimü, uj folyóiratban fog továbbfolytatódni, a Nemzeti Kultúrában talál szélesebb keretekre. Kérjük az olvasót: ha a kisebbségi irodalom, kulturélet érdekli., támogassa ezt az induló lapot, amely a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség kiadványa lesz, Gömöry Jánost Búcsú a Magyar írástól Gömöry János irta az utolsó szám második cikkét, melyben elsősorban a Magyar írás hat év előtti megindulásának körülményeit ismerteti cs jellemzi. Az éles szemmel, tárgyilagos Ítélőképességgel megirt cikk ezután azzal a sors-pro- blémával foglalkozik, hogy mit kell tennünk a csehszlovákiai magyarság magyar kultúrájának megőrzése és fejlesztése céljából. Helyesen mutat rá arra, hogy az irodalom is eszköz arra, hogy az ittélő magyarság nemzeti öntudatát erősítsük, magyar lelkiségét az idegen befolyásoktól megóvjuk. A Magyar írás nagy jelentősége abban van, hogy megkísérelte, ha nem is az irodalmi életnek megteremtését, de annak előkészítését, lehetővé tételét és ezáltal az egészséges magyar kuiturszellem életrekeltését. Az előkészítés a kul- turtalaj megművelése, termőképességének lehe- tővététele volt az a pionir-munka, amelyet a Magyar írás végzett. Keletkezését bizonyos oldalokról bizalmatlanság fogadta. Állítom, — írja Gömöry János, — hogy erre a bizalmatlanságra okot a Magyar írás sohasem szolgáltatott. Mérsékelt, a szélsőségeket áthidaló vagy legalábbis áthidalni akaró irányával mindig arra törekedett, hogy a meglévő kulturerők összefogásával a lelkeket megnyerje a magyar egység gondolatának. Sok szó esett arról is, hogy a folyóirat nincs azon a színvonalon, amelyen állania kellene. Objektíve azonban el kell ismernünk, hogy föltétlenül elérte azt a színvonalat, amelyet Íróink nyújthattak. Nagy érdeme a folyóiratnak, hogy sikerült legjobb íróinkat munkatársaivá tenni, holott kezdetben ezeket nem is tudta honorálni; hogy ismeretlen tehetségeket juttatott szóhoz és elősegítette érvényesülésüket. A Magyar írás volt az. amely ismertté tette zsenge irodalmunkat a magyarországi olvasóközönség előtt. Sőt a budapesti könyvkiadók igy figyeltek föl Íróinkra, A Magyar írás rövid élete nem volt hiábavaló, — fejezi be gondolatmenetét a cikkíró, — s aki majd megírja a szlovenszkói magyar irodalom hőskorszakának történetét, ennek hősei között méltóképpen emlékszik meg majd azokról, akik a Magyar írás érdekében időt, egészséget nem kiméivé, önzetlenül fáradtak s mindent elkövettek a Magyar írás megmentésén s ezzel a szlovenszkói magyar irodalom virágzó jövendőjének előkészítésé®, A Magyar írás szerepét a „Nemzeti Kulimra" fogja átvenni. Dr. Staud Gábor, a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség elnöke, nyilatkozott a PMH újévi számában az uj folyóirat, (illetőleg az újra meginduló folyóirat) célkitűzéseiről. Staud Gábor közlései szerint a „Nemzeti Kultúra" nemcsak a magyar szépirodalomnak, de különösen a magyar tudományosság és művészet irodalmának kíván a fóruma lenni. Elsősorban a szlovenszkói magyarság szellemi alkotóinak kíván teret adni, de dokumentálni kívánja az összmagyarság szellemiségéhez való tartozását azzal, hogy agy a magyarországi, mint pedig az erdélyi, jugoszláviai és amerikai magyar tudósok és írók számára is helyet biztosit hasábjain. * A Magyar írás utolsó számában Zerdaheíyi József tollából jelent meg .Mária" címmel egy remekbe készült kis novella, amelyben a lélek és a stílus egyaránt mintha gránitból lenne ki-, faragva. — Szombathy Viktor „ítélet szürke napja" cimü novellája izgató irás, szinte film- téma, amelyet Szombathy szokott nagyszerű Íráskészségével vetett papírra. — Kovács Endre a regény útjáról ir tanulmányt, amely megérdemli, hogy a szerző kiépítse, annyira mélyen- szántó, tudatosan alkotott irás. — Egri Viktor „Ártatlanok igazsága" cimü kis novellája párbeszédeiben fordulatos, ötletes és fordulataival rendkívül éles profilokat rajzol. Élvezetes olvasmány, egy kiforrott írónő kitűnő kis alkotása. —• Farkas István „A csehszlovák és magyar középosztály viszonya Csehszlovákiában" cimü hosszabb tanulmánya már csak azért is bír nagy értékkel, mert a tanulmány írója éppen ezeknek a kérdéseknek kitűnő ismerője és sokat foglalkozik a két nép adottságaival és azokkal a lehetőségekkel, amelyek ezen adottságokból folynak. — Fiedler József „Főbíró-választás" cimü novellája súlyos veretű irás, a historikum színei elevenednek fel benne, amellett a modern psziholó- gia felkészültségével dolgozó iró a régi történést, mint örök emberi történést mutatja be. — Kör- nyei Elek Gyónd Gézáról irt tanulmányát közli a Magyar írás, amelyet a szerző a pozsonyi Toldy Kör Gyóni-emiékestjén mondott el. — Duka Zólyomi Norbert a szlovenszkói magyar irodalom egységéről elmélkedik igen helyesen. — Manga János a boszorkányhitről irt -tanulmányt, amely, mint mindien, amit Manga János közöl, fontos, hézagpótló tanulmánya az itteni magyarságnak. — Mezei Gábor „Egy kisebbségi költő" dm-ü Írásában Tamás Lajossal, a kitűnő szlovenszkói lírikussal foglalkozik behatóan. — Mészáros Zsolt Balassa Bálintról s Francois Villonról irt fordulatokkal teli, értékes tanulmányt. — A Kritika rovatban Marék Antal, Narancsok Imre, Asztalos Dezső uj könyvekről számolnak be. Az utolsó szántban Bolya Lajos. Telek A- Sándor, Páll Miklós, Sebesi Ernő. Bevkö Sándor, Kossányi József és Simon Menyhért verseikkel szerepelnek,Párisi apacs a miniszteri székben «* *>■ Panama cuhorhirátyának fantasztikus karrierje «■ Egy halálraítélt párisi apacs vándorlása és dicsősége 7 Gazdag tartalmú, vaskos számmal búcsúzik a Magyar írás olvasóközönségétől
