Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-12 / 8. (4451.) szám

4 <PftS(Sa-A^GfrAft-OTRLgI> MHSESBBBHRnpHSHH ..Sí'm Az Eucharísztíkus Világkongresszus grandiózus világengesztelés lesz a szörnyű ateizmusért Bangha Béla a szeretet világünnepélyének spirituális céljairól »■ József főherceg, Tóth Tihamér, Imrédy Béla a kongresszus magyar szónokai BUDAPEST. — A budapesti XXXIV. Eudha- risztik'us Világkongresszus lelki előkészületeire és szellemi célkitűzéseire vonatkozóan, a közönség helyes tájékoztatása és esetleges félreértések el­oszlatása végett az Eucharisztikus Kongresszust Előkészítő Főbizottság köziponti irodájában össze­hívott értekezleten a következőkben tájékoztatta a sajtó képviselőit. Miöialovics Zsigmondi tb. kanonok, a kongresz- szus Előkészítő Főbizottságának igazgatója üdvö­zölte a sajté képviselőit és köszönetét mondott az eddigi támogatásért. — Most már csak néhány hónap választ el a kongresszustól e csak a leg­utolsó simító munkálatok vannak hátra. Áprilisra teljesen készen akarunk lenni — mondotta —, május hónapban már csak a főpróbák maradnak hátra. P. Bangha Béla tartott ezután nagyhatású elő­adást. ^ — A kongresszus célja tisztán spirituális — mondotta. — Nem is lehet ezt másként fejfogni. De ez a lelki cé! nem éleződik ki más egyházak el­len, aminthogy a katolikus egyház egyéb nagy szer­tartásai" körmenetek, stb. nem irányulnak egyet­len vallás ellen sem. A katolikus gondolatnak méltó keretek között való kifejezésre juttatása azonban csak másodlagos céL A világban ma már sokkal többen megértik, mit jelent ez a lelki el­mélyülés, mint 20—30 évvel ezelőtt, amikor a tudományos világ úgyszólván teljesen a tagadás alapján állott. Ma mindenki pozitivmnokat keres és tisztelettel beszél azokról a kérdésekről, ame­lyeket akkoriban kézlegyintéssel intéztek volna el. A párisi Figaro körkérdést intézett a. francia Akadémia tagjaihoz arról, vájjon milyen viszony­ban áll egymással ma a vallásos érzés és a tudo­mány. Egyetlen tag sem felelt tagadőlag s a leg­óvatosabb is csak azt mondotta, hogy a természettudomány az embereket szerénységre íanPotta meg. A mély vallásosság megnyilatkozásai ma már magától ért/hetődőek és előtérbe kerültek. Ilyen keretben, ilyen világatmoszférában jön hozzánk a legmélyebb vallásos elmélyülést igénylő Euoha­I risztikus Világkongresszus. De más szempontokat is tekintetbe kell vennünk. Nem messze tőlünk, Szovjetoroszországiban, Spanyolországban és távo­labb, Mexikóban pozitív és harcos ateizmus nyi­latkozik meg, amely minden vallásos gondolatot megfojt. Az Eucharisztikus Világkongresszusnak, anélkül, hogy ezt kifejezetten akarnánk és erről sokat beszélnénk, természetesen néma tiltakozás­jellege is van. még pedig nemcsak a katolikus világ, nemcsak a keresztény világ, hanem minden pozitív istenhivő részéről is. Az istenhlt és az istentelenség küzdelméről van itt szó s minden pozitív vallásnak segíteni kell ebben a katolicizmust, mert ha azt legyőzik, a többiekkel könnyebben elbánik a bolsevista düh. Nincs prolestánsellenes éle a kongresszusnak — Ennek a gondolatnak méltó formában kife­jezést is akarunk adni. Tudatosan szem,behelyez­zük az Bucka rísz ti át a lerombolt templomokkal, a felforgatott tabernaculumokkal, lemészárolt pa­pokkal, apácákkal, szerzetesekkel és világiakkal. Minél vadabbul dúl a vallásüldözés, annál tuda­tosabban, emelt fővel állunk nemcsak az ateiz­mussal szemben, hanem az Eudharisztia tisztelete mellett. Ennek a mélyen katolikus gondolatnak, a tiltakozás gondolatának nem a harcos tiltako­zás formáját akarjuk adni. Ez a gondolat abszo­lút spirituális formában, pozitívumokban nyer ki­fejezést. amikor az oltár előtt. Krisztus előtt nem­csak hódolatunkat mutatjuk be. hanem engeszte­lési is azokért a szentségtörésekért, amelyeket a föld különböző részein elkövetnek. A Budapesti Eucharisztikus Világkongresszus grandiózus világengesztelés lesz a szörnyű ateizmusért, Krisztus előtti Ez a gondolat, amely tőlünk indult ki, az egész világon meglepő szimpátiával találkozott. A német püspöki kar teljesen -magáévá tette, egy kis köny­vet is adtak ki „Welthuldigumg - Weltsühne1* — világhódolat - világengesztelés címmel. De ugyan­ilyen nagy szimpátiával fogadták az engesztelés gondolatát, mint fő célkitűzését, a világ többi or­szágaiban is. Annyira megnyerte ez a gondolat a külföldi vezetőket, hogy sok püspök előirtó, hí­veinek: a kongresszus ünnepségeinek főnapján, május 29-én az egyházmegyékben és az egyes templomokban közös áldozás és ájtatosság le­gyen a Budapesti Világkongresszussal való szel­lemi és lelki kapcsolat kifejezésére. Ez úgyszól­ván Európa összes országairól elmondható. Az egész világ velünk együtt vesz részt az engeszte­lésiben. Magyarországot ezért fogják nagvrabe- csülni, hogy egy nagy spirituális akció közép­pontjába került. — Az Eucharisztikus Világkongresszus jelmon­datául a Szent, Ágoeton-i mondatot: Eucharlstla vinculum caritatis — az Eucharisz- tia a szeretet köteléke választotta. Aki ismeri a katolikus egyháznak az Eucharisztiáról vallott felfogását, az bizonnyal megérti a kongresszusnak ezt a mottóját. A sze­retet köteléke Krisztus, aki irántunk való szere­tettől emberré lett és meg is halt, szeretetből érettünk a kereszten. De még tovább ment; 6ze- retete elvan nagy volt, hogy állandóan itt akart -maradni közöttünk. Ezért szerezte az EucJh ári sz­ilát. Ez a katolikus felfogás. A világkongresszus a szeretet ünnepe lesz. Olyan gondolatnak, mintha a kongresszusnak protestánsellenes éle volna, még az árnyéka sem merült fel. A hitvallások között természetesen vannak ellen­tétek, igy az Eucharisztia gondolatát egyesek nem tartják helyesnek, de ebből élt kiérezni nem lehet. A kongresszus karaktere épitő, pozitív. Még az ateizmus elleni tiltakozásnak is ilyen jellege lesz. Az Eucharisztia ünnepe tehát a szeretet ün­nepe. Az ünnepélyeken elhangzó beszédek témája is különböző formában a szeretet lesz. A három magyar szónok is a szeretetről beszél. Az első napon Tóth Tihamér beszédének témája a szeretet Istennel szemben. Imrédy Béla a sze­retetről a családban fog beszélni. Arról, hogy a családi élet válságának a megoldásában mi­lyen fontos szerepe van a szeretetnek. A har­madik napon József főherceg a szeretetről, mint Báthory Zsófia és I. Rákóczi Ferenc hamvai Irtat Szabó Adorján m. E tanulmány első és második része Ja­nuár 5.-i és 6.-i számunkban jelent meg. Meggyőződésünk szerint csak a XVIII. szá­zad második feléiben éspedig a század utolsó év­tizedléiben rombolták szét Báthory Zsófia és Rákóczi Ferenc koporsóját a kis Aspremonté- val együtt, körülbelül abban az időtájban, ami­kor a fejedelemasszony -tetemén elkövetett go­noszság történt. Ez a visszataszító garázdaság is jellemzően mutatja be a tanuló ifjúság akkori általános fegyelmeílenségiét. A neveléstörténet kimutatja, hogy a XVIII. század folyamán, sőt még a XIX. század 30-as, dO-es éveiben is, az ifjúság erkölcsi magatartása általában súlyos ki­fogások alá estek. Az elevenebb része ugyan­azokat a tipikus kihágásokat követte el a je­zsuiták korszakában, mint később eltörlésük után. A század 40-es éveiben a kassai jezsuita gimnázium tanulóinak súlyosabb fegyelmi esetei között gyilkossággal, templomfeltöréssel is 'talál­kozunk. És a büntetés? — Az akkori fegyelmi szabályoknak főéivé volt, hogy az ifjúságot , .tekintéllyel és nem büntetéssel kell kormá­nyozni." Ilyeténképpen nem csodálkozhatunk, ha a tanulók nem riadtak vissza a legifiéktelenebb kihágásoktól sem. De a iegkárosabban mozdí­totta elő, és pedig úgy vallási, mint erkölcsi te­kintetben az ifjúság fegyelmezetlenségét II. Jó­zsef 1783-iiki iskolai rendelete. József államkor­mányzata politikájának tudvalévőén az vök az alapedve, hogy az államnak nyiltszemiü, életre­való, felvilágosult polgárokra van szüksége,1 azért tehát nem korlátozni, hanem szabadsággal kell az ifjúságot felruházni, hogy a világgal, amelyben élni fog, minél előbb gyakorlatilag is­merkedjék meg. Ezért megszüntette az ifjúsági vallásos egyesületeket, az ifjúságot felmentette a vasár- és ünnepnapi szentbeszédek hallgatásá­nak kötelezettsége stb. alól. Az ifjak teljesen szabadon vehettek részit a nyilvános mulatságo­kon, .színjátékokon, bálokon stb. Ez az alapjá­ban elhibázott, szerencsétlen intézkedés termé­szetesen féktelen szabadosságra vezetett; a val­lási kötelességek eilloanyagolása a fiatalság lelki eltorzulását és erkölcsi hanyatlását vonta maga után s a világgal való korai megismerkedés szilaj duhajkodásokat és garázdálkodásokat eredmé­nyezett, úgyhogy úgy Kassán, mint másutt, a városi hatóságok beavatkozása vált szükségessé e utóbb már a • vármegye, sőt az cwrzággyülés, valamint a Helytartótanács is komolyan foglal­kozott a káros szabadosság korlátozásával. — A tanári kar is teljes szigorral igyekezett fékezni és büntetni a rohamosan elszaporodott kihágá­sokat, de hasztalan.. Az uralkodó erkölcsrontó és fegyeLembontó intézkedései annyira demora­lizálták az Ifjúságot, amely már egészep elszo­kott a fegyelemtől és teljesen eMurvuit, hogy hiába változtatta meg azokat II. József uralkodá­sának utolsó éveiben. Az akadémiai hallgatók példájára azután a gimnázium növendékei is pajzánságból, meggondolatlanságból vagy vá­sottságiból főbenjáró vétségeket követtek el. (Farkas R., a kassai gámn. tört. — Korniss Gyula., a magyar művelődés eszményei I.) Már most, ismerve a XVIII. század ifjúságé­nak szomorú vallláserkölcsi állapotát és minden­nemű kihágásokra kész fegyeknetlenségét, meg­értjük, hogy miképpen vetemedhettek a gimná­zium tanulói a Báthory Zsófia koponyájával ed­követett vakmerő kegyetlenségre. De kénytele­nek vagyunk egyszersmind — mivel erre a szinte hihetetlennek látszó végső következtetésre kell jutnunk — a legnagyobb valószínűséggel meg­állapítani, hogy úgy a fejedeflemasszonynak, mint fiának és dédunokájának koporsóit elsősorban is az akadémiai ifjak és a gimnázium tanulód dúl­ták fel, mint akik a legkönnyebben férhettek a sírbolthoz, de természetesen idegenek is nagy­ban segíthettek a drága, aranyozott képekkel díszített és ezüst szögekkel kivert koporsók felírásának ezüst betűit és díszítményeit letőr- deini, a koporsókban tálált ékszereket és értékes tárgyaikat kilopkodnd, a holt tetemeket pedig széjjelhányni. Mégis, vájjon nyomtalanul, tűntek-e el a ko­porsók és alkatrészeik, disziitményeik, a szem- fedelek stb.? És hol sejthetjük a tetemeiket, ha­csak roncsaikban is? Mint már említettük, a sírboltokat még II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala előtt, sőt azóta is, egész terjedelmében szakszerűen, gondosan átvizsgáltuk, nem hagyva figyelmen 'kívül egyetlen zege-zugát sem. Megjegyzendő, hogy a sírbolt minden oldalon a templom alap­zatéiig terjed, tehát körvonala összeesik a tem­plomiéval. Eszerint csak puszta képzelődés, ‘mintha a sírbolt mélyen a Fő-utca alá terjedne 'ki s ebben a „még eddig senki által nem látott" erősen omladozó kriptarészben „rejtett fülke" volna. Ne keressük azt, ami nincs. Mert ismé­teljük, nincs és nem is volt itt soha valamiféle romantikusan elképzelt, titokzatos fülke. De nem is lehetett. Mert először is nem igen volt valaha szokásban, hogy a templom kriptáját azon tul- terjedőleg építsék ild. A kriptának éppen az volt a rendeltetése, hogy a temetkezés a szent helyen történjék és nem azon üdvül. És mert a sírbolt terjedelme pontosan megfelel a templom kiter­jedésének. tehát szinte szokatlanul tágas, szük­ségtelen volt azt még a templom területén túl is kibővíteni. Különben a hatóság ezt meg sem engedte volna, ami abból is következik, hogy mikor 1671-ben tartott városi képviselőtestületi üliés engedélyt adott arra, hogy a jezsuiták tem­plomot építhessenek, azt a városi jegyzőkönyv szerint azzal a feltétellel adták meg, hogy a „fundamentumot kijebb ne hozzák", tehát a régi alapzaton kívül kriptaépitéshez sem járult volna hozzá. A sírboltot határoló kőfal csupán a Fő- utcauttestének földtömegét tartja vissza és zárja el s azon túl csak a tiszta földrétegek terülnek el, amint erről a kőfal egyes darabjainak kifeszi- tésénél is meggyőződtem. Végül elképzelhető-e, hogy akár a gázcsövek, akár a villanyos kábelek lerakásakor, vagy a vízvezeték építése és csa­tornázása alkalmával ne került volna nap­fényre a rejtelmes fülke és ne jutott volna elsőb­ben is a premontreiek tudomására? Tehát, visszatérve kutatásainkra, több helyen faiakat törettünk át, sőt magéban a templomban is ásattunk, a főoltár alatt. Pontosan fölmértük a sírbolt terjedelmét, nem különben a templomét, abban a reményben, hogy a kapott méreteket egybevetvén, esetleg fal- vagy térkülön'bözetxe bukkanunk valahol, amely a hamvakat rejtegető fülke hollétét árulná el, de a jezsuita atyák és egyes gyermekestől ide temetett családok kor­hadt, erősen enyészetnek indult fakoporsóinál egyébre nem akadtunk. Az egyik helyiségben pedig összehalmozott, teljesen szétfoszlott, széj­jelkorhadt koporsótöredékeket találtunk, a szét- mál'lott koporsókból kihullt tetemek porladozó csontmaradványait pedig egy, a földbeásott kö­zös sírba temetve leltük meg', ahová a múlt szá­zad hetvenes éveiben kerültek a premontreiek gondosságából. A sirt felbontván, ezeket a csontmaradványo­kat: koponyákat, kar- és lábszárcsontokat sitb., S í dósán átvizsgáltuk és összegyűjtve egy uj oporsóba temettük dl. A Ráikóczi-család ke­resetit tagijainak hamvait tehát meggyőződésünk szerint ez a osonthalmaz rejti magiában, de hogy melyük a Báthory Zsófiáé vagy Rákóczié, vagy Rákóczi Júliának még gyorsabban elporladt kis­fiáé, azt természetesen nem tudjuk meghatározni. Ami pedig másnemű leleteinket illeti, a szét­rombolt koporsóknak még véletlenül megmaradt disziéményeiből, ezüstnemüiból stb.-bői találtunk, részben a Szent Ferenc oltára alatti sírboltban, amint már említettük, részben pedig a közös sár­ban: összesen 18 darab ezüst félholdat, 2 darab aranyozott medaillont (Szűz Mária a kis Jézus­sal), 15 darab kisebb-nagyobb • aranyozott csil­lagot, 16 darab ezüstből öntött betűt, 2 darab fcisebb-mag.yobb I-es római számot, 6 darab ezüst szálakkal átszőtt, szemfedőből való csipkerész­letet, 2 darab dolmánykapcsoló-szövetrészletet, 2 darab aranyozott koporsószeget; továbbá meg­lehetősem kezdetleges kivitelű sárgaréz feszületet, egyik oldalán a Megváltó alakjával, a másikon a Boldogságos Szüzével, ez utóbbin ma már ki nem betűzhető felírással, végül egy, a feszület­nél értékesebb bronzérmet, egyik oldalán Szent 1938 január 12, szerda* Nőknél a keresztfájás többnyire gyulladások vagy izzadmányok jele. Házikura ezen sokszor könnyen segít. A használatra kész pöstyéni „Gaunma- komipressz” természetes thermáli6 iszapot tartalmaz, melynek magaefoku melege mé­lyen a szövetek alatt is hat. Föle rakat: Fürdöigazgatóság, Piesfany. a társadalmi osztályok és nemzetek közötti kap­csolat alapjáról fog szólanl. — Ezek az elképzelések nem irreálisak. Jobb mindig magasabbra, mint alacsonyabbra célozni. Jobb a szeretetet, mint a gyűlöletet hirdetni. S itt mutatkozik meg legjobban a nagy ellentét az Eucharisztia. és a boleevizmus között. A bolsevizmus az osztályharcon, az önzésen épül fel. Az Eucharisztikus Kongresszus ennek éppen az ellenkezője. Alapja a szeretet. A lég- mélyebb keresztény elgondolás: boldogitóbb adni, mint kapni. Ezt a mondatot a mai világban nehezen értik meg, pedig ezt jelenti az eucharisztikus szellem a leg­magasabb fokon. A mostani eszmény- és szeretet­szegén y világban azt akarjuk programul kitűzni, hogy emberek és nemzetek ne az önzés, hanem az összefogó, az összekapcsoló szeretet alapján áll. janak egymással szemben. Az Eucharisztia a szeretet köteléke, ezért lett a világkongresszus alapmottója. Ezután Huszár Károly v. miniszterelnök szólt néhány szót. Az ateizmus és istentelenség ve­szélye oly nagy, hogy mindenkinek, aki hisz Is­tenben, össze kell fognia. Az Eucharisztikus Vi­lágkongresszus ideje alatt treuga Dei-nek kell lennie. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy bárkit is, másvallásut, eltérítsünk hitétől. Hangsúlyozni kívánja, hogy a kongresszusból ki van zárva minden bel­vagy külpolitikai gondolat. A világkongresszus célja és tárgya tisztán val­lási. Mihalovics Zsigmond megemlitette végül, hogy a világengesztelés grandiózus gondolatának be­állítása P. Bangha Bélától ered Ez a gondolat átjárta, az egész világot, de ebből nem szabad ki­maradnia a magyar közönségnek sem. A magyar közönségnek tisztában kell lennie az Euchariszti­kus Kongresszus szellemi tartalmával és ennek megfelelően kell elkészülnünk. Anna és Szent Joachim, a másikon Bongtad Szent Ferenc és Xav. Szent Ferenc dombormű alakjá­val, mind a két oldal szélén a szentek nevével. Hogy ezek a leletek csakis fejedelmi koporsók maradványai, azt Mihalik József archaeoiógus és műtörténész állapitatta meg minden kétséget kizáróan. Megjegyzem még, hogy ha maradt volna is a 31 évvel ezelőtt végzett kutatások után valami halvány reménységünk arra nézve, hogy a fe­jedelmi hamvak talán mégsem enyésztek el tel­jesen és valamikor sikerülni fog azokat meg­találni, ebbeli reménykedésünk a templom leg­utóbbi restaurációja alkalmával végképp szét- foszlott. Bele kell tehát mindent összevéve nyu­godnunk abba, hogy a fejedelmi relikviák vég­képp elkallódtak és ha talán az említett csont- halmaz közé keveredtek, úgy fel sem ismerhetők többé. És ha — tegyük föl — ma is megvolnának miég, vájjon lehetne-e szó az itt porladozó Rákóczi-hamvak más városba való átszállításá­ról? Ez a gondolat csak afféle felszínesen fel­villant ötletnek minősíthető, mely elsőképpen is híján van az észszerű történeti felfogásnak. Ez pedig megköveteli, hogy nemzeti ereklyéin­ket históriai környezetükben helyezzük el és hagyjuk meg. A Rákócziaknak szükebb hazája, otthona a mai Sziovenszkó földje, ahol szület­tek, élitek és meghaltak. Borsiban, Zborón, Ma- kovioa-, Munkács-, Regéc-várában, Nagysáro­son, atyáiktól öröklött fészkeikben és Kassán pergett le örömök és fájdalmak között váltakozó magán- és családi életük. Ez az ősi földjük su­galmazta és hevitette a Rákócziakat a közjóért vívott küzdelmeikben. Ezzel a földdel forrt össze sorsuk és ennek a földnek népe bízta rájuk annak idején rendületlen odaadással és kitartó hűséggel a saját élete sorsát. Ebből a történeti adottságból választotta a magyar nemzet éppen Kassát, mint a kuruc szabadságharc legjelentősebb központját, II. Rá­kóczi Ferenc örök nyugvóhelyéül. Rákóczit ehhez a városhoz történeti szereplésén kívül itt nyugvó elődeinek sírjai, tehát családi vonatko­zások is kapcsolták. A saját temetkező helyéül pedig maga az alapitó fejedelemasszony jelölte meg „a kassai. páter jezsuita uraimék" templo­mát. a „holott" — végrendeletének szavai sze­rint — „temeltetni akart" és ide temefctette már előbb, fiát i's. Ez a fejedelemasszony vég ő akarata, amelyet kegyelettel kell tiszteletben tar­tanunk. De a Rákócziak egykori népének mai nemze­dékében, a Rákócziak egykori földjének mai magyarságában sem halványult el a Rákócziak emléke, amelyet hagyományos kegyelettel és áhitatos tisztelettel őriz és tart fenn ma is; ereklyéikhez pedig, ha nem enyésztek volna el, mint azoknak legközelebbi és légkör ve tlenebbi örököse, rendületlenül ragaszkodnék. A Rékó- cziak relikviád innen nem vihetők el, mert itthon vannak, ősi földjükön. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom