Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-09 / 6. (4449.) szám

ISI qaiqi®u zoq ifsoueaeze vqnyq ‘vmiqfqop ou [e ‘qoíjpjui jeuiözsqsjoq Bq ‘;aazv

”'1?Áa-boj v pzzoq Bjpe jnífosaiaj aquozs.CSó gq e%pU9A V J0qUIQ .o'B P'ZL’j? UEA.o'nqBSO ÍU1T?[ Á.Őoq ‘|i0Z8ptu9Aio zb ‘qBuqnun qqiua^f i0fp9I09O Áfpaiq b isiyppjoS-ioj b izo }Bjj •?^IU1BZS B bjjbS-ioj. ‘iig&igz &1Á.3& 89 jeKe Z99S0 0')'S0i'&q izb ‘^zoq Bin -[bzs b i[iutubaq Bl'qaioq b ap ‘bdioa ipUijB Bt -p Anoziq 89 ipqqaj sí 0] niy B jqji •pÍBTD qipqioSiOJ JBqOS ÜBsÖAUOZiq sq XiaqipAqaj Án^uieq b zo UBfjBqozs qeujaqma “'BpzBÍj iSoq 'B;[OpiuoS Ájj'n iJ0jq 'B)['bj o-qizSjB jmuB{Bj^n'Áu ‘qenoAStj s qeu-.®0'P110A B l'BÁbl? q0O0S90A BJqf9ZBIH{BZ9 BAjr.p Á“a ÁSoq ‘Kqoso'UBJBti^in jBzzy

•0[9|ini ‘mo[pqo.idiqi píran ‘bnj ; 1110101 qqsz J0Z0 Bfpsjoq ijbsd Bq ‘pq -a[ .^BpzBá u0.in.1ozg — ‘uuqtóBtn Bijop -uo2 — ’ouuoi pC uadda nij b zg •ra[B[B)

BTT[OA 11010.1078 lOflOJ “BpZBS TUTRjBA q0U -iqB ‘BÍuy0[ dqzs XS0 qBU.£iy.uq b 1[0^

•UIvOlBZOq'BZBq BjSlppB ‘SldBIB

qoq 111 Cp'BiBüi ep — b Biiop-uoui —’ ‘uioqBSZ J0Z0 uoqnj uasíraijq — •nij b eqppj — ‘qou ura? 9111 .i3ips.ioq y —

•ÁXp.nq b

gqzopjaq — ■ j umj "poqqu zb qauTj^ —

"nos‘3>

qgq ioqi?sz joza iqqu uofpi? ‘oqj^qáeia 89 zoqiA^iiq B 1U0U1J9J U9S0U0X®9 |Bzzy

jBAjwui A9 zi'4 ^0ra iyg |[Eqqy9Z

zii lazszii BA[tuu opueizsa mojyq qBqqfaz ÁSa BAjúin gpiu0iz90 19 q ‘atgpq zsoi uieza zpzs joquaii] ojgpuaiizsa ‘uiaiaAxg [noqp qojBq uwb qBS-o apui isour — ‘ung^-Snai nap -U9AJg — ‘>['OA'iBA S9SOU0J0ZS U0A[IJ£ ■—

•jqau nuroSöm ‘ojq 'laraazsgsjoq £S& uojn zb |B[Bi q 9.Pápuám ‘iSain lairay ‘p.3 -hiqiA ipipuqa utj Á[aq9zg Á.S& jazsÁJog

osjoq iugzs AB3

qi»l jupjap soSpsjBJBq ‘s^iupp^S-u0 puisj sp is^Sozznp b ajja^iaSaui {zziq

I3A01101 b lazzg qiozoqo iJ?q J^liop Jaza ->;os jazza qauiJaqjEjip zy 'jBqo^i^MBlSaAn zb apaiajqugi sp iBjBpjo uonjABd 9zbui •jbjjb) iejjojeu? paSua'i S9 pu? uaqjazgq b aíjgup )BHP 9j3npqnp b ‘jÁjojiq S{ zia ddasa ps;ojn zb [gqpouapaui b Joqji\i qniBzopip bu qoA naiaAoq jaja^jaqma bSessobijbiu izziq uaquginq íjaui ‘;bjbj aaugpaui b )b JJPíloi -zsBqnXj ijbjb fu|B} b sp pzzoq qB)|'BA lüjn -Sujb A’Soq ‘luiBuisoSaui jjajaqai ASn ijbsd 8| )za ap ‘}?zia aauapaui b juiodBsa íjaipii

ai upjn dsn X3an 8] inS?A qBipsfBJBJtiBziA

}[aAgi jbabaubuuo zb auapjitj&am UB^odBjB )zb quaux afpiax rqy quua ijb^b uiau fzzn ‘iBqqojBiEí qqofSai b ^iipujq BqpjH *aio[ -aq iuug|'iq ijbiib uiau sp ipnqajaiag qaziA pi|B ajpspzaqppuaj b Bj'jpuzsBqiaí ASoq ‘i® B(io)zsBinux sí uiau izzn s uba aj'pauapaui -gpju.1 SBuijB]Bq qBuiupjaja zy *uaq)Jaij[iB[||! zb jusíjgi Xupuiasa ububhozs siSpui UBqijod -bu v q[OA jBfli? saApaij sp gjajazspuaj ‘p;i -azs )j3ui ‘igíIhiib zb nasa uias fcq mnuas nqog qupjaia }Bipu{ XSa ‘jzzjt BfpnB[ Bjp Aa zsnq JBiuuij qauiaaijiBii? lBíilaPBÍIi V

|U»|3J3 SO|DJD^S> Z^f

(•ipiflBlilOj)

JSI BUpOA pai-a[9 zbzs Bq 4B.Í5irB>q ‘zs[gq9uaui uiau i'atír iyiu 1-90j\[ 'i)oi 113 0.U3 'uiiuí0[ qaq m — quioq bSbih ifnj uasgqnp

‘Bq^qozg b hozsbui ^iqd 90.10A áő'bu qop -un i^-a ‘B.Í^UBq s;q e ifnqp i^oq éqy

•IJAIPI-tq pquBf Bipuotn — ‘[0 zzpqfaj ibh —.

•paqau rnoi’pS-{ozaoaur prB’in ‘rusa.iaq °oj maii 110 ‘iuaz -zo)l0i[a uaqiopaz p^qma Á^oq ‘ppaSug —

•uBqinyioiBd

I^Cbs b qO’IS'BA XjoSoj 9i tuB^Bm Joqim ‘aq “Ina^azs ‘Sara SBiBSirpBqtBzs ub.íSou —'

quiadapjqi

Hója bSbut hoib) iBiSireq stq ifSg “Bnon'rq loSuBq b {OiiatuB ‘naiuiqaiBpo pquBf

I®ara siipBq-Bzg •^[B.tiqqpd B zgpjn |pizsa.i0q UBiój-Ba zs9^a zb ‘Jsaui siLpBqBzs ‘íjÁiB-uq sjx —

:uaq-“0S)9ig9 b anaqam Streq ÁSa i|B[pzsSaui o.iiezsASa ‘qatqn BAinisnqifa aSi )uiray

"1[0A qO’AO ZB púira ZB ‘íJOJEZBá qa qopuoqBA laqiuiB i.iara ‘ipfaj b aj B)ipi -[‘Bq UBÍfnsnqia ij.Í[B.nq oquBf 'anara aÁuai -gq Bl'Bql'Bp b ifnq baji9 b^sur^ siq y

’il^qBzsfp 9f

’iní as iraraas [gqqa qaiqau ap ‘[oqiB)S0tnq b izupd isnza zb B'fjpzs {BqqojBra qai íÍ^bj -iq b sa Bidusa qangin iaoqi ppaoqi aaza ‘uai -fi v iigja Bio^Bdi b qairips J®z3 “ .

°yfu^q.iB<j ‘saAa n ‘jaszpr qipuaag

jqaipsifuKSazssq sj IX uaqoAoík ® lodBl 6iq V ‘qsqqau up uiojupfB izy ubisoui ipqai qoAuyi ‘quij

•uioqBaazsso sí uaqoAof y ‘jodBi siq B jzg ‘uiodBj saApaq up zy ‘eTüet qojB^SB^ S|>j

•dB] dpzs qos i/iuuajv ímoiopuoSia ‘uiazpu ’uiuib s ‘dBU uapuiui sp uiazpu izg ‘A^ugq dpzs uoáSbu aiojaq )}aq

•anaiigqaq uibXub sapg taa’fPazsazssg lodEj siq V •qaiqau qopuoiu isora ijuibiba *qa)jaii!s api ‘qoiiupj ‘qiqg

"WHAANÖ>I N3 ZV

'■pa^Sisz *'i -o "XIA ‘isz9g jB^uBjEg

’Píd paqan azsajq fipjpd XupSazs qpiaaAig ‘judoi iu®ui Eqpazsraozg ‘pjpl'liupd UBqqodBU y

•jupnjB jíSaui ubSja 1)°qB[i9r jpui JoqíW

‘iuibXu jajai upfag 3)sa sp laSSai uapuij^

•isopj uoáSbu Sipad ‘juSoj jbui pni sí laáaSg ‘jóig ASoq SjErAm asq *nipoi3 sjq Á'Se uiaqau uba

•wydio sra Aoa wa>i3N nva

»p.ipSi9Z ‘~1 -0 JA ‘bpi i?Bino

•quTjuajazs ASfl M^í ‘qnnainaHg ‘quiquas uasaujM ‘qupAuB uasoui^q

•assaiqajaj sqASp Bqng ‘afinjoiai iiaíuuoq y ‘assaaazs ;>{ ‘udsauiu qam>í

*BZZoiioj2aj^

‘ezzoqaqpuaJ ipfBqnj y ‘Bfioqqso íM ‘uasouiu qauig

•BfAuBsspa ‘uasDuiu qaujM ‘BfdBÚ uapui^i jjbulb njouiozg

*VAdy ZV

•BqBiBZ ‘saAf z\ 9Pd

•BÍpipSaui uaisj zb jzy ‘ijSás upAjp zb jqB laajv 1b[)91 U3^SI 9f b Aüoh ‘qaaaquia zb qozB ^ipipnx

*1ia[ 2opjoq BJBqos uiajq upjzB nij baj? zb Aül ‘jaaaÁuaq Sara qjsBui y ‘ipqna jqau uopB qiA2g

•qpiupzsSaui iáig 5jiqy ‘bjjb qajuaui qajaqraa 9p ‘ipzspqoj qBUBAJp zy ‘BiiBSnKqSaui uajsi p[ y

ipBJBUi jnpaASa 9 sg ‘qBUBqSaui 3pJ b|'Aub ‘efdy ^BUJOA BlJOJlUBI 8| ÍM

•biiojiubi uias iquas IQ

•pzaq juzoqppuii 1)0 sg ‘piaj uiojtíiuat b qipaqdaq "Saaapip ‘qizp| uoáSbM XupSazs qjzpj 99 uba 2apiH-qpriiSBinja 110 ag ‘Bqzpq ASbu A2a ÁSBiuaq qqos9>j ‘ipSopiip nij sxq ASg BAjySopjjs uoqpoon zy

'VAHV SÍM V

“BSpag ^'i '0 qi *Sj ‘9qjpn qopSaog

■Bjpuuoszii bjjoj zsaj uiajq 4BXUBU1 zsaj iin SOUIJ13 zsouoo •ajASa qEsa jbXu ipiioisoqBH *3Apaq jbui sauiu juzspaaSg •biib.íu sí ipzsnfBq b Spjjj ‘BiipiSaui ízb iiSoqe souujo •bujoa iiojiXu no qBsa Bqiinjtf ‘bszoj sojid uaqqdazgg *BiJoisoqBq b uba uazsf}£ •BJpuuoszn BAipSiozsjag Burpra zsaj im ASoq ‘izfuSajv’ “BqpjuiBq b XSauiaq uBSSBg ‘BÍBOia ifBusnii ‘souuiq

•BqpatcBq b apui uba auuag *610X6 ‘upuBq ‘soubjbu ‘aSug •pppjoqosa ‘BiaojsoqBH *pABq pzzoq ‘jpiSmj 110 zsag *BJBUU09Zn BApu zsaj jaj ‘BSpjp sa uiouij ‘9f jray •BJpuuoszn uoArq i^ubj qog ‘Biupiu saAfZi; Bqsnjx

'VfYNNOSZÍl VMSmi

nisvai MOM1ÍADVH SÍM

— n —10 —

A kis kitolj

Irta: KRÚDY GYULA- 15 Volt egy király, akinek három fia volt és egy kis leánykája. Történt, hogy az öreg királynak háborúba kellett mennie. Sokáig gondolkozott az öreg fejedelem, hogy melyik fiát hagyja odahaza a három közül. Két felnőtt vitéz fia azon erőlködött, hogy ők bizony nem maradnak odahaza, mikor háború van.

— Nem azért adtál nekünk kardot, hogy azt hüvelyéből soha ki ne huzznk. Vágni akarjuk az ellensége^ mint a répát. Maradjon idehaza az öcsénk, — mondták.

— Jankó — úgy hívták a kis királyfit, — csak hat esztendős volt és az öreg király nem merte ilyen kis finra bizni országát, mivel a háború külső országokban volt. Ám mit volt tenni, miután nagy fiai eehogy eera akarták elmulasztani az alkalmat, hogy vitézségüket kimutassák, végre is elhatározta, hogy uralkodónak a kis királyfit hagyja odahaza. A királynak volt egy öreg tanácsosa, bizonyos Vakondok nevű,. enek a gond jaira bizta a kis királyfit és a kis királylányt, akit Mariskának hívták.

Az ősz király búcsú záskor megcsókolta kis fiát és szivére kötötte, hogy jól vigyázzon országára, amíg ő a hadsereggel távol leszen. Ha valami baj van, akkor tudósítsa őt. Egy kalitkába zárva két galambot adott át a királyfinak. Az egyik galamb fekete volt, a másik fehér.

— Egy hónap elmúltával kinyitod a kalitkát. Ha bajban vagy: akkor a fekete galambot ereszted ki, ha pedig béke van országodban, akkor a fehér galambot ereszted el a palota udvaráról. Ezek a galambok utánam találnak, akárhol vagyok.

Ezután elment az öreg király. Katonái élen lovagolva még sokáig vissza-vissza nézett a palotára, amelynek ablakából két gyermeke tekintett utána.

Mikor a felszálló por befödte a hadseref

et, .akkor igy szólt Jankó királyfi Marisához:

— Nézzed, kis húgom, ezentúl az lesz a kötelességed, hogy e galambokat ápoljad, nap:áj>a,n többször piros buzaszemet szórsz és friss vizet adsz be nekik aranyos tányérkán. Én pedig király leszek.

Ezt mondta Jankó és a szekrényből kivette a nagy arany koTonát. Fejére illesztette. ám a drágakövekkel kirakott aranyból való királyi korona o-lya.n nehéz volt," hogy feje egészen meghajolt alatta. Vakondok, aki éppen a szobába lépett,

meglátván a kis királyfi erőlködését, levette fejéről a koronát és a saját fejére illesztette azt:

— Itt jobb helyen van az, — mondta és koronás fővel bejárta a palotát. Mellét kidüllesztve, hangosan hirdette:

— Ezentúl én leszek a király!

A szolgané'p térdet hajtott előtte és min* denki hódolt neki, mivel tudták Vakondokról, hogy aki ellenszegül, annak a fejét nyomban leüttéti. Csak egy öreg dajka >— a Mariska dajkája — maradt a király gyermekeivel, akiket Vakondok a palota legbátulsó termébe zárt. Nagy fogait rájuk csattantotta és ezt kiáltotta:

— Megeszlek, ha mukkanni mertek.

így vigyázott a gonosz Vakondok a gyermekekre, akiket az öreg király a gondjaira bízott.

A sötét szobában a két gyerek az öreg dajkával tanácskozni ült össze, mit csináljanak most, hogy Vakondok igy kijátszotta őket.

A kis Mariska azt mondta:

— Nyomban .küldjük a fekete galambot édes apánk után. Ha megtudja, hogy itthon baj van, nyomban visszajön és megbünteti a gonosz Vakondok bácsit.

Jankó királyfi kivágta a mellét:

— Majd bizony!... — szólt — A leányok

nem értenek ehez. Az ilyen kis bajért nem esünk mindjárt kétségbe. Csak egyszer

kiszabadulhassunk innen, majd megtanítom én azt a gonosz embert, aki fejére tette a király koronáját.

Az öreg dajka csak folyton siránkozott:

— Elpusztít ez az ember bennünket, lel- kecskélm, ahogy én ismerem.

E közben leszállott az éj és a palota körül örömtüzek gyulladtak. Az uj király gyű,jtatta a saját tiszteletére. Az örömtüzek bevilágították az éjszakát, a város körül a nagy hegyek és erdők mint t/izfény- hen égtek. Egy mogorva kulcsár nyitotta rá a gyermekekre az ajtót. Egy darab fekete kenyeret vitt és egy korsó vizet.

— Ezentúl más eledelt nem kaptok, —• szólt gonosz hangon, — igy parancsolta ezt a király.

Jankó azt felelte:

— A király távol van és én vagyok a fia. Azt parancsolom neked, gonosz szolga, hogy rögtön hozz ide vacsorát, hogy jól lakhassunk.

A mogorva kulcsár csufondárosan nevetett;

A jó Isten és a virágok

A virágok elmentek a jó Istenhez nevet kérni.

Az Isten minden virágnak adott nevet.

Szépen megköszönték a virágok a nevüket és nagy örömmel siettek haza. Csak egy kis kékszemü virág nem ment, hanem ott 6Írdogált a sarokban keservesen.

Megkérdezte a ,jó Isten:

— Miért sirsz, kis virág?

— Hogyne sírnék, hogyne rínék — felelte a kis virág, — mikor elfelejtettem a nevemet.

— Ne 6irj tovább, töröld le a könnyeidet kis nefelejts! — mondta neki a jóisten.

így jutott a kis kékszemü virág a nevéhez.

MÓKA

A BUZGÓ DIÁK.

— Ez már derék, fiam. Látom, most is a számolás gyakorlásába vagy elmerülve. Mit számítottál ki?

— Hogy hány nap mnlva kezdődik a húsvéti szünet.

CSÖND ÉS ZAJ.

Egy kövér fiú szobája előtt hallgatózik két gyerek.

— Ejnye, milyen csönd van bent, Lacinál Biztosan elaludt.

•— Tévedsz, ébren van.

Ha nem hallatszik ki semmi?

— Hát. Mert ha alszik, akkor — horkol

A KARÁCSONYI EBÉD.

A karácsonyi ebédnél sírni kezdett egy kisgyerok.

— Brühühiihü...

— Miért sirsz? — kérdik tőle.

— Mert nem ehetek a tortából...

— Hiszen kaphatsz még!

— De én nem azért sírok, hanem amiért nem ehetek.

— És ugyan miért nem ehetsz?

— Mert már — nem bírok!

SZÁMTANTUDÓS.

A kis Jolit megkérdezi egy bácsi:

— Nos, Jolika, meg tudnád-e nekem mondani, hogy mennyi egy nyolcadnak a negyedrésze?

Joli elgondolkodik, azután igy felel:

— Hát egész pontosan nem tudnám megmondani, de annyit tudok, hogy nem lelhet valami sok.

AZ ELÉGEDETLEN SÜN.

Egy sün nagyon zúgolódott azért, hogy csúnya tüskéi vannak. Jött egy kopó, miié a sün összehuzódott. Utána hálásan gondolt tüskéire, amelyek életét mentették meg.

A FÜLEMÜLE ÉS A HARKÁLY.

A fülemüle meglátta a tarka harkályt a fára kúszni.

— Istenem, — mondta — milyen szép madár! Hát még a hangja milyen lehet!

Nem mert énekelni, attól félt, hogy csak kontárkodna énekével. Végre elrikácsolta magát a harkály, mire a fülemüle ismét fölbátorodott és énekelni kezdett.

A JÓSZIVÜ NAPRAFORGÓ

A folyondár a földön kúszva nem jutott napsugárhoz, mivel a többi növény magasabbról elfogta a nap sugarait. A mellette álló napraforgó megszólította:

— Jer, kússz fel az én száramon, elég erős vagyok, elbírlak, s igy te is jutsz napsugárhoz.

MEGFEJTÉSEK

Az 1. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Szántás, és. sz, tár, áru, Inn, les, kél, oda, ave, követel - Sétálok, zs. nyá, ás, színlel, tusav, rikat, redő, neve. — Borbély Károly láncrejtvénye: Tör, rák,

kép, pár, rut, tej, jaj, jár. — Sebők Judit rejtvénye: Halandó. — Sziplra Mihály fésű- rejtvénye: Okos, Vili, sikő, Arad, órás, rizs, slah, olvasható irás. — Kuk is Imre rejtvénye: Vidék. — Borbély Károly sarokrejt- vénye: Lacika, apánk, cápa. ina, kk, a. — Schvarcz Magda rejtvénye: Kandalló. —

Czakó Ferenc rejtvénye: Tégla, Ilona.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Bernáfch József, Báyer Milán, Biró István, Benkő Ferenc, Benczo Károly. :: Darvas

Szilárd, Dobos László. :: Forgách Ildikó,

Forgácb Klárika, Fekete János :: Gajdos Dodó, G-unya Mihály Gergely Ferenc. :: Horvát Ferenc, Halas Kázmér, Halász István. :: Jelűnek Olika. Jelűnek Harrv. :: Kovács Péter, Kis Ferenc, Kerekes Péter. :: Láng Ede, László Dénes. :: Martos Béla,

Molnár Teréz. :: Pető lrénke. :: Rozlosnik Bözsi, Róth Bözsi. :: Sebők Éva, Sebők Juci, Sebők Palkó, Sperling Éva. Sóhaj Sándor, Sós Sándor :: Szeesey Klára Szties István, Szelei Miklós. :: Tóth Jenő, Takács Sándor, Török István. :: Virágh Vilma,

““ II -