Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-09 / 6. (4449.) szám

12 Ti^GM-MA<itoRHna.ar> m 1938 iatm&r 9, vasárnap. Prágában katonai árulásért halálra ítéltek egy nyugalmazott századost SzmHÁzKöntoKuvaiRA. Jywii «i ........un 11»mi i mmmsssaBSBBSBBBasmmBamtmmmBBms^sssBessssssBBBBtw Ma gyar emlékkönyv a szlovák irodalmi nyelv kodifikátoráról Az emlékkönyv keretében öt tudományos értékű dolgozat ismerteti Czambel Sámuel életművét • ■ PRÁGA, — A Csehszlovák Sajtóiroda jelenti: A prágai kerületi büntető bíróság katonai áru­lásokban ítélkező tanácsa kétnapos tárgyalás után befejezte a Katzer Lipót 56 éves nyugdíjas százados, most oümützi Lakos és Oceíkiwicz Jú­lia, Katzer 54 éves neje elleni büntetőügyet. A január 8-án kihirdetett Ítélet szerint Kaitzer Li- pótot az állam oltalmáról szóló törvény 6. pa­ragrafusának 2, pontjában az 1. bekezdésbe üt­köző katonai árulásban, továbbá a szikratávbe­szélőkről szóló törvény 18. paragrafusának 1. pontjába ütköző bűntényben és a fegyverszaba­POZSONY. — (Szerkesztőségünk t-elcfonje- lentése.) Szombaton a kora délutáni óráikban megdöbbentő vasutas szerencsétlenség történt Lannacs közelében. Déli egy órakor egy személy- vonat indult el a pozsonyi főpályaudvarról Dé- vényujfaln felé. Lamacs és Dévényujfalu között a vonat bor­zalmas hófúvásba került. A hó annyira ellepte a pályatestet, hogy a személyvonat nem tudta folytatni útját s meg kellett állnia. A mozdonyvezető, a fütő és a kalauz leszállt a vonatról és lapátolni kezdte a havat, hogy a. moz­dony előtt szabaddá tegye a pályát. A nagy hó­fúvásban nem vették észre, hogy szemben köze­ledik egy vonat. Ez a szembejövő vonat a -három kötelességtudó szerencsétlen embert elkapta e egy darabig magával biurcolta. A mozdonyvezető észrevette a szerencsétlensé­KA ad\, — (Szerkesztőségünk telefon-jelenté­se. ) A kassai felsőbíróság mai ítéletével egy igen érdekes per zárult le, amelyet az Agrár Bank indított a jászói premontrei kanonok el­len. Az ügy már többször foglalkoztatta a bíró­ságot és a sajtót is. Emlékezetes, hogy még an­nak idején, amikor mélhai Takács Menyhért pré- post-prelátus állott a jászói rend élén, a rend a vagyondézsmára, .adóhátralékokra és esedé­kes kölcsönökre 4,300.000 korona kölcsönt vett fel több tételben az Agrár Banktól. Ez a kölcsönösszeg később a különféle költ­ségekkel és kamatokkal együtt 7 millió koro­nára szaporodott. A kölcsön felvételére annak idején a rend meg­szerezte az iskola ügyi minisztérium hozzájárulá­sát. Amikor Takács Menyhért meghalt, a bank követélni kezdte pénzét. Minthogy pedig a rend fizetni nem tudott, a bank port indított ellene. A kerületi bíróság előtt akkoriban dr. Bucek, a rend ügyvédje azzal érvelt, hogy a kölcsön íel­- HATEZER KORONÁT TALÁLTAK EGY POZSONYI KOLDUSNÁL. Pozsonyi szerkesztő­ségünk jelenti telefonon: Pénteken este az őrszemes rendőr a Carlton-kávéház előtt igazolásra szólított fel, majd bekísért a rendőrségre egy öreg koldust. A rendőrségen megállapították, hogy az illető Sztranai János 67 éves rajeci volt kalapossegéd, aki azonban már évek óta koldulásból él. Legutóbb Pozsonyban a Vasutas-ucca 17. szám alatt levő menhelyen lakott. Megmotozásakor 6020 koronát találtak nála, amit állítása szerint koldulásból szerzett. Minthogy Po­zsonyban az uccai koldulás meg van tiltva, elkoboz­ták tőle a pénzt, majd kitiltották Pozsonyból. Azon- nE'.l ki is toloncolták a város határába. — KERESNEK EGY SIKKASZTÓT. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: A csend őrség körözőlevelet adott ki Jankóé József 28 eszten­dős felt-őleszétei illetőségű fiatalember ellen, aki >7utóbb Nagyszombatban volt. alkalmazásban és 180.000 koronát sikkasztott el. 1(50 centiméter magas, fiimára borotvált, kerekareu fiatalember, szőkésbarna ruhát viselt. — HALÁLOS SZERENCSÉTLENSÉG. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: Halá­los szerencsétlenség történt egy homonnai épít­kezésnél. Kászó András 43 éves cigány az egyik elkészült kis lakóház felügyeletével volt megbíz­va. Nagy kokszkályhával szántotta a falakat. Éjjel elaludt a kályha mellett és a kiömlő szén- gáz megölte. Reggel holtan találtak rá. dalom 12. és 32. paragrafusainak áthágásában bűnösnek találták és ezért halálra, továbbá 20 ezer koronás pénzbüntetésre, polgári jogainak elvesztésére és a károk megtérítésére ítélték. Katzer vagyonának megállapított átlaga, nem­különben azok a tárgyak, amelyekkel a bűncse­lekményt elkövette, továbbá azoknak a bevéte­leknek a maradéka, amelyek a büntetendő cse­lekményből veszik eredetüket, kivétel nélkül az államkincstár javára koboztatnak el, Katzemné O. Júlia vádlottat a büntetendő eljárás fel nem jelentésének bűnténye miatt 10 havi börtönre Ítélték, (Hivatalos jelentés.) get, megállította a vonatot és a három szeren­csétlen vasutast felvette a szolgálati kocsiba. Mindhárman borzalmas sérüléseket szenvedtek s már eszméleten kívül voltak, amikor a vonat elindult velük Pozsony felé. Behozták őket a pozsonyi főpályaudvarra és az állomás-főnők szobájában helyezték el őket. Ki­hívták a vasúti orvost, de az már csak a beál­lott halált tudta konstatálni. A három vasutas súlyos sebeibe belehalt. Nevük Petrás Béla rendező pályaudvari vasutas, Kovács József dunasápi vasutas és Kovarik Fe­renc lunden-burgi vasutas. Mindhárman családos emberek voltak. A szerencsétlenségről értesítet­ték a rendőrséget és az ügyészséget is. A délutáni órákban rendőri bizottság utazott ki, s kiment a vizsgálóbíró is a vizsgálat megejtése céljából. A szerencsétlenség nagy megdöbbenést keltett. vételiéhez n-em volt elegendő aa iskola ügyi mi­nisztérium hozzájárulása, hanem ezenkívül még a kormány engedélyét is ki kielllet-t volna kérni. Ezzel szemben a bank jogi képviselője, dr. Farkas József ügyvéd vitatta a kormány hozzá­járulásának szükségességét s azt állította, hogy az iskolaügyi minisztérium engedélye ,s elég­séges, mert a kölcsön a folyó vagyoníkezelési ügyek fedezésére kellett. A kerületi bíróság elfo­gadta ezt az érvelést és elmarasztalta a rendet. Fellebbezés folytán került az ügy a felső bí­róság elé, amely szintén marasztaló Ítéletet Hozott. Kimondta azonban, hogy a tartozást csak a rend tiszta vagyonhoz üdékéből lehet törleszte­ni. Az Ítélet indokolása szerint valóban elegen­dő volt a minisztériumi hozzájárulás a kölcsön fölvételéhez, de a rend törzsvagyonához viszonc nem ?_abad hozzányúld, mer ehhez már kor- mányh: zzájárulásra lett volna szükség. Az Agrár Bank eszerint megnyerte ugyan a port, de pén-ehez belátható időn belül nem fog tudni hozzájutni, mert a reud jelenleg nem rendelke­zik semmi készpénzzel. Újabb halálos villamosszerencséllenség Prágában PRÁGA. —- Tegnap este hat óra tájban ismét villamosszerencsétlenség történt Prágában és a sze­rencsétlenüljárt villamos sajátságos módon megint a tizenegyes volt. A dejvicei Vitézné náméstin a tizenegyes villamos kisiklott, a motorkocsi nekicsapó­dott az úttest szélén álló oszlopnak, teljesen össze- roncsolódott és fölborult. A két pótkocsi ugyszólván teljesen üres volt, ellenben a fölborult és össze- roncsolódott motorkocsit zsúfolásig megtöltötték az utasok és minthogy a kocsi ajtajai be voltak csukva, a kocsiban összezsúfolt utasok között valóságos pánik tört ki. A szerencsétlenlenségnek egy halálos áldozata is van, a tizenhatéves P i C in a n Mllada diáklány, aki kettős koponyatörést szenvedett és az arca a fölis- merhetetlenségig összeroncsolódott, úgyhogy sze- mélyaszonosságát nem is sikerült rögtön megállapítani és csak atyja, aki a rendőrségen kereste a leányát, mert sokáig elmaradt, ismerte fel tragikus körülmé­nyek között szerencsétlen gyermekét. A szerencsét­lenségnek ezenkívül még kilenc súlyosan sebesült ál­dozata van, akiket a Schloffer-klinikára szállítottak. Állapotuk nem életveszélyes. BUDAPEST. — (Budapesti szerkesztősé­günktől.) Egy 175 oldalas, ízléses kiállítású könyv keltett az elmúlt hetekben feltűnést a ma­gyar sajtó és olvasóközönség körében. A cime nem mond sokat: ,,Czambel-emlékkönyv“ s ha az ember az annyira dús pesti könyvkirakatok­ban pillantja meg a narancssárga boritéku köny­vet, talán első pillanatban észre sem veszi. De hogy a lapokban bő recenziót olvas róla, mégis felteszi magában a kérdést: ki is az a Czambel, hogy mint valami nagyemberről — emlékköny­vet adtak ki róla? Ha a lexikonban utánanéz, csak keveset talál a neve mögött. Ha megkér­dezi ismerősétől, akit átlagos műveltségűnek té­telezünk (fel, hogy meg tudná-e mondani neki, hogy ki volt az a Czambel, bizonyára nemleges feleletet kapna. Ahogy Steier Lajos mondja az egyik tanulmányban: „Ha a magyar in tellek tuell-réteghez tartozók között egy olyan ankétet rendeznének, mely­nek főkérdésére, — ki volt Czambel, mit akart, mik voltak tevékenységének főeszméi, — gyorsan és precízen kellene feleni, — úgy kétségtelenné válnék az, hogy csakis egy el­enyésző hányad felelete lenne kielégítő." De ez volt a helyzet Czambel életében is, — folytatja a kiváló történetiró és publicista. — Malomkövek között érlelődött éppen úgy, mint nagyeszű elődei. Az események forgatagában, a nagy történelem zajában nem hallották meg kiál­tásukat és felőrlődött úgy a nagy szlovák trium­virátus. mint Czambel is, mielőtt még a szlovák nyelv irodalmositásának további etappejait biz­tosíthatták és körülbástyázhatták volna. Történelmi értékítélet A Czambel-emlékkönyv kiváló szerzőinek semmi egyéb céljuk nem volt, minthogy objektív tudományos módszerrel tegyék vizs­gálat tárgyává Czambel annyira gazdag tu­dományos és publicisztikai működését, meg- állapitsák annak irányeszméit és mintegy tör­ténelmi értékítéletet mondjanak egy, a háború előtt működő olyan kiváló szlo­vák közéleti férfiúról, aki nemzetét és zengzetes szépségű nyelvét a rajongásig szerette, a szlovák nyelv különállóságát és önállóságát ismervén fel tudományos búvárkodásának eredményéül, annak fennmaradását a késő jö­Ha az arcszine fakó, szürkéssárga és te­kintete bágyadt, ha hangulata nyomott és nehéz álmok gyötrik, ha a bél túlságos rot­hadási folyamatai, gyomorfájás és epepan­gás kínozzák, olyankor tanácsos néhány napon át reggel felkeléskor egy-egy pohár természetes „Ferenc József" keserüvizet in­nia. Kérdezze meg orvosát. 83 vő számára is biztosítani akarta. Éppen azért, mert kiváló tudós volt, mert er­kölcsi életében megtámadhatatlan és hozzáfér­hetetlen, s mert olyan eszmékért küzdött, ame­lyek túlélték őt és ma is aktuálisak, életművét nem lehet lezártnak tekinteni, mint ahogy a szlovák publicisztika és tudományosság sem te­kinti annak és a Czambel-kérdést állandóan na­pirenden tartja. A szlovák nyelv önállóságáéit Az emlékkönyv szerkesztője és szerzői tuda­tában voltak annak, hogy a szűkre szabott kere­tek között milyen szempontokat milyen meg­felelő módszerrel kell feldolgozni, hogy a ma­gyar olvasóközönség elfogulatlan képet nyer­jen Czambel munkájáról és törekvéseiről. Ha ké­ső is ez a tanulság, de legalább igazságot szol­gáltat egy ember nemes eszméinek és törekvé­seinek, amellett pedig rövid összefoglalásban óriási tárgykört világit meg: a szlovák nyelv önállóságáért folytatott évti­zedes harcnak fázisait. Hogy az igen fontos kérdésről világos tájéko­zódást kapunk, abban igen nagy érdeme van a bevezető értekezésnek, amely a szerkesztő Steier Lajosnak a munkája. Óriási apparátussal összehordott anyagot dolgoz fe! e kis esszében a szerző. Munkamódszerére és alaposságára jellemző, hogy míg a Czambel eszméiről írott értekezése mindössze 16 oldalt tesz ki, addig a hozzácsatolt jegyzetek terjedelme teljes hetven oldal. Ez a 70 oldalas forrásgyűjtemény nem egyszerű felsorolása az egész anyagnak, hanem részletes kritikai feldolgozása, úgyhogy nélkülözhetetlen segédforrása annak, aki a szlovák nyelv történetének múlt évszázadbeli fejlődéséről tájékozódni akar. Czambel egyénisége Steier Lajos egy másik értekezésében Czam- belnek minisztériumi - állásával foglalkozik. Tudvalevő, hogy Czambel egyetemi tanulmá­nyainak befejezése után a magyar miniszterel­nökség tisztviselői státusába jutott, ahol kez­detben a szálv lapok referense volt, később pe­dig a magyar belügyminisztérium fordító osztá­lyába került, ahol élete végéig megmaradt. Több elöljárója ismerte fel működésének lényegét és fontosságát és tudományos munkássága különö­sen Széli Kálmán miniszterelnök részéről nyert támogatást. Az értekezés megállapítja, hogy Czambel határozott, energikus magyarofil volt, de elveinek és eszméinek leghevesebb ellenzője sem ment el és nem mehet el odáig, hogy megfi­zetett embernek tartsa. Öntudatos szlovák volt, soha nem álaskodott és mindig nemzete érdeké­ben, nemzete javáért buzgólkodott. A szlovák népért Ugyanilyen jellemképet ismerünk meg abból az értekezésből, amelyben dr. Podhradszky György, a jeles képzettségű történész és kultúr­politikai iró Czambel életrajzát foglalja össze. Szlovák ember szlovák szívvel írja meg egy nagy szlovák patrióta életét ebben az élet­rajzban. Dr. Flachbarth Ernő értekezése Czambel pub­licisztikai munkásságáról meg főleg abban a viszonylatban érdekes, hogy egy magyar publicista mond értékítéletet egy szlovák vezetőférfi uról, aki tudományos mun­kálkodásának eredményeképpen arra a rezü­mére jutott, hogy a nemzeti versengések kora éppen úgy elmúlik, mint ahogy a vallási vi­szályok kora elmúlt és el fog jönni az idő, amikor a különböző nemzetiségek polgárai szeretni és tisztelni fogják egymást és az ál­lampolgárokat nem a nyelv, hanem csupán a becsület alapján fogják osztályozni. Dr. Flachbarth lelkiismeretes adatgyűjtés után kitűnő képét adja Czambel publicisztikai műkö­désének, amelynek legjelentősebb része a Slo- venské Noviny szerkesztésére esik. Értekezésé­ből megtudjuk, hogy Czambel nemcsak az elmé­let embere volt, hanem mint publicista népének érdekében igen sok gyakorlati jelen­tőségű indítvánnyal fordult a magyar kor­mányhoz. így a ma is időszerű kérdés: a szlo­vák nép gazdasági felsegiíése — volt Czambel publicisztikai munkájának vezérfonala, A szegénység és kivándorlás ellen az alföldi kincstári uradalmakba való letelepítést és első­sorban a szlovenszkói gyáripar fejlődésének elő­mozdítását ajánlotta. Tudjuk, hogy ennek az ajánlásnak meg is volt az eredménye, a magyar kormány éppen az ő publicisztikai munkájának hatására is terjesztette be 1890. évi iparfejlesztő javaslatát és Szlovenszkón olyan helyeken is alapított gyárakat, amelyek a nyersanyagtól és a fogyasztóközönségtől távolestek. Igen érdekes az az értekezés is, amelyben dr. Bonkáló Sándor Czambelnek a ruszin kér­déshez való viszonyát tárgyalja. Halhatatlan érdemet szerzett Czambel azzal, hogy a keleti szlovák nyelvjárást teljesen feldolgozta és az egyes falvak lakosságának az uralkodó nyelvét is pontosan megállapította. Ez a pontos nyelv- statisztika 679 szlovák többségű, 51 lengyel, 42 német. 163 ruszin többségű falut talált a hallat­lanul bonyolult nyelvterületen. Miután a szlo­vákság nyelvhatárának kérdése ma is aktuális, nem ugyan közigazgatási szempontból, hanem mint a szlovák és ruszin autonómisták vitakér­dése, úgy hisszük, hogy ezt a kérdést tudományos alapossággal Czam­bel rég eldöntvén, az ő megállapításait lehet alapul venni a szlovák és ruszin nyelvterület érintkezési vonalának megállapításában. Csak rövid ismertetés ez a gazdag anyagú könyvről és az a célja, hogy a szlovenszkói ma­gyarság figyelmét is ráirányítsa Czambel tudo­mányos munkásságára, ö az élő tudomány mű­velője volt. ennek a .problémái pedig — mint említettük ■ ma is fontosak és nem is évül­nek el. A—s. A dévényi vonat kalauzának, mozdonyvezetőjének és fűtőjének halálos szerencsétlensége A havat lapátolták az eÜorlaszolt pályatestről) amikor a hófúvásban ejy vonat elütötte őket Pervesztes lett a jászói premontrei rend az Agrár Bankkal szemben \ rend azonban csak tiszta vagyonának ozadékából köteles fizetni

Next

/
Oldalképek
Tartalom