Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-06 / 4. (4447.) szám
m 1938 január 6, csütörtök4 KASSA- ■— (Szerkesztőségünktől.) Ismét a Bodrogközről szól helyszíni jelentésünk. E szinmagyar vidék panaszai kifogyhatatlanok és minden adat, amit az ottani állapotokról közlünk, a Bodrogközben élő magyarság különösen nehéz helyzetéről tanúskodik. Nagyszelmencről szól a beszámolónk, erről az egykor virágzó, jómódú faluról, amely azonban ma egyike azoknak a községeknek, amelyeket az utóbbi évek árvizpusztitásai majdnem teljesen tönkretettek. Kilencszáz- hatvan lelket számlál a falu, ezek közül négyszázan teljesen nincstelenek. Akinek még birtoka van, az is mind súlyos adósságokkal küzködik. A minden évben megismétlődő árvizén kívül az elmúlt évek gazdasági válsága is megtette a magáét, úgyhogy igen sok gazda fizetésképtelenséget jelentett be és a kényszeregyességi eljárás lefolytatását kérte. Ez a röpke gazdasági keresztmetszet. A kulturális pedig? A község még a 70-es években kéttantermcs iskolát építtetett és az iskolát a 90-es években a magyar állam átvette azzal a föltétellel, hogy az épület karbantartásáról továbbra is a község tartozik gondoskodni. így maradt a helyzet az államfordulat után is, egészen a folyó iskolai év kezdetéig. Tudni kell, hogy a nagy- szelmenci iskolában még ebben az évben is 210 magyar gyermek iratkozott be és ezek számára érthetően szűknek bizonyult a régen épült, kéttan- térmés iskola. Mire lehet gondolni ilyen körülmények között. Arra, ugyebár, hogy a tanügyi hatóság gondoskodik az iskola kibővítéséről, mert hiszen elképzelhetetlen higiénikusan gondolkodó kulturember számára, hogy száznál több tanuló szorongjon egy-egy öreg tanteremben. Nos, a tanügyi hatóság gondoskodott is, — nem arról, hogy több tanterembe osszák szét a nagyszámú gyermeket, hanem arról, hogy a meglévő két tanteremből is elvont egyet — az uj szlovák iskola számára. A tanfelügyelő rendeletére létesítették a szlovák iskolát, amelybe ma mindössze 15 gyermek jár. E 15 gyermek nagyrészt a csendőrök gyermekeiből rekrutálódik, a faluból alig PRÁGA. —• ftb éjszaka röviddel egy óra előtt 76 éves korában, prágai lakásán meghalt dr. Baxa Károly, ki évek hosszú során át Prága főpolgármestere '"olt. Dr. Baxa 1862 junius 24-én született Közép- csehországban, 1886-ban megszerezte a jogi doktorátust és állami szolgálatba lépett. 1896-ban ügyvédi irodát nyitott Prágában. Mint fiatal ügyvéd neve a híres Hilsner-féle perrel kapcsolatban került a nyilvánosság elé. Baxa volt ugyanis a meggyilkolt Hruza Ágnes hozzátartozóinak jogi képviselője és az akkoriban Csehországban erősen föllángoló antiszemita mozgalom egyik vezető személyisége lett. Ekkor kezdődött politikai pályája is, tagja volt néhány gazda- és kereskedőcsalád gyermekei járnak a szlovák iskolába és hogy a meglévő számot is összehozzák, a négy kilométernyire fekvő Palágy községből is ide- küldenek három-négy gyermeket. A kép tehát ezt az egyik tanteremben 15 gyermek kényelmeskedik és csak a másik tanterem marad a 210 magyar gyermek számára. Ennyi tanulót mégsem lehet egy terembe összezsúfolni, ezért magánházakban bérela cseh tartománygyülésnek és a bécsi parlamentbe is beválasztotta Prága városa. Az államfordulat után 1919 júniusában mint a legerősebb prágai párt, a cseh nemzeti szocialista párt jelöltje föllépett a polgármesterválasztáson és nagy többséggel győzelmet aratott. Egészen múlt év április 2-ig betöltötte ezt a hivatalt, amitől csak magas életkorára való tekintettel vált meg. Temetése szombaton délután két órakor lesz a Pantheonból. Tetemét pénteken délután a Pan- tbeonban fölravatalozzák, hogy a főváros közönségének alkalmat adjanak, hogy elbúcsúzzon az elhunyttól. ^ Meghalt Baxa Károly, Báthory Zsófia cs!. Rákóczi Ferenc hamvai Irta: Szabó Adorján n. Amikor, Kassára való bevonulása után röviddel, talpasokat rendelt ki a templom őrizetére, elzárván azt még a páterek elől is, ezt az intézkedését azzal magyarázta, hogy az csupán a templom, a rendház és a rendi tagok védelmére történt. A templomot pedig főképpen azért vette oltalmába, nehogy a sírboltban nyugvó fejedelmi tetemeket valamiféle barbarizmus érje. Persze, a valóságban kevésbé jámbor szándék lappangott a háttérben s ez nem volt más, mint a templomban vélt temérdek kincs kézrekerité- se. Ebben a várakozásukban azonban Thököly és kurucai erősen csalódtak, mert ott templomi felszerelésnél és néhány, megőrzés végett eltett idegen ládán kívül egyebet nem találtak. A templomot voltaképpen csak két harangjától fosztotta meg s a nagyobbikat az evangélikusok részére visszafoglalt Székesegyházba, a kisebbiket pedig Késmárkra vitette. Hogy a képzelt kincseket hiába keresték, arról maga Faigei Péter, Thököly kassai kapitánya volt kénytelen meggyőződni. Faigei ugyanis, a jezsuitáknak Kassáról való eltávozása reggelén, Szirmay István társaságában vizsgálta át és pedig nemcsak a templomot, hanem a sírboltot is, még pedig Hrabovszky Miklós, rektor kíséretében. Ezt magának a rektornak a jelentéséből tudjuk, amelyben szó van arról is, hogy a rektor bőrtáskáját felfeszitették és hogy be- követelték, a lakószobák, pincék, kamarák és a gyógyszertár kulcsait. Ha már most történt volna valami a sírboltban, bizonyára nem hallgatja el a jelentés. Gribóczy Mihály, jezsuita páter, mislyei prépost is részletesebben sorolja fel Lipót császárhoz intézett panaszlevelében azokat a tetemes károkat, amelyeket Feja Dávid, a törvénytelenül megválasztott biró és Püschcl Sándor polgár okozott a jezsuiták ingóságaiban: házi felszereléseiben, könyvtárában és gyógyszertárában, valamint mislyei birtokaiban és a Mislyéhez tartozó hét faluban, de más-, féle visszaélésekről nem tesz említést, már pedig nem képzelhetjük el, hogy éppen a császár előtt hallgatta volna el, ha a sírboltban fosztogatás történt volna, I Faigei Péter és Szirmay István említett látogatásának a ház és a templom felkutatásán kívül más célja is volt. A kollégium vagyoni állapotáról szóló rektori kimutatásban a rendnek a Rákóczi-házzal szemben fennálló követelésével kapcsolatban megjegyzi a rektor, hogy Faigei és Szirmay Báthory Zsófiának egy kötelezvényét is kikövetelte és magával vitte. Ez a kötelezvény azokról a kölcsönpénzekről szólt, amelyeket Báthory Zsófia, fia váltságdíjának fedezésére a kassai és bécsi jezsuitáktól vett fel: a kassaiaktól 22 ezer, a bécsi Pázmá- neumtól 15.411 rénes forintot 6-os kamatra. A kamatokat pontosan fizette haláláig, amikor még körülbelül 1879 forint maradt hátralékban. Zrínyi Ilona sem ezt a követelést, sem az elhunyt többi tartozását nem ismerte el. A pénzkölcsönzés bebizonyítására tanuk előállítását követelte; mert a „simplex contractus" alapján „nem cse- lekedhetik árváinak kárára", egyedül bírói Ítélet kényszerithetné erre. A jezsuiták panaszára Lipót, mint a végrendelet végrehajtója és a Rá- kóczi-árvák főgyámja el is rendelte a per megindítását a cúria utján, de a főrendek tanácsosabbnak tartották azt, nehogy a Béccsel alkudozó Tbökölyt a közjó nagy kárára elriasszák és erőszakosságokra ingereljék, elhalasztani; Zrínyi Ilonát csak az időközben felgyülemlett kamatok lefizetésére kötelezték, mig a tőkét majd később, alkalmasabb időkben lesz köteles kiegyenlítem. A peres eljárás pedig csak akkor lesz foganatosítva, ha ezeket a feltételeket nem teljesítené. Az a pénzösszeg, amelyet Zrínyi Ilonának a két árva részéről le kellett volna fizetnie, tetemes volt. Báthory Zsófia ugyanis végrendeleti- leg 50 ezer forint lerovását hagyta meg unokáinak a jezsuiták részére a kamatokkal együtt, amely összegbe bizonyosan bele volt értve a kölcsönpénz is. Azonkívül halála után két esztendővel 10 ezer forintot tartoztak adni a kassai jezsuiták kollégiumának, hogy „templomuk tornyait végezzék el és érette imádkozzanak". A fentebb említett rektori jelentés szerint, amely a Báthory Zsófia-féle kötelezvényről tesz említést, állítja, hogy azt Zrínyi Ilona parancsára orozta el Faigei és Szirmay. Mindazonáltal bizonyosra vehető, hogy a közvetlen utasítást Thökölytől kapták és a kötelezvény kézre- keritésének gondolata is csak tőle eredhetett. Arra azonban aligha gondolt, hogy annak egy másik példánya is megvolt a bécsiek kezében. A rektor azzal is vádolta a fejedelemasszonyt, hogy huzni-halasztanl akarja az ügyet arra az időre, amikor majd a háborús zavarok miatt a felperesek ügyvédei nem jelenhetnek meg a kellő időben a törvény előtt és a pert ezzel elveszítik. Ha van alapja ennek a gyanúsításnak, úgy ez a számítás is inkább a Thököly furfang- jára vall. Az indító okot is könnyen felismerjük. A felkelés hadműveleteihez ugyanis anyagi segélyforrásokra volt szükség. Ebben az érdekeltségében tehát mindenáron azon volt, hogy megmentse a hatalmas összeget és ha Zrínyi Ilona vonakodott is a Rákóczi-ház kötelezettségeinek súlyos terhét magára vállalni, úgy ez is csak anyai aggodalmából magyarázható. Thököly azonban a saját, illetőleg a hadviselés érdekében keresett kibúvót. Ezért fenyegette meg írásban a két rektort, néhány nappal a Zrínyi Ilonával való egybekelése előtt, hangsúlyozottan figyelmeztetvén őket. hogy ne igen sürgessék a törvényes utat, mert különben a saját kárukra fogják tapasztalni, hogy semmiképpen sem fogja engedni, hogy a fejedelemasszonyt ezzel zaklassák és szorongassák, A súlyos pénzkérdés és a Rákóczi-ház ellen indított pereskedés végzetesen hozzájárult ahhoz, hogy erősen fokozza Thökölynek a jezsuiták iránt táplált ellenséges indulatát és siettesse a kassai páterekre váró döntő csapást. Thököly | elsőbben is vallási okokból gyűlölte a jezsuitákat, de engesztelhetetlen haragja ellenük, mint a katolikus visszahatás legelszántabb harcosai ellen irányult. Már a portával kötött egyességében (1682) is kimondta a jezsuitáknak, mint a „közbékesség a jó csendesség elrontóinak teljes kiirtását az országból", habár az 1683-iki Kassán tartott rendi országgyűlésen arról szó sem esett. A kassai jezsuitákat pedig a felsorolt okokból gyűlölte és zaklatta. Már röviddel Kassa bevétele után, mivel az ellenük támasztott vádak szerint a katonai és polgári őrség csak az ő biztatásukra és bátorításukra állt ellen annyi ideig az ostromnak, büntetésül a városra rótt hadisarcból 5000 forintot vetett ki rájuk, amelyet csak nagy könyörgés után szállított le 2400 forintra, de ezt az összeget is csak kölcsönvett pénzből tudták letenni. Zaklatásukat végre is a páterek kiűzésével tetőzte, hasonló sorsra Ítélve a ferenceseket is. Ha már most nem ismernők a jezsuitákat ért zaklatások és üldözések részleteit és az elmondottak alapján nem volnánk tisztában azoknak inditóokaival és háttereivel, úgy talán szinte lehetetlennek tartanók, hogy a fanatikus Thököly tek néhány szűk szobát, azokban szoronganak a magyar tanulók. Kivülök még mintegy 30 tanköteles cigánygyermek is van a községben, ezek csak akkor járnak iskolába, ha akarnak, senki sem kényszeríti őket, mert hiszen nincs számukra hely. Építsen a község, ba tud A magyar tanköteles gyermekek emberi elhelyezése csak úgy volna lehetséges, ha uj iskolát építenének, az építkezést pedig a községtől követeli a tanügyi hatóság. A község azonban képtelen erre, mert a maximálisan számított ötezer korona állami adóalap 300 százalékos községi pótadója 15 ezer koronát tesz ki és ez az összeg nem elegendő a múlhatatlanul szükséges folyó kiadásokra sem. A meglévő iskola 5 százalékos adója, a tantermek bérlete, azok karbantartása fölemésztik a pótadó nagyobb részét, nem szólva a szociális kiadásokról, amelyekkel a község 400 nincstelenjét — közöttük 200 cigányt — kell támogatni gyógyszerekkel és gyakran egyéb természetbeni segéllyel. Ilyen körülmények között lehetetlenség a 250 tanköteles gyermek részére iskolát építeni és azt fönntartani. Újabb terheket kiróni lehetetlen, mert a lakosság nagyobb része mindennapi kenyerét is nélkülözni kénytelen. A helyzet egyre tarthatatlanabb és az eddigi tapasztalatok alapján attól is tartanak Nagyszelmenc magyar gazdái, hogy ha nagyon sürgetik a járási, országos és állami támogatást az iskolaépítéshez, hasonlóan fognak járni, mint a szomszédságban lévő Kis- szelmenc község. A kisszelmenci magyar gyermekek eddig a nagyszelmenci iskolába jártak, de mivel számuk annyira megszaporodott, hogy önálló iskolát kellett állítani részükre, az iskolát ebben az évben egy tanerővel már meg is nyitották, mégpedig — szlováknyelvü iskolát a szinmagyar községben, A nagyszelmenci és kisszelmenci iskolabotrány ügyében — mint értesülünk — a magyar törvényhozók erélyes tiltakozó lépéseket fognak tenni. és kurucai ne engedtek volna szabad folyást haragjuknak Báthory Zsófia és fia ellen. Nem adunk hitelt Praynak sem, aki Kaipy Gábor jezsuita iró légből kapott és céizatos tudósítása nyomán állítja, hogy „a sárban kóborló ■kurucok a fejedelem kezéről levonták a drága gyűrűt". Ezt teljesen kizártnak tartjuk-, hiszen tudjuk, hogy kik fordultak meg Thököly parancsából a sárboltban és tudj ide, hogy a templomot szigorúan őriztette a benne vélt kincsek miatt, tehát a garázda kurucokat sem engedhette odaférkőzni. Hogy a fejedelmi koporsók még a Jezsuiták eltávozása után és még a XVII, század végén ia épségben voltak, azt a jezsuita-naplónak az 169S. év április 25. napjáról szóló, más tekintetben is érdekes föl jegyzéséből tudjuk, amely szó szerint a következő: „Szekere® hozták el titokban. Aspremcnt generális őexcellenciája elhunyt fiának holttestét. Ezt előbb sekrestyénkbe tették le. Ezután a gyermekiemé tés szokásos szertartásának elvégazbéved, a rendtársak paiTlumot öltve és kezükben égő gyertyával kísérték le a kriptába, ahol fenséges nagyatyja mellé helyeztük ei. Mindezek a dolgok a templom zárt ajtaja mögött történitek." Ebből a f öíjegyzésből először is az tűnik ki* hogy a kassai sírboltnak egy harmadik, a Rákó czi-házhoz tartozó halottja is volt: Aspremont- Recfcheim Ferdinánd Góbert grófnak és Rákóczi Juliannának, II, Rákóczi Ferenc nővérének hatodfél éves fiacskája, a kis János gróf, akit Makovica várából hoztak Kassára. A kis halott tehát unokaöccse volt II. Rákóczinak és unokája I. Rákóczi Ferencnek. De figyelműnket hívja fed arra is, hogy a kis unokát „nagyatyja met'ltá" temették. Ebből pedig világosan következik, hogy a fejedelmi koporsók ebben az időbe® még érintetlenek voltok, különben hihetetlen volna, hogy ellenkező esettben nem tett volna erről a napló- író említést. Teljes épségben maradtak meg a hamvak a következő években. II. Rákóczi Ferenc idejében is. A fejedelem a Rabutin-féáe ostrom után bevonulván Kassára, a napló szerint, 1706 október 15-én, — mindjárt a következő napon Bercsényiivel és egész udvarával együtt megjelent nagyanyja templomában, ahol „ott nyugvó elődeién'” gyászistentiszteletet végeztetett. A naplóíró részletezi a fejedelem ünnepéifogadtatását, stb., de egyebet nem mond. (Folytatjuk.) Újabb iskolabotrány a Bodrogközben Egy tanterem 15 szlovák és egy tanterem 210 magyar tanuló számára a nagyszelmenci iskolában A szükséges bővítés helyett elveszik a meglévőt is Uj szlovák iskola egy szinmagyar községben ■■
