Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-05 / 3. (4446.) szám
Jobboldali koalíció tervét gyanítják Beran agrár pártelnök újévi nyilatkozata mögött A belpolitikai körökben óriási föitünést keltett Beran és Henlein megnyilatkozása nak az első képviselője a kormányban. Sőt egyenesen bizonyos hiányérzetet és kételyt támaszt bennünk az a körülmény, hogy az agrárpárt központi lapjának körkérdéses nyilatkozatai közt, ahol Beran föltünéstkeltő cikke megjelent, ott találjuk a kormány minden tagjának megnyilatkozását, kezdve a szocialista miniszterelnökhelyettestől a tárcanélküli német keresztényszocialista Za- jicekig, csak éppen Hodfa miniszterelnöké hiányzik. S mondhatjuk, Beran elvi jelentőségű kisebbségpolitikai nyilatkozata mellől nekünk különösen hiányzik. Még akkor is hiányzik, ha tudjuk, hogy Hodza szabadságon van. Elvi jelentőségű nemzetiségpolitikai módszerujitást a pártelnök nem szokott a belpolitikát irányitó saját miniszterelnökének tudta nélkül bejelenteni, vagy ha igen, akkor az súlyos nézeteltérést és válságot jelent, ezért nagyon várjuk, hogy ezt a fontos elvet maga a miniszterelnök is leszögezze és megismételje, sőt a huszadik esztendőben végre ezen a legegvenesebb és legdemokratikusabb utón induljon el a nemzetiségek felé, olcsó és semmit sem érő egyoldalú álmegegyezések helyett keresse meg a kétoldalú. a többség és többség között kötött igazi kiegyezést. Ahogy Beran mondja: ,,Itt csak egy becsületes megegyezés lehetséges”, fiz első arabnyelvü angol rídfökfiivetités LONDON. — Az angol lapok részletes tudósításban számolnak be az első arabnyelvü brit rá- diőközvetitésről. Ugyanakkor megemlítik, hogy az olasz rádiónak sikerült az arabok érdeklődését az angol leadásról elterelni, mert a bari rádióállomás az angol leadással egyidejűleg a legnépszerűbb arab énekest nyerte meg. aki a mikrofon előtt arab nemzeti dalokat adott elő. Az angol újságok munkatársai megállapították, hogy az arabok mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel hallgatták az arab nemzeti és gyakran angolellenes dalokat, míg a száraz londoni leadás iránt nem igen érdeklődtek, Örményországot el akarták siaküani a szovjettől MOSZKVA. A leningrádl kereskedelmi iroda négy tisztviselőjét — mint a Leningradázkája Pravda jelenti — „kártokozó tevékenység miatt" halálra- itélték, Fehér-Oroszországban három vezető tisztviselőt Ítéltek halálra; két másik vezető tisztviselőt pedig 15—15 évi kényszermunkára ítéltek. Az örményországi Erivanban a szovjet hatóságok a hivatalos jelentés szerint lelepleztek egy mozgalmat amelynek az volt á célja, hogy Örményországot elszakítsa á Szovjetuniótól. A bolsevistaellenes titkos szervezet nyolc vezetője közül az egyik népbiztos, a másik az állami bank igazgatója, a harmadik helyettes nép-1 biztos, a negyedik főiskolai rektor, a többi négy pedig I a kommunista párt vezető személyisége. A bünper- I ben rövidesen Ítélethozatalra kerül a sor. PRÁGA. — Beran képviselőnek, az agrárpárt elnökének újévi nyilatkozata bombaként hatott a cseh politikai körökben. A Lidové Noviny kijelenti, hogy Beran nyilatkozatának a legfőbb hiánya, hogy tuláltalá- nos, mindössze annak az elvnek kimondására szorítkozik, hogy kívánatos volna megegyezni a szudétanémet párttal. E tekintetben Beran nyilatkozata széles helyesléssel találkozik. Mindannyian tudjuk, -— írja a Lidové Noviny, — hogy a német kisebbségnek az állam iránti viszonya államunk legfontosabb problémája. Mindannyian nehezen viseljük, hogy e nemzetiség legnagyobb pártja nemcsak a mostani kormány- többség politikájával, de általában állami politikánk alapelveivel szemben oly heves ellenzékben van. Ezért igen üdvözölnők, ha ezzel az ellenzékkel valahogyan elfogadható és józan módon meg lehetne egyezni. E tekintetben egyek vagyunk Berannal. De a szudétanémet párttal való tapasztalataink azt mutatják, hogy a megegyezésre való hajlam kinyilvánítása még nem jelent sokat. Az a döntő, hogy ki milyen feltételek mellett alkar megegyezni. E vonatkozásban Beran nyilatkozata nélkülözi a konkretebb szavakat. A szudétanémet párt egészen világosan megfotmulázta a köztársasággal való megegyezésének föltételeit a nemzeti autonómiára vonatkozó parlamenti javaslataiban, amelyeket júniusban nyújtott be a képviselő- házban s azt állította róluk, hogy ezek alkotják követeléseinek megváltoztathatatlan minimumát. E javaslatok tárgyalásra várnak'. Ha a képviselőház eflogadja őket, akkor kétségkívül létrejön a szudétanémet párttal való megegyezés, ha elutasítja, akkor a megegyezés újból hajótörést szenved, A szudétanémet párttal való megiegyez-és lehetőségéről beszélni a dolgok mai áldása szerint annyit jelent, mint állást foglalni asz említett javaslatok dolgában. Ezt Beran nem tette s felelős politikusnál ez meglepő dolog. Meg fceffl jegyezni, — folytatja a lap — hogy a megegyezés főakadálya az a bizalmatlansag volt, amely ama bizonytalanságon alapult, hogy ez a párt esetleg nem politikai exponense-e valamely külföldi hatalomnak. Amíg ebben az ügyben nincs világosság, addig ezzel a párttal aligha lehet huzamosabb időre kiegyezni Továbbá ismeretes az, hogy ez a párt a csehszlovák külpolitika teljes ét- orientálását kívánja, azt ajánlja, hogy bontsuk föl eddigi szövetségeseinkkel való kapcsolatainkat és a német birodalom külpolitikájához alkalmazkodjunk. S végül a pártnak külön véleménye van a csehszlovák alkotmányról. Ezek olyan dolgok, amelyekre vonatkozóan nehezek a komprommisszu- mok. Megegyezés csak úgy lenne lehetséges, hogy a felek egyike, vagyis vagy a koalíció vagy a szudétanémet párt elálljon álláspontjától. Ebben a tekintetben több határozottságra volna szükség. A szociáldemokraták az agrárpárt jobboldalától félnek A lap beszámol a koalíció cseh pártjaiban uralkodó hangulatról, mely Beran nyilatkozata nyomán kialakult. —- A szociáldemokraták kétkednek, hogy a nyilatkozatot vájjon komolyan kell-e fogadni, vagy az csak amolyan „világgá eresztett szó". De ha a szlovák néppártnak, a cseh nemzeti egyesülésnek és a szudétanémet pártnak a kormányba kell kerülnie, akkor voltaképpen ki marad a kormánytöbbségen kívül? Kiket akarnak az agrárpártiak onnan kizárni? Úgy látszik, hogy itt megint megszólalt a szocialistamentes kormány régi agrárpárti terve. De a politikai probléma egy kissé másképpen fest. A kormány nem matematikai feladat, hanem a benne résztvevő valamennyi párt programjának kérdése. Beran nem mondta meg, hogyan akarja a henleinistákkal rendezni ezeknek az államhoz való viszonyát és az általuk követelt autonómia ügyét Itt nemzeti és külpolitikai kérdések szövevényéről van szó. Nem tudjuk, mi rejlik Beran nyfítar&ozafca mögött. Miféle programja lehet az agrárpártnak olyan emberekkel, akiknek február 18-jka nem elég? Ha a németeknek többet tud és akar adni, mint amennyi a február 18-ikí egyezményben volt akkor ezt azonnal meg kellett volna tennie. Ez azonban kegyeden hálátlanság lenne az aktivisták kánt s egyenes agyon- esapása az aktivizmusnak* „Beran ellentétben a koalícióval" A cseh nemzeti szocialisták vezető köreiben a Lidové Novinynak úgy nyilatkoztak, hogy Beran nyilatkozata egyenesen ellentétben von a koalíció karácsonyelőtti megállapodásaival. Beran szereplése túlságosan szólista jelleggel bír. Beran javaslatai a kormány szerkezetében beható változtatásokat vonnának maguk után, amelynek az agrárpárt és szövetségeseinek személyiségeit is érintenek. Nem lehet tudni, hogy vájjon Beran nem éppen a saját tábora felé készül-e csapásra. „Veszedelmes újévi nyitány" A cseh néppárt köreiben azt állítják, hogy B>-> ran nyilatkozatában olyan tervek éledtek föl, amelyekről már azt hitték, hogy régen halottak. Az agrárpárt jobbszárnya újból jelentkezik. Nincs kizárva, hogy Beranra külföldi események gyakoroltak hatást, de az ilyen problémát nem szabad előkészítés nélkül a közvélemény elé dobni. A koalició szempontjából az ilyen eljárás lehetetlen. A Lidové Listy „Beran uj koalíciót tervez" cim alatt a jubileumi év „veszedelmes nyitányának" minősíti Beran nyilatkozatát, amelyet a lap szerint a koalidó számos helyén egy uj koalicíŐ felé törő kísérlet előjelének tekintenek. Ez a koalidó — írja a lap — magába ölelné az ag- rárpártot, Henleinéket, a cseh nemzeti egyesülést, a fasisztákat, az iparospáríiakat és Hűnk a szlovák néppártját Ez természetesen az elhunyt Vrany nyomdokain való haladást jelentené, aki a nemzetet szintén jobb- és baloldalra akarta megosztani, ami viszont súlyos belső megrázkódtatásokra vezethetne. , Három cél Beran nyilatkozatában A legélesebben reagál a nyilatkozatra a kom* munista Rudé Právo. Beran szerinte három gondolatot propagál: a koalidó kibővítését a cseh nemzeti egyesüléssel és a szlovák néppárttal, a cseh agrárpárt reakciós szárnyának nyílt szövetségét a szudétanémet párttal és Németország irányában uj külpolitikai irány kezdeményezését, Beran egyszerűen proklamálja a decemberi reakciós frontot s hadat üzen eddigi szodalista és demokrata partnereinek. A válasz szerinte nem lehet más, mint hogy a szodalisták közeledni fognak a népfront gondolatához. Hadnagy urnák alásan jelentem... Irias Balog Sándor SZERNYE. — Kis falunknak ritka vendége van. Gerzsenyi Antal hazajött A faluban futótűzként szaladt végig a hír. Reggel a hatossal érkezett Este kicsit pityókásan (rokonlátogatóhói jövet) az udvarunkon fordult le a kert alá. Éppen kint őgyelegtem s nagy őrömmel megszólítottam. Antal katonásan Jelentkezett- „Hadnagy urnák alásbn jelentem...“ Szívesen hívtam egy kis beszélgetésre, de nem vállalta. „Kicsit többet ittam a kelleténél. Majd inkább holnap betérek" — válaszolta szégyenkezve. — No, ma estére csakugyan idekerült Derék középtermetű, egyenes tartásu, pörge bajuszu ember GerZsenyi Antal. Oroszos ingét derekán tágra kötött szíj övezi. Lábain magas szárú orosz csizma. „Jó estét aggyon Isten!" köszöntéssel keményen megrázza a kezemet — No üljön csak ide szembe Antal, aztán mondja el, hol járt merre volt? Megírom az újságba, hadd tudjon róla más is. Hosszú annak a története —-kezdi a szót óvatosan. «— Huszonhárom esztendeje, hogy oda vagyok. 1914. augusztus 1-én a mozgósításkor rukkoltam be éppen azon a napon, mikor tanító ur idejött Akkor huszonhatéves voltam, ma negyvenkilenc vagyok. 65-ös voltam s Munkácsra rukkoltam. Onnan kivittek az orosz harctérre. Más tavaszón március 22-én a semisli várban estem fogságba betegen. A két lábam térdben összezsugorodott a nagy hidegben. Már az oroszok gyógyítottak ki. Téglát kötöttek a kórházban a lábamra s úgy lassan kiegyenesedett Onnan — alig, hogy lábra kaptam — elvittek a nlzsniudinszki fogolytáborba, majd négy hónap múlva Trojkosah városba a kínai határra. 1916-ban kiadtak bennünket munkára. Én egy fiatal ózvegyasszonyhoz kerültem, akinek az ura elesett a kárpáti harcokban. Hej, messzi van az ide. Túl az Ural hegyen. Dubisnyányszkijnak hívják a falut Növi Slbűikhez egy napi járófőidre a csullnazki gubáméban van. Az asszony szegény volt Egy kis ház, egy üsző tinó meg egy süldő malac volt az egész vagyona. Keservesen küzdödött a két kis jányával. Ott dolgozgattam nála. Jó volt hozzám. Megsajnáltam, megszoktuk egymást, osztán összekeltünk. Eleinte jól ment sorom. Pár év alatt egy kis szegénységet kupor- gattunk össze. Huszonnégyben már két lovam, két tehenem, hét juhom, meg két disznóm volt Közben egy kislányunk született de hat hónapra meghalt Lassan-lassan a portánk 3s rendbe jött Építettem fá- bul ólat, a terménynek hombárt Azon a vidéken sok széna terem, hát vettünk egy fűkaszáló gépet Is. —> Szóval gyarapodtak és jól érezte ott magát? — Hát megvoltunk valahogy, de azért mindig vágytam haza. Különösen, ha levelet kaptam Itthonról. Olyankor aztán nem birt velem az asszony. Mostanában már — ha szerit ejthette — el is sinkó- fálta a levelet ha jött — Mégis, hogy határozta el magát annyi év után a hazajövésre. — Hát kérem 1933-ban Igen rosszra fordult a sorunk. Kiadták a parancsot hogy mindenkinek be kell lépni a kolhoszba. Én nem akartam Sehogyse. Hallottam mástól, hogy milyen ott az élet Se tücskl, se hajtsd ki. Minden a másé. Én — mondok — nem dó- gozok másnak. Erre az urak megfelezték a kis gazdaságunkat Elvették tőlünk az egyik lovat, az egyik tehenet, mind a hét juhot mind a két disznót, meg a szénát mindet Széjelszedték az ólunkat is, meg a hombárunkat is, osztán azt is elvitték. — Hát ott is vannak urak? — szólok közbe. —< Akinek hatalma van, ur az ott is kérem. Annak mindene van. mert a másiktól elveszi. — Hát ott csak úgy el lclaet venni a másiktól akármit? — El bizony kérem. Más esztendőn 1934-ben megint szorítottak, hogy lépjek be a kolhoszba. Oszt, hogy nem akartam, mindenünket elvettek. Én felültem az egyik lovamra és elmenekültem, de az asszonyt megfogták é« becsukták, öt esztendőt kapott. Egy hónapot leült belőle, aztán a rabokra mosattak vele. Engem is bezártak két hétre, meg fizettem 802 rubel büntetést. — Pénze honnan volt? — Dolgoztam mindig és takarékoskodtunk. *— Mikor a feleségét becsukták, maga hová ment? —- Még nem mondtam, hogy 1928-ban megint született egy kislányunk. Akkor már hatéves volt. A szomszéd városban telepedtem meg. A feleségem megszökött a börtönből s a város végén földkunyhót csináltunk és ott laktunk. Én az egy lóval jártam dolgozni, a feleségem meg mosott Kerestünk annyit hogy csendesen éldegéltünk belőle. Az adót megfizettem mindigy rendesen, még gyűjtöttünk is valamit — Hát ott is kell adót fizetni? <— Kell bizony sokat Taraáskodva szólok közbe: Én úgy hallottam, hogy ott nem fizet a szegény adót — Dehogy nem kérem, tessék csak nézni s egy hivatalos nyugtát húz elő az Írásai közük Kibetüzöm belőle, hogy 1937-re előre 617 rubelt és 50 kopeket fizetett Gerzsenyi Antal állami adóba s ezen kivül 75 rubel községi adót is bevasaltak rajta. Csakugyan Igazat mond. Hivatalos irás bizonyltja. írásai közül egy fénykép is kihull. Hárman vannak rajta: a felesége, a kislánya, meg ő. A kislány nagyon szép. Inkább az apjára hasonlit — Hogy hívják a kislányt? — Ilka. — Tetszik tudni Uena, de én csak Ilkának hívtam. Magyarul is tud egy kicsit Mindig tanltgat- tam ar magyar szóra. Ha mondtam neld, hogy hozzál vizet, vagy add ide a pipámat, meg Ilyeneket hát azt mind megértette. Nagyon sajnáltam, mikor ott kellett hagyni. — Hát miért hagyta ott őket? — Muszáj volt kérem. Megparancsolták, hogy polgrositsam magam. Én meg azt nem akartam, hát kiutasítottak. — Útlevéllel jött? — Igen. Hat nap alatt értem haza. — A családjával ml lesz most ott? — Szeretném őket hazahozatni, de.., — No mi az? —• Tudomis én kérem. Már egy kicsit bánom Is, hogy hazajöttem. Hatan vagyunk testvérek. Édesapámnak hat hold földje van. Nekem egy jut belőle. Mire hozzam őket Ide, még ha pénzem volna Is rá? Háború előtt a vasúton dolgoztam. Rendes munkás voltam ott Volócon, Ursokon. Gálszécsen. UngVáron dolgozgattam. Ha bejuthatnék a vasútra, még meg tudnám k«rfsni a kenyeremet, Pchát azt mondják. hogy oda most nem lehet bekapni. —* No, csak ne csüggedjen. Adjon be kérvényt. Maga oroszul tisztán beszél, ir és olvas. No, meg ha dz évig vasúti munkás volt, azt is tekintik. Megsegíti az Isten, aztán még a családját is ejhozathatja, — Csak is az segít ha segit — Volt-e templomban, mióta oda van. — Egyszer voltam régen orosz templomban. 3e mióta ez a világ van, ott nem járnak templomba. Lerombolták vagy mulatságot, meg olyanokat csinálnak benne. Volt ott még két magyar ember, hát azokkal, ha összekerültünk, énekelgettünk. — Tudja még a régi énekeket? Nem lehet azt elfelejteni. A karácsonyi, meg a húsvéti énekeket az ünnepeken mindig elénekeltük. Ha meg virrasztó volt, mi mindig azt énekeltük, hogy „Por vagy. porrá kell lenned". Az oroszok is azt mondták, hogy szép. De legjobban csak azt énekeltük, hogy „Te benned bi ztunk". Az igen szép nekem. — Szép az másnak is. Hát újságot olvasott-e azóta? — Nem olvastam. Van ugyan ott magyar újság is. de tetszik tudni, abba csak az olyakot Írják, hát én meg nem olvastam. Mondok, minek a nekem? — Tudta-e, hogy a háború után itt más világ lett? — Tudtam. Az öcsém megírta. Még arról is Irt, hogy a tanító ur itthon milyen derékeket csinált. — Bort ivott-e Oroszországban? — Inkább csak votkit ittunk, ha összekerül fünk^ mert az kiadósabb. Ott a bor igen drága. — Daloltak-e aztán, ha összekerültek? Azt igen, gyakran. Ha egy kis pájinkát ittunk, úgy tetszett, mintha itthon volnánk. — Aztán melyiket dalolták? — Tudom én mindet, akit régen tudtam. Nem lehet azt elfelejteni. Pedig bizony régen volt az már. — Bizonyságul mindjárt el is mond néhány )ő szemyei, meg katona-nótát. —■■ Otthor hogy fogadták, mikor hazajött? — Nem Ismertem rá a falunkra. Hogy kiépült! Meg a szorosban már nincsen kotyor. Köves ut van, villany van. Megváltozott Itt minden. — Hát otthon? — Édesanyám nem Ismert meg. Mikor beköszöntem. osztán megöleltem, csak tolt elfclc magátul. Dr bezzeg azután ...! Sírt az egész háznép. Azóta is csak néznek, oszt simák- Tán, — tán örömükben? így mesél Gerzsenyi Antal, a megtért orosz fogoly, ízes magyar beszédén érezni az Oroszországban töltött 2-3 esztendőt. Szávaiból ki-kicsillan a magyar derű. de tágrányilt szemeiben mintha az orosz muzsik bucongó leiké, borongna. 2 ^wcgaiMacAasíHíptíAP _________ _____ 1938 január 5, szerda*_' rm zrrj.T.zzr, rr: ^ijliiWirTrrr-TJ"rrrTiiTn-tiTriir un ............... 'i TiniiiffliWi Ilii" ffl'i'H Hl ...............................■■—miaui mi ■WIM—i— ———llllli—iilMPnTfttiT'Fliinwm
