Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-30 / 24. (4467.) szám

A

TiA?f

‘dnsapf ÁSba iBApfÁiresaps xodBipz9;9A9j te ?IB essbjj ap ‘xxoiieq xÁupAxiXuozjq uaA] -jra ÁSoq ‘uodBiozapAaj afjozgq JBÁSBiusiq tiÁutJAXjÁuoziq qqof uapuiui Jjpzg '|iqos -josjq qun2oj i9qeAXuQquio|Einf l9q?xiOA9Í qujsoBq sousp ^jozojj jjojbASbui siq b ;joz -gq qazg •aqAÁuoqXut’JB zb qauxaqin-iaq »aq upfdBjB 3jnA‘upA)jA'uoziq qnjB ‘jpjosa^ii B qnuqoJEÁSBinsiq b qBuqozB ucqprdnq sjojbASb^! si>| b qnfSoj juigzoq sí jsoivi •axxajisomui „qauxxaiaxunxiq*4 JEq |j?ubx i? x?Xu?ÁxtAuoziq b qaoqjqB *sj qpinnBi nAjpjzso 9*s[b ruraizpumjSipaj b qozn jbíSbj ppjpSznojq b jng^A sg 'qnuJiq [bXuuba -jtAnoziq rtxx3iaiuül!q“ soubjeijp’ qiqB ‘XBq ►9puiBX* ÍBioqsj jjpSjod B jb^ozb qnfxufqa; qBaqosBp.rp2zuojq jjbsoubASq *qBnzo}JB} sqppjBSznojq B ‘uba qnsaxiaq moapq qqaf ejojSaj jnAjq naqasaASa qaaqiqn ‘qgjnuBX jBjoqsi juraja zb qozy qnjaq cqppjpgjsnza ZB zb’ ‘uba 9S3JJ93J xpq inAiq uounfiq B spujqte §9 BqBpjpSAnBJB zb ‘bba sj asaxxaq

•eiqozom tSb zb SgBtLfATTB^ TUfBTjltlBJB X9q<? GUTA IXlOXteSlIOI fozs x^qosmAvq Bqn*BX uoqszoq y •'pnqB.oOui BAniBzs’ ^bjoAjbcI bAbbj isq-ij}' aBqBtnip & qpupupí qu9;> Bqpurj^ •trpijoz.soÁu 29jq ZB ^oz^fnAa ues&pueso d^zs iqu ‘zb xjoa goqpmoQ' oSX [asopj -X6oqouioQ niraraozs qpx 8© xi<> ep ‘uqpíoqÁimq b imaóra ojj? Xxqtiaq og 'jfpjopABj b öqopao zb iq qx^rpA Bqprq) jaSlgön ÁSa qgoqouioQ naoraozg

qBtcuanBspqS’Bdi ibASbb qpxtó •ozBjpf 09 pqns ‘Bpo ’ nqnd8.i{aj pfem zsoj

qceÁuaoq {piTHre qszse} X9? qqox [nmsui ‘rnpdtB ‘9~ppp{ :tzi9ax aqaiözaq b XyfosoBq Bqn'tj •qö'UJaqunö sa2[op b of noÁjtm ‘rapdu

e-Áhh :{babAuubzs aBpoA^Bd iBTnoqoiraoq B Bf'j.BSoni'iggajq ‘xuS'ox'tqSóiii BqBzsCa ueparpj •rángta© Jo9ui iípjbi o maira} ‘uiojj; — £X?Áur{srq b BqippiBqgein ibui }soui ;bh — t&poj a^znpiaq ^zb xqB ‘Bqpzs ippp íbzzb qBSQ -a};9p pnuiB[}Bp[Bq gipraur 1©í9tiQZ3Qq b 9 pa B^Bgoqzsa izoq qaAnag c>azs b praini ‘}}930i9q íiury H91ba Gii^Anaq ^BA BJ|tniZlS9 ^9}BA ’ BIBAuTlg 0 ?;Ópy

A39 naji^ni qoíBZ^IPIzso pnqjrjj B qauppí

‘BqppjpájuprapÁS b zb ‘uba BÁupA]t|Áuoz;q saAÜía-uizs qaujqy upf Bqpjoqsj jbASbio mau jqs ‘sí jzy *qpip jbASbui j^b ‘qnnzs -3AJ9Í jiquspujm aqAA'ugqAneJB zy ‘aq -AAuoqAuBJB zb iqEjBA aq jaqinjaq ijanaui 3[aja)9qoj uaAlim ASoq ‘uiaijiuiaSám )sopf qoqpjpspi jbASbui qqoi'SaísaSai B ja -ji Etgoi ©q'uaqApípj uapuixn aqAAuoqAuBJB zb ASoq ‘BlzoJB»Bq[a BÍisopq pjzsaqjazs qEUBÍdBi qoJBAgB^ si^j b ‘qo^EÍpn; joipy

•íjauiquapiura qpssBq^BSojnui u?q -zsnq sj qp jboi ^BiimAuBA^iAnoziq jjfaAAp ze Agöq ‘qoiuinuBí paq ibutuioiüSjÓzs íjozoqoj aoqA9!9| iBioqsi ózaqvaAOq v. ^panqazg *qB}. -dnq sí paqospjo ap ‘paqasaAgá qBSOuiau qiqe ^bhuba sí qouBAjo ‘soufcs ‘uba qnsoÁSa Bdnsa 4qB}zog[op obsbui|bSjozs ASoq ‘qpf -jBtjpuoui upqzsqq qpjB ‘qouBAjo qajajzoq 5IBUUBA sa ‘qopoAupAjiAnoziq B ;[oa naA[ qra A5oq ‘qa;aio^ jsoui Jfip^j jzb qaijaspji -áms; sp qaqanjzs *íB3[oAupAjiAnoziq IA919J B pí’ qppofzso uoiBquiozs mjqqpioqsi zy

fn9s?9X'9q ^axeAtiaq iqB ‘sorora

‘rorpdBsapa zb ^a^aq ‘iso'pq soqO'UiOQ — jitrpmEisa b ípBqBzspo ‘isopq soqoinoQ — jni'pÁiiimgi B soAgteox ‘isoBq soqoinoQ —

Bq

‘qB^ptBjBza aqitapa qqfpqtrt ‘9po^ jbu: qejpfj »3 qaqaia^vg y ’uazgpA [n'aaquiö pnapniin ‘ppod -Bq oqiiinBqB 9 ^ozBqsoipB'} ?9ppq| ‘pw -[aj j9AQq ‘ppog^A }Bg qpoÁ n© íjmiapiritn ‘iuzagipA í;aqaq xpqiiimiin. zárján poqn ‘maii -bjj qBzssoqtnjpBj ingonoppq paífaj Xí<>}fnq -ap ísoqoxniOQ qnqppp mán ba^oj pppjy

pinzoq-apwry[ingáin zp.reqB paAinr ‘pBppnoui mán Sara 0.inpa Ágo'qi ‘of ap ‘iso-pq ‘aAníg — •pajagzsaAppid x?!’?zs b eqzipAg mán iqn ‘qBn'pqsnxx'p^; BjinoAu BqfpqqBui b s XosiDiABq nizsBazoi Ágén ASa apopaq xx-aAiq ‘so-qO'inoQ ruo-inozs Bqiqpsz b xinAnapaq

qzoq qfBq;pBAguB zb qoAgiBA xi 0 ajiazsAJga ‘d-doq ‘dtípq 9 xaui' -ara.9zs b raogojap ‘xamafaj bi uioxfBqap qnsa xoqqB ‘Bqisnpaoipmpgpx 'B A®ba ‘aqsaxojis^ -ap v qopBJBjpa uoAÍjBII vp~ pzO'qqpqtBiLcuB

ipo^giez *»nirfA »BP®3teH

‘BfqBJgaUI IBApIUIBZS XPÍIB Sipad a»sa ‘BrpoondSaui -ajpuiiv paSSaj uípdBsapp zy

•jxaoaze uoaSbu q ífupzs soxbíiI zb JJaiV ‘iupB jafax q»S ipxnu ppao sí uba aa

•BfpB apa; ^ipujK

paSSaj S9 apsa xpfaj V *bjjí3 Agoq ‘qpfAiq A5fl ‘qunnaqax gl X3e qunqau uba

*N3H31 VH3I0 V

'pi-pgispz ‘q *0 ‘IA ‘euqiA qnz§

*9R m*i ‘^ZSÍX qTrQHopnJoq uofgoASBi ASopj ‘91IB19X saApa^ ‘XpUpqBzs b gaiu Bzzpjp

•qBnipuisa XBq9XpoS9q g ‘qnuppqzstisa uoqBiBd y •qaupnxo uoASbjÍ ‘qaqaiujaAg b qaujfi

*9dBi9X ® xpui uba xxi ‘9q bxzsix ‘9q ‘9H *9q bxzsix b xxof ajaA ‘pdBpjtX B Jpui XX9ÍI3

*331

»XTU'ps?A *3 ;« *A ‘^SjoXq Xso9d

•ubjjjis BqqnXppgg ‘j^npo eap b aippí jj^Sa siq B ixaAaui>)i

’UBdJOXSaUI B3I3 v

9IP qos b uajjoz gaui-SaW

•UBqzoqop syip \

^Sa spq XSa uejxo bíj^a ‘ubjjus BiqpjuiBq V

uaqxfxos Bója zseabH

•VOIO V

igraizg ‘saAa oi ‘®q]Suy sopqBX

•XpjsoponinXS b qBÍSpj au Sara XSoh ‘qBÍTixzsnd jaqaSjaj b s ‘upj b paípaú lopp x^qos aSoh ‘uBdnsD zsap zb 9pauozso>i

*p>aqau tuozsoqSara ‘zsbabx b uofpa Bq s •jpaxaXS 9f ‘t’Spjp ax qauXu^Sszs xpq p?fpv ‘bTei mrpopuoS iq ‘afnpuas souiu jiapv

‘jpBUiBpBlU SOpBp B ESJOS B Z^IJBU 9Q

•ayavw v

■Boxiupj *q *o ni ‘son^a Xaw«A Tiaipp b X3A9U X9Í Bpj psouBf qop9zsraoz9 y ‘raojptp b púpra dBqiq — ‘izsqnq ‘ppj ‘juhi •nuBX 9P?a b raas ‘sppoxiupunj b ppuzsBq raaíj ‘nXuy xxap sarapaXSij ajs^gxoqnp uapaxSf zy

*XX»I

8BrapBJjs uaXpira aS^A Bzsfrap b ‘qaxafpazd^^;

qsaj

XpoA raas qxpqpXSa ‘Btiypn púpra izsqui l^kl •BJapiped b xpbjbzs uaq^xpafi ‘pjpau naofi *«J19IBq ipaffSaui bojo souupg opaxjsaXupH

*raoxB2nSaiu xza ou ‘uXxnq izsqnq b Bfpopuoj)

‘uojba

*pn zb xi?X9^ nasaXupq aSbu bojd souuq

•uai9X

b uaza S^ra xiXuua jra qupxX9A®u s5 ‘uax^q » X»raaSiia BX;nq pzsqnq b XI9l?JXSai«

*:HNVAlírH IW V ■9™ízS ‘s«a9 01 ‘Bnyuig jpnpopv

‘XaJaSa zb poSojSara Bfj ‘Xafax ssijj ax zsdeq xoqqy ‘rap pSojSaiu xaxaSa zy ‘urpqsnop tuipj [paXSpp I9f •jajaSa zb UBqpqXuoq B BfgopSajV ‘xza popnx ‘souzsBq boio b XJ©W jrap psxupq au xpáp spp y ‘rapqsnXxmp ípaXSij p9p

•wya naAoid igr

•oraxz^ ‘q ‘o ‘iiia ‘BpjfW subh

•raapuaAof b pfBiu zoq ppra XSoh ‘joíxSafuiyzs Á3a uroppp jpra ug 'BApe qqopSap uba ipqqn XJ©W ‘epjx sí urau ‘sBiujpq ‘saxxaM

•gxpq XSba xxo lí? &p saXSg rpxzsafp qBso Xuoziq za 3Q •aqs^xaA b SDBdid b juip\p *auuaq XPJJA 9JJBS ‘xp9ZSJB>i

•Xpppzso zspSa zb SaraaJ I9XX3 ‘xXupAXpXuoziq qundBq xoqqg *qdnA9l9i [Bioqsj zy ‘quqp^j uoXSbu poppra ‘jbui uof

•ANYAlIANOZia V

•graitzg ‘saA^ gr ‘Bjjpw Sfpn

nupqsnXxnq b sp jajazg XaraaSua .íSoq ‘rap sí raopnx ‘upAiqSaui qBSO x?ury ‘xuapujui iqaa qópy

•raoXBqxpP Bq tq9IÖJQ ‘uoXSbu xp sí raaxszazs "urppiA sp Soppoq Sipniiu 1^ ‘quppsnXxnq XSa qunqau uba

•)iNyAin:H iw v

S€

ItfSVUl XOUVADVN Sím

— 8€ -»

I9q!aü/(U9)ii|3Uii3A6 d^zsS^HA isasb e izso iOjppyeíe luiSsio

;s»pq soupf • eiejosAfu megp?? e isim?m Sezsjo zs?6a ze sp gsspq souer

l aqaiapmSzuojq sa -psnza *-4uo40 ‘-fuaiuaAfS a.<uoi$£uam 20 aq |»J3^ ijf

syusonAMViuUHOzn iapixí «

=~ 34 ~

Szömom dom&kösIrta: MÓRA FERENC

Hol volt, ihol m©m volt. volt egyszer egy rossz gyorek, kinek mindig alkko-r támadt cigánykerekezlhetnékje, mikor esti harangozó után le akarták fektetni. Mi tagadás benne, én magam voltam az a rossz gyerek, akinek mindig este hasadt a hajnal. Hasztalan kinálgattak mézeskalácsot, hiába biztattak eöprünyéllel, nem ért az énnekem Beoimit, mig édesapám oda nem fordult édesanyámhoz:

— Ne törődj vele, anyja: majd mindjárt Járt jön a szomorú Domokos, oszt belediugja a zsákjába.

Nincs az az egét, aki úgy tudna szaladni, mint aho-gy én erre beleauttyantam az ágyba. Jaj, csak meg ne találjon a szomorú Domokos! Még most is borzongat, a hideg, ha eszembe jut, hogy hogy féltem én ettől a szomorú Domokostól.

Pedig senkit se bántott az istenadta embere, hiszen ő maga is mindig olyan ijedt volt, mint a nyúl. Most is magam " előtt látom a hosszn, vézna embert, ahogy lehajtott fejjel őgyeleír az árkok szélén, a patak mentén s szedegeti a szép tarka kavicsokat a hosszú zsákba,, amit a hátán cipelt. Látom, hogy nagy fejtöréssel számolgat gém- beredett ujjain.

— Egy ... kettő... három ... tíz ... eok ... száz...

Látok biz én még egvebet is. Látok utá- naszaladni nyilhogva-vi'hogva egy sereg mezitláboe gyereket, ott vagyok köztük én is 8 én vagyok a leghangosabb, amikor rá visítunk a zsákos emberré.

Bezzeg elállt a lélekzetünk, amikor hirtelen megfordult a szomorú Domokos. Pedig nem volt benne semmi rossz szándék, znég csak a kisojját, se emelte ellenünk, még csak haragosan se nezett ránk. Hanem valami kimondhatatlan szomorúság volt abban, ahogy ránk vetette a tekintetét és ijedten motyogta— Egy... kettő.. három... tiz... Bök ... száz...

De úgy szaladtunk mi erre, ahány, annyi felé, mintha csak a fejünkön akarta volna megolvadni, hogy sok-e már a kavics. Mikor nagy lihegve hazaértem, édesanyám mindig megcsóválta a fejét:

— TJgy-e, ugy-e, már megint azt a szegény Domokost zavartad? Minek bántjátok n jámbort, mikor ő a légynek se vét.

De hát, minek néki az a sok kavics 0, nagy zsákban, édesanyám?

p- Gyűjtögeti a kialányánaJk.

— Hát hol a kislánya a szomorú Domokosnak ?

Édesanyámnak könnyharmatos lett a szeme:

— Eönt van az égben. Azóta lett ő belőle szomorú Domokos. Azóta keresi mindig a kislányát, oda akarja neki adni a tarka kavicsokat, hogy legyen neki mivel játszani odafönt az égi mezőkön.

Hát hiszen kavics termett volna is a mi tájunkon annyi, hogy ki lehetett velük rakni az eget csilla? helyett, de a kislányával csak nem tudott találkozni szomorú Domokos, Pedig egyszer már majd azt gondolta, hogy megtalálta. Ott aludt a pázsiton, Mi énhabos ruhácskában, szöszke haja szanaszét ragyogott a zöld fűben, egyik lábacskám pedig lelógott a pataik friss vizébe. Némelyik játékos halacska hozzá' is kapott már: azt gondolta, valami szép fehér virág.

— Teremtő Isten, ez az én kisunyom!

— villant föl a szeme Domokosnak — jaj, mindjárt belegurul a patakba!

Azzal oda nyúlt — csir-ceurr, megvan!

— zörögtek örvendezve a kavicsok a zsákban — s szép szelíden karjára vette a kislányt s följebb fektette a parton, letérdelt melléje. Nézte, nézte, sokáig nézte s egyszerre egy nagy könnye a kislány piros orcájára gördült:

— Ez se az, ez se az!

— Csűr, csurr, ez se az, ez se az! — csörögték a kavicsok is szomorúan.

Erre a kislány is felnyitotta nagy kék szemét — azt meg lenvirágnak nézték volna pillangók — s durcásan nézett szomorú Domokosra;

— Minek keltettél fel, csúnya, bácsi? Fönt jártam az égben.

Szomorú Domokos piros lett,, mint a tűz, fehér, mint a fal:

— Mit csináltál ott, kislányom?

— Mit ám? Hát játszottam az angyalkákkal. segitettem nekik libákat őrizni.

Szomorú Domokos nagy kezével félve simogatta me? a kislány aranyhaját:

— Hogy hÍvnak téged, kislányom?

— Libapásztor Már tuskánok — mondta büszkén a gyerek

— Fiát ide hallgass, Libapásztor Mártuskal Ha te megmondod nekem, hogy hogy lehet az égbe jutni, akkor én adok neked ... no majd meglátod, mit adok neked.

Libapásztor Mártuska a tenyerébe hajtotta a fejét:

— Ó, én nagyon Bokszon elmegyek u-fl

ESIK A Hó.

Esik már a fehér hó

Lesz be'őle takaró.

Jaj de kopár a határ,

Ne:n dalol már a madár.

A gyermekek szánkáznak,

A iégen meg csuszkáinak.

Miden tiszta hófehér,

Itt van már a hideg tél.

Fray Márta, VHI. 0. t., Vásárul.

A MI KUTYÁNK.

Van nekünk egy kutyánk,

Nagyon jó állat,

Hűséges és szófcgadó,

Megőrzi a házat.

Tolvajokat kergető,

Barnaszőrü kutya,

Ha idegen jön az udvarra,

Mindjárt megugatja.

Ürge Etus, VIII. 0. t., Zsigárd.

FUJ A SZÉL.

Fuj a szél, kint hideg van,

Legjobb bent a szobában.

De a szegény madárkák Gubbasztanak a fa ágán,

Éhesek szegénykéit,

Dideregnek, fáznak.

Adjunk morzsát, magot Szegény madárkáknak.

Haris Mária, VIII. 0. t., Szimő.

A DISZNÓ HASZNA.

A tanító a disznó hasznosságáról tartott előadást az egyik elemi iskolában.

— A leghasznosabb háziállatok egyike. Semmije som vész kárba. Húsából sonkát, kolbászt, véréből burkát, sörtéjéből kefét csinálnak. Meg tudja-e nekem valaki nevezni a disznónak valamelyik más részét, amelyet szintén felhasznál az ember?

Egy kisleány fe'nyujtja a kezét.

— Nos. mondd meg, Klárika.

— Igenis, tanító ur! A nevét is felhasználjuk, ha haragszunk valakire . . .

SZÓTOLÓKA.

MTJOSA, HÁTIZSÁK, NYŰG, HIRDET, KOSZON, ZŰRZAVAR, ELMENT, NYÖG, TOK.

Ha a fenti szavakat sorban egymás alá Írjátok s kellően eltoljátok jobbra-balra, akkor egyik sor betű függőlegesen olvasva egy ünnepnapot, egy másik függőleges sor pedig egy hétköznapot ad.

Rajczy Imre lett

a nemzetközi diákszövetség olimpiai bizottságának elnöke

Sheffieldben a nemzetközi diákszövetség olimpiai bizottsága öt évre elnökévé választotta dr. Rajczy Imrét, az ismert magyar vivóbajnokot.

Harc a newyorki telefonkönyv első és utolsó helyéért

Newyorkban az Idén is, mint minden évben, nagy küzdelem indult meg a nemsokára megjelenő uj telefonkönyv első helyéért. A Hudson-társaság éppen ebből a célból meglehetős költséggel felvette az Aaaaa- Társulat nevet De az utolsó pillanatban csúnyán megjárta, mert vendéglőt nyitott A ur, aki kínai és ez a valóságos, el nem vehető neve. Az utolsó helyért is élénk háborúskodás szokott folyni. A múlt évben Zzyz ur volt az utolsó a névsorban. Többen tettek már neki részben örökbefogadási, részben névátengedési ajánlatot

MEGFEJTÉSEK

A 4. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Kelendő, rév, víz, Ede, lel, tél, eke, iszákos. — Királyi, levelez, nevetek, őszülés, ká. — Szuh Vilma rejtvénye: Hal. láb, bál, lék, kék, kéz. — Ber- náth József számrejtvénye: 57911, 11975, 75119, 91157. — Bernáth József rejtvénye: Huszárok. — Kisfaludy L. Tivadar rejtvénye: Ostoba, szoba, Tóni, obi, ba, a, —

Schwarcz Magda rejtvénye: Lelkész. —

Kuklls Imre rejtvénye: Egér, gége, égen,

r^n,d. _ Kis Erzsi rejtvénye: Vasaló. —

Fray Márta rejtvénye: Lujza, Vezúv, leves, Áreéz, tanya, sonka, levélváltás. — Bartsch Ákos rejtvénye: Száműzött A rejtvényellet helyesen fejtették meg: Báyer Mikin, Bíró István, Renkő Ferenc, Bencze Károly. :: Doró Béla, Darvas Szilárd, Dobos Lásdó. :: Forgách Ildikó, For- gáoh Klárika. Fekete János. :: Gajdos Dodó, Gúnya Mihály, Gergely Ferenc. :: Horvát

Ferenc, Halas Kázmér, Ha'ász István.:: Jelűnek Ölik a,, Jelűnek Harry. :: Kovács Péter. Kis Ferenc, Kerekes Péter, Kujküs Imre* :: Láng Ede, László Dénes. :: Martos Béla, Molnár Teréz. :: Pécsy György. :: Riszner Jenő, Riszner Karcsi, Rozlósnik Bözsi, Kót.h Bözsi. :: Sebők Éva, Sebők Juci, Sebők Palkó, Sperling Éva Suhaj Sándor, Sóf Sándor. :: Szecsev Klára, Szűcs István, Szelei Miklós, Szolnoky Györgyike. :: Tóth Jenő, Takács Sándor, Török István. :: Ürge Etel, JS Virágh Vilma.

— 39 —

MÓKA