Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-23 / 18. (4461.) szám

1938 Január 23, vasárnap*

'Pi»:GAlA\\<it3JR.H!RLAK

17

Dérynével Thespis kordéján

Kassán és Pozsonyban

„Az építendő uj budai színház neve Déryné Játékszín lesz.” (Budapesti újsághír.)

Ha Déryné a magas felhő-kulisszák mögül — ahol egyetlen örök-együttesben él egykori pályatársaival, Megyeri Károllyal, Egréssy Gáborral, Kántoráéval, Szentpéteii Zslgmonddal, Lendvay Mártonnal, Laborfalvi Rózával, Bartiha Jánossal (ki tudná nevüket mind hiánytalanul felsorolni) — lelki szemével a földre tekintene, visszaemlékezve a magyar színészet hőskorának rengeteg küzdelmeire, szenvedéseire, boldog elégtétellel úgy szólna a többihez:

•— Mégis érdemes volt magyar színésznőnek maradnom! A nemzet nem lett hálátlan emlékemhez.

Volt Déryné életében egy alkalom, amikor választhatott gazdagság és szegénység között, kényelmes, állandó nagyvárosi élet és télen- nyáron fárasztó vándorélet között, világhírnév és legfeljebb magyar dicsőség között. A pesti német színtársulatnál történt vendégszereplése alkalmával, amire azért vállalkozott, hogy „mentsük meg a magyar becsületet" (s mert talán még mindig lelkében égett a fájdalom, hogy a német színház megnyitásakor a Pesten játszó magyar színészeknek mind statisztáknak kellett felöltözniök, csakhogy a német annál nagyobb pompával nyissa meg színházát Pesten) — úgy kivágta a magas G-t, hogy minden addigi és magyar színtársulatnál a jövőben is számításba jöhető legjobb szerződést felülmúló, rendkívül előnyös ajánlattal próbálták megnyerni őt a német színészetnek. A néhai jászberényi patikus eredetileg német nevű leánya (Déryné leánykori neve Schőnbach Róza volt, Így lett Széppataki Róza a művészneve) •— választott. A „kísértéséről később naplójában ezekkel a szavakkal emlékezett mege

„Bensőmben egyszerre ezerféle indulatok dk- ká?tak keresztül-loMM! egy pftt; Légeidszőr is az Őröm, hogy akkór mitíd elénekelhetem azt á sok kottát, nem kellene visszaadni, s nem kellené haxaménneni „éxekuczióra", *- aztán mindig Pesten lakhatnám, és még ki tudja hol sok nagyvárosban, az egész világon. De aztán a Hs bíró odabenn lehangolta az első örömömet s gondolám: „Ej, hát aztán elhagynád a te magyarjaidat? El a magyar nyelvet, és nem énekelnél soha többet magyarul, amely nyelven olyan szépen hangzik az ének?" — Istenem, ne vigy kísérteibe!..

Déryné magyar színésznő maradt, néhány küzdelmes évtizedben a magyar színész legün- nepeltebb fogalmát jelentette, aztán lassan újabb tehetségek háttérbe tolták emlékét is.

A múlt század hatvanas éveiben Miskolcon — ahová a szintén időközben özveggyé lett húgával, Kilényi Dávid színigazgató, feleségével költözött — az Avas aljában vadszőlővel befutott kis ház előtt nagyritkán botratáma$zkodó öreg anyóka tipegett; aki ismerte őt a régi időből, mély tisztelettel vette le előtte kalapját, visszaemlékezve ennek az elöregedett anyókának arra a nagy befolyására, amelyet a magyar színészet sorsára valaha gyakorolt. De ilyenek már nagyon kevesen éltek Miskolcon, sőt az egész országban. Már az ötvenes és hatvanas években mélyen elfelejtették Déryné színpadi sikereit, s amikor 1872 szeptemberében, hetvenki- lencéves korában meghalt Déryné: a hirlaook ■— ha ugyan felemlítették halálát — alig két-há- rom sorban közölték, hogy az úttörő magyar színészek „egyike" meghalt.

De Déryné emléke halála után néhány évvel későbben egyszerre megint, s most már tartósan felbukkant a feledés ködéből: a Kisfaludy Társaság 1879-ben jelentette meg Déryné Naplóját, amelyet — egyik rokonának, Egerváry Po- temkin Ödön felszólítására — utolsó évében, tehát 79 éves korában szinte hihetetlen szellemi frissességben irt meg, valószínűleg azonban már élőbbről volt emlékjegyzetei után — Déryné Naplója aztán szinmüvészetének emlékét is egyszersmindenkorra megmentette a hálátlannak hitt utókor részére. (Ennek a naplónak alapján irta meg Herczeg Ferenc „Déryné ifjasszony" cimü színmüvét.)

Thespis kordén városból-városba

Ha valaki a srázegynénány év előtti Magyar- és Erdélyország magyar színészetének történetét meg akarja ismerni, annak a legszínesebb és mégis a legtökéletesebb korrajzot Déryné Napija adja, amely azóta egyik legjelentősebb kútforrása a magyar színháztudománynak is. A régi Magyar- és Erdélyországnak alig van olyan városa, ahová Déryné nem jutott volna el a Thespis-kordén; igy természetesen sok állomása volt a mai Szlovákia területén is: Komárom, Pozsony, Kassa, Rimaszombat, Rozsnyó, Eperjes, Bártfa, Ránk-tfürdő, mindmegannyi olyan stáció volt, ahol Déryné művészete sok hívet szerzett a rendkívül mostoha körülmények közt is úttörő magyar színészetnek. De főleg Kassa magyar színészete köszönhet sokat Dérynének, s hogy Kassa meg Kolozsvár magyar színészetének nívója a pesti magyar színészet előretörése után is még hosszú évtizedeken át megtarthatta rangos hírnevét, azt sok tekintetben Déryné és társai munkájának köszönhetik.

Déryné feltétele

első kassai kirándulásához

Kassára Déryné először 1818-ban került, tehát két évvel későbben, hogy Kassán egyáltalában megfordultak magyar színészek; addig csak német színészek játszottak az 1789-ben megnyílt kassai színházban.

Kassáról Sátoraljaújhelyre ment a társulat néhány hétre, aztán ismét Miskolcra. Itt érte Dérynét a hir, hogy siessen haza, mert édesanyja haldoklik; még aznap felpakfcolt, de mire Jászberénybe érkezett, édesanyját már . el is temették. Visszamenet útközben Ujhelyen megismerkedett Kilényi Dávid színigazgatóval, aki éppen abban ügyeskedett, hogy megszökött primadonnája helyett szerződtesse Dérynét bármi áron. Kilényi ugyap nem ígért fizet, mert „köztársaságot tart", de ha máskép nem lehet, fixumfizetést is kész a társasig adni pérypépek volt M első

kikötése? el viszi-e a társulatot Poxsönybáfd,Iöíé-i nyi biztosította ezt, mire megegyeztek száz- forint havi gázsiban és két' teljes jutalomjátékban. Déryné felmondott a választmánynak, próbálták marasztalni szép szóval, sőt fenyegetve gázsi- levonással, végül is elszakadt a társulattól, amelyhez első szerződése kötötte.

Az öreg Andrássy gróf száz forintja

Déryné ezután egyideig alkalmi, nagyobbrészt a székesfehérvári társulat fiatalabb tagjaiból rek.ru tál ódott társulattal Rimaszombatban és Rozsnyón játszott. Alig játszottak negyedszer Rozsnyón, egy libériás inas levelet hozott a krasznahorkai kastélyban betegen fekvő gróf Andrássy Györgytől Dérynének címezve. A gróf arra kérte, hogy másnap beküldhessen két kocsit, ha szives lenne másnap többedmagávail barátságos falusi ebédre kirándulni.

Másnap az egész színtársulatot röpítette a hintó Krasznahorkára; a vendégeket az udvaron a lelkész fogadta, aki bevezette őket a beteghez, egy szép, derék öregurhoz, aki ágyában ülve már várta őket. A gróf már hosszú évek óta nem mozdulhatott el ágyától s tulajdonképpen azért hivatta el a társulatot, hogy néhány énekszámot mutassanak be neki, mert ő nem mehet be Rozsnyóra színházba. De előbb vig ebéd következett az ebédlőben; a feketekávét azonban már a beteg szobájában kellett elfogyasztani. A páter leült a zongorához s a színészeknek, főleg Dérynének, énekelnie kellett. Uzsonna utánig el nem eresztette őket. Mikor elbúcsúztak, azt kérdezte,

Déryné Kassára megint 1828-ban került, Kolozsvárról kiindulva Nagyváradon és Debrecenen át. Kassán végtelen nagy örömmel fogadták s mióta utoljára itt jártak, nagy változás történt. A vármegye urad is mozogtak, hogy állandósuljon ott a magyar színház, ők majd gondoskodnak, hogy a páholyokat mind kibéreljék. Kassáról Eperjesre, Bártfára, Ránkra járt kirándulni a társaság. Kacsán hatan voltak az oszlopos tagok: Szem íp éteri, Pályi, Szerdahelyi, Megyeri, Szilágyi és Déryné. A fiatalabb színészek között ekkor főleg Egressy Gábor és László József, a pesti Nemzeti Színház első együttesének későbbi büszkeségei tűntek ki. A vármegye és a mágnási körök Berzeviczy Vincét választották meg intendánsnak. Déryné 1828-tól 1831-ig minden évben megfordult Kassán, ekkor már Kántomé, korának legkiválóbb hősnője is velük volt, akit a müveit kassai közönség igen

Dérynének jóideje nem tetszett, hogy a szin- lapon „Déryné ifiasszony" megjelöléssel szerepelt. A kassai kirándulás előtt — Miskolcon volt előzőleg a „Pest-vármegye által pártfogolt társulat" — kikötötte Déryné, hogy nem megy Kassára, ha a szinlapon megmarad az ifiasszony. — Miért? — kérdezik a színészek, a nagyon müveit Benke atyus, aki igen müveit szülész volt, perfektül beszélt németül, angolul franciául és Murányi.

„Magok csak azért akarják utána Imi a czi- met — válaszolta Déryné, hogy ott fdguráljon nevük mellett az „ur“ s legalább a színia,pon legyenek urak. Nem kell semmi ur! elég az, hogy Murányi, Benke."

Déryné végre kivívta, hogy csak névszerint sorolta fel a szinlap a személyeket. Bár később őszintén bevallotta, hogy a címezés elhagyása nem a nagy demokráciának volt a vívmánya, de azért, mert „derogált az ifiasszony".

Kassán mindjárt meglátszott, hogy müveit közönség van. Déryné meg a többi színész a színház épületében lévő Pfoltz-étterembe jártak étkezni: ugyanott a nagy sétatérre nyíló kávéház is volt

kijönnek-e még, ha utánuk küld? És magához hivatta Dérynét, megcsókolta homlokán s rózsaszín papirosba begöngyölve valamit átadott néki. Száz forint volt, ami abban az időben igen nagy pénz volt.

Déryné szerelmes napjai Pozsonyban

Pozsonyban magyar szintársdtat először akkor szerepelt, amikor megérkezteik Kilényi Dávid színészei, köztük Déryné is, aki azért kötötte ki m szerződéséiben, hogy Kilényi Pozsonyba is eírándwl mért itt remélte $ viszontlátást íé$: Szerelmével Déryné boldogtalan házasságban élt, fétje, Déry István,maga ís színész volt; alapjában véve jólelkü, becsületes, de nyers modorú ember, akitől Déryné csaknem egész házassága alatt különváltam élt. (Érdekes, hogy öregsége napjaira visszatért férjéhez.) Még fiatalasszony korában gyulladt nagy szerelemre a rendkívül müveit P. Sámuel iránt, akiről tudta, hogy Pozsonyban nevelősködik báró Prónay György mellett. (Dérynébe viszont még leány- korában volt csalódottan szerelmes Katona József, a félreismert ■ „Bánk bán" zseniális szerzője, ki különben maga is ügyes színész volt.) Pozsonyba érkezve, Dérynének első dolga volt, hogy értesítse szerelmesét, erre egy Vásárhelyi nevű színészt kért meg (aki fcécőbb otthagyta a színészetet, Pesten befejezte tanulmányait és Bukarestiben telepedett le mint magyar orvos). Déryné azután egész nap az ablaknál ülve leste, mikor látja viszont szerelmét; még az ebédjét is az ablaknál fogyasztotta el, sőt másnap még fésülködni is az ablakhoz ült. Vásárhelyi végül is azzal jött vissza, hogy lakott a megadott ámen két ifjú, de már elutaztak. Déryné levert volt néhány napig, mig aztán hirtelen, már mit sem remélve, egyszer nyílik az ajtó s ott áll szerelme. Kiderült, hogy Vásárhelyi nem is ment el az adott ámre. Déryné Pozsonyban már csak azért is .igyekezett művészete legjavát adni, mert szerelme is ott volt mindig a nézőtéren. A színház jól ment, igen szép közönség volt mindig, de Kilényinek már ki voltaik számítva utazási tervei s azoktól nem lehetett őt elmozdítani. így hát eljött a válás órája, abban a reményben, hogy Pesten — de miikor? — mégis találkozni fognak.

méltányolt. Amikor 1831-ben megint Kilényi társulatához akart menni minden áron, a választmány megkötötte magát, hogy nem ereszti el és erőszakkal is visszahozatja. Mind hiába volt, Déryné el akart menni. Egyik' nap ebéd után szobájában egy galambősz hajú, tiszteletet parancsoló, nyoícvanötéves ember, az öreg Szu- lyovszky Menyhért jött be, aki a Martinovics- összeesküvés idejében együtt raboskodott éveken át Kazinczy Ferenccel; mint fiatal ember ment a börtönbe s mint ősz hagyta el azt. Ez a nyolcvanötéves öreg ember igy esedezett Déryné előtt:

— Édes leányom, bármik legyenek az okai a távozásra, én nem kutatom, de szentnek tartom, mert haszóntalanságért a mi Dérynénk nem tesz ily lépést. De mégis értsen meg jól, nem lehetnek oly szentek, hogy a mi édes nyelvünk művelésére és terjesztésére alkotott apostoli szövetkezést fölforgatni joguk lehetne. Azért édesem^ nézzen rám, nézzen fel az én öreg arcomba. Mikor én fogságban voltam, nem lett volna szükség oly sokáig nélkülöznöm a szabadság napját, éltető levegőjét, ha kérni tudok. De engem nem tört meg a szenvedés odáig, hogy kérjek, És ime most, én nyolcvanötéves öreg, összetett kézzel kérem ezt a fiatal szivet, ne adja meg ébredező nemzetiségünknek azt a sebet, ne bontsa meg ezt az áldásosán működő intézetet, maradjon köztünk, maradjon a miénk.

Déryné megint döntött. Kassán maradt.

összesen tizenegy évig folytonosan tagja volt a kassai dráma- és dalszintársaságnak, 1839-ig kivéve az 1837—38-iiki téli évadot, mikor a pesti Nemzeti Színház tagja volt.

Ilyen volt Déryné egyénisége, akinek neve után „Déryné Játékszín" lesz az uj budai színház.

Nyugdíjasok tanácsadója

A legközelebbi rovat február 6-lkI számunkban jelenik meg.

A volt vármegyei (országos) utmesterek, utka- parók, valamint özvegyeiknek. Amint, már közöltük, a minisztertanács múlt hó 21-ik napján elhatározta, hogy az idetartozó nyugdíjasok nyugdiját rendezni fogják. Ezzel végre közeledünk az egyenjogúsításhoz. Mint ismeretes, az országos képviselőtestület már az 1929. év végén hozott e tárgyban kedvező határozatot, amely azonban a miniszteri jóváhagyás hiányában nem volt végrehajtható. A minisztertanács határozata csalódást okozott, mert az országos képviselőtestület határozatát nem hagyta jóvá, hanem utasította, hogy hozzon újabb határozatot. A minisztertanács határozatát a belügyminisztérium 1937 december 30-án kelt B. 3690-27—12. számú rendelettel közölte az országos elnökséggel. Lényegében arról van szó, hogy az idetartozó nyugdíjasok nyugdija már nem a régen elavult és a mai viszonyoknak meg nem felelő összegekben legyen megállapítva, hanem hogy az állami tisztviselőkre megállapított fizetési osztályokba legyenek sorozva és az állami szabályok szerinti nyugdíjban részesüljenek. A hivatalos eljárás lassúsága folytán még megközelítőleg sem állapítható meg, hogy ki mikor-jut a felemelt nyugdíjhoz. Azért ajánlatos, ha olvasóink pozsonyi szerkesztőségünkhöz fordulnak (Lazaret-u. 45). Rovatvezetőnk a jelentkezőkről jegyzéket vesz föl és a lehetőség szerint közbenjár a nyugdíjügyek gyors és akadálytalan elintézése érdekében. Következőkben egyenkint válaszolunk.

Régi nyugdíjas. Miután nem közli a szolgálat! adatokat, nem tudunk részletes választ adni.

Utmester özvegye, P.-ben. Férje 42 évi szolgálati ideje alapján mint utmester özvegyének évi nyugdija kitesz 1938 január 1-től a rendezés után 11.700 Kc-t. A levonások kitesznek 10.8 százalékot. Szóval a mostani havi 334 K6 helyett igénye van klb. havi 900 Ké-ra. Levői ment Nyug. utkapard özvegye. Férje 1934-béb történi elhalálozása folytán. Igényt tarthat a fentebb em? litett minisztertanácsi határozat alapján nyugdij- rendezésre, még pedig visszamenőleg 1930-tól szá. mitva. .1

Poprádfelka. A fenti válasz önnek is szól, há közli szolgálati adatait, úgy pontos választ kaphat, csatolandó 2 Kö válaszbélyeg.

Betegbiztosító. Forduljon a komáromi beteg- eerélyző intézethez.

Állampolgárság és rokkantjáradék. A minisztertanács már többizben tárgyalta az uj javaslat- tervezetet az állampolgárság megadásáról. Miután a legújabb tervezettel szemben rengeteg kifogást emeltek, azon folyton változtatásokat eszközölnek. Legutóbbi értesülésünk szerint az átdolgozott javaslatot februárban esetleg benyújtják a képviselcháznak. Sokat nem várunk a javaslattól. Az állampolgárság kérdése elsősorban a nyugdíjasokat érdekli, de éppen ebben a tekintetben a javaslattervezet nagyon sok kívánnivalót hagy hátra. Legnagyobb gyengéje, hogy a jog megadását különféle feltételekhez kívánja kötni, mint például a „megbízhatóság*4 tágkörü feltételéhez. Az általános nyugdíjintézettől fizetett aggkori vagy rokkantsági járadék teljesen független az állampolgárságtól. A járadék teljesen magánjellegű és igy például a kettős nyugdíj esetén eszközölt levonások szempontjából sem tekinthető állami vagy közpénztárból származó jövedelemnek*

Erdész özvegye. Évi 4000 Ké özvegyi nyugdíj meghaladja a törvényes minimumot. Miután férje nem volt biztosítva sehol, nagyobb ö.zvegyi nyug- dilra nincsen igénye. Biztosítás esetén is csak 3000 Ke volna a minimum.

Adótárnok özvegye. Néhai férje utóljára külföldön teljesített szolgálatot, azonban szolgálati adatait nem közölte. A havi 6600 Ke özvegyi nyugdíj alkalmasint a teljes százszázalékos nyugdíjnak látszik megfelelni. A nyugdíj összege szerint férjének 15 évi szolgálata volt.

ígazgató-tanitó. Állami tanítónál az özvegynek igénye van férje utolsó nyugdija háromhavi ösz- szegét követelni levonások nélkül. A kiutalás iránt kérvénnyel kell fordulni a referátumhoz. Mellékelendő a halotti, a házassági és a születési anyakönyvi kivonat, valamint egy községi bizonyítvány, hogy az özvegy férjével annak haláláig közös háztartásban élt. özvegy nemlétében csak akkor van igény temetkezési járulékra, ha egyéb vagyon nem maradt, amiből a temetkezés fedezhető lett volna.

Nyug. református lelkész. Többször háromnapos külföldi tartózkodásra engedélyt kapni nem lehet. Egy évben két, sőt hathónapos engedély indokolt esetben kieszközölhető, sőt kivételes esetekben megengedik, hogy az engedélyezett idő több részletben tölthető külföldön

Rokkantsági járadék. Az általános nyugdiiinté- zettel szemben szerzett igény teljesen független az egyéb vagyonból, vagy akár keresetből eredő jövedelemtől. A járadék nem tekinthető állami nyugdíjnak, amint már fentebb kifejtettük.

B. Aranka.. Az ügy jelenlegi állása mellett néhai édesanyja jogán csak akkor van igénye visszamenőleg az özvegyi nyugdíj fölemelésére, ha néhai édesapja 1929 után ment nyugdíjba. A különbözeti összeg hagyatékot képez.

Uj szerződés feltétele:

a társulat Pozsonyba is memen!

A 85 éves Szutyovszky Menyhért kérésére Déryné Kassán marad

Irta: Kőrnyei Eléír