Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)

1938-01-23 / 18. (4461.) szám

1938 január 23, vasárnap. TsRXGAI-TVW.fesjiHl UIiAP 5 ■BBgaMMgMB8S3MaaBMaMMBMBBBBBaBB»BMBaMMBBe5aHBWM«BBaBaKMMl — ha azt nagyszerű adományaitól elkülö­nülten szemléljük — önkéntelenül is Molié- rc fösvényét juttatja eszünkbe. A pesti Ül- lői-ut és a Kálvin-tér sarkán kétszobás kis lakásban lakik, előző napi zsemlyén él, mert az egy krajcárral olcsóbb, sohasem vasal­tatja a ruháját, nehogy időnek előtte elkop­jék, krajcáros szivart szív — és amit ezzel az életmóddal megtakarít — azokat a száz­ezreket! —, azt a magyar természettudo­mány fejlesztésére adja. A budapesti Föld­tani Intézet építése idején 50.000 forint hiányzik. Semsey 100.000 forintos csekkel pótolja a hiányt. Megveti a Nemzeti Mú­zeum értékes ásványtárának alapjait és fia­tal tudósokat csoportosan küld tanulmány- utakra. Nem úgy hangzik ez, mint egy tün­dérmese? Micsoda erő, miféle hit, milyen szivárványos lélek és minő szív és tettre- készség lakezhatik abban a nemzetben, amely ilyen mitológiai hősöket termel ki magából! Ha csupán magyarokat ihletett volna meg ez a föld, akkor alapjában véve nem volna rajta semmi csodálni való. Elvégre mindenki a saját fajtájához húz, abban látja meg önmagát, annak örömében és bánatá­ban osztozik. De a régi Magyarország szel­lemiségét — szándékosan használom ezt a szót — mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy az országban élő nemzetiségeket is mennyire vonzotta és megejtette a magyar kultúrában rejlő testvéri egyiivétartozás ér­zése. Mert máskülönben mi indította volna ROZSNYÓ. — (Saját tudósítónk jelen-1 tése.) Az egyesült párt rozsnyói szerveze­tének választmánya elhatározta, hogy a magyar körzeti polgári iskola fölállítása ér­dekében nagyszabású akciót kezd. A párt1 megmozgatja a társadalmat, hogy a város és környéke nagyíöbbségü magyarsága szá­mára megteremtesse a 19 év óta nélkülö­zött magyar iskolát, A város magyar lakos­ságának régi óhaja a magyar középiskola létesítése, mert hisz régebben két ■ magyar arra "lököd Popovits Szávát, aradmegyci szerb birtokost, hogy tekintélyes vagyoná­ból Budapesten alapítványt létesítsen szerb egyházi és kulturális célokra és annak fel­ügyeletével a szerb egyházat ruházza föl. Az alapítvány, amelyet Tököliánumnak hív­nak, eddigelé vagy ezer diplomást nevelt föl, ma is virágzik és teljesiti hivatását és a magyar kulturfölény és lovagiasság nyugod­tan tűri, hogy idegen állam rendelkezzék fölötte. — Vagy itt van Gozsdu Manó egy­kori nagyváradi ítélőtáblái bíró kétmilliós román irodalmi és nevelő célokat szolgáló alapítványa, amelynek működése elé a ma­gyar állam semmiféle akadályt nem gördít. Bizonyára ez az oka annak, hegy a magyar közvélemény ma fájdalmasan reagál arra a bánásmódra, amelyet az utódállamok a te­rületükön maradt magyar vonatkozású ala­pítványokkal szemben tanúsítanak. Niessen isztambuli sebésztanárt diplomáciai utón kérték Babits Mihály betegágyához (Ző.) BUDAPEST. - Esterházy Pál herceg háromszázezerpengős alapítványa, amelynek hii’e mostanában bejárta az egész világot, ismét ráterelte a ügyeimet Magyar- országra. Gondoljuk csak el, hogy ebben a mai materialista, önző és tülekedő világban előáll egy fiatal magyar főur, aki — csodá­latosképen — távol áll a napi politika és érvényesülés harcaitól és őseitől öröklött vagyonának egy részét arra fordítja, hogy tökéletesebbé, eredményesebbé tegye vele a magyar orvosi képzést és a tudományos ku­tatást. A nemzet szeretetének, a maga fajtája megbecsülésének milyen messzire világitó példán az, amelyet a fiatal herceg ezzel a vagyont jelentő adományával adott! Azt kell hinnünk, hogy Esterházy Pál herceget a múlt ihlette meg. A múlt, amely minden időben kitermelt magából olyan családokat és férfiakat, akik előbbre vitték a magyar nemzetet a művelődés és a tudomány terén. Meghatódottan és a csodálat egy nemével forgatjuk a régi foíiánsokat, amelyekből egy talán soha vissza nem térő önzetlenség, a! nemzet szeretetének, az áldozatos örömnek és készségnek szinte ujjongó melódiái szál-j latiak felénk, figyelmeztetve a magyarságot! a dicső múltra, amelytől sohasem szabad el-1 szakadnia, ha élni akar a jövőben. Ezekből a régi, e/sárgult könyvekből csodálatos vi­lág tárul elénk. És csodálatos emberek. Magyarország alapjában véve mindig Úgynevezett mezőgazdasági ország volt, amelyben ismeretlen valami volt a nyugat- európai értelemben vett nagy vagyon és gazdagság. Olvassuk, hogy a ló., 17. és 18.1 század főnemesi családjai bizony elég gyak­ran voltak szűkében a pénznek, a közne­messég pedig egyenesen szegénynek volt mondható. Elég, ha ennek bizonyítására csak egy adatra mutatunk rá. A tizenhetedik században a török rabságba ejtett egy Kos­suthot és 12Ö0 tallér váltságdíjat követelt crte. Hogy a család ezt a válíságot előte­remtse, el akarta adni birtokát. Kiderült, j hogy az egész birtok értékét messze mégha- j ladja az 1200 tallér. De azért mégis kiváltót-j ták ot a rabságból, mert az áldozatkészség, j az egymás megsegítése, — hogy mai szóval! fejezzük ki magunkat — a szolidaritás érzé-; se sohasem hiányzott a magyarból... De nem erről akarunk beszélni... Szóval Ma­gyarország nem tartozott az úgynevezett gazdag országok sorába, mégis, ha párhuza­mot vonunk közötte és a nagy és gazdag nyugati államok közölt és lemérjük azokat az áldozatokat, amelyeket a magyarság val­lásos, kulturális és jótékonysági célok szol­gálatában hozott, a mérleg minden esetben j Magyarország javára billen. Ha végigla­pozzuk a történelmet, az áldozatkészségnek olyan csodalatrakésztető képe tárul elénk, amely — nyugodt lélekkel állíthatjuk — pá­ratlanul áll a világ történelmében. A magyar kultúra történetének minden lapja arról be­szél, hogyan alapítottak egyes emberek vagy közületek templomot, iskolát, zárdát vagy kórházat, amely azután hosszú és vér- rel-vésszel teljes századokon a magyar kul­túrát óvta, megvédte a teljes pusztulástól és hiánytalanul továbbította azt a következő nemzedékhez. Minden felekezeti iskola, amelyet a régi időben mindig egyes csalá­dok vagy egyes személyek állítottak föl, a ■ magyar kultúra legerősebb fellegvára volt. ■ így létesült a Percnyiek jóvoltából a sáros- i pataki kollégium, amelyben a híres Koraé- niusz Árnos János is tanított és amely ké- sőbb fejedelmek és fejedelemé sszonyok — i közöttük Lórántffy Zsuzsanna ■—■ gazdag hozzájárulásával fejlődött a tudományos­ságnak és a művelődésnek arra a magas fo­kára, amelyen ma áll. — A híres, harmad- félszázéves eperjesi kollégium megszületése is igy fűződik a Thökölyek, a Keczerek és a Vitnyédy István nevéhez. — Megtudjuk, a történelem lapjait olvasva, hogy vala­mennyi piarista gimnáziumot, az ifjúság ne­velésének ezt a sok virágos állomását, csa­ládok vagy eg)'esek alapították és adták át gyönyörű hivatásának. — A templomok építése terén kiválik Báthory Zsófia, aki megépíttette a kassai jezsuita — most pre­montrei — templomot és megalapította a volt nemesi konviktust. Ó, ez a történelem sok mindent mond el, amit manapság nem árt minél többet han­goztatni. Elmondja nekünk többek között azt is, hogy a 16. században a magyar főúri családok a kiválóbb fiatalokat — nemzeti­ségre való tekintet nélkül — külföldi egye­temekre küldöttek, hogy az ott szerzett tu­dással, műveltséggel az otthoni kultúrát 1 msim szülik 72 százaléka a nagyorosz nyelvi iktatás mellett 297 iskola kSzai 214-ben orosz, 83-ban ukrán tanítás fesz UNGVÁR. — Az iskolaügyi miniszté­rium kárpátaljai referátusa közzétette, hogy a nagyszőllősi járásban befejezték a ruszin iskolákban tanuló növendékek szüleinek népszavazását. A szavazás értelmében 40 iskola közül 31-ben a többség a nagyorosz irányzatú Szabó-tankönyv bevezetése mel­lett foglalt állást, mig 9 iskolában a szülők kívánságának megfelelően az ukrán irány­zatú Pankievics-féle tankönyv marad meg. Eddig a 12 kárpátaljai tanfelügyelőségi járás közül hatban fejezték be a szülők meg- szavaztaiását. Az eredmény az, hogy 297 iskola közül 214 iskolában a nagyorosz és 83-ban az ukrán irányzat győzött. A háború után tett magyarországi alapít­ványokra nem akarunk e helyütt kiterjesz­kedni. Van ezek között egy, amely Berze- viczy Albert emlékének a megörökítését cé­lozza és van kettő olyan — a Budai Goid- berger-féíe és az Egyesült Izzó által létesí­tett alapítvány —•, amelynek kamataiból a József nádor-műegyetemen két, a modern technika szolgálatába állított tanszéket tar­tanak fönn. És a háboruutáni időből való gróf Vigyázó Ferenc huszmilliópengős ha­gyatéka, amely a Magyar Tudományos Akadémiának, ennek a nagymultu és világ­szerte tekintélyes intézménynek zavartalan | életét és fejlődését biztosítja. Általában, ha a magyar alapítványokról e3ik szó, el lehet mondani, hogy alig van történelmi család, jj amelyik ki nem vette volna a maga részét az ország kultúrájának, tudományos haladásá­nak és művelődésének nagy és fontos mun­kájából, Ezek a nagynevű és lelkes magyar emberek voltak azok, akik az állam helyett, amely soha ezt a munkát a maga erejéből el nem végezhette volna, gondoskodtak ar­ról, hogy Magyarország a kultúra nemes versenyében minden vonatkozásban meg­állja a helyét. Ebben a tekintetben a ma­gyar arisztokraták tényleg arisztokraták voltak a szó igazi értelmében: a jobbak ural­mát honosították meg a haladás birodalmá­ban. Az Esterházyak, a Károlyiak, a Szé­chenyiek — hogy csak a leglelkesebb csa­ládok nevét emlitsük — nemes versenyre keltek egymással a magyar érzés és kultúra szolgálatában. Gróf Széchenyi Ferenc, az apa, óriási értéket képviselő könyvtárával megalapítja a Nemzeti Múzeumot és István gróf, a fiú, a Magyar Tudományos Akadé­mia élefrekeltésével és politikai szereplésé­vel a „legnagyobb magyar” nevére teszi magát érdemessé. Esterházy Pál herceget is őseinek nagy erényei vezették, amikor most fejedelmi ala­pítványával a magyar orvostudomány és a népegészségügy segítésére sietett. Elődei között ott látjuk azt az Esterházy Imre gró­fot, aki esztergomi érseksége idején húsz esztendő alatt egész kincstárát a magyar jótékonyság és kultúra szolgálatában merí­tette ki és amikor pénze elfogyott, főpapi aranykeresztjét zálogosította el és maga be­érte azzal az egyszerű kőkereszttel, amely a pozsonyi dómban lévő sírját jelzi. Az elődök sorába tartozik Esterházy Miklós herceg, Haydn nagy pártfogója és Károly gróf, a nagy egri püspök, Kazinczy kortársa, aki székvárosából meoteremtette a „magyar Athén”-t. Az Esterházyak azonban ott vol­tak akkor is a magyar kultúra védelmében, amikor vérüket kellett hullatniok érette. 1652-ben, a vezekényi csatában, amint a történetiró mondja —: „egy napon, egy me­zőben, egy csatában négy Esterházy esett el”. Esterházy Pál herceg nyilván megérez­te, hogy ilyen ősök és ilyen hagyományok köteleznek. Az eddigi eredmények szerint tehát a ru­szin lakosságnak több mint a kétharmada a nagyorosz nyelvi irányzat bevezetése mel­lett foglal állást, ami óriási győzelem, mert eddig az iskolák csaknem kizárólagosan ukrán befolyás alátt állottak. Az eddigi arány az, hogy 72 százalék a nagyorosz, s 28 százalék a kisorosz-ukrán irányzat mel­lett van. Ez a szocialista-kommunista irány­zat veresége, mert az ukránizmus födőhar­cosai a kommunisták és szociáldemokraták voltak. A szocialisták és kommu> V'ták most utólag mindent elkövetnek a szülők meg- szavaztatásának érvénytelenítése érdeké­ben. I Amerikában van eloadokoruíon, hogy Ame- | rikából visszajövet ellátogathasson Babits Mihály betegágyához. A beteg költő család­ja Kánya Kálmán külügyminiszter utján' kérte konzíliumra a tanárt, aki szívesen vál-; I lalía a kérés teljesítését, de előzetesen fö- | löttes hatóságától engedélyt kellett kérnie. BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele-j fonjelentése.) Az Est iszíanbuli jelentése! szerint a török egyetemi tanács engedélyt adott Niessen híres sebésztanárnak, aki | Németországból való elköltözése óta az isz­tambuli orvosegyetem sebésztanára s most] gazdagítsák és szolgálják. Az összes szlovák prédikátorok igy kerültek alumnusokkéní Witíenbergába és Jénába. A tizenhetedik század elején azok közül a nagyurak közül, akik a haladás és a fejlődés ügyének bátor zászlótartói, elénk magaso­dik Pázmány Péter esztergomi érsek alakja. Ö a nagyszombati (a mai budapesti) egye­tem megalapítója, ő építtette az ottani pap- r.evelőiníézetet és a bécsi Pázmáneum is az ő nagy alkotása. — A 19. század első évei­ben puchói és csókái Marcibányi István öt­venezer forintnyi adományával megveti a nevét viselő nyelvművelő intézet alapját, amely évente ötszáz forinttal jutalmazza a legjobb nyelvészeti munkát. Amikor 1845- ben az alapítvány a Magyar Tudományos Akadémia kezelésébe megy át, annak ösz- S2ege még tekintélyesebb összegre rúgott. Ugyanez a Marcibányi az, aki a mai buda­pesti Császárfürdő területének megvételé­vel és az Erzsébet-kórház megalapításával a humanitárius áldozatkészség terén is hal­hatatlanná teszi nevét. — Ennek a század­nak a végén tűnik föl a magyar kulturális fejlődés egén egy uj csillag: Semsey Andor. Regényíró tollára méltó alak, aki életével Az egyesült párt a rozsnyói magyar körzeti polgári iskoláért gimnázium is működött a városban, polgá- jj rit is több ízben kérelmeztek, de eddig csak erre az utóbbira kaptak ígéreteket a kor­mánytényezőktől. Most azonban a körzeti polgári iskolákról szóló törvény alapján annyira jogos a magyar kiváníág, hogy tel­jesítése elől aligha lehet kitérni. A.mennyi- ben a fölöttes hatóságok a körzeti polgári iskola kérdését jóindulatúan intézik el, ak­kor az uj iskola megnyitását ez év őszére tervezik. er ^ király m * ^ jj^ m jj hercegnek erre az összegre azért volna szüksége, mert Olaszországban akar letele­pedni és ott villát akar vásárolni. Károly ki­rály rendkívül szigorú hangú, rövid levelé­ben figyelmezteti öccsét arra, hogy ameny- nyiben nem engedelmeskedik minden kíván­ságának, akkor a herceg romániai birtokait és minden vagyonát könyörtelenül elko­bozzák. KITZBÜHEL. — Miklós román királyi; j herceg, akit tudvalevőleg száműztek Romá-I íj niából, mert morganatikus házasságot kö-1 a tött és feleségül vette Eiena Dimitrescu asz-j f szonyt, most Kitzbühelben tartózkodik. Mik- j | lós herceg most levelet kapott bátyjától, \ Károly királytól. A román király levelében! ’ megtiltja öccsének, hogy Romániában lévő 1 magánvagyonából 30 millió lejt kivigyen. Al

Next

/
Oldalképek
Tartalom