Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-23 / 18. (4461.) szám
2 szervezettsége, szociális és higiénikus berendezéseiknek fölénye, kollektivabb gondolkozásmódja s a nép egymásat segítő gazdasági szolidaritása, ami ismeretlen fogalom a francia vidéken. Az idegen természetesen jobban érzi magát Franciaországban, ahol nem nyomja az ambiciózus szegónyember- ttek elkeseredett fölemelkedési dühe, amely a mai német életet elviselhetetlenné teszi, oe ha tárgyilagos, kénytelen elismerni, hogy a németek kis eszközökkel többet érnek el, mint a franciák óriási eszközökkel. A francia demokrácia és szocializmus, amely tartós, színvonalas és igazi, valahogy tényleg csak idealizmus és elsősorban csak a szellemben van meg, a franciák íölvilágo- sult és nemes értelmében, ritkán a gyakorlatban. A demokrácia ott az egyenrangú, gazdag és kiegyensúlyozott emberek formája. A szociális érzés pedig a gazdag államban eddig megengedhette magának a fényűzést, hogy csak a papíron legyen meg, s ne szálljon le a valóságba, ahol tényleg tennie kell valamit, áldozni, adni a nyomorgó rétegeknek. A francia nem szeret pénzt áldozni még akkor sem, ha tele van szociális érzéssel. De eddig alig volt szüksége arra, hogy adjon. Beszélhetett szocializmusról, érezhetett szociálisan, áldoznia mégsem kellett, mert az ország annyira gazdag volt s a nép jóléte a francia forradalom, az évszázados liarácsolás és az ősi kapitalista szellem következtében annyira kiegyensúlyozott, hogy egyáltalán nem kellett olyan áldozatos intézkedéseket foganatosítani, mint más, kevésbé szociális, sőt ,,antiszociálisnak” nevezett államok már régen megtették. A szocializmus és a demokrácia Franciaországban! elv és világnézet, amelyért a nép képes há-| borút viselni, vagy forradalmat rögtönözni, meggyőződés és erkölcs, — de tenni érte nem kell semmit, mert a nép gazdag. Minden szociális és demokratikus intézkedéssel úgy vagyunk Franciaországban, mint a nők választójogával: a legdemokratikusabb országban nincs meg. Franciaországban aránylag kevesebb a választó, mint ameny- nyit Magyarországnak ad az uj választójog. A negyvenórás munkahetet könnyű volt bevezetni: a munkás előbb sem dolgozott sokkal többet. Azt is behozhatnák, hogy negyvenötéves korban mindenki nyugdíjba mehet, hiszen a francia ember ebben a? időben rendszerint visszavonul a ,,magánéletbe” és a tőkéjéből él. Sztrájkok hónapokig eltarthatnak s a sztrájkoló munkásokat segélyezni sem kell: a legtöbbnek elég ,,ren- te”-ja van, hogy évekig jól megélhessen munka nélkül is. így azután persze a szívós sztrájkolok sok mindent kiharcolhatnak, amit nem érhetnének el, ha sztrájkalapjuk gyorsan elfogyna és éheznének. Franciaország tehát érzelmeinek és értelmének megfelelően demokratikus és szociális állam maradhat, anélkül, hogy az erkölcsösnek elismert és kitartóan védett elvekért áldozatokat kellene hozni, vagy átalakítani az ország struktúráját. A régi gazdagság, az elmúlt évszázadok eredményes kapitalizmusa és meggazdagodása, a francia forradalom nagy operációja elvégezte a szükséges előkészítő munkát: ma semmiféle „ki- egyenlítésre" nincs szükség s anyagi áldozatot nem kell hozni a demokráciáért, legfeljebb véráldozatot, s azt mindig szívesen adja a francia. A gazdag ember gazdag maradhat, hiszen többé- kevésbé mindenki gzdag, az egyik vagyonból a másik ember javára nem kell sokat leadni, az adók aránylag kicsinyek, a közterhek jelentéktelenek, s a francia városai, községei szépségéért és modernizálásáért sem áldoz. A bajok csak akkor kezdtek mutatkozni, amikor a krízis kormányai — Láváitól Ghautempsig — kénytelenek voltak mégis némileg belenyúlni a francia kapitalizmus pénzeszsákjába, mert az európai gazdasági válság Franciaországot is meglegyin- tette. Ekkor összezavarodott az élet. A tőke tiltakozott, a népfront erőszakoskodott, a nagy vagyon kezelése rosszá vált és nehézségekkel küzdött. De a reálisan látó ember nem igen gondolhatja, hogy a francia összeütközések azonnal gazdasági természetű katasztrófába vezethetik az országot. A gazdasági tartalék oly óriási, hogy elviseli a politikai. kríziseket s a látszólagos legingerültebb viták sem zavarhatják meg a gazdasági fejlődés kontinuitását, amely adva van a francia nép kiegyensúlyozott jólétében és kapitalista józanságában. Bizonyíték erre a Ghau- temps-kormány esete: tegnap az eM viták még megbuktatták a miniszterelnököt, ma a kamara egyhangúan mellette szavaz. Holnap talán megint megbuktatják, de megint jön majd valaki, aki haladéktalanul folytatja a megkezdett munkát. A kontinuitást Farnciaország mérhetetlen gazdagsága garantálja, ez a tartalék, amely kibír megrázkódtatásokat és nehezebben nyúl kétségbeesett eszközökhöz, mint más országok, ahol ,, nép szegény és elkeseredett. npi«<MMAfifeaRHini»AP 1938 január 23, vasárnap. Az agrárok ét a tzocialitták „együttműködése" odázta el a költségvetési bizottságban a koalíciós válság kirobbanását Mi marad meg a kormányrekcnstrukcióból és a tártaoerébőH — Az állampolgársági javaslat megint háttérbe szorul -(tj.) PRÁGA. - A nemzetgyűlés mindkét házában gyakori a panasz, hogy a rendezésben sok a kívánnivaló. Néha kissé akadozó a munka. Aki a múlt hét eseményeit figyelte, az a legtökéletesebb rendezésről győződhetett meg. A költségvetési bizottság ülésére gondolunk, ahol állítólag azért maradt el a munka, mert a szakminiszterek nem voltak jelen. A szakminiszterek máskor is elmaradnak s a bizottság dolgozik. Itt is tehát más akadályoknak kellett lenniök. A kiindulás az 1938. évi állami költségvetés bizottságbeli vitájánál adott ama miniszteri ígéret, hogy a nemzetgyűlés mindkét házának s bizottságainak alkalmuk lesz majd az erősen szükreszabott vitát kipótolniok a zár- számadási vitánál s e zárszámadási vita az uj esztendő első tennivalója lesz. Közben a koalíció pártjai a Beran-féle újévi nyilatkozattal és Dérer miniszternek a szlovák néppárt elleni, megnyilatkozásával oly feszült viszonyba kerültek egymással, hogy a cseh nemzeti szocialisták például lapjaikban már az uj választások lehetőségét is emlegetik. És ilyen feszült helyzetben s viszonyok között a parlamenti bizottság nyilvánossága előtt, majd a plénumban az egész közvélemény előtt politikai, gazdasági és pénzügyi vita induljon? Egyenesen végzetes gondolat. Hiszen a vita során az amúgy is paprikás hangulatban oly megnyilatkozások hangzottak volna el, amiket nagyon bajos volna megnemtörténtekké tenni. No de a miniszterelnöki ígéret is betartandó, összehívták tehát a bizottságot, tárgysorozatra tűzték a zárszámadást és a költségvetési túllépések jóváhagyását, mint azt az agrárpárt kívánja, de hogy valami baj ne történjen, az agrárok segítségére sietett a baloldali bizottsági előadó — s megkötötte magát, hogy miniszterek nélkül nem beszél, íme, itt a koalíciós rendezés nonplusultrája. Vannak oly hangok is, hogy a dolgot nem beszélték meg előre, hanem hogy Remes főelőadó valóban puritán alapon cselekedett s járt el és ezzel akaratlanul segítette meg az agrárpártot, illetve a miniszterelnököt. A várt rekonstrukció kérdése is kezd nyugvópontra jutni. Noha a szocialista sajtó még jó ideig fogja vívni szélmalomharcát a tárcák váltogatásáért és bár a koalícióban még nagyon sok szó fe- csérlődik el e témára, beavatottak biztosra veszik, hogy az agrárpárt a nemzetvédelmi tárcát és a belügyi tárcát semmi áron sem ,adja ki kezéből. A nemzetvédelmi tárcánál elsősorban a katonai szállítások kérdése a fontos. Ha pedig e két tárca birtoklása nem módosítható, úgy e többi koalíciós pártnak nem fűződik érdeke a többi tárca cserélgetéséhez. Éppen a feszült belpolitikai helyzet okozza, hogy a koalició felelős vezetői átlátták, hogy a mai idő nem alkalmas a koalíciós többség kiszélesítésére. A szlovák néppárttal és a cseh nemzeti Egyesülés pártjával való tárgyalások egyrészt sok időt rabolnának el, másrészt a mai, hajszálon függő többségi egyensúlyt úgy megzavarhatnák, hogy abból valóban komoly kormánytöbbségi gondok származhatnának. A nagy kormányrekonstrukciós tervekből tehát végül az marad, hogy egy-két minisztert a pártok visszahívnak s azok helyére ugyanazok az érdekelt pártok más személyiségeket küldenek ki a kormányba. Ami a tárcacseréléseket illeti, arra vonatkozólag a Poledni List már hetek előtt megjósolta, hogy föltétlenül csak a két német aktivista miniszter cseréje biztos, tudniillik úgy, hogy dr. Spina tárcanélküli miniszter Egyszer és mindenkorra: cipőjéhez Erdal paszta Erdal kicseréli ,,ufad”-ját Zajiéek német ker.-szoc. tárcanélküli miniszter ,,u?ad”-jával. Nem választunk A hivatalosan terjesztett hírek szerint a miniszterelnök betegszabadsága megkezdése előtt intézkedett, hogy egyes önkormányzati intézményekben a választásokat sürgősen készítsék elő, különösen ami a szociális biztosítási intézeteket és a gazdasági érdekszervezeteket illeti. Ezenkívül a miniszterelnök intézkedett a mezőgazdasági kamarákról szóló törvény- javaslat sürgős kidolgozása tárgyában is. A választási rendre és a mezőgazdasági kamarákra vonatkozó javaslatokat februárban tárgyalja a minisztertanács. A magunk részéről csak azt tartjuk szükségesnek megjegyezni, hogy a képviselőházban 1921 óta fekszik a mezőgazdasági kamarákról szóló első kormányjavaslat, amely a földművelésügyi bizottságon nem jutott túl. Ami pedig az önkormányzati intézményekben választásokat illeti, nincs okunk kételkedni Teplánsky agrár képviselő és költségvetési bizottsági elnök jóslási tehetségében, aki bizonyára nem ok nélkül szólta el magát, hogy ezidén nem választunk. A diplomata-páholy A képviselőházi elnökség legutóbbi ülésén Beran agrár pártelnök újévi cikkének ama részével is foglalkozott, amelyben a pártelnök megtámadta Markovié képviselő- házi alelnököt. hogy Henlein Konrádnak nem adott belépőjegyet a diplomáciai páholyba. Dr. Markovié indítványára az elnökség megállapította, hogy Markovié al- elnök annakidején az esetet bejelentette a házelnökségnek s annak instrukciói szerint cselekedett, amikor a jegykiadást megtagadta. — Nem valószínű, Hogy Henlein kimondottan a diplomatapáholyba igényelt volna belépőjegyet. A parlamenti ülésterem Ha nincs lő anyagcseréi* és az Igmándit használja, életkorát prolongálja. baloldalán, a közönség karzatával egy színvonalban több páholy van. Az elnöki emelvényhez legközelebb eső nagy páholy a diplomatáknak, a másik a szenátus tagjainak, a harmadik más illusztris vendégeknek van fönntartva. így köztudomású, hogy a törvényhozó felesége minden nehézség nélkül kaphat belépőjegyet a diplomatapáholy oldalán lévő, a közönségnek fönntartott páholyba. Ezeket a páholyokat egyszerűség kedvéért mind diplomatapáholyoknak nevezik. Ezek előnye a közönség karzatával szemben a külön bejárat s a kényelmesebb elhelyezkedési lehetőség. — A Ceské Slovo tegnap azt a hirt közölte, hogy a házelnökség Malypetr házelnökkel az élén teljesen igazolta és jóváhagyta Markovié alelnök eljárását a Henleinnek adandó páholyjegy kérdésében annál is inkább, mert Markovié annakidején nem egyedül járt el. hanem az egész házelnökség határozata alapján s az akkori miniszterelnök, Malypetr előzetes hozzájárulását is kikérte és megkapta. A jelentéssel éppen ellentétben ismerteti a dolgot a Venkov. Az agrárlap szerint Markovié igenis maga intézkedett, a ház- elnökség jóváhagyását utólagosan kérte ki s a kormányt is befejezett tény elé állította. Kinek van igaza? Szenátus február 1-én? Illetékes helyen érdeklődtünk a szenátus munkaprogramja iránt. Azt a választ kaptuk, hogy a szenátust esetleg február 1-re hívnák össze, . E ' - - ■ de ez nem valószínű, mert a kulissza mögött folytatott politikai, tárgyalások nent zavarhatok a szenátusi ülésekkel. És teljesen elegendő, ha a szenátorok is majd február második felében tudják meg hivatalosan, hogy a kormányrekonstrukciónál nem vették figyelembe tárcaigényléseiket. Az állampolgársági javaslat kérdése a kormányrekonstrukdó, esetleg a kormánytöbbség újraszervezése kérdésével szemben teljesen háttérbe szorul. Ma, amikor nem tudni, lei lesz a holnap unifikációs minisztere, ki lesz az uj belügyminiszter, igazán nehéz volna jósolni, hogy az ilyen részletkérdés, mint amilyen az állampolgárság, amely „legfeljebb" néhány tízezer polgárnak fáj, mikor kerül a minisztertanácsban sorra. Mert a legutóbb elhangzott idevágó félhivatalos Ígéretekkel kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy az unifikációs miniszter már az 1929. évi költségvetési bizottsági vita folyamán közölte, hogy „az állampolgársági javaslat elkészült" s amikor dr. Törköly József képviselő kérdést intézett, hogy miért nem nyújtják azt be, a miniszter vállvonitással felelt. Valószínű tehát, hogy 1938 őszén az 1939. évi költségvetés tárgyalásánál is ugyanez lesz a tízéves, jubileumi miniszteri vállvonogatás-vélasz. Mert tudnivaló, hogy a koalíciós pártok nem élhetnek meg az állampolgársági javaslatból. Ennél sürgősebb a szeszgazdálkodás rendezésének elodázása, a cukorkartell meg nem rendszabályozása és számos más hasznos dolog. Elmaradt a miniszter nyilatkozata a karécsonyestl repűlőtragédiárói A képviselőházi költségvetési bizottsággal egyidejűleg a szenátusban a műszaki-közlekedés- ügyi bizottság ülésével kellett volna megkezdeni a nemzetgyűlési munkát. A szenátusi müszaki- közlekedésügyi bizottság ülését azért hívták ösz- sze, hogy azon Dostálek miniszter jelentést tegyen a karácsonyesti repülőszerencsétlenségről, melynek a csehszlovák pilóta s a francia gépész életén kívül egy prágai ügyvéd-utas is áldozatul esett, A 10 órára összehívott ülést tizenegykor nyitották meg s a miniszter várt nyilatkozata helyett a legutóbbi ülésen elhangzott minisztert expozét vitatták meg. Mivel erre a tagok nem készültek, kevés volt a felszólalás és a közmunkaügyi miniszter az október 20-i felszólalásokra Válaszolt. A repülöszerencsétlenségről azért nem beszélt a miniszter, mert a postaügyi minisztérium még nem fejezte be a külön folytatott vizsgálatot. Itt megint különösen érdekes az, hogy a szenátusi közlekedésügyi-műszaki bizottság ülésén szerepelt a polgári mérnökökről szóló kormányjavaslat is, Énnek vitája is elmaradt. Nem sürgős.
