Prágai Magyar Hirlap, 1938. január (17. évfolyam, 1-24 / 4444-4467. szám)
1938-01-13 / 9. (4452.) szám
2 %1«<M-7VVag^ARH1RLÍÍ_____________________________________ 1938 január 13, csütörtök, Súlyos „lovaglás ügyeket*' kell elintéznie a koalíciónak, mielőtt komoly munkához láthat fl kormányrekonstrukciás tárgyalások nehézségei mélységesen átéreznék és minden erejükkel megvédclmeznek, Az osztrák külügyminiszter pohárkőszüntűje Schmidt Guido osztrák külügyi államtitkár beszédében csatlakozott a két külügyminiszter megállapításához, amiket a római jegyzőkönyvek jelentőségéről és horderejé- ről, valamint azokról a szerencsés föllendülésekről tett, amelyek a három állam viszonyában mindazokon a területeken észlelhetők, amelyek ezekben a jegyzőkönyvekben alkalmazást találtak. A római jegyzőkönyvek, úgymond, olyan csoportot hozfcaik létre, amely tiszteletben tartja valamennyi állam törvényes jogait és ezzel a haladás tartós elemévé vált Középeurópában és a Dunamedencébea. A mostani értekezlet, amelynek munkálatai a kölcsönös mély megértés szellemében és igazi szívélyesség légkörében haladnak előre, a baráti kötelékeiket sikeresen még szorosabbra fűzte és együttműködésünket még hatályosabbá tette. Rövid zárőüiés Szerdán délelőtt Visegrádon nagy vadászat kezdődött, amelyen résztvett Horthy Miklós kormányzó, továbbá gróf Ciano olss-Z külügyminiszter, Schmidt Guido osztrák külügyi államtitkár, az olasz és osztrák államférfiak kíséretéinek tagjai, valamint számos politikai és közéleti előkelőség. Schusehnigg osztrák kancellár, Darányi és Kánya magyar miniszterek nem vettek részt a vadászaton. A vendégek Visegrádon ebédeltek és csak a délután folyamán étkeztek vissza Budapestre. Délután hat órakor még utolsó rövid megbeszélést tartottak s azután kiadják a hivatalos záróközleményt a budapesti tanácskozásokról. Este az olasz és osztrák államférfiak tiszteletére díszelőadás lesz az Operaházban s utána az olasz követségen estebéd. Innen az osztrák követségre mennek át ahol résztvesznek a hagyományos „Auszíria-bálon". Az osztrák és olasz vendégek csütörtökön reggel utaznak el Budapestről. Sctiusdinigg nyilatkozata fiz Estben Schusehnigg fogadta Az Est munkatársát és nyilatkozott előtte a budapesti értekezlet munkájáról. — Ennek a Budapesten végzett munkának égjük alapvető fontosságát abban látom, —mondotta a kancellár, — hogy a három tagállam képviselői teljes _ őszinteséggel megbeszélték egymás problémáit. Mindegyik tagállam a társ ügyei iránt olyan megértéssel viseltetett, hogy ezáltal a kölcsönös megértés által még jobban megerősödött a római egyezményeket aláíró államok szoros együttműködése. Azt hiszem, hogy a mai ideges Európának nem tudtunk volna jobb és hasznosabb szolgálatot tenni, mint hogy az egymással szemben tanúsított békés megértés által mintegy konstruktív biztos pontot jelentünk az izgalmak és bizonyaíalanságok közepette. Hasznos és áldásos munka folyt itt az elmúlt napokban. PRÁGA. —- A koalíciós sajtó még mindig egymás hajában van, de a belpolitikai érdeklődés középpontjában már a jövő keddre várt minisztertanács anyaga áll. Ezzel a minisztertanáccsal kezdődik meg a kormány újévi munkája. A minisztertanács napirendjén elsősorban a hosszú szünet által fölhalmozódott folyó ügyek elintézése szerepel. Ezek elsősorban technikai föladatok, személyi ügyek és gazdasági problémák. A gazdasági kérdések közül valószínűleg a cementárak kérdése kerül elintézésre. A szocialista sajtó utalása szerint nem sok remény van arra, hogy a szeszgazdálkodás szabályozásának ügye napirendre kerüljön, ámbár ez a kérdés már eléggé megérett a szabályozásra és a baloldali pártok mindent megtesznek, hogy dűlőre vigyék. A minisztertanács elé kerül van Zeeland híres világgazdasági terve is a valutapolitika egységesítéséről és a kötött valutagazdálkodás enyhítéséről. Valószínű, hogy a baloldali pártok kísérletet tesznek arra, hogy a minisztertanács programjára tűzzék az évnyitó nagy uj- ságháboru ügyét, amely Beran újévi nyilatkozata nyomán olyan nagy nézeteltéréseket eredményezett a cseh kormánypártok között. Valószínűbb azonban, hogy a koalíciós pártok veszekedését a koalíciós pártok pártminisztereinek és pártelnökeinek az értekezletein bonyolítják le. Harc a tárcák kicserélése körül A kommunisták kormánybakinálkozása állítólag a szocialista kormánypártok titkos kezdeményezésére történt, hogy ezt ütőkártyának -játszhassak ki az agrárpárt ellen s rámutathassanak arra, hogy jj£ amennyiben^az agrárpárt a szudétanémet párttal kacérkodik, akkor számukra a kommunistákkal való szövetkezés lehetősége áll nyitva. Persze, ez tisztára agita- tiv természetű fenyegetőzés, az igazi céljuk az, hogy az agrárpártot rábírják a tárcák elcserélésére s vagy a belügyi vagy a hadügyi tárca átengedésére. Erre azonban kevés a kilátás, a Beran-cikk hatása által létrejött bizalmatlansági légkörben az agrárpárt bizonyára hallani sem fog akarni ilyen tárgyalásokról. Igaz, hogy a szocialista pártok erre élhetnének azzal a kényszerítő módszerrel — amit Hodza mars kétizben alkalmazott a saját pártja érdekében —, hogy tudniillik minisztereiket lemondatnák és így kényszerítenek rá az uj kormányeínököt és a 8 többi kormánypártokat, hogy uj alapokon, egész elölről kezdjék a kormány ösz- szetételére vonatkozó tárgyalásokat, s ezek keretén belül aztán reményteljesebben kiséreíhetnék meg az általuk kívánt íárcaelosztást. De az adott hangulat mellett a szocialista pártok aligha kockáztatják ezt az ultima ratiót, mert ez kétélű fegyver s esetleg visszafelé sülhetne el számukra, mert az agrárpárti miniszterelnökjelölt minden nehézség nélkül behozhatná az uj többségbe a cseh nemzeti egyesülés pártját és ezzel megerősíthetné a koalícióban a polgári pártok hatalmi helyzetét anélkül, hogy az uj párt számára a föltételek diktálásában a szocialisták kezdeményező szerepet kaphatnának. Ezért valószínű az, hogy a tárcák pártok szerinti mai elosztása vagy egészen fönnmarad, vagy csak egészen jelentéktelen cserékből fog állani. De még valószínűbb, hogy csak a pártok maguk cserélik ki a kezükön lévő tárcák élén álló exponenseiket. így sok szó esik most arról, hogy Dérer csehszlovák szociáldemokrata miniszter távozik s helyét Markovié veszi át. Ezt természetesen kapcsolatba hozzák a legújabb konfliktussal, amelybe Dérer a szlovák néppárttal keveredett bele. „Lovaglás ügyek** A kormánytöbbség első munkája ezek szerint a lovaglás ügyek'-rendezésével fog kezdődni. Elsősorban kimagyarázkodásra vár a Beran és Markovié közti konfliktus, — mert hiszen Beran Markoviéot, a szociáldemokratapárt miniszterjelöltjét kinosan aposztrofálta, amikor azt mondta róla, hogy nem lehet hőstettnek nevezni a Henleinnel szemben tanúsított eljárását. A másik nehéz ügy Dérer miniszter tömeges pőre a szlovák néppárt törvényhozóival. Ez nem a koalició belső ügye, de nehezen hihető, hogy Dérer elsietett viselkedésével az egész koalició azonosítsa magát. A harmadik lovagias ügy a cseh nemzeti sajtó támadása Hodza miniszterelnök ellen. A legsúlyosabb ügy azonban a cseh néppárti sajtó riadója volt, amelyben az agrárpártot diktatúrára való töréssel, hitlerizmussal s ehez hasonló dolgokkal vádolta meg. Ez összecsapások kedvezőtlen lélektani hatásainak eltakarítása nem kis időbe Is energiába fog kerülni. „Hóman és Dérer“ Ha már a Dérer-ügyröl szólunk, lehetetlen meg nem emlékezni a „Sl’ovák" mai vezércikkéről, amely a következő címet viseli: ,,Hóman és Dérer". A vezércikk elmondja, hogy december 1-én emlékezetes jelenet játszódott le a magyar parlamentiben. Egy ellenzéki képviselő megtámadta Hóman vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy ő a felelős az egyetemen és a Turul- szövetségben lezajlott kilengésekért. A miniszter kijelentette, hogy ő csak azért felelős, hogy az egyetemen rend és nyugalom legyen, de ő soha nem volt a Turul patrónusa. A miniszter az üres padsorokba ment s Eckhardt képviselővel, aki a vádat emelte ellene, hosszabb ideig vitázott, majd egyszerre fölindultán fölkelt és hangosan elkiáltotta: „Ezt kikérem magamnak!" Ez volt minden — folytatja a Slo- vák dkkirója, — amit a magyar képviselőház a miniszternek Eckhardt képviselővel lefolyt szóvitájából megtudott. De ez elegendő volt arra — Írja a Slovák— hogy a képviselőház ülését megszakítsák és hogy a képviselők a minisztert ilyen kifejezésekkel halmozzák el: „Hol vagyunk, a korcsmában?" „Miféle hang ez egy minisztertől?" „Szégyen, hogy ilyesmi megtörténhetik!" „Kikérjük magunknak!" „Botrány, Botrány". Csak futtában soroljuk ezt föl, mert a magyar képviselőház izgalma olyan nagy volt, hogy a lapok négy első oldalon közöltek róla tudósítást s a kultuszminiszter kénytelen volt nyomban a szónoki emelvényre menni és nyilvánosan megkövetni a képviselőházat magaviseletéért. A miniszter kijelentette: „Bocsánatot kérek a tisztelt képviselők áztál előbbi kijelentésemért, de a párbeszéd alatt olyan sértéssel illettek meg, hogy vissza kellett utasítanom az ellenem irányuló támadást.” Sőt a miniszter még tovább ment. Mint gavallér és olyan ember, aki tudatában van annak, hogy az állam minisztere milyen felelősséggel tartozik viselkedéséért, fölkereste Darányi miniszterelnököt és fölajánlotta lemondását. A másik oldal javára kell Imi a gavallér os magatartást, hogy nem kívánta a miniszter fejét és az incidens békésen végződött. Ez történi 1937. december Telsején — írja a „Slovák” vezémkkirőja.' Hogy a cikkben tovább mit irt, azt nem tudjuk, mert a cenzor a vezércikk második felét elkobozta. Hurutos sárgaság fellépésénél1 az igen enyhe hatású természetes „Ferenc József** keserüviz lehetőleg mindennap reggel felkeléskor és. este lefekvés előtt fél-fél pohárnyi mennyiségben használandó. Kér-i dezze meg orvosát. ss Esetek, prakszisomból Irta: Onody Zoltán Pihenni jött falura. Sokat, fürdeni, napon, lenni, frissen fejt, habzó, meleg tejet inni. El akarta felejteni az Írógép idegesítő kattogását, főnöke diktálásait, az — „Írja, kisasszony!” „keresse ki a negyvenlhatos aktát, kisasszony!”, „másolja le, kisasszony!” — parancsokat. Sokat is fürdött. Megürült, hirtelen rossziuil lett. Háziasszonya, a jólelkti, töpörödött Erzsi néni, — akinek sehogysem ment a fejébe, hogy ez a városi kisasszony még viz helyett is tejet akar, meg mind olyan ételeket, amiket, a szegény ember eszik; igaz, szépen fizet érte, — ajánlkozott, hogy ő majd elhívja a fiatal „doktor urat” a kisasszonyhoz. El is jött értem. Elsőéves orvostanihallgató voltam akkor, de a jó falusiaknak már a karácsonyi vakációban „doktor ur”. Elmentem. Az eset, rendkívül érdekes volt és kézenfekvő. Szőke haj, láztól kissé pirosra szinezödőtt arc, csodálkozó, nagy kék szemek. A gyermek néz ilyen csalódott csodálkozással, amikoT megtudja, hogy a karácsonyfát, anyuka csinálja. Én is elcsodálkoztam. Minden orvosi kérdezőeküdés, faggatás, lázmérés, pulzusszámlálás nélkül megái lapítottam, hogy szép, veszedelmesen szép leány az én első páciensem. Nem tévedtem. Az első pillantásra megállapított diagnózisom helyes volt. a másikat az orvos állapította meg: angina tonsillaris.- Jól lesz, ha vigyáz, — intett, az orvos, — kedves kollégám! Kihúztam magam erre a .megszólításra. Egy orvos „kollégámnak” szélit, egy orvos, akit saját autója vár a ház előtt! — Ragályos? — kérdeztem, hangomban nem kevés ijedtséggel, —- Kom úgy gondoltam, — mondta mosolyogva és megfenyegetett. Közét fogott, elment. Mindennapos vendég lettem Ágnesnél. Fiatal, egészséges szervezete egy-kettőre legyőzte a bajt. Sokat beszélgettünk. Fiatalok voltunk ... És én szomorú voltam. — Tudja, — mondta egyezer, — maga nagyon különös fiú. Az az érzésem, valamikor erősem megégette a kezét. Nem feleltem. — Fáj még? — Faggatott tovább. Még fájt, de nem mondtam. Nem nézett rám. egyenletes korty olással itta a meleg, fehér, még habzó tejet. Megitta. S mikor elemelte szájától a kis csnnp- rocskát, a felső ajkán bajuszka-nyomot hagyott a tej habja. Nem törölte le. Bolondos gondolatom támadt, ránéztem. Megértette. Különös ize volt, a szájának, * Szembe jött . velem, imbolygó léptei már mesz- sziről ‘elárulták, aligha józan. Nagy hangon köszöntött. —- Aggyon leien, doktor ur! Elhiszi a doktor ur, el tereik nekem hinni, hogy csak két jó- dolog van a világon ... A p áj inka meg az asszony. — Elhiszem, hogyne hinném, — feleltem, csakhogy hamarább megszabadulhassak. Nem ment ez olyan könnyén — Egy baj van. Égy... De az oszt igen nagy... — Az a baj, hogy a kettő valahogy nemigen tűri meg egymást. Különösen az asszony a pálinkát. Egyátajjában nem szíveli, ki nem állhattya. Ráhagytam. Alig télt el egy óra. Éppen ozeonnáztam. Egy gyerek rohan fel és akadozó hangon hadarja: — Tessen csak doktor ur átsietni, mivelhogy Csukás bácsi meg akar halni. Rohantam. Valóban mozdulatlanul feküdt, a szomszédasszonyok már mind ott voltak, egyik ezt ajánlott, a másik azt, tán ecettel kéne dörzsölni. Nem. A sóeborszesz, az jobb. Feketekávét kell beletőteni, vagy rumot. Mialatt vizsgáltam, nem jajveezékeltek. Csend volt. A riadt szemek kérdező türelmetlenséggel tapadtak rám. A szív nem működött, Megállóit. Valóban halott volt. Azon gondolkodtam, mit és hogyan fogom mondani. — Nyugodjanak meg, Isten akarata.,. — Nem, az nem lehet, — szakitott félbe a felesége. Biztosan csak elájult. Hiszen máskor is ivott mán... Jaj. teremtő egy Istenem, mi lesz velem? De egyedül hagytál János... Jaijj, mégis csak meg kéne próbálni. Tőccsetek csak belé ab- bul a/, rumlbul, uí. Ott van a komóton ... Félreálltam, szánakozó sajnálkozással néztem a felesleges próbálkozást. A szájszélen lassan, egyenletesen folyt vissza, a, rum, mintha vórezne. Szegény Csukás bácsi. Nő ... Alkohol ... Mind a kettő lehet halálos méreg. Vájjon melyik veszélyesebb? Csukás bácsi nem felelt. Halott volt, az alkohol ölte meg... * Fiatal orvosok, orvostanhallgatók életében van egy időszak, amikor hidegvérben, részvétleu nyugodtságban igyekeznek egymást túllicitálni. Kacagva tárgyalnak, szinte tüntetőleg álldogálnak a kórház folyosóin, a kórtermek ajtói előtt figyelemre sem méltatva a betegeket. A beteg érdekes eset csupán, ha meghal: hiuUa, csak természetes, hogy elszállítják a kórbonctanira, ahol a fehér márványasztalon beigazolást nyer — a diagnózis. Sokszor tévednek. Még a professzor ur is. Ez mind érdekes eset. Más hangon beszél a orvostanhallgató, ha egyedül van, különösen ha beteg. Nem szeret érdekes eset lenni. A beteg orvos betegebb, mint száz más, mert tudja, hogy a legjelentéktelenebb baj is érdekes esetté vállhatiik. Igen, ez igy van. Tapasztaltam. Emlékszem, beteg voltam. Kórház ... Csend... Éjjel vol... Rettenetes ez a síiket némaság körülöttem. Mintha a csend is mozdulatlan tömeggé fagyott volna. Az ajtó felett kék fényű éjjeli lámpa küszködött a fekete sötétséggel. Csend... Valami átkong ezen a kínos némaságon. Egy ... Kettő ... Három ... (A kórház órája)... Négy ... öt... Megint csend. Aztán mozgolódás, lépések zaja, kínos nyögés, a mellettem levő üres ágyra tekintettem. Valakit hoznak. Tizennyolc-tizenkilenc éves fiatalember. Nem is élet az már, ami benne volt, csak amolyan álldogál ás az élet-halál küszöbön. Orvosok jöttek. Megvizsgálták. Injekció..* Semmi hatás. — Adrenalint, in feraka rd i álisan — hallottam a főorvos vezényszavát. Vártak. Megmozdult, — No engedjetek meghalni! — Az ápolónő párnáját igazítja. A pulzusmérő orvos arcán látom, baj van. A beteg hangja erősebbé csuklik, tisztán hallani: — Anyám, doktor ur, én... még... pezsgőt sem ittam! Az adrenalin sem használt, A beteg arcáról eltűnt a halálkin. Beletörődött, Megadta magát. Egy utolsó csuklás. Meghalt. Ordított a csend. A tekintetekben rémület iszonyodott. Az orvosok megvertem tétlenül álltaik. Az ápolónő letakarta az arcát. Az orvosok beszélgetve indulnak kifelé. . Elküldik a kórbonctani ? Az élet csak egy pohár pezsgővel maradt neki adós— nem volt érdekes eset. Igazi élménye lesz jól megkönnyebbülni annak, aki e! van dugulva és megiszik reggel fél pohár millió éves Igmándit.
