Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)
1937-12-17 / 287. (4433.) szám
1937 december 17, péntek. 3* Bf P * m ^^^jftMflÉBHBBBl > WPPUBtefiBSk-. - .....'íWIBfe **nrnfflfli^MWÍ BéÍWm ■J . Turchányi szenátor beszéde a szenátusi vitában: •Mijfi „Jobb külpolitika mellett fölöslegesek volnának a nagy katonai kiadások” „Ünnepélyes konninydeklarádó, hagy az alkotminylevélben megírt kötelességeket be fogják tartani” - fi nemzetvédelmi törvény végrehajtásának különlegességeiből PRÁGA. — A szenátus költségvetési vitájában szerdán este dr. Turchányi Imre szenátor nagyszabású beszédben bírálta a kormány kisebbségi politikáját. Beszéde elején megállapította, hogy a költségvetés a magyar kisebbség szempontjából nem jelent haladást. Elhangzottak ugyan ígéretek, de azokat eddig nem követték tények. Nem szüntették meg azokat a sérelmeket sem — úgymond, *— amelyeknek megszüntetésére az a bizonyos tollvonás is elég lett volna. A február 18-iki nyilatkozat — Jellemző — folytatta szószerint a szenátor, — hogy itt külön ünnepélyes kormány deklarációt tartanak szükségesnek arra, hogy az alkotmányi eveiben megirt jogo- gokat, illetve kötelességeket a kisebbségekkel szemben be fogják tartani. —. Képzelhető, hogy ha maga a kormány ismeri be — mint azt a február 18-i nyilatkozat igazolja — azt, hogy az állam alapját képező aikotmánytörvény rendelkezéseit eddig nem teljes egészében tartotta meg és valósította meg, hogy akkor az alsóbb hatóságok a törvényeket milyen mértékben tartják be a nemzeti kisebbségekkel szemben. Egy kisebbségi diszpariiís — Meg kell szüntetni mindenekelőtt a kisebbségek közti diszparitást és meg kell adni a magyar kisebbségnek azokat a jogokat, amelyeket a német kisebbség már évek óta élvez. Nem lehetséges az. hogy például az iskolai téren a német kisebbségekkel szemben egzakt megvan határozva, hogy 40 gyermek jelentkezése esetén iskola • felállítása követelhető, addig a magyar kisebbséggel szemben a 189/1919. számú törvénynek Szlo- venszkón és Kárpátalján eddig életbe nem léptetése folytán a hatóságok a jogalapot bizonytalannak állítják. A régi magyar törvény még ennél is liberálisabb volt, mert az már 30 gyermeknek adott iskolát, a mi nézetünk szerint Szlovenszkón és Kárpátalján ma is ez a törvény irányadó, a hatóságok azonban vonakodnak ezt elismerni. 15 ezer magyar éllásigényíő -15 ezer munkanélküli — Nem állhatunk el pedig attól a jogos' követelésünktől, hogy a jövőben ez pontosan kimutatást nyerjen és kimutatást nyerjen az állami igazgatás minden ágazatában az is, hogy ott hány magyar tisztviselő és alkalmazott nyert elhelyezést. *— A nemzeti kisebbség arányszámának megfelelő részeltetés az állásokban nemcsak. nagy közjogi sérelme a magyar kisebbségeknek, hanem ez egyszersmind a munkanélküliség aránytalanságával összefüggő kérdés. A magyarok intellektüelljei ugyanis, akik nem nyernek képzettségüknek megfelelő alkalmaztatást, kénytelenek alantasabb színvonalú elhelyezkedést szerezni maguknak és igy kiszorítják és munkanélkülivé teszik az erre megfelelő munkaerőket. így végeredményben, minthogy a magyar kisebbségnek 15 ezer közalkalmazotti állásra való jogos igénye van kisemmizve, a magyar kisebbségnek 15 ezer munka- nélkülivel többje van. Ha ehhez még az állampolgársági kérdés elintézetlenségéből származó szintén nagyszámú munkanélkülit hozzászámítjuk, úgy egyenesen elképesztő eredményt kapunk. Az aránytalanság megszüntetése — A magyar kisebbség aránylagos alkalmaztatásának a kívánságával szemben a felelős kormánytényezők azt a kifogást hozzák fel, hogy nem lehet egyszerre ilyen tömeg magyart alkalmazni, különösen magasabb állásokban. —- Ez a kifogás azonban nem állja meg a helyét, mert hiszen kezdettől fogva kellett volna megfelelő számú magyart alkalmazni és akkor nem volna ma ez az aránytalanság, másrészt meg, ha nem fognaK egyszerre nagyszámú magyart elhelyezni a közszolgálatban, akkor az aránytalanság kiküszöbölése sohasem várható. Szlovenszkó és Kárpátalja utjai —• A költségvetés abban a tekintetben is aránytalanságot mutat, hogy Szloven- szkót és Kárpátalját nem részesíti megfelelő összegekben. Útjainak még a jogi helyzetet sem nyert a köztársaság húszéves fennállása alatt megfelelő rendezést. Annál kevésbbé kerültek a mai forgalmi viszonyoknak megfelelő állapotba, össze kell hasonlítani az utsürüségi viszonyokat a történelmi országokban Szlovenszkó'hoz és Kárpátaljához viszonyítva és akkor nyomban szembeötlő az óriási aránytalanság. Van ugyan néhány kirakatba szánt állami ut, azonban azoknak is csak rövidebb szakaszai jók és aztán azok., is úgyszólván járhatatlanok, a mellékuthálózat. amely az egyes községeket ezekbe a főútvonalakba bekötni volna hivatott, egyenesen borzalmas. A hadügyi kiadások és a külpolitika — A rettenetes hadügyi kiadások a külügyi politikának helytelen irányvezetéséből és minden elaszticitást mellőző merevségéből' származnak. Az olyan külügyi politika, amely távolfekvő szövetségesekre támaszkodik és a szomszédokat elhanyagolja, csak ide vezethet. — Az újabb időben ugyan úgyszólván az utolsó órában mutatkozik már némi javulási hajlandóság, amire ugyan elmondhatjuk a latin kifejezéssel, hogy „debuisset pridem". Azonban még ma sem látható ezen a téren sem valami lényegesebb haladás, pedig ha a szándék komoly, akkor szinte lázas tevékenységnek kellene itt uralkodnia. Ha ezek a mulasztások nem történtek meg. akkor az egész rettenetes hadügyi megterhelésre nem volna szükség. Megjósolhatjuk, hogy a lakosság ezt az iszonyú adómegterhelést nem fogja bírni elviselni és ez nemcsak a vállalkozási kedvet fogja megint hosszú évekre teljesen agyoncsapni, hanem tönkre fogja tenni az adóalanyok ezreit és az eredmény megint csak az lesz. hogy deputációs eljárással fog kelleni az adózók tömegeit kiszabadítani a rájuk rótt toronymagas adószámoszlopok alól. Annál is inkább szükséges a külügyi irányzat gyökeres megváltoztatása, mert a hadügyi kiadásoknak az a természetük, hogy a rajtuk beszerzett hadianyagok igen gyorsan elvesztik eredményes használható- sági értéküket és igen gyorsan újabb talál mányok alkalmazása válik szükségessé. Kilencszáz kémkedési pör Szlovenszkón — Hogy ez a rémes arányú ifegyverkezés úgy a külföldön, mint a belföldön milyen hangulatot teremt, arról, úgy hiszem, fölösleges sokat beszélni. De nem hagyhatom szó nélkül ennek néhány kinövését. Az igazságügyminiszter ur megemlítette, hogy Szlovenszkón 900 kémkedési por van folyamatban. Ez olyan nagy szám, hogy kételkedni kell ezek nagy részének a tényleges alaposságában és el kell fogadni a közhiedelmet, hogy ezekben az ügyekben úgy a nyomozó hatóságok, mint az ítélkező bíróságok nem azt keresik, hogy az illető cselekménye tényleg kárára volt-e a köztársaság biztonságának, hanem art, hogy egyáltalán lehetett volna-e esetleg kár hasonló cselekedetekből. A következmény valóságos pánik- hangulat. Kirívó esetek az államvédelmi törvény gyakorlati alkalmazóiéban — Felelősségem teljes tudatában felsorolok itt néhány kirívóbb esetet. Az erdő ki termelési engedélyt az erdészeti hatóságtól olyképpen kell kérni, hogy a tulajdonos katonai térképet vásárol és abba belerajzolja azt a területet, ahol az erdő kiirtását kívánja. Az ilyen térképet az egyik tulajdonos beterjesztette az erdészeti hatósághoz és annak referense kiszállott a határvidéken fekvő helyszínre, hogy a tényállást hivatalosan megállapítsa a térkép segélyével. Amikor a tulajdonossal együtt a helyszínét bejárták, járőr jött arra, amely úgy a hatósági referenst, mint a tulajdonost letartóztatta és csak hosszas utánjárás és igazoltatás után sikerült szabadonbocsátásukat elérni. Egy másik esetben szintén a határvidéken egy földműves ingatlanából katonai célokra kisajátítottak egy darabot. Amikor a kisajátítást és annak területét közölték vele, az egyszerű földművest otthon kételyek fogták el, hogy a kijelölt terület nem nagyobb-e, mint amennyinek a katona urak állították. Elment a községházára, felkérte a kisbirót és a községi elöljáróság hiteles földmérő láncával kimentek utánamérni és ellenőrizni a terület nagyságát. A járőr őket is elfogta és egész hosszú ideig tartott, amíg a letartóztatást megszüntették. Egy harmadik eset. szintén a határvidéken. Egy bércsépléssel foglalkozó gépésznek szombati napon elszámolást kellett nyújtania a géptulajdonosnak és, amikor az országúton gyalog odafelé tartott, közben az árokpartra leülve még egyszer utána akart számolni jegyzetkönyvében ‘ az elszámolás helyességének. Mi sem természetesebb, mint hogy a járőr ezt is elfogta és a munkához szokott nehéz kéz által rótt számoszlopokat hadászati felülvizsgálás tárgyává tét- ' ték, meg, hogy nem jelentenek-e valamely titkos értelmet. Amig ezt kisütötték, a szegény masinisztának persze ülnie kellett. Ide tartozik a fényképezés eltiltásának a gyakorlata is. Hogy ez mennyi vekszációhoz vezetett, annak csak a jó Isten a megmondhatója. Az érsekulvári állomás állapota — A vasúti hálózat sűrűsége aránytalan nuí csekélyebb a keleti országrészekben, mint kellene. Különösen Délszlovenszkón rettenetesen elhanyagoltak az állapotok. Az érsekujvári állomás a mai forgalmi viszonyoknak és az utazó közönség nagy számának egyáltalában nem felel meg és csak Isten csodája, hogy ott tömeges szén rencsétlenség és közönség-gázolás nem történik. Ugyancsak nemrégiben gázolta el a vonaf magát a szolgálatot tevő forgalmi tisztet. Hogy a közönségnek hering módjára szorongva kell többnyire a szabad ég alatt, de a legjobb esetben a nyitott perronon a vonatokra várakoznia és hogy a vasút a ki* járat fölé még csak egy kátránypapirosfe- delet sem reszkiroz, azt ugylátszik az igaz-, gatóság természetesnek és európainak tart-' ja. Érsekújvárról, Délszlovenszkó legna*- gyobb városából, ahonnan, több mint egy* millió lakosság helyi utazási forgalma bonyolódik le, több személyvonat csak átszállással közlekedik Pozsonyba. Néhány zólyomi vonatot ismét úgy járatnak, hogy Érsekújvárt tízperces időnyereség miatt elkerülik, holott ezt a zólyomi közönség többsége, nem is kívánja. A polgári iskolák és a vallás- erkölcsi nevelés — Mindmáig figyelmen kívül hagyják szlo* venszkóí viszonylatban azt, hogy az ottani lakosságnak úgyszólván száz százaléka egyházi vallásos oktatást kíván és ennek megfelelően a népiskoláknak igen nagy százaléka ott még ma is egyházi-felekezeti iskola. Az iskolai kormányzat az isteni törvények tisztelete és a vallásos szellem helyett az úgynevezett laikus morált akarja a gyermekek leikébe oltani. Az ilyen kísérletek csak ismételt általános és nagy felháborodásokat váltanak ki. — A legutóbb a körzeti polgári iskolákról szóló törvény gyakorlati végrehajtása adott ilyen alkalmat. Megalkotása után történtek olyan ígéretek az iskolaügyi minisztérium és a kormány részéről, különösen a katolikus püspöki karral szemben, hogy a törvény nem zárja ki az egyházi felekezeti iskoláknak körzetiekké való szervezését, azonban az alsóbb hatóságok ezt a törvénymagyarázatot nem akceptálják, hanem homlokegyenest ellenkező gyakorlatot követnek. Követelnünk kell, hogy vagy rendelettel kényszerítsék az alsóbb hatóságokat a törvény ilyen irányú alkalmazására, vagy pedig novellát kell a törvényhez alkotni. Nézetünk szerint az utóbbi a helyes és a célravezetőbb. A gabonamonopólium bírálata A szónok ezután élesen bírálta a gabonamonopóliumot, amely szerinte a gazdáknak többet árt, mint használ. Nem honorálja kellőképpen a minőségi termelést. A hektolitersuly és az üvegesség nem alkalmas kritérium a búza minőségének megállapítására, mert arra a lisztből készített tészta vizfölvételi képessége és nyujthatósága a megfelelő ismérv* Néhány évvel ezelőtt Nyugaton keresett volt a bánáti magyar búza, mert ez egyedül volt alkal-
