Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-05 / 278. (4424.) szám

1937 december 5, vasárnap.

1M«<OT-MA&ÍA&-HIKLaE!

7

Meg lehet-e volósitani a keresztény uniót?

Bangha Béla újabb cikke a Magyar Szemlében ■ „Az unió eszméjét egyetlen illetékes hozzászóló sem utasítja vissza"

A budapesti „Magyar Szemle'’ februári száma P. Bangha Bála S. J. nagy feltűnést keltő cikkét közölte: „Keresztény unió’’? címmel. Annakidején a hatalmas tanulmány széles körökben vert visszhangot. — Bangha februári cikkét s annak kedvező visszhangját annakidején a PHM érdemlegesen ismertette.— Most P. Bangha a „Magyar Szemle” legújabb, decemberi számában „Még egyszer: a keresztény unió” címmel a hozzászólásokkal foglalkozik s tovább fejti ki a maga álláspontját.

Megállapítja P. Bangha, hogy a cikknek sok- szerű visszhangja támadt. Voltak, akik félreértették, félremagyarázták, voltak olyanok, akik politikai kérdést láttak az egészben s nem tettek különbséget szövetkezés és unió, fegyverszünet vagy fegyverbarátság és újraegyesülés között. A komoly helyről érkezett hozzászólásokban viszont igen örvendetesnek mondja P. Bangha azt, hogy az unió eszméjét egyetlen illetékes hozzászóló sem utasította vissza. Elvben valamennyi elismerte az újraegyesülés kívánatos voltát. A protestáns testvérek nem látják még közvetlenül az egyesülés módját és lehetőségét, de érzik és elismerik, hogy alapjában egymás mellett és egymás között lenne a helyük. „Már ez is eredmény, ■— mondja Bangha Béla, — bár igaz, hogy a gyakorlatban másról aligha lehet még szó, mint a békésebb atmoszféra megteremtéséről és arról, hogy mindkét fél őszinte jóakarattal bánjék a másikkal és igyekezzék őt erről a jóakaratról és jóhiszeműségéről meggyőzni". Ez még nem unió, de lépés az unió felé s minden esetre több már, mint a pohárköszöntői stílusú felhívás a felekezeti békére".

Az akadályok

Sorra veszi P. Bangha a hozzászólók által felvetett akadályokat s megállapítja, hogy az akadályokat és nehézségeket illetőleg sem volt lényeges eltérés az ő tanulmánya és a hozzászólások között. Kiemeli Victor János hozzászólásából, hogy „az unió mélyebb akadálya az, hogy az unióval a protestánsok részén ugyanolyan természetű dogmatikai sziklafalba ütközünk, mint katolikus részen". P, Bangha szerint

tiszteletreméltó és az unió szempontjából remény tkeltő álláspont az a tény, hogy nemcsak a tradíció kegyelete, hanem a protestánsok álláspontjának mai „belső kötelező ereje*' képezi a nehézséget, mert unióról csak ott lehet szó, ahol a vallási igazságot minden fölé helyezik.

Bármilyen helyesnek és magátólértetődőnek is tartja ezt az elvet P. Bangha, felhívja a figyelmet egy disztinkcióra. Igaz, hogy az egyezkedés közvetlen akadálya a dogmatikai igazság kultusza mindkét részen, azonban „ennek a dogmatikai igazságnak megállapításában lényegesen közre- játszhatik az érzelmi szempont. Nemcsak szenvedélyeink, hanem igazságaink is sokszor zavaró és illetéktelen mozzanatok hatása alatt alakulnak... .Tévedéseink legnagyobb része onnan ered, hogy következtetéseinkbe és Ítéleteinkbe vajmi gyakran belekontárkodik vagy az elsietés, yagy a hajlamok öntudatlan, észrevétlen, ellenőrizhetetlen játéka ,.. Azt tartjuk igaznak, amit szeretünk és amit igaznak tartani megszoktunk; amiről nagyon kívánjuk, hogy igaz legyen. „Dér Wunsch ist dér Vater des Gedankens" és minél erősebben vonzódunk valamely tételhez, annál simábban és észrevétlenebbül siklik rá az okfejtésünk is". Ez olyan igazság, — mondja P. Bangha, — amelyet minduntalan szemléletesen állít elénk az élet. Emberi gyöngénk végzetesen belejátszik állásfoglalásunkba.

Rámutat P. Bangha arra, hogy az érzelmi ellentétek az adott esetben nem múltak el. Az unió szempontjából tehát ezen a téren fontos volna, az ut a megoldás felé valószínűleg az lehetne, hogy olyan közhangulatot kell lassanként teremteni, mely az érzelmi mozzanatok tultengését lecsökkenti a helyes és jogos mértékre.

„Valami nagy, egészséges lehiggadásnak, nem a kérdés lekicsinylésének, hanem inkább az igazság abszolút fölényé iránt való abszolút hódolatnak kellene ezekben a kérdésekben és vitákban a vezérmotivununá emelkednie. Protestáns téren: annak az őszinte elhatározásnak, hogy revideáljuk az elszakadás tényét és okait, katolikus' részen: hogy revideáljuk az el- szakadtakkal való vitatkozás módszereit; mindkét félen pedig: hogy az eszmecsere sohase menjen -túl a legszigorúbb tárgyi és igazolható sorompókon és sohase fölényes és türelmetlen le- bunkózás legyen a cél, hanem az összesiró testvéri érzés és az akadályok lebontásán őszintén dolgozó jóakarat." Ezeknek az érzelmi ellentéteknek lecsökkentésére és az igazság megközelítésére — mondja Bangha Béla, — jelentős segítségünkre lehet az a megfontolás Is, hogy

az emberek a vita hevében sokszor más szavakkal ugyan, de alapjában ugyanazt védik mind a két félen.

Ez bár paradoxonnak látszik — mondja P. Bangha — az ellentétek áthidalására, ahol a dogmatikai ellentétek áthidalhatatlanok, de mégsem az. Nem afról .van szó, nem azt állítjuk ezI

sem lemondani arról, hogy a félreértéseket fokozatosan tisztázzuk.

Mi a teendő?

Hivatkozik itt P. Bangha a szentek tiszteletében megnyilatkozó ellentétes felfogásra s arra, hogy a nyugodt meggondolás hová vezethet. Tanulságos e tekintetben az idei Szent István-ünnep, amelyet tudvalevőleg először ültek meg vallásos megemlékezéssel Magyarországon a protestánsok is. Bár mint P. Bangha megállapítja, Ravasz László magyarázata nem merítette ki a katolikus cultus duliae fogalmát, de nagy lépés volt a megértés és a félreértések tisztáhitujitás a maga egész temperamentumos erejével főleg a pápaságnak feszült ellene s ennek emléke ma is annyira elevenen él az elcsatolt felekezetekben, hogy sok protestánsnak még a pápák emberi és keresztényi nagysága előtt is nehezére esik meghajolnia." De mindjárt hozzá is fűzi P. Bangha, hogy tisztán tárgyi, dogmatikai alapon a katolikusok szerint igy sem volna lehetetlen a megegyezés. Majd igy folytatja:

„A katolikusok szintén a léleknek Istenhez kapcsozása felé. Számos példát idéz még ezután P. Bangha annak bizonyítására, hogy igen sok dogmatikai ellentét, talán a legtöbb, bármily súlyos magában véve és bármily áthághatatlan, abban a formulázásában, amelyet a viták során kapott, jórészt egyszerű félreértésként volna feloldható, ha mindkét oldal arra törekednék, hogy a másik fél állításában kétségtelenül meglevő igaz magot kiemelje s elismerje s aztán megvizsgálja, mi az, ami a maga formulázásában a másik félt túlságosan sérti, vagy izgatja.

Az egész polemikus teológiát ide kellene iktatni — mondja Bangha —, de ehelyett itt csak a központi kérdésre tér ki. Mi az, amiben a katolicizmus és protestantizmus legmélyebb dogmatikai ellentéte rejlik. Victor János hozzászólásából idézi ezt, amely szerint „a kereszténységnek két szembenálló felfogása feszül itt egymásnak és semmiféle kompromisszum középpontjába ezek össze nem tolhatok. Az egyik felfogás szerint a kereszténységhez elejétől fogva lényegszerü- leg hozzátartozott egy istenileg autorizált evilági intézményes szervezet is, a másik felfogás szerint a kereszténység evilági életben nincs biztosítva egyéb által, mint az által az isteni norma által, amely az eredeteiben nyilvánult meg.“ t \ \

„Kétségtelen tmondja P. Bangha ■—, hogy itt mutatkozik a legmélyebb szakadék. Nemcsak dogmatikai, hanem főleg történeti és érzelmi alapon is. A

lódását tekintik a vallás velejének, végső lényegének. ; ■ ;

Az egyháztekintélyi és hiearchikus elvben csak pedagógia és lelkipásztori keretet, vezetést és irányítást látnak, amely mellett a lelkűknek Istenbe kapcsolódó lendületét és szabadságát legkevésbé sem érzik megzavartnak vagy akadályozottnak. Még akkor sem, ha ez a pedagógiai és lelkipásztori vezetés tekintéllyel, kötelező erővel és kormányzati fennhatósággal van ellátva, sőt, ha esetenként hibákat követ is el. Az az érzésünk, hogy a protestantizmus gyakorlata e téren sem áll egészen távol a katolikus gyakorlattól."

„Ha ezen a téren mennénk tovább, a legfőbb akadály lényegesen veszítene mai áthidalhatatlanságából. Katolikus részen — mondja P. Bangha — sohasem lesz és ma sincsen vita, hogy a középponti egyházi tekintély is csak eszköz és nem cél; csak keret és szükséges védőintézkedés az emberi önkény, szétesés, megtévelyedés és ellanyhulás ezer veszedelmével szemben, nem a vallás lényege. Emberek bevonása a krisztusi műbe, mert erre szükség, isteni rendelés van, de amellyel szükségképpen és sajnálatosan együtt jár az emberi tökéletlenség és gyarlóság is, mint ahogy az apostolok sem voltak tökéletesek; de egyúttal biztosítva van általa az egység nagy elve és az eleven őrködés a krisztusi hagyatékon, mint ahogy Krisztus az apostolokat is ilyen biztosokul rendelte az ő müvének őrzésére és továbbszármaztatására." . | |

Mekkora érték és erőnövekedés lenne...

IGYUNK KASSAI SÖRT!

12"PRIMUS 16° Sct FLÓRIAN

GYART3A:

BAUERNEBL ÉS FIA RT. KOÜICE

nak, sem a helyzet nehézségei elmosásának nincsenek szánva, csak annak, hogy rámutassunk arra, körülbelül milyen utakon remélhető, hogy a mindkét oldalon megnyilatkozó jóakarat mellett a feszültség a jövőben lassankint talán mégis enyhülni fog s az egymásratalálásnak ma még csak ködös távolban fel-fel tünedező álma egyszer valóra válik az utolsővacsorai könyörgés értelmében.

Mekkora érték- és erőnövekedés lenne a közös egyházra nézve, ha abban a keresztény eszmények megvalósításán mindazok a kiváló erők együtt dolgoznának, amelyek ma gyakran egymással szemben őrlődnek fel s ha mindaz az energia, elmeél, lendület és szívósság, amely ma testvérharcban, szenvedélyes mellébeszélésben vagy legalább is idegenkedő egy- mást-kerülésben meddősiti kölcsönösen egymást, az egységes krisztusi cél érdekében érvényesülne!"

A kisebbségek és az áliamvédeSem

Krofta rádióelőadása

PRÁGA. — Krofta külügyminiszter tegnap „Az államvédelem politikai előkészítése” címen rádióelőadást tartott. A miniszter kifejtette, hogy a hadseregen kívül a bel- és külpolitika is oly tényezők, melyeket az államvédelem szempontjából tekintetbe kell venni.

Csehszlovákiának az a föladata, hogy a nemzeti kisebbségeket megnyerje az állami gondolatnak, éspedig úgy, hogy ezek — amennyire ez csak lehetséges — nemcsak polgári kötelességtudásból, hanem belső meggyőződésből és az állam iránt érzett hűségből is készek legyenek az állam védelmére sietni. Ez kimondhatatlanul nehéz föladat, amelyet egy csapásra megoldani lehetetlen.

,,E kérdésnek fokozatos megoldása érdekében — folytatta a külügyminiszter — mindannyiunknak fáradoznunk kell. Mi a nemzeti kisebbségekkel szemben fönnálló valamennyi kötelezettségünket pontosan be akarjuk tartani és gondosan el akarjuk kerülni mindazt, amit a kisebbségek joggal tekinthetnek megalázásnak vagy igazságtalanságnak., Készek vagyunk a kisebbségeknek biztosítani azt a pozíciót, amely nekik kijár,

— természetesen csak addig, amig ezt ■magatartásukkal lehetetlenné nem teszik az állam alapjainak gyöngitésével és veszélyeztetésével. A kisebbségekkel való együttműködésre irányuló eltökélt akaratunkkal és azzal a törekvésünkkel, hogy igazi érdekeiket összhangba hozzuk, Isten segítségével s idővel el fogjuk érni, hogy ezeknek a kisebbségeknek ama hozzátartozói, akik eddig nem tudtak eléggé meghitt viszonyba kerülni államunkkal, annyira vonzódni fognak hozzá, hogy természetes kötelességüknek, sőt élet- szükségletüknek fogják tekinteni az állam védelmezését,”

Két és félmillió tagja van az osztrák hazafias frontnak

BÉCS. — Kedden Becsben a hazafias front vezetősége ülést tart. A konferencián Schusch- nigg szövetségi kancellár is beszédet mond. A Reichspost közlése szerint az osztrák hazafias frontnak most két és fél millió tagja van. Újév után szigorú revízió alá veszik a taglistákat és a politikai megbízhatóság szerint átszervezik a hazafias frontot

Változatlan marad a csehszlovákmagyar fizetési viszony

Megkönnyítik az átutalást — Az áruforgalmat csak lényegtelenül emelik fel

BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefon- jelentése.) Mint az Újság cimü lap jelenti, a magyar-csehszlovák kereskedelempolitikai tárgyalások, amelyek — mint ismeretes — két hét óta folynak Budapesten, előreláthatólag át fognak húzódni a hónap második felére is. A fizetési forgalom szabályozására vonatkozó tárgyalásokat azonban már befejezték. A fizetési forgalom szabályozása változatlan marad és csupán az átutalások egyszerűsítésére és meggyorsítására jött létre újabb megállapodás. Továbbra is fenntartják a fürdő- és turistaforgalomra vonatkozó külön egyezményeket és változatlan marad a felárrendszer is.

Az áruforgalomban lényeges változások nem várhatók, de számolni lehet azzal, hogy egyes kontingensek kereteinek felemelése következtében az áruforgalomnak 200 millió csehszlovák korona körül megállapított kerete 20—30 millió csehszlovák koronával emelkedni fog. Fenntarts ják a régi szerződés első csoportjában megállapított kompenzációs forgalmat is, amelyben a Dredoma és a Guttmann Testvérek faszénszálli-* tást folytathatnak magyar mezőgazdasági cik* k?k kivitele ellenében*

zel, hogy egyik félnek sincs igaza, de nem szabad a százados egymásmellé beszélés ellenére

I láthatja egészen igy. Hiszen ha ő is igy látná, az uniónak holnap meg kellene történnie. i

Az elmondottak sem polémiának, sem csalogatásA nagyjelentőségű tanulmányt a következőkkel végzi P. Bangha: „így látja e kérdéseket a katolikus ember. Természetes, hogy a protestáns nem mindig