Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-05 / 278. (4424.) szám

1937 december 5, vasárnap. kvd (Ző.) BUDAPEST. — Nincsen tagadni és nincsen szégyelni való azon a tényen, hogy Magyarország kissé elmaradt a szociá­lis törvényalkotás terén. A háború után, régi területének kéthannadrészét elvesztve, anya­gi javaiban a tönk szélére juttatva, erkölcsi integritásában megrendülve, a példátlan vér­áldozattól fizikai erejében is megtörtén, a forradalmak borzalmaiból alig fölocsudva, nem igen ért rá szociális alkotásokkal fog­lalkozni. Hiszen akkor, amikor elvetemült gondoskodik, hanem tevékenysége kiterjed az értelmiségi munkanélküliség egész terüle­tére, hogy azoknak, akik esetleg diplomával a zsebükben át akarnak térni a kereskede­lem, az ipar üzésére, vagy a mezőgazdaság­ban, vagy általában a gazdasági életben akarnak önálló életet élni, a hóna alá nyúlva, átvezesse őket a kezdet nehézségein. Sőt, az igénylőknek ez az utóbbi rétege az, amelyet a kölcsön folyósításánál elsőség illet meg. A kölcsönök megszavazása körül lehetőén mellőznek minden adminisztratív eljárást. A bürokráciának nem jut itt szerep. A kultusz­minisztériumban működő miniszteri biztos előzetes vizsgálata alapján minden kérvény a tanács elé kerül, amely végérvényesen ha­tároz a kölcsön engedelmezéséről. A tanács mellett tárcaközi bizottság működik, amely minden olyan javaslatot, ötletet megvitat, amely az alap működésének kiterjesztését, könnyítését és gyorsítását célozza. A tanács elnöke a Pénzintézeti Központ mindenkori elnöke. Az alap pénzét is ez az intézet ke­zeli és ez folyósítja a megszavazott kölcsönt, amely kétezertől tizenkétezer pengőig terjed. A kölcsön után két százalék kamatot fizet az kalandorok azzal a maszlaggal szédítették ezt az amúgy is ájultan a porban fekvő or­szágot, hogy „a szociális termelésből fakad a jólét”, akkor szakadt rá a legnagyobb szo­ciális nyomor és igazán nincsen csodálkozni való rajta, hogy a rossz álomból a még rosz- szabb valóra ébredt országnak más gondja voit, mint a szociális kérdések mindenáron való rendezése. Előbb újra kellett építeni az országot, meg kellett szervezni a megbolyga­tott társadalmat, hitet kellett önteni a hité­ben megingott milliós tömegbe, a törvény uralmát kellett helyreállítani az egész vona­lon, a reménység tüzéí kellett meggyujtani a reménytelenségnek abban a siralomvölgyé­ben, amely akkor Magyarországot jelentette. Ha szigorúan vesszük, úgy Magyarország eddigelé is igyekezett enyhíteni a szociális bajokon és főként az ifjúság helyzetén. Az öregségi és rokkantsági biztosítás, a mező- gazdasági munkások intézményes megsegí­tése és — ami az ifjúságot illeti — a külön­féle tanulmányi ösztöndíj, mind a szociális helyzet megjavítását szolgálja. De — sajnos — minden ilyen intézkedésnek határt szab az ország teherbiróképessége. A szociális problémák elő sorában áll az ifjúság elhelyezésének a kérdése. Nem spe­ciálisan magyar probléma ez. Minden or­szágnak — győzőnek és legyőzöttnek egy­aránt — súlyos gondot okoz a felnövő és feltörekvő fiatalság helyének a biztosítása a nap alatt. Az ifjúság a nemzet jövője és nem lehet közömbös, hogy — például — a ma­gyar ifjúság, amelyre ennek a nemzetnek a vezetése vár — melyik irányba tér le arról az útról, amelyen elődei jártak és amelyet — a tapasztalat és a kor jogán — eléje szabni nemcsak joguk, hanem egyenesen kötelessé­gük is. Persze, az idő nem áll meg és uj meg újabb koreszméket vet föl, amelyek éreztetik a maguk nemzetépitő vagy káros hatását. Hogy az ifjúság ezek közül az eszmék közül melyik mellé szegődik, melyiknek válik hir­detőjévé és hordozójává, az sok, — mond­hatnám — minden tekintetben attól függ, hogyan tudjuk biztosítani jövőjét, megélhe­tését és elhelyezkedését a nemzet nagy csa­ládjában. Mert nincsen rombolóbb, puszti- tóbb és a nemzet létében fenyegetőbb réteg a szellemi proletariátusnál. Ez az a társadal­mi csoport, amely a jelen kietlenségében és a jövő kilátástalanságában minden fölforga­tó törekvés motorjává válhatik, — ha ide­jében nem gondoskodunk róla, hogy sokesz­tendei tanulásának gyümölcsét a konstruktív társadalmi rend szolgálatába állíthassa. En­nél a pontnál jutottam el írásom tulajdonké- peni céljához. A magyarországi szociális törvényhozás­nak lehetnek fogyatékosságai, de az ifjúság nagy és fontos problémájának kimunkálása terén elvitathatatlan tőle a kezdeményezés dicsősége. Az „önállósitási Alap” életrehi- vásával Magyarország olyan példát muta­tott az ifjúság boldogulásának és jövőjének kiépítése terén, amely bizonyosan követésre fog találni mindenütt, ahol ez a gyötrő kér­dés fölmerül. A magyar kormány nem öt­letszerűen, hanem átfogó, rendszeres terv alapján nyúlt hozzá az állástalanság meg­szüntetéséhez és pedig olymódon, hogy két­millió penget adott olyan alap létesitésére, amely igen olcsó és méltányos föltételü köl­csön folyósítása révén lehetővé teszi az if­júságnak, hogy önálló egzisztenciát teremt­hessen magának. Gondoskodás történt arról is, hogy ha a kétmillió, amelyet beállítottak az állami költségvetésbe, elfogyna, a kor­mány, illetően a miniszterelnök, aki az alap fölött a főhatóságot képviseli, újabb összeg­gel siessen a nagy cél segítségére. Az alap, mint mondottuk, arra szolgál, hogy az isko­lából kikerült ifjúságnak lehetővé tegye az önálló élethivatásban való elhelyezkedést De ebben a tekintetben nem csak a főiskolái (egyetemet) végzett fiatal diplomásokról adós. A tanácsnak azonban jogában áll mél­tányos esetben egy-két évre kamatmentes­séget is adni. A kölcsönt tiz év alatt kell visszafizetni. Kölcsönért csak negj'venéves korukat el nem ért egyének folyamodhatnak, de a hadirokkantak, tűzharcosok és vitézek ezen a korhatáron túl is kérhetnek és kap­hatnak kölcsönt. Szükségtelen talán rámu­tatni arra, hogy a mai gazdasági viszonyok közepette mit jelent egy ilyen kölcsön az arra szoruló és magának jövőt építő fiatal ember számára? Manapság — tudvalévőén — bankkölcsönt még megfelelő fedezet mel­lett sem igen lehet szerezni és ha már nagy- nehezen és óriási protekcióval sikerült is egy ilyen kölcsönhöz jutni, tessék elképzelni azo­kat a súlyos föltételeket, amelyeket a sze­gény adósnak viselnie kell. Az „Önállósitási Alap” szerencsés órában született meg és népszerűségét, egyben azon­ban nélkülözhetetlenségét misem bizonyítja jobban, mint hogy négyhónapi működése alatt nyolcszáz kérvényező jelentkezett. Ezek közül háromszáz főiskolás és ötszáz az olyan folyamodó, aki középiskolai képe­sítéssel vagy diplomával a zsebében a gaz­dasági élet valamelyik ágában akar önálló hivatást betölteni. A folyamodók között ter­mészetesen van sok ügyvéd, orvos, gyógy­szerész, mérnök és kereskedő és ipari pá­lyára menő fiatalember. A tanács eddigelé ötven esetben adott kölcsönt és nyolcvan t>ragai-A\ao^arhirií.m> esetben utasította el a kérelmezőt azért, mert nem felelt meg a föltételeknek. A kölcsön folyósítása ugyanis erősen függ a kérvé­nyező egyéni megbízhatóságától és attól, vájjon rcális-e a terv, amelynek megvalósí­tására a kölcsönt kéri. Az embernek, amikor ennek az igazán ne­mes értelemben vett szociális gondoskodás­nak messzemenő célját vizsgálja, önkéntele­nül is János apostolnak a Jelenések könyvé­ben írott szavai jutnak az eszébe: „Vigyázz és erősítsd meg azokat, akik megmaradtak és akik haíandófélben vágynak.” Ennél szeb­ben az „Önállósitási Alap” célját és hivatá­sát igazán nem lehet jellemezni. Belfoos fegyverkezési hitelről tárgyal Varsóban A madagaszkári zsidó telepítés kérdése • A francia külügyminiszter Rydz-Smigiynél VARSÓ. — Delbos francia külügyminisz­ter lengyelországi tartózkodása második napján Beck külügyminiszter társaságában meglátogatta Rydz-Smigly marsallt. A had­sereg főparancsnokával a francia fegyver­kezési kölcsönről tárgyalt. Lengyel részről kifejezték megelégedésüket a francia szállí­tások minősége és gyors megérkezése fölött. Később Delbos Moscicki államelnököt láto­gatta meg. Politikai körökből származó jelentések sze­rint Delbos lengyelországi tartózkodása alatt tárgyalni fog a zsidó emigránsok kérdéséről is. E zsidó emigránsokat Madagaszkár szi­getére akarják telepíteni. Harmincezer zsidó család, összesen 120.000 személy akar öt-hat év alatt kivándorolni a francia gyarmatra. Francia részről a lengyel tervet elvileg el­fogadták már, de kikötötték, hogy a telepe­seket elég pénzzel látják el a madagaszkári farmok megvásárlására, nehogy a francia állam terhére essenek. Egy lengyel bizottság Madagaszkáron már tanulmányozta a tele­pítés lehetőségeit és rendkívül kedvező jelen­tést tett a varsói kormánynak. Hir szerint a zsidó emigrációt gazdag zsidó körök anyagi­lag támogatják. A napirend VARSÓ. — A Havas-ügynökség jelentése szerint Delbos francia külügyminiszter szombaton csaknem az egész délelőttöt a francia nagykövetségen töltötte el, ahol munkatársaival dolgozott. Tizenegy óra 30 perckor León Blum nagykövettel Skladkowslti tábornok lengyel miniszterelnököt látogatta meg. A húsz perces, rendkívül szívélyes eszmecsere után Delbos és Beck Rydz-Smigly marsallhoz utazott, akivel háromnegyed óra hosszat tanácskozott. Ezután az ismeretlen katona sirjának megkoszorúzása követ­kezett, majd az előkelő vendég a királyi palotába hajtatott a lengyel államfőhöz. Kányával is találkozik Delbos külügyminiszter? PARIS. —- Az Agence Rádió varsói jelen­tése szerint Delbos külügyminiszter környe­zetében azzal a tervvel foglalkoznak, hogy Delbos középeurópai útja során rövid időre Budapesten is megszakítja útját és ugyanúgy, Meghalt Szlávik Mátyás, az eperjesi evangélikus teológia voit dékánja BUDAPEST, — (Szerkesztőségünk telefon­jelentése.) Dr. Szlávik Mátyás, az eperjesi evan­gélikus teológia egykori dékánja, pénteken Rá- kosszentmihályon 77 éves korában meghalt. Az elhunyt egyike volt az evangélikus hittudo­mányi és teológiai irodalom legismertebb műve­lőinek. 1884-től 1919-ig az eperjesi főiskola ta­nára volt és kiváló működésével nagyban hozzá­Az orvosok izzadás ellen a 8UCHO IjIIV spec. gyógykrémet ajánlják Kapható drogériákban, gyógyszertárakban, vagy közvetlenül SUCHOLIN-nál, Trencsénben. járult az eperjesi teológia és jogakadémia fölvi- rágoztatásához és országos hírnevéhez. Harminc­öt évi teológiai és jogtanán munkássága után az államfordulat után kiutasították a köztársaság területéről. Ekkor Budapestre költözött és ott tartott hosszabb időn át főiskolai előadásokat. Dr. Szlávik Mátyás Dobsinán 1860 október 24-én született. 1884-ben a jénai egyetemen meg­szerezte a doktori oklevelet, hazajött s még ez évben az eperjesi teológia tanára lett. önállóan megjelent munkái: Die Reformation in Ungarn (Halle 1884), Goethe és Faust vallásos-erkölcsi jellemzése (Sárospatak 1886), A legújabb teoló­gia történetéből (Budapest 1887), Bölcsészettör- ténet, Eperjes és Pozsony, Keleti utamból cs Kant etikája (Eperjes 1894). Több kiváló né­met teológiai munkát fordított magyarra és szá­mos nagyobb teológiai és filozófiai tárgyú ta­nulmánya és értekezése jelent meg négy évtize­den át az Athenaeumban, az Erdélyi Múzeum­ban és a Protestáns Szemlében. 1931-ben a Ma­gyar Tudományos Akadémia a Kazinczy-érem- mel tüntette ki. Dr. Szlávik Mátyás temetése vasárnap délután lesz. mint Berlinben Neurath külügyminiszterrel tette, Kánya Kálmán magyar külügyminisz­terrel is rövid megbeszélést folytat. Végle­ges döntés azonban a budapesti látogatás kérdésében még nem történt. Ottó volt trónörökös bérpalotát vásárol Budapesten BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk telefonje- lentiéS'e.) A 8 Órai Újság jelentése szerint Ottó volt trónörökös megbízásából a királyi és császári alap meg akarja vásárolni azt a Király-ucca sar­kán most épült hatalmas bérpalotát, amelyet a Madádh-S'Ugámt első épületeként emeltek a nemré­giben lebontott egykori híres Orc.zy-iház régi te­lekrészén. A hatemeletes palotáért 750.000 pengőt kérnek, de a felszereléssel együtt körülbelül 1 millió pengőbe kerülne a 'hatemeletes uj bérpalota, Tízévi súlyos börtön katonai árulásért és a köztársaság elleni merénylet előkészítéséért BRÜNN. — Hivatalosan jelentik: A brünni kerületi büntetőbíróság katonai árulási ügyekkel foglalkozó tanácsa Burik N. 48 éves ludgerstahli lakost a rend­törvény 6-ik paragrafusának 2-ik szakaszába ütköző katonai árulás bűntettéért, továbbá a 2-ik paragra­fusba ütköző, köztársaság elleni merénylet előkészí­tésének büntette miatt tízévi súlyos börtönre, 1000 korona pénzbüntetésre és polgári jogainak elvesztésé­re Ítélte. A prágai kerületi büntetőbíróság katonai árulási ügyekkel foglalkozó tanácsa Achatz Károly 23 éves sankt-katharinai mezőgazdasági munkást katonai áru­lás feljelentésének elmulasztása bűntettéért hathavi súlyos börtönre Ítélte. Az elitéit a büntetést elfogadta és annak kitöltését azonnal megkezdte. I B meggyógyítja mételykóros B9 I k juhait és szarvasmarháit. 1 KEBAl elhajtja a malacok gilisztáit. H 8? B? B# KAPHATÓ MINDEN GYÓGYSZERTÁRBAN. P EK 8$ megelőzi, meggyógyítja az állatokjsontbetegségét^

Next

/
Oldalképek
Tartalom