Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)

1937-12-31 / 297. (4443.) szám

^<4443> ' ^nt<k" december 31 Előfizetési ári évente 300. félévre 150. negyed­évre 76. havonta 26 KC„ külföldre- évente 450L félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kd. • H képes melléklettel havonként 2.50 Kd-val több. Egyes iiSin ára 1.20 Kf, vasárnap 2.- K& A szlovenszköi és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága IU Panská alieel2, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, Hí. emelet. • • TELEFON; 303-1 1. •• 8ŰRQŐNYCIM: HÍRLAP, PRAHfl. Goga Romániája (sp) —■ Ami előrelátható volt, megtör­tént: Romániában antiszemita é<- antide­mokratikus kormány került uralomra, amely tüntet olaszbarátságával és németmintáju. „világnézeti” propagandaminisztériunct lé­tesít. Nem tudhatjuk, soká tarthatja-e magát e kormány, ámbár előkészületei arra valla­nak, hogy hamarosan többséget kíván sze­rezni az országban, s úgy intézkedik, hogy a jelenlegi parlament föloszlatása után az uj- rajnegválasztott parlament összeüléséig, te­hát körülbelül májusig, semmi se zavarja meg tevékenységét. Azt sem tudhatjuk, nem kénysseriti-e Gogát külső és belső nyomás radikalizmusának enyhítésére (ami valószí­nűnek látszik), de ha a mérséklés be is kö- vetkezik, a fölszabadított szellemeket nehéz íész megfékezni, mert Goga mögött prédára éhesen várakozik a vasgárda, amelynek Go­ga nacionalista és antiszemita propagandája még akkor is hasznára válik, sőt elsősorban akko.r, ha Goga nem tudja megvalósítani hirdetett programját. Az első kérdés ilyen körülmények között az lesz: mi a különbség Goga és a vasgárda programja között? Nem ísok és mégis lényeges. A belpolitikában Codreanu ugyanazt a fasiszta és antiszemita élvet''vallja,, mint a miniszterelnök, csak ra­dikálisabb szocializmussal, népibben és az alsóbb rétegek szenvedélyeinek megfelelőb­ben. Göga nacionalizmusa mintegy a román uriosztályok és polgárok formája, kirá'lyhü, vallásos, tradiciótisztelő s mintegy megfelel Hugenberg német nacionalizmusának. A vasgárda nem tiszteli a királyt, a nép fensé­gét hirdeti, az osztálytalan dolgozók álla- ipát, s gyűlöli az udvari korrupciót, azaz a hitleri programot vallja a magáénak. A kül­politikában Goga és főleg külügyminisztere, a lengyel—jugoszláv módszer híve: a dua­lisztikus külpolitikáé, amely igyekszik fönn­tartani a régi jóviszonyt a szövetségesekkel és lanyhán a népszövetségben is bentmarad, de ugyanakkor erélyesen közeledik a fasisz­ta blokkhoz és hajlandó vele szoros anti- bolsevista megegyezést kötni. Ezzel szem­ben Codreanu szakítana Franciaországgal és Genffel, s tisztára a berlin—római ten­gelyhez csatlakozna. Mindebből az tűnik ki, hogy Romániá­ban megkezdődik a hosszú bizonytalanság játéka. A király és a hadsereg Goga mö­gött áll s e támasz megfizethetetlen. Goga aligha fog oly ügyetlenül választatni, mint a fáradt Tatarescu s április elején megkapja a negyven százalékot. Egyetlen gondja a vasgárda marad, de talán kiegyezik vele, ámbár örökké szeme előtt lebeg majd Hu- genberg és Hitler szövetségének óvó intel­me s érzi, hogy Codreanu volna a dinami­kusabb erő a nemzeti-keresztények és a vasgárda szövetségében. A román belpoli­tikában mindenesetre a nyílt antiszemitiz­mus, a nyílt antidemokratizmus és a leg- kérlelhetetlenebb Racionális erőszak ideje következik el, az a fejlődés, amely régóta esedékes volt a felzaklatott országban s amelyet a komoly megfigyelők (mint az Uj Szellem nyári erdélyi számának a román nacionalizmusról értekező cikkírója) régen bejósolták, elemeztek és megmagyaráztak. E belpolitika magatartásához nem férhet kétség. A mi szempontunkból a külpolitika a fontosabb és a bizonytalanabb is. Buka­rest a jövőben valószínűleg állandóan egyensúlyozni fog a „demokratikus álla­mok” és a Berlin-Róma tengely között, mert lengyel-jugoszláv tintára reméli, hogy ez­zel a politikával fontossá válik Európában Á magyar parlament történelmi ülése Darányi kormánya benyújtotta a titkos választójogi javaslatot Ivády Béla lemondott a NÉP elnökségért!? A reform* javaslatot januárban tárgyalja a kéoviselöház bizottsága • BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele­fonjelentése.) A képviselőház csütörtökön délben rövid formális ülésre ült össze. Az ülés történelmi jelentőségű, mert ma nyúj­totta be a belügyminiszter a kormány nevé­ben a titkos választójog kiterjesztésére vo­natkozó javaslatot. A parlament folyosóin már Jóval az ülés megnyitása előtt igen élénk hangulat ural­kodott. A képviselők csoportokban tár­gyalták az uj javaslat részleteit. Az Est je­lentése szerint a folyosókon a déli órákban az a hir terjedt el, hogy Ivády Béla, a nemzeti egyesülés pártjának országos elnö­ke lemondott erről a tisztségéről. A lemon­dás okát a lap nem. közli s a. lemondás hí­rét sem erősítették eddig meg. Az ülés megnyitása előtt megjelent a fo­lyosón Darányi Kálmán miniszterelnök alakja, akit hamarosan egy csoport képvi­selő vett körül. A miniszterelnök kijelen­tette, hagy a választójogi javaslatot több helyütt nem értelmezték helyesen és igen nagy azoknak a megjegyzéselvnek a száma, amelyek hozzá máris beérkeztek. Ezeket kellő figyelemmel fogja tanulmányozni és a kormány azokat az indítványokat, ame­lyek teljesíthetők, tekintetbe is fogja venni. Néhány perccel tizenkét óra titán nyi­totta meg a képviselőház történelmi ülénét Sztranyavszky házelnök. Közvetlenül ez­é$ előnyökre tesz szert. A kisantant elkép­zeléséhez Románia ugyanúgy és ugyanany- nyira hü marad, mint Jugoszlávia —* kérdés, elég-e ez és a két délkeleti partner túlsúlya nem kényszeriti-e bizonyos módosításokra Csehszlovákia kisantant-politikáját is az egység megtartása érdekében? Magyaror­szág felé Goga aligha mutat engedékeny­séget — s azt hisszük, ez a magatartás elegendő lesz ahhoz, hogy a „demokrati­kus'4 partnerek szemet hunyjanak a román belpolitika iszonyatosságaj fölött és de­mokrácia ide, demokrácia oda — ugyan­olyan baráti érzésekkel közeledjenek a fa­siszta Romániához, mint tették előbb. E magatartás előjeleit máris felfedezhetjük a csehszlovák kormánysajtó egy bizonyos ré­szében. Mert értsük meg jól. a fasizmussal, a re­akcióval, az antiszemitizmussal csak akkor nem szabad szóbaállni, ha német-, olasz­vagy magyarbarát Ha ez a fasizmus ro­mán és magyarellenes, ugyanolyan ra­jongva szeretett barát és hü szövetséges le­het, mint a demokratikusnak szintén nem mondható Sztálin. Ha Románia hü marad eddigi külpolitikájához, világnézetileg azt tehéti, amit akar, a mi demokratánk keb­lükre ölelik és együttműködnek vele. Ha mi például a múltban helyeseltük azokat a Rémet és olasz intézkedéseket, amelyek kedvezőek vájtak a kisebbség és a ma­gyarság számára, helyeseltük a neküpk k?.d- vező külpolitikát, amelyet a történelmi fej­lődés véletlenje folytán legújabban gyakran éppen a németek és az olaszok képviseltek, a „demokrácia” szót rutul kihasználó té­nyezők, gyakran a magyarnyelvű kormány- lapok is, azonnal „fasisztának”, „antisze­mitának”, „reakciósnak” bélyegeztek, hiá­ba hangoztattuk, hogy demokraták kívá­nunk lenni s csupán a német-olasz blokk nekünk néha előnyös külpolitikáját ismerjük el. Ez eddig lehetetlen volt. Aki jóviszonyt tg,rt fenn fasisztákkal, szintén fasiszta, mon­dották (s nem gondoltak arr-a, hogy aki jó- viszonybap él a kommunizmussal, még nem okvetlenül kommunista). Nos, engedtes­sék meg nekünk, hogy ezentúl mindazokat, akik eddig fejünkre olvasták a demokrácia kompromisszumnélküliségét é§ lehetetlennek tartották a német-olasz rokonszenveket, mi is gőzerővel és harsogva „fasisztáknak”, „antiszemitáknak” és „reakciósoknak” ne­vezzük. ha lehetőnek fogják tartani, hogy a demokrácia szövetkezzék Gogával és kö­zös külpolitikai vonalon haladjon vele. Ha bizonyos magyar laptársaink nem fogják erélyesen követelni, hogy minden demokrá­cia azonnal szakítson a fasiszta urajmu Ro­mániával, — akár akarja Románia a régi szövetséget, akár nem, — akkor tudni fog­juk, hogyan állunk kedves Tartuffe-jeink átkaival, amit a demokrácia nevében eddig felénk dörögtek. S előre bejósoljuk: nem fogják követelni a szakítást Romániával, nem fogják „fasisztának" nevezni Kroftát ha fenntartja a kapcsolatokat Gogával, sőt lármába kezdett. A képviselőház végül is túlnyomó többséggel a belügyminiszter in­dítványát fogadta el. -v Még Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter terjesztett be néhány kisebb javaslatot, majd Sztranyavszky házelnök a képviselőház felhatalmazáeából valamennyi képviselő ne­vében az újév alkalmára Szerencs ekivána- tait tolmácsolta a kormányzónak. A Ház tagjai felálltak és lelkes tapssal éltették a kormányzót. Ezzel a képviselőház történelmi Jelentő­ségű ülése véget is ért s a Ház bizonytalan időre elnapolta magát. Az ellenzék harcot kezd a javaslat ellen Az ellenzéki pártok délutáni lapjai megálla­pítják, hogy az uj választójogi törvényjavaslatot a képviselőházban általánosságban elfogadják ugyan, de a részleteket illetően erős karcra ké­szülnek. Valamennyi ellenzéki párt aggodalmas­nak találja a javaslatnak egyik-másik részét, A keresztény párt még a déli órákban sürgős értekezletet tartott és elhatározta, hogy több módosítást kíván a javaslatban. Különösen az ajánlási rendszer újításaira vonatkozólag hang­zottak el kifogások. Firedricb és Griger képvi­selők a képviselőház folyosóján kijelentették, hogy a javaslat mai formájában elfogadhatatlan. boldogak lesznek, ha a fasiszta Románia megmarad régi külpolitikája mellett. A sors iróniája ritkán teremt ennél humorosabb helyzeteket, Amikor pedig a demokrácia „szent őré­nek”, a kisantantnak második tagja is bú­csút int a demokráciának, s legalább egye­lőre fasisztaizüen rendezkedik be, Magyar- országon bevezetik a titkos választójogot, amely ha nem is teljesen általános, minden­esetre általánosabb és igazságosabb, mint sok nyugati választójog (például a francia, ahol nőknek nincs szavazat? joguk). Ma­gyarország tehát döntő lépést tesz az igazi, kiegyensúlyozott demokrácia felé ugyanak­kor, amikor a népfrontok kegyeltjének, a francia blokknak egyik legnagyobb állama, Románia, visszavonul tőle és megnyirbálja. A helyzet lassan olyanná válik, hogy a ma­gyarság sokkal több joggal beszélhet de­mokratikus államberendezkedésről, mint a szomszédos államok legtöbbje. Ez a fejlődés, s ehez a fejlődéshez hűek maradunk mi, ki­sebbségi magyarok is. Amint e szót említjük: kisebbség, megrázó erővel bontakozik elénk az a sors, amely az erdélyi magyarságra vár, ha Goga nem mérsékli programját. Bármily paradoxonnak látszik, de igaz, hogy az erdélyi magyarság a vasgárda hataloinrakerülésekar sem lett volna olyan veszedelmeknek kitéve, mint Goga fölülkerekedésével. A vasgárda né­met-olasz befolyás alatt áll, s a magyarság e két barátja bizonyára nyomást tudott vol­után érkezett az ülésterembe Darányi Kál­mán miniszterelnök Széli József belügymi­niszter társaságában. A kormánypárti kép­viselők helyükről felállva tapssal fogadták a miniszterrelnököt. A* ellenzék képviselni nagy csendben helyükön maradtak s csak itt-ott hallatszott néhány közbeszólás: — Éljen a titkos választójog! — kiál­totta Esztergályos képviselő. A közbekiáltásnak azonban nem volt nagy visszhangja. Ezután Darányi Kálmán mint földműve­lésügyi miniszter benyujiota a mezőgazda- sági munkások kötelező öregségi és rok­kantsági biztosításáról szóló törvényjavas­latot, majd Széli József belügyminiszter a jobboldal és a közép nagy tapsa és éljen* zése között a választójogi törvényjavaslatot terjesztette be. A helügyminiszter kérte a Házat, hogy a javaslatot a közjogi bizottsághoz utalják. Rassay Károly ezzel szemben azt indítvá­nyozta, hogy az igazságügyi és a közigaz­gatási bizottság elé is kerüljön a javaslat, mert minél alaposabb megvitatás alá kerül a bizottságokban a javaslat, — úgymond — annál simább és nyugodtabb tárgyalás vár ható a plénumban. Antal István felszólalá­sában a belügyminiszter indítványát támo­gatta. Felszólalása közben a baloldal nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom