Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)
1937-12-28 / 294. (4440.) szám
4 —1 rQRMg5I-MAfi^AR»HlRLaB Több mint hatszáz magyar és szlovák családot ajándékozott meg Nyitrán az egyesült párt NYITRA. *— A Szentestét megelőző nap dél- titánján megkapó ünnepségek keretében került sor az egyesült párt nyitrai főtitkársága téli nyo morenyhitő akciójának első szeretetadomány kiosztására. Már a kora délutáni órákban hatalmas tömeg gyűlt egybe az iparház helyiségében. Az iparház egyik termében a párt vezetői gyűl tek össze a feldiszitett karácsonyfa tövében, hogy kiosszák a nyitrai magyar és szlovák munkanélküliek között a karácsonyi szeretetcsoma- gokat. Alig néhány nappal karácsony előtt vette kezdetét a gyűjtési akdó, mely azóta egyre hatalmasabb arányokban bontakozik ki. Már a gyűjtés első napján közel 550ö korona készpénz és nagymennyiségű természetbeni adomány gyűlt össze. A főtitkárságon lázas munka folyt. A munkások sorából választott 16 tagú bizottság véleménye alapján állították össze a téli segélyre szorulók listáját, mely az újabb jelentkezések során egyre nőtt. Á főtitkárság irodája soha olyan mozgalmas képet nem mutatott, mint ezekben a napokban és az önkéntes jelentkezők serényen vették ki részüket a szociális munkából és a késő éjszakáig egyre folyt a munka. Több mint hatszáz, egyesült párti igpazolvá- nyos magyar és szlovák munkás és munkanélküli sorakozott fel az iparház termében és a folyosón, amikor kezdetét vette a lélekemelő ünnepség. A teremben hatalmas karácsonyfa diszel- gett, melyet gondos női kezek: Mihalik Jánosné és Rolfes Bemátné varázsoltak ragyogóvá. A párt helyi és körzeti vezetőségéből többek között Petrásek Ágoston nemzetgyűlési képviselő, Szmi- da Kálmán prépost-plébános, helyi és körzeti elnök, dr. Gyürky Ákos körzeti ügyvezető elnök, Rolfes Bernét helyi elnök, Zacher Rudolf plébános, Janák Lajos földbirtokos, Aujeszky József malomtulajdonos járási bizottsági tagok, Mihalik János főtitkár stb. jelentek meg, rajtuk kivül a város magyar társadalmának számos előkelősége és a párt helyi vezetőségének több tagja. Rolfes Bemát helyi elnök szlovák és magyar nyelvű beszédében üdvözölte a megjelent pártvezetőket és méltatta a nap jelentőségét, mely bioznyitéka annak, hogy Nyitrán egymásra talált munkaadó és munkás. Utána Sípos János munkás szólalt fel, aki eddig ismert harcosa volt a marxista tábornak. Keresetlen szavakkal tett hitet az egyesült párt mellett és felhívta munkástársait, hogy együtt maradjanak hűek az őslakos érdekekért küzdő egyesült párthoz. Petrásek Ágoston nemzetgyűlési képviselő meggyőző hangú beszédben biztosította a munkásságot arról, hogy a párt mindenkor cs minden igazságos ügyükben készséggel áll szolgálatukra és bizalommal fordulhatnak a párt vezetőihez. Lehetetlen, demagóg ígéreteket nem teszünk, — úgymond. — mert amit mi ígérünk, azt teljesíteni is fogjuk. Dr. Gyürky Ákos magyar nyelvű beszédében visszautasította a pártot ért otromba támadásokat, majd a nyitrai társadalmat felhívta, hogy oszálykülönbség nélkül tartson össze. Zachar Rezső plébános rámutatott arra, hogy az egyesült párt irányítása jó kezekben van és a nyitrai munkásság és polgárság egyaránt megbízhat azokban a vezetőkben, akik a párt nyitrai ügyeit intézik. Végezetül Mihalik János főtitkár mondott buzdító beszédet és rámutatott arra, hogy a párt által indított nyomorenyhiö akciónak ma csak első etappjára kerül sor a karácsonyi szeretet adományok kiosztásával. A párt mindenben és mindenkor rendelkezésére áll a hozzá bizalommal forduló munkásságnak. Petrásek Ágoston ezután bejelentette, hogy Esterházy János országos ügyvezető pártelnök gyengélkedése miatt nem jelenhetett meg. Dörgő éljenzés robbant ki Esterházy nevének említésekor. A beszédek elhangzása után 'kiosztották a sze- retetadományokat. A késő esti órákig tartott a több mint hatszáz magyar és szlovák munkanélküli és gyermek megajándékozása. A legnagyobb rend-ben folyt le a különféle utalványok kiosztása, melyekre cipőt, lisztet, zsírt, húst, stb-t kaptak a megajándékozottak az egyes üzletekben, illetve a főtitkárság helyiségeiben. Ezenkívül mintegy negyven métermázsa burgonya gyűlt össze, közel három vagon tüzelő, nagy mennyiségű ruha és használt dpő, valamint egyéb éleimirzercsomagok, melyeknek kiosztása folytatólagosan történik. Megható volt, ahogy amikor a jegyzékbe foglalt nincstelenek sora elfogyott, még kilencvennárom jelentkező volt, akikről spontán gondoskodás történt. Újabb és újabb utalványokon szántott ét a toll és boldog, derűs arcok voltak láthatók, közöttük azonban sok akadt, amelyen v-égigfolyt a megható- dottság őszinte könnycseppje. A segélyezettek közül nem egy akadt, akinél 10—12 gyermek várta haza a családfőt, aki három-négy cipő- utalvánnyal és különféle élelmiszerutalványokkal felszerelve hagyta el ez ünnepély székhelyét. És végül ott Alit még a feldíszített pompában ftgypsfi karácsonyfa* müymk ágai roskadoztak a díszek és szaloncukrok súlyától. A teremben állt miég néhány nincstelen és elragadtatással felejtette szemét a fán. A segélyosztó bizottság összenézett és egy szempillantás alatt megvolt az egyhangú döntés. A feldiszitett karácsonyfát odaadták egy földhöz ragadt szegény munkásnak, Kovarik Józsefnek, akinél öt apró gyermek várta, leste a Jézuskát . . . Kétszáz családot ajándékoztak meg a munkácsi katolikusok MUNKÁCS. — A munkácsi katolikusok a városi színházban nagyszabású karácsonyi ünnepélyt rendeztek, mely alkalommal Krizse Mariska, Horváth Rózsi, Cserszky Kati, Krizse Jolán, Tyukody Klári, Hapák Margit, Csulák Juci, Kiss Délia, Duchnovszky Rózsi, Zdiárszky Károly, Kovács Ferenc, Rácz Péter, Balogh Gyula, To- mory István, Gsendőr Koméi, Görey Dezső, Gorondi Károly, Lecovics Péter, Simon Sándor és a zárdaiskola növendékei nagy felkészültséggel három karácsonyi színdarabot adtak el$. A mélyhatásu ünnepi beszédet Tonhaizer Ferenc mondotta. Következő nap a Katolikus Kör helyiségében szétosztásra kerültek a ruha-, cipő- és élelmiszer- csomagok. A város szegényei már két órával az elosztás megkezdése előtt megtöltötték a Katolikus Kör udvarát. Megnyitóul a feldiszitett karácsonyfa tövében felcsendült a templomi énekkar karácsonyi éneke, utána Tonhaizer Ferenc rövid beszédében vázolta a karácsonyi akció célját s kifejtette, hogy az adakozók és az akció vezetősége nem kíván sem köszönetét, sem hálát, csupán azt, hogy az akció jótéteményében részesülők nem Lenin vagy Sztálin, de Krisztus hü katonái legyenek. Majd szétosztották a csomagokat s különösen a gyermekele örömtől ragyogó szemekkel hagyták el a termet. A katolikus karácsonyi akció sikeres lebonyolítása különösképpen a munkácsi katolikus leányklub tagjainak — élükön Ké.llay Klári elnöknővel — köszönhető, akik nemcsak a gyűjtés munkáját végezték el, de még a szegény gyermekek ruháinak megvarrésát is vállalták. Különösen sokat fáradoztak az elnöknőn kivül: Magyar Margit, Matyasovszky Gizi, Sztrecha Magda, Beckert Boriska, Stoll Vilma, Lengyel Margit, Csulák A mechanizmus ördöge Irta: Duka Zólyomi Norbert Rengeteg kis ördög furja-faragja az ember belsejét. Ó én most nem akarok a nagyobbakról beszélni. Ezeket mindenki ismeri. Az önzés, a szeretetlenség, a féktelenség rutinos démonait. akik a legszebb akarások tavába belecsöppentik a bűn fekete levét. Mindenki ismeri őket, szive belsejéből, eszének a logikájából, a könyvek és katekizmusok mélyéből és mindenki meghajol olykor előttük, hogy a fejét strucc módra a homokba fúrja és azt hajtogassa: „Nem vétkeztem, mert nem látta senkii" De vannak mások Is. Sokkal kisebbek. Vigyorgásuk a démoniság és a jóakaratu gúnyolódás két határa között torzul. Titokzatosabbak, mert a születésüket nem lehet olyan kétségen felül megállapítani és levezetni, mint az önzés méhében fogamzott nagy ördögökét. Valahonnan, elfelejtett lelki világok mélyéből bukkannak fel és a legtöbbször csak komisz tréfát űznek. A rombolást átengedik a nagyoknak. Ki ne ismerné az ellentétek ördögét? Komoly, ünnepélyes megnyilatkozás közepében állunk. A szónoki emelvényen súlyos szavak koppannak az asztalra. A lelkünk nagy eszmék és emelkedett gondolatok szárnyán repül. Egyszerre csak széles, ívelő gesztussal tépi ki a szónok mondanivalóját a levegőből és abban a pillanatban fogsora az asztalra esik. Az emberek arcán úgy suhan végig a mosoly, mint a szellő a tavon, valahol hátul, ahol az előadások mennyiségi tölteléke ül, a mosoly loccsanó nevetéssé fokozódik. Mindenki izeg-mozog, a szomszédjához fordul, nevetgél, a zsebkendője mögé rejti egészséges kacagását A szónok többi szavai értelmetlenül konganak. Pedig mi törtét? Semmi sem. A gondolatok tartalma nem könnyebbedett, az előadó komolysága és meggyőződése sem változott, minden belső tartalom megmaradt. És mégis. Akármit mondhat azután, már senki se veszi komolyan. — Temetésen vagyunk. Közszeretetben álló férfi veszítette el fiatal, szép feleségét. A család őszinte zokogásba temeti fájdalmát, a gyászoló közönség szemét az együttérzés köny- nyei öntik el. Lassú koppanással esnek a rögök a lebocsátott koporsóra. Ekkor az elhunyt bátyja lép oda. Tekintélyes, jómódú polgár. Hasa ütemesen reng az óralánccal egyetemben méltóság- teljes lépteire, öntudatos kézmozdulattal dobja be a földet és hangosan, érthetően azt mondja: „Szervusz, Marica!4 •— Mintha nehéz álomból szép, tavaszi reggelre ébresztettek volna, úgy kellene egészségesen, szabadon mosolyognom s látom, a szomszédjaim is arcizmaikat gyakorolják. — Pedig mi történt? Megint semmi. A halál nem lett engedékenyebb és minden lényeges úgy maradt, ahogy előbb, a legmélyebb gyász pillanatában volt. A tudatosítás ördögével nem minden ember szokott találkozni. Mint kisgyermek sokszor kikaptam, hogy temetéseken és hasonló szomorú alkalmakon nem akarok sírni. A nagyok igy mondták: „nem akarok sírni". Én hiába mondtam, nem tudok, nem hitték el. Azt pedig nem mondtam meg, hogy miért. Hogy folyton az járt az eszemben, hogy meghalt valaki, itt van előtted a halál, milyen szomorú, hogy ő meghalt, micsoda nagy veszteség, nekem ezt kell éreznem és igy folyton jobban és jobban igyekeztem mindent tudatomban raegrögziteni és minél jobban igyekeztem. annál inkább elszállt az érzés, annál hidegebb lettem és könnyeim visszabuitak a könnyzacskóba. — Fordítva is igy van. Próbáljon valaki a fehér medvére ne gondolni, Írja valahol Dosztojevszki. Én már sokszor megpróbáltam, akármilyen alakban jelentkezett a „fehér medve": fogfájásban, másnapi kellemetlen irodai ügy előérzetében vagy egyéb kínzó gondolatokban. Nem gondolok a feliér medvére. Mit csinálok? Netn gondolok a fehér medvére. Mire nem gondolok? A fehér medvére nem gondolok. Mire nem szabad most gondolnom? A fehér medvére... és igy tovább, mindaddig, arcig a fehér medvék egész falkája rohant meg és évek múlva rájöttem, hogy ezt nem lehet. Nem lehet a fehér medvére nem gondolni. Legfeljebb másra lehet gondolni, úgy, szabadon, ösztönösen, valamilyen önkéntelenül ható benyomásra és akkor a fehér medve visszabujik az odújába. A legrombolóbb a mechanizmus ördöge. Sokszor üti fel fejét, látszólag jelentéktelen dolgokat suttog, de ha megfogadjuk, idővel nagyon nagy bajok lesznek belőle. A mechanizmus ördögét, mint agyoncsépelt és közigazságot mindenki ismeri. „Amit sokszor csinálunk, unalmas lesz. megszokjuk, elveszti az értelmét és belső tartalmát!" Vagy úgy, ahogy kis masamódok filozófiájában jelentkezik: „Nincsen abban semmi rájc, ha mindennap megyen a kávéházba táncolni! De mégis megyek, mert megszoktam!" Ami az elején szivet pezsditő élmény, mindent eltöltő örömérzet és az Idegek végződéseibe belebuvó érdekesség, az Ismétlés és megszokás malmában közönséges. Mint a házasság, a bál, az uj iroda, ahol az elején minden jó, sőt sokkal jobb, mint ahogy az előbbiben volt és az uj barát. És nagyon mindennapi dolog, de mégsem törődik vele senki. Tétlenül nézzük, hogyan mechanizálódunk el, hogyan csontosodnak meg bennünk a gondolatok, hogyan lesz a legszebb, legillatosabb virágból szinét vesztett, illatától megfosztott préstöltelék. A mechanizmus ödöge nemcsak ezt csinálta, nemcsak az eredetileg szép és érdekes élményeket préseli laposra. Más irányban is mechanizál bennünket. A részletek üde teljességében csillogó képekből kisajtolja a lényeget. Elvon, sürüsit a legkomplikáltabb és legmélyebb jelenségeket néhány felületi körvonalra vezeti vissza. Egyszer Széchenyiről beszéltünk barátommal. Lelkesedő szavakban dicsérte a nagy magyar géniusz örök alkotását, ujitó eszméit, rövid és velős szavakban egész korképet festett róla és megvonta hozzá a jelen párhuzamát. Nagyon csodálkoztam, mikor azután egyszer valamilyen Írásbeli tanulmányát olvastam Széchenyi átértékeléséről. Mindenfélev olt benne, filozófiai és történeti elmélkedés, jelen kérdések, csak Széchenyinek a nyoma hiányzott belőle. Meg is kérdeztem az okát és akkor pirulva vallotta be, ő még életében Széchenyinek egy müvét sem olvasta el. Sokat olvasott őróla és vele kapcsolatban, de őt, éppen őt magát nem ismerte. Máskor Remarque könyvével történt az eset. Valaki bl- rálgatta, kritizálta, beosztotta és értékelte — és neip mondhatom, elég találóan, ami az általános vonásokat illeti, — pedig később tudtam meg, a könyvet akkor még nem olvasta el. — Ez éppen a mechanizmus ördöge. Az emberek évszámokat látnak, adatokat, könyvcimeket, a jelenséget valahová besorozzák és azután a skatulya oldalfalairól verődik vissza a jelenség ismerete, a jelenség meg őserejében ismeretlen marad Olvasnak Goethéről és Eötvösről, de nem olvassák Goethét és nem olvassák Eötvöst. Idézik és fejtegetik Makkal Sándor cikkét, de életükben nem látták Közben még a jóakarat hiányát sem lehet feltételezni, csak más valami történt: a mechanizmus ördöge ráült szellemi és érzelmi életükre. Az ünnepek csak egyszer vannak egy évben és ez jobban megóvta őket a mechanizmus ördögétől. A legtöbben mégis egy-egy öntudatlan elszabadult pillanatukban megértik a mögöttük rejlő jelképet és lelki mélységet. Talán éppen akkor, mikor az első gyertyát gyújtják meg a karácsonyfán, vagy a családi összetartozás meghitt jegyében csókolják meg feleségüket a karácsonyfa alatt. De ezek csak múló kitörések és a gyermeki kor mesgyéjén túl a megszokás és a szürke mindennapok keselyűje magával ragadja a jelkép 1937 december 28, keddi Jud, Schláger Mand, Horváth Rózsi, Cserszky Marietta, Dzubay Ilonka, Cserszky Kati, Lengyel Gabi, Ortmann Mariska, Novák Baba, Gergely Margit, Görög Gizi, Schláger Ica, Nagy Ilonka, Schláger Klára, Varga Bözsi. Ferenczy Margit, Lengyel Ilona, Tautz Ica, Fogéi Rózsi és Malejko Endréné. Eperjesen: EPERJES. — A Mariamum nagytermében nagyszabású ünnepély keretéiben százharminc szegény családot részesítettek karácsonyi ajándékokban. A felruházás! akdót az egyesült párt eperjesi szervezete rendezte. Az ünnepélyen megjelentek az egyesült párt eperjesi szerveze- téndk vezetőemberei. A megható ünnepély megnyitóbeszéddel kezdődött, majd szavalat következett. A dalárda Kuchár István vezetése mellett néhány, énekszámot adott elő nagy sikerrel. A műsor végeztével sor került a szeretet- adományok kiosztására. Egy szegény öregasszony meghatott szavakkal mondott köszönetét az ajándékokért. Sorrorfán: SÖMÖRJA. — A somarjai Katolikus Nőegylet a szegény családok és gyermekek téli felsegélyezésére a községháza tanácstermében karácsonyi vásárt rendezett. A vásár nagy erkölcsi és anyagi sikerrel zárult. és az élmény mélységét. A férfi a pénzkiadások csimborasszóját látja a karácsonyban, a háziasz- szony „örül, ha túl van a rengeteg munkán" és azok is távol járnak a Születés misztériumának a megértésétől, akik csak a munkaszíinet lehetőségét üdvözlik benne. A mechanizmus ördöge ráül az ünnepelne és ráül a karácsonyi megújhodás misztériumára is s csak azok tudják elűzni, akik átértékelni tudnak, örök keretet uj tartalommal megtölteni, ez a jelképek megfejtésének a titka, ez a varázsszó, mellyel a mechanizmus ördögét elűzik. Aki hisz, az tud átértékelni. A hit és az átértékelés ad értelmet a családért vívott harcnak és a nagyobb családért, a nemzetért folytatott küzdelemnek és a hit és az átértékelés — a mechanizmus halála — önti el szép és érdekes fénnyel a karácsonyfát is, az Emberfia Születésének évenként megújuló misztériumát MB——B A turisták valósággal ostromolják az üzembe helyezett tátrai függővasútat POPRAD. — A Tátra az idén a lomnici fug- gővasut megnyitása jegyében ünnepelte a karácsonyt. Az uj kötélpályát pénteken reggel a hatóságok képviselőinek jelenlétében adták át ünnepélyesen a forgalomnak. A kötélpálya kocsijai egyelőre a Kőpataki-tólg közlekednek. Ayr pálya 2300 méter hosszú s az eddig üzemben levő szakasz-végállomás 1760 méter magasan fék- ' szik. A gyönyörű utat egy állomás szakítja meg, ahol kitűnő bobpálya csalogatja a Tátra rajongóit egy kis „fehér mámorra" a hóban. A forgalmat két függő kocsi bonyolítja le, egyszerre 64 személy fér beléjük. Az ut nem egészen 15 percig tart. A függővasútat az első napon való- . sággá megostromolták a turisták. Számuk szinte .rekordnyi volt. A kötélpályát 1938-ban befejezik s akkor majd a Tátra egyik' legmagasabb pontján, a lomnici csúcson lesz a végállomás. fiz ögívéd sem haiífcatla te hű főid ügyfele követelését a Karaze i Bank tudta nélkül POZSONY. — (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) Dr. K. R. 49 éves, preraui születésű pozsonyi ügyvéd érdekes jövedéki kihágással vádoltan került a napokban a pozsonyi kerületi bíróságon dr. Markovics jövedéki bíró elé. A vád szerint az ügyvéd különböző belföldi adósoktól, mint a Steiner Ármin bécsi cég megbízottja 13.507 korona 30 fillért szedett be. Az összeget a Vulkán binoveji (csehszlovákiai) cégnek, mint a Stelner-cég hitelezőjének fizette ki a Csehszlovák Nemzeti Bank tudta nélkül. A bíró az ügyvédet 13.507 korona 30 fillér pénzbírságra, vagy 46 napi elzárásra Ítélte. A pénzbünte- tés.t harminc napon belül az Ítélet jogerőre emelkedése után tartozik, lefizetni. Az ítélet indokolása kimondja, hogy az ausztriai cég megbízásából beinkasszált pénz nagyobb része ugyan itt maradt a belföldön, de az egész ügylet a Nemzeti . Bank megkérdezése nélkül történt tehát marasztaló Ítéletet kellett hozni. A vádlott azzal védekezett, hogy Steinernek bejelentett lakása volt Pozsonyban és igy jogosan azt hitte, hogy csehszlovák állampolgár. Arról is tudomása volt hogy előzőleg az ősz- szes peres ügyletek jóváhagyásával történtek és igy jogosan azt bihetta. hogy a Nemzeti Banknak tudomása van arról, hogy az adósok neki. illetve a Stei- ner-cégnek fizetéseket eszközöltek. Az indokolás szerint azonban éppen az ügyvédnek ez az utóbbi védekezése ellentmondást tartalmaz, mert elárulja, hegy mégis csak tudomása volt arról, hogy Steiner külföldi cég. Az ügyvéd az Ítélet ellen felebbezett de már az elsőfokú Ítélet is azt igazolja, hogy még az ügyvédnek sem szabad külföldi kliense részére annak megbízásából a künnlevőségeket behajtani, csakis a Nemzeti Bank jóváhagyásával. Ha pedig egyszer beink asszál ta. akkor tizennégy napon belül jelenteni^ kell azt a Nemzeti Banknak.
