Prágai Magyar Hirlap, 1937. december (16. évfolyam, 274-297 / 4420-4443. szám)
1937-12-19 / 289. (4435.) szám
I 1937 december 19, vasárnap. A román választások (*) A román választások kimenetele nemcsak azért érdekel bennünket, mert az erdélyi magyarság sorsa forog kockán — hiszen a választási küzdelemben mindegyik román párt túl akar licitálni a másikon hazafiasság dolgában s ma rosszabb a helyzet, mint volt a nevezetes milánói beszéd után, amikor egyes román lapok magyar-pogrommal fenyegetőztek —, de érdekel bennünket azért is, mert azokban a külpolitikai kérdésekben, amelyek most a szőnyegen forognak s Középeurópa holnapját ilyen vagy olyan irányba döntő módon fogják befolyásolni, majd csak a választások lezajlása után foglalhat állást Románia. Választási prognózist ebben a pillanatban — amikor teljes erővel, sőt lehet mondani: vadsággal folyik a harc — nem lehet fölál-' litani. Annyi bizonyos, hogy a kormány! aránylag előnyös pozícióból vívja a küzdel-S met, dehát persze meglepetések nincsenek kizárva. Akár jön a nemzeti parasztpárt, akár marad Tatarescu úgynevezett liberális kormánya, —« kétségtelen, hogy a román politikában bizonyos határozott jobbratolódás- sal kell számolni. Erre mutat az is, hogy Tatarescu kénytelen volt kiegészíteni kormányát Jorgával s választási szövetséget kötött Vajda román frontjával, de erre mutat az is, hogy Maniu, akit eddig a külföld mint a demokrácia élharcosát ünnepelt, fegyverbarátságot kötött a vasgárdistákkal. S ha annakidején, amikor Mihalache a kormány- megbízást csak azzal a föltétellel kapta meg, hogy kössön szövetséget Vajdával s a megbízás teljesithetetlennek bizonyult, mert hiszen a demokratikus nemzeti p^rasztpárt nem szállhatott be egy hajóba a- félfasiszta Vajdával, s Mihalachenak a sikertelen kormányalakítási kísérlet után távoznia kell a párt éléről is, — most Maniu megmutatta, hogy lehet a demokráciát összepárosítani nem a fél, de a teljes fasizmussal: s egyik oldalon Bratianu Györggyel, a másikon meg Codreanuval kötött szövetséget a kormány ellen. Lehet, sőt valószínű, hogy mindebben édeskevés szerep jut az úgynevezett világnézetnek s Maniu demokráciája éppen olyan kevéssé szenved csorbát, mint Codreanu fasizmusa, nem, mert a két partner túlságosan tiszteli a fair playt, hanem mert sem az egyik demokráciája, sem a másik fasizmusa nem nyugszik olyan kikristályosodott ideológiai alapokon, hogy volna mit vesztenie. Mindenesetre jellemző, hogy Maniu, a demokrata a vasgárdistákkal akar hatalomba nyomulni. Jellemző s nem sok jóval biztat. Mert mi lesz, ha győz és átveszi a kormányt, nem kötelezi-e majd a vasgárdával szemben a választási fegyverbarátság egy és más engedékenységre, például a kisebbségek jogait illetően? Eddig ugyanis azt remélhettük, hogy ha nem is lesz előnyösebb a kisebbségek helyzete a parasztpárti uralom alatt, maga a tény, hogy — miközben az egész müveit világ figyelme az utódállamok kisebbségi politikájára irányul — legalább a demokrácia jelszavával jelentkező pártok tudnak olyan nyomást gyakorolni a kormányra, hogy elnézőbb lesz a kisebbségekkel szemben. De hogyha Maniu a vasgárdával szövetkezve támad a kormány ellen, micsoda súlya lehet az ő demokráciájának? Ki hisz az ilyen demokráciában? Nem hivatkozhat-e a kormány jogosan arra, hogy az ő szabadelvüsége még mindig több garancia, még Vajdával tetézve is, mint Maniuék- nak a vasgárdával összeboronált demokráciája. Hogy ő a kisebbik rossz a kisebbségek szempontjából s két rossz közül még mindig ajánlatosabb a kisebbiket választani. Persze, mi nem felejthetjük el, hogy ez a kormány jelentette ki nem is olyan régen, hogy kisebbségi kérdések terén nem enged magának előírásokat szabni s ez a kormány volt az, amelyik elszabotálta nyíltan és tudatosan a Magyarországgal való tárgyalást. Lehet, hogy mindez megvétózik majd a választások után, amikor a néphangulat nyomása alól fölszabadul a kormány elhatározó kedve s hajlandó lesz tárgyalóasztalhoz ülni, meg kisebbségi kedvezményeket is tenni, r— dehát mindez a jövő zenéje s az eddigi tapasztalatok, különösen ami Vajda személyét illeti, nem adnak okot optimizmusra. Félő az is, hogyha a mai kormányrend- szer marad, lesz valamiféle kisebbségi rendezés, a külföldi hatalmak nyomására, de ez nem lesz általános s a németek kapnak majd bizonyos előnyöket a többi kisebbségek rovására. A németek már eddig is elő—i—■ .....Minim ii ............................................................................... ■ Ór iási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice Üveg — porcellán — villany csillárok! Modern képkeretezés, üvegezés mH}Uiii!i!iiHiiiiiimmHiimiti)iiiiiiiiiinuiiiiHiiiitii!iiiiiiiiiiim!>iiiiuii»iiiiiU!iiiiiiiiiHuiiiiiiiiuiutiiuiiuiiHi!immiiiiiiitfiiiiimiiHiu Telefon 2423 Alapítva 1833 reálpolitikai helyzet nem képzelhető el Romániában, 'hogy ennek a politikusnak — aki mint a demokrácia bajnoka utazta be egynéhányszor Európát, aki a francia népfront egyetlen reménysége volt s akit a baloldali sajtó örömrivalgásai közben választottak diszdoktorrá a pozsonyi egyetemen és aki most mint elsőosztályu népfront-reménység csábtáncot lejt Codreanu körül, elsírja, hogy nem volt része a vasgárda feloszlatásában, ki akarja szolgáhatni a vasgárda bosszújának volt minisztertársait — ennek a férfiúnak kifizetődjék kisebbségbarát politikát folytatni. Az erdélyi magyarnyösebb helyzetben vannak. Választási szövetségre léptek a kormánnyal és kiadták a jelszót, hogy a romániai németségnek a ,,király kormányáért, a megértésért és az igazságért" kell küzdeni. A németek bekapcsolásával a Tatarescu-körmány olyan kedvező külpolitikai helyzetet teremthet a maga számára, amit, ha Maniu uralomra jut, pláne Titulescuval megterheltem aligha tudna kivívni magának. Már pedig egyetlen középeurópai állam szempontjából sem lehet közömbös az adott világpolitikai helyzetben Németország barátsága. Van-e valami várniva1ója a magyar kisebbségnek ettől a külpolitikai iránytól, Majd a jövő fogja megmutatni. A másik féltői semmiesetre sem. Maniu demokráciája s toleráns kisebbségi programja a vasgárda árnyékában még a megszokott demokrata frázisokat sem fogja kihajtani, ami pediq külpolitikai vonalát illeti, szintén nem sok jóval biztat. Hiszen felvette hajójába Titu- lescut, aki a múltban is nyíltan a magyar-: ság ellenségének bizonvult s hogy a jövőben nem revideálja álláspon'ját, úgy, mint ahogy revideálta a vasgárdával szemben, valószínű. Hiszen semmi oka rá. Olyan Ságnak valószínűleg nincsenek illúziói, tudja, hogy a történelem kemény szerepet osztott reá, de mit szólnak Titulescu politikai vonalához azok, akik benne ma is csökönyösen az úgynevezett demokratikus irány román előharcosát látják? Azok, akik Kassán és Pozsonyban ünnepelték, akik ma is visszasírják, mint az orosz-francia orientáció hívét. Nos, hát ime: most készül visszatérni, még pedig a vasgárda jóvoltából. Nem kellene ezen elgondolkozni kissé azoknak, akik a Titulescu-féle politikában látták és látják Romániában a demokrácia diadalát? SEBES! ERNŐ: GALÉRIA IRODALOMTÖRTÉNET SZONETTEKBEN KRÚDY GYULA MÓRA FERENC E törpe idők szürke hátterén Mors Imperator parancsára várva Még felvillan az Óriás alakja. Gyakorlatoztak a légben a gázok. A Szigeten állt, ködben és szerény, Kubikosokkal szegedi határba Bús oszlopként a roskadt eget tartja. ő régi magyar Múltat talicskázott. A Vörös Postakocsin utazott Beszéde jóíz s zamat keveréke: És híreket hozott egy tűnt világból. Halk üzenet a mosoly s könny határán. Beezélyein az intrikus gazok Mint zenebona után szelíd béke, Finom-kesernyés bája áívilágol. Ügy csengettyűi az Aranyszőrü bárány. Ö Szindbád volt, S levendulás kalanddal Ha elővette Nádi hegedűjét, Színezte be a Lélek útjait. Elfordult, nehogy szemébe könny gyűljék, Titokzat volt: egy furcsa, duhaj angyal. Mert tudta: testén Rémek szája őröl. S az ördög bibliáját bújta Itt. Már arra gondolt, már a szú megette, Maradt utána egy villámosbérlet, Már múzeumi tárgy lesz, de helyette Éjiszekrényén kézirat fehérlett... Majd zeng az Ének a búzamezőkről. Szövetkezeti rendszer a kisebbségi életben Erdei Ferenc, a magyarországi fiatal generáció és a Márciusi Front egyik legértékesebb falu- és szövetkezeti szakértője, az Uj Szellem egyik legutóbbi számában cikket irt a szövetkezeti rendszerről, ugyanakkor olvastuk kitűnő cikkét a Válasz dmü folyóiratban is a szövetkezetekről. Minket közelebbről inkább az Uj Szellemben megjelent cikk érdekelt, mert hiszen ezt a tanulmányt olvassák nálunk. Ez a cikk — kisebbségi vonatkozásban — itt-ott félreértésre adhat okot. Erdei cikke pompásan megállja a helyét — mondjuk — Franciaországban, ahol a negyvenmilliós ország lakossága kénye-kedve szerint tagozódhat osztályokra, oldalakra, frontokra, de nem alkalmazható elgondolás a ki- lencmilliós Magyarországon, még kevésbé a szlovenszkói egymilliós magyarság életében. A szlovenszkói és erdélyi magyarság gazdasági életszervezetei ma kétségen kívül a szövetkezetek. A kisebbségi szövetkezeti rendszert nem ma kreáltuk, ezt a rendszert alkalmazta a háború előtti román kisebbség Erdélyben, a csehek a múlt század hatvanas éveitől, a finnek az orosz uralom alatt és a többi háború előtti kisebbségi sorsban élő nemzet. A kisebbségi szövetkezeti rendszer már régen kikristályosodott, szinte törvényszerű rendszere és feladatai vannak. Erdei szerint a szövetkezet „osztályszervezet". Szövetkezet csak ott keletkezik Erdei szerint, ahol a gazdasági szorongatottság érzése közös. Ezzel a m? gáJlapitással ellenkezőjét olvassuk ki, nem az osztálytagozódást. Kisebbségi életben a gazdasági szorongatottságot egyaránt érzi a legutolsó gazdasági cseléd, ipari munkás a földbirtokossal és az intellektuellel együtt. Kisebbségi életünkben osztálynélküli nemzettés- tet ismerünk csupán, különösen pedig a gazdasági életben nem tagozódhatunk, mert a szétforgácsolt erő csak az ellenfelet erősítheti. Ha a szlovenszkói magyar szövetkezeti mozgalmat belső életében figyeljük, egyáltalában nem látjuk az osztálytagozódást. Sőt ennek éppen az ellenkezőjét. Sem osztály-, sem párt-, sem pedig vallási tagozódást nem találunk. A szövetkezeti mozgalomban nálunk — és Erdélyben is — együtt találjuk a papot és tanítót a gazdával, munkással, iparossal, nem találunk pártmegoszlódást, vallási civódást. Tanúi voltunk nem egyszer annak, hogy a falu katolikus és református papja a szövetkezetben találta meg egymást, láttuk azt, amikor egy magyar egyesültpárti kezet fogott a falu kommunistapárti munkásával, mindenütt — a mi szövetkezeti életünkben — osztálytalan kisebbségi társadalmat találunk. És igy teljesíti a szövetkezeti mozgalom legfontosabb kisebbségpolitikai feladatát, a társadalomtömöritést. Kisebbségi életben erre és nem a tagozódásra van szükség. Legtöbb szövetkezetünket nem intellektuel „hivatalos népvezető" vezeti, hanem az „elhivatott" vezető a nép köréből. Menjünk el legnagyobb szlovenszkói szövetkezeteinkhez, például Farkasdra, lldvardra, Nagydiószegre, de tovább sorolhatnám gazdasági életünk csillogó. gyöngyszemeit. Mindenütt emeletes paloták, városokba is beillő szövetkezeti kultúrtermek, s •a vezetők ime: egyszerű gazdaemberek, tehát elhivatott népvezetők. Az intellektuel rétegből nálunk csak azok juthatnak szövetkezeti vezetéshez, akiket a nép erre alkalmasnak tart. tehát nincs hivatalos népvezető. Erdei szerint a szövetkezeti vezető-inteüéktuelnek le kell mondania arról, hogy „úriember" legyen. Középút és kompromisszum szerinte nincsen. Az „úriember* fogalma igen tág fogalom, mert hiszen igen sok „nadrágos úriember" csapta már be falvain- kat. Ezt a fogalmat kisebbségi életünkben úgy értelmezzük, amint azt a szövetkezeti demokrácia, a rochdalei szövetkezeti alapelvek legfon- tossabbika: a krisztusi felebaráti szeretet diktálja. Az „úriember" testvért lát a munkásban, gazdában, iparosban, a falu minden lakosában, így is van rendjén egy kisebbség életében. Meg is állapítja ezt Erdei akkor, amikor azt irja, hogy az értelmiség mai fiataljaiból csak akkor lehetnek szövetkezeti vezetők, ha feltétlen közösséget vállalnak a parasztsággal és a munkássággal. Ezt értjük mi is kisebbségi szövetkezeti fogalmaink „úriemberéül". A közösség vállalása megvan a szlovenszkói magyar értelmiségben. A szövetkezeti mozgalom kétségtelenül igen fontos szerepet tölt be a társadalom átalakulásában. Különösen nagy társadalomátalakitó fontossága van olyan nemzeti kisebbség életében, amely röviddel előtte államalkotó nemzet volt és megengedhette magának azt a fényűzést, högy osztályok szerint tagozódjék és gazdasági szervezeteit is a társadalmi osztályok szerint építse ki. De a háboruelőtti Magyarországon sem történt igy. A magyarság zöme — mert hiszen akkoriban is agrárállam volt — mezőgazdasági lakosság (nálunk különösen), nem érezhető az az erős osztálytagozódás, mint a nyugati országok öíitudatositott osztályszervezeteinél. Mégis volt némi osztálytagozódás, ez azonban csupán a „nadrágos" hivatalnok-embert vagy földesurat különböztette meg a falu egyszerű népétől. Ma nincs már kisebbségi életünkben hivatalnok-középosztályunk, földesuraínk birtoka lemorzsolódott vagy elpusztult s bátran a múltba temethetjük a még mindig sokat emlegetett osztálytagozódást. A szövetkezeti és egyéb kisebbségi gazdasági szervezetek, társadalmi és kulturális szervezeteink ma a rendes munkakexeten kívül a magyar testvéri összefogás hordozói, az erők tömörítői. Ez pedig a kisebbségi szövetkezeti rendszernek is legfontosabb hivatása és feladata.- A TÖRVÉNYTÁR HIVATALOS MAGYAR FORDÍTÁSÁNAK 1937. évi 33. füzete most jelent meg a következő tartalommal: 111. Törvény, amellyel a községi választási rendtartás kiegészittetik. — 112. Törvény az orvosi hőmérők kőtelező hatósági hi'ele- sitéséről. — 113. Rendelet Nagy-Prága városa 1922. évi 7%%-os jelzálogkölcsönkötvényeinek kötelező felajánlásáról. — 114. Hirdetmény, amellyel közzététetik a Csehszlovák Nemzeti Banknak intézkedése a belföldön külföldinek megbízásából vagy annak javára teljesített fizetésekről. —' A csehszlovák állam törvényei és rendeletéi gyűjteményének évi előfizetési dija 120 Kő, az egyes füzeteké pedig levelenkint 20 fillér. A régebbi 1922—1936. évfolyamok terjedelmük szerint 120—180 Kő árban kaphatók. Az összes megrendelések egyszerű levelezőlapon az „Államnyomda"* KoSice, elmére küldendők. A pénz előzetes beküldése mellőzendő. „ Irta: Hantos László
