Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-11 / 257. (4403.) szám
1937 november 11, csütörtök. T>I«<M-MAfifeARHlRLAP Egy tragikus élei tragikus befejezése MacDonald meghalt- Szivszélhüdés érte a ha'ón, amelyen útban volt Délamerikába * Anglia gyásza - Törvény örökíti meg a nagy államférfi érdemeit LONDON. — James Ramsay MacDonald, volt munkásvezer és Anglia volt miniszterelnöke kedden éjjel hirtelen meghalt a „Reina dél Paci- fico" gőzös fedélzetén, amelyen útban volt Dél- amerika felé. A hetvenkét éves MacDonaldot sziv- szélhüdés ölte meg. Vejét, dr. Mac Kinnont rá- diótávirathan értesítették a halálról. MacDonald ugyanazon a napon halt meg, amelyen egy évvel ezelőtt a londoni polgármester lakomáján először kapott szívrohamot, úgyhogy akkor el kellett hagynia az ünnepség színhelyét. MacDonald holttestét bebalzsamozzák a hajón és november 15-én, amikor a „Reina dél Pa- cifico" a Bermunda-szigetekre érkezik, partra szállítják és egy másik gőzösön visszahozzák Angliába. Az angol reggeli lapok nem foglalkozhattak részletesen a halállal, mert a hír későn érkezett, A déli lapok már behatóan méltatják a nagy államférfim érdemeit. Az angol közvélemény őszintén gyászolja a nagy férfiút és a Daily Héráid, a szocialisták lapja is a Labour párt legnagyobb vezérének nevezi MacDonaldot, ámbár az államférfiu 1931-es politikáját nem helyesli. James Ramsay MacDonald egyike volt az ujább angol történelem legkiemelkedőbb és egyúttal legtragikusabb alakjainak. Ő volt a világbirodalom első szocialista miniszterelnöke, akit párthívei később árulóként kezeltek és uj barátai nem tekintették teljesen egyenrangúnak. Életének utolsó éveiben a politikai világ csaknem megfeledkezett róla. Ez a vég annál tragikusabb, mert MacDonald pályafutása következetes volt és a társadalom legmélyebb rétegeiből emelkedett a legnagyobb magasságokig és Angliát kivezette a világkrizis veszélyes nyomorúságából. Az indulás MacDonald skóciai zsellércsaládból származott. Fiatal korában nehéz küzdelmet folytatott a megélhetésért és amikor a skót paraszti körből kikerült, legelőször írnok volt egy kereskedelmi cégnél, majd később Thomas Lough politikus magántitkára. Fokozatosan haladt előre a politikai pályán és 1893-ban részt vett az Indepen- dent Labour Party megalakításában. Később ebből a pártból épült ki a nagy angol munkáspárt A párt megalakítása óta számos funkciót töltött be MacDonald a pártban, mig 1906-ban először választották képviselővé. Rövid megszakítással mind a mai napig az alsóház tagja maradt az államférfin. A világháborúban egyike volt azoknak a rettenheietlen pacifistáknak, akik helytelenítették a hadüzenetet és nyíltan hangot is adott véleményének, úgyhogy meggyűlt a baja a hatóságokkal. 1924-ben megtörtént a nagy fordulat az angol belpolitikában. MacDonald, a munkáspárt vezére miniszterelnök lett. Először került munkás a világbirodalom élére. Az uj rendszernek számos problémát kellett megoldania, de MacDonald első miniszterelnöksége alatt nem oldhatta meg a kérdéseket, mert nem volt ideje rá és kilenc hónapi kormányzás után a hirhedt Zinovjev-levél botránya megbuktatta a munkáspárti kormányt. Öt évig volt MacDonald az ellenzék vezére (ebben az időben több külföldi utazást tett és Prágát és Budapestet is meglátogatta), mig 1929-ben újra hatalomra került és csak 1935-ben váltotta le Baldwin. Általános feltűnést keltett, hogy MacDonald és V. György király állandóan a legteljesebb harmóniában tudott együtt működni. A nagy fordulat 1931-ben történt az az esemény, amely döntő jelentőségű törést okozott pályáján. Angliában súlyos pénzügyi krízis támadt és a konzervatívok unszolására MacDonald elhatározta, hogy olyan kormányt alakit, amely nem csak egy párt kormánya lesz, hanem a nemzeti egyesülés minisztériuma. A terv jőszándéku volt, de hamarosan kitűnt, hogy a munkáspárt zöme nem csatlakozott MacDonald elképzeléséhez és az uj kormány tulajdonképpen a konzervatívok megerősödését és hatalomrakerülését jelentette. A szocialisták soha sem felejtették el MacDonaldnak, hogy 1931-ben kivette a hatalmat kezükből. A Labour Party az 1931-es csapást azóta sem heverte ki. Az 1931-es kormányalakításnál Chamberlain, a jelenlegi miniszterelnök MacDonald pénzügy- minisztere lett. Egy év alatt kitűnt, hogy MacDonald helyzete az uj kormányban rendkívül gyönge, mert uj nemzeti munkáspártja alig néhány képviselőből áll, mig a konzervatívok nem szívesen láttak szociálistát a kormány élén. Törekvésük az volt, hogy konzervatív képviselőt helyezzenek a kormány élére s amikor MacDonald betegeskedni kezdett és különösen szeme romlott el, 1935-ben csendesen eltávolították helyéről és miniszterelnök Baldwin lett. MacDonald csak dekoratív pozíciót kapott az uj kabinetiben és lassan-lassan teljesen visszavonult a politikától. Minisztertanács LONDON. — A mai angol minisztertanácson Chamberlain meleg szavakkal emlékezett meg az elhunyt MacDonaídról és határozati javaslatot terjesztett elő, amely törvényileg is megörökíti MacDonald érdemeit. Az alsóházban valószínűleg a munkáspárt és a liberális párt is csatlakozik a törvényjavaslathoz, úgyhogy azt egyhangúan elfogadják. A gyász jeléül az alsóház mai ülését félbeszakítják. ■BaggBn—ai— Kánya Kálmán expozéja a külügyi bizottságban Magyarország messzemenő engedékenysége ellenére sem sikerült eddig megegyezést létesíteni a kisantanttai A magyar kü’po’itika irányelvei változatlanok maradnak • Az osztrák koíffiinysakó ftéketettnek minősíti a magyar k8Jsy.iKnisiter beszédét BUDAPEST. — (Szerkesztőségünk tele- forijeleníése.) A magyar képviselőház külügyi bizottságának keddi ülésén Kánya Kálmán külüg}^miniszter nagy külpolitikai expozét mondott. A magyar külügyminiszter beszédét a késő esti órákban hozták nyilvánosságra. Magyarország és a világesemények Kánya miniszter beszédében mindenekelőtt megemlékezett a spanyol polgárháborúról és a keletázsiai konfliktusról. Bár a spanyol kérdés megoldása nagy akadályokba ütközik — mondotta egyebek között —, mégF remélhető, hogy a polgárháború megtartja lokális jellegét az érdekelt nagyhatalmak békés törekvései folytán. Ebben a kérdésben Magyarország az általános béke szempontjából van érdekelve. Ezen az alapon tárgyalt a londoni benem- avatkozási bizottság megbeszélésein is. Beszéde további során foglalkozott Kánya az olasz—jugoszláv, a jugoszláv—bolgár és a német—Bolgár egyezményekkel, amelyek szerinte az akut konfliktusok lehetőségének veszélyét lényegesen csökkentik. Beszélt a Mussolini és Chamberlain között történt levélváltásról, továbbá Mussolini berlini látogatásáról, Mussolini és Hitler ez alkalommal tett kijelentéseiről, amelyekből — úgymond — kitűnik, hogy a békét szolidabb alapokra óhajtják helyezni. Rámutatott a legutóbbi német—lengyel kisebbségi megegyezés fontosságára, amely bizonysága annak, hogy kölcsönös jóakarattal a kisebbségi kérdés is megoldható barátságos megegyezéssel. Egyezkedés a kisantanttai Kánya ezután ismertette, hogy Magyar- ország hogyan vette ki részét a béke biztosítására irányuló törekvésekből a kisaniant- államokkal folytatott tárgyalásai kapcsán, amelyek a velük való viszony normalizálását célozták. Ezek a tárgyalások — folytatta ezután -— eddig nem jártak pozitív eredménynyel. A katonai egyenjogúság kérdésében elvi vonatkozású eltérés nincsen és hihető, hogy ebben a kérdésben rövidesen megegyezés jön létre, ha a kisantantállamok részéről az eddigi hajlandóság továbbra is fönnáll. — Ütközőpont azonban a kisebbségi kérdés, mivel a kisantant-államok a nagyhatalmakkal szemben e tekintetben fennálló nemzetközi kötelezettségükön fölül újabbakat Magyarországgal szemben nem vállalnak. Hangsúlyozom, amint ezt a kisantant-államok képviselőivel is közöltem, hogy az atmoszféra enyhülését őszintén és komolyan óhajtja a magyar kormány s ezért bizonyos áldozatokra is hajlandó. Eredmény azonban csak kölcsönös áldozatokkal érhető el és csak akkor, ha a kisantant-államok is elszánják magukat arra, hogy a kisebbségi kérdés rendezésének újabb lendületet adnak. A magyar kormány hajlandó volt a kisebbségi kérdést még a viszonosság elvének alapján is rendezni. Kánya benyomása szerint Prágában és Belgrádban meg volna a készség e kérdésben a megegyezést olyan formulával megkísérelni, amely az állami szuverénitás érintetlensége mellett a magyar kisebbségek sorsát megjavítaná. Ugyl'á^szik azonban, hogy Romániában a közeli választásokra való tekintettel a kormány helyzete nem elég szilárd és az ilyen megegyezésért nem tudja a felelősséget elvállalni, ezért a választások lezajlása előtt további tárgyalások nyilván nem is lesznek* — Részünkről — mondotta a magyar külügyminiszter — sajnáljuk a tárgyalások elhúzódását, de amig lehet, tartózkodunk minden egyoldalú intézkedéstől és igyekszünk a függő kérdéseket békés szellemben megoldani. Ezután megemlékezett arról, hogy valótlanok azok az európai sajtóban megjelent hírek, amelyek szerint egyes nagyhatalmak a Magyarország és a kisantant-államok között való viszony normalizálását meg akarták akadályozni. Tovább a régi utakon Nyomatékosan hangsúlyozza, hogy Magyarország külpolitikai irányvonalában vált tozás nem állott be, továbbra is a római jegyzőkönyvekre, valamint a Németországgal való őszinte barátságra támaszkodik, amit a Neurath német külügyminiszter és Blomberg német hadügyminiszter budapesti látogatásai és Darányi és Kánya közeli berlini látogatásai is igazolnak. Magyarország továbbra is ápolja a Len-, gyelországgal való jó viszonyt s megelégedéssel látja Nagybritannia érdeklődését a Dunavölgyében. Franciaországgal való viszonyunkat abból a szempontból Ítéljük meg, — mondotta Kánya —, hogy őt a kisantant államaihoz szövetségi kötelékek fűzik s az ebből eredő kötelezettségeit mindig lelkiismeretesen tartotta be s ébren őrködik ezen államok érdekei felett, amelyekkel szemben viszont nekünk még sok rendezni való kérdésünk van. Magyarország külpolitikája erőviszonyainkhoz mért aktív békepolitika, amelynek célja az igazi béke előfeltételeinek fokozatos megteremtése. Bethlen Franco elismerésit sürgeti Kánya Kálmán általános helyesléssel fogadott beszédét hosszú és részletes vita követte. A vitában csaknem valamennyi bizottsági tag résztvett. Kenéz Béla felszólalásában egyetértett azzal, hogy a magyar kormány nem zárkózik el a kisantant államaival megindult tárgyalások elől, de föltétien szükségesnek tartja, hogy a kisantant államai ismerjék el a magyar kisebbségek jogait, amelyek nem sérthetik állami szuverénitásukat, mert e jogok nemzetközi szerződésekben vannak lefektetve. Gróf Bethlen István megnyugvással állapította meg, hogy a mai nehéz világpolitikai helyzetben az expozé optimista képet nyújtott. Hangsúlyozta, hogy a spanyol kérdésben a magyar közvélemény nagyrésze Franco pártján áll és ezért fölteszi a kérdést, hogy nincs-e itt az ideje annak, hogy Magyar- ország Franco kormányát elismerje. Ugyanígy kérdést tesz a külügyminiszterhez, hogy a keletázsiai konfliktusból kifolyólag nem volna-e itt az ideje annak, hogy Magyarország Japánban diplomáciai képviseletről gondoskodjon. Buchinger Manó szociáldemokrata képviselő fölszólalásában azt az óhaját fejezi ki, hogy a kormány messzemenőleg törekedjék a békés és normális viszony létesítésére mindazokkal az államokkal, amelyekkel ilyen viszony még nincsen, továbbá követeli a barátságos kapcsolatok létesítését Angliával és | Franciaországgal. Payer Károly szociáldemokrata képviselő üdvözli a magyar kisebbségek sorsának javítása ügyében megindult tárgyalásokat s rámutat arra, hogy a magyar munkásság helyzete Romániában már tarthatatlanná vált. Eckhardt Tibor teljes egyetértését tolmácsolta a magyar külpolitika mostani irányával. Osztrák visszhang BÉCS. — A félhivatalos „ReichspostM Kánya Kálmán magyar külügyminiszter keddi expozéját részletesen ismerteti és ahoz a következő megjegyzést fűzi: A magyar külügyminiszter beszámolója a különféle kérdések tekintetében elfoglalt tiszta álláspontja s a minden irányban tanúsított lojális magatartása révén a béke érdekében végrehajtott cselekedet jelentőségére emelkedik. Sajnálkoznunk kell amiatt, hogy Magyarország és a kisantantállamok között folyt tárgyalásokba vetett remények nem váltak be. Kányának e kérdésről tett nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy Magyarországot az őt annyira érdeklő kisebbségi kérdés gyökeres rendezésére irányuló törekvés sek útjában eddig fölmerült nehézségek nem
