Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)

1937-11-07 / 254. (4400.) szám

*PÍ *;;a;zsaAna; q<t<?s?q j|BSa ;aq3Z3 ;aZS3XUJ3; B ;j3UI ‘qaSj3J 83 qBJ -BSoq B >J3jp3>JU3H3UI3JJ3JJ U13U U3q?fápn3} -ZS3 9}[iiiuuba;bi{ osja qau^aja qunpiog *|3 AubStO OOO'OíI 0*8385880 IlEqedpjng •JJIS3 OS3 BUllO; pllIJUl }Bq -tiazx; bjoAjoSpipg e'naqojadposBiu liapuiw *BJO^|OSpiqg B qiZ3qJ3 ÍSOUÍ 3JBS3 JESnsXuaj 0S]3 Jinpiuja )JP[3Z3 I3AA3 J3Z3 *)3qoiriui.iBq ipqjazspuíwSBniso sapiqjaH V •3J0]3q qauZS3 ;0;U0J £2 3)U3A3 JlUqUaUaXSg *q9Í;Z8BASoj qBpfl?AS B UI3U *Bq ‘qosnpuBiioq b wau yo^ÍBS qqo;S3j v •IUJPI I3UIUI3ZSpEqBZS }3q«I JoSbJIÍSO jazaASau ’qqafjajSai xipqezsta soSeqiso ASg •bib’zia b IZSIA3I ‘x;aqa; qnsa ;Apq -jut ‘up;ze ‘piajuajia pzpíqpdteq b l9J?q?l « joqS9||AASeu i •uefBqumu Jaquia zb ;i2as ;eqos ;azs B :para ‘9>Bqqz$B; uaAuuoq uoASbu bSijb; sxqjogA b uaqppt sajazs *rq 513U3PZS3J }B[JO;iA BJJB S3 qOUaqda ;039qjH siq eÍbSjibj B ‘jpsBjiiipzs jaqa; b qas^Au -XuoqSaui UBqqof Sam ASoh aqqaXu •Auöq jBqqos esb;jzse; jaqa; b XSj -sjazaq ASbÁ ‘bjbijba jaquia zb qjpazaqau raau BXjns jaqa; b ASoq ‘;zb qiJap regezv gn; uaqaj -aq b luauBq ‘qisa ?iaj jaqoia zb raau Bf;uod •Ajns qBiiUE ASoq ‘;aqja; B qp.^ijjBzs ASn BS||B} *q3;ztij st ;j?zn; i9qBf -Sbxu uios b qa;araaJ v *u?fdEiB BSB;B;nxu;n qa;aiuaj b aigpq q3;;a;izsaq ;ib;iA29AS sa qa;pazs qo;aSauazs b ‘qadau pqBi uaqqop 'ja zb uasougjnq ‘;|0A sajouniXS qaApaq s; UBqjOMdazoq v •3J3;;a;iz9?q ;ia;a apj ►qqo; qaiSaí b loqXjatUB suios b jadajazs ubj ojbAS UBqÍBSEj; qpji |Bm9j sa SojoS iSaJ y 'sí ;aX2aqiiAu ;;o;ui;;Ed joqoq uEipjzsqo zb .isquia uoqso zb a;zo;oq ajafazssaA mos b sa ajaXu BqBqoq b gnzsaq ipqBfBj mos y *uaq -aSasozara e sa uxó;fai qoqiuóp B ‘qaASaq b ejjÍi ;;aj ]a; b JOqiűiB ‘aaopi zb bjjb a^zoj -aq SainuTZS9]BA ‘B;zojB}qBJia aqqaXuapadaJ -aso uop9iu sbxxi na^jimBiBA X3ba bajbzsb #[ USA iazza sf ;pqaBj íUBddoj bQsbS ■mii ‘;B|Bzop|B BTdBqja baSoj |BUBqB] XSea jbitbjjq ^snijpoqojq b qxzsEpBA ubXSoh •qisa pxXu SÍS9 BjsoqBj iub^o xxapuij^ •ja UBqBjiBJízsny jnXu qqo^Sai b uoSpijA y ’ZoqXins Eu^nf maxi zoSzia tf ;j3iu ‘osa zb ausa raau ‘jód auuaj uiau bh •uaqmajapafja; pp>| ~aam O00'£2 JoSiqrA zsaSa zb quaupqjuaqaq IBApjBqqpd |uoj i^q ÁSoq ‘q?UoqxuEzsig •BUJBq^oj 9qosBqunm xazam b ‘soqisa -aqjnzs sa -BuiBq aaaqrna iso.xba ‘qaq 9qozs -BXupqzaJ ‘apqaj uasa^azsauua; aqozsBXuBq -uazs b ‘aqjnzs XSba sbSjbs aqa^oupj b ‘j^q -aj Si;aq mójpq upjn sajainzs b juijszs qos -BjBjnq qqBfnSaj b auxzs ppn; íjaqxua zy b >iaSassa>|apj5 xibSijbj nqajaqA'Sa zb pippjad qppjoqjaqa; |Bxnq y ‘^pjoqjaqa; jajaq joab; b iq qBXiBi -bj joSjop saXuaxuajai qos ajfsajiXuuoqSaw qBUBsp;in?zs sa qBupsBzopjoq qaqja; V 'uaqaAnxujpf Sxpad XSba ‘uoqnjpq b XSba ‘qiiadjo qaJaqraa sí jaqaqja; qqoXSBnSai B pam ‘xujpi jaqaAxxuupr ijbijb sa jBqopqiB ppjoqjaqax jaqaj Si]B UBqqosoJBA ‘naqqoxqq -pi nasonojn^i ’qiizSaA qajaqma sí jpspzop -joq qaq Ja; qqoXSBuSaj b ua;aiaq ioab; y S9IJ01IA jaqraa xiaqqBzsJoqoq B ÁSoq cib;ix bjjb ixub ‘naqSasiXxinam XSbu Sipad Sam ‘sí ;pf -Sbxu mos b qB;iBiB;Saui ;;ozoq iBXupApBJBm qaXuam;idado|oa pzEiujpzs i9qqBzsjoqoq y ’Sasuaqma zb ;zsb£Soj b;9 qqp;sp jaAjaius ‘q|zo;jB; azoq qosa[ouinXS b azoq qozB st mos y a<tBSEiBuisoaq“ XiaApoq b XSba búi qB zb ‘pipzs b ;uim ‘;ioa afopuaa; saApaq ubAjo uadda qBUBXuozsSBiZBq qoxoq iSaa E asa;izspq Biumnupiqq ‘bsb;jb;i3 qa; mos B joqrure ‘pp; qoA Sjpag ‘BJaBid b injaq xipqjij uaSi jbxu unqpuB;som xuos nzx jbXubj 9ss;q ‘spqXuBABS ‘nuxzs sojoA;a;os pÍBUi ‘sojjd quaja pja jazsso sp omja; xiopBA y }ouuos e ^zopq jbuü 9J9qiu9 >jqzsjo>|o>í V 19;qoSBpzBS iBqnamB Pinsaqiai b ;;odBq upnop OOO'CI ;;aÁpq qauua sa qas9;a;uq;iq uaqma SBp -zbS jpra búi z9j;Em Jo;pq y gaqo qf;;a; -uaiupl ub;zb 3jm ‘uajaSua; pASBJBq B qpq -zsn BApoqzsBdBq BqqppuajaS pzApiuazs B sa ;uBqqojpj uaqzoqopi uodJBX v Pam ‘qpfBqjo zb azsso qp;sopSoj uaqjoq saja;aux >oi;qzi; ;iBf;;opBJBmuaq;aia Biutjp uaSua; nXujozs y ';;a;aq;ais ajaSpsqSas 9j‘Bq OAaj UBqfBq b uaqafapi Saxu Sasjó pjBd B :;jbí pjjaqis safp; bsbzojijbiiba Tpoiojjaqiug •uaXSiA ;aSas;;Sas qBuiBzpjpm sozoS n\au uodjBX ?Aai uaqopaXnns e A'Soq ‘ap; psd b uaqaziA soJBqiA jaSua; ;jiAu b qpqzsn ;b upj9 £2 zspjaSua; saAp £2 ^3IPV J3qBQ Z9j;eiu oin^ausuj e uaqjaSua; q ;|eqzsn S|dBU ASg t~ g£|. —. •Xuo;B(!!aSjQfS9T(x *S9Aa oj; ‘BinXo saqiag •pqaaop 9Í amuapuxiv ‘;aqopi 9f ^unqau ipzsag •pzsaq ;Bqppj; 9dBASBjq ‘p; b uba ;;i ‘p; b uba ;;i *;pqBzsra pT puom qauzsp zy ‘;BHpqBZS B JBiu BjzpjSaiv qpzaqjfSam 9dBpx V ‘;;azaqJ9p ‘p; b uba ;;i v kw xxi espzsSaxag ‘soab g; hqj uuBxuspj} •jUBpxioxu app qoSoj ;a;auozsoq spjpjj Yupzpq qizsp; a; }sopq ojzsaqjazs bh ‘lua;xqojQ3axu upujajazg UBqBfdBg qoJBXSBiv sf^j y ‘jua^apjp mapzaq uessbj sí ng-qpUaSapua sj mán ;aqqox <q9;;a;rapjp BApra 9px s*FX *;Bqos raapA sx qa;pa^azsaA »a <qB;iB[B;Sam ASoq ‘raojo aSbu ;joa •ajzsa ma;;3A ;pajB xxrpqnAxry uaqspsajaq ASbu b atSpA---------♦♦ ■i ua;fapjp raoSoj más joqqB Spm ‘s; pBqBzsp Bqnj b jbxu Bq aa *B;fBJ qo;Binm ;pf ;amsi sa puBpq sapzaq -aima zb ;nf aqraazsa ‘;pqnJ fn zb moipiSam sa aqAupjqazs b qa;upp;aq ;som bh tubí -dBq ;Bín ;;aApq Bqiu pazsaAp zy *uoup;n ►Ipp xuppiA jjmup zb qun;;aAau ‘qunpBi -nxn ;Bqos jbxu UBquozB uoq;;o ’zpu xuaS -ua xquapuim ASoq ‘ma;;iq ;zy *aj;aqaszja -;uazs;sag ip;opjnj ipdasa b uiB^BUBq pAOj ;;o;fBqag lUBSBm ma;zaja innaparaai -pq Auozig qBqoqBJBpBqnJ saSpsqnzs b raaq -au xzugsDiQq masaoBqoun ASoq ‘Sam qun; -zaASa ASn UB;zy *uBqBqnJopjnj BZBq qo; -xxf sí uBASoq ‘mazsa zb ;jpf uozy ‘inpAau mB;pn; raau Auoziq jpm uazg ‘Sara qnjaq mau Auoziq ap ‘;;nuapuim ma;saja^ *xuBq -ixj b mBJíBiB; más pqas’‘joqziA b uia;;ofiq joqij\[ •spinzsaqBZBq b ;;azaqjap Joqim ‘xupj ;;ozoqBjp*A Aupxup qqpsajnj sí puua Sam 3Q ‘uaipqpuim iq quqpo; uaqsppAau ASbu Joqqg ’UBpzsnsa sajapmpq b aj uib; •qxapA trnainzs ajsaiaq st xupn ASj ‘maipzaq xxuis ajraazsuaASpzg •;aApq mBHBiSoj UEqpuoA spui uf g ‘;;asajaq xquapuim xuaSug •a;;aqa; qusa loqB ‘;;nuapuim ;;asaja>f a Apafi BjpiBq ‘uB;pBdBS mBqnAuy *aq ma;iq Bq;BuoA spm ASg 3JIUaS?SU3lpS0U3J3Z8 ASb>J •;buoa b ;inpuip pfBxu ;jaxu ‘iuB;pBiBzg ‘iBmpqndB mB;ASBq;;o Joqqa ug paqara ‘spipzsafl :B;;o;iBiq znBiBq B s ‘;ama]nj Sam a;;o;n sppdxs sáp ASg •pjin;pq xuB;SB]iBq bub;u ua g pq;BuoA b qipzsiq urBqndB uoopqsliv •ajjamBiBA raozB;n bh ‘uba [Bq Sipuim raapA ;ja]\r ‘ajpsanapuira za Bposa ASbn •asa raau fuq uo;n pj b mapA ‘ajisag qunxinpuip pxuraiajnzg ;;bq iiqaAStí qpssax ‘;u9;J0pSara SajAipx *;spzB;n siq saqapjp ASg qBinsaBq o;zsaqjazs B qojpg ■3xaN3XHQx syzvxn aos-zsnso 8Ain raauBq ‘bajoSSiiS mán ‘uisgoA napaASq doASbu Sipad up ‘sí Bpzsnsá ASa puziA b ;pa *qun;zp;uiq ‘qun;ipjSn ‘qun; -;ozs;pf ;Bqos ‘mBSBm ma;zaJp pf uoASbjv ■uiapA pppo; ;asa Bsojnj uaSi ;;o 'qun; ■joa uaqopjnj ipdasa b uodEu qiASa zy ‘massaq;uiqa;Sam pqiASapuím ASoq ‘uaq -9PJRI sbÚi-sbui Sipuim ‘juapjnj dEUuapurm qxnxqoA 'pupi bujoa qos uoASbu ;zb Auoz -iq ;jaui qua;z3Ap sp mBx;Bi ;adazs lAuuaui ASoq ‘pj xuopjos raaf^ *qauq3qaxujaAS b ;;ozoqpupi spzoqBJpzs samaqaq sa dazs Bd -nso joqB ‘BqqJBd-ioSuy zb sp aqpSq-soJ -PA B qun;U3oip ubuuo ■qauSasuaqma zb Bsp;oqp dpzs qamaJ Apm ‘;Bpiq fn zy *;pS -assa;azaAau sojba b mappuSam Jozsoig goSBSpBqBzs Aubjb zb iua;io;p qnfSoj UBASoq ‘qun;;aS -pzsaq pjJB Sa^ gpAuaraasa A^Bioqsi ;jnm -p zb iqau ma;psamig ’qunpóqBjpzsp pia -upsaoÉqoug 'mBSBm mapajp pf uoASb^ *raa;;o;i9; ua;sadBpng ;opiunzs ASbu y BBsAjodj ‘S3A? £X ‘XIOHYFí ANLÍOSXZS ***1 U6qODB>lBAÁS9U B UÜBÁU3UÜ|3 qqBSB>ppJB§Bl ívsyni xowADVN sni- 454 — / hctyfoO'fc cfcőéé’ ••• Irta: MÓRA FERENC Hol volt, Ihol new volt, Dorogon túl volt, t) rög ön innen volt, volt egyszer Iregen egy leró, annak volt egy kisfia, meg egy kis ka­kasa. Hát ahogy a kié kakas egyszer a sze­métdombon kipirgél-kapargál, talál egy fü- •letlen gombot. Nosza felugrik vele az ól te­tejére s elrikkantja magát: — Knknriku, Kelemen! Mit leltem a sze­metén! Az iregi bíró fia, Kelemen, kis kakasához odaugrik sebesen. — Nézzem csak, kis kakas, mid. van ne­ked? — kérdezi tőle. — Nem tudom micsoda, nem is adom oda — felelt a kis kakas s nagyhirtelen be­ugrott a sövény közé. De Kelemen is utána eredt ám s az iregi bixó fia úgy megbubolta az iregi biró kakasát, hogy biz az szegény egyszerre eleresztette a fület-len gombot. — Kukuriku, Kelemen, ezt már el nem szenvedhetem, megbántottad a kakast, majd megbánod még te azt! — sivalkodott a kis kakas s egyszeribe összetrombitálta a ka­kasülőről a falu kakasait: Hej, iregi kakasok, • j'h ’ Gyorsan ide szánjatok! Egy kukuruntásnyi idő se telt bele, már akkor mind ott voltak az iregi kakasok Öregbiró kakasa, kisbiró kakasa, kántorék kakasa, harangozó kakasa, — több kakas nem volt Iregen. Mit tanácskoztak, mit nem, azt csak a szemfüles cserebogár tudná megmondani, amelyik éppen a fejük fölött röpült el, ha az iregi biró kakasa nagy elkeseredésében be nem kapta volna a cserebogarat. Elég az hozzá, hogy egy nagyfejü veréb az eperfá­ról odacsiripelt a kakasgyülésnek: — Hej, iregi kakasok, mi az újság nála­tok? — Kerekfejü Kelemen, bosszút állunk Ire- gen, — felelték a kakasok. — Hosszú taraj, rövid ész — csufolódott a veréb. — Bizony, a fele se tréfa ennek — me- reeztgették a tarajukat az iregi kakasok. — Nem kel fel többet a nap Iregen, mert nem kukorékolunk neki. — Az iregi kakasok, rettenetes okosok! — nevetett a veréb, tovább röppenve egy házzal. A kakasok pedig elmentek aludni, hanem mielőtt keményen megrázták egy­másnak a taraját. — Kakas tesz fogadást, huncut, ki nem állja, — annyit jelent ez kakasnyelven. No, pedig még javában buziét a bőrt a fagyon az iregiek, mikor a kántorék kakasa már elrikkantotta magát: — Kukuriku, virradóra, éjfél után bá­rom óra! Nosza, egyszerre talpon volt az egész Ireg s mérgében majd elnyelte fejét az iregi biró kakasa. — Hát ez a kakasbecsület? — verte össze a sarkantyúját mérgében. — Ki a faluból a kántorék kakasával! Három kis kakas úgy kimarta maga kö­zül a negyediket, hogy az meg se állt ad­dig, ameddig az iregi torony ellátszott. Akik pedig otthon maradtak, azok még jobban megfogadták, hogy nem hallatszik több ka­kasszó Iregen. Ne tudja a hajnal, mikor kell neki hasadni. Hát, uramfia, a félszeme még csukva volt a harangozó kakasának másnap, amikor már rágyújtott a nótára: — Kukuriku, emberek, hajnallik már, kel­jetek! Az lett biz ebből, hogy a harangozó kaka­sát is kiüldözték Iregr'ől, mint az igaz ügy árulóját. Majd azok mutatják meg, ki az igazi kakas, akik otthon maradtak: kisbiió kakasa, öregbiró kakasa. Kisbiró kakasa állta is a fogadást más­nap hajnalig, hanem akkor már nem birt magával: — Kukuriku, kelj, piros hajnal, serkenj! Nem is kellett egyéb a hajnalnak, egy­szerre feltolta piros ábrázatát az ég alján. — Jaj, mit tettem, jaj, mit tettem! —■ sipitott a kisbiró kakasa s úgy világnak ment bujában, hogv tán ma se állt meg. Nem maradt már egyéb kakas Iregen, csak az öregbiró kakasa. Le se merte hunyni a szemét egész éjszaka, nehogy álmában el- knkuritsa magát valahogy. — Jaj neked, Kelemen, — gondolta ma­gában — megfizetsz a fületlen gombért! Jaj neked, Ireg, sose látod többet a szép piros hajnalt, nem lesz, aki felköltse! Néz, néz a sötétségbe a® iregi biró ka­kasa; hát egyszer csak megpirul ám az ég alja s fölmosolyog rajta a szép piros haj­nal. Mosolyog, egyre jobban mosolyog, szinte csufolódik is: — Tudom ám én az időt kakasszó nél­kül is! — Kukuriku, ilyen szégyen többet engem sose érjen! — rikkantotta el magát az utolsó iregi kakas s ugv ugrott le a padlás szájá­ból, hogy menten kitörte a nyakát. Azóta Iregen nincsen kakas s az iregi gyerekek nem ehetnek kakas tejes kenyeret» •- 45§ ­BOSZORKÁNYOS mutatványok hóka ALMAOSZTÁS VARÁZSKÉSSEU „Megfejthetetlen*1 varázslatot mutathattok be a bámuló társaságnak egy kis ügyes elő- készitéssel: egy szép nagy almát (erősbejut és porhanyóé hiusut) vesztek elő, aztán vé­kony tűbe erős vékony cérnát fűztök, s a tűvel laposan az alma héja alá szúrtok, a héj alatt körülbelül 1 cm. távolságig viszi­tek a tüt, s ott megint kibújtok hegyével a héj alól, áthúzzátok az egész, hosszú cérnát is, de vigyázva, hogy az első beszúrás he­lyén a cérna vége kinn maradjon! Azután ugyanazon a lyukon, ahol kijött a tű, újból beszúrjátok s újból egy centiméternyit ha­ladtok a héj alatt, ott megint kihúzzátok a tüt, áthúzzátok a cérnát s ezt megismétlitek addig, mig körül nem haladtatok az almán, mindig vigyázva, hogy a tü ugyanazon a lyukon menjen be, ahol előzőleg kihúztátok. Utoljára azon a nyiláson kell kijönni a tüvel- cérnával, amelyiken legelőször bementetek! így most a héj alatt a cérna körülfogja az almát, s a cérna mindkét vége ugyanazon a lyukon lóg ki. Ha a cérna két ágát egy­szerre erősen húzzátok, akkor az alma a héj alatt átvágódik, anélkül, hogy a héjon bármilyen nyoma látszanék. (A tüezuráso- kat nyomtalanul el lehet simítani, ha más­képp nem, hát egy kis lágy viasszal.) Na már most: „varázskésser* megérintitek az almát s felszólítjátok a társaság egyik tagját, hámozza meg a sértetlen almát — s íme, a hámozás nyomán két félre vágott alma hullik ki a héjából! . . . HARANGSZÓ A KAPUKULCSBAN. A hang, mint tudjuk, rezgés utján terjed; minél sürüibb a rezgést közvetítő közeg, an­nál erősebben halljuk a hangot. Bizonyosan kipróbáltátok már az uszodában, hogy feje­iteket a víz alá dugva, a viz alatt"— jó messzi — összeütött két kavics zörejét mennyivel erősebben halljátok a viz alatt, mint ugyanolyan távolságban a levegőben összeütött kavicsokét. Ezért is kiabálnak át egyik folyópartról a másikra úgy, hogy a viz fölé hajolnak az emberek. Még érdekesebben és feltűnőbben kapjá­tok e jelenséget, ha nagyobb kulcsot fűztök egy hosszú spárgára-, s a spárga két végét fületekbe dugva, a kulcsot ingaszerüen ló­bál játok, úgy, hogy közben jobbról-ba-lról valami tárgyba ütődjék. A kulcs rezgését a spárga valósággal ha­rangzúgássá fölerősitve juttatja el a füle­tekbe 1 Próbáljátok meg! RÉGI KASTÉLY. Karcsi édesanyjával kirándul és megte­kintenek egy régi kastélyt. A vezető ma­gyarázza: — Ez egy ősrégi kastély, a család 1600 óta lakik benne. Karcsi csodálkozva mondja édesanyjának: — Jaj, nézzük meg a kastély háromszáz- éves családtagjait is. BODRI ELVESZETT. Egy kislány rettenetesen sir az uccán. Egy ur megszólitja: — Miért sírsz, kislány? — Elveszett a kiskutyám, a Bodri — zo­kog a kislány — és nem találom sehol. — Hát kérd meg szépen a szüléidét, hogy adjanak fel egy hirdetést az újságba. — Kár a költségért, bácsi kérem, a Bodri nem tud olvasni.­TÖRTÉNELEMIRÁS. — Mondd meg, fiam, hol jöttek be a ta­tárok? — A 79-ik oldalon, kérem szépen. MEGFEJTÉSEK A 44. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Szüreti, zi, ős, aga, le­kottá, nkn, tt-i, iró, ötletes. - Szőlőtő, zi, ri­gók, tő, iszákos, aknil, a-tnit, tt, re. — Izsák Tibor sarokrejtvénye: Villa, Irma, lmp, la, a. — Nagy Olivér betürejtvénye: Bárányka. — Nagy Olivér kockarejtvénye: Répa, érik, pipa, akar. — Nagy Olivér sarokrejtvénye: Feladat, Elemér, levél, amét, dél, ar, t. — Bernáth József betürejtvénye: Körmöcbá­nya. — Kenessey Ildikó betürejtvénye: Fe- gyenc. — Borbély Károly láncrejtvénye: Lúd, dér, rab, bál, lap, pap, pók. — Haris Mária betürejtvénye: Határ. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Alagi József. :: Biró István, Benkő Fe­renc, Beucze Károly, Bernátih József.:: Dar­vas Attila, Darvas Szilárd, Dobos László, Diczkó Borbála. :: Forgách Ildikó, Forgádh Klárika, Fekete János. :: Gúnya Mihály, Gergely Ferenc. :: Horváth Ferenc, Halas Kázmér, Halász István.:: Jelűnek Öli, :: Ko­vács Péter, Kis Ferenc, Kerekes Péter, Kern Mária. :: Láng Ede, László Dénes. :: Martos Béla, Molnár Teréz. :: Roth Bözsi, Riszner Karcsi, Riszner Jenő, Eozlosnik Bözsi. :: Sós Sándor. Sebők Éva, Sebők Juci, Sebők Palkó, Szecsey Klára, Szelei Miklós. :: Tóth Jenő, Takács Sándor, Tö­rök István. :: Virágh Vilma,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom