Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-07 / 254. (4400.) szám
1937 november 7, vasárnap. ' ERDÉLYI ARCKÉPEK Szemtól-szembe Bethlen Guörgu gróffal, a romániai magyarság vezérevei Beszélgetés az erdélyi magyarok időszerű kérdéseiről ■ ■ A Magyar Párt nemzeti szövetség, amely nem párt- politikát, hanem átfogó nemzetvédelmi munkát folytat „ü Hózciedesf lsem szavakban, hanem cselekedetekben képzeltük el ' írja: Nagy József, református teológiai docens KOLOZSVÁR. — Vasárnap délután. Amint megyek a Majális-uccán felfelé ragyogó októ- bervégi napsütésben és a kérdéseken gondolkozom, melyekkel a romániai kisebbségi magyarság életét a csehszlovákiai magyar testvéreink elé varázsolni szeretném, szinpompás magyar viseletben kőrösfői leányok és legények jönnek énekszóval szembe velem. Fiatalok és jóked- vüek. Talán, mert önkéntenlemil érzik, hogy a jövendőjükkel olyan emberek, olyan férfiak és olyan vezetők törődnek, mint akihez most igyekszem, a 12. számú házba. Az egész ház, a környezete, a dolgozó ember, a dolgozó család lakását sejteti. Nincs semmi pompa; de giccs sincs sehol. Egyszerű városi ház; néhány lépcső vezet az ajtóig; bejelentenek. Egy pillanat, már kezét nyújtja felém dr. Bethlen György gróf, a romániai Magyar Párt elnöke. Gondbarázdák húzódnak homlokára. Mélyen- ülő tekintetét reámszegzi, amig elmondom, hogy miért jöttem. Ez az ember azért teremtetett, hogy sokszázezer ember gondját hordozza el lelkében, azért él, hogy sok ezer ember életét könnyítse, azon munkálkodik, hogy a kisebbségi élet leszűkített lehetőségei között vajúdó magyar egzisztenciálizmus ezer szorongató kérdése az emberiesség határai között megoldódjék. Bethlen György gróf nem magáért és nem magának él. Szinte restellem, hogy ezt a csöndes vasárnap délutánját is megzavarom. Sokáig tart, amig elmondom a kérdéseimet. Elmondom, hogy ennek a beszélgetésnek különös aktualitást kölcsönöz az a rendíthetetlen bizalom, mely az ősz elején Sepsiszentgyörgyi)® tartott nagygyűlésen egyhangúlag újra a magyarság pártelnökévé választotta. Meg az, hogy Tatarescu tornán miniszterelnök nagyváradi beszédére hivatalos magyarpárti nyilatkozatot vár a közvélemény. Említem a vásárhelyi találkozót, ahol az ifjúság nagy magyar összefogást kísérelt meg. És elsorolom sorban a kérdéseimet. — Milyen különös — mondja— ugyanezeket a kérdéseket tette fel nekem a kolozsvári Független Újság cimü hetilap szerkesztője is. önnek is azt válaszolhatom, mint az említett lap szerkesztőjének: olyan súlyosak ezek a kérdések, olyan fontosak, hogy ezekre igy „kapásból", egy interjú keretében nem tudok, de nem is akarok válaszolni. Nem vagyok barátja a nagyhangú nyilatkozatoknak, a rögtönzött véleményadásnak. Engedje meg nekem, hogy Írásban adjam meg válaszomat, hogy a más országban élő magyar testvéreink érdeklődését igy elégíthessem ki. Örömmel rögzítem papírra kérdéseimet. Már | jövök is. Magammal viszem az egész beszélgetés, az egész együtílét maradandó érzéseit. Szemben velem, amint haladok lefelé az utón, távoli kéfclŐ hegyek kontúrjai előtt a közeli dombok lombdekorációja őszi színekbe öltözött; ott már meg rozsdásodott a zöld rengeteg. Ott már meghajoltak az elmúlás kikerülhetetlen törvénye előtt. Ott már az őszi avarban a „nem lehet" mementója süvít és a száraz ágak mint valami elszáradt csontkarok esdeklőn nyúlnak az Ég felé... Amikor ezeket a sorokat írom, két nappal a beszélgetés után, már hozza is a posta a parókiára az elnök válaszát. A közvetlen beszélgetés varázsa húzódik át a sorokon. És a szavakon át dübörög, ég, gondolkodik, vajúdóik, örvendez a mi erdélyi kisebbségi életünk: a vezére szavaiban. Semmi kifogásunk sem lehet, ha a többségi elem gazdaságilag kibontakozik, de ez nem értelmezhető úgy, hogy ez a magyar kisebbség rovására történjék. Az eddigi tapasztalataim szerint a többségnek szánt kenyér odajuttatása mindig azzal jár, hogy egy kisebbségi veszítette el a kenyerét. A mi kívánságunk az, hogy Romániában minden állampolgár a valóságban is egyforma jogokkal és kötelezettségekkel legyen felruházva. A miniszterelnök ur történelmi igazságtalanságot helyrehozó müvéről beszél, megfeledkezve arról, hogy ha ezt az elvet felállítják és követik, nyugvópontra nem Juthatnánk soha és a békesség nem állhatna helyre. Lám, itt van a Pop Valér-féle körlevél... Ki ne látná meg, hogy a kormányelnök ur jóakara- tu szavait mennyire keresztezi a kormány iparügyi miniszterének a terve. Azt mondotta nekünk egy időben néhai Dúca miniszterelnök: „Vegyék tudomásul az urak, hogy Önökhöz Bukarest közelebb van, mint Genf." Mi a magunk részéről valóban úgy a múltban, mint most megkíséreltük Bukarestben orvosoltatni sérelmeinket. Mielőtt Pop Valér miniszter számos ipari és kereskedelmi vállalathoz köriratot intézett volna a román eredetű tisztviselőknek és munkásoknak meghatározott arányban .való alkalmazása végett, a Magyar Párt a kormány több tagjához fordult, de eredménytelenül. Szem előtt tartva, j hogy százezrek létérdeke forog kockán, tekintettel a körlevélben foglalt rövid válaszolás! és végrehajtási határidőre, én, mint a Magyar Párt elnöke, nem vállalhattam a további késedelmekből származó veszélyeket és kénytelen voltam a körlevélben foglalt sérelmes intézkedések ellen a Nemzeteik Szövetségének Tanácsához paoasziraétal fordulni. A román sajtó többizben hangoztatta, hogy a kisebbségi kérdés és sérelmek elintézéseinek nem az a módja, hogy a román kormány a magyar kormánnyal tárgyaljon, hanem a román kormány üljön össze a kisebbségek vezetőivel és tárgyaljanak együtt. Kin múlott, hogy ezek a tárgyalások nem Jöttek létre? —• kérdezzük. — Semmiesetre sem a Magyar Párton. A Tatarescu-kormány soha sem ült le velünk tárgyalni, hogy meghallgassa panaszainkat. Hogy egészen szabatos legyek, Tatarescu miniszterelnök ur úgy nekem, mint Willer József képviselőtársamnak a lég szívélyesebb formában már évekkel ezelőtt többször is kijelentette: „összeülünk, mihelyt egy kis szabad időm lesz, de ha kell, még több délután is, hogy megbeszéljük a dolgokat.** De erre a barátságos invitálásra idestova már négy esztendeje várok. ‘ Elnök ur szerint mikor volt az az időpont, amikor a magyar kisebbség legközelebb volt ahhoz, hogy intézményesen biztosíthassa a ma* ga létjogait? — 1929-ben Maniu Gyula kormányelnökségé-< nek idején. Akkor sem rajtunk múlott, hogy ez nem igy történt. Még egy politikai kérdés. Híve elnök ur a többséggel való választási paktumoknak és hi- ve-e a kisebbségek politikai együttműködésé* nek? — Elvileg annak vagyok a híve, hogy ki* sebbségi. pártunk kizárólagosan a maga népi tömegeire támaszkodva, induljon választási harcba. Ami a kisebbségi politikai együttműködést illeti, szívesen haladtunk volna együtt a németekkel, de törekvésünk sikere nem rajtunk múlott. Elvileg azonban az együttműködést ma* gától értetődőnek tartjuk. A vásárhelyi találkozó Másik és utolsó kérdésünk a Vásárhelyi Találkozóba vonatkozott. A pártelnök nagyon frissnek tartja a kérdést. Most van kialakulóban, most bontakozik sokféle határozati javaslat formájában ez a mozgalom. Még nem nyilatkozik ebben a kérdésben. Úgy érzem, hogy a hallgatás beleegyezést jelent. Hiszen a Magyar Párt sohasem csinált és nem is csinálhatott pártpolitikát és nem rajta múlott, ha mindenféle célkitűzéssel, de valójában a magyar egység •megbontása érdekében mozgalmak, pártok alakultak. Ezek valóban pártpolitikát és egyéni tömjénezést űznek. Mellverő magyarok. Amint ezeket az utolsó sorokat kopogom a papírra, megjelenik előttem az erdélyi magyarság vezére, látom, amint végig simítja gondbarázdás homlokát és némán tekint reám. Bethlen György niem a szavak embere. Nem frázisgyáros. Egész magatartása a háttérbe rejtőző éa mégis a feltűnő, elsősorban virtuskodóknál sokkal többet dolgozó, valóban építő és munkálkodó emberé. Kosztolányi verse jut az eszembe: ,. néma gyermek minden kismagyar, s a nagyvilág nem érti a szavát." Vájjon ez a sok „néma gyermek" mikor fog megtanulni annyit és úgy tenni, mint Bethlen György gróf, a csendesen tusakodó, halk szavú vezére?! A pozsonyi Szülők Iskolájának programja POZSONY. — A PMH beszámolt már arról, hogy a három esztendőn keresztül már ■ oly jszép sikereket elért „Szülők Iskolája" a Pozsony és környéke magyar iskolai szülői társulatai szövetségének rendezésében újból megi- nyilik és hogy az idei első nagyér,tékiü és közérdekű előadást dr. Piöhle Henrik evangélikus lelkész, iskolaszéki elnök tartotta a gyermekek etikai és erkölcsi neveléséről. Alább részletesen ismertetjük az előadássorozat további programját: November 17-én dr. Csáider Mihály szakorvos: „A -testápolásra való nevelés jelentősége és mibenléte". December 1-én Végh Ferenc kanonok, ny. tanítóképző intézeti igazgató: „Az akarat és jellemnevelés a családban és az iskolában". December 15-én dr. Löwy Sámuel szakorvos: „Az átöröklés szerepe a nevelésben". 1938 január 12-én Wimberger Mária tanárnő: „A kedély nevelése". Január 26-án Fizély Imre, a szülői társulatok szövetségének elnöke: ,,A szülők magaviseletének befolyása és a családi viszonyok hatása a gyermek lelki fejlődésére". Február 9-én dr. Reinier Ernő gyermekorvos: „Az alkoholizmus és a gyermek". Február 23-án dr. Kramimer Jenő, főgimnáziumi tanár: „A legveszélyesebb évek a gyermekkorban". Március 9-én Schultz János tanán „Psychotechnika és pályaválasztás". Március 23-án dr. Limbacher Rezsőné, a „Szülők Iskolája" vezetője: „A társadalmi közösségre és békére való nevelés". Az előadások pontosain esti fél 7 órakor kéz* dődnek, a felsorolt napokon, ■—- minden alkalommal szerdán — a pozsonyi ágostai hitvallást! evangélikus elemi iskola dísztermében (Tolsztoj- ucca 1.). Szabad belépés. Mindenki szívesen látott vendég, , , , , j . , „A Párt lobogója alatt Szövetség vagyunk!" Sokfelé, sokféle hangot hallottunk — igy szól első kérdésünk —, hogy a romániai Magyar Párt keretei nem elég tágasak minden kisebbségi magyar befogadására. Fogalomzavarral találkozunk, afelett vitáznak, hogy a Magyar Párt csucsintézmény-e vagy sem? Hallottunk indítványt, hogy Magyar Szövetség-et kellene létesíteni. A Magyar Párt elvi célkitűzéseinek tisztázására kérjük az elnök urat. — Hát kérem... 1921-ben Magyar Szövetséget akartunk létesíteni. A szövetséget nem engedélyezték. így alakult meg a Magyar Párt, de mint párt kisebbségi életünkben nem azt jelenti, amit a többségi életben a párt elnevezés. Ma nem egy árnyalatnak adunk kifejezést, hanem az összes árnyalatoknak. Mi nem szokványos értelemben vett pártpolitikai kérdésekkel foglalkozunk, hanem mindazoikkal a kérdésekkel, amelyek a kisebbségi magyarság egyetemének a létérdekeit érintik. A Párt lobogója akitt Szövetség vagyunk, legfelsőbb összefogó nemzed képviseleti szerv, amely igyekszik összhangba hozni mindazt a munkát, amely a kisebbségi élet terén kisebbségi jövőnket biztositó szándékkal folyik. A hatásköröket elválasztani a kisebbségi életben nagyon nehéz. Gazdasági, nevelési, felekezeti, iskolai, kulturális stb. problémák, ezek bizonyos vonatkozásban mind összefonódnak egymással. Szükség van tefiüt arra, hogy legyen egy szerv, amely ezt a sok érdemes gyakorlati munkát összeegyeztethetné. Éppen a gyakorlat teszi szükségessé, hogy a Magyar Párt ugyanazt a munkát folytassa, amit eddig, ismétlem, nem pártpolitikát, hanem nemzetvédelmi munkát. A román-magyar közeledés A román-magyar közeledés kérdése a legaktuálisabb kérdéseink egyike. A sfoaiai tárgyalások, Tatarescu miniszterelnök nagyváradi nyilatkozata, mely bejárta az egész külföldi sajtót. De ide tartozik ehhez a kérdéshez Pop Valér miniszter sokat hánytorgatott munkavédelmi levele, ezek szorosan összefüggő kérdések, mert — véleményünk szerint — egyik sem oldható meg a másik nélkül. — Igyekezem ezekre a kérdésekre összefüggéseikben egyszerre válaszolni. Minden félreértés és félremagyarázás elkerülése céljából a leghatározottabban kijelentem, hogy örülnénk valamennyien, ha a Románia és Magyarország közötti béfcülékenységi kísérletek eredményre vezetnének, mert ez csak javítaná a mi kisebbségi sorsunkat. A közeledést azonban sohasem szavakban képzeljük, hanem megfogható cselekedetekben és úgy képzeljük, hogy egyszerre közeledjék mind a két fél — A miniszterelnök ur beszédében valóban fedezhettünk fel olyan megnyilatkozást, amelyet jól eső érzés volt hallani, de nem tagadhatom, ennek a beszédnek igenis voltak homályos, ellentmondó, még nem tisztázott részletei. A miniszterelnök ur egy helyen a román többségi elem támogatásának szükségességéről beszél és azt kívánja, hogy a kisebbségek segítsenek neki a cél megvalósitásában. Itt határozott ellentmondást látóik. Óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice • • Üveg — porcellán — villany csillárok! liiiiiiiiiiiiiiiiimitiiRinmmmiiiiiiiiiiniumHiiiitiiimiiniiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiHiiiiiilímiiiiiiiiiiiiiiiimiiti Modern képkeretezés, üvegezés Telefon 2423 Alapítva 1833 TSZ*
