Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-28 / 272. (4418.) szám
;2rx<ím-.Ma&3^rhirlae A rovatért LüKO GÉZA felel Kis adatok a Gabonatársaság „nagyvonalú** politikaiéhoz A tönkrement kárpátaljai gazdák nem kapnak kedvezményes ; zabvetőmagot Folyik az ajándékozás PRÁGA* --- A Gabonatársaság „nagyvonalú" I is engedélyt adtak bolgár rozs behozatalára, politikájára már számtalanszor rámutattunk. | Minthogy azonban Hogy a Gabonatársaság kicsire nem néz, annak! a Kooperativa meg van sértve, beszédes bizonyítéka az a híradás is, amely a nemzeti szocialista „A—Zet"-ben látott napvilágot. A lap azt írja, hogy a szociáldemokrata Velkonákupna Bulgáriában rozsot rendelt s azt a Gabonatársaságnak mázsánként 112.50 koronával fogja elszámolni. A szállításon szép összegéket keres és ez kiváltotta az agrár Kooperativa irigységét. Ezért a Gabonatársaság elnökségének november 24-én megtartott ülésén a Kooperativának hogy a behozatali jogot előbb a Velkonákupna kapta meg és csak a sürgetés után a Koopera- tiva, elhatározták, hogy a Kooperativa a rozsot a Gabonatársaságnak 115 koronával számolhatja el mázsánként. A Kooperativa tehát idegizgalmaira háromnegyedmillió korona értékű tapaszt kapott* A lap egyébként a következőket írja: „És minthogy külföldi gabona behozataláról van szó, megfizeti az állam." A Gabonatársaság nemcsak az agrár Kooperativával szemben bőkezű, de a mezőgazdasági akadémiával szemben is. A 24-i ülésen elhatározták, hogy a mezőgazdasági akadémiának 20.000 koronás ajándékot adnak* A Gabonatársaság katasztrófa-politikájára legjellemzőbb, hogy ilyen ajándékozások után két perc alatt elutasították a kárpátaljai mezőgazdáknak ama kérvényét, hogy tekintettel a tartomány nyomorára, nyújtsanak olyan szállítási és illetkékkedvezményt arra a zabmeny- nyiségre, melyre az országrésznek vetés céljára szüksége van, mint amilyen kedvezményben részesítik a külföldi kivitelt. Ezek után ne csodálkozzék dr. Feierabend, aki | unos-untalan hangoztatja, hogy milyen segítséget jelent a gabonamonopólium a gazdatársadalomnak, ha mi a segítséget ezeken az adatokon keresztül másképpen látjuk és ne csodálkozzék azon sem, hogy az a kísérlete, hogy az ipari köröket meggyőzze az irányított gabonagazdálkodás áldásos voltáról, meddő. Hogy a gabonagazdálkodás kinek hoz hasznot, az ilyen kis adatok után nem kétséges. A Gabonatársaság politikájának bírálatára nincs elég éles kifejezés. Egy gazdaságilag legyöngült országrész gazdáinak nem jut zabvetőmagra, nincs semmi kedvezmény ugyanakkor, amikor a Kooperativának % milliós I nyereségtöbbletet biztosítanak és a mező- gazdasági akadémiának 20 ezer koronás aján- j dákot nyújtanak. A behajthatatlanság bizonyítása az adóeljárásban POZSONY. — Az adóikivető bizottságok eddig szigorúan azt az elvet vallották, hogy a behajthatatlan követeléseiket az adóalapból csak abban az esetben lehet levonni, ha az adózó bírósági okmánnyal igazolja a követelés behajthatatlanságát. Ilyen bírósági bizonyíték az, hogy az adósnál a végrehajtás eredménytelenül végződött. Ez a gyakorlat azzal a kellemetlen következménnyel jár, hogy a hitelező kénytelen volt az adós ellen a pert lefolytatni még abban az esetben is, ha előre tudta, hogy a perrel érvényesített követelése behajthatatlan. így természetesen felesleges költségeket okozott magának. Az érdekeltek az utóbbi időben mozgalmat indítottak, hogy a pénzügyminisztérium adjon ki olyan rendeletét, amely szerint a behajthatatlan követelések úgy állapíttassanak meg, hogy az összes követélések bizonyos százalékát ismerjék el behajthatatlan követelés gyanánt és ha a kereskedő adóvallomásában behajthatatlan követeléseket számol el, akkor a kivető hatóságok tekintsenek el a végrehajtás eredménytelenségéről szóló bírói okmányok becsatolásától. Mennyiségben csökkent a világ fakivitele PRÁGA. — A most nyilvánosságra hozott adatok szerint a világ fakivitele 1936- ban értékben 6.6 százalékkal emelkedett, mig mennyiségben 0.8 százalékkal csökkent az 1935. évvel szemben. Az 1936. évi teljes kiviteli mennyiségből a fűrészárura meny- nyiségben 52 százalék, értékben 66.5 százalék, a papirfára 17.5 százalék, a bányafára 10 százalék, a gömbfára 10.5 százalék psik. Az 1936. évi összkivitelből Európára 73 százalék esik, a többi pedig Amerikára. Ami a behozatalt illeti, a túlnyomó rész, azaz 77.5% Európára esik, mig Amerikára csak 13%. A maradékból 2.5% Ázsiára, 3.5% Afrikára, 2% Ausztráliára és 1.5% Délamerikára esik. Be akarja szüntetni üzemét az egyetlen szlovenszköi higanybánya KASSA. •— A Csehszlovákiában Merészpatakon levő egyetlen higanybánya kérvényt adott be az üzembeszüntetés engedélyezésére. A bánya a Cinobre de Mernik francia társaság tulajdona s eddig 300 munkást alkalmazott. A bányában évente 24.000 kg tiszta higanyt termeltek ki. A vállalat az üzembeszüntetési kérvényt a rossz árakkal indokolja, minek folytán a termelés állítólag nem rentábilis. A hatóságok nem hajlandók beleegyezésüket adni az üzembeszüntetéshez, mert a vállalat indokai nem meggyőzők és az üzembeszüntetéssel 300 munkás kenyerét vesztené. A társaságot Franciaországból finanszírozzák s az utóbbi időben jelentős összegek érkeztek Angliából is. A higanykivitel régebben szabad volt, de a belföldi szükséglet zavartalan ellátása céljából a kivitelt betiltották. Valószínűen ez lesz a főok, amely miatt a társaság a higanytermelést be akarja szüntetni. (—) Állampénztári utalványok forgalma. Az állampénztári utalványok az elmúlt héten keresettek voltak és pedig a 3.75 százalékos, 1938 február 1-re 99.80—99.85, május 1-re 99.70— 99.75, szeptember 1-re 99.55—99.65, november 1-re 99.25—99.45 koronás árfolyamon, Gazdaadósságreodezés vagy maradékbirtokosmentés? y I , II. j í i (fi) A maradékbirtokosok a földreform során szétosztott körülbelül 800.000 hektár mezőgazdasági területből 200.000 hektárt kaptak. De legalább is eny- nyire tehető, az a terület, amelyet szabadkézi vásárlások során szereztek az általunk annyit kifogásolt módszerrel. A földreform-statisztikában azonban a mező- gazdasági területhez nem számit sem a legelő, sem az erdőterület. Tudott dolog, hogy éppen az erdőreform mennyire fontos volt a maradékbirtokosok szempontjából. A maradékbirtökosok kezére jutott összterület igen óvatos becslés mellett 800.000 hektárra tehető. Ez a terület a maradékbirtokosok által fizetett alacsony árak mellett is legalább 2—3 milliárd korona értéket képvisel s ennek a horribilis összegnek csak kis részével rendelkezett a maradékbirtokosság. A földön kívül azonban berendezésre is szükségük volt, amelynek értéke a föld árának többszörösét tette ki annak ellenére, hogy sok esetben potom pénzért sikerült az uj tulajdonosoknak megszerezni a régi birtokos berendezését. Ezen kivül szükségük volt forgótőkére is. Az uj földbirtokososztály megteremtése tehát — mint láthatjuk — nem állott csupán abból, hogy a régi tulajdonosoktól lefoglalt földterületet nekik kiosztották, hanem még inkább abból, hogy ez az osztály tekintélyes hitelhez jutott. Ezekkel, a normális mezőgazdasági üzem vezetéséhez szükséges összegekkel a maradékbirtokosok nem elégedtek meg. Tudjuk azt, hogy miképpen sikerült nekik a mezőgazdasági ipar legnagyobb részét kezükbe kaparintani. Övék a cukorgyárak legnagyobb része. Itt csak a Stoupal- konszernre hivatkozunk, amely Morvaországban nem az egyetlen agrár cukorérdekeltség, de egymaga a morvaországi cukorrépa negyedrészét dolgozza föl. Agrár és maradékbirtokos kézre jutott majdnem teljesen nemcsak a mezőgazdasági szeszgyártás, de ezenkívül igen nagy az érdekeltségük az ipari szeszfőzdéknél is. De a mezőgazdasági ipar megszerzése sem lakatta jól ezeket az urakat. Megszereztek egy egész sereg kimondottan ipari nagyüzemet, amelynek a mezőgazdasághoz semmi köze (pozsonyi kábelgyár); vasmüvet, petróleum- finomitót, stb.-t vettek, de zsebükben van a hadiipari részvények tekintélyes tömege is. Mind ennek a megszerzése pedig hatalmas tökét igényelt. Hitelt, amelyet a birtokra vett fel az uj földbirtokos. így érthető az, hogy a hatalmas jövedelem ellenére, melyet ez az osztály a politikai befolyás birtokában a maga részére biztosított, az üzemeiket terhelő adósság óriási s igy Csehszlovákia az az ország, ahol legjobban két gazdaréteg van eladósodva a többi országok egy gazdarétegével — a legkisebb birtokosok osztályával — szemben. Hogy erről akkor, amikor a kisgazdák megmentéséről, vagy adósságrendezésről van szó, jobb nem beszélni, az magától értetődik. Hisz fölvetődik a kérdés, hogy melyik is az a nagyon eladósodott osztály, amelyen segíteni akarnak és amelyen segíteni kell. Az agrárok szempontjából igen kellemetlen ennek a fölvetése azért is, mert egy-kettőre kisül az, hogy a maradékbirtokos urak adósságai egyáltalában nem tekinthetők olyanoknak, amelyek rendezésre tarthatnának igényt Nézzünk meg egy ilyen maradékbirtokot közelebbről. A köztársaság legjobb komlótermelő vidékén egymillió koronáért 200 hektár földet szerzett magának, amikor a kisgazda azon a vidéken a legsilányabb földért is szívesen fizet hektáronkint 18—20.000 koronát. Hogy ezen a birtokon kétmillió az adósság, az a fentebbiek alapján magától értetődik. De ez nem olyan magas adósság, amely az illető maradékbirtokos jövőjét — eltekintve attól, hogy nem a normális gazdaadósságok kamatterhét viseli — legkevésbbé is veszélyeztetné. Ez a maradékbirtokos nem elégedett meg a birtok jövedelmével. Tejüzemet rendezett be, amely annak ellenére, hogy Prágától jó messze van, 4500 liter napi prágai tejkontingenst, Karlsbadban további 2400 liter kontingenst szerzett magának. Napi 7000 liter hatalmas mennyiség. Lássuk, hogy hogyan terheli meg a maradékbirtokost az az egymillió korona, amelybe tejüzemének berendezése került? Nem tudjuk, hogy milyen kamatot fizet ez összeg után. De ha az nem magasabb, mint 3% — s maradékbirtokkal kapcsolatban sokkal alacsonyabb kamatot is tudunk — úgy ezt a kamatot fedezi már a vasúti kedvezmény is, amelyet a maradékbirtokos családi összeköttetése szerzett s amely csak egy tejüzem részére engedélyezve havi 3000 korona megtakarítást jelent. Ha emellett csak azt az évente % milliót kitevő nyereséget vesz- szük tekintetbe, amit a kérdéses maradékbirtokosnak a prágai és karlsbadi tejpiac „rendezése" jelent, úgy belátjuk azt, hogy az ilyen maradékbirtokos esetében a 200 hektárt megterhelő 3 millió koronás adósság sem olyan teher, amelynek rendezésében a maradékbirtokos segítségre szorulna. Érdekes, hogy az agrársajtó és uszályhordozói a kérdésnek ezzel a fontos oldalával egyáltalában nem foglalkoznak. Hogy miért, az világos: egyszerűen azért, mert a viszonyok helyes megismerése kikényszeriti azt a megállapítást, hogy az az adósságteher, amellyel az adósságrendezés során számolni kell, jelentősen lecsökken, mert a fentebb vázolt természetű adósságok csökkentésére és rendezésére semmi szükség nincsen, az nem lenne méltányos és igazságos. Kézenfekvő tehát, hogy az agrárpártiak ezzel a kérdéssel céltudatosan nem foglalkoznak, mert az általuk beharangozott adósságrendezés célja nem a valóban tönk szélére jutott kisgazdák megmentése, hanem a maradékbirtokosok sorsának további föllen- ditése. Ezért kerülik ezt a kérdést, ezért igyekeznek elterelni a figyelmet arról, hogy ennek az osztálynak milyen érdekei vannak a gazdaadósság rendezésénél, ezért hallgatják agyon ezeket a számadatokat. i (Folytatjuk.) 1937 november 28, vasárnap. Ment odázható e! tovább az Ipoly és a Garara szabályozása! OROSZKA. — Tavasszal és nyáron többször foglalkoztunk a megismétlődő elemi csapások következtében nyomorba jutott magyar falvak népének súlyos 'helyzetével. Az egyesült párt képviselői a nemzetgyűlés mindkét házában rámutattak a Garam és Ipoly menlén a gazdasági életnek bekövetkezett összeroppanására, a falvak fizetés- képtelenségére, s a mezőgazdasági munkásság súlyos állapotára. Á képvise’ők és szenátorok interpellációit az illetékes kormánykörök tudomásul vették, azonban az elemi csapások által tönk szélére jutott lakosság érdekében nem történtek megfelelő intézkedések. A segélyképpen nyújtott vetőmagért tekintélyes összegeket kellett fizetni, azonkívül az elosztásoknál bizonyos politikai színezettel kapcsolatos megkülönböztetések voltak észlelhetők. Az Ipoly és a Garam melléke népének jajkiáltásai alig halkultak el a kopárrá vált őszi rónaság felett, ismét elemi erővel hasított sebet a falvak lelkén az őszi áradás. Délszlovenszkó elszegényedett magyar földmüvesnépe buzgó imádsággal hintette el az ő ?zi vetésre beszerzett magot, az utolsó magot, mely kenyeret Ígért holnapra, tisztességes kenyérdarabkát ez eljövendő esztendőre. Elvetették azt az utolsó ken\érmagot, amelyért cserébe adták ezer és ezer családnál a legszükségesebb ingóságokat. A melengető októbervégi napsugár már életre is keltette a határt. Egyetlen zöld pázsittá, hozsannákat zengő kenyéríigetté változott a délsz’ovenszkói róna. És jött egy boríts novemberi éjszaka és órák alatt egyetlen tengerré változtatták a Garam és Ipoly kornyékének vetésterületeit. A folyók medre alig huszonnégy óráig vette fel a lezúduló óriási víztömegeket, azután megbomlottak a védőgátak s mintegy 69 kilomé'er hosszúságban 2—3, sőt S^ki'ométer szélességben elindult az áradat, amelyről szűk napi tudósításokban valamennyi lap beszámolt. A vadregényes Ipoly völgyében Ipolyságtól a helembai torkolatig, Ipolyvisk, Szete, Szakálcs, fpolybél, Ipo’ypásztó, Kiskeszi, Szalka községek íiKtárai mind-mind urersártengert képeznek, különösen azok a mélyterületek, melyek jelentős hozamot Ígérhettek volna a mindennapi kenyérből... Az őszi kenyérmagot gyökerestől elsöpörte az áradat. Ugyanez a kép tárul elénk Lévától a Dunáig. Alsóvárad, Szecse, Gáramveszele, Garamszent- Syörgy, Kissáró, Nagvsáró, Szódó, Mikola, Zse- liz, Garamvezekény, Damásd, Leli ér, Oroszka, Csata, Bény, a nyári jégverés által teljesen tönkretett Kéménd, Kőhidgyarmat és Nána községek mélyterületei. Valamennyi község gazdasági életére igen súlyos kihatással van az újabb őszi árvíz. Önkéntelenül felvetődik a kérdés: Vájjon miért vajúdik esztendők óta e folyók szabályozásának kérdése? Elképzelhető-e további elodázás a szabályozási munkálatok megkezdését illetően, akkor, amikor nem csupán emberek, családok, falvak és tízezrek létéről, hanem egvenesen az ál'am gazdasági és pénzügyi érdeleinek megóvásáról van szó. Az elmúlt év őszén a közmunkaügyi kormány kiküldött szakembereket A’sóvárad környékére a munkálatok felvételére, építettek is néhány ba- rakot a Garam-partokon, de ez annyira szerény munkakezdés, hogy a szemlélő legjobb akarattal sem tudja elhinni, hogy komoly munkát indítsanak el innen. Sem az Ipolynak, sem a Garamnak nincs már medre. Itt, az i’Ietékes körök csodát nem várhatnak, legkevésbé azt, hogy a folyók saját jószántukból tetszetős ö' löket vájnak maguknak. Itt haladékta’ami! cselekedni kell, még mielőtt a Garam és az Ipoly vidékének néne teljesen a gazdasági pusztulás áldozatává válik. (Ó.) Még mlnd'g nincs vég'eges megállapodás a fedezeti Javaslatok kérdésében PRÁGA. — A fedezeti javaslatokon lényegesebb változások aligha várhatók, kivéve, hogy az államvédelmi illetéket és a rendkívüli nyereségadót egyelőire két évire tervezik. A tárgyalások még folynak. Minthogy a pénzügyi kormányzat ragaszkodik- az 1150 millió koronás emelt bevételnek az uj forrásokból való bebiztosításához, mérlegelik a, javaslatba hozott adók olyan szabályozását, hogy az egyik csoport esetleges leszállítását a másik csoportból eredő jövedelemmel biztosítsák be. Szó van arról is, hogy a söradót literenkint nem 10, de 20 fillérrel fogják fölemelni. Ami előrelátható volt, a kartellilleték kérdésében még mindig nincs megállapodás és valószínűnek látszik, hogy a kartellillet éknek olyan formában történő bevezetése, amint azt eredetileg tervezték, nem is fog megtörténni. Most arról van szó, hogy a kartellek ne az elért forgalom utáni 2 százalékos illetéket fizessék, hanem úgynevezett regisztrációs illetéket fizessenek. Az illetéktételre vonatkozóan még megállapodás nincs. (—) Kliringlcifizetések. A Nemzeti Bank jelenti, hogy november 25-ig a csehszlovák hitelezők követeléseit a bolgár kliringben az 1936 március 23-ig elvámolt tételek erejéig, a görögben (A) a 20.926., a törökben 11.773., a jugo- szlávban a 133.472. számig fizették ki, a németben pedig a Németországban 1937 október 25-ig letétbe helyezett összegek erejéig. (—) Állatvásár. A hétfői prágai állatvásárra 600 drb szarvasmarha, 1200 belföldi sertés és 2000 bakonysertés fölhajtását jelentették be. (—) A margarinkontingens fölemelése. Ismeretes, hogy az érdekelt körök éles harcot indítottak a marga.rinkontingens fölemelése érdekében. A kormány határozata értelmében a kontingenst 600 vagonnal fogják fölemelni. Így az 1937. évi teljes kontingens 7100 vagon lesz. ( —) Válságos helyzetbe került a cipőkrémipar. A vegyi ipari egyesület cipő- krémgyárosi csoportjának elnöki ülésén megállapították, hogy az ipar válságos helyzetbe került. Az árak a verseny következtében összeomlottak és a krémek áron alul 10—20 százalékkal kerülnek forgalomba. A pléhdobozkartell megalakulása következtében számítani lehet a cipőkrémdobozok további drágulásával, úgy hogy ezen a téren a helyzet tovább fog romlani. (—) A szabad csehszlovák korona Bukarestben. A Csehszlovák Nemzeti Bankhoz érkezett jelentések szerint Bukarestben a szabad csehszlovák koronát ma a múlt héthez hasonlóan 5.05— 5.15 lejjel jegyezték. (—) A líra árfolyama. A líra árfolyamát a következő hétre az olasz nemzeti devizaintézetnél levő „Conto Speciale" utján eszközlendő utalványátruházásoknál a múlt héthez hasonlóan 100 líra egyenlő 150.51 csehszlovák korona arányában állapították meg. ( —) Meghiúsult a lengyel libabehozatal'. Jelentettük, hogy tárgyalások folynak 50 ezer darab lengyelországi libának hizlalás céljából való behozataláról. A tárgyalások a magas árak miatt nem jártak eredménynyel. (—) A bányatörvény novellizálása. A köz- munkaügyi minisztérium az érdekelt tényezőkkel tárgyalásokat folytat a bányajog egyesítésére vonatkozóan. A minisztérium egyébként több novellát készít elő. 14
