Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-28 / 272. (4418.) szám
<PRX<yaA\AG^UHlRI^® Magyar önkritika Irta: Borsody István A nemzet útja néha ridegebb tájak felé kanyarodik s a figyelő szem ágáló kérdéseket lát, nyugtató megoldások helyett. A magyar nemzet a világháború után ily korba lépett. A történelem nagy és nehéz problémák elé állította. Problémáink ezelőtt is voltak, de egy boldogabb kor könnyebben viselhetett el mindent, s főleg könnyebben rázhatta le magáról a megoldás gondjait. Ezerkilencszáztizennyolc után a régi gondokhoz újak is szegődtek, s csökkent a ké-| nyelem és kitérés lehetősége is. Ezt érezte különösen a háboruutáni ma-| gyár fiatalság. Akár Magyarországon, akár! a három többi országban, ahol ma nagy tö-| megekben magyarok élnek. Ez a mi fiatalságunk gondtalanabb korban talán követte volna a kényelmes életet és nem igyekezett volna oly szenvedélyesen szemébe nézni a kérdéseknek. De egy olyan fiatalság, amely minden kényeztetés nélkül, sőt nélkülözések közt nő föl, nem tud többé jóindulatú megbocsátással szemet hunyni saját hibái fölött. Érzi, hogy az élet javulását csak önmagától várhatja, ezért javító szándéka szenvedéllyé válik, szent tüzzé, fanatizmussá, amely nem bocsát meg, nem kerül ki semmit, bele kész vágni az akadályokba is, áldozni kész, munkára kész, — egészségesebb fiatalsága ma egy nemzetnek sem lehet, mint a magyarnak, mert érkező nemzedékeink tettre készek, őszinték, tiszták és cselekvők. Kegyetlen az ily nemzedék, nem szépít, nem köt kompromisszumot, nehezen „kezelhető", az idősebbek szemében sokszor nem is „hallgat az okos szóra", hanem elragadtatja magát ifjú hevében és olyanokat tesz, hogy vihar kél nyomában, megbotránkozás és felhördülés. Biztos, hogy a mai magyar fiatalság nem hasonlít a közkedvelt portréfestőhöz, aki „előnyösebben" festi meg modelljét, mint a valóság mutatja ... Sőt, talán erőteljesebb színeket is használ, mint ahogy a megszokott Ízlés és szokás a jómoaoru és jólnevelt ifjútól elvárná. De a mai fiatalság nem él puha és dús szalonokban, hangja sem .lehet a választékos társalgás. A mai magyar fiatalság hangja: a kritika hangja, a leleplező önvizsgálás, a szigorú önkritika. Sokaké ez a hang, s talán csak véletlen, hogy éppen két szociográfiai iró: Féja Géza és Kovács Imre kerültek e hang miatt a vádlottak padjára —ahogy a jogi nvelv mondja: sajtó utján elkövetett osztályelleni izgatás és sajtó utján elkövetett, a magyar állam és a magyar nemzet megbecsüli se ellen irányuló vétség miatt A vádak és ítéletek nagy port vertek föl mindenütt, ahol magyarok élnek. A szloven- szkói magyar ember aggódva nézte a nyomában kerekedett hangulatot, mert tudja, hogy sokan vannak, akik mindenből fegyvert kovácsolnak Magyarország ellen, s mohón szimatolnak minden ellentétet magyar és magyar közt. A mi óhajunk pedig, hogy minél kevesebb zavar érje négy ország magyarságának nehezen tartott szellemi körét, melynek közepe Budapest. Szeretünk leszerelni minden indulatot, ami akár egy országon, akár több országon keresztül magyart magyar ellen fordít. A budapesti ítéletek, sajnos, olajat öntöttek a tűzre. Hiszen a szociográfiát (úgy, ahogy nálunk értik és űzik) különösen az ifjúság szívügyének és legaktuálisabb irodalmának érzi. És éppen az elítéltek müvein keresztül örvendetes közelség alakult ki a magyarországi és a szloven- szkói szellemi élet közt. A szlovenszkói magyar ifjúság reagált is az ítéletekre és állást foglalt: hitet vallott az elitéit szociográfusok mellett, kiknek müvei ösztönzőleg hatottak a nemzet kisebbségi sorban élő fiaira. A szlovenszkói ifjúság szinte osztatlan állásfoglalása kifejezi, hogy ők nem értik azokat a szempontokat, amelyek a budapesti itélőszéket vezették. A szlovenszkói ifjúság szentnek érez minden magyar szellemű könyvet, hiszen oly nehezen jut hozzá. S jelen esetben nem értheti meg a biróság szavát, mert nem érzi, hogy az elkobzott könyvek izgattak volna, vagy a magyar nemzet megbecsülését csökkenthették volna benne. Sőt! A könyvek lelkesítettek, ébresztették a magyar érzést és a kisebbségi sors viszontagságai közt a magyar nemzethez való tartozásra eszméltettek. Jobban .mint más nyomtatványok, melyek cenzúra nélkül, garmadájára olcsó sz ellemtelenséget terjeszthetnek közöttük. A magyar biróság ítélt a törvény rideg paragrafusai szerint. Indokaiban biztos nem volt tekintettel a kisebbségi magyarság szempontjaira. De tudjuk, hogy Magyarországon is állást foglaltak a vádlottak padjára került magyar szociográfia mellett. S akárcsak Szloven- szkón, Magyarországon is: „jobb-" és „baloldalról" egyaránt. Mert szerencsére „oldalak" ,sőt még „generációk" szerint sem lehet egységes képet festeni azokról, akik az elítéltek védelmére siettek. Ezzel talán sikerül is az affér méregfogát kihúzni. Nem lesz belőle osztóméreg és az egyforma állásfoglalás a „kor", vagy „oldal" vélt ellenfeleit ezúttal össze is békitheti. A Budapesten elitéit irók a mai fiatalság szószólói:, a könyörtelen kritika művelői. Nem tapintatosak és ezt nagyonis szemükre vetik. Annyira „tapintatlanok", hogy —- mint a vád és ítélet szerint Féja is —- nem veszik észre a jót sem, ha a rosszat keresik. Ez föltétlenül hiba lehet. De oly tapintatlan korban, mint a mienk, élhet-e tapintatos fiatalság? A mi fiatalságunk a magyar társadalom reális figyelésével él. Realizmusra nevelt bennünket a kor, a történelem tanulsága, példája és a magyar fiatalság nagy tanitój mestere, Szekfü Gyula, aki Széchenyi István kritikus szellemét ébresztette föl egy olyan korban, amikor a magyarság értelmetlenül állott megváltozott sorsa fölött. Szekfü Gyula ezzel azt példázta, hogy egyedül a reális önvizsgálat vezetheti nemzetünket uj, egészséges utakra. Csak szigorú önkritikával teremthetünk olyan életelveket, melyek bennünket a nemzeti megpróbáltatás idején megsegíthetnek. A mai fiatalság lépten-nyo- mon a kegyetlen, hideg valóságokkal találja! szembe magát. Más nem lehet, csak realistaJ A realizmus szellemében keletkezett a mo-S dern szociográfiai irodalom is. Az elitéit szociográfusok müveiben foglalt tényeket sem cáfolta meg senki. A szociográfiai kutatás széles rétegekben ébresztette föl az érdeklődést a magyar nép zöme, a parasztság iránt: igy egészséges irányba terelte a köz-| szellemet és az ifjúság érdeklődését. Büszkén mondhatjuk, hogy ma Közép-! Európában reális önkritikánkkal első helyen f állunk. Sehol sem látjuk a környező nemze-1 teknél, hogy az irók, a magyarokhoz hasonlóan, a társadalom visszásságainak könyörtelen leleplezésével foglalkoznának. Mindenütt inkább az önhittség és leplezés ejti rabul az irók tollát. Mindenütt a politika hűvös, számitó alakjai surrannak elénk az irodalomban is — ha ezt még irodalomnak lehet nevezni. Sehol sem látjuk, hogy mások hibáikért ostoroznák magukat, mint ahogy a magyarok teszik. És a szociográfiai pö- rökkel kapcsolatban sem hisszük, hogy az lenne a magyar „specialitás", hogy az irók őszinteségét elitélik. Inkább arra gondolunk, hogy a magyar iró mily fanatikus őszinteséggel ir és őszinteségért irodalmi biróság sohasem ítélhet el valakit. Bár nagyon valószínűnek tarthatjuk, hogy hasonló fokú I őszinteségért manapság más nemzet irójá^ nak is a büntető bírósággal gyűlne meg a baja .. .• Lehet, hogy háboruutáni sorsunk késztet bennünket arra, hogy a dolgok fölött elcsúszó fölény helyett a szigorú figyelésre adjuk magunkat. De korszerűek vagyunk ebben és hisszük, hogy jó utón haladunk. S hivatáI sunkat azzal szeretnénk betölteni, hogy kritikus magatartásunk minél több jót és javítást érjen el társadalmunkban. Hogy ezzel egy boldogabb korba érjünk, ahol nem lesz szükség a mai könyörtelen kritikára, mert nem lesz már annyi kritizálni való sem. Alom. és wmEésáH embere, Jókai Jókm-emtékeh Komáromban — „Jókai és Komárom!" — de sokszor írták j le ezt a címet s hányszor volt e pár ózó már, irodalmi tanulmány alapjai „A komáromi fiú, aki meghódította a világot" — niond-; ják s ez nem frázis. De ha ezt a világot' emlegetjük, bátran elmondhatjuk azt ist hogy úgy van a komáromi ember Jókaival1, mint Jókai volt a való világgal: immár a fantázia s a mese ködébe veszett. Éppen úgy, mint Jókai alakjai, városai, házai, tájai olvadtak össze mindig a mese kék ködén keresztül a fantázia határaival. Nem Jókai, nem a költő személye lett legenda, — hiszen számtalan ember él még, aki személyesen látta, beszélt vele, akinek kisebb- nagyobb emlékei voltak a meseóriássá ma- gasult költőfejedelemmel kapcsolatban, — mondom, nem Jókai személye lett legendává, hanem a meséből lett lassanként valóság. A komáromi uccák, amelyeket Jókai leir, a házak, a kertek, a Duna, ahogyan látta, a vadregényes Csallóköz, ahogyan leírta: a rideg valóságtól eltérő szint, alakot, életet kaptak, egyszerű házikóknak lett nemes hagyományuk Komáromban, holt Du- naágak kaptak életre, mert Jókai úgy látta.; Lám, mennyi vita folyt a Senki Szigete fe- \ lől, volt-e az a sziget s ha volt, melyik volt j (legutóbb is, egy hajóskapitány barátom kifogásolta Ada-Kaléh szigetén jártom után, j hogy Ada-Kaléh-re „fogom" azt, hogy a: Senki Szigete volt, holott ha őt kérdeztem volna meg, biztosan s egyszeriben meg- j mondta volna, hogy melyik az a bizonyos dunai sziget, ahol Terézia mama a rózsáit gondozta) .. ♦ Költőt nem érhet nagyobb dicsőség, mintj az, hogy meséit felruházták az élet s valóság minden színével, erejével; ha tévedett vagy elrajzolt is, az utódok ezt a tévedést és elrajzolást mondják valónak, ezt hiszik, ezt ápolják s nem a mese csekély és rideg gyökerét, amely az „alapanyag", a kiindulás, a megfogható, tárgyi valóság volt. Megfogható, tárgyi valóság volt, hogy élt egyszer egy meggazdagodott rác ember, bizonyos Domonkos-család ivadéka, aki a napóleoni háborúk zűrzavarában gabona- szállítással! és hadi kufárkodással alaposan megszedte magát, honorácior lett, háza volt s a fáma azt suttogta róla, hogy megölt egy gazdag törököt... így született meg az Aranyember s ha Jókai tolla meg nem örökítette volna, ha a mesék fátylán keresztül fel1 nem ruházta volna mindama tulajdon- | Ságokkal, amelyekkel ama Timár Mihály dicsekedett, akkor az aranyembernek nevezett Domonkos Mihály sírja feledésbe borul a komáromi görög temetőben s a Jókai Egyesület múzeumának cimergyüjteményé- ben csak egyszerű, szétfoszlott cimerrajz volna a Domonkos-család címere a sok tucatnyi között. Szeretünk elá n dalod ni Jókai meséin legIría: SzombaShy Viktor főképpen mi, komáromiak s Jóisten a megmondhatója, hány házat tulajdonit a komáromi közvélemény az Aranyember házának s hányra szeretik ráfogni, hogy a „Brazo- vics-ház" volt. Egyszóval; néhány évtized s a Jókai mesevilágát mi a valóság talajára szeretnénk építeni, máris. A kis „tárgyi alapból" kivirágzott a csodálatos mesefa s most az emberi lélek, a hinni szerető szív nem a tárgyi alapot kutatja, hanem a mesét ruházza föl a valóság színeivel. Ezért varázsló Jókai.. ♦ Keressük a Brazovics-házat s ha volt is hasonló, semmiképpen sem olyan volt, mint azt Jókai leírta s olyan sem volt, mint azt legutóbb az Aranyemberről szóló filmben láthattuk. A Nádor-uccán ma is áll egy ház, amelyet a közhit szívesen mond az Aranyember házának s már régen megállapították, hogy soha ott a Domonkos-család nem lakott. A szigeti kert is, amely Jókai tollán úgy megszinesedett, megvirágosodott, valószínűleg uttalan, bokros, itt-ott gyomos szigeten feküdt s ha keressük Jókai komáromi vonatkozású regényeinek uccáit, házait, egyre világosabban vehetjük észre, hogy a régi Komáromról a gyermek-Jókai irt, az, aki gyermeki szemmel látta s gyermeki füllel hallotta mindazokat a tájakat, embereket és meséket, akikről és amelyekről később mesélni kezdett. Milyen* kevés most már az az emlék, amely minden bizonyság szerint állott akkor is már, amikor Jókai gyermek volt s úgy volt meg, ahogy most is áll... Mert a szigeti kertek megváltoztak, átformálódtak. Jókai szülőháza helyén régen másik ház épült s az a ház, ahonnan később iskolába járt, ma szintén büszke emeletes épület. E háznak udvarán a kegyelet ugyan meghagyott egy falat, egy bezárt kaput s két zsalugáteres ablakot a régi, gyermekkori házból, de ez csak egy fal, egyetlenegy sik, repkénnyel befuttatva nyáron az uj ház udvarán .. ♦ Jókai láb a nyomát legfeljebb a református kollégium lépcsőin lehetne igazában kutatni. Ez a finomivü épület ma is úgy áll még, ahogyan Jókai látta: ebbe járt kis-iskolába a kékszemü gyermek. És ugyanúgy áll az ősi kálvinista templom, régi szépségében, de a házak megváltoztak körülötte s a zugó uccák sodrában az emberek gondolkodása is megváltozott. Domonkos Jánosnak, azaz Timár Mihálynak síremléke is látható a görög temetőben, a görög templom azonban évenként egyszer nyílik csak meg, eltűntek a régi rác családok, felszívta őket az idő s nincsen kinek tartani istentiszteletet. És ott emelkedik két sirhant a református temetőben, Jókai szüleinek sírja ... Ami ezenkívül Jókaira vonatkozik még Komáromban mint „regény-emlék", az nagyrészt találgatás. Mert ki tudhatná azt, hogy a gyermek Jókai melyik házat látta égig magasodni s melyik uccában építette fel mesevárát? Ki lát a gyermek leikébe s a nagy iróember agyába ki pillanthat, amikor tündérpalotának festi a szerény földszintes házat s egetvivó szépségnek a süldő leánykát ♦. ♦ A Jókai Egyesület múzeumában őrizzük Domonkos János arcának olajjal festett mását s egy titokzatosan mosolygó nő arcképére szeretjük azt mondani: ez volt a ten- gerszemü hölgy..* Ez mese... A valóság azonban az a pár levél, regénykézirat, amelyet vitrinben őr- zünk, egyik könyvének gondos korrektúrája s egy régi, régi, százhúsz éves olvasókönyv, amelyből első műveltségét merítette a kis Jókai Móric ♦ ♦ ♦ A valóság az a három kis kép, amelyet Jókai rajzolt s amely a nagy meseköltő ügyességét dicséri, — a valóság az a selyemzacskó, az a megfakult, foszló selyemzacskó, amelyben a gyermek Jókai kockajátéka zörög, ha elővesszük a szekrényből, — a valóság az ivópohár s egy gyökérbot, amelyet ismét csak Jókai faragott, kedvtelésből, női alakká remekbe. A valóság egy tarka, változatos élet számos dokumentuma, adóslevél a Nemzeti Színháznak s Laborfalvi Róza szobra, iskolai bizonyítvány s egy adóintő cédula 1865- ből, német nyelven, pesti hivataltól... A valóság egy csikorgó, öreg rokka, amelyen talán Jókai anyja font s egy vén sublót, amelynek fiókjait ma csak üggy elbújjál lehet kirángatni már. A mesék, száz kötetben összegyűjtve ott állanak sorfalat a szekrényben s mellette, furcsán s félig szégyenkezve egy nagy, kerek, fényes ágymelegitő, hasas, akár egy rézdob s apró lyukakkal cifrázott, mint egy tésztaszürő. A Jókai-család ágymelegitője volt, a múzeumi emlékek legfurcsábbika s mégis legkedvesebbike. Ez a rézdob a Jókai-család álmát tette szebbé, melegebbé, ágyát langyosabbá. S az a száz kötet pedig egy egész nemzetet melegített, egy egész nép életét tette szebbé, ezer és ezer könyvolvasót ringatott a I mese édes álmába s most, hogy a múzeumba egymás mellé került a családi melegítő s a magyar nemzet szivének melengetője: úgy húzódnak egymáshoz, mint soha szét nem választható testvérek ...- IGLóN LESZ A SZEPESI BAL. Lőcséről jelentik: A jövő farsangi szepesi bált 1938 február 13-án Iglón rendezik meg. A Kárpátegyesület — mint a hagyományos bál rendezője —- már megkezdte az élőké-* szüleieket. 4 1937 november 28, vasárnap.
