Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)

1937-11-27 / 271. (4417.) szám

Mugüa fisét (*) A világháborút követő békerendezés két hatalmi zónára osztotta a világot. Az egyik jutott az angoloknak s Anglia hatalmi helyzeté- •nek megfelelően a tengerentúli birtokokat kapták, a másik a franciáké lett s Franciaor­szág történelmi tradícióinak s becsvágyának megfelelően neki jutott a vezényszó a konti­nens dolgaiban. A népszövetség ennek a hatal­mi helyzetnek volt az instrumentuma s hogy az amerikaiak hogyan gondolkoztak felőle — nyil­ván nem magas erkölcsi célkitűzései, hanem alacsony politikai rendeltetése miatt — bizo­nyítja. hogy noha a gondolat az övék volt, még­is távol tartották magukat tőle. A háború utáni Európa története azt bizonyítja, hogy e hatalmi egyensúlyi helyzet nem adta meg maguknak a a győztes főhatalmaknak sem a biztonságot. Két okból: először azért, mert Oroszország a háború befejezése után is tovább vívta a maga fegyveres, majd diplomáciai, s legvégül gazda­sági háborúját a nyugati világrend ellen; má­sodszor meg azért, mert az osztozkodásnál ki­semmizett hatalmak nem nyugodtak bele sorsuk­ba s minden alkalmat megragadtak, hogy be­nyomuljanak az angol vagy a francia monopoli­zált vadászterületre. Ehhez járult a legyőzőitek természetes nyugtalansága. Köztudomású, hogy a győztes hatalmak közül elsőnek Olaszország revoltált az angol-francia világhegemónia ellen. Erköcsi jogcíme is volt hozzá, s valószínű, hogy enélkiil nemcsak kül­politikai, de belpolitikai téren sem tudott volna a fasizmust sikert elérni. Az angolok nem tartot­tak’ ki az olaszokkal kötött londoni egyezmény mellett, aminek alapján Olaszország annak ide­jén belépett a világháborúba s a központi ha­talmak nemcsak jelentős katonai erőit kötötte le, hanem hozzájárult ahhoz az általános lelki fel­morzsolódáshoz, ami végül is az összeomláshoz vezetett. Olaszország beavatkozásával vált tel­jéssé a gyűrű a központi hatalmak körül, tehát az olaszok joggal hivatkoznak arra, hogy a há­ború kimenetelében döntő részük volt. Még­sem kaptak úgyszólván egyebet, csak, amit ma­guk erőszakkal vettek el. Anglia a gyarmati birtokok bekebelezésénél ,.telhetetlen“-nek bi­zonyult. Lehet, hogy erre a liberális kormány­nak közvetlen a választások küszöbén szüksége volt és lehet, hogy az angol közvélemény ha­ragját valamilyen irányban le kellett vezetni, különben még súlyosabb lett volna a csapás, amit a győztesek Németországra mértek. .. Anglia mindig túlságosan nagy áldozatokat ho­zott gyarmatpolitikája érdekében. Pedig a gyar­matokért való küzdelem, aránylag ritka esetek­től eltekintve, főleg a nagyhatalmi presztízs ör­dögének szól s nem sok reális haszna van, még a nagyipar s a vállalkozó tőke szempontjából sem, Tagadhatatlan, hogy Anglia hozzájárulha­tott volna a béke megszilárdulásához, ha akkor engedékenyebb álláspontot foglal el Olaszor­szággal szemben. Nem egészen jogosult a szemre­hányás, amit Churchill egyik legutóbbi cikké­ben olvastunk a háború mellékszereplőiről, akik — mikor niár a főhatalmak a maguk gigantikus harcával elkészültek — minden oldalról előke­rülték és biankó váltókat prezentáltak a győ­zőknek. Nem jogos a szemrehányás, mert eze­ket a váltókat London és Párás a háború első felében bőven osztogatta. Az angolokban leg­alább van őszinteség, hogy bevallják a hibákat és szinte kínos őszinteséggel írja meg például Nicolson, hogy mit, hányszor és hányféle ígér­tek el s hogy aztán, mikor osztozkodásra került sor, hogyan vágtak mindent zsebre. Kétségte­len, hogy Franciaország sokkal inkább állta a szavát, mint Anglia — igaz, hogy az ő hatalmi körzetében nem is folytathatott volna más pali­Az általános eurőpsi béke ügyét szolgálta üfysfalessii vágatért Darányi és Kánya berlini látoiatásn, fia a két msgyar konnlnyférfi még a némát fisát óiban mareüt - Mcever- Ci’szig kiürt a német barátság és a rinssi jegyzciJnyvek me lett BERLIN. — Darányi magyar miniszter- elnök és Kánya magyar külügyminiszter berlini látogatása a Hitler kancellárnál tisz­teletükre adott tegnapi estebéddel hivatalo­san véget ért. A két magyar államférfi azon­ban még tovább is a német fővárosban ma­radt. Ma reggel Darányi miniszterelnök és Kánya külügyminiszter a hivatalos progra­mon kívül megtekintette a birodalmi sport- csarnokot, majd délben a két magyar állam­férfi részt vett a birodalmi kulturkamara ezidei ülésszakának ünnepi megnyitásán, amelyen Hitler vezér és kancellár is jelen volt. Darányi nyilatkozata Darányi Kálmán miniszterelnök Kánya külügyminiszter társaságában csütörtökön a j berlini magyar követségen fogadta a német | sajtó képviselőit s előttük nyilatkozott ber­lini látogatásáról. A magyar miniszterelnök ezeket mondotta: — Amikor elődömnek, Gömbös Gyulának elhunyta után a magyar kormány ügyeinek i intézését átvettem, egyik legelső nyilatkoza­I tómban kijelentettem, hogy a vezetésem alatt álló magyar kormány mindig a legna­gyobb figyelmet fogja szentelni a német bi­rodalommal szemben fönnálló tradicionális jóviszony gondozásának. Ennek a Magyar- ország és a német birodalom között fönnálló barátságnak a jegyében látogattak el hoz­zánk Budapestre a német államférfiak és a mi mostani hivatalos látogatásunkat ugyan­csak a két népet összefűző és történelmileg kipróbált kapcsolatok és rokonérzések kife­jezésének kell tekinteni. — Abban a rendkívül szívélyes és meleg fogadtatásban, amelyben Németország kor­mánya és népe ezekben a napokban bennün­ket részesített, minden vonatkozásban erő­teljes visszhangját látom azoknak az érzé­seknek, amelyektől vezetve ezt a mostani hivatalos látogatást a német kormánynál megtettük. Különös örömet okoz nekem, hogy ebből az alkalomból tisztelgő látoga­tást tehettem a birodalmi vezér és kancellár urnái, akinek hazája történetében olyan messze kimagasló szerep jutott osztályrészül. Ugyanilyen örömmel kell megemlékeznem azokról a személyes érintkezéseinkről, ame­lyekbe berlini időzésünk alatt a német biro­tikét. Az igazság mégis az, hogy Anglia ekkor nyerte meg a békét. Azzal, hogy mindent zsebre- vágott. A német gyarmati kérdésben nem most, ha­nem tiz évvel ezelőtt vallotta Lloyd George, hogy Anglia akart valamit a kezében tartani, amit szükség esetén odaadhat a németeknek. A német gyarmatokat már 1919-ben azzal a szán­I dékkal kebelezték be az angolok, hogy legyen idővel mivel magukhoz váltani a német bárát­dalmi kormány tagjaival jutottunk. Kiemelni kívánom, hogy milyen mélyek azok a be­nyomások, amelyeket berlini utam alkalmá­val a német birodalomról azokon a külön­böző intézményeken keresztül is szereztem, amelyeket itt időzésünk alatt megtekinteni alkalmunk volt. —• Mindaz, amit láttunk, mindmegannyi tanuságtétele annak az alkotó erőnek és azokmjk a képességeknek, amelyek a német népben élnek és amelyeket Hitler vezér és kancellár ur tettereje olyan céltudatosan tu­dott a német birodalom nagyságának és a német nép jövendő boldogulásának szolgá­Magyarország bebagcsg'ótiik — Magyarországon ma a gazdasági, szociális és kulturális életnek minden terü­letére kiterjedően és a számbejövő erők egyesítésével tényleges épiíőmunkát vég­zünk és a magyar nemzet bizakodó lélek­kel néz a jobb magyar jövő elé. Ebben a nemzeteik jobb jövőjéért való küzdelemben találkoznak össze a német bircdrlom és Magyarország is barátságos együttműkö­désben, amely együttműködés a béke, a nemzetközi egyenjogúság és az igazság je­gyében áll. Részünkről számos alkalom­mal jelentettük már ki, hogy Magyarország mindig kész résztvenni olyan konstruktív értelemben vett békepolitikának a művelé­sében, amely figyelemmel van minden nép vitális érdekeire, kölcsönösen tiszteletben tartja a jogos követeléseket és a normá is viszonynak a helyreállítását reáüpoli ikai alapon keresi. Egy ilyen, az erőviszonyok­hoz mért aktív békepolitikát folytat Ma­gyarország a német birodalommal való őszinte barátságra támaszkodva és a római jegyzőkönyvek keretében Olaszországgal és Ausztriával való szoros együttműködés­ben is. A berlini utat kísérő legendák — Azok a megbeszélések, amelyeket ber­lini hivatalos látogatásunk alkalmával a né­met államférfiakkal folytattunk, megerősí­tettek bennünket abban, hogy a német bi­rodalom és Magyarország között változat­lanul fennálló barátságos kapcsolatoknak békés céljaink elérése érdekében való szor­gos ápolása s továbbfejlesztése helyes ut ságot. Ezért van kezdettől fogva könnyebb hely­zetben Anglia volt háborús ellenfeleivel szem­ben s ezért következett el szükségszerűen, hogy az első európai krízis a kontinens ügyes-bajos dolgaiban is Londonnnak juttatta a döntő szót. Páris ezt a játszmát eleve elveszítette akkor, 3mikor más választása nem lévén, éles és en­gesztelhetetlen németellenes politikára rendez­kedett be. Anglia óriási helyzeti előnye Fran­ciaországgal szemben az, hogy hatalmi rendsze­, laíába állítani. A német népnek ezeket az | erőkifejtéseit annál is inkább tudjuk értékel­ni, mert olyan ország képviseletében jöttünk el Berlinbe, amely országot a háborús vér- veszteség, a trianoni béke s annak reánk hárított rendelkezései folytán előállott terü­leti és egyéb veszteségeink, továbbá a — bár csak rövid ideig tartó — kommunizmus su- ljTos és válságos helyzetbe sodort .Az a nem­zeti újjáépítő munka, amelyet a háboruutáni körülmények között Horthy Miidós kor­mányzó megkezdett s a fennforgó sok ne­hézség közepette előbbre vitt, ma már min­den téren észlelhető javulást mutat. a konstruktív bÉkego'i'ikáka | és hogy a baráti kapcsolatok, amelyek a mostani napokban kereskedelempolitikai és gazdasági szempontból is további megerő­sítést nyertek, nemcsak a magyar és a né­met nemzet érdekeit szolgálják, hanem hi­vatva vannak az általános európai béke és együttműködés ügyét is szolgálni. — Tapasztalataim szerint minden mi­niszteri látogatás körül legendák keletkez­nek s meg vagyok győződve, hogy a mi mostani baráti látogatásunk körül is fog­nak érdekelt vagy nem jól informált he­lyekről kombinációk kiindulni. Még egy­szer hangsúlyozom, hogy a magyar kor­mány tagjainak látogatása semmiféle más célt nem szolgált, mint általános eszmecse­rét folytatni és baráti kézszoritást váltani a német birodalom vezető egyéniségeivel. 'Kifejlesztik a kííecncs eszmecserét A magyar államférfiak berlini látogatásáról ezt a hivatalos jelentést adták ki: —- Darányi Kálmán magyar miniszterelnök és Kánya Kálmán magyar külügyminiszter berlini hivatalos látogatásának befejezéseképpen tegnap, este a birodalmi vezér és kancellárnál vacsora volt. A magyar államférfiaknak hivatalos berlini tartózkodásuk folyamán, amely ezzel lezárul, a tiszteletükre rendezett ünnepségeken, a vadásza­ti kiállítás megtekintésén és a harmadik biroda­lomban őket különösen érdeklő intézmények meg­látogatásán kívül sok alkalmuk nyílt az állam és a nemzeti szocialista párt vezető személyiségei­vel való beható megbeszélésekre. így FOLYTATÁS A 2. OLDAL KÖZEPÉN rének súlypontja nem Európában van s noha sorsdöntőek számára is az európai események s egy európai konfliktus semmi szín alatt nem hagyhatja hidegen Angliát, mégis könnyebbed, tudja magát távol tartani az európai politika rémely kinos részletproblémájától s légióként van, amiről lemondhat a németekkel szemben anélkül, hogy egész hatalmi szervezete, felbom- lana. Franciaország nem engedhet, mert számá­ra minden engedmény sorskérdéssé válhat idő­Ma: Nagy rádió melléklet ^ 18 oldal. Ara Kő 1.20 Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450. A SzloVeTlSzkÓÍ és TUSzinSzkÓi TTiagiiarság u 1 i c e 12, IL emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ® Prága II., Panská ulice 12, III. emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. DOlitlKQl TLQ.piL.CL'pjQ • • TELEFON: 30311. • • BS/es st«m ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. r ^ r SŰRQÖNYCIM HIRLRP, PRfiHft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom