Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)

1937-11-14 / 260. (4406.) szám

17 1937 november 14, vasárnap. A „Paris Soir“ fantasztikus szenzációja Három évvel ezelőtt állítólag meggyilkolták a Mata Hari-iigy nyomozásvezetőjét Ladoux ezredes halála ■ A gyilkos fénykép ■ Egy özvegy és egy újság* iró hajszája a titokzatos „berlini nő“ után ■ A párisi rendőrség hallgat PARIS. — (MTP) A Parts Soir munkatársa ilapjában olyan szenzációt hozott nyilvánosságra, aminek hefláthatatilan következményei lehet­nek, amennyiben az újságíró állításait valóban be tudja igazolni. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy Ladoux ezredest,- a francia ve­zérkar híres második irodájának főnökét — aki éveken át, a legkritikusabb időben vezetője volt a francia kémközpontnak s tulajdonképpeni megalapítója az egész francia hírszerző szolgá­latnak, — .meggyilkolták. Az újságíró megálla­pításait az állítólag meggyilkolt katonatiszt öz­vegyének vádjaira alapítja. Felbuhhan a titokzatos bsrlini no Ladoux ezredes, aki éveken át volt a Deuxié- me Bureau vezetője, amikor visszalépett állá­sától, átvette az újonnan szervezett állami „Of­fice de Tiurisme" vezetését és 1935 április 20-án Cannesban meghalt. Halálát egy kis orrseb okozta, amelyből vér- mérgezés lett. A hálál annyirla gyötrélmes körülmények között ■következett be, hogy senkinek mégcsak eszébe sem jutott felvetni a kérdést: nem esett-e bűnös kezeknek áldozatul Ladoux ezredes? Maga az özvegy sem gyanakodott, később azonban olyan dokumentumok kerültek a kezébe s olyan, sze­rinte megcáfolhatatlan gyanuokcknak jött a nyomára, hogy kutatni kezdte férje halálának körülményeit. Az özvegy megállapította, hogy 1932 végén yagy 1933 elején férje meghívást kapott egy párisi újságíró- ; barátja révén egy híres, Berlinben élő kémnő- ; tői, aki vele közösen akarta megírná emlék­iratait. A terv tetszett az ezredesnek s fel is vette a kap­csolatot a nővel, aki azonban nem'jöhetett Fran­ciaországba s ezért azt javasolta, hogy találkoz­zanak Svájcban. Ladoux azonban, mielőtt eluta­zott volna, tanácsot kért egy barátjától, aki még mindig a második irodában teljesített aktív szol­gálatot s mert ez a barát a leghatározottabban lebeszélte a>z ezredest a találkozásról, ő nem is utazott s a levelezés közte és a berlini asszony között eredménytelenül lezárult. Néhány hó­nappal később a titokzatos berlini nőtől kapott az ezredes két nagyobb fényképet. Ladoux, aki erősen rövidlátó volt, többször hosszasan szem­lélte a képet, amely egy vastag szürke karton- lapra volt ragasztva. A rövidlátó ezredes egé­szen a kép fölé hajolva nézte a fényképet, rö­viddel ezután megbetegedett s hamarosan meg Is halt. Ladoux ezredes munkája Az özvegynek az a gyanúja támadt, hogy a kép alá ragasztott kartcnlap meg volt mérgez­ve vagy bacillusokkal volt bekenve. A képet te­hát átadta az egyik párisi rendőrtisztnek, aki­vel elhunyt férje szoros baráti kapcsolatot tar­tott fenn. A rendőrség a lengagyobb titokban indított nyomozást, de mert ettől kezdve az öz­vegy kérdéseire nem kapott választ, a különben is leromlott idegállapotu asszony elsietett több párisi lap szerkesztőségébe, az újságírók megin­dították az ügy felderítésére a nyomozást, de ők sem tudtak a rendőrségtől felvilágosítást kapni. Az újságírók tehát más irányba kezdtek tapo­gatózni. ! ■! ■■ Tény az, hogy Ladoux ezredes alapította meg, helyesebben tette naggyá a francia kémelhári- tó irodát 1915-ben, amikor az ezredes az iroda élére ke­rült, jelentéktelen s egészen kezdetleges eszkö­zökkel dolgozó intézmény volt, amlynek az egész büdzséje alig haladta meg a 4000 frankot. Ladoux ezredes átszervezte az irodát s csak­hamar komoly eredményeket ért el. ö fedezte fel Marthe Richard nevű francia kémnőt, aki Valóságos mestermüveket hajtott végre. Ladoux ezredesnek része volt a világháború két leghíresebb kémpörében; a Bolo Pasa- és a Mata Hari-ügy az 6 kezén ment keresztül. 1917-ben ő maga is gyanúba keveredett, a gya­nú olyan súlyos volt, hogy le is tartóztatták s csak tizhónapi (kínos fogság után tudta elérni rehabilitálását. Még évekig posztján maradt ez­után, de már keserűséggel eltelve s az első al­kalommal, amikor ezt feltűnés nélküli megtehette, megvált a terhes állástól. Ladoux ezredes azon­ban sok mindent tudott, ami bizonyos köröknek nagyon kellemetlen lehetett s amire csak La­doux hirtelen halála boríthatott .volna őrök fátylat. MUe. Docteur szerepe A Paris Soir megállapította, hogy Ladouxnak sok olyan dokumentum volt a birtokában, ame­lyeknek szinte történelmi jelentőségük van, de amelyeket az ezredes a szolgálati titoktartás kö­telezettsége miatt nem hozhatott nyilvánosságra. Ez a megállapítás azonban nem állja meg egé­szen a helyét, ment egy teljesen felderített s el­intézett kémügyben, pláne évek múltán, amikor már a viszonyok is teljesen megváltoztak, nem kötelez többé senkit a titoktartás. S különben is BUDAPEST. — (Szerkesztőségünktől.) Október végén a budapesti IV. kerületi evangélikus leánygimnázium tanárainak és növendékeinek küldöttsége érdekes emlék­könyvet nyújtott át a Magyar Nemzeti Mú­zeumnak megőrzés végett. Ezt az emlék­könyvet 94 lapból fűzték össze. Valameny- nyi kartonlapot az intézet növendékei ma­gyaros motivumu festéssel díszítették, min­den egyes lapon egy név szerepel s alatta az összegyűjtött életrajzi adatok. A 94 név mindegyike szenvedő magyar ember volt. Eszményükért, hitükért, a nemzetük boldogitására irányuló törek­véseikért Bécs súlyos fogságra ítéltette őket és az Inn folyó mellett a Császár- hegyen épült Kufstein várában kellett évek hosszú során át gyötrődniük. II. József kora óta a königgrátzi csatáig ide küldte a politikai foglyok nagyrészét az ál­lamhatalom és a Staatsverbrechereknek mi­nősített magyarok a vártorony celláiban várták szabadulásuk napját. A múlt esztendő nyarán az evangélikus leánygimnázium két tanára ausztriai ütjük során megtekintette Kufstein várát is. Meg­nézték a szenvedések tornyát, kegyeletes szívvel álltak meg a cellákban, amelyekben egykor Wesselényi Miklós, Kazinczy Fe­renc, Szentjóbi Szabó László, Bacsányi Já­nos, Verseghy Ferenc, Teleki Blanka gróf­nő, Leövey Klára, Haubner Máté és sok­sok társuk szenvedett. Megnézték a mú­zeumot is és magyar szivüket mélyen bántotta, hogy Kufsteinban a magyar szenvedés tradí­cióját egyedül — Rózsa Sándor, a be­tyár képviseli. A romantika a fogházban és a fogházi mú­zeumban is virít, a múzeumban ott van a hírhedt haramia életnagysága subás képe, ott vannak a róla szóló kivágott újságcik­kek, azok a munkák, amiket Rózsa Sándor szalmából, kenyérbélből készített. Ekkor támadt a két tanárban a nemes gondolat, hogy emléktáblával kell megje­lölni a császártornyot, márványlappal, amely az idők végezetéig megörökítse az eszméikért fogságot szenvedett magyarok nevét. Amikor hazatértek, tanártársaik elé terjesztették eszméjüket és a tanártestület nagy lelkesedéssel alakította meg a saját Ladoux ezredes a párisi Argó-kiadónál há­rom könyvet is kiadott élményeiről s a leghí­resebb esetek ezekben a könyvekben ponto­san le vannak írva. Más öka lehetett tehát az ezredesnek, amiért a kezei között lévő dokumentumokat nem akarta vagy nem merte nyilvánosságra hozni. Az újságíró most az özvegy vádjának alapján meg akarja találni azt a nőt, akitől a titokzatos kép érkezett Berlinből. Az özvegy állítása sze­rint a férj. nevet nem említett, csak annyit mon­dott, hogy „egy ismert német kémnő“-tről van szó. Minthogy a világháború alatt az ezredes működési köre csak Franciaországra terjedt ki, tehát nem lehet másról szó, csak olyasvalakiről, aki a világháború alatt Franciaországban fejtett ki tevékenységet Ilyen kettő van. Legalábbis „ismert". Az egyik közülük a hamburgi Anne- maríe Lesser, aki 1934-ben tízévi reménytelen kezeltetés után meghalt az egyik zürichi elme­kebelében az emléktábla-bizottságot, amely azonnal megkezdette a munkálatokat. Elő­ször is össze kellett gyűjteni a történelmi adato­kat. * * * Ennek a munkának nagy nehézségei vol­tak, mert a bécsi igazságügyi palota fel- gyujtásakor elpusztultak azok az iratok is, amelyek az összes kufsteini „Staatsverbre- cher"-ek ügyeire vonatkoznak. így részben már megjelent történelmi munkákból, rész­ben a kufsteini vár levéltárából, amely 25 magyar fogolyra tartalmazott pontos ada­tokat, részben pedig a mártirságot szenve­dettek családjaitól szerezték be az adato­kat. így gyűlt lassanként egybe 94 név. Az intézet növendékei, a lelkes magyar! leánykák is nagy szeretettel állottak a szép és nemes eszme szolgálatába. Az intézet ke­belében hat év óta működik a „SzEMBE", szép magyarsággal beszélők egyesülete, ez az egyesület irányította és vezette a nö­vendékek mozgalmát. A pénzalapot nagyrészt az intézet terem­tette elő és csak kis részben járultak hozzá külső té­nyezők, elsősorban a rabságot szenvedet­tek leszármazottjai. A „SzEMBE" rendezé­seinek jövedelméből gyűlt össze az az alap, melyből elő lehetett állítani a hatalmas, két és féj méter hosszú, másfél méter széles emléktáblát, amelyen magyar- és német­nyelvű felírás hirdeti a mártírok emlékeze­tét és az egybegyüjtött 94 rabságot szen­vedett nevét. Az intézeti bizottság pedig ezalatt megjárta a bürokrácia útját és meg­szerzett mindenféle jóváhagyást ahhoz, hogy az emléktáblát a kufsteini Császárto­ronyban elhelyezhesse. így indult ennek az esztendőnek julius havában egy 42 tagú zarándokcsapat útra és julius 10-én megható ünnepség keretében elhelyezték a Császártorony előcsarnokában az em­léktáblát. Bár lengyel és olasz mártírjai is voltak a kufsteini vártoronynak, egyedül a magyar foglyok emlékezetét örökíti most meg ez a tábla az előcsar­nok falán, a* tiroliak zöld fenyőkoszoruja díszíti az em­léktáblát. rajta az az áxvalányhajból, gi­gyógyin tézetb en. A másik, aiki Annemaríe Lesser vezetése alatt dolgozott a világháború idején Antwerpenben s aki később elfoglalta Lesser helyét. Ezt a nőt a kémek között csak Mlle. Docteumck hívták. Egyedül ő lehetne az, aki az állítóla­gos halál tokozó képet küldte az ezredesnek. Mindez azonban nem túlságosan valószínű. Ugylátszik, hogy az egész csalk egy egzaltált özvegy fantáziájában született meg s egy élel­mes juságiró szenzációt csinált belőle. Nem valószínű, hogy tizenöt évvel a háború befeje­zése után régi s értéküket veszített titkokért va­lakit eltegyenek láb alól... pacsból és búzavirágból összeállított cső-, kor, amit a zarándokcsoport vitt magával... Négyszázötvenkét lépcső visz fel a vár­ba, ennyit számolt meg Kazinczy társa, Szulyovszky Menyhért, Zemplén-megye diétái követe, A vár ma is ép, ma is lakott, a város szegény lakóit költöztették belé és itt van elhelyezve a börtönmuzeum is, amelynek igazgatója, Wagner Károly kész­séggel vette gondozásába a magyarok em­léktábláját. A magasra nyúló Császártól rony közepén egy hatalmas terméskő-osz­lop nyúlik a magasba, amelyet három em­ber sem ölelhet körül, ez tartja a tetőt. Csigalépcső vezet fölfelé, elég nehezen jár­ható falépcsők ezek s a legfelső emeleten az oszlop körül nyilnak a cellák, amelyeke nek egyikében, a kettősben, „Prometheus barlangijában Kazinczy szenvedett és amelynek vasajtára elszállításakor ezeket a betűket karcolta be: Franz Kazinczy Hungarus a VI. Jul 1799 ad 30 Junii 1800, A cellák most is olyanok, mint Kazinczy korában voltak. Apró, rozsdás vaskályhák bennük. Minden két rekesznek van egy pitvara. A rekesz alacsony, az ablak na­gyocska s párkányát elérheti a térd. Az ablak falában nemcsak vasrúd, hanem drót­ból font rostély is. A cella ajtaja és a pa­rányi kemence egészen elfogják a négy fal egyikét. Az ajtót belülről vaspléh borítja s azon egy ablaknyilás, ezen nyújtották be az ételt. Az ajtót hetenként csak egyszer nyi­tották meg, szombatonként, amikor a zord Cservenka Ignác, a 70 éves sánta várpa­rancsnok kíséretében belépett a borbély, hogy a foglyokat megborotválja. Ott a cel­lában a kő is, hogy a renitens foglyot ah­hoz bilincseljék. De a cella ablakából gyönyörű kilátás nyílik. Előttük meredezik a Kaiserberg, alattuk a külvároska és az országút, ame­lyen élet zajlik. A Kaiserbergen fenyőerdő, a kálvária, amely az Isten-ember szenvedé­sére emlékeztet és egy mélyedésben egy remetealak, — Gyönyörű lakás — sóhajt fel Kazinczy —, de csak szabadnak. Itt éltek a „szomorú hazában" hetven esztendő magyar mártírjai. Kazinczy egy­szer nyershagymát hozatott fel. „Hagyma, te az én hazámban teremtél" — kiáltott fel könnyezve és azóta ereklyeként őrizte. Most már emléktábla jelzi azt a helyet, hol száz magyar mártír szenvedett. De büszke érzéssel említjük meg, hogy Csehszlovákia magyar ifjúsága volt az első, amely a brünni Spielbergben, ahol Ka­zinczy 2387 napos fogságának legborzal­masabb óráit szenvedte, emléktáblával örör kitette meg a várfogságot szenvedett ma­gyarok raártiriumát.., Kufsteinben emléktábla, a budapesti Nemzeti Múzeumban művészi emíékaíbum örökíti meg a kufsteini Császártorony mártírjainak emlékezetét

Next

/
Oldalképek
Tartalom