Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)

1937-11-14 / 260. (4406.) szám

1937 november 14, vasárnap.

irta: Borsody István

Aki ismeri a mai budapesti szellemi életet, meglepődve vehette észre, hogy mily nagy az érdeklődés a legközelebbi külföld, a Dunai Tér, a kisantantállamok, a magyar kisebbségek s úgy. általában Középeurópa iránt. Meglepetéssel figyelheti ezt a Budapestre érkező, aki személyes tapasztalatból, de még inkább rossznéven vett hírből úgy ismerte a pestiek szellemi érdeklődését, hogy lehetőleg távoli dolgok iránt vonzódnak, Pá- ris, Róma, London az első leszállóhely, ahol a pesti ember a kávéházi márványasztaltól felröppenve megáll ... A régi hírben is sok volt a túlzás — és túlzás lenne ma azt képzelni, hogy megszűnt a pesti szellemre jellemző európai szárnyalás; ez hiba lenne, és meg sem történt: ma éppúgy, mint régen, a francia szellem hagyományos tiszteletéből él! egy kis Paris is Pesten, az angol irodalmat diadalutján ma is lelkes hódolat várja a pesti magyar földön, vannak, akik a Róma-gon- dolat modern varázsában élnek, — mert ezekről van szó, akik ilyen szárnyalásra képesek: az elitről —-, hiszen természetes, hogy a jótékony változás: a közeli külföld iránti érdeklődés is ilyen szükebb körben tapasztalható, az elit fiatalok — divatra, de reális szükségre is,titkosan összeesküvő köreiben.

S ez az érdeklődés, amit jótékonynak neveztünk, néha már olyan arányokat ölt, hogy azt hisszük, kicsit téves. »

Példát hozunk föl: az Uj Szellem lég-1 utóbbi számában Gál István interjút csinált íj egy magyar képviselővel, Németh Imrével a| magyar belső átalakulásról és reálpolitiká-j ról, és ilyen kérdést tett föl: Hogyan lehetne | kialakítani egy ujmentalitásu magyar vezető-! réteget? Mi módon lehetne egy olyasféle szellemi elitet összehozni, amilyen a cseheknél a Pfitomnost Köre? —- Ilyen a kérdés és a meginterjúvolt magyar képviselő, mint magátólértetődő fogalomról, válaszában a „magyar Pfitomnost" lehetőségeiről, illetve lehetetlenségeiről beszél... Ez már kicsit túlzás, gondoljuk, hogy az utódállamok iránti érdeklődésből ilyen beszélgetések szülessenek egy magyar képviselő s a jótékony orientációjú érdeklődést képviselő magyar elit-fiatal közt. Mert ezekben a szavakban valami aránytalanságot érez az, aki Prágában olvassa a pesti interjút, s aki nap-nap mellett tapasztalja, hogy mit és milyen formában beszélnek a csehek a magyarokról. S Mert el tudja-e valaki is képzelni, hogy egy | prágai fiatal entellektüel beszélgessen egy | cseh képviselővel és ilyeneket mondjon: Ho-^ gyan lehetne kialakítani egy ujmentalitásu § cseh vezetőréteget, amely számolna a reál- jj politikai parancsokkal és igyekezne jobban | megismerni a csehszlovák köztársaság belső | problémáit, különösen a kisebbségi problé-1 mát, valamint a középeurópai béke érdeké- i ben fokozottan érdeklődne a szomszédok J iránt? S mi módon lehetne egy olyasféle | szellemi elitet összehozni, amilyen a magya-! roknál a Magyar Szemle Barátainak Sző-1 vétségé? — Ilyen kérdést elképzelni is ne- y héz s még nehezebb arra gondolni, hogy a meginterjúvolt prágai cseh politikus Némethi! Imréhez hasonlóan a „cseh Magyar Szemle! Barátainak Szövetségéiről beszéljen ... ]

A párhuzam lehetetlenségének többféle oka van. Elsősorban az, hogy a csehek nap-j; jainkban egyáltalán nem hajlanak az önkri-| tikára, sőt a cseh mentalitás sohasem hajlott! arra a szenvedélyes önmarcangolásra, amit* Széchenyi István jelképként jelent a ma- í gyaroknál. S ez a magyar „önrevízió" a tra-j! gikus időszakát élő nemzetnél ma sokfelől| jelentkezik, ami örvendetes, mert a nemzeti i ujulás csak szigorú önkritikával valósitható \ meg, s aki kegyetlenül bíráló önmagával szemben, sohasem lesz hátrányban azokkal szemben, akik ügyet sem vetve, észrevétlenül térnek napirendre maguk és mások fölött. A cseh szellemi élet egész más síkon halad, mint a magyar: a cseheknél még ma is a győztes mentalitása érződik, fölényesek, minden jót maaátólértetődően fogadnak, érzékenyek a legkisebb szúrásra is: ez ellenkezője mindannak, amit az önmagát kritizáló! léleknél elképzelünk. A magyaroknál pont fordítva állnak a diszpozíciók: minden ok megvan arra, hogy a lélek önmagába szálljon és vájkáljon sebeiben; egészséges ez az önfigyclés, ha fájdalmas is ■—• de érezzük, j hogy a magyar ma tükörbafcnéz és látni kéz - j

di magát, nem töri össze a tükröt, mint a Vihar Calibanja ... Igen, vannak közben zavarok és balesetek, de kár lenne ezek kedvéért nem észrevenni a jót, s nem meglátni, hogy mindenütt, ahol ma magyarok élnek, a hibák fölött ítélkező és a hibákat eltüntetni akaró uj szellem ébredezik.

Háborúk után ez igy szokott lenni: mikor győztesek és vesztesek állanak egymás mellett. így volt ez mindig s emlékezzünk csak az 1870 utáni évekre, mikor a vesztes Franciaország (sőt a szabadságát kivívni nem tudó Olaszország is) irigykedve, csodálkozva néztek a győztes Németországra és a franciák gyűlölködve bár, de szorgalmasan kopirozni kezdték a német hadsereg minden kis porcikáját, egyes vicces megfigyelések szerint még a katonabluzok gombjait is . .. Mikor a pesti interjút olvassuk, akaratlanul is ezek a „gombok" jutnak eszünkbe: mi történt? a magyarok utánozni akarják a cseheket? Igaz, békésebb területen: a szellemi és társadalmi szervezkedés terén, de ez mindegy, mert a lelki attitűd, amiből a pesti Gál István kérdése született, nagyon hasonlít a franciák gombokat kopirozó attitűdjéhez . ..

Jellemző, hogy a sokat szidott magyar „sovinizmus" milyen elismerő nyilatkozatra képes: magyar Pritomnostról beszél . . . De a lelkesedés kicsit túlzott. A cseh—-magyar ismerkedést nem igy szeretnénk elképzelni, hogy most már Budapestre bevonuljanak a cseh egyesületek nevei és példaként ragyogjanak. Kritikusan kell az ismerkedést is kezelni, úgy, ahogy Gogolák Lajos tette, aki Csehszlovákiáról irott könyvében mindent közölt: jót is, rosszat is — és a csehek nem vették rossznéven kritikáját sem. Mert mikor legutóbb a Szép Szó prágai szerepléséről is mérleget csináltunk, éreztük, hogy itt is kiérződött a ,,gomb“-kérdés ... A Szép Szó esetében a demokráciáról és humanizmusról

volt szó. Mert kényelmes „közeledés" volna az, ami csak annyit jelentene, hogy a magyarok most már utánozzák a cseh „gombokat": a humanizmust, a demokráciát, a Pritomnostot... A csehekben nagyonis megvan a hajlam, hogy fölényben érezzék magukat a magyarokkal szemben és úgy képzeljék el a „közeledést" is, hogy a magyarok fogadják el a cseh példaképet. Azt hiszem, nem vádol meg senki sovinizmussal, ha azt mondom, hogy egészen téves útra teI

relődik a két nép mindenki által óhajtott becsületes, kölcsönös megértése és egymáshoz közeledése. Ne vegyünk példát a ,,gomb“-ról, mert már maga a szimbólum is rossz és elriasztó, mégha ártatlanabb használatáról is van szó.

A mi esetünkben sem vezethet eredményekhez ez a helyenként jelentkező egyoldalú elismerés. Örülünk neki, hogy országvilág előtt bizonyíthatjuk: mennyire nem

füt bennünket magyarokat sovinizmus s mennyire szívesen hajiunk az idegen értékek elismerésére. Dicsekedhetünk vele, hogy ma Budapesten a fiatalok közt aránytalanul nagyobb az érzék és érdeklődés a középeurópai realizmus iránt, mint Prágában. Mert j Pesten ma olyan jólinformáltság uralkodik | cseh szellemi, társadalmi, kulturális kérdésekben, hogy a viszonti cseh tájékozottság ! egészen semminek tűnik föl. A hangosan hir- ■ detett cseh humanizmussal szemben a csehek közt igen kevesek által elismert magyar humanizmusra hivatkozhatunk, amely belátó, kultúrát politikától elválasztó, gyakran már a naivságig menően is. Mert amikor Budapesten közszájon forog már a Pfitomnost neve, Prágában még mindig alig tudnak valamit a magyarokról, nemcsak a budapestiekről, de a szlovenszkóiakról sem. Ezért a csehek felé szeretnénk adresszálni a humanizmus eszméjét, amit ma Budapesten lelkesen hirdetnek: cselekedjenek Prágában is

eszerint, mert ha majdan cseh folyóiratban ilyen lelkes „kinövést" veszünk észre, mint az Uj Szellem budapesti interjújában, akkor * el fogjuk ismerni, hogy a csehek közt is el- I indult a jótékony erjedés, amely a humaniz- 8 mus nevében — nemcsak szavakkal, de tet- 1 tekkel is a kölcsönös megismerésen alapuló 8 „közeledést" kívánja.

^ UaSYTfl^SJlii^

jg ||' köztük 3'pernek TELEFUNKEN ||yf *5 rádió, vilSanyvasaiók, csiüárok stb.

A d jnk üzletünkben bár- )IZSZ’NTES: . ,,, n

J # rr 1. A Telefunken jegyű rádióra

.......... (Jelmondat.)

mi

ikor megtekinthetők! 8. Férfinév. 9. Indiulátszó. 10. Kérd ön év más. 11.

Szárított fű. 13. Rádió-világmárka, csehszlovák KERESZTREJTVÉNY. gyártmány. 16. Tarokban van. 17. A meleg és a

. szesz mértékegysége. 18. Kávé. 20. Tejtermék.

1 |2 13 4 15 .1 16 i 7 j jj 22. Tengerészkiálfás. (Most sportüdvözlés.) 23.--------!----------!-----1-----1-----«2—8 Névutó. 24. Kérdőnévmás tárgyesetben. 26. óriási

8 j I I |jH|! jlH9 ^ g teljesítményű Teleíunkcnsuper olcsó áron. 27. A

ÍÖH---íialjj------1 ÉPÍT 11 í------112 f—I fi szerelem istene. 29. Tiltakozó indulatszó. 31. Nála

!||§f| (p|| Ilii lehet minden Telefunken készüléket díjtalanul

13 p |i4 j ji5 i j i i meghallgatni.

__1__'__!____LJ_!______LJ— FÜGGŐLEGES:

ÍR

!16 | | (1$! IP® 1* Helyreigazit idegen szóval. 2. Tökéletes remek 17 i | ,iq 'j—aiiyn'ngi í hangú Telefunkensuper. (Erre cserélje be ócska

rádióját.) 3. Kör része. 4. A szin,padiró vágya. IBg0j22 | I |®5Bj?.3 | 1 5. Az ABC két egymásután következő mássali 1 IbbhI I____I__ hangzója. 6. Meggyet a fáról.................. szokták.

24 I25 i51!|26 | | $|| 7. Á hangok művészete. 11. S. U. 12. Disz. 14.

Sö—-------------------------L_'oq — Pinceajtóra szoktuk tenni. 15. Bot is, fegyver is.

^ \ p jpf|! “ [ j 19. Csodás teljesítményű kis Telefunken-rádió. 20.----i----1——|--------í---------j------j— Vasúti kocsi. 21. Voit amerikai gangsztervezér

Il

ii | l| keresztneve. 25. Becézett fiún év. 28. Részvénytársaság rövidítve. 30. H.

1 versenye mindsnki risztvehet,

a) aki cégünknél legalább 5.— Ke értékű árut vásárol, VAGY b) aki 2— Kő t postabélyegben beküld nekünk, mire TELEFUNKEN árjegyzékünket és a részvételi jegyet postán küldjük meg zárt borítékban.

A h°!yes megfejtések között sorsolás dönt. — A sorsolás nyilvános: Üzle- tünkb&n 1937 december hó 20 án 18 órakor.

A versenyhez szerencsét kíván a TElLEFiSMSCEN rádiók nagyraktára:

Rádió-L IT T M A N Kőiké

Stefániává 63 // Telefon: 24-87

► Kivágandó és megfejtve hozzánk 1937 december hó 15-élg beküldendő, a megfejtő nevével és címével.

Májustól kezdve még gyorsabb lesz • a „Szlovák nyií‘

PRÁGA. — A Prága—Pozsony—Prága között közlekedő „Szlovák nyil“ néven ismer* motoros tudvalévőén 93 kilométeres óraátlag, sebességével a köztársaság leggyorsabb vonata. A 397 kilométeres útvonalat eddig 40 óra és 20 perc alatt tette meg. A vasúti pályatesten eszközölt javítások most lehetővé teszik a „Szlovák nyíl" sebességének fokozását. A vasutigazgató- ság ennek folytán elhatározta, hogy májustól, azaz a nyári menetrend életbelépésétől kezdve a motoros 100 kilométeres átlagsebességgel fog haladni. A menetidő eszerint Prágától Brünnig csupán 2 és félóra, Pozsonyig pedig kerek négy óra lesz.

Egy pozsonyi jubileum, amiről megfeledkeztünk

A pozsonyi tanonciskola ötvenéves jubileuma alkalmából Fadrusz Jánosnak, a világhírű magyar szobrászművésznek nevéről is említés történt. Fadrusz pozsonyi lakatosinas korában ennek az intézetnek volt valamikor tanulója és Isten-áldotta tehetségét itt fedezték fel. Fadrusz karrierje tehát innen indult ki, a pozsonyi őstalajból, ahol született és első szárnypróbálkozásait tette.

Hetvenkilencéves volna ma Fadrusz János, ha a halál aránylag fiatalom, 46 éves korban el nem szólítja. Egyszerű pozsonyi polgári családból származott. 1858 szeptember 2-án született a Váralja egyik szegényes lakásában. Két reáliskolai osztály elvégzése után szülei a 13 éves fiút Neuruhrer lakatosmesterhez adták ta- noncnak. A régi, úgynevezett dómreáliskolában Ffint rajztanár figyelmes lett a fiú rajztehetségére, de a szülők anyagi okok miatt nem taníthatták a tehetséges gyermeket, hanem inasnak adták és a kis Fadrusz négy esztendeig látogatta a régi tanonciskolát, amely akkoriban a jezsuiták temploma mellett volt. (Most a Vazov- uccában van.)

Fadrusz Jánost egy díszkapuról készített művészi rajzáért már tanonckorában kitüntette az ipartársulat. Szabad idejében kizárólag a fafaragással foglalkozott és Engél Károly pozsonyi szobafestő, aki a tanonciskolában tanított, figyelmes lett a (kis tanonc rajzaira. Az ő ajánlására került Fadrusz 1877-ben a zayugróci fafa- ragászati iskolába, ahol egész bevonulásáig maradt. 1879-ben bevonult katonának a prágai 72. gyalogezredhez, ahol szakaszvezetői rangig vitte, ezenkívül még katonai úszómester is lett belőle. Három tejes esztendő után megint a fafaragásnak szentelte minden idejét. Ebből az időből való egy müvésizi óraiház, amely általános feltűnést keltett. Neusiedler Károly, Pozsony egykori országgyűlési képviselője Trefort magyar kultuszminiszterhez ajánlotta be a tehetséges fiút és ösztöndíjat eszközölt ki számára. Az óraiház több más Fadrusz-relikviával a Palu- gyay-család birtokába került.

Az ösztöndíj lehetővé tette Fadrusz számára a továbbképzést. Pozsonyi barátai Tilgner Viktor béosi szobrászhoz ajánlották be és Fadrusz 1886-ban az ő műtermében kezd tovább tanulni. A Pozsonyi Első Takarék 600 forintos ösztöndíjával másfélévig tanult Tilgnernél, majd beiratkozik a bécsi képzőművészeti akadémiára, ahol Helmer tanárnak lesz kedvenc tanítványa. Már ekkor több dijat nyert munkáival. Első márványból készült alkotása az Apoio- és Amor-csoport volt. Akadémiai tanulmányai befejezése után készítette el első komoly müvét, a „Krisztus a keresztfán" cimü szobrot, amelynek ő maga volt a modellje. Fadrusz keresztre feszittette magát és igy tanulmányozta önmagán tükörből az izmok feszültségét. Ez a szobra két év múlva a budapesti nemzetközi művészeti kiállításon első dijat: 1000 forintot nyert. Ezzel a müvével Fadrusz egyszerre beérkezett. 1893- ban Budapestre költözött és ott készítette műtermében tizennyolchónapi szakadatlan munka után a pozsonyi Mária Terézia-szóbrot, amelynek ünnepélyes leleplezése negyven évvel ezelőtt: 1897 május 16-án volt

I. Ferenc József király jelenlétében.

R.J.

Mai képes mellékletünkben közöljük Fadrusz Jánosnak egy régi pozsonyi fényképész műtermében most megtalált kitűnő arcképét, amely a mostani jubileum alkalmából különös jelentőséggel bőr.