Prágai Magyar Hirlap, 1937. november (16. évfolyam, 250-273 / 4396-4419. szám)
1937-11-03 / 250. (4396.) szám
állami alapok A német kormány újabb offenzivára készfii a venailiesi békeszerzidís ellen A békeszerződések gsrarsnati rendelkezésed van a sor Iliim visszavonja Németorsiáinak a gyarmatokról vad lemaradását Olaszország és lapén támogatja a német ©varmali kőveieoéseltet LONDON, — Az angol sajtó nyugtalanító híreket közöl Berlinből, A lapok egyöntetűen megállapítják, hogy a birodalmi kormány a gyarmatkérdésben meglepetés- szerű lépésre készül. Hírek szerint Hitler annak ellenére, hogy január 30-án tartott beszédében bejelentette, hogy az úgynevezett meglepetések korszaka végétért és Németország lojális módon együtt akar működni a többi nemzettel a problémák nemzetközi megoldásán, újabb meglepetésszeru hadmozdulatra készül a versaillesi béke- szerződés ellen, A békeszerződés 119. pontja Az United Press értesülése szerint a birodalmi kormány rövidesen hivatalos nyilatkozatot fog tenni a gyarmatkérdésben. A nyilatkozatban állást foglal az úgynevezett mandátumrendszer ellen és követelni fogja a versaillesi békeszerződés Németországra vonatkozó gyarmati rendelkezéseinek megsemmisítését. A nyilatkozat formáját és időpontját illetően az angol lapok még nem tudnak semmi bizonyosat, de valószínűnek tartják, hogy Hitler e nyilatkozat megtételére összehívott birodalmi gyűlés előtt fogja bejelenteni . Németország sorsdöntő elhatározását. Hitler ebben a nyilatkozatában állítólag arra az álláspontra fog helyezkedni, hogy Németország korábbi gyarmatainak jelenlegi igazgatását, amely a népszövetségi mandátumokra támaszkodik, nem tekinti többé jogerősnek. Általános vélemény szerint Németország gyarmati követeléseit Olaszország hivatalosan el fogja ismerni. A Daily Héráid berlini tudósitójának értesülése szerint Hitler Németország hozzájárulását a versaillesi békeszerződés 119. pontjához ünnepélyesen visszavonja. A versaillesi békeszerződésnek ez a pontja rendelkezik ugyanis a német gyarmatok sorsáról és a birodalom gyarmati jogait a szövetséges hatalmakra ruházza. Minthogy aZ Egyesült Államok annakidején nem ratifikálták a versaillesi békeszerződést, Németország gyarmati követeléseivel szemben a négy fő aláíró hatalom: Nagybritannia, Franciaország, Olaszország és Japán van érdekelve. Erre a négy hatalomra ruházták át en blokk Németország gyarmati jogait és ezeket a hatalmakat bízták meg a volt német gyarmatok „bennszülött lakosságának védelmével." A négy hatalom közül kettő, Olaszország és Japán támogatja a néne*. kívánságot és a versaillesi békeszerződések revízióját ebből a szempontból szükségesnek tartja. Éppen ezért a jelenlegi helyzet Németország gyarmati követelései szempontjából meglehetősen kedvező. G3bbe‘s Jelenti be Németország követeléseit A Daily Telegraph értesülése szerint a nagyjelentőségű nyü'atkozatot a birodalmi kormány nevében nem Hitler kancellár fogja megtenni, hanem dr. Göbbels. A birodalmi kormány propagandaminisztere pénteken a berlini Sportpaloíában beszédet fog mondani, amelyben bejelenti, hogy Németország nem ismeri el többé azt az elvet, amelyet a népszövetség az egykori német gyarmatok igazgatására érvénybe helye- zett. Ezt köveiöleg Olaszország hivatalos nyilatkozatot fog tenni, amelyben elismeri Németország gyarmati követeléseinek jogosságát. Ezen a módon akar a berlini kormány hathatós nyomást gyakorolni Franciaországra és Angliára, hogy leüljenek tárgyalni Németország gyarmati követeléseiről. Angol lapok berlini munkatársainak értesülése szerint a rendkívül élénk akció a nemzeti szocialista párt vezető köreiből1 indul ki. Ezek a körök ugyanis azon a véleményen vannak, hogy az időnként elhangzó nyilatkozatok nem képesek meggyőzni a világ közvéleményét a német gyarmati követelések komolyságáról s ezért a birodalomnak olyan hathatós eszközökhöz kell nyúlnia, amelyek rákényszerítik az érdekelt hatalmakat a német gyarmati kérdések tanulmányozására. Gyarmati liőditás és a wHsonl elv A versaillesi békeszerződés 119, szakasza, amelyet most érvényen kívül akar helyezni a birodalmi kormány, a következőket mondja: „Németország a szövetséges és egyesült főhatalmak javára lemond tengerentúli birtokainak minden jogáról," Azáltal, hogy a birodalmi kormány a versaillesi békeszerződésnek ezt a pontját érvénytelennek nyíl vártig a, a valóságos helyzet az egykori német gyarmatokat illetően mit sem változik. Németország arra az elvi álláspontra helyezkedhet, hogy a békeszerződésekben történt lemondását visszavonja és tovább igényli egykori gyarmatait. Sőt Németország arra az elvi álláspontra is helyezkedhet, hogy az egykori német gyarmatok a német birodalom területének alkotó részét képezik, amelyet idegen hatalmak tartanak egyelőre megszállva. Mindennek azonban csak elméleti jelentősége van és nem valószínű, hogy Németország a versaillesi békeszerződés kérdéses pontjának érvénytelenné nyilvánítása után valamilyen konkrét lépésre határozná cl magát, ami diplomáciai bonyodalmaiét vonna maga után és esetleg konfliktusba keverné a birodalmat Angliával. Valószínű továbbá, hogy a birodalmi kormány ugyanekkor fölmondja a békeszerződések 22. pontját is, amely az úgynevezett mandátumrendszerre vonatkozik. A békekonferenciák idején ugyanis Wilson arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden vonalon keresztül kell vinni a népek önrendelkezési jogáról szóló elvet, területi annexiót azonban nem hajtanak végre. Wilson merev elvi álláspontjával szemben viszont Anglia, Franciaország annektálni akarták a német gyarmatokat. Hogy megkerüljék az elvi akadályokat, Smuts délafrikai kiküldött javaslatára elhatározták, hogy a német gyarmatokat a népszövetség felelősség-körébe vonják és a népszövetség fogja az egyes hatalmakat megbízni a német gyarmatok felügyeletével, illetőleg kiaknázásával. A béke- szerződés szerint a szóbanforgó mandatárius hatalmak addig igazgatják a gyarmatokat, amíg a bennszülött lakosság éretté nem válik az önkormányzatra. Németország népszövetségi megbízottai által kezdettől fogva hangoztatta azt az álláspontot, hogy a mandátumrendszer nem más, mint az anneksziónak burkolt formája. Ezt az álláspontot vallotta egyébként az Egyesült Államok külügyi államtitkára, Lansing is. Hogy mennyire helyes volt ez az álláspont, ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Japán kilépett a népszövetségből és a német gyarmatok mandátum- igazgatására vonatkozó mandátumát továbbra is megtartotta. A német gyarmatokat, mint már múltkori számunkban részletesen ismertettük, a népszövetség hét állam között osztotta szét: Franciaország kapta Kamerun háromötödét és Togo kétharmadát, Anglia Kamerun kétötödét, Togo egyharmadát és Tanganyikát. Ausztrália Német-Ujguineát, Ujzeeland Nyugatszambát, Nauru sziget Anglia, Ausztrália és Ujzeeland közös felügyelete alatt áll, a délafrikai Unió kapta Német-Délnyugatafrikát, Belgium Ruandit és Urundit, Japán a Karolin, a Marian és a Marsall- szigeteket. Az egyetlen német gyarmat, amely nem került ily módon felosztásra, Kiaucsau városa, amiről Németország Kina javára lemondott. (—sl—) — Az állam a legfontosabb köz- intézmények működésének biztosítására a törvényhozás utján néhány alapot létesített. Az állami alapok bevételei egyrészt az állampénztár külön hozzájárulásaiból folynak be, másrészt illetékekből, harmadsorban pedig az alapokban résztvevő vállalatok kötelező hozzájárulásából. Az egyes illetékek és hozzájárulások biztosítása céljából maga az állampénztár vette át a bevételek behajtását, de ugyanekkor az alapok igazgatásában is résztvesz és felügyeletet gyakorol az alapok célszerű felhasználása fölött. Az alapok nagyrésze ugyan még néhány esztendős csupán, azonban működésük bírálata — különösen szlovenszkói szempontodból — igen kívánatos. Az állami alapok működéséről igen keveset hallunk, jelentéseikből csak éppen néhány számot, inkább hiányokat olvashatunk ki. Szlovenszkói szempontból vizsgáljuk az alapok működését. Elsősorban a legfontosabb állami alap, az útalap szlovenszkói működését tesszük a szlovenszkói mérleg serpenyőjére. Gyakran járjuk a szlovenszkói utakat, mindig, eszünkben jár ilyenkor az állami útalap. Az állami útalap feladatá az volna, hogy gondoskodjék az utak létesítéséről és fenntartásáról. Az állandóan növekvő gépkocsiforgalom oda irányította az alap igazgatóságát, hogy a kiadások egyrészét a gépjármüvekre hárítsa át. 1936. év végéig a gépjármüvek összesen 2068 millió koronával járultak hozzá az útalaphoz. Az alap eddig a köztársaság területén összesen 6000 kilométer utat létesített három milliárd korona kiadással. Közel háromezer kilométer hosszúságú útvonal vár még teljes átjavitás- ra. Ezek volnának az állami utak.. De ugyanakkor a járások is tartanak fenn közutakat, azonban különösen a szlovenszkói járások eddig még egy fillérnyi hozzájárulást sem kaptad az utak kezelésére az állami útalapból. A járások többször követelték már az alap hozzájárulását, azonban jogos kívánságuk eddig még mindig zárt ajtókra talált. Nemrég autóval jártunk be néhány szlovenszkói falut. Illetve csak szerettük volna az autót igénybevenni. Olyan utakon voltunk kénytelenek menni, melyeken félméteres gödrök és árkok díszítették a nagyszerűnek nem igen mondható szlovenszkói utat. Arra voltunk kénytelenek vetemedni, hogy letértünk az „országutról" és a simábbnak látszó őszi szántáson folytattuk autónkkal, harmadik sebességre kapcsolva, utunkat. Közben félnünk kellett. Hátha csendőr vagy csősz lép utunkba, vagy maga a tulajdonos és még .kártérítést leszünk kénytelenek fizetni azért, mert az országút helyett a szántásokon és a vetéseken keresztül „bonyolítjuk le" a gépkocsiforgalmat. Különösen a Komárom- és Érsek-ujvár-környéki magyar falvakhoz lehetetlen eljutni. Ilyenkor, amikor elég száraz az ősz, még valahogy a szántásokon át vagy éppenséggel gyalog szerét lehet tenni a közlekedés bonyodalmas lebonyolításának, azonban, ha erősebben nekifog az őszi eső, jónéhány magyar falu teljesen megközelíthetetlen. A kalandos autózás közben szerény meghívásra gondoltunk. Az állami útalap igazgatóságát hívjuk le Szlovenszkóra egy kis kirándulásra. Még pedig arra kérjük az esetleges bátor kirándulókat, hogy Naszvadra, Martosra meg a többi komáromvidéki magyar faluba látogassanak el. Póttengel/ekre és rugókra igen nagy szükség van errefelé, mert gyakori a tengely- és a rugótörés. De Csallóközben ugyanez a helyzet. Tarthatatlan állapotban vannak a csallóközi utak is és amikor az állami útalap milliárdos kiadásairól olvasunk, joggal tesszük föl a kérdést, hogy hova kerül a sok milliárd, amikor Szlovenszkóra még a milliók is nehezen jutnak el? Vegyük tovább a többi állami alapot. Itt van mindjárt a meliorációs alap. 1936-ban emez alapnak 61 millió korona bevétele volt. Az alap azonban ennél 48 millióval költött többet az elmúlt évben. Mennyi jutott ebből Szlovenszkóra? Tudtunkkal — legalább i* a magyar vidékre — úgyszólván semmi. A harmadik állami alap a vizgazdasági alap- Az állam hozzájárulásából, a vizgazdasági szövetkezetek és a többi résztvevő szervezetek illetékeiből 78.3 millió koronát vett be a alap igazgatósága. De ez az összeg kevés volt a kiadásokra, úgy hogy a vizgazdasági alap tavaly 83 millióval 424 millióra növelte tartozását. A szlovenszkói ívn- gyarság sem a meliorációs, sem a vizgazdasági alapból nem vette ki a részét, pedig éppen a szlovenszkói magyar vidéken volna égetően nagy szükség a két alap hozzájárulásaira. mert hiszen itt van a legtöbb talajvíz, de itt volna vizgazdasági szempontElőfizetési ár t évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II, P a n s k é évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, A c^J/vriPTl^zkÓi SS ni TYUl&l]QTSCLQ ullce 12, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • M SZLOV6TISZKOI CS rilSZlTlSZKOl magyarig Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. fl képes meiíéklettel havonként 2.50 Kő-val több. politikai nClDÍlciD7Gl • 0 TELEFON: 303-11. ©• Er,es szám éra 1.20 Kő, vasárnap 2.- Kő. , ^ ” SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRftHR. \y W Jpf J XVI. évf. 250. (4396) szám . Szerda • 1937 november 3
