Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)
1937-10-09 / 231. (4377.) szám
1937 október 9, szombat. Holofa beszámolója Hemeskosuton POZSONY, — Az egyesült párt nagysikerű népgyülést rendezett Nemeskosuton. A párt szónokait a község egész lakossága meghallgatta, de a gyűlésen a szomszédos Vizkelet és Galánta pártszervezete is képviseltette magát. A gyűlést Fekete Zoltán földbirtokos, a helyi szervezete elnöke nyitotta meg. Dr. Holota János nemzetgyűlési képviselő hosszabb beszámolót mondott. A képviselő temperamentumos beszédében megindokolta, hogy a magyarságnak miért kell ellenzéki politikát folytatnia. Ellenzéki politikára azért van szükség •mondotta ~~, mert orvoslásra váró sérelmeink vannak. Azért kell ellenzék, hogy ellenőrizze a kormány pénzügyi politikáját, amely eddig több mint 40 milliárd korona államadósságot eredményezett. Ennek csak a kamata és törlesztése évente több két milliárd koronánál. A képviselő hosszasan bírálta a betegsegélyző pénztá- rak gyakorlatát. Megállapitja, hogy a be- tegsegélyzőbe befizetette biztosítási összegeknek több mint a fele megy személyzeti fizetésekre. Részletesen foglalkozott az adóztatási gyakorlat kinövéseivel. A kormánykoalíció munkája — úgymond — sohasem egész munka. Az állandó kompromisszumkeresés közben elvész a törvényjavaslatok célja és a többség csak félmunkát végez, amit aztán novellák tömegével kell helyesbíteni. A szónok beszéde végén szívhez szóló hangon kérte a nagyszámban jelenlevő magyar nőket, hogy gyermekeiket magyar szellemben neveljék s a családjukban legyenek a magyar hagyományok ápolói. A nagy lelkesedéssel fogadott képviselői beszámoló után Varecha József a pártban megszervezett magyar munkástömegek üdvözletét tolmácsolta. Ismertette a munka legszegényebb robotosainak nehéz szociális helyzetét. Rámutatott a kartellek működésére és utalt arra, hogy mialatt a belföldön a cukor ára hat korona kilónként, ugyanakkor a csehszlovák cukor a hamburgi kikötőben a szállítási díjjal egyetemben csak 86 fillér. Egy másik kartell a cement árát 16 koronáról 33-ra emelte, de sem a szociáldemokrata, sem a kommunista párt nem szól ez ellen semmit. A csehszlo- ták statisztika szerint a cseh-morvaországi munkás 50 százalékkal több cukrot és zsírt fogyaszt, mint a szlovenszkói. Végül Mor- vay Jenő körzeti titkár a községi választásokkal kapcsolatos magyar föladatokról tájékoztatta a hallgatóságot. A nagysikerű gyűlés Fekete elnök lelkesítő szavaival ért véget. Érdekes megjegyezni, hogy esztendők óta ez volt az első népgyülése az egyesült pártnak Kosut községben. A közönségnek még emlékezetében van az a tüntetés, amelyet a kommunisták szerveztek meg Major volt kommunista képviselő vezetésével s amely odáig fajult, hogy a csendőrség fegyverét volt kénytelen használni s a sortüz nyolc munkás életét oltotta ki. Azóta a hatóságok a községben nem engedélyezték politikai gyűlések tartását. Ugyancsak nagysikerű népgyülés volt Alsónyárasd és Albár községekben, ahol a központ részéről Csaposs Géza plébános, Varecha József, az országos munkásszakosztály központi titkára és Szabó Béla pozsonyi munkás jelentek meg. Az alsónyá- rasdi gyűlésen Felsőnyárasd lakossága is nagyszámú küldöttséggel képviseltette magát. Magyarruhás leányok szép virágcsokorral köszöntötték a vendégeket, majd PóSa Géza, a felsőnyárasdi helyi szervezet elnöke nyitotta meg a gyűlést. Csaposs Géza behatóan jellemezte a politikai helyzetet s kimutatta, hogy az egyesült párt politikája az egyedül lehetséges program, amely Szlovenszkó népét a boldogulás felé vezetheti. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Varecha a kormány gazdasági politikáját bírálta. Szabó Béla a pozsonyi magyar munkások szomorú szociális helyzetét jellemezte talpraesett szavakkal. Albáron a templom előtti téren folyt le a párt gyűlése s itt nők is nagy számmal jelentek meg. Nagy Olga köszöntő szavak kíséretében virágcsokrokkal kedveskedett a vendégeknek, majd Marczel Vince helyi elnök megnyitója után a fönti szónokok kimerítően ismertették a politikai és gazdasági helyzetet a hallgatóság viharos helyesli mellett, %% Magyar iskolát kértek, rutzin iskolát kaptak a beregszászi kiiltelepek magyar lakói 0 BEREGSZÁSZ. — A város határának legtávolabbi részén, a Nagyhegyen lévő derekaszegi és kuklyai telepek lakói még az év tavaszán önálló magyar iskolát kértek gyermekeik részére. Törekvésüket a város képviselőtestülete is pártolólag karolta fel és anyagi támogatását ígérte. A beregszászi tanfelügyelőség a nyár folyamán megfelelő helyiséget bérelt ki az iskola részére és a két telep lakói örömmel várták nehezen nélkülözött iskolájuk megnyitását. Az uj tanévvel meg is nyílt a derekaszegi iskola, de nem volt köszönet benne. A tanfelügyelőség ruszin tannyelvű iskolát szervezett a szinmagyar gyermekek számára. A szülők nem nyugodtak meg a tanfelügyelőség intézkedésében, annál kevésbé, mert egyikük sem kérte a ruszin iskolát. Mind a két telep lakói tiltakozó iveket írtak alá, amelyben megismételték a magyar iskola létesítése iránti kérelmüket. A tanfelügyelőség eljárásáról értesülve, a város képviselőtestülete az intézkedés ellen foglalt állást és kéri, hogy az iskola ruszin jellegét szüntessék meg. A kormány újból elismeri, hogy a szülök szabadon választhatják meg gyermekeik iskoláját • „Nemzeti öntudatukhoz és érzésükhöz képest** ■ Érdekes kormányváiasz Járass ískolaügyi interpellációjára PRÁGA. — A miniszterelnök helyettese és az iskolaügyi miniszter érdekes interpel- lációs választ adott Jaross Andor képviselőnek a garamkövesdi iskola ügyében. A válasz ugyan kétségbevonja az interpelláció bizonyos adatait, de van néhány mondata, amelyben azt állapítja meg, hogy a legtöbb esetben a szülők ,,nemzeti öntudata és érzése" okozza azt, ha magyar gyermekek nem magyar iskolába kerülnek. A válasz szerint a szülők nemzeti öntudatukhoz és érzésükhöz képest szabadon irathatják ebbe vagy abba az iskolába. Ebben két fontos dolgot látunk leszegezve. Az egyik az, hogy a miniszteri válasz a nemzeti öntudat alacsonyabb vagy magasabb fokát látja abban, hogy az illető szülő a saját nemzetiségének nyelvén vagy más ajkú iskolába küldi-e gyermekét. Ebben teljesen igazat kell adnunk a válasznak. Másodszor újból leszegezi a két miniszter, hogy a szülők szabadon választhatnak az iskolák között. Ezt az elvi kijelentést mindenkor idézni fogjuk, valahányszor olyan eset fordul elő, hogy a szülők szabad iskolaválasztási joga elsikkad. Az interpelláció szövege a következő*. ,.Az interpelláció állításai nem fedik a valóságot. A szlovák tannyelvű kamenicai állami népiskola 1931. év okótberében állíttatott fel s következőleg az 1930. évi nép- számlálás eredményére nem folyhatott be. Szervezete megfelel1 a tanulók számának. A magyar tannyelvű római katolikus népiskola e községben kétosztályu volt. Harmadik osztálya csak az állami iskolaigazgatásnak az iskola tanulóinak számára való tekintettel szükségessé vált ismételt nyomására nyittatott meg. További kormányintések kellettek ahhoz, hogy a magyar tannyelvű római katolikus népiskola fenntartója e?en további osztály elhelyezéséről gondoskodjék. Az állami iskolaigazgatás e kérdésben szigorúan a fennálló rendelkezések értelmében járt el s a magyarokat semmiféleképpen nem szlovákositotta, sőt ellenkezőleg, amint az a felhozott tényekből világos, gondoskodott és gondoskodik arról, hogy az iskola- köteles korban levő valamennyi gyermek rendesen iskoláztassék és neveltessék. Az iskolásgyermekek szüleinek teljes szabadságában áll, hogy gyermekeiket nemzeti öntudatuk és érzésükhöz képest vagy ebbe vagy amabba az iskolába szabadon beírathassák. Az egyik vagy a másik iskolába való beiratkozás iránti agitáció az egyik vagy a másik fél által1 kifejtett szokásos agitáció mértékét túl nem lépi, Prohászka Margit, a magyar tannyelvű római katolikus népiskola tanítónőjét illetőleg megjegyzendő, hogy az egyházi hatóság ellene többrendbeli szolgálati kihágás miatt fegyelmi vizsgálatot rendelt el s őt 1937 április 1-től fogva egyúttal tanítói szolgálatától is felfüggesztette. Az interpelláció ama megjegyzése, hogy nevezett tanítónő a hatóságok különös kegyében áll, nem felel meg a valóságnak. A kormányelnök helyettese: Bechyné s. k. Az iskola- és nemzetmüvelődésügyi miniszter helyett: Tucny s. k.“ ípj. vaümlm fmtduióséaa Kis napihir: a szinyeci vadászház leégett, ineríj fáztak az erdészek s igen befütöttek a .kandallóba, j Kit érdekel egy vadászház, amikor ma Kínában1 és spanyol földön száz és száz ház ég le naponta s ezernyi ember válik földönfutóvá? A mindennapi olvasó még bosszankodik is: hagyják békén ezzel a vadászházzal, nagyobbak a gondjai . . . A gömöri ember azonban megáll egy pillanatra s döbbenve néz maga elé: a szinyeci ház is? . . . Úgy állott a hegytetőn, fenyő és bükkerdő szélén, körülvéve ezerméteres halmokkal és kacérkodva a felhőkkel, jószagu rét közepén, mint maga az örökkévalóság. Nemsokára harminc esztendeje lesz, hogy felépítették, öreg rimaszombati polgárház mintájára: oromfalán jelképes napsugár szökkent szerteszét, volt villámhárítója s alapját kőből rakták. Konyhája és kamrája, kandallója és fenyöfabntorzata volt e háznak, szép volt ez kívül is, belül is, de talán nem is a tárgyak voltak fontosak benne és körülötte, hanem a lélek, amely minden zugát belengte ennek a pompás, büszke épületnek a hegytetőn. A szinyeci vadászháznak története volt, attól a pillanattól kezdve, hogy felépítették, egészen a mai napig, amikor ügyetlen vadászok gyújtották föl, soha meg nem bocsáthatóan. A gömöri élet vidám oldalának egy szakasza folyt le itten nyaranta: aki a Rima völgyében unta már a mindennapot, akit elkeserített a taposómalom, aki kis fáradsággal gyönyörű környezetre Vágyott, aki szénakaszáláskor Illatos sarjuban akart hemperegni, aki Tátra-csucsot kívánt látni szikrázó kék ég alatt, aki a bánrévei állomás esti fényét kereste este, aki el akart bújni egy hétre az embertársak elől, cserkész és egyszerű turista, málnaszedő vándor s festőművész, — ide ballagott föl, a hegytetőre s „elkérte a kulcsot*' Rimahrézón.,. A kulcs, a vadászház kulcsa, rendelkezésre állott. Volt úgy, hogy háborúból hazatért katonák kifosztották a házat, volt úgy, hogy villám csapott a tetejébe, volt úgy, hogy nem fértek bele a látogatók fi hogy minden sarkán szalonnát sütöttek, — de úgy sohasem volt, hogy üresen állott volna hetekig, mert az idők folyamán zarándokhellyé magasuk és fiatalok, öregek, asszonyok, férfiak,' állatkedvelő cserkészek s marcona vadászok karavánja húzódott fel e szép, pirostetös házhoz, amely több volt, mint egyszerű hegyi kastély, több, mint kirándulási végcél, — önmagáért élt már ez a kedves ház a fenyőerdőkben, szimbólummá kristályosodott s hányán élünk Szlovenszkón, akiknek nyáron egy a vágyuk: fenn lenni a szinyeci vadászház tövében s elfeledkezni mindenről a Fehér-forrás partján. Szerelmeket s haragokat, cserkésztábortüzet, napiparancsokat, bohém éjjeli borozást, félénk özeket, szimatoló vizslákat, záport és nagy havat, égető napot s kietlen novembert látott ez a ház, Nyustya és Llkér községek fölött, szertepillantva a Rima-völgyén, szemben a Király-hegy lomha hátával. Mi, akik gyermekkorunktól talán minden évben kötelességünknek éreztük, hogy felkeressük e hegytetőt s a vadászház árnyékába telepedjünk: el sem hisszük, hogy ez a kis építészeti szépség nincsen többé. Az, akinek őrizetére évekig bizva volt e ház, nemrég költözött el az égi hazába: mintha a ház szelleme sem kívánt volna ezentúl meglenni egymagában ... A kulcsot, a legendás kulcsot újabban már ki sem adták egyszerű utasnak, az erdei társaság féltette e házat: joggal-e, vagy jogtalanul, ki tudná? Eljött az idő, amikor kitagadottak lettünk e házból, amely pedig második otthonunk volt szép nyári időben, — kinn ólálkodtunk a fenyőkerités körül, amelyet magasra növesztettek be, hogy hívatlan szem be ne lásson. KI tudja pedig, hogy e hívatlan szemek pillantásaiban nem volt-e meg a ház egész története, hogy e szemek nem köny- nyeztek-e néha, mert többé nem nézhették meg bélül a kandallót s nem gyönyörködhettek, könyökölve a tornácon, a messzi Vas-hegy kékjében ... Csak egy vadászház, kedves olvasó: nem ötemeletes palota, sem parlament, nem milliós érték, nem ébenfabutor. De nekünk kedvesebb volt mindennél s hogy ügyetlen kezek égni hagyták a gyönyörű faházat, mi is eltemettük benne gyermekkorunkat, még jobban s még mélyebbre. Mo6t már nemcsak a szinyeci emlékek Illantak el, hanem elfüstölt a ház is . . . Felépitik vájjon, — ki tudná. Olyan már nem lesz többé ... SZOMBATHY VIKTOR. MEGHÍVÓ A Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövetség 1937. október 12—13-án Losoncon tartja meg bizottsági, választmányi gyűléseit és ÉVI RENDES KÖZGYŰLÉSÉT a következő sorrendben: Október 12-én: Délelőtt bizottsági ülések. Dél- titán YS—YI órakor választmányi ülés. Este Yil órakor istentisztelet, 8 órakor közös vacsora. Október 13-án: Reggel Vi9 órakor: Templomi áhítat irásmagyarázattal. Utána a szövetség közgyűlése. A közgyűlés tárgysorozatán: elnöki megnyitó, titkári jelentés, bizottságok jelentése, a választmány határozati javaslatai különös tekintettel az ev. kisebbségi szabályrendeletre, a vikáriát,ue ügyére, pénztári jelentés, folyó ügyek és indítványok szerepelnék. Déli 1-kör közebéd. Utána a közgyűlés esetleges folytatása. A losonci nemes gyülekezet szeretetteljes meghívása és nobilisán felajánlott vendégszeretete arra kötelez, hogy egyházaink mindegyike lehetőleg több taggal képviseltesse magát a közgyűlésen, amelyen életbevágóan fontos ügyeket is fogunk tárgyalni. Amikor arra kérjük tehát nemes egyházközségeinket, hogy minél több résztvevővel (de feltétlenül legalább is a lelkész és a felügyelő urak kiküldésével) képviseltessék magukat közgyűlésünkön, vagyunk atyafiságos tisztelettel és szeretettel Szent-Ivány József 6. k. Fábry Viktor s. k. világi elnök. egyházi elnök Kulturházavatás Deresken ROZSNYÓ. — Az egy évvel ezelőtt alakult dereski SzMKE-fiók céltudatos munkásságával ez aránylag igen rövid idő alatt is lehetővé tette, hogy a falu kulturmunká- jának otthont teremtsen. Ennek ünnepi keretek közötti fölavatása vasárnap volt. az egész falu népének és a környék magyarságának lelkes részvételével. A SzMKE-fiók tulajdonképen egy régi szövetkezeti házat vett meg s azt a maga céljának megfelelően átalakítva kulturházzá emelte s az ünnepi napon átadta hivatásának. Az ünnepi műsor este 8 órakor kezdődött utolsó helyig zsúfolt nézőtér előtt. Hindulák Rudolf, a fiók érdemes elnöke szellemes verses megnyitóval köszöntötte a közönséget. Majd Koreny Magdolna alkalmi verset mondott el nagy hatással. Ezután Tichy Kálmán, az SzMKE gömöri körzetének titkára, mint az ünnepély meghívott előadója, mondotta el avató beszédét, méltatva a falu kulturmunkájának jelentőségét és föladatait, további lelkes összetartásra és munkára biztatva a hallgatóságot. A SzMKE műkedvelői két egyfölvoná- sossal kacagtatták meg a hálás közönséget. ,,A pataki deák" címűben ifj. Koreny István. Molnár Rudolf, Derda Julis, Bráz Lajos és Dudor István, — az ..Analfabéta tanfolyam" cimüben pedig Bráz Lajos, ifj. Koreny István, Hindulák Bálint, Üveges János és Kovács Imre szerepeltek meglepő készséggel, kitűnő alakításokkal. Kiváló volt a betanítás, kifogástalan a rendezés, a nagyszerű maszkok is sokban hozzájárultak a sikerhez. Megemlítésre méltó még, hogy különböző akadályok miatt tulajdonképen az egész estére alig néhány próbán készültek el a szereplők s ennek dacára minden zökkenő nélkül pergett le a műsor. A befejezést a reggeli órákig tartó táncmulatság adta. Letartóztatták Rutha mérnököt PRÁGA. — A szocialista lapok jelentése szerint Rcichenbergben feltünéstkeltő letartóztatások történtek. Az ottani rend őri g azg aíóság letartóztatott tizenhárom fiatalembert, főleg egyetemi hallgatót, akiknek legnagyobb része a szu- détanémet párt tagja. Ezzel egyidejűleg Prágában a rendőrségre elővezették Rutha Heinz mérnököt, a szudétanémet párt külpolitikai osztályának vezetőjét s szintén Reichenbergbe szállitoíták. Rutha ügye szoros összefüggésben áll a reichen- bergi letartóztatottakéval. A reichenbergi csoportban van Rohn Walter, a szudétanémet párti „Volk und Führung" ciraü hivatalos folyóiratának kiadója is. A lapok egyöntetű jelentése szerint a tömeges letartóztatás oka nem politikai természetű. ' 'Az államügyészség állítólag erkölcsbe ütköző bűncselekmények címén emel vádat Rufha és társai ellen. — Rutha mérnök egyik alapitója a szudétanémet pártnak s a pártvezetőségben a külpolitikai ügyek referense. Ebben a minőségben több ízben járt Londonban, hogy az angol közvéleményt tájékoztassa a csehszlovákiai német kisebbség helyzetéről. A népszövetségről is Rutha nyújtotta át annak idején a szudétanémet párt egyik petícióját. 4
