Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-05 / 227. (4373.) szám

XVI. évf. 227. (4373) szám • Kedd • 1937 október 5 TkJB" I XVI*évf*227#(4373)szám■ • 1937 °któber5 Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • H kéyes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Mgges szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki, A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská u 1 i c e 12, U. emelet • Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 -1 1. • ® SŰRGÖNYCIM: HIRLRP, PRfiHfl. A garammenti magyarság zásünnepe Léván laross: A magyart ág tetteket vári Hatezer főnyi tömeg vallott hitet az egyesült párt zászlaja és magyar programja mellett - A tömeg fele a 20-30 év közötti fiatal nemzedékhez tartozott - Porubszky: Politikamentességgel nem lehet dolgozni sem kereszténységért, sem a magyarságért Jaross pártelnök a csehszlovák-magyar kiegyezés kérdéséről A francia helyzet | (sp) PRÁGA, s- A frank zuhan. A nép-j front bizonytalan.-, Jouhaux, a francia szak­szervezetek ura kénytelen-kelletlen bele­egyezik León Blum kormánya legnagyobb vívmányának, a negyvenórás munkahét törvényének revíziójába. A kormány méltó­ságteljes és komoí hangulatban miniszterta­nácsot tart Rambouillet-ben, a szocialis­ta miniszterek egyhangúan csatlakoznak Chautemps polgári vonalához, amely alig különbözik már Laval és Tardieu gyűlölt rendszerétől. A kormány kiáltvánnyal for­dul a francia néphez, mint a legnagyobb ve­szély pillanatában szokás, csillapít, meg­nyugtat, ígér. Nincs ok a pánikra, mondja, az ország közgazdasága egészséges, A kor­mány édesgeti* csalogatja a tőkét. Mind­hiába, A frank tovább zuhan. Ami ma a francia népfront kormányában történik, már csak vergődés. Senki nem mer dönteni az október 10-i és 17-i kantonális választások előtt és egy demokratikus ál­lamban lehetetlen is határozni, mielőtt a nép nem nyilatkozik. Közben ugyan a frank Európa egyik legalacsonyabban álló pénz- egységévé válik, a kfstőkés hallatlan káro­kat szenved, s három-négy hét elég ahoz, hogy pótolhatatlan veszteségek érjék a nemzetet, de hiába, ezen lehetetlen segiteni. Az igazi „redressement", fölemelkedés, csak a szimbolikus jelentőségű választások után kezdődhetik meg, addig várni kell. Minden­ki tudja, hogy a francia közgazdaság meg­mentése kétféleképen történhetik meg: vagy a baloldali szocialista, vagy a polgári kapi­talista recepttel, de ma, a választások előtti felemás helyzetben, a kormány egyiket sem meri választani, mert akármelyiket választ­ja, a népfront szétbomlik, s ezért meddő minden. A kantonális választás után (mely­nek reális politikai jelentősége nincs, s csak amolyan „erőpróbának" számit, „fej vagy irás"-játéknak, amely eldönti, hogy „ki húz­hat először) a szétbomlástól nem kell tar­tani. Ha a szocialisták és a kommunisták győznek, Chautemps beadja a derekát és a radikális párt ismét engedékeny játékszere lesz a népfront baloldali vezéreinek. Ha a jobboldal és a radikális párt megerősödve kerül ki a választásokból, vagy megtartja pozícióit, Chautemps szakit a szocialisták­kal és a kommunistákkal, s pártja (a radi­kális párt) ismét a megerősödött középpár­tok jegyében folytatja politikáját, mint a népfront megalakításáig tette. Ez így két tiszta, egyenes vonal. A francia miniszterek —* valóban pártállásra való tekintet nélkül —* csak azért imádkoznak, hogy a vá­lasztások hozzanak is valamiféle döntést, azaz valamelyik irány tényleg előtörjön, vagy háttérbe szoruljon, mert ha nem igy lesz, s ismét a mai 50—50 százalékos bi­zonytalanság és munkaképtelenség nyer megerősítést a szavazatok számának formá­jában, akkor a mai határozatlanság is meg­marad, s a két hozzávetőlegesen egyforma politikai erő vitájában lehetetlen cselekedni és a parlamenti meddőségben tönkremegy az ország. Ma Franciaország is eljutott oda, ahol a weimari német köztársaság állt, vagy amit az erők egyforma elosztása folytán a spa­nyol frontok megmerevedése jelent: két egyforma erő birkózik egymással, egyik sem tud döntést kierőszakolni, s egyik sem engedi, hogy az egészséges épitőmunka meginduljon. Parlamenti viszonylatban ez a LÉVA. — (Kiküldött munkatársunk je­lentése.) Léva városának és a környező já­rások magyarságának nagy napja volt ok­tóber 3-a. A feledhetetlenül nagyszabású és gyönyörű magyar ünnepre a természet is ünnepi fénybe öltözött: a júliusi kánikulát megszégyenítő forrósággal omlottak az őszi nap perzselővé vált sugarai és aranyozták be a magyar nép fiainak és leányainak; szin- pompás viseletét s a veríték gyöngyitől ra­gyogó homlokkal meneteltek az egyesült párt uj zászlaja mögött a Garam-völgy lel­kes magyar tömegei. Az egyesült országos keresztényszocia­lista és magyar nemzeti párt lévai szerve­zetének zászlószentelése egy egész sor já­rás magyarságát megmozgatta s vasárnap a kora reggeli órákban valóságos népvándor­lás indult meg Léva felé minden irányból'. A falvak magyar népe szekéren, kerékpá­ron s lovon jött be Lévára, a távolabbi vi­dékek küldöttségeit autó és vonat hozta. Mire elérkezett a 9 óra, a polgári iskola előtti gyülekező téren több ezer főnyi tö- nyi tömeg zsúfolódott össze. Megindul a menet A hatalmas rendezőgárda irányítása mel­lett a legpéldásabb rendben sorakozott fel a hatalmas menet. Fél tízkor érkeztek meg a pártelnökök, akiket a közönség lelkes ová­cióval fogadott, A menet élén deli magyar falus! lovasok haladtak. Utánuk vonult a kerékpáros if­jak és férfiak beláthatatlanul hosszú oszlo­pa. Közel ezer kerékpáros vett részt a fel­vonulásban. A kerékpárok fel voltak virá­gozva s az egyesült párt zöld-fehér színei­vel volt feldíszítve. Ezután a magyarruhás leányok szinpompás, gyönyörű csoportja következett, majd az uj lévai pártzászlót hozták magasra emelve. Az uj zászló után vitték a testvérszervezetek és a vidéki cso­portok zászlóit. demokrácia átka és egyetlen megoldatlan problémája: mi történik, ha két front 50—50 százalékos eloszlással áll egymással szem­ben, s a „remis" helyzetben lehetetlen a döntés, a cselekvés? Minden elrothad és el­fajul, a meddő parlament a diktatúra előké­szítője lesz, — nem csoda, ha most a francia politikusok hőn vágyják a választások előtt, hogy az eredmény tiszta és világos legyen, ne jelentsen újabb bizonytalanságot. Pedig a francia kantonális választások összetétele olyan; hogy a bonyolult számok különféle A pártvezérek Ezután következtek a pártelnökök, tör­vényhozók és országos pártvezetőségi ta­gok, Az első sorban haladt Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, országos pártel­nök, Esterházy János nemzetgyűlési képvi­selő, országos ügyvezető pártelnök, dr. Po­rubszky Géza nemzetgyűlési képviselő, dr. Rmoskó Béla, az egyesült párt lévai járásá­nak elnöke, Majthényi László, a zselizi já­rás elnöke, a második sorban dr. Aixinger László, Koczor Gyula és Kristóff Sándor pártigazgatók, Klain Ödön helyi szervezeti elnök, majd Antal Gyula polgármester, Majthényi Lászlóné, Bolemanné Zorkóczy Atalla, Schubert Tódor, Bojsza József, Pin­tér Béla stb. stb. A komáromi szekeresgaz­dák küldöttségét Páti Nagy Mihály vezette. A törvényhozók közül dr. Szüllő Géza parlamenti klubelnök és Füssy Kálmán sze­nátor is készült résztvenni a lévai zászló­szentelésen. Szüllő Gézát azonban családi gyásza és Füssy Kálmánt betegsége akadá­lyozta meg megjelenésében. A pártvezetőség után következett a kö­zönség beláthatatlan tömege. Egybehangzó becslések szerint a felvonuló menetben leg­alább hatezer ember vett részt s amerre a menet elhaladt, az ucca két oldalán további ezrek állottak sorfalat. Örvendetes jelen­ségként kell megállapítani, hogy a magyar falvak ünneplőben felvonuló népének leg­alább fele a húsz- és harmincévesek sorai­ból rektrutálódott, fényes bizonysága an­nak, hogy az egyesült párt keretei között foglal helyet a katonasorból1 kinőtt uj ma­gyar nemzedék is. A menetben több falusi zenekar felváltva játszott indulókat. Istentiszteletek Fél tizenegy óra volt, mire a menet zöme a pártirodához, a katolikus templomhoz, to­vábbá a református templomhoz ért el. A közönség tekintélyes része élén a pártvezé­játékos csoportosításából bárki a saját győ­zelmét olvashatja. ki, s igy megvan a ve­szély, hogy ismét nem lesz győző és legyő­zött. A demokraták könyörögnek: bárcsak „tiszta" lenne a győzelem, s olyan többség születne, amelynek nevében „diktálni" le­het, mert ma már a demokraták is tudják, hogy a demokrácia legnemesebb alapelve: az emberek véleményének szabad és igaz­ságos összeegyeztetése, a „contrat social az ideológiai harcok légkörében megszűnt, s a demokrácia ritkán lehet más( mint egy rekkel a templomokba vonult az ünnepi is­tentiszteletre. Amerre a törvényhozók el­haladtak, a közönség mindenütt lelkesen él­tette őket. A Tómai katolikus templomban az ünnepi istentiszteletet Misdiák István szentszéki tanácsos, plébános celebrálta fé­nyes papi segédlettel. A református tem­plomban Antal' Gyula polgármester-lelkész tartotta az istentiszteletet. A sporttelepen Az istentisztdetek után a menet újból fel­fejlődött s felvonult a Lévai Tornaegylet hatalmas sporttelepére. Felejthetetlenül im­pozáns látvány volt, amikor a tömeg körül- özönlötte a díszes szónoki emelvényt, amely körül magyarruhás leányok állottak föl szé­les körben. Az emelvény közelében állottak föl a lévai zászlótartók. Az uj fehér-zöld selyemzászló előtt félkörben a testvérszer­vezetek húsz zászlója helyezkedett el. A zászlók nagyrésze az egyesült párt zöld­fehér színét és arany kezdőbetűit viselte. A szónoki emelvény mögött kisebb tribün volt fölépítve, amelynek ülőhelyein helyezked­tek el a törvényhozók, a pártvezetőségi ta­gok és a vidéki küldöttségek vezetői. Ide a diszgyülés megnyitásáig megérkeztek dr. Gürtler Géza és dr. Salkovszky Jenő tar- tománygyülési képviselők, továbbá Bándy Endre evangélikus főesperes ,is. A diszgyülés megnyitása A közgyűlést jóval 11 óra után Klain Ödön, a helyi pártszervezet elnöke nagy­hatású beszéddel nyitotta meg. A beszéde­ket hangszórók továbbították, úgy hogy a tömeg mindenütt jól hallotta a szónokokat. Klain Ödön elsősorban a pártvezéreket és a törvényhozókat, továbbá a vidéki kikül­dötteket üdvözölte, majd a pártegyesülés korszakos jelentőségét méltatta. Isten áldá­sát kérte végül a zászlóra és a magyar ösz- szetartásra. Szavait zugó helyeslés fogadta. FOLYTATÁS A 2. OLDAL KÖZEPÉN demokratikusan megválasztott többség dik­tatúrája. Erre a legékesebb bizonyíték ép­pen Franciaország, ahol ellentétes nézete­ket „összeegyeztetni" nem lehet, s az or­szág érzi, hogy a kiút a meddőségből az, ha végre valaki abszolút többséget kap, s e többség azután a „va victis"-t szem előtt tartva, kényre-kedvre- diktálhat mindenben, mint Sztálin, Mussolini vagy Hitler. A francia életben annál inkább fonák a helyzet, mert tényleg úgy van, hogy az or­szágot bárki könnyedén kivezethetné a gaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom