Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)
1937-10-31 / 249. (4395.) szám
1937 október 31, vasárnap. 17 A kínai háború mellett — a kínai béke borzalmai Tízéves gyermekrabszolga ára: 3—9 dollár ■ Burkolt és nyílt rabszolgakereskedelem ■ ■ Gyermekmunkások a gyárakban LONDON. — (MTP). A japánok most rendkívül élénk sajtópropagandát fejtenek ki a kínaiak ellen és röpirataikban, melyek" (kel elárasztják az angol közvéleményt, többhelyütt fölbukkanik az a vád is, ami annakidején az angol közvélemény nagyrészének rokonszenvét az olaszok pártjára fordította az olasz-abesszin háborúban. A japánok ugyanis rendkívül érdekes adatokkal bizonyítják, hogy Kínában még mindig dívik a rabszolgakereskedés. Persze, arra a kérdésre, hogy ez az állítás igaz-e vagy sem, nem olyan könnyű válaszolni. Tény az, hogy Kina majdnem minden nagyobb városában vannak úgynevezett közvetítő irodák, amelyek nagy reklámmal dolgoznak és egyszerűen fel kell ütni csak a telefonkönyvet, fölhívni egy ilyen közvetítő irodát és feladni a rendelést: „Küldjön nekem néhány 10—12 év körüli leányt 3 — 12 dollár árban". Negyedóra múlva már megjelenik az ügynök és a háta mögött egy féltucat kínai leány. Ez a kép mindenki előtt ismert, aki valaha járt a Távolkeleten. Amikor a rabszolga szerencséi csinál Kérdés most már csak az, hogy ez rabszolgakereskedelem vagy sem. Az európai ember szemében mindenesetre az. Aki azonban hosszabb időt tölt Kínában, megtanulja a dolgokat más szemmel látni. Kétségtelen, hogy Kínában már régóta érvényben van az úgynevezett rabszolgaellenes törvény, amely egyike volt a Kuomintang első rendelkezéseinek, de csak a rabszolgakereskedelem legkirívóbb eseteit törte le, mint például betiltották a nyílt rabszolgapiacokat, végeredményben azonban magán a rabszolgakereskedelem tényén nem sokat változtatott. Az úgynevezett magánkereskedelem teljes egészében megmaradt és nagy cégek foglalkoznak vele ma is a legnagyobb nyíltsággal. A rabszolgakereskedelmet lehetne tulajdonképpen gyermekkereskedelemnek is nevezni, mert főleg fiatal leányokkal és fiukkal foglalkoznak a kínai rabszolgakereskedők, a fiuknak az ára egyébként ötven százalékkal magasabb, mint a leányoké. Ősi kinai tradíciók megkívánják ugyanis, hogy minden jómódú kinai házában egész sereg gyermek sürögjön-forogjon, ezek a gyermekek természetesen a cselédeket helyettesítik vagy a cselédek munkájának egyrészét végzik el. Megtörténik azonban az is, mindenesetre gyakrabban, mint Európában, hogy a ház ura vagy asszonya különösen szivébe zárt valakit a kis rabszolgák közül, felnevelik, gondosan öltöztetik és jó házassághoz segítik. A rabszolgavásárra kerülni tehát alapjában véve nem mindig jelent tragédiát a gyermek számára, sőt sok esetben ez hozza meg szemcséjüket. Megtörténik az is, hogy a ház ura beleszeret az egyik rabszolgaleányba és Kínában szokásos kényelmes módon ugyanevezett mellékfeleséggé teszi. A kinai jog védi ezt a házasságot, amennyiben e házasságból származó gyermek mindazokat a jogokat élvezi, amelyeket a családfő rendes házasságából származó gyermekek élveznek. Fontosabb a föld, mini a gyermek Ezek természetesen a legszebb esetek és nincs rájuk sok példa. Vannak borzalmas esetei is a kinai rabszolgakereskedelemnek. A legmegrázóbb az, amikor a koldusbotra jutott kinai földműves behozza gyermekét valamelyik nagyvárosba és eladja rabszolgának, csakhogy ki tudja fizetni adósságait és a maroknyi föld, amelyen ősei évszázadok óta gazdálkodnak, ismét visszakerüljön hozzá. Mennél nagyobb az adósság, annál tovább tart a gyermekek rabszolgasága. Általános? szokás szerint 2—-5 évig terjedő rabszolga-! Ságot szoktak vállalni szüleik adósságaiért! a gyermekek. Vannak azután önkéntes rabszolgák is, különösen a tűlnépes és nagyon szegény vidékek gyermekei a formális éhhalál elől a rabszolgasorsba menekülnek, ami a legtöbb esetben sorsuk lényeges meg- javulását jelenti. Az éjszakai lokálokban található leányok kilencven százaléka is ilyen gyermekrabszolgákból kerül ki. Akiknek még a rabszolgánál is rosszabb a sorsak Jog szerint a kinai hatóságok nem tűrik a rabszolgakereskedelmet és nem ismerik el, hogy valaki adósságai miatt rabszolgaságot vállaljon. A rabszolgának eladott fiú vagy leány nem köteles leSzolgálni az időt, amit az adósság ráró, hanem egyszerűen jelentkezik az első rendőrnél és védelmet kér, ebben az esetben a hatóságok közbelépnek és a gyermeket elviszik rabszolgatartójától. A NÉMET DIÁK Tolnamegye táján, az országút szélén megállunk s .mivel maradt még valami elemózsia a táskában, pokrócot terítünk az árok szélére és a szép, opá- los tájat nézegetve uzsonnázunk. Meleg őszi délután van. A portalan országúton, imbolygó ke* rekezéssel közeledik egy fiatalember. Csupasz térde sáros, alighanem valahol leesett á bicikliről s az esést mutatja bekötött baltenyere is. Ti- roli kabát, tollas kis kalap s oldaltarisznya: ez az egész legény. Meglát. Szó nélkül megáll s egyideig néz bennünket. Aztán félkézzel jármüvét támogatva, hozzánkballag. — Beszélnek németül? -— kérdi. —- Igen, eltévedt? — Nem, — mondja fölényes közvetlenséggel, — maturandus diák vagyok s kérek pénzt. Ámulva nézünk rá s arra a fölényes, lenéző biztonságra, amellyel a pénzkérdést intézi. Odaáll az első országúti autóshoz és pénzt kér. Rögtön mond hosszabb mesét is. Hogy Békéscsabán járt, hogy ottani rokonai betegek lettek, neki gyorsan haza kell utazni s jelenleg Békéscsabától jön biciklin, étlen-szomjan, pénz nélkül. Hát ezt nem hisszük. Az egész dolog nem úgy formáz. A pénzt tovább kéri, lehetőleg néhány pengőt, azonnal s szigorúan. Az a néhány pengőnk még megvolna, de a mese körül bajok vannak. Sántít a dolog. Nem is kellett sokat tűnődni rajta. Pénzkérő lendületében kihúzta a zsebkendőjét s megtörölte homlokát. A zsebéből ezzel együtt kihullott néhány papirszelet. Nagynémet propagandalapok. Ezért kószált hát a fiatalember Tolna-megyében! Fölöslegesnek tartottuk, hogy pénzzel lássuk el a germán ifjút. Dünnyögött s odébb kerekezett. Elnyelte a kanyarodó. A szél szétvitte a röpcédulákat. Tolna-megyében voltunk. Két pengő azonban a kezünkben maradt s egy öreg tehénpásztort örvendeztettünk meg vele. Áz ut szélén pipázott, kutyáját idomitgatta s egyelőre nem sejtett semmit arról, hogy a közelében röpcédulákat görget maga előtt a dunántúli szél. SZIGETVÁRI SÉTA Közel a horvát határhoz, szelíd dombok, széles kukoricaföldek s zöld gyümölcsösök övezte tájon egy községtábla: Szigetvár ... Milyen egyszerűek ezek a névtáblák, az ut pora mennyire ellepi őket: osztráknak, belgának milyen keveset mond ez a név s a mi szivünk pedig hogy megdobbant bele! Zrínyi Miklós!... Begördülünk a szigetvári hős városába. Nem város, csak városka. Az első nevezetesség, ami fogad: egy vizözönelőtti kis autó, amibe, csodálatosan, öt ember kapaszkodik föl, de a kocsi rejtelmes fortyogással s hörgéssel mégis megindul. Aztán a templom, amelyet most festettek ki, a főtéren egy kis bank s a városháza, múzeummal. Előtte bronz-oroszlán, Zrínyi emlékére. Ez volt ama külső város, aho'rá a török befészkelte magát... Szigetvár pedig most ilyen: Az ember a várkapuig megy s beszól egy öreg Ez természetesen csak papíron létezik, mert egyrészt a gyermekek nem mernek a rendőrséghez fordulni, másrészt a rendőrség nem helyezkedik szembe a vagyonos polgárokkal és ha ki is szabadítana egy gyermeket a rabszolgaságból, gondoskodni nem tudnak róla és még szörnyűbb helyzetbe kerül, mint amilyenben volt. Leginkább tízéves gyermekek iránt mutatkozik érdeklődés, ezeknek az átlagára há- rom-kilenc dollár. Az árat a külső megjelenés, az egészség és a munkaképesség dönti el. Természetesen sok függ attól is, hogy ki a vevő, az ügynök rendszerint mindenkinek más árat szab. A külső formái a rabszolgakereskedelemnek nem sokban különböznek az Európában és Amerikában ismert mun- kaközvetitéstőí. A japán röpiratokban emlegetett rabszolgakereskedelem tényleg megvan Kínában, de meg kell állapítani, hogy kapuőrnek, aki vidáman előballag s kulcsokat ráz. A vár bástyái ma is állanak még, tégla s kőfalak ezek a síkságon, a hajdani mocsár közepére építve, mintha Komárom sáncait járná körül az ember, csak az arányok Szigetvárott sokkal kisebbek. Nem volt nagy vár Szigetvára, inkább kicsi végvár volt, mint hatalmas, bevehetetlen erősség s mégis milyen csodákat müveit benne a vitézség! Ámbár igaz, hogy híressé mégis a költő tette: ha Zrínyi, a költő nem énekli vaía. meg, a török minden nyom s emlékeztető nélkül ömlik átal ezen a kis váracskán, amely oly bosszantóan állta útját sokáig. A vár négyszögü udvart ölel körül, a négy sarkon egy-egy toronnyal. A főkapun bemegyünk s belül hatalmas, virágos, pá- zsitos park van. A park közepén Andrássy Mihály grófi kastélya. Milyen békés, csendes, madárdalos ez a környezet most: a hajdani harciasságra semmi sem emlékeztet a bástyatornyokon s a négyszögben futó téglafalakon kívül. Valaha köröskörül mocsár volt, most szántóföld s legelő. Képzeletünkben ádáz törökök elevenednek meg, akik aknákat ásnak a vár alá s a mocsarat hasábfákkal, kövekkel teszik járhatóvá. Itt, a várudvarban zörgették fegyvereiket a jó keresztény vitézek s fogyadoztak napról-napra, miglen elkövetkezett a nagy nap, a kirohanás napja: kinyitották a kapukat s a maradék várőrség ott pusztult el, vitézül, a falak előtt. Akácfa s almafa mosolyog a megszentelt helyen, őszi virágok nyílnak ott. ahol Zrínyi, a hős, vérét hullatta. Kertészlak áll a régi kaszárnya helyén, malom s árnyas kerti ut, meg sok virág. A pincékben most bort raktároznak el s a harci lármák termei most a békés mezőgazdaságnak szolgálnak, Krumplit vermelnek s gabonát zsákolnak. Az egész udvar, minden méterén: lelőhelye a harci emlékeknek. A gróf tavaly medencét készíttetett uszodának s ásáskor kerültek elő a patkók, golyóbisok, ágyúgolyók, nyílhegyek, cserépdarabok. Ahol leásnak: mindenütt találni valami emléket a régi időből. Kis múzeumot rendeztek be az egyik kazamatában, mig a másikban kápolna van. Osztrák időkben a vár kaszárnya volt sokáig. —- Sok minden ki van itt „vájval“, — mondja az öreg vezető, — de Úristen, mit lehetne még itt találni... Még a városi múzeumot tekintjük meg, amelyet a helybeli gyógyszerész ur rendezett be néhány esztendővel ezelőtt — s igy megyünk el Szigetvárról. Láttuk Zrínyi várát s láttuk, hogy almák s szilvák teremnek a vérrel áztatott, megszentelt földön. így van ez jól s ez az igazságos ... VALLOMÁS AZ ELLENTÉTEKRŐL Az egyiket, Nagykanizsát, este látjuk. Hideg van, néhány sétáló méri az uccát, zene nem szól a kávéházból, a vasútállomásról most érkezik vissza egy autóbusz, üresen. Sejtelmesen nyúlnak a magasba kétemeletes épületek s idegenforgalmi célszerűségből szobrokat világítanak meg szép színekkel éjjel is. Az éjszakai hideg derM 3135 17/10 Brazíliába, Uruguayba, Argentínába, Paraguayba . és a többi délamerikai államba gyorsan és kényelmesen utazhatik az angol hajóstársaság hajóin. Prospektussal és költségvetéssel készséggel szolgá ROYAL MAIL LINES, LIMITED Praha ll.( Vádavské námésti 72. 4. a rabszolgáknak sokkal jobb dolguk van, mint a kinai és japán gyárakban dolgozó gyermekeknek. A gyermekmunka különösen divatos a Távolkeleten és a gyárakban a legnehezebb munkákat bízzák s gyermekekre. A gyermekek, akik hazulról rosszul táplál- tan és rongyosan kerülnek az úgynevezett munkaközvetítő ügynökök kezei közé, ne^ vetséges munkabérért napi 10 — 12 órát dóin goznak a gyárakban. meszt, nincsen rendes garázs, a portásfülke előtt kiesik egyikünk kezéből egy termoszpalack és összetörik. A kávéház éttermét takarítják s egy rézkatlan füstje végig szálldoz az udvaron. Kissé elkéstünk a vacsoráról, éjjel köd van, a helyzet reménytelen s az egyik bőrönd széle felhasadt... Minden összejátszik Nagykanizsa ellen, pedig a nóta is emlegeti Kanizsát, a történelem is kedveli, — elvégre basa lakozott itt, kövér török, végállomás, forgalmas hely, kereskedelmi város... miért, hogy egyikünknek sem nyeri meg tetszését* fázunk Kanizsától, átfutunk rajta s másnap reggel sietve búcsút mondunk neki. Valami hiány* zott Kanizsában: egy kis melegség, vagy egy barátságos bennszülött, aki kitárt karokkal fogad. Talán egy görbe tekintet volt az idegenkedés! oka vagy az, hogy éjjel a szél megrezegtette az ablakot... Gyorsan, sietve el Kanizsáról... Még harmadnap is emlegetjük, hogy valami volt Kanizsában, a szemszögletében ránc húzódott meg* halkan felnevetett, ahogy érkeztünk s a termosz, amikor főldreesett, fölösleges csörrenéssel törot? össze, a pincérek mosolyogtak... Kaposvár, persze, az más... Ragyogó volt S délelőtt, amikor uccájára begördültünk s egy rendőr a sarkon rögtön vállalkozott arra, hogy őrzi a kocsit, csak tessék menni sétálni, leváltáskor szól majd a kollégájának, hogy idegen urak vagyonára ügyeljen. Szép a park, virágosak az uccák s az egyik uccában véges-végig nagy sárga s piros kannavirágok bólogatnak. A templom friss és virágos, kisöpörték, ünnepélyesen. A széles parkban öreg nyugdíjasok s vidám dadák üldögélnek, az öreg megyeháza előtt barátságos hajdú silbakol s a színház szép fehéren villog az állomással szemközt. Az állomáson vonat fütyö- részik, egymás után válnak el az épülettől a lovasfogatok, mint bélyeg a borítékról. Az ebéd fölséges s jó borocskát is tölthetünk a pohárba. Uj termoszüveget vettünk s a nap elönti az uc- cákat, a parkot, a kerteket az öreg s a fiatal házakat. Egyre melegebben süt a nap, a város pazarul tetszik s gyerekes örömmel emlegetjük szépségét, — pedig csak egy a sok kisváros közül. Minden rendben van, nem fizettük az árakat túl sehol sem, egy ablakból zongora szólt vidáman s valaki fütyült az ablak alatt. — Böske, édes... — szólt be egy fiú az ablakon s Böske göndörén kimosolygott. Bólogatunk s eldöntjük, hogy Kaposvár igen kedves, helyes város. Minden viszonylagos, még a jóérzés is ... Elárverezték a világ legfőbb borait PARIS. — Egy régi hírneves párisi vendéglő fölött eljárt az idő. A Foyot-vendéglőnek vége. Október végén bezárja kapuit. Az egész, világ ínyencei sajnálkoznak a hír fölött, mert Foyot világhirre tett szert híres ételeivel és különösen boraival. — A vendéglő megszűnte alkalmából árverésre került a híres vendéglő megmaradt borkészlete. Ez volt a legnagyobb borárverés, amelyet Páris valaha látott. Franciaország és a külföld hites borszakértői érkeztek erre az alkalomra Párisba. Egymással versengtek, hogy a Foyot- plnce „kincseit" megszerezhessék. Összesen 30 ezer literes és 5 ezer félliteres palack került dobra. A legfinomabb burgundi és rajnai borok voltak kaphatók. Többek között eredeti, Napokon- korabeli borok, 18-40-ből származó Chartreus- likőrök és a legrégibb évfolyamú pezsgők vándoroltak a Foyot-pincéből a világ minden tájai felé. Dunántúli útikönyv Találkozás a röplapos diákkal — Szigetvár — S milyen a viszonylagos jóérzés? Irtat SZOMBATHY VIKTOR
