Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)
1937-10-27 / 246. (4392.) szám
SL jBí Bk1 XVI. évf. 246. (4392) szám • Szerda • 1937 október 27 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre, évente 450, félévre 226, negyedévre 114. havonta 38 K£. 9 R képes melléklettel havonként 2.50 K£*val több. Egyes szem ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ■ 1 i c e 12, IL emelet • Kiadóhivatalt Prága 11* Panská ulice 12, III, emelet. • • TELEFON: 303 -1 1. @9 SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRfiHfl. A visszavonuló Oroszország (sp) —- Bizonyára akadnak emberek, akik a szovjetállamot még mindig az európai civilizáció mintaképének tekintik, s elragadtatásukat nem befolyásolja a mindennapos csekély harminc-negyven kivégzés, amivel Sztálin nyomatékot ad meggyőződésüknek. A minap hallottam egy lelkes szovjetbaráttól: mi az, harminc-negyven kivégzés egy olyan óriási birodalomban, mint Szov- jetoroszország! Ha meggondoljuk, tényleg nem sok, ámbár a jelentések legújabban már apokaliptikusabb számokat közölnek, s kissé átfut a hideg az ember hátán, ha a szám egyre emelkedőbb tendenciával a napi száz felé közeledik. Az orosz kivégzéseknél nem a szám a meglepő. Hanem az, hogy kiket végeznek ki. A szovjettársadalom szine-ja- vát, magasrangu államhivatalnokokat, tiszteket, szakembereket, gyárigazgatókat, szóval azokat, akik eddig a rendszert hordozták és jelentették. Szinte mulatságos már, ahogy olvassuk, hogy egy államügyészt a moszkvai központ elcsapat a vidéki választási bizottság éléről, mert ez az államügyész „mérges kigyó“ (a Prawda szava róla), aki az állam ellen áskálódik. Az állam elsőszámú ellenségei Moszkvában — a miniszterek, a marsallok, az államügyészek, a rendőrfőnö-j kök, a fő- és az albiztosok, a párttitkárok és egyáltalán: a párttagok. S nem hat ne-| vetségesen, ha halljuk, hogy Kun Bélát!; egyenesen Lenin és Sztálin elleni merény-t lettel vádolják, mert kisült róla, hogy márt 1919-ben a szovjet ellensége volt? Ismételjük, a szovjetbarátok elragadtatá- sát e csekélységek nem befolyásolják. Ők nagyobb vétségnek tartják az európai civilizáció ellen, ha Németországban föloszlatnak egy legényegyletet, vagy egy divatos költő versét a porosz akadémia nem ismeri el világrengető remekműnek, mint ha Oroszországban marsallok és miniszterek fejei gurulnak porba. Talán igazuk van, mert Oroszország nem tartozik az európai civilizációhoz, s a halálnak és az igazságnak ott más mértékegysége van, mint nálunk, s ami Dzsingiszkánnak szórakozás, nálunk már botrány. Az egyik angol lap háromezerhét- százra becsüli az orosz kivégzések számát a Zinovjev-pör óta, kétszerannyira, mint amennyi olasz fehérkatona az abesszin hadjáratban elesett. A szám nem hiteles, de nem is a számról van szó. Hiszen az európai ember sem gáncsnélküli lovag, akinek hatáskörében nem történnek kilengések. Éppen Abesszínia, vagy a spanyol polgárháború igazolja, hogy az embergyilkolás terén sok fájdalmas, sötét pont torzítja az európai lélek világosságát, s szégyeljük magunkat, nagyon szégyeljük. A különbség csak az, hogy senkinek eszébe nem jut nálunk — tegyük föl — a spanyol polgárháború vérontását ideális állapotnak kikiáltani, az ibériai félsziget folyamatos eseményeit mintaképnek tekinteni, amely felé vágyódunk és amelynek eljövetelét eszményképünk megvalósításának és a földi paradicsomnak tartanánk. Az orosz állapotok pedig némileg hasonlítanak a spanyol állapotokra, — ugy-e jóbarátaink azok, akik melegen ajánlják nekünk e kivégzésekben dús édenkerteCés mindenkit tisztességtelennek tartanak, aki nem vágyódik egy kis rémuralom felé. Nos, jól esik tudni, hogy egyre többen A Földközi-tenger legfontosabb szigete Az uiabb hajóelsüllyesztések miatt a franciák Nenorca „preventív megtzáilátára“ gondolnak Bombamerénylet Barcelonában - Muriéban helyreállta rend - Mit jelent a hadviselési jog! PARIS. — Franciaországban nagy izgalmat keltett az a hír, hogy a Földközi tengeren újabb támadásokat követtek el francia kereskedelmi gőzösök ellen és az egyik hajó el is süllyedt. A kormány a „Milán" torpedóüldözőt azonnal arra a helyre küldötte, ahol az egyik támadás történt. A megtámadott hajó az Air Francé 91-es számú segédgőzöse volt s most útban van Menorca szigete felé, ahol olajat akar fölvenni. Az Air Francé kijelentette, hogy a Marseille—Al- gier légi szolgálatot beszünteti abban az esetben, ha a torpedóüldöző nem tudja megvédeni a gőzöst vagy pedig a támadások megismétlődnek. A francia gőzösök elleni támadás a ba- leári szigetek közelében történt s újból aktuálissá teszi a szigetek kérdését. A baleári szigetek valamikor, a háború alatt és a háború utáni zavarokban a békét és nyugalmat szerető emberek eszményképeként szerepeltek, mert távol estek minden politikai kavargástól és nyugalmukat évtizedek óta semmi sem háborgatta. Azóta a helyzet lényegesen megváltozott. A spaifyol polgárháborúban a szigetek egyre nagyobb jelentőségre tettek szert. A legnagyobb sziget, Mallorca a nemzetiek kezén van és állítólag olasz katonák szállták meg. Menorca, a keletre fekvő kisebb sziget, kitűnő erődjeivel még mindig a valenciai kormány birtoka, de az elmúlt hetekben hírek terjedtek el, hogy Franco csapatai és az olaszok meg akarják szállni Mahon kikötőjét, Menorca szigetének fővárosát. A franciák ijedten szisszentek föl e hir hallatára, mert elvitathatatlan, hogy Menorca szigete rendkívül nagyfon- tosságu Franciaország és Északafrika ösz- szeköttetése szempontjából. A Temps egyik legújabb cikkében részleAz angol király meghívta Londonba a belga és a román királyt VI. György trónbeszéde ■ Az indiai ut előtt LONDON, — VI. György király kedden nyitotta meg a tradicionális ünnepi módon a felsőház őszi ülésszakát. A Buckingham-palotából a felsőházba való kocsizás közben a lakosság a királyt lelkes ünneplésben részesítette. A parlamenthez intézett üzenetében a király kijelenti, hogy Anglia viszonya a többi államhoz továbbra is barátságos. Az angol király novemberre meghívta a belga királyt Londonba, tavasszal meg a román király érkezik az angol fővárosba. A királylátogatásokkal Anglia meg akarja szilárdítani jóviszonyát az egyes európai államokhoz. Az angol kormány fokozódó aggodalommal figyeli a spanyol konfliktust és mindenáron arra törekszik, hogy a békét helyreállítsa. A be- nemavatkozási politika az egyetlen mód arra, hogy a béke tényleg megmaradjon Európában. A távolkeleti helyzetet Anglia figyelemmel kiséri és ugyancsak arra törekszik, hogy a többi hatalommal karöltve megszüntesse ezt a konfliktust is. Bejelentette a király, hogy a közeljövőben Indiába utazik, majd pedig az angol belállapotokról nyilatkozott és megemlékezett a kereskedelem és az ipar terén tapasztalt haladásról. tesen vázolja Menorca jelentőségét francia szempontból. A sziget és pompás hadi kikötője, Mahon, ellenőrzés alatt tarthatja a Marseilleből és a többi délfrancia kikötőből Algierba és francia Marokkóba vezető utat s a szigeten lévő hadihajók bármely pillanatban megszakíthatják Franciaország ösz- szeköttetését gyarmataival. Aígier ma nemcsak francia gyarmat, hanem az anyaország szerves folytatása, amely nélkül háború esetén a francia birodalom tehetetlen. Az az útvonal, amely Marseilleből Északafrikába vezet, Franciaország szempontjából fontosabb, mint Anglia szempontjából a Gibraltárból Szuezbe vezető ut. A múltban is mindenki uralkodni tudott Északafrika fölött, aki kellő időben meg tudta szállni Menorcát. Franciaország tehát semmiesetre sem egyezhet bele abba, hogy Menorcát az olaszok megszállják. A Baleárok megszállása a francia lapok szerint Páris számára casus bellit jelentene. A francia haditengerészet semmi- esetre sem tűrheti, hogy a portmahoni öbölben olasz tengeralattjárók és repülőgépek állomásozzanak. Ilyen körülmények között a két francia hajó megtámadásával kapcsolatban a Temps fölveti a kérdést, nem volna-e az európai béke szempontjából üdvös, ha Franciaország minden esetleges Menorca- elleni támadásnak elejét venné az által, hogy átmenetileg előre megszállná a szigetet és mindaddig megszállva tartaná, amig a spanyolországi helyzet tisztázódik, A két spanyol állam PÁRIS. — Az Oeuvre és a többi francia lap sokat foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mi történik, ha Franco hadviselési jogot kap. Ebben az esetben az európai hatalmak két spanyol kormányt ismernének eb a „spanyol nemzeti kormányt" és a „spanyol köztársasági kormányt". Anglia továbbá elismerné Salamanca következő fenvannak Európában, akik nem vágyódnak feléje. A francia kantonális választásokon a kommunista párt — százalékokban kifejezve — alig kapta felét annak a mandátumszámnak, amely az 1936-i parlamenti választások arányai szerint megillette volna. Jól esik látni, hogy Anglia kezd a legridegebben visszahúzódni az oroszoktól és a szovjet szerepe a londoni lefegyverzési bizottságban néha már vesszőfutáshoz hasonlít. Elképzelhetetlen, hogy a szovjet presztízse rövid három esztendő alatt eny- nyire megtört volna Európában, ha az orosz belállapotok nem idegenítik el az angolokat és a franciákat a szovjetideáltól. Három év előtt L.itvinov uj csillagként jelent meg az európai égen, dédelgették, szerették, kissé tán féltek is tőle. A szovjet nem tudta kihasználni helyzeti előnyét és fokozatosan elvesztette rangját, amit első intrádára kivívott. Ma elszigetelten áll Londonban, az angol lapok támadásainak pergőtüzében és minden megfordítva történik, mint ahogy kívánná. Már Nyonban bebizonyosodott, hogy terveit nem tudja megvalósítani és nem vehet részt a Földközi tenger ellenőrzésében. Spanyolországban még a valenciai kormány is elidegenedett tőle és Negrin megkísérelte, hogy a szovjetballaszt elvetésével és mérsékelt polgári programmal visz- szaszerezze Anglia jóindulatát. Londonban most mint a nagy rendbontó szerepel s Edén azt sem bánná, ha Moszkva faképnél hagyná a benemavatkozási bizottságot. Maiszki követ, londoni magatartása kétségtelenül sokat ártott a szovjet presztízsének. Amikor Olaszország és Németország elfogadta az angol tervet a spanyolországi önkéntesek visszahívásáról, a nyugateurópai ember föllélegzett és megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy a spanyol betegség nem terjed át más országokra s bármi történik is az ibériai félszigeten, elszigetelt és betokosodott jelenség marad: Grandi bejelentése elhessegette a kontinens közeléből a háború rémét, ezt maga Chamberlain állapította meg. Arra senki sem gondolt, hogy a készülő megegyezést a nagy „békebarát", Szovjetoroszország torpedózza meg. Mégis igy történt s a szovjet az. amely nem és nem akarja, hogy a spanyol probléma elszigetelt ügy maradjon és szeretné, ha a lenti tűz minél nagyobb és égetőbb lángokat gyújtana a kontinensen. Magatartása visszatetszést keltett. Nyugateurópa szovjetellenes hangulata megerősödött s ha a moszkvai külpolitika az utolsó pillanatban nem találja meg a kompromisszumot, akkor a szovjetpolitika számára nem marad más ut, mint a visszavonulás.
