Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-03 / 226. (4372.) Második kiadás

6

<PMXm-MAti6SRS$^B

1937 október 3, vasárnap.

£eml

a liUeMik kánpamUoz.

Irta: Farkas István

Gyönyörű, holdvilágos este volt, amikor a nővéred szobájában hárman a csillagokról és az élet apró szépségeiről beszélgettünk. Éppen azt emlegettük, hogy apád legközelebbi barátjának, Kanyar István tesmagi igazgatónak Gabika leánya talán utolsó perceit éli, s mintha láttuk volna, hogy egy apró calllagdarab Léva felől leválik az égről és idehull az Ipoly irányába, ahol sok, szegény, jószándéku magyar ember talán éppen akkor vetett magára álomrahajtó, édes keresztet.

Aztán a bátyád elaludt, néha még meg-meg- szólalt és belemerült volna a nővéreddel folytatott beszélgetésbe, de a rugólabda nappal kifárasztotta, s talán még Sárosi Gyurka hét gólja is édes álomba ringatta. Hétfő volt, egy uj, mozgalmas és munkás hétnek az első napja, kicsit fáradtak voltunk, mert apád és nővéred csak dolgozni és beszélgetni tudnak, de azért úgy éreztük, hogy a holdvilág soha szebben még nem ragyogott, s az Ipoly habjai soha még olyan furcsa zenével nem üzentek be a nyitott ablakon, mint éppen akkor. Apádnak az jutott eszébe, hogy ahol egy asszony sir és valaki születik, ott ki tudja milyen mosolygó és Ígéretes élet kerül a világra, mert apádat mindig olyan bolondos gondolatok környékezik, amiért nem igen illik bele ebbe a furcsa, gyanakvásokkal tele világba.

A nővéred azt mondta:

— Fiúcska lesz, meglátod, apukám, — de azért magában Téged kívánt, aki örökölhesse majd ■jeányszobáját, s akit néha a maga módján elnevc!gessen.

Bevallom, én is fiúnak vártalak, de ahogy egykét órával kisőbb egészséges, vidám hangodat meghallottam, abban a szempillantásban elfelejtettem, hogy nem leánynak kellett volna lenned, s nővéreddel együtt táncoltunk örömünkben.

Életed első órájában csak örülni tudtunk Neked. Bár adná az Isten, hogy mindig csak örülni tudnánk, s mivel amúgy is az első feketehaju gyermek vagy a családban (három korábbi testvérkéd — mint mondogatjuk, sajnos, — az apádra ütött) mindnyájan sokat várunk tőled. Máris kis hercegnőnek kereszteltünk el, s bolondos, szegény emberek olyan szertartásosan járunk pólyád körül, mintha királyi udvarban tanult bohó udvaroncok lennénk.

Apának most a jövedelmét kellene számitgat- ni, de eszébe jut, hogy a pereszlényi molnár tizenegy gyermekére sem számítja szűkös jövedelmét, s azért az egész család mégis olyan, mintha egy örömtől zengő, munkás méhraj lenne, mely a napsugárban él az álomtalan télidőben is. Minek is számítsam a jövedelmet, amikor életemben mindig annak örültem, ha testvérkéidnek két karéj kenyér kellett az egy helyett és havonként uj cipőt kellett vásárolni. Igaz, hogy a törvény pontosan kiszámítja, hogy rád véletlenül még jut egy csekélyke összeg, de apád fütyürészve dolgozik, s lásd, amikor a betűket rójja, akkor is minduntalan félbeszakítja az Írást, mert dalolni való kedve van.

Szeretjük a hangos vigságot, s a bátyád száj- harmonikájával odaült az ágy szélére s máris egész indulókat játszott a tiszeletedre.

Édesanyád kezecskéidet nézi, s azt mondogatja:

— Egészen olyanok, mint, a lévai nagymamáé.

A másik nagymama előtted egy héttel hagyott

itt bennünket, s ő már csak az esti csillagfény- nyel, mosolygó holdsugárral tud neked üzenni, s reád vigyázni. Talán ma este is, meg minden este arról beszélgetnek az idősebb bátyáddal, meg a nagyapáddal, hogy lám, mégis kár volt minket itthagyni, mert a kis család mindig nagyobb lesz, a kis ház mindig vidámabb, a munka mindig több, a kenyér mindig megérdemeltebb, s egy magárahagyott magyar emberpár bolondos, együgyü szavakkal, jólesőleg mondogatja:

— Magyar embernek legalább három gyermek dukál!

Lehet, hogy ők is mosolyognak odafent ezen a bohó beszéden, de bátyád és nővéred már ismernek bennünket, s legföijebb a fejüket csóválják néha, amikor mi vagyunk a nagyobb gyerekek.

Félnapos voltál, amikor előszedtük az apád által fordított, gyermeknevelésről szóló könyveket, s mivel elég régen elszoktunk a magadhoz hasonló csöppségtől, én komolyan olvastam az édesanyádnak, hogy:

— A gyermek életének első napjait jóformán átalussza, s csak akkor ébred fel, ha enni kér...

Aztán megnyugodva nézzük, hogy hogyan alszol, kezecskéidet hogyan nyújtod a levegőbe, mintha a magasságtól kérnél valamit. Az egész szoba tele van jókedvvel, a csodálatos őszi nap játékos kedvvel kukucskál be az ablakon, pedig ezernyi ezer hozzád hasonló csöppséget lát mindennap, legföljebb a szeretet más, amivel fogadják őket. •

Pedig milyen szép lenne az is, ha szeretet uralná a világot, milyen szép lenne az, ha tisztaság és igazság ragyogna mindenütt, szomszéd a szomszéddal megbékélne, 8 nem ellenséges tekintetek fogadnák az embereket, amikor szivüket tenyerükre készülnek fektetni.

Levelet akartam hozzád írni, s lám, csak pár egyszerű sorra telt belőle. De neked talán ennyi is elég, hiszen még édesdeden alszol a pólyádban, s kis szájad, mint a pici harangvirág, halk mosolyra csendül. Vagy talán csak mi látjuk mosolynak arcodnak együgyü játékát, akik szeretnénk mindent játékhoz hasonló szépségnek látni?

Testvérkéid lépteiket halkitják, s a bátyád éppen most szalad ki az uccára, de útközben még mondja:

— Apuci, a kislányod alszik...

Aludj is, kedvesem. Álmodjál arról a világról, amelyet édesanyád szive alatt éltél, amikor együtt sétáltunk apád gyermekkori városában az élő nagymamáddal. Akkor Is virágok nyiltak, csak szebbek és üdébbek voltak, mint a koraősz tele pompával, de félő reszketőssel nyíló virágai. Valahogy piintha a virágok Is az életet mintáznák, amelyre most megszülettél. Adja Isten, hogy nyárra születtél volna, amikor az emberek is jobbak, s az élet tele marokkal osztogatja az arra érdemeseknek bőséges ajándékát. A sors ellen azonban nem lázadozhatunk, azért hát aludj, aludj, édes, kicsi, magam boákra...

Egész bizonyosra volt vethető, hagy a hassad Bródy-tfiéflie ház pincéjében talált 30 láda Rákóczi fejedelem egykori rodostói palotájának egyes részleteit rejti magában. Bizonyára érdekelni fogja a nagy nyilvánosságot, ha, mielőtt tárgyunkra térnénk, előbb istmertetjülk azt a nagyszabású tervezetet, amelynek keretiében lett volna a Kassára került rodostói ház felállitandó.

A rodostói Rákóozl-ház elhelyezésének mikéntje szoros összefüggésben volt az ezzel kapcsolatban tervezett uj Rákóczi Muzeuim felépité- sénelk és a Rákóczdnszobor elhelyezésének kérdésével.

A Zemplén-megyét követő 52 vármegyei és város példájára Kassa törvényhatóságának, közgyűlése is feliratot intézett 1894-ben a képviselőházihoz, amelyben intézkedését kérte ki arra nézve, hogy Rákóczinak és bujdosó társainak földi maradványai szállíttassanak vissza és Kassán helyeztessenek el, a fejedelem egykori leg- előíkelőbb székhelyén, melyhez Rákóczit itt nyugvó nagyanyja, atyja és kis unokaöccse hamvainak révén- családi kapcsolatok is fűzték. Ugyaniakkor határozta el a közgyűlés azt is, hogy Rákóczinak közadakozásból lovasszobrot emel. Ezeket a határozatokat a közgyűlés az 1903-d Rákóczi-ereklyekiállitás megnyitásakor megújította. A szolborra 304.604 korona 30 fillér gyűlt össze, de felállításának helye sok vitára adott alkalmat, A Rákóczi-szoborbizottság részéről fölkért Schuilek Frigyes műépítész és Róna József szobrász szakértőd véleménye szerint a Dóm és a színház közti „Szabadság-tér" lett volna főkép művészeti szempontból a legalkalmasabb. Egy másik elgondolás a még csak tervbe veri, de el se határozott uj városháza előtti térre szánta az emlékművet, egy harmadik az

ErzsŐbeft-ténie, egy negyedik a Szepsí-ut és a Fő-ucca keresztezéséibe, stb. Miig azonban a szoborbizottság a sázmház és a Dóm közti parkot választotta, a Városszépátő-egyesület dr. Kör- mendy-Étkes Lajos ügyvezető igazgató indítványát fogadta dL (1912.)

Könnendy-Ékes Lajosnak a Rákóczl-szoborra vonatkozó javaslata, kapcsolatban van az uj Rákóczi Múzeumra s az ebédlő-palotára vonatkozó tervezettel. Az indítvány a kultusz -kormány és a város közönsége között jogerősen létrejött egyezményre támaszkodik, amely az uj Rákóczi Múzeum felépítését a premontreiek egykori kertjének területén jelölte ki. A Muzeuim a Rákóczi- koraibeÉ nevezetesebb építészeti emlékeiknek, mint amilyen például az eperjesi Rákóczi-ház, hű utánzataiból állana, kiegészítve az újonnan restaurálandó Kóhér-bástyávaá és a rodostói ebédlő-palotával A Hóhér-bástya szolgálna egyszersmind a Rákóczi-szobor hátteréül, melynek parkszerűen kiképzett, félkönalaku udvarán, arccal a Fő-ucca fellé volna felilálitandó; az azt eltakaró református templom is, a kálvinista-egyházközség régi óhajtásának megfelelően, alkalmasabb helyre kerülne és azzal a város a belváros rendezésének ügyében hatalmas lépést tenne előre. A szobor, valamint a Rákóczi Muzeum közel esnék a Báthory Zsófia emelte egykori ju- zsuita templomhoz és igen sziép perspektívát nyerne époen a város szivéből, a Fő-uccáról. Azonban a szobor kérdésében nem alakult (ki egységes és végleges megállapodás; a kivitelt a városrendezés tervének elkészülte utáni időre halasztották el, amikor majd tekintélyesebb s egy monumentális emlékműre szükséges összeg gyűlik össze.

A rodostói ebédlő-palota a Műemlékek Országos Bizottságának már az 1908 november 24-i

Mis riport

eán jéíéteményiől

Hogyan gondoskodik Budapest székesfőváros kisfizetésű tisztviselőinek nyári üdültetéséről ?

BUDAPEST. — Ebiben a mai keverves, nehéz és fojtogató világban valóságos üdülést jelent azoknak a leveleknek az olvasása, amelyeket Szendy Károlyihoz, Budapest polgármesteréhez intéztek hálás ezivü tisztviselők, akik a nyár folyamán a maguk és családjuk lelki és testi gyarapodásán érezhették a magyar főváros szociális gondoskodásának áldásait. A sok rendelkezésemre adott levél közül hadd álljon itt egy, amelyik a következőképpen hangzik:

— Diósjenő 1937 juli 30-án. Kedves Polgár- mester Bácsi! Itt vagyunk diósjenőn és nagyon sajnáljuk hogy már haza kell utaznunk. Nagyon jó volt itt. Szívesen maradnék, mig iskolába kell mennem. Nagyon nőttünk és meg is híztunk. Sokat kocsiztunk a gazda bácsi ökrös szekerén. Az ökrök kicsit vadak, de a Puszi kutyán lehet lovagolni. Én is és a Misu is megtanultuk a mellúszást, de a mély vizet csak én úsztam még át. Az erdőben sokat sétáltunk, a Csóványost is megmásztuk, pedig az 929 méter magas. Édesanya azt mondta, hogy a jó Polgármester Bácsi segített ahhoz, hogy idejöhessünk. Nagyon hálásan köszönjük, kezét csókoljuk: Könyves Tóth Káluci II. o. t. s. k., Misu 6 éves, Gábor 5 éves, Nóri 3 és fél éves.

Hogyan és milyen körülmények között Íródtak ezek a levelek? — erről folyik az eszmecsere dorogi Farkas Ákos dr. és e sorok Írója között. A dolgok teljes megértéséhez tudni kell, kicsoda dorogi Farkas Ákos? ő a magyar székesfőváros sok ezer főre rugó tisztviselői és tanügyi személyzet körüli minisztere, ő a polgármesteri elnöki ügyosztály főnöke, s ebben a minőségben a tisztviselő-ezrek testi, lelki és — nem utolsó sorban — anyagi jólétének gondozója; szorgalmának — a polgármestertől nyert hatalmánál fogva — jutalmazója; mulasztásainak büntetője és — amire ritkán akad eset — bűneinek megtorlója. Egyebekben pedig rendkívül rokonszenves, finom, halkszavu, müveit és okos úriember, aki éppen ezeknek a tulajdonságainak köszönheti, hogy igen fiatalon került vezető állásba.

— A Polgármester ur — mondja a Tanácsnok ur — hivatalbal'épése első pillanatától kezdve különös gondot fordított annak a kérdésnek a megoldására, hogy a kisfizetésű és sokgyermekes tis7.tviselőc8aíádok részére lehetővé váljék az olcsó és jó nyaralás. A kérdés tanulmányozása során bennem, aki ennek az ügynek az intézésére megbízást kaptam, az a gondolat merült fel, hogy ezeknek a családoknak a nyaraltatásáról úgy kellene gondoskodni, hogy őket falusi környezetbe helyezzük, ahol ingyen-lakás biztosítása, utiköltségmegtéritése és a gyermekek számának megfelelő segélyezés révén lehetővé tesszük nekik a nyugodt, gondtalan és egészséges nyaralást.

A Polgármester ur ezt az elgondolásomat és az erre vonatkozó javaslatomat magáévá tette és én nekiláttam a megfelelő helyek megkeresésének. Munkatársaimmal, dr. Haury István segély alapi aligazgatóval, Zay Imre gróf és dr. Szeles Gábor fogalmazókkal együtt bejártaim a Mátra-, a Börzsöny- és Bükk dl egységeket és a nyaraltatásra legalkalmasabbnak a börzsönyi Szokolyát és Diósjenöt és a Bükkben fekvő Szilvásváradot találtam.

Amikor azután mind a három községben a nyaraltatást illetően megállapodtam a helyi köz- igazgatási vezető hatóságokkal és a megfelelő lakások rendelkezésre állottak, megkezdődhetett a jelentkezők kijelölése. Meg kell jegyeznem, hogy a lakások kiválasztása körül a legnagyobb körültekintéssel jártunk eL A legnagyobb súlyt vetettük a lakások tisztaságára ée — az adott viszonyok tekintetbevételével — azok higiénikus állapotára, — kikötöttük, hogy a lakásadó a nyaralókat a szükséges tüzelő- és világitó anyaggal is ellátni köteles, rendelkezésre kell hogy adja a szükséges ágyneműt és a főzőedényeket is, — úgyhogy

a nyaralóknak a ruházaton kívül semmi más felszerelési tárgyat nem kellett magukkal vinniük.

Amint tehát látható, igyekeztünk sokgyermekes kistisztviselőink nyaralását lehetően kényelmessé és kellemessé tenni.

— És mi lett az eredmény?

— Az eredmény az lett, hogy ezen a nyáron, — az elsőn, amelyen ezt az akciónkat elindítottuk, —

hatvankét család kétszáztlzennvolc gyermekkel részesült a nyaralás kedvezésében.

És ha a családfőket is számítom, úgy ez a szám háromszáznegyvenkettőre ugrik fel. És eredmény az a sok köszönő ée elismerő, hálálkodó és — mit tagadjam? — jóleső levél, amely hozzánk érkezett és amelyeket ön is elolvashatott. Az embernek igazán forróság önti el a szivét, ha prra gondol, hogy milyen egyszerű dolog jót tenni és olyan társaimat részesíteni a jóból, akik kevés fizetésért lelkiösmeretesen ée híven szolgálják ennek a városnak az érdekeit. Higyje el, ilyenkor látja az ember, hogy még ebben a mi materia- lisztikus korunkban is érdemes jónak, embernek lenni.

— Folytatják ezt az akciót?

— De mennyire! — kiáltja lelkesülten Farkas Ákos. — Sőt, ha lehet, ki is terjesztjük! A polgármester úrhoz máris előterjesztést tettem, hogy ennek a nyaraltatásnak a kedvezésében necsak a 'közigazgatási és tanügyi,

hanem az üzemi személyzet kisfizetésű tagjai !s részesüljenek.

Egészen bizonyos, hogy a polgármester ur, aki szociális kérdésekben semmi áldozattól sem riad vissza, előterjesztésemet magáévá teszi és a jövő nyár ennek az akciónak naigy fellendülését hozza meg. Gondoljon csak arra, mit jelent a mai nehéz viszonyok közepette az, ha egy háromgyermekes család négy hétig — minden kiadást, még az útiköltséget is beleszámítva — 290 pengőért jól és nyugodtan nyaralhat!

Ezt a kis riportot pedig azért Írtam meg, hogy példaadásul szolgáljon minden közű let számára, amelynek az a szerencse jutott osztályrészéül, hogy emberek sorsát Intézze. Mert nemcsak Budapestnek vannak kisfizetésű sokgyermekes tisztviselői.

A tanácsnok ur, mielőtt elköszöntem volna tőle, még megkért, hogy, köszönetét tolmácsoljam Borbély Maczfcy Emil borsóid megyei főispánnal szemben, aki ezemleutján személyesen is elkísérte és sok jó tanáccsal segítette. Szívesen teljesítem a kérését, bár arra mifelénk nem sok hasznát látja ennek a köszönetnyilvánításnak. De példaadásnak ez a főispán! cselekedet is igen jó.

ZÓLYOMI DEZSŐ.

határozata szerint a régi, illetőleg a mai Múzeumhoz hozzáépitendő déli szárnyban nyert volna elhelyezést. A város ugyan erre a célra felt- ajánlotta a megfelelő uccarészt, de úgy látszik# hogy a kiépítés költségeihez nem járult hozzá# mert „zilált anyagi viszonyai miatt" már előbb sem tudta cseikéiyebb hozzájárulással sem pótolni azt a nagyobb összeget, melyet egy kultumhiáz céljaira ajánlott fel a kultuszminisztérium. De a világhábomu és az idők változása megdöntötte a későbbi nagyszabású elgondolást is. Sajnos, nem kaphatott helyet Rákóczi városában a fejedelem szobra és ma már csak egy emléktábla elhelyezéséről van szó, mig, a szoborra összegyűlt pénzösszeg nagyobb részét a Dómnak különben sürgetően szükséges restaurálására fogják fordítani. És nem valósuk meg a gyönyörűen elgondolt uj Rákóczi Muzeum épületcsoportja sem. melynek egyik különálló, jellegzetes csarnoka, pavilonja hetit volna Rákóczi rodostói palotája és pedig a Hennád felé eső oldalon újraépítve, hogy némileg emlékeztessen a palota eredeti rodostói fekvésiére, amelynek a Márvány-tengerre néző ablakaiból merengett a bujdosó fejedelem, a messze távolban fekvő szülőföld felé küldve bús sóhajait.

Az uj Rákóczi Muzeum terve vagy Malhalik Józseftől származott, aki 1901-től 1907-dg volt a „Fefllsőmagyaroriszági Muzeum" igazgatója, —■ az ő müve volt a páratlan szakértelemmel elrendezett 1903-i Rákóczi-ereklyekiálEtás is, — vagy Varjú Elemértől, a múzeumnak Mihalik eltávozása után öt éven át tevékenykedett nagyérdemű igazgatójától.

Hiába várta a pincéikben elhelyezett rodostói szállítmány is, hogy betöltse rendeltetését. A szépséges gondolatok nem öltöttek testet, aminthogy nem teljesült a kassaiaknak a Rákóczi- szoibor és Rákóczi Muzeum létesűlése iránt táplált hő óhajtása sem. És — tegyük hozzá — nem valósult meg a szóban forgó tervcsoportnak egy kifejezően kiegészítő része: a Rákóczi Mauzóleum sem.

A MagyaT Mérnök és Építész-Egyesület ugyanis röviddel Rákóczi és bujdosó társainak hazahozatala után, 1907-ben a kultuszminiszté- riumhoz intézett emlékiratában, úgy a históriai, mint a művészeti követelményekre való hivatkozással javasoltai, hogy Rákóczinak és számkivetett társainak ereMyéi a Mauzóleummá átalakítandó Rákóczi-templomba helyeztessenek át, a hamvak elhelyezésére vonatkozó törvénynek esetleg novelláris utón való megváltoztatásával. Ezt a templomot ugyanis Rákóczi nagyanyja építtette és annak sírboltjába temették ugyancsak Báthory Zsófia fejedelemasszonyt, valamint már előbb II. Rákóczi Ferenc atyját, L Rákóczi Ferencet és II. Rákóczi Ferenc uno- kaöGcsét, Rákóczi Julianna fiacskáját, a ikis Aspremont János grófot. Az Emlékirat további megokolása szerint: „ebiben az elhelyezésben

már központként és nemcsak mellékesen, mint esetleges momentum érvényesülne a Rákóczi- esztme és nem a föld alá rejtve, hanem az egész nemzet szeme elé volna állítva, hogy az ideza- rándokló tömegek közvetlenül róhassak le a nemzet szabadsághőse ellőtt a hódolat adóját", végül nemzetnevelő hatást gyakorolna a gimnáziumi templomul szolgáló egyházat látogató ifjúságra is. A presbitériumban elrendezett kőkoporsóknak méltó, művészi keretül szolgálnának az itt alkalmazott szobrászati elemek, valamint a freskók, domborművek, mozaákképek, stb. A Mauzóleum falait pedig beszédesen díszítenék a Rákóczi temetése alkalmából, az ország minden részéből összegyűjtött ezüst-, vas- és bromzkoszoruk és koszoruszallagok.

Sajnos, a kassaiad ennek a nagyszabású és költői .tervnek megvalósulását sem érték meg, valószínűleg a törvény megváltoztatása okozott el nem hárítható nehézséget.

*

A rodostói ládák felbontása után irnJmár kőz- tudoanásra jutott, hogy azok Rákóczi rodostói ebédlőpalotájának egyes alkatrészeit tartalmazzák. Kíséreljük meg már most ezeket az épületrészeket, hacsak képzeletben is rekonstruálni, alapul véve Thaly Kálmánnak pontosan részletező, hiteles és műtörténet! szempontból Is fölötte becses leírását, amelyet Rákóczi lelkes és fáradhatatlan íródeákja „Rákóczi-emlékek Törökországiban" dimü művében tett közzé.

Thaly ugyanis többizben kereste fel Rodostót, Rákóczi fejedelemnek és hűséges követőinek bús tanyáját és elhalálozási helyét. Az első törökországi utat 1888-ban tette meg Kunos Ignác, orientalista, Bárczy Oszkár heraldikus és Kincses Imre, konstantinápolyi magyar orvos társaságában, amikor is Rákóczinak és híveinek hajdani 'lakóházait megbízható és szavahihető rodostói vezetők kalauzolásával kutatta át, akik sokat hallhattak és tudhattak meg a Rodostóban lakott régi magyarokról. Mélységes meghatottsággal járta be a „magyarok uecáját", melynek baloldali házsora magának a fejedelemnek s előkelőbb híveinek palotáiból állott, mig a jobboldali sornak már többnyire átalakított vagy újraépített házaiban a nagyszámú udvari és szolgaszemélyzet lakott. Ennek a kellemes és elkülönített fekvésű uocának a házait adományozta

III. Aebmed szultán 1720-ban Rákóczinak és bujdosó híveinek, mint meghívott vendégeinek szállásul,, örökjoggal, megvásárolván azokat gazdag örmény tulajdonosaiktól. Drinápolyi, bőjük- derei és jeniiköi bolyongásai után itt élte le a fejedelem sókat hányt-vetett életét. Egykor fényes házsorai, palotái még, romJndozott, elhagyatott állapotukban Is mutatták Rákóczi finom müizlését, sokat költvén azoknak és kápolnájának díszítésére, amint azt Mikes Kelemen is említi.

(Folytatjuk.)

Rákóczi rodostói otthona

Irtat Szabó Adorján