Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)
1937-10-03 / 226. (4372.) Második kiadás
1937 október 3, vasárnap. asm Az ifjúság és a nemzeti munka Irta: Jaross Andor Óriási választok! Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice • • Üveg — popcellán — villany csillárok! iiiimiiiimmRiiininmmimnnnHnHiitimRnntiflnttmmnmniimiiHiiiiininHiHiniitiiniiriiiiHifiHitiHwmtifHnimiwfiHfiiiHiiMiHH Modern képkeretezés, üvegezés NiiiiiiimNmtiimmiiinmmmiiiitttiinmiiiitiiniiiliiminiiiiiiiiniiimHiiiiiiiiiiiiiiiitiHifimmimmKimiiiiiiiimiiiiimHiKHiinHimiiiti Telefon 2423 Alapifcva 1833 fgsmmmmtmBmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmBammmmmmmmmamBn Az „UJ Szellem” legújabb számából I vesszük az alábbi cikket, amelyben az Egyesült Párt elnöke hozzászól a vihnyei diákköri gresszusokkal kapcsolatos vitához. A nyári ifjúsági kongresszusok nyomán újból vita tárgyát alkotja az ifjúság problé- mája és haladásnak kell minősítenem azt, hogy most nem ideológiai kérdések körül gyűrűzik a gondolatsor, hanem jó néhány lépéssel előbbre vagyunk, mert magáról a munkavállalásról és annak mikéntjéről van szó. Sziklay Ferenc vezércikke után az Uj Szellemben Szvatkó Pál reflektált erre a kérdésre és hangsúlyozott néhány olyan szempontot, amelyek helyes meglátásból fakadnak és megszivlelhetők. Úgy látom azonban, hogy egy vonalon még mindig nem tisztáztuk a lehetőségeket, illetve sokan az ifjúság körében nem látják a helyes utat, mely a munkavállalás egyetlen lehetséges ösvénye. A vihnyei kongresszuson, amelyet a CsMASz rendezett, olyan állásfoglalás történt, mely az ifjúság munkavállalását jelentette a meglévő, tehát adott szervezeti keretek között, vagyis az ifjúság munkára fölkészült része elhatározta, hogy a félretéve a világnézeti útkeresést, a meglévő magyar kisebbségi szervezeti keretek között odaáll az idősebb nemzedék mellé: dolgozni, építeni, harcolni, röviden: kisebbségi életet élni vállalkozik. Ez az álláspont helyes és egyedül lehetséges, ha egy magyar ifjú a magyar kisebbségi sorsközösség tudatát hordozza magában. Kisebbségi sorsban nincs helye forradalmi őrségváltásnak, mert a mai Európában — alig van rá kivétel — a nemzeti kisebbségi élet defenzív élet, amelynek alapvonása: az önvédelem, Természetes, hogy befelé az önvédelem telve kell, hogy legyen önbizó épiteniakarással, életaktivitással, amelyben igen nagy szerepe lehet a nemzet fiatal tár- J sadalmának. A fiatal ember alkotni akar, . csupa forrongó tettvágy, ha egészséges. < Igen nagy és erős motor lehet tehát a ki- : sebbségi társadalomban. A világ változó, < fejlődő szellemisége mindig egy-egy uj nem- ^ zedékben jut kifejezésre, az idősebb korban 1 lelki fiatalság kell ahoz, hogy ez a szellem ’ átalakitólag tudjon hatni. A nemzedékvál- j ság, amelyről oly sokat beszéltünk különö- f sen néhány évvel ezelőtt, innen származik. 1 A kisebbségi élet szükebb lehetőségei a J ncmzedékválságot is csak kisebbithetik, 1 azaz nem adnak lehetőséget belső társadal- ’ mi forradalomra, hanem lassú átalakulást, a J fogalmak fokozatos átértékelését kívánják \ meg. Egy kisebbségi társadalom sohasem < elég erős ahoz, hogy a nemzetdékválságot i eruptív forradalmi energiává alakitsa át, ; melyben maga a társadalom égne el, ellen- 1 ben lassú, evolúciós utón változtat fölfogást, j munka- és életformát, ahogy az egymás s után következő nemzedékek ezt szintétiku- j san kitermelik. i A mi nemzedékválságunk, amely kisebb- < ségi sorsunk első éveiben is már jelentke- í zett, nem tudott társadalmunkban vertikáli- * san egyszerre forradalmi hatást elérni, de } az egymást követő korosztályok lassan át- i hasonultak s magukévá tették azon erkölcsi s és életelveket, melyek a kisebbségi társada- ( lom egészségi együtthatójává váltak s ma > nélkülözhetetlen értékeink. A nemzeti kol- lektivum modern nemzetpolitikai értelmezé- J se, a krisztusi keresztény erkölcsiség szi- f lárd bázisa, a szociális felelősségérzet át- { ható tudata és a demokratikusan fölfogott < életberendezés így jegecesedtek ki és váltak 1 elhagyhatatlan és nélkülözhetetlen érté- ( keinkké, j Mennyi beszéd hangzott el, mennyi előadás kívánta tisztázni helyzetünket és alap- j fogalmainkat, mennyi cikket írtak és meny- j. nyit vitáztak, -míg a magyar államiság gon- \ dolatába beágyazott, a régi emlékek emlőin t élő, a kétségbeesés miatt tehetetlen magyar 1 emberből olyan embertípust kezdünk kifa- 2 rágni, aki vállalja a kisebbségi sors izzad- s ságos hétköznapjait és tud előre és felfelé l nézni. Állítom, hogy a fiatalabb nemzedék { munkakészebb, sorsvállalóbb és tisztábban- f láfóbb. mint a réqi volt. d? ez nem érdem, . mint ahogy az öregebbé Hem bűn, hanem [ természetes kor tünet. A fiatalság egyrésze tehát munkát kíván vállajní az adott keretekben és itt teszi1 azt, amit az intellektuálisan ki nem müveit, de az élet hétköznapjaiban megedződött falusi parasztfiatalság, i'parosifjuság és munkás ifjak már több év óta megtettek. Ez a fiatalság már lassan, de biztosan elfoglalja a maga helyét a pártban, a kultúrkörben, a szövetkezetben és a gazdasági élet más terén. Itt már volt és folyik az őrségváltás, mint ahogy az egész élet az. Az intellektuálisan müveit fiatalság csak kortársai példáját követi akkor, mikor vihnyei elhatározása nyomán odaáll az idősebbek mellé. S most hadd oszlassak el egy tévhitet, mely az ifjúság egy részében meg gyökeredzett. Az ifjúság azt hiszi, hogy az idősebb — jelenleg vezető pozíciókat viselő — nemzedék nem szívesen látja az ifjúság munkavállalását, mert félti pozícióit és azokat védelmezi. Ez valótlan és minden tekintetben téves. Minden szervezet vagy keret, legyen az politikai párt vagy egyesület, fejlődni kivan és vezetői örömmel veszik, ha uj és friss erőkkel telik meg a káder. Nincs ma a csehszlovákiai magyar Van egv jóismerősóm, Műn él, ősi birtokán. Egyike azon kevésszámú középbirtokom, törzsö- köe volt magyar nemesnek, akiknek családja átvészelte a magyar történelem mindazon válságát, mely a magyar nemzet hajdani középosztályát tönkretette. Ismerem ennek a magyar úri osztálynak egy-két képviselőjét s amióta a lelkivilágukba látok, érzem azt a tragikus, veezteeéget, mely a magyar nemzetet ennek a puritán erkölcsű, müveit, hagyományokhoz ragaszkodó, de emellett haladó szellemit társadalmi rétegnek, a nemzet gerincének elsorvadásával érte. Az a „gentry“, melyet a felületesen nézők, — vagy a magyarságnak nem éppen jóbarátai, — ezzel a névvel megbélyegeztek, nem az igazi maradványa a régi magyar középosztálynak. Az igazi értékelése ennek a mindenkori „'kiulturtT&ger** osztálynak önmagával együtt szűnt meg. A kép, amit utólag rajzoltak meg róla, — más felelősségét, vagy a történelmi fordulatok felelőtlen véletlenét akasztva vádként az ő nyakába, — hamis, torz, mert csak a külsőségeket s a magyar nemzet általános hibáit vette figyelembe s nem állította ezzel egyensúlyba azokat a nemzeti és egyéni erényeket, melyek a hibák és külsőségek takarója alatt nemzetfenntartó eTőt jelentettek évszázadokon át. Az az egy pár, sajnos, kihalásra Ítélt „gentry**, aki ma is őrzi az ősi rögöt, — minden más életcélt feláldozva, — ha baráti bizalmas beszélgetés kapcsán feltárul a lelke, megsejtteti a nyiltszemü, mélyrenéző emberrel, hogy milyen volt ez a magyar társadalmi osztály, amig száma és hivatása osztály-szerepre képesítette. A magyar szellemtörténet nagy alakjai is — akiknek túlnyomó többsége ebiből a társadalmi rétegből származik, — csak mint kimagasló egyének szöknek a szemünkbe, senki sem gondol arra, hogy ezeket a vezető egyéniségeket egy közös, osztályszellemnek kellett kitermelnie magából. Pláne olyan aránytalanul nagy számban, ahogy ezt a magyar történelemben tapasztahatjuk. „Minden más életcélt feláldozva**, — vetettem közbe az imént. Hogyan? Lehet egy emberi életnek több életcélja is? Mindenütt a világon egy ember az egy ember. Más nemzetek középosztálya — a polgárság — a maguk hivatásában egész emberekből tevődik össze, de csak egy- lelkti, egy hivatáeu egyénekből, a magyar közép- osztály cso'dálatos értékét éppen az bizonyltja, hogy a magyar gentry nagy általánosságban legalább kétlelkiségll egyénektől állt. A föld — mindig korszerű — művelése mellett ott állt legalábbis a megyei élet, mint nobile officium,— később, mikor a föld kicsúszott a lába alól, mint kenyeret adó foglalkozás, — de például Kölcsey birtokos volt, emellett ügyvéd, politikus, költő és kritikus, — és tizével sorolhatnám föl azokat, akiknek hivatásérzetét som a gazdálkodás, sem az emellett vállalt más munkakör külön-külön nem elégítette ki, csak a kettő-három együtt. Elég Garanvölgyi Aladárra emlékeznünk, aki, mint életből kivágott költői alak a nemes emberfajnak típusát, képviseli, szavaira, melyekkel az „Uj földesúrinak, Ankerscbmidt lovagnak magyarázza a magyar „gentry* élet-kettősségét. életben egyetlen olyan nagy szervezet és nincs olyan vezető egyéniség, aki ilyen elfogultsággal terhelten merné vállalni tisztét és a közéleti felelősséget. Csak egyet ne kívánjon az ifjúság, azt, hogy néhány belépni szándékozó ifjú kedvéért programot vagy munkarendet változtasson, vagy változtasson az erkölcsi bázison, melyre épült s melyen állva nőtt meg tömegszervezetté. Ez lehetetlen és ellenkezik az erkölcsi és természeti világrend törvényeivel, nem beszélve arról, hogy menynyire antidemokratikus. A program csak az lehet: beállni, dolgozni, fejlődni, érdemeket szerezni a nemzet előtt. Minden egészséges keret vagy szervezet élete tagjaitól függ, a vezetőtől csak másodsorban. Az egészséges tetterő, a tehetség, a műveltség, a készültség, mely Az én jótemerősömet is ilyen kettős hivatásvállalásban érte a magyar gentry utolsó példányait végleg kihalásra Ítélő — kisebbségi sors. Hatezázéves ősi birtokán mintaga.zdasága volt, emellett ügyvéd, vármegyei főügyész, egy vidéki bank és egy biztosító-intézet ügyésze. Müveit, olvasott ember, akivel ma te, — vteaz¶sztoso- dásának — (ahogy maga mondja) — tizennyolcadik évétben is „lehet beszélni**. Okoson, tanulságosan, mert, ha falusi visszavonultoágában el is maradt az életfolyamat kritikai megítélésének utján, a felületes olvasmányok, a napilapközlemények alapján is megvan a mai életről a józan, bölcs, magaalkotta kritikája. És ez a kritika sokszor találóbb, mintha könyvtárakat olvasott volna össze, — most is, mint régen, — a mai élet tudományos megértése céljából. Úgy kezdődött a disputa, hogy a barátom a kisebbségi élet kezdetén fórumra vetett kisebbségi vezéreket kritizálta, — akikben — szerinte, — tisztelet a kivételeknek, — nem volt meg a vezérszerephez szükséges felkészültség, nem volt széles látókörük, politikai tudásuk, hibát hibára halmoztak e ezzel kockára tették a kisebbségi sorsban élő magyarság létét. — Katonáéinál volt egy kapitányom, — válaszoltam, — akinek az volt az elve, hogy tenni muszáj. Még a helytelen cselekedet is jobb, mint a semmittevés. — Ez persze „argumentum ad hominem** akar lenni — ütközött meg. — Igen. Valakinek el kellett kezdenie a munkát s ha a magyar társadalom legértékesebb rétege, melyhez te is tartozol, visszavonult a falusi magány üvegburája alá, nem csoda, hogy olyanok is kerültek vezető-poziciókba, akikben talán nem volt. elég rátermettség, de volt ambíció és tettvágy. — Elvi alapon szerettem volna maradni, de ha te a. mellemnek szegezted a kardot, hadd magyarázzam meg az én — nem is üvegbura, de tyuk- boritó alá menekülésemet. A felforduláskor negyvenkét éves voltam. A „legszebb fénfikonban** e olyan társadalmi pozícióban, melyet a hozzám hasonló — közepes képességű — ember csak elérhet. Volt két derék kisfiam. Nem nagy lumenek, de azt hittem, hogy a családi tradíció, mely egy a nemzet tradíciójával, őket is „hasznos pol- gárává“ neveli a társadalomnak. A mi életünk ősidők óta kettős élet volt. őrizni az ősi rögöt és hasznosítani természetes eszünket és megszerzett tudásunkat a köz javárá. Minket a prevrat. válaszúira állított. Választani kellett a* öröklött és a vállalt hivatás közt. Sokan fölégették maguk mögött a szülőföldhöz kapcsoló köteléket, kiszakították gyökerüket ebből az ős talajból s a hivatalnok-pályát választották. Én r— és sokan mások a mi fajtánkból, — a másik megoldást választottuk, tartani az ősi földet, mindenáron. És ez az ár a második életről való lemondás lehetett csak. A megye elköltözött, bank, biztosítóintézet idegen kezekbe ment át. Az ügyvédség? — Lemondóan legyintett: Ma inkább ügynökség. Amire a magamfajta régivágásu ember képtelen, Mert könyöke a magyar urnák sohasem volt. így a tagokban él, viszi a szervezetet és alakítja. A nemzeti kolléktivumért végzett munka lendít a közkatonasorból előre a vezető pozició felé, ez nemcsak a természet rendje, hanem a kisebbségi nemzettestben kifejezésre jutó fegyelem törvénye. Csak a munkában kiművelt gyakorlat avat valakit közkatonából vezetővé. Csak így szép, csak igy demokratikus, csak igy megnyugtató a nemzet szempontjából. Hatalmas munkatér ásit előttünk. Még ott tartunk, hogy valamennyiünknek dolgoznunk kell azért, hogy mindannyiunknak legyen kenyeretadó munkája. Itt alig nélkülözhetünk bárkit is. A nemzeti munka hétköznapjai és napszámosai várják az uj testvéreket. Jönni fognak, mert jönniök kell, ha vállalni akarják a kisebbségi sorsot. lettem paraszt. Ha még éreztem volna is tehetséget magamban, hogy a válságos időkben szerepet vállaljak, — de tudtam, sejtettem, hogy amit mi, mint életideált a múltból magunkkal hoztunk, az az uj életformában elavultnak fog látszani, legalább is az elején, amig a forradalmi láz — ahogy mondani szokták, — „átértékeli" a fogalmakat, — nem futotta volna az energiámból. — Hogyan, hiszen magad mondtad, hogy azelőtt is bét ember életét élted. — Hja, barátom, de ma két ember energiája is kevés a régihez viszonyított fél életcél eléréséhez. Ma azt az ősi „skvarkát** megtartani és átadni az utódoknak súlyosabb feladat, mint régebben két-három hivatást becsületesen és maradéktalanul betölteni. Mindenről le kellett mondanunk, ami az életünket azelőtt széppé, kellemessé, úrivá tette. Ne érts félne. Nem uraskodásra, de úri életre gondolok. Nem mulatozásról beszélek, szórakozásról, cigányról, kártyáról, dáridóról, — ezt a régi „gentry"-nek te csak az alja szerette, aki léhaságával, — vagy talán „már úgyis minden mindegy** beállítottságával? — a hitelünket akkor és örökre megrontotta. De a könyvtáram lezárult tizennyolcban. Sátoros-Ünnepen veszem meg a „Színházi Élet‘‘-et, pedig undorodom kézbevenni, hiszen azelőtt négy-öt, magyar, német, francia, angol, komoly folyóirat előfizetésére is tellett. A magam elé tűzött nagy cél érdekében le kellett mondanom a lelki életemről. így lettem fél ember, beteg ember is, mert a nosztalgiám a régi magam felé beteggé tesz. És ez az életcélom is összeomlóban van. Ott ülök az ősi rögön s egyetlen büszkeségem lehetne, hogy ma is tehermentes. De, hogy miért áldoztam föl magam a C. lap tisztaságáért, nem tudnám megmondani. Itt állok hatvanéves fejjel, mint a „pusztai füz“, „örökös botrányul a kavargó szélnek", „hogy ne virulhassak, hanem mégis éljek". — A fiaid? Szomorúan legyintett. — Jó fiuk, de mintha a történelmi folyamatossággal együtt a családban, a családi szellemben is szakadás állt volna be. Úgy akartam őket nevelni, ahogy engem, apámat, nagyapámat nevelték. Két életre, hiszen amikor iskolába kezdtek járni, még a régi világ vergődött a háborúban. Egyik életcélt sem értették meg. Az iskola — s talán az élet is — eltépte bennük a gyökeret. Nincs hivatásérzetük a szellemi pályán, és uein érzik olyan testükhöz, lelkükhöz nőttnek a földet, mint én. Csak azt látják, hogy minden gond, baj, szűkösség, önmegtagadás a földért van. Nem mondják, de érzem rajtuk, — kezdik gyűlölni a földet, mert nem életet, kenyeret adó értéknek, édesanyának látják, de telhetetlen molodhnak, mely mindent felfal, ami az életet széppé, elviselhetővé tenné. Csak azért, hogy megmaradjon, ök már nem érzik annak az áldozatnak lélekemelő momentumát, amit én ÖTömmel hoztam meg a birtok megtartásáért, amig rá nem eszméltem, hegy minden hiábavaló volt. Én,—ha számadásra hív az Ur, — elmondhatom, hogy megőriztem, átadtam, tisztán, de az a biztos tudatom nem lesz meg az utolsó órámon, hegy nem én voltam-e az utolsó generáció a családban, mely igy számolhat-e be az élete végén . . . — De ha igy anyagilag függetlenné küzdötted ki magad, ceak réazfc vehetnél m©9t már a kisebbségi közéletben! * — Késő. Kiestem & korból, kinevetnének, ha részt kiérnék a munkában. Vagy lőhet, hogy korai. A* az idő nem jött még el, hogy az a „fogaiom- átérté'kelés" helyrebillent volna. A mi erkölcsi felfogásunk a tömeg szemében ma még holdbéli gondolkodásmódnak tűnik föl. Amikorra, pedig ez a „visszaértékelés" bekövetkezik, — mert b« íBeszélgetés egy „gentry“-vel Irta: Sziklay Ferenc 4_____________________ rmiiunr-wzvinz y —nrmnrr -—FITT • M rí II ■■
