Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-23 / 243. (4389.) szám

trxgai-A\\g^arhirlai>

1937 október 23, szombat.

RBBHRS

!£BS2Z

A németországi sajtótémadásokért a szudétanémet pártot teszik

feleléssé a prágai csel) lapok

„Szs détanémet dandár", amely a „Die Zeit" szerint csak a „Ceské Slovo" képzeletében született meg

Gálán is lesz egyesülteim zászlószentelés

KOMÁROM. — Az egyesült párt gutái helyi szervezete e napokban igen látogatott választmányi ülést tartott, amelyen Derxinyák Gusztáv főtitkár tájékoztatta a párt liiveit az időszerű gazdasági és politikai kérdésekről. Az ülésen több választmányi tag szóvátette a közbirtokosság vagyonának kezelésénél mutatkozó tarthatatlan állapotokat. Felkérték a párt országos vezetőségét, hogy jöjjön segítségükre az ország legnagyobb közbirtokosságának, amelynek mintegy 8000 magyar hold kiterjedésű bir t okp. Ecínánya kormánybiztosi kezelés alatt áll. Végül a választmány elhatározta, hogy a gutái magyarság összetartozásának megerősítése céljából pártzászlót szerez be s a tavasz folyamán ünnepélyes keretek között felszentelik. A zásziászenfélás előkészítésére Bognár Gergely szentszéki tanácsos, plébános és Szövő Kálmán helyi pártelnök vezetésével hatalmas bizottságot alakítottak,

Katonazene október 28*ír

PRÁGA. — Az idén az október 28-iki államünnep alkalmával nem lesznek nagyobb katonai parádék, hanem a katonaság a kaszárnyákban ünnepli meg ezt a napot. Mint ismeretes, ekkor teszik le az újoncok az esküt. Délután a katonai zenekarok térzenét adnak. Prágában a térzenén kívül este hat órai kezdettel a katonai zenekarok indulókat játszva vonulnak végig a főváros uc- cáin. A hathetes gyász, amelyet Masaryk alapitó elnök elhunytakor rendeltek el, október 26-án ér véget.

PRÁGA. —' A teplitzi incidens utóhullámai még mindig nem ültek el. A cseh lapok élesen támadják a szudétanémet pártot. Azzal vádolják, hogy

voltaképpen Henleinék voltak azok, akik tendenciózus híradásaikkal mozgósították a német birodalom propagandaapparáíU'

sát,

amely aztán olyan hangú sajtócikkeket je lentetett meg, hogy emiatt a berlini csehszlovák követnek tiltakoznia kellett Berlinben.

Hsnieinnsk nem veit Joga nviit levelet írni?

Az agrárpárti Venkov nehezményezi, hogy Henlein nyílt levélben fordult a köz- társasági elnökhöz. A lap úgy véli, hogy , erre Henleinnek nem volt legitimációja.

Henleinnek legfeljebb arra volt joga, hogy a saját pártjának parlamenti tényezőit utasítsa a felelős kormánytényezőknél való intervencióra.

A köztársasági elnök a nyílt levélre nem válaszolhatott, hiszen ezt az alkotmány és a parlamenti szokások nem engedik meg. Ezért a köztársasági elnökhöz intézett levél nem volt helyénvaló.

S a nyílt levélnél is úgy kell eljárni, hogy a címzett a levél tartalmát előbb tudhassa meg, mint azok, akikhez a levél nem szól. Az olyan nyiltlevelet, amely külföldön előbb jelent' meg, mint idehaza és amelyet előbb közöltek, mint ahogy a címzett tudomást szerezhetett volna róla, nem lehet komolynak tekinteni. Politikai tekintetben is furcsa, hogyan lehet az állam fejének olyan levelet írni, amelyben a külföldre utalnak. A levél olyan alkotmányjogi tényező- zőnek szólt, aki közvetlenül nem vonható felelősségre. A köztársasági elnök tényeiért is az illetékes felelős miniszter felel.

A levélnek agitáció és nem információ volt a célja.

A németországi sajtótámadásokban nem a teplitzi esetről volt szó, hanem a csehszlovák nemzet és állam elleni támadásról.

Násspulések befutása?

A Pávo Lidu közli, hogy a teplitzi rendőrséget Németországból elhalmozíák fenyegető levelekkel.

Szervezett akció ez, amelyre azonban nem vetnek ügyet. A szudétanémet párt izgatásaira a legjobb felelet lesz, — írja a szociáldemokrata lap, — ha betiltják a szudétanémet párt valamennyi népgyülését.

Németországban „dandárban" szervezik meg a ctehsdovákíai emigránsokat?

A Ceské Slovo Neurath német külügyminiszter válaszát kommentálja: Németország — úgymond —• privilégiumokat akar kicsikarni azoknak a németeknek, akik a mi államunk polgárai azon a címen, hogy azok németek.

Ez kimondottan beavatkozás egy másik állam belső ügyeibe.

A lap egy másik cikkében azt Írja, hogy Németországban a csehszlovákiai német emigránsokból „Sudetendeufsche Brigádé I.“ címen egységes szervezetet létesítettek, amelynek mintegy 2600—3600 tagja van.

A szervezet tagjai közé osalk azokat az embereket veszik be, aikiik Csehszlovákiában a szu- déíaniémet párt szervezett tagjai voitak, nemikülönben akik politikai bűncselekmények miatt menekülitek Csehszlovákiából a harmadik birodalomba s vég,ül azok a Németországiban élő csehszlovák álilampo-gárok, akik megbízható németeknek bizonyultak. A szervezetnek Drezdában, l Berlinben, Lipcsében, Hamburgiban és Chemnitz- lbc.n' vannak fiókszervei. A főiroda Drezdádban van. A tagokat hathavi kiképzés után a ..Brigádé Stnrim-Korps‘‘-hoz vagy a „Sudeten- sáchsische Brigáde% Front'‘-hoz osztják be. Azokat a csehszlovákiai német fiatalembereket is kiképzésben részesítik, aíkik szakiskolákba utaznak: Németországba. Drezdában van az úgynevezett Kont.rdlatdle, amely fölülvizsgálja a szökevények megbízhatóságát és aztán különféle helyekre továbbítja, ahol

terrorista tevékenységre és kémkedésre oktatják őket. A Die Zeit a Ceské Slovo értesüléseit a fantázia szüleményének nyilvánítja.

A dologgal kapcsolatban a Lidové Noviny meg- j'gyzi, hogy Németország katonailag szervezi a csehszlovákiai emigránsokat. - • >:

A szudétanémet párt lapja azt inja, hogy a cseh lapok eddig soha nem mutatott hevességi- c 1 viszonozzák a bírod almi német sajtó támadásait. Ugyancsak élesebbre fordultaik — úgymond — a szudétanémet párt elleni ellenségeskedések is. Csaknem valamennyi cseh lap azt követeli, hogy ki kell nyomozni, miiért értesültek a németországi lapok olyan gyorsan a teplitei in- . cidansrol s meg kell büntetni azokat, akik a német sajtónak a híranyagot szolgáltatták,

Masfn? Prágában

Mastny berlini csehszlovák követ pénteken reggel Prágába érkezett.

Bene§ köztársasági elnök pénteken kihallgatáson fogadta Mörick német vezérkari őrnagyot, Németország prágai katonai attaséját.

Boxaréna lesz a népszövetség régi üléstermében

GENF. — Miután a népszövetség beköltözött pompás uj palotájába, a régi népszövetségi épületet más célokra használják föl. A népszövetség régi üléstermét az uj tulajdonos most box-*erse- nyek rendezésére akarja fölhasználni és u termet boxarénáv.á építette át.

Afaéaskcfokck

Ida-: AsguíUty Sczséíei

Ketten voltak a farkaskölykök: Ábris és Gerzson. Testvérek voltak és elválaszthatatlanok.

Még néhai jó Csengery tanító ur keresztelte el őket, mikor nádpálcájának tekintélye alatt izmosodott a két Farkas-gyerek s azóta úgy rajtuk száradt a név, hogy nem is emlegették őket másként.

De illett is rájuk tökéletesen. Versenyre kelhettek volna a farkaskölykök a valódi toportyán csikaszokkal, mikor harsány üvöltésükkel felverték a falut s szilaj kedvüknek pusztító nyomai jelezték mindenütt az utat, amerre elvonultak.

Ha Ábriska és Gerzsonka megfujták Farkasfalván a harci riadót, észnélkül menekült előlük minden élőlény. Végigportyázták a kertek és kazlak alját s a béresgyerekkel vívott diadalmas ütközeteik után vad csatakiáltással száguldozták be a határt, ifjú erejük hősi mámorában. Elől a lobogószemü barna Ábris, nyomában szőkefürtü árnyéka, Gerzson.

Fékezhetetlenek voltak és rettenhetetlertek.

Ha néha mégis utolérte őket a földi igazságszolgáltatás, scfca se lehetett eldönteni, melyikük volt a tettes. Egyformán osztoztak rosszban, jóban. S igy volt ez egész életükön át.

Együtt feszitette robbanó ifjúságuk nyolc esztendőn át a fehérpapok konviktusának csendjét. Együtt koptatták még kopottabbra az alma mater szürke köveit s az önkéntesi évek — noblesse obiige — adósságait szintén közösen könyvelték el. Ők rendezték a híres megyebálokat s ők voltak a szép Fráter Marianne legkitartóbb gavallérjai.

De ez már mind nagyon régen volt. Olyan régen, hogy a farkaskölykök ma már alig is emlékkeznek rá. Az emlékeken is, rajtuk is, végigszántott a nagy vihar. A világháború óta csendes és hallgatag ember lett a két farkaskölyökből. Beásták magukat ősi kúriájuk védett mélyire s mint két engesztelhetetlen Árpád-ivadék szívósan ragaszkodnak az ősi röghöz.

Így élnek itt, csendes egyformaságban elvonulva. Azaz, hogy éltek — egészen tegnapig. De tegnap valami kizavarta őket megszokott nyugalmukból.

Sürgöny érkezett. A Fráter Marianne lánya küldte.

— Kedden dél felé érkezem, Piroska. — Csak ez állt benne. Se több, se kevesebb.

De ha valami, úgy éppen ez volt az egyedüli, ami alaposan felkavarhatta a két öreg lelki nyugalmát.

Piroska idejön! A Marianne lánya meglátogatja őket! Nem mintha egészen meglepetés lett volna

számukra ez az eshetőség, hiszen szegény Marianne halála előtt megkérte őket: ne hagyják el a gyermeket, ha egyszer majd úgy esik, hogy rájuk szorul vagy hozzájuk fordul valami bajában. Meg is fogadták egymásközt, iha nem is beszéltek róla sokat. De hogy ez egyszer valóban be is fog következni, sose hitték volna. Azóta nem igen hallottak a lányról, csak azt tudták, hogy apjának valami öreg nőrokonánál nevelkedik Grácban. Onnan küldözött névnapokra vagy sátoros ünnepekkor egy-egy szűkszavú lapot. S most egyszerre itt ez a sürgöny ...

Egész éjjel alig aludtak valamit. Egyik se szólt róla, de mindketten visszafiatalodtak ezen az éjszakán vagy harminc esztendőt.

Megint a két snájdig gavallér lett belőlük, akik hűséges testőrei voltak szép kuzinjuknak, a megye- szerte ünnepelt Fráter Mariannák. S oszlopos tagjai maradtak némileg megcsappant udvarának még a tiz ácbalozott farsang után is. A szép szőke Marianne kissé elhúzta a lányságát s nevetve rostált mindig a kérői között. Ezen az utolsó farsangon mintha kicsit elgondolkodóbb lett volna s több melegséggel fordult rendületlen tisztelői felé. Két unokafivérét különösképpen kitüntette s Ábris is, Gerzson is, nem minden ok nélkül foglalták el helyüket a reményteljes udvarlók sorában. , Farsang vége felé már el se mozdultak az oldala mellől s Marianne remekül értette a kegyosztás módját úgy, hogy jusson is, maradjon is. Talán kacérságból, talán jóságból tette — ki tudja? <— mindig egyformán juttatott a két testvérnek és soha sem tett velük kivételt. Nem is volt köztük emiatt semmi zavar. Csak egyszer. Akkor is csak egy pillanatra.

Az utolsó megyebálon történt. A cigány akkor már csak Fráter Mariannenak húzta a vacsoránál. Farkas Ábris tartotta bennük a lelket. Öntötte a bandába a pezsgőt, mint a feneketlen kútba, Gerzson meg csendesen odasimitott időnként' egy zöldhasu bankót a bőgő oldalára.

Marianne érett lányságának minden bübája kivirágzott ezen az estén. Szebb volt és ragyogóbb, mint valaha.' így érezte ezt a két farkaskölyök is s amikor rázendítették a szupécsárdást, egyszerre verték össze a bokájukat Marianne előtt mind a ketten. A lány egy pillanatig tétovázott. Aztán valahogy beleakadt a tekintetébe az Ábris lángoló szemepárja s egy gondolatnyi ideig úgy látszott, mintha őt választaná. De Gerzson ebben a pillanatban hirtelen elébük ugrott. A két testvérszem egy percre összevillant. Olyan tüzes izzással, hogy szinte hallható volt forró lihegésük s ökölbeszorult kezük ropogása, amint egymás szemébe kapaszkodva összemérték az erejüket. Egy pillanatra úgy látszott, hogy mindjárt egymásnak ugranak. De csak egy pillanatra. Mert a következő percben az asztal másik oldaláról hirtelen átvetette magát a szemben ülő tisztecske. Inci-finci kincstári szalonhuszár, szegről-végről rokonuk is, akit ök hívtak vendégnek a megyebálra. Átugrott és — se szó, se beszéd — derékonkapta Mariannet, ki mintha akkor ébredezett volna valami nehéz álomból s tán észre se vette, hogy máris a cigány elé perdültek.

— Ezzel legalább meg van oldva a gordiusi csomó — kiáltotta vígan a táncosa s reggelig el sem engedte többé.

Provokálásról vagy más elégtételről szó sem lehetett másnap, miután Marianne kijelentette, hogy nem szeretné, ha éppen legkedvesebb unokafivérei kaszabolnák le — a vőlegényét.

De azért nemsokára kiverekedhették magukat a farkaskölykök kedvük szerint. Mintha csak emiatt vetett volna lángot a világháború elvetett csóvája.

Ki is vették belőle a részükea alaposan. Megjárták az összes harctereket, de még igy is ép bőrrel menekültek mindaketten. Épp csak Ábris szerzett egy kis reumát a balkarjába s Gerzsonnak merevedett meg kicsit a nyaka valami eltévedt muszkagolyótól,, hogy csak még annál büszkébben hordozza azután.

Hanem szegény vetélytársuknak hamar nyoma veszett. Mindjárt az első ütközetek alatt fogságba került. Sokáig hirt sem hallottak felőle. Később kiderült, hogy él. S mikor, hosszú évek után, egy cseretranszporttal végre útban volt hazafelé, tífuszt szerzett s bele is halt, mielőtt még elérte volna a szülőföld határát.

így jutott özvegységre a szép Marianne. de akkor már nagyon messzire vetette sorsa Farkasfalva határától. Mire a nagy világfelfordulás után mindenki megkapaszkodott valahol, alig tudták egymást meglelni az emberek.

Nagyon magára maradt Marianne is a messze idegenben. Nem is birta sokáig. Hamarosan búcsút mondott ennek a feldúlt világnak. De mintha a lelke megérezte volna, hogy valahol nagyon nagy űrt fog hagyni maga után, mielőtt elindult, egy rövid levélben elbúcsúzott az ő hűséges farkaskölykeitől s elküldte nekik életnagyságu képét.

Ábris és Gerzson együtt akasztották fel a címeres kandalló fölé.

S ettől kezdve — ha lehet — még mélyebbre ásták magukat egyedülvalóságuk csendjébe. Marianne pedig azóta, messzenéző szemében valami titkos kis mosolygással. időtlenül néz le rájuk az ebédlő faláról.

... Most halkan nyílik a szoba ajtaja s a kert felől belép Gerzson. Ma félórával korábban kint volt már s kétszeresre nyújtotta reggeli sétáját. At is nedvesedet kissé a cipője, mert köd üli már ilyenkor a réteket reggel felé s az abauji hegyekről csipős szél lopó- zik az ember gallérja mögé. Gondos figyelemmel, hosszasan törli a lábát. Aztán — fejét kissé ferdére hajtva —■ talán még egyenesebben, mint máskor, kimért léptekkel a kandalló elé megy. Kicsit nézi a képet s lassan odatüzi a kezében hozott néhány szál dércsipte virágot. Csak az Ábris menydörgés hangjára rezzen össze:

— Jó reggelt öcskös! — reccsent rá, mert bár csak két év köztük a különbség, az egyik hatvan, a másik hatvankettő, azért nagyon betartják a korküiönbség mértékeit.

Na mi az, legújabban már a tyúkokkal szokott kelni?

— Nem tudtam aludni Ábriskám — mentegetőzik Gerzson szelíden — meg aztám... Legyen már esze, csak neln megy ki sapka nélkül! ■— vágja el ijedten, mikor látja, hogy Ábris hajadönfőtt lép ki az ajtón.

— Ejnye, de kényes lett! A Doberdón tán ernyőt tartottak a feje fölé, ha szemzett — dohog Ábris s már jön is vissza, a kezében hatalmas fenyőággal.

— A rózsák már elpusztultak... — mondja csendesen Gerzson.

— Nem baj, szép azért ez is — felel Ábris egy pillantással a kép felé, aztán térdén kettétöri az ágat és ráveti a tűzre.

Az illatos füst — mint áldozati tömjén gomolyogva száll fölfelé ...

Pár percig csendesen nézik. Aztán Gerzson töri meg a csendet:

— Vájjon melyik vonat elé fogassunk — aggodalmaskodik — mert, hogy csak úgy sürgönyözte: dél felé ... Jön ám akkor háromféléi is vonat...

— Hajnal óta ott várja a hintó minden érkezésnél... Akkor jöhet, amikor jól esik.

— Úgy, úgy — motyogja Gerzson is. —• Akkor jöhet, amikor jól esik. —- Aztán megint csend lesz.

Elgondolkodva járnak fel és alá. Kántor Vilma behozza a reggelit, aztán megint eltakarítja: nem sok sró esik közbe.

— Az ebéddel várunk — rendelkezik Ábris.

Várunk Ábris ur, várunk helyesel Kántor

Vilma.

Az órák beszédesen ketyegnek a falon. Múlnak a percek, az élet. A kandallóban sziszegve pattog a tűz. Néha-néha rávetnek egy hasábot. Ábris odalop a kommódhoz, gondosan megforgatja a kirakott almákat. Gerzson is melléáll. Egyet-egyet kivesz közülök, megszagolja, aztán óvatosan visszateszi.

Lassan múlik az idő.

A szobában sűrűsödik a pipafüst. Járnak . .. járnak ...

Kint hirtelen kutyaugatás hallik s idegen léptek verődnek a kövön. A két farkaskölyök íregáll a kandalló előtt. Egymásra néznek:

Szorongó örömmel és riadalommal várják a Fráter Marianne lányát..*