Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)
1937-10-22 / 242. (4388.) szám
1937 október 22, péntek. kis nagyságos asszony, minthogy rendetlenül menjen a randevúra. A várás a férfi számára soha sem lesz olyan kellemetlen, mintha tisztátalan lélegzéssel menne el a találkozóra. Az ODOL tisztit és frissít és biztonságérzetet kölcsönöz. Bármennyire is siessen, az ODOL szájöblités elengedhetetlen. sével keresztülhúzta ellenfelei számításait. Anglia kibékül Rómával és támogatni fogja, Olaszország nem „roppan össze“. Csak egy hatalom nem vesz részt az általános örömujjongásban. Egy hatalom opponál s nem akarja a megegyezést. Fél a békétől, érzi, hogy vesztett. Nem ért célt: Valenciát nem segítheti meg. Érzi, hogy elszigetelődik, presztízse megtört, egyedül áll s a nyugati hatalmak a nagy békekedvben nem törődnek vele. Szovjetoroszorszá- got az olasz diplomácia ismét kidriblizte Londonban. Mindenki meg van elégedve az eredménnyel, csak a szovjet duzzog. Duzzog és visszavonul belügyeibe. Sebaj, akad ott elég teendője: most például Kun Bélát kell majd talán megbüntetnie és a többieket, akik valaha, mint a bolsevizmus előliarcosai szerepeltek s akik nyakán most az húzza össze a hurkot, akiért annakidején életüket kockáztatták. Sztálin majd elvégzi, .amit a „fehér terror" elmulasztott... ti egyesült nír! megbízottai a Isisii fciiiiemek igazgatóságaiban KASSA. — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) A városi képviselőtestület ülését megelőző pártközi értekezlet eredményeként az egyesült párt a következő tagokat delegálta a városi közüzemekbe: A kassai közmüvek igazgatóságába Tost László polgármesterhelyettest és Wirth Gyula építészmérnököt. A Keletszlovenszkói Villamossági Társaság igazgatóságába a város három tagot delegált, ezek közül az egyesült párt részéről dr. Halmi Béla jutott be az igazgatóságba. A városi villamosvasút igazgatóságába Tost László polgármesterhelyettest és Pausz Bélát, a villamosvasút felügyelőbizottságába pedig dr. Wirkmann Ármint és dr. Rédeky Lászlót delegálták. I pa"@$zt?!iai terror JERUZSÁLEM. — A szerdáról csütörtökre virradó éjjel az országban ismét számos terrorcselekedet történt. A rendőrökre több városban rálőttek. Jeruzsálem óvárosában két brit rendőrt revolverlövésekkel megsebesítettek. Haifában egy zsidó rendőr súlyosan megsebesült. Ugyanott a bíróság közelében egy bomba robbant föl és nagy anyagi kárt okozott. Jeruzsálem közelében ismeretlen tettesek megtámadtak egy zsidó autóbuszt és két utasát agyonlőtték. Jeruzsálem és Jerichó között szabályos lövöldözésre került a sor az arabok és a rendőrök között. Jeruzsálem és Chebron között elvágták telefonvezetéket. Eűm külügyminiszter félmilliót örököst LONDON. — Anthony Edén angol külügyminiszter a közelmúltban elhunyt apósától, Sir Beckettől 4000 fontot (570.000 korona) és egy értékes festményt örökölt. A külügyminiszter apósának hagyatéka, melyet az angol jog szerint nyilvánosságra kell hozni, 1.034.162 fontot, csehszlovák koronában körülbelül 1%’ milliót tesz ki. A szepesi németség sorsa elválaszthatatlanul egybe van kötve a szlovenszkői magyarság sorsával Cipszer válasz Kelttetnék pozsonyi magyarellenes kijelentéseire ■ - ■ „Lelki folyamat volt az a szeretet és ragaszkodás, amellyel a cipszerek évszázadokon át a magyar nemzettel szemben viseltettek*1 ■ ■ ■ ■ • ■ PRÁGA. — Nemrég ünnepelte Pozsonyban a Kazpatendeutsehe Partéi tízéves fennállását. A jubileumi összejövetelen Henlein Komád és a szudétanémet párt több képviselője is beszélt. A szudétanémet szónokoknak a szepesi németséggel kapcsolatos kijelentései a Szepességen kínos feltűnést és erélyes visszhangot váltottak ki. A szepesi németségnek a cipszer-magyar sorsközösség tudatából fakadó, határozott állás- foglalása a szlovenszkői magyarságot is közelről érdekli. Épp ezért ezt az állásfoglalást, amelynek a szepesi német párt hivatalos lapja, a Karpathen Post és a szepesi magyarság hetilapja, a Szepesi Híradó adott legutóbb egyöntetűen kifejezést, alább részletesen ismertetjük. Az iglói Szepesi Híradó legutóbbi vezércikkében többek között a következőket írja: — Henlein Konrád Pozsonyban nem mondott újat. Megismételte azt, amit már eddig is hangoztatott, hogy a németség egyenjogúságát követeli a köztársaságban, kijelentette, hogy pártja a békéért dolgozik és hogy a német kisebbség követeléseinek kielégítése is az európai békét szolgálja. Amiben, mint mi ezt ezen a helyen már többizben megírtuk és meg is indokoltuk, feltétlenül igaza van. Amiben azonban nincs igaza, az az, amit Henlein Konrád és a gyűlés másik három szónoka: Karmasin és Frank képviselők, valamint Keil szenátor is szükségesnek tartottak a Karpathendeutsche Partéi tízéves jubileuma alkalmából megint kihangsúlyozni. Hogy tudniillik, ha nem következik be 1918- ban az államfordulat, akkor Szlovenszkón és Kárpátalján teljesen megszűnt, eltűnt és felszívódott volna a németség Magyarország nemzetiségi politikája miatt, amely az elnyomás politikája volt. Amely azonban ahhoz is értett, hogy a németeket nemzetiségük önkéntes feladására birja rá, mint például á cipszereket, akik a legnagyobb lelkesedéssel csatlakoztak a magyarsághoz. Ennek a „csökevénye“ a Szepesi Német Párt politikája is, amely még ma is, amikor a szlovenszkői németségnek a hídépítés szerepe jutott az egyetemes német, nemzettől a Délkeleteurópában élő németség felé, nem ennek az egyetemes „Gesamtdeutsch“ német célnak a szolgálatában áll, hanem partikuláris és együtt halad azzal a magyar kisebbséggel, amely valamikor — amikor geográfiád ag is a magyar nemzet egyeteméhez tartozott — szótlanul tűrte a szlovenszkői németség „elnyomását" és „elnemzet lenit ését". — Aki figyelemmel kisérte a dpszerség fejlődését és helyzetét 1867 óta, aki böngészett a szepességiek történetében, aki ismeri a reformáció és az ellenreformáció történetét a Szepességen, az tudja, hogy lelki folyamat volt az a szeretet és ragaszkodás, amellyel a cipszerek a magyar nemzettel szemben viseltettek. Az tudja, hogy nem a magyar „elnyomás", hanem ellenkezőleg: legelőször éppen német részről, a Habsburg-ház részéről ért sérelmek kergették a cipszereket a magyar szabadságharcok, a vallásszabadságért küzdő magyarok oldalára. És hogy 1867 után, amikorra a cipszerek és a magyarság egymáshoz való viszonya már az összeházasodás révén is szorosan egybekapcsolódott, amikor a cipszerek számára teljes mértékben megnyílt Magyarországon a hivatali, társadalmi, irodalmi, közéleti és gazdasági érvényesülés útja, akkor természetes folyamattá vált az úgynevezett „elmagyarosodásuk". Mert a magyar nemzet kenyeret, életlehetőségeket, vagyonosodási lehetőségeket biztosított a régi Magyarországon és — iparfejlesztéssel és az idegenforgalom fejlesztésével — idehaza, a Szepességen is a clp- szereknek és mert a magyar nemzet testvéri szeretettel karolta fel a cipszereket, ezért következett be az az „elmagyarosodás", amelyet a Karpathendeutsche Partéi most már tiz esztendő óta állandóan szemére hány a cip- szereknek. De hogy ez az „elmagyarosodás" sohase felejttette el a tápszerekkel, még azokkal se, akik nem a szükebb Szepességen, hanem Magyarország más vidékein éltek, származásukat és sokszázados németségüket, ezt az a feltűnő körülmény bizonyítja, hogy éppen ennek a most annyiszor és olyan gyü- lölködően felhánytorgatott „elmagyaroso elásnak" az idejében támadt a cipszerek német költészete, éppen ebben az időben kultiválták a Szepesség itt élő és innen más vidékre elköltözött írói a tájszólásos verselést, hogy A pozsonyi Petofi-szobor ügyében pénteken dönt a szoborbizottság A Hummel-szobor helyére helyezik el Radnay Béla műalkotását? A zeneművész emlékszobra pedig a Dómtemplom elé kerül? POZSONY, — (Szerkesztőségünk telefonjelentése.) A régi helyéről eltávolított és évek óta a város egyik raktárában pihenő pozsonyi Petőfi-szobor ügye — mint már jelentettük — újból foglalkoztatja Pozsony város vezetőségét. Hodza Milán miniszterelnök a komáromi Jókai- szobor alapkőletételi ünnepségen mondott beszédében bejelentette ugyan, hogy a pozsonyi Petőfi-szobrot már hamarosan méltó helyen fel fogják állítani, de azóta már néhány hónap eltelt s a szobor elhelyezése egyre késik. Legutóbb, mint azt a PMH is jelentette, a város vezetősége elhatározta, hogy a Petőfi-szobor méltó elhelyezése tárgyában ankétot hív egybe. Mint most értesülünk, ez az ankét pénteken délelőtt ül össze. Az értekezleten dr. Kraus Ferenc alpolgármester fog elnökölni s a bizottságban résztvesz Rie- gele Alajos, a kiváló pozsonyi szobrászművész és Jurkovics építész is. A szobor elhelyezésével kapcsolatban a SzMKE pozsonyi csoportja érdekes indítványt terjesztett be. Az indítvány történelmi visszapillantást nyújt a szobor megalkotásának és eredeti elhelyezésének idejére. Annak idején a Brolly Tivadar akkori polgármester elnöklete alatt működő Petőfi-szoborbizottság a Mi Asz- szonyunkról elnevezett templom előtti kis sétány köröndjét jelölte ki a Petőfi-szobor helyéül. Abban az időben azonban ez a templom előtti kis park be volt kerítve s kisebb volt, mint ma, Emiatt aztán a szoborbizottság úgy döntött, hogy a Petőfi-szobrot a színház előtti téren helyezi el, az akkoriban ott állott Hum- mel-szobrot pedig, amelyet a pozsonyi születésű Tilgner Viktor szobrászművész készített, helyezik el a Notre Dame-templom előtti parkban. Radnay Béla műalkotása, a Petőfi-szobor igy a színház előtti térre került. 1921-ben eltávolították erről a helyéről és ma Hviezdosláv Országh Pál szobra áll ott. Időközben a kis sétány köröndjét kiszélesítették, úgyhogy most alkalmasnak látszik arra, hogy a Petőfi- szobrot ott helyezzék el. A körönd lombos fái gyönyörű hátteret és keretet nyújtanának a Petőfi-szobor számára. Azért is méltó volna ez a hely a nagy magyar költő szobrának elhelyezésére, mert Petőfi legszebb költeményeiben a természet rajongójaként mutatkozott be. A SzMKE pozsonyi csoportja úgy véli, hogy a Hummel-szobor sokkal megfelelőbb elhelyezést nyerne a székesegyház előtti téren, amely egy ilyen szobor részére nagyszerű hátteret nyújtana. Ezenkívül fontos az a körülmény is, hogy Hűmmel legszebb alkotásai az egyházi zene köréből valók. A SzMKE nem tartja megfelelőnek a bizonyos helyről javaslatba hozott színház előtti sétányt és annak haltéri részét. A Jakab város- biró-téren való elhelyezés sem szerencsés, mert ez a városnak félreeső helyén van, távol esik a város központjától. A SzMKE javaslata fedi a pozsonyi magyarság véleményét is s most a város vezetőségén a sor, hogy a lakosság nagyrészének jogos kívánságát teljesítse. Az ankéten résztvevők pénteken meg fogják tekinteni a szobor elhelyezésére javasolt helyeket s egyben megnézik a szobrot is mai állapotában. éppen ebben az „elmagyarosodási" folyamatban fejlődött a cipszer német poézis arra a magaslatra, amelyben egy Lám Frigyes és egy Mohr Viktor teremtődött meg, akik — még ma is Magyarországon élve — német nyelven hirdetik, zengik és éneklik meg a Szepesség hallatlan szépségeit, nagy múltját és nemzeti elhivatottságát — Ezt azonban a Karpathendeutsche Parte! ama szudétanémetjeivel, akik 1935-ben ennek a szlovenszkői pártnak a vezetését magukhoz ragadták, sohase tudjuk megértetni. Nem tudjuk, mert nem akarják megérteni. A nagynémet ideológia, amely a szudétanémet pártot és vele együtt szlovenszkői fiókját: a Karpathendeutsche Partei-t irányítja és amely a pozsonyi gyűlésen is minden kétséget kizáróan kifejezésre került, nem engedi meg, hogy a szepesi németségnek azt az álláspontját, amely sorstársat lát a szlovenszkői magyarságban, ennek a politikai csoportnak az irányitói megmegértsék. Pedig nem szentimentalizmus és nem csupán a múltba való visszanézés vezeti a Szepesi Német Pártot, amikor az egyesült párttal együtt halad a politika utján. Hanem az a felismerés, hogy geopolitikád és mentalifáslbeli különbségeik választják el a szudétanémet néptől i és a nagynémet ideológiától, hogy sorsa elválaszthatatlanul egybe van kötve S szlovenszkői magyarság sorsával, hogy egyformán érinti a cipszereket és az itt élő magyarságot a köztársaság kisebbségi politikája, hogy minden visszaesés, amely kulturális, gazdasági és nemzeti téren a magyarságot sújtja, a cipszereket is éri és hogy javulást csakis azzal érhet el a dpszerség a maga szá- mára, ha a magyarsággal vállvetve küzd a köztársaság kisebbségi politikájának megváltoztatásáért* — Henleinéknek szlovenszkői magyarellenes állásfoglalása azonban nem csupán abból a törekvésből fakad, hogy a Szepesi Német Pártot az egyesült magyar párttal való együttműködése miatt „diszkreditálja" és ilyen módon igyekezzék a szepesi németséget a maga táborába bevinni. Sokkal mélyebben fekvő okai is vannak Henleinék magyarellenes álláspontjának. A „Gesamtdeutsch" ideológiának, amelynek — magasabb és európai nézőszögből tekintve — olyan imperialista céljai vannak, amelyek messze belenyúlnak nemcsak Középeurópába, hanem Délkeleteurópába és a közeli Keletre is, szüksége van arra, hogy az Európa itt említett részein élő németséget maradéktalanul megnyerje ennek az ideológiának. Nem hiába hangoztatták a pozsonyi gyűlésen, hogy a Kárpátok vidékén élő németség a hid a Keletben élő németség felé. Ez a „hidverés" a mélyebb értelme annak a harcnak, amelyet a Karpathendeutsche Partéi tíz éve folytat a Szepesi Német Párt ellen. Ez a „Gesamtdeutsch“-hidverés az értelme annak a kívánságnak, hogy tűnjön el a föld színéről az a Szepesi Német Párt, amely a szlovenszkői magyarsággal halad együtt és amely kétségtelenül nagy morális erőt jelent a szlovenszkői magyarság kisebbségi harcában, mert az őslakos összefogás példáját adja, de amely egyúttal csorbát ejt azon az ideológián, amely az öszes közép- és délkeleteurópai németek összefogását hirdeti a nagynémet törekvések érdekében. Ez a mélyebb magyarázata a Karpathendeutsche Partéi harcának a Szepesi Német Párt ellen és ez a mélyebb értelme Henleinék szlovenszkői magyarellenes állásfoglalásának. — A Szepesség nyolcszázéves történelme azt mutatja, hogy a mi kis hazánknak sok esetben elhivatottsága volt Középeurópa sorsában. Most megint egy ilyen elhivatottság idejét éljük. A mi elhivatottságunk az, hogy ne tagadjuk meg nyolcszázéves múltúnkat, hogy megmaradjunk azoknak, akik eddig is voltunk és hogy a szlovenszkői magyarsággal együttesen folytatott és tovább is folytatandó kisebbségi küzdelmünkkel betöltsük azt a feladatunkat, amely reánk vár: utódaink számára csorbítatlanul megtartani szellemi, gazdasági és nemzeti javainkat és — az őslakos összefogás példáját adva — a Cipszerföld javát szolgálni. Legyünk hídverők, de ne a Gesamtdeutsch .ideológia, hanem a középeurópai béke és a Duna- térben élő népek megértése felé.
