Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-17 / 238. (4384.) szám

•ejaqraa qqBSOqoSef XSnqojJOH B 9 ÁSoq ‘qpJjjBj jze 8jpad B19J ‘Bjpuora jzb sí ,pq U?ajsi *qazsaj qqasasouajazs aJOAof ÁSoq ‘jfBJIBJZSBSlASaJV 'UIBJJIS UiaupÍBUl Xuoz *ia *®q?pi 9a íto?i rasujajazs ^sog jqp jjoqpqipjp qunjBi up[BJ ÁSoq ‘iq jsora qunj -jgf íjpzB ap ‘dBn b jns uaSaiam uoXSBjq •qauuof sí q<? jbui ‘jspj •©S^qjínpjBq b qnfiiBq jojizssaw -qBSBfraozs uoXSbu ‘jBjnqsaraaS b qpflpqnjQq s; qojqo Jaqaj v *S?Aai iBABqsaiqjiXSnq B BpzcS K juub ‘jajaÁuaq B Sara ‘jjoqBuu<qBZs b luauBq ‘bíjija josaBjnq b raau 9 ap ‘SoÁjod •nioscpo sj ipid V 'jeS^puaA b BÍipuiqSara ‘BÍpuora £81 — „q^ssa an Bqjosa uaSassaj ■2su“ b ÁSoq sa saBjnq sojoq9qisa b iiueq •pia ‘qanjajap Joqiw jBJfBq sa juijjnd joÁS •bu jBApspquBq b S9qisa v jjsaupra b qq •ajaj joqira ‘uoAgpqojjoH b Sfui jpg ijaqo BfjjBjSain jqn ‘uaÁSaj jaqraa ‘qBnpouiBJi •pjau sa jaqnfaj bjsbSbui qpfSBAjaj q^jaqaj ASba ‘q^qjnzs ‘qajpqaj b Joqijy *jj; jurai ‘jojbSojsojo XSba -saASau ‘-raojBq jjnuap -mai utb iujpi xnaM ’j^uui qizoABj jbaaizs oÍbj uaSepi qos b ÁSoq ‘raazsiqig jjjozoq najsi :maiaj jaSajui Sbjia sp b| loquapuira ‘qsz^a ajjauuBqy 'uaquaoajqag jajra ‘más Jojqozs s$ joSbjia ‘joqjBd iÁuub ap ‘utbjjbi maii Sara jBqpaan saipzs ubájo 'Sara qnjzau jsojba b aozspiaSaq •aJjauiEjEA qunjuara dBuuapuiui ‘qunjuaqidSara jbui Joqijv *UBqE.fjBq opjo uiEiíuBjzsaaaq ‘inuaj uaquaaajqaQ jbui qaujajazs ‘qoÁSBA sí jpBJpg ‘jBqos qunj -pi sí raafq 'qipajpjos ‘dBn e qizsSnÁuaj jpj\[ •qizsjej uoáSbu raaqau ‘dazs uoáSbu ‘za dpzg -qpÁUBj niBjjpqaj jjo-jji jjozoq qap -IOJ9JUBZS ‘qajpj ‘qozajv 'inas joqraop Sara qunjBj uiau uojn nzssoq ‘nzssog 'aJpiQjrv -ÁSbn b quninpjojaq sp ubíjjbő 9Sjbáu -Bq 9^ioj b qBsa qun/?Sara S;ap; piAog ;jbui jjozoqo joSBsnjoraozs i^nuara siS9i\[ •qqasiq jBqqos S9 apunQ b juira ‘nuizs SEiu uazsaSa azi^ *uba sí jji jbui ‘iuojb[ jbj\[ ^a-aqpzs ubzbSi í>ioXSba isauBAiq uoXS -bu sa lUBjjpi raasEqos Saj\[ ’J?zsix b q?l! -jaja BjEqosuia>j ‘jpinijoja hba jn nzssoq Sara jjara ‘qunjjBj jouaqid piaoj qcsg •qunja ajjsad jbui uaqiaQ q? qunpB]Bzs uoq -osojBA ‘uoqniEj ‘qajaq b Sojoj uesjo^q •aquaoajqaa rqunAS -aui BJjn XSbu jjoj^ ^I9jjn XSbu b jaquira lia.1 sí p nBjBX ‘qBUBnnq XSn sí la^uuoq sbojb° páubA'Sbu b jurai ‘síuoq ubAjo uad -da Sa zy 'quninpui sp juznsanq Sara MBsa ‘sí ira ‘n\v. uazspq BJjn jbui 9JiiB zy ‘equBAj ♦; ‘o *m ‘oaoa soaívo •afasioq odio b qnip; j^oa E9Zia SídfiBa rao.xpq ASoq ‘laAuuoq c q.ujqnq SSn ‘BniBra.19.03 BZBq j.10 baSojj0zajőb •jjopnq 99 ratiBO -oopjí ’Jioa 9“aA ‘qamuio qn?lB} ‘J9Aoq b ‘qauiueu iuiq uaqneng' qazs b quira ‘jnBqoj Sara' I9JJB ‘iqau as upo ap — ‘uraJBq qxA°9 BqasBui b ja ajja uaqaAOj BqjBj B qBS3 uacida qa jjojSu uaS.mj Sáp BUiBiu.iaJőg •BqsoBui b qnfBJ aj jjodBSO A.oii ‘rappiA b [oqSa juiui ‘uBqpjBUBqid ojBq.o9ui ngnnq b 9Q •qBjzopqoso sí 9'zsso Sep 'bíjoiubCb qa'uuajsi -jjo s ‘Siojl'uónpjst zb ajjasiqp foq-SÍZ 9SB U B A pH Bd'USO- BlUBUUagg '9J0ja U0.O •oájoj upqirao] ua.oi qvsa sí ubjiub Sara a-(] qojB BpppoqBz b qBjjojnftq uazaqauA’S'BU ubjzb aSi ‘Bjznq, Sara qa-iaÁSjaSa jaq u ‘aj -pzaq iujoj sí aiSaA BniBraja.03 ipwj Sijb sí innám Bqj ‘nBÁSoq ap ‘9C ‘of nazspq jiqq •npjzB ajgpAu — innám qo.iBqn BZBfl — •tupipnoj BJBJBPJO qi9irai B JJBq -o;.id sa inau 11119 Bjpuora — ;j.i.i.i.ig — ■BinBrajaSa uBSBiJBApn jjozoqpiBl'B — jsbj -B§oJoq saziASapiiq stq A.o'a zs.iBqy — imoimoAS b ‘fep • • • jmaAizs Sa.iQ AnaSazg ;CbI‘ — ‘Bjpuora — ‘Cnp — •lujnl' zaqjazqaja] jjopnj. SipB 9? ‘apara odio b aj jpipjoj uajpiaSSnsQ •qqBAOj jbui Bjjiq raau ubjzb jazsASg •JJ9A3 qqBAOj sa — ‘iubij jbz.zb fpojoj ajq — íjjopuora jiAu-aűb qB93 luau iuiq ap ‘b.ib.uo ijsiq sajaAn -joq b jjajiu.iSaf uBsnzssoq BuiBnuaSg pO[B BpB[ b ;q Jaj raau pÍBra j.iam ‘jiAu -AUB qaASa au ASoq ‘qauiuau iuiq umnip -uom jzb Bq ’bu[oa gpsufejjBUBApn — ‘tjaig bjCu joqqa Sara jjbjozs — ‘Bqn^uy — ■jq.oBm ajmoj aiASa .oaur iuau iuiq .ioq;raB ‘qBjqB[- m — •omtzg l-% -o -jjA *E!J?W s^III •uOABq b qunjBqzpqupzs A'Soh ‘uoASbu qunjnjq JOqqg '9q b nnq !9q?Tl5JfBZS ‘9dBpx » jnqzsoqaq s •Bjpqosraau zso zb ASauqg ‘BjpqBiBA upjZB ajSfA •uaqjazsprajaj njoAuoAS g ‘napúira jBqSaui ‘uba SBjqopiBH •jpdoq s bSjbs ‘zejbzs napúig ‘Sbjja jsora sonin ‘Au^aou jsom saupq •qauiaqau? uad9zs j^ras; s ; ‘qairuoj'BzssiA ibzssbabj pfB^j •BqBZBq sbui qnnipj juauqg , ‘BqJBpBra siq B jji jpra S3up»í •jpj S9 opja jpra jjjia raaiq ‘j^rasi UBA JJ] ‘zsp ZB UBA jji *ZSO ZV NVA XXI •jjpAaq ‘S9A9 21 ‘Bqsqnf umuzona •jamaAizs ajuizsQ I9qiOABj azssara y ‘jaraajanozsoq y ajj? jpq BfpBSog nnajinjoSara uoASb^ ASoq ‘BfjBqpnj qauApjt ‘jaAAuoq b iUBjdE>{83j\[ qsopq sonpf sSApa>i 'X3M0ZSQ5I •jjnqzoqonBöQ ‘-J *0 xnA 'epe íspnqy •aASajasDjso Bfpip juajsi naq^qzspj ASoH ‘aqsoaj ‘BA19S zsai jji Bjfft •ppuaAof b puora jrray ‘ólja Bjfn pínra aa •qBuiojopuBA ajpa *31BUBpio jaqajaq Jjazg •jjBUjEpErasojEp b iuua jira buíoa raa>i ‘qBUjBSoq b zsaA bíej napx •qBUBuASBjSara uaqSapiq ASbu y ‘qBUBnpBJBtn jji Bq JjajM •ajqapiA Sápra ‘ipa ‘aqsoaj ‘BApS b jjndaJig ’ZSO ZV •jjqqzqqppBSQ ‘-J -o *nA 19*0 •pojBqpJoqaq nad^zs uaqpfpuaj jzapnjj^ ‘jjopB qupÁuBpioj jiuiB ‘uapuiui jpra jpJ^Saw •jppBtu pzojjojj b inzspji Bjjn nzsson ‘jpjEq b inSjpsSara ‘opja zb inqjBjSaW •?5fBzsA9 qqBSBpzBSSaj Qpuajzsa zb zsp ZV ‘BqEzsfq zb qqBzssoq ‘dun b jpra qqaf^l •jpra bujojbp más jppBin b Bqjnr^ ‘jBjBq b BiqoA qqasapnoso BqjnjW *ZSO ZV ‘jjpiqzospiiBSo caaA9 21 ‘npJl iSuBjsma^w •jBSpssoAJO afpAu ASoq speo ‘jpjjAuBJBq ‘jpqisznrafpzs ‘j9JoASora ‘j9ipAuBJy ‘j9f uapnira iqan J9S1 •Bqípd * IP^n ‘BqnAuB zb 5np9I*í^[ •naAnjozs ziq zb njasa>{ ‘naAnuoq ASain raau asppAuag •ilBUBqHBd Sajaq V joSbssoajo zoh ‘BqndB zb Bpo ASarajy ‘BifijBd B hba naqraazs [BqqnnzpH ;najsi 9f b nasjiSaS iuajji fBq iw 4puora jíw ‘jsaupAiq iquapuji\[ ‘jsapq JOjqóp b nof ‘qaqanuaAS b qii9zsag ‘qizsSajaqSara sí ipg S151 ‘qaqanuaAS b qaSajag ‘nBqqnniBj jra b uba Aubajep ‘ANYAdyr V •jjijytzoq9i[BSQ c,j ’o -jja ‘pzoArj jebo *nadazs qinozsoqSajv' qaqqau^ oSjasaisa ‘[bzssbabj Bjoq qo g ‘joSbui ‘jBszJOUuaAnaq jqan qpupB uaApg ‘jpqjBpBui B quípnÍEsSara qajaqma 9! y *9q b dajp jnapnij^ ‘ainna jira zsaj matf ‘appaAnazs n3q JBqos uapj zspSg ‘pj b uapaASaq qBUJBpBra siq "Au^Sazs •qBujBqzpAiosajoq JJ3W ‘qauinjo qaqanuaAS V ‘qBnÁSBjaq ^babj y ‘jBjeq b zsaj saj{) ’13X V 0313ZQÍI IVSVai MOÜVA9VN SÍM — Kt — Egérmama éppen arra tanította két kis­fiát, miként viselkedjenek udvariasan a ven­dégekkel, amikor idegen cincogás hallat­szott, s nyomban rá megjelent Cini egér kö­vér arca. Valamikor szomszédok voltak, de amióa Egérmama családja ideköltözött a zaboslá­da alá, nem találkoztak. Cini pedig kiváncsi egér volt, addig kutatott, amig rájuk nem talált. — Nahát, — kiáltotta, amikor a cipőbe belenézett, — micsoda pompás lakás! Ez már teszi! Akármelyik egérfőur is megiri­S Ívelhetné... És micsoda finom szaga van! pci! Hpci! Egérmama betessékelte a vendéget és szerényen jegyezte meg: — Csak olyan, amilyen a mi szegénysé­günkből telik. — Valóságos penész-kánaán! — dicsérte a lakást Cini egér, aztán ide-oda futkosott, megnézte az ócska cipőt kivüldaelül és kö­vér arcát gyönyörű mosolyra torzította. Amikor a lakás dicséretével végzett, a gyerekekre tért át. Hogy milyen kedvesek és szépek! Bizonyára olyan okosak i6, mint a kedves papájuk, mert az csoda okos egér ám, olyan nem minden bokorban terem ám! — És hogy vannak a te kicsinyeid? — kérdezte vissza Egérmama. — Bizonyosan a kedves férjed vigyáz rájuk, amíg te táto- gatóban vagy. — Á, dehogy is! Az én kedves férjem Isten tudja merre járkál. Különben se sze­ret a gyerekekkel bajmolódni. Hanem van egy kitűnő dajkám, az vigyáz rájuk. — Dajkád? Valaki a rokonságból? — Szó sincs róla! Jó is volna!... Hanem fogtam egy öreg svábbogarat, leharaptam a csápjait és betanítottam a dajkaságra. Ha el akarna szökni, a gyerekek azzal fe­nyegetik, hogy leharapják a lábait is. így aztán pesztrálja őket... — Érdekes! Ilyet még sose hallottam — cincogott föl csodálkozásában Egérmama. — Anyuka, szabad valamit kérdezni? —- szólalt meg most Pisti, akit Egérmama ko­rábbi nevelési utasításai kissé mognémi- tottak. — Mit fiam? — Hogy igaz-e az, amit Cini néni mond? — Jaj, de neveletlen vagy! — háborodott föl Egérmama. — Hát nem imént magya- rázam meg, mi az udvariasság? Haszontalan fickói — Mert ha igaz, — folytatta Pisti, —» akkor mi is foghatnánk svábbogarakat. — Jól megnövelnék őket! — szólt közbe Pali. — Úgy leharapnám a lábukat, hogy csak! • . — Ne haragudj rájuk, — kérlelte Egér- mama a vendéget, — dehát ostobák még szegénykék! Cini néni oda se hederitett a gyerekekre, dehogy sértődött meg, inkább azt kezdte mesélni, hogy a legkisebb fia dióhéjbölcső­ben fekszik, a svábbogár meg ringatja és altatónótákat dndol neki. Ez is roppantul tetszett az egérgyere­keknek. összemosolyogak és nyomban el­határozták, hogy fognak ők is maguknak egy svábot. Hű, milyen világ lesz akkor! — Csak elnyujtózom az ágyban, és azt parancsolom neki, — álmodozott Pisti, —■ hozz ide tiz szem zabot! De gyorsan ám, mert leharapom a lábad! — Én meg azt parancsolom neki, — toldta Pali, — keféld le a bundámat, mert vége a fejednek! . Cini néni meghallotta ezt és kíváncsian fordult a gyerekekhez: — És honnan hozza majd el a zabot? Egérmama szerette volna figyelmeztetni a gyerekeket, 'hogy ne árulják el a zabos­láda titkát, mert akkor Cini néni majd örökké a nyakukon lesz, de már nem szól­hatott közbe. — Hát csak innen e! — kottyantotta el magát Pisti, és a zabosláda átrágott desz­kájára mutatott Nocsak ez kellett Cini néninek! Tüstént éhes lett és a kinálást &e várva, kapasz­kodni kezdett fölfelé. ­— Parancsolj, édesem! — mondta Egér­mama udvariasan. Ó, nem kellett Cini nénit kínálni, de még útbaigazítani se, falánk teremtés volt, nyomban nekilátott a zabnak, és amikor észrevette, hogy a zab egy kis piszkálódás- ra a ripőbe csurog a lyukból, oda volt a gyönyörűségtől. — így még az egérkirály se él! — kiál­totta boldogan. És evett. Evett. A szeme is kidülledt be­lé. Majszolta, rágta, nyelte a zabot, és nyö­gött, sóhajtozott az élvezettől. — De rég ettem ilyen finomat! — Úgy evett, hogy étvágyat kaptak tőle mindnyájan. Neki is láttak derekasan. De Egérmama és a gyerekek már régesrég jól­TRÉFÁS VÁLASZ. Kör. Egy közép játékos. A közópjátékios valmelyik körbenáíló játékos elé áll, rámu­tat például saját könyökére és azt mondja: Ez az én orrom. Aztán sebesen számol 10-ig. Tréfára tréfával kell válaszolni, a körben álló játékos rámutat saját orrára és azt mondja válaszul: Ez az én könyököm. A válasszal nem késlekedlhetik, mert ha addig, mig a középjátékos 10-ig számol, nem tud felelni, neki kell a középre mennie. Ugyan­csak a középre mely, ha hibásan válaszol. Az orr és a könyök után fermészetesen sorra kerülhet minden testrész. „SZIVES ENGEDELMÉVEL, KEDVES SZOMSZÉD!” Ez a játék kedves egyiigyüségével mulat­tat. Körbe ül a társaság s aztán a játék- indító jobboldali szomszédjához fordul: „Szives engedelmével, kedves szomszéd!” és mondjuk, megcirógatja aj arcát. Az ille­tő, ugyanezzel a megszólítással, ugyanezt teszi az ö jobboldali szomszédjával és igy tovább. Ha a kör végére értek, úgy megint az előbbi megszóliátssal az orrát dörgöli meg mindenki a szomszédjának s aki e külön­böző műveleteket el nem tűri, vagy elneveti magát, vagy a megszólítást elmulasztja, az zálogot fizet. „SZÓTAGOLÁS”. A társaság egyik tagját kiküldjük s az­után valamely több szótagból álló szót, pl. „kazánkovács” szótagonként kiosztunk a játszók egy-egy csoportjának. Mikor a „ki­küldött” visszajön, akkor vezényszóra mindegyik csoport egyszerre kiáltja a rá­osztott szótagot (tehát a fenti példában halljuk: „ka” „zán” „ko” és „vács” szóta­gokat.) És ebből az egyszerre kiáltott négy szótagból kell kitalálnia a szót az illetőnek. Ha nem találja ki, újból kimegy s uj szót gondolunk, ellenkező esetben más játékost sorsolunk ki. MÓKA KÉRDÉSEK. A kis ötesztendős Mici kérdései: — Hová lesz a világosság, mikor elcsa­varják a villanyt? — Mit csinál a szél, mikor nem fii?­— A hónapoknak nevük van, a napoknak is nevük van, miért nincs nevük a hetek­nek is? L Esik. — Hová lesz az eső? — A földbe. — És hová kerül onnan? — Á forrásokba. — És onnan?' — A patakokba — Onnan? — A Dunába. — S a Dunából? — A tengerbe. Szünet. Aztán: — De ha a Dunából a tengerbe folyik a víz, mi lesz ott, ahol a Duna volt? ÜGYES VÁLASZ. — Mit szeretnél jobban, Liliké, labdázni, vagy csokoládét enni? — Csokoládéevés köziben labdázni. KIS LEVELEK Illés Mária, Benkő Ferenc, Halász István, Molnár Teréz. Felvettelek a kis magyarok táborába. — Alagi József. Felvettelek a kis magyarok táborába. Versedet várom. MEGFEJTÉSEK A 41. szám rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Kereset, iró, Oka, romi, en, ami, ki, akol, adó, evő, takaró. — Ki­rakat, erő, Róma, só, eke, tanuló, ima, iker, Ida, óvó, ok. — Nagy Róbert rejtvénye: Kemence. — Bencze Antal rejtvénye: Fran­ciaország, Feri, cica, ajtó, Róma, Zora, galy. — Szipina Mihály rejtvénye: Orvos, folyó. — Nagy Olivér rejtvénye: Vezér, Elek, zef, ék, a. — Virágh Vilma rejtvénye: Kémónytüz. — Szipina Mihály rejtvénye: Márta, érlel, római, evező, gólya, őzike, me­rengő. — Gyürky Sándor rejtvénye: Uta­zás. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Albrecht Esztike, Alagi József. :: Biró István, Benkő Ferenc, Bencze Károly. :: Darvas Attila, Darvas Szilárd, Dobos László, Diiczkó Borbála. :: ForgácJh Ildikó, Forgách Klárika, Fekete János. :: Gúnya Mihály, Gergely Ferenc, Gajdos Dodó. :: Hoxvát Ferenc, Halas Kázmér, Halász Ist­ván. :: Jelűnek Öli. :: Kovács Péter, Kis Ferenc, Kerekes Péter. :: Láng Ede, László Dénes. :: Martos Béla, Molnár Teréz. :: Roth Bözsi, Riszner Karcsi, Riezner Jenő, Roz- losnik Bözsi. :: Sebők Évi, Sebők Juci, Se­bők Pali. :: Szecsey Klára, Szelei Miklós, sj Tóth Jenő, Takács Sándor, Török István, y Virágh Vilma. 1 — 430 — CUd e$éz t Irta: MAJTHÉNYI GYÖRGY % — 435 — JÁTÉK ________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom