Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-17 / 238. (4384.) szám

1937 október 17, vasárnap. <&EA^-MA<áG^-HTKMP 11 SzroHÁz-KönWKokTQRA. Jankóvics Marcell legújabb könyve: a „Kikötők" ■■ Rövidesen megjelenik a Franklin Társulat kiadásában ■■ 1 POZSONY. — Pár hét múlva Budapes­ten a Franklin Társulat kiadásában jelenik meg Jankovics Marcell uj könyve „Kikö­tők" címmel. Ismeretes, hogy a kiváló szer­ző „Hangok a távolból" cimü munkája első­nek jelent meg a Franklin szlovenszkói ma­gyar könyveinek sorozatában és nemcsak Szlovenszkón, hanem Magyarországon is nagy sikert aratott. Legújabb könyvének megjelenése előtt alkalmunk volt Jankovics- csal, a Petőfi Társaság tagjával beszélgetni. A készülő könyv kézirataiban lapozga­tunk. Tudjuk a szerzőről, hogy sokat uta­zott és bejárta három földrészen a Földközi tenger egész partvidékét. írásaiban benyo­másairól szokott számot adni, de könyve mégsem útirajzokat tartalmaz, mert leírás csak annyi van benne, hogy olvasás közben mi is ott járunk, ahol a szerző és azt látjuk, amit ő látott. A rövid előszóban olvassuk: „Keresem azt a kikötőt, ahol az ember biz­tosan kapja el az én kipányvázott kötelemet. Keresem — amig meg nem találom — az én kikötőmet." Ezek a mélyértelmü szavak sejt- tetik, hogy a könyv a Földközi tenger part­jainak sorsát, jelenét embereken keresztül látja, legtöbbször teljesen jelentéktelen em­bereken keresztül, akikkel a véletlen össze­sodorta a fölsorolt tizenöt kikötőben. Ere­deti, sajátos, még idegen formában is alig ismert művészet bontakozik ki előttünk. No­vella, ötlet, szatíra, következtetés váltako­zik benne a környezet dús szineivel. A Marathonnál bujdosó orosszal kezdődik a történetek sorozata, aki „boldogan esnék össze azzal a kiáltással: Niké! Niké! — hogyha az emberiség józanságának győzel­mét jelenthetné." Ezután Athén, majd Isz­tambul következik, ahonnan az uj idők szo­kása szerint nem leveleket ir, hanem képes­lapokat, mint Mikes nénjéhez, csakhogy a szerző a nénjét „Madame Humanité" néven cimezi. Odesszában az ikont vásárló dán mérnökkel találkozik, Pathmos szigetén a görög kalugyer-barát szerelmi tragédiájának lesz akaratlan részese. A kis vulkanikus Santorin-szigeten meg­ismerkedik a pappal, aki postamester is, mert papi mesterség, jó híreket hozni azok­tól, akiket szeretünk. Ez a pap megérdemel­né, hogy ne feketébe öltözzék, hanem fehér­be, mert a jó hirt hozó ember legyen csupa derengés, —■ vagy égszínkékbe, mert az ég hírmondója az ég színeit viselhetné, — vagy aranyba, mert aki világosságot igér, hord­hatná a napsugár színét. Rhodos szigetén arról számol be, hogy régente a fiatalság volt idealista, ma pedig azok idealisták, kik­nek útja lefelé hajlik már. Azután tovább vándorlunk a szerzővel a damaszkuszi siva­tag szélén, majd Korfu szigetére jutunk, in­nen Máltába, ahol az angol kertész gyűlöli a kőszigetet, mely az övé, de izzó és sivár, a máltai leány pedig imádja, mert nem az övé a sziget, de mégis a szülőföldje. Az ellenté­tet mégis megoldja a szerelem. Amalfi kolos­tora, Karthágó romjai, Alger a következő állomások. Malagában bikaviadalt néz vé­gig. Szomszédja, a modern Aesopus, éles szatirát mesél neki arról, hogy az állatok is nemzetközi szövetségre léptek Corcitó, a kiérdemesült bika elnöklete alatt. A szerző 1934-ben járt Malagában és cikkét a „Vul- cánia" fedélzetén irta, de már érezni előre benne a spanyol forrongás levegőjét. Az utolsó történet egyik utitársáról szól, aki minden szépségtől elbúcsúzik és végül a ba- leári szigetek táján a tengerbe veti magát, Budapesten, a belvárosban Ferenciek tere 9. Boróczy Lászlóné otthonában szép és ké­nyelmes szobák kaphatók rövidebb, vagy hosszabb tartózkodásra. Mérsékelt árak. Telefon: 185-204. —Telefon: 185-204. mert legalább sírhelyet keres, ahol bomba nem érheti. Az emberi haladás tragédiája ez, mert a mi életünkben minden „ békaegér- harc". KASSA. —- (Szerkesztőségünktől.) Mint ismeretes, a kassai önálló szlovák színtársulat létesítésével telje­sen kiszorították a magyar színészetet a kassai szín­házból a téli hónapokban és ez a szomorú körülmény arra indította az itteni magyar kultúrköröket, hogy egyelőre legalább a műkedvelő előadások szaporítá­sával és ez előadások nívójának emelésével igyekez­zenek kielégíteni a magyar színházat oly nehezen nélkülöző közönséget. Kétségtelen, hogy a magyar műkedvelő előadásokra Kassán ezután sokkal jelentő­sebb kulturhivatás vár, mint eddig. Az előadások megrendezésével tehát érthetően az eddiginél még na­gyobb buzgalommal kell foglalkozniok a kultur- egyesületeknek és az előkészítésben, valamint az ér­deklődés felkeltésében megfelelő szerepet kell vállal­nia a magyar sajtónak is. j­A kassai kulturegyesületek között a Katolikus Legényegylet volt az első, amely felis­merte az uj feladat fontosságát és az eddiginél még nagyobb buzgalommal fogott hozzá, hogy a műkedvelő előadások számát szaporít­sa és azok nívóját arra a fokra emelje, amely meg­felel Kassa egész kulturközönsége igényeinek. A mü­Mint színes, érdekes filmszalag vonul el előttünk az utazás képe. Fantázia, lélek, ro­mantika és idealizmus keveredik el a me­sékben, ezekben a sajátos novellákban, ame­lyek Jankovics termékeny Írói teremtő ere­jéből fakadtak. Emlékezünk, hogy nem is olyan régen ünnepelte a pozsonyi magyarság hatvanadik születésnapja alkalmával és ma, amikor halljuk őt beszélni terveiről, csupa tűz, lelkesedés és fiatalság. Legszebb köny­vei is most jelennek meg sürü egymásután­ban. Ezek a könyvek hitet és lelkesedést visznek oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Csodálatos teljesedése ez egy sike­rekben gazdag pályának, amelynek — meg­jósolhatjuk — egyik értékes láncszeme lesz legújabb könyvének megjelenése. (— s—s) kedvelő gárda, amely évtizedek óta nagyon szép eredményekkel dolgozik, kibővült és Marossy Lajos főrendező vezetésével a legodaadóbb munkával készülődik az előadásokra. Már eddig is öt színdarabot vettek fel a műsorba és e darabok betanulására már szakadatlanul folynak a próbák. Az öt darab, amely már a karácsony előtti előadás- sorozatban kerül színre: A kisasszonyférj, Falu- rossza, Nagymama, Aranymadár, Névtelen asszony. A Kisasszonyférj bemutatása már október 23-án és 24-én megtörténik. A szépen induló és szakszerűen vezetett akcióba bekapcsolódnak egyes hivatásos magyar színészek is és ez a körülmény is biztosítja azt, hogy a Katolikus Legényegylet előadásai jóval felül fog­ják múlni a műkedvelői előadások nívóját. Kassa egész magyar közönsége —■ felekezeti különb­ség nélkül — nagy érdeklődéssel várja az előadás­sorozat megkezdését, mert joggal azt reméli, hogy ez akció szálláscsinálója lesz az önálló magyar kassai színészetnek, amely az adott helyzetben részben kény­telen függetleníteni magát a színház épületétől, de amelyet a valóságos kulturigények életre fognak hívni. Tichy Kálmán: 1§|| Phileciumtól Pelsöcig Gömöri-nyomda ■ Rozsnyó 1932 Ennek a könyvnek ismertetése kapcsán „ad oculos" lehetne demonstrálni egyrészt a cseh­szlovákiai magyar tudományos élet fejlődésének nehézségeit, másrészt azoknak a nagyhangú és nagyképü ,,közirók‘‘-nak a felületességét, akik egy uj bomlasztó jelszót találtak a „polihisztor- ság" elítélésében. Mert a könyv írója valóban „polihisztor". Tichy Kálmán alaphivatásában festőművész, nem megállt akadémikus, de a mű­vészek azon fajtájából való, akik örökké fejlőd­nek, mert keresik az igazságot. Grafikus is, aki könnyed, mégis erős rézkarcait a maga nyomtató gépén sokszorosítja. Néprajzi szakember, külö­nösen a népművészet terén. Mint ilyennek ága­zott el életútja a biztos kenyér felé, az általános népművelés terére s vállalta a SzMKE gömöri kerületének titkárságát. Kifejező eszköze nem­csak az ecset s a karcoló tű, ceruza, de toll is. írásai (pl. „Négy évszak", Berlin, Voggenreiter) színesek, szinte a festői beérzés transzponálásai az írott szóra. És most elibénk áll „Phileciumtól Pelsöcig" cimü huszonháromives, hatalmas mo­nográfiájában, mint nem „hivatásos", de hivatott történelmi forráskutató. Miért? — kérdezheti, aki elvi alapon ellene Van a — szerinte — felületes­séget és dilettantizmust feltételező polihisztor- ságnak. A felelet pedig az, hogy azért, mert szükség volt arra, hogy egy lelkiismeretes mun­kása a kisebbségi magyar kultúrának azt az időt, amit más átlagember munka után való pihenés­re fordít: kártyára, kávéházra, vagy szórakoztató olvasmányra, esetleg mozira, — ősrégi oklevelek betüzésére s az ezekből kiolvasott történeti té­nyek ma is, a kisebbségi életre is hasznosítható megállapításaira használja föl. Ez a festőművész-, iró-, folklorista-hivatástól messzeéső foglalkozás. — ha az ember a dolgok mélyére néz, — szak­szerű előtanulmányt igényel. Paleográfiát, diplo­matikát, a történelmi forráskutatásba való bele- dolgozást. Hogy ez milyen áldozat (és nem hiú­ság, ahogy a kisebbségi kulturélet kávéházi Kon- rádjai gondolják) azt csak az tudja, aki maga megpróbálkozott evvel a nehéz stúdiummal. Természetes, hogy a munka eredménye nem lehet az, amit a hivatásos, szakjába begubózko- dott tudós vagy a kritikus „tudományos mü"-nek elképzel, vagy követel. Jön a második nehézség, — a „hivatásos" tudósok hiánya mellett a sze­génység. Mikor a munka címlapját, első iveit nyomták, 1932-t irtunk. Mire a könyv végére odakerülhetett volna a „kolofon", 1937-be for­dult az idő. Mert „evés közben jön meg az ét­vágy" s ahogy az „amatőr" (nem dilettáns!) tu­dós belemélyült a stúdiumába, ahogy utánament múltat kutató munkájában a felszínen talált nyo­moknak, úgy tárult fel újabb és újabb forrás­anyag, úgy mélyült el a célfelismerés és a meg­talált gazdag történelmi telér teljes kibányászá- sának a lelkiismeretességből folyó kényszer­érzete. — Mért nem foglalta egybe az egészet szak­szerűen? — kérdezheti ismét a kritikus, — mért nem dolgozta át a régi anyagot az újabban ta­lált adatok alapján? — Mert az első pár iv már ki volt nyomva s a kisebbségi tudományos élet nem engedheti meg azt a fényűzést, hogy kész szedést, munkát és papirost a formális tökéle­tesség kedvéért félredobjon. Mert a munka, ahogy ma előttünk áll, csak formális szempontból tökéletlen. Ezt a történe­lemtudóssá képzett iró-festőmüvész maga is érzi, de érzi a nyomdász is, aki áldozatosságában az induló kultúrák nyomdász-hőseihez hasonlít­ható. Az iró zárszava és a kiadó nyomda kis röp­lapja berámázni való dokumentum a kisebbségi tudományos élet heroikus küzdelmének bizonyí­tására. Ha lett volna tudományos fórum, mely a könyv megjelenését az ügy érdekében, a tudo­mányos cél érdekében biztosítani tudta volna, ezt a formális tökéletlenséget maga az iró is meg­szűnteiét volna, hiszen másról nincs szó, mint a rétegekben kiásott és igy is maradt anyagnak rendszerbefoglalásáról. De a kiadásnak, — jel­lemző a kisebbségi kulturélet sok ágba foszlásá- ra, — nem is öncélja volt. A kiadásból várható haszonra Pelsőc világháborús hősi halottainak emlékművéhez volt szükség! Ez az igazi áldozat! Nem a fölösleg egy könnyen nélkülözhető há­nyadának felajánlása, de munka és nélkülözés­vállalás egy nemes cél érdekében! * Amint mondtam, szigorú tudományos-kritikai megítélés szerint a munka nem kifogástalan. Hiányzik belőle az anyag rendszeres és egy szempontú összefoglalása. De ez a hiba, — talán még erény és haszon.' Az „oknyomozás" helyett érdekességet, sokszor érdekfeszitő erőt kapunk, a rideg rendszer helyett melegséget és megértést. Egy ősrégi város történelmét a történelem előtti időktől fogva mindmáig. Ezt a történelmet is megszínesítve a festő- és irómüvész alkotó és színező erejével, Pelsőc mai lakosságának szem­pontjából s a ma élő generáció történelmi tuda­tának megerősítése célzatával. Nem vagyok pel- sőci, de elképzelem, hogy akit közelebbről érint a könyvbe zsúfolt történelem, az ott érzi magát. — őseiben — a történelem vérzivataros fordu­latai, a szabadságért való küzdelmek, a jobbágy Nívós előadássorozattal igyekszik pótolni a kassai Katolikus Legényegylet a téli szezonból kiszorított magyar színészetet BS 3135 17/10 Brazíliába, Uruguayira, Argentínába, Paraguayba és a többi délamerikai államba gyorsan és kényelmesen utazhatik az angol hajóstársaság hajóin. Prospektussal és költségvetéssel készséggel szolgá RBYAL MAIL LINES. LIMITED Praha 19., Václavské nám&stl 72. 4. sorból való felemelkedés vágya s az ezért való évszázados harcok közt. Éli az ősök különös életét s megérti szándékaikat, törekvéseiket. Mert mindazt, amit olvashat a könyvben, nem igaz­mesének látja, amit vagy elhisz, vagy se, de hi­vatalos okmányok, hűen lemásolt, helyesen ér­telmezett jegyzőkönyvek, határmegállapitások, pereskedések, ítéletek, szerződések, egyszóval a valóság tükrében. Föltárul ezek alapján a város régi életmódja, kulturális fejlődésének menete, a mában élő ember gyökeret ereszt a múltba, az évezredes őstalajba, hogy kibonthassa törzsökös- ségének visszanyert öntudatát a jövő felé. A — tudományos szempontból dilettáns, — de hivatásában elhivatott iró művészete teszi aztán a történelmi nyersanyagot oly vonzóvá, hogy a könyv elolvasása nagyobb, üdítőbb élmény is, mint akár egy szórakoztatásra szánt regényé. Bár minden történelmi múlttal biró szloven­szkói magyar város, városka, helység — és jó­formán melyik nem az, melyiknek külön élete nem hosszmetszete az egyetemes magyar törté­nelmi fejlődésnek? — kapna egy Tichy Kálmánt, egy „polihisztor‘‘-dilettánst, aki eredeti hivatása mellett, szórakozás vagy időtöltés helyett felku­tatná és megírná, ilyen „tökéletlenül" a helyi történelmet! —yf— (* A „Magyar Dalunk" októberi száma. A Csehszlovákiai Magyar Dalos szövet ség hiva­talos lapja, a Magyar Dalunk októberi száma főképpen a jövő évi komáromi országos dalos­ünnep ügyével foglalkozik. A Komáromi Dal- egyesület meghívására a CsMDSz Komárom­ban tartja IV. országos dalosünnepét éspedig valószínűleg junius 29-én, Péter és Pál napján. A „Magyar) Dalunk" részletesen ismerteti a Dalosszövetség elnöki tanácsának errevonatko- zó tárgyalásait, amelyen a dalosünnepi zenei irányításával Simkó Gusztáv országos ügyveze­tő karigazgatót, aiz adminisztratív ügyek intézé­sével pedig dr. Biesovszky Kázmér országos ügyvezető igazgatót bízták meg. A lapban Sim­kó Gusztáv tudnivalókat közöl a dalosünnepre kiválasztott össizkarokról, a jelentkezésekről, stb.-ről. Ugyancsak Simkó Gusztáv országos karigazgató ismerteti a közeljövőben mát meg­szervezendő vándoükarnagyi tanfolyamok célját, feladatait, továbbá fT-eti a CsMDSz reprezen­tatív „Rákóczi Kórusának" a gondolatát, amely kórusnak a tagjai valamennyi tagegyesület legki­válóbb dalosai volnának. A folyóirat vezető he­lyen közli FÍeokmamn István országos karigazga­tó elmefuttatását a megújuló magyar népzené­ről. Riszner Ede országos kairigazgató a „Dal- ügyi kulturreferátus" tervéhez szól hozzá a gya­korlati kivitelezés szempontjából. A Hírek ro­vatában Simkó Gusztáv terjedelmes beszámolóját olvashatjuk a nyári budapesti nemzetközi dalos- ünnepről. A nagyszabású zenei eseményről nem­csak a hallgató, de a hozzáértő kritikus véle­ményét is elmondja, s egyúttal tanulságokat szűr le itteni viszonyainkra vonatkoztatva. A láp további anyagát a dalosszövetség kannagyi tan­folyamáról, s a magyar tanítók nyári hangver- senyfcörut járói szóló beszámolók töltik ki. —• A „Magyar Daliunk" ezidőszerint ngyedévenkint jelenik meg. Szerkeszti Boross Béla igazgató- tanító, a dalosszövetség főtitkára. Előfizetési ára egy évre 6 korona. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Dőlnie Saliby (Alsószeli), via Galánta. (*) A csallóközi nép csillagos ege. A po­zsonyi SzMKE rendezésében Khin Antal tanár érdekes vetitettképes előadást tart ezen a címen Október 24-én, vasárnap este egynegyed 8 óra­kor a kereskedelmi grémium nagytermében (Goethe-ucca 15.). Az ismert nevű folklorista előadásának tárgyát a ragyogó csillagok fogják alkotni, amelyek minden időben megragadták a népek képzeletét. Ezért szőttek csodálatos re­géket az égről és tüneményeiről. Az ősmagyar - ságnak is megvolt a maga mithosz-köre róla. Sajnos, ennek már csak törött darabjait találjuk meg a magyar nép emlékezetében. A csallóközi magyarság még feltalálható emlékeit mint a magyarság ősi hitvilágának maradványait fogja az eLőadó ismertetni. A vetitettképes előadás előtt dr. Párkány Lajos a SzMKE célkitűzéseit ismerteti, majd Holló,sy János Arany Jánoisnák „Keveháza" cimü elbeszelő költeményét olvas ­Í sa fel és több magyar népdalt énekel. A belépés ingyenes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom