Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)
1937-10-17 / 238. (4384.) szám
1937 október 17, vasárnap. <&EA^-MA<áG^-HTKMP 11 SzroHÁz-KönWKokTQRA. Jankóvics Marcell legújabb könyve: a „Kikötők" ■■ Rövidesen megjelenik a Franklin Társulat kiadásában ■■ 1 POZSONY. — Pár hét múlva Budapesten a Franklin Társulat kiadásában jelenik meg Jankovics Marcell uj könyve „Kikötők" címmel. Ismeretes, hogy a kiváló szerző „Hangok a távolból" cimü munkája elsőnek jelent meg a Franklin szlovenszkói magyar könyveinek sorozatában és nemcsak Szlovenszkón, hanem Magyarországon is nagy sikert aratott. Legújabb könyvének megjelenése előtt alkalmunk volt Jankovics- csal, a Petőfi Társaság tagjával beszélgetni. A készülő könyv kézirataiban lapozgatunk. Tudjuk a szerzőről, hogy sokat utazott és bejárta három földrészen a Földközi tenger egész partvidékét. írásaiban benyomásairól szokott számot adni, de könyve mégsem útirajzokat tartalmaz, mert leírás csak annyi van benne, hogy olvasás közben mi is ott járunk, ahol a szerző és azt látjuk, amit ő látott. A rövid előszóban olvassuk: „Keresem azt a kikötőt, ahol az ember biztosan kapja el az én kipányvázott kötelemet. Keresem — amig meg nem találom — az én kikötőmet." Ezek a mélyértelmü szavak sejt- tetik, hogy a könyv a Földközi tenger partjainak sorsát, jelenét embereken keresztül látja, legtöbbször teljesen jelentéktelen embereken keresztül, akikkel a véletlen összesodorta a fölsorolt tizenöt kikötőben. Eredeti, sajátos, még idegen formában is alig ismert művészet bontakozik ki előttünk. Novella, ötlet, szatíra, következtetés váltakozik benne a környezet dús szineivel. A Marathonnál bujdosó orosszal kezdődik a történetek sorozata, aki „boldogan esnék össze azzal a kiáltással: Niké! Niké! — hogyha az emberiség józanságának győzelmét jelenthetné." Ezután Athén, majd Isztambul következik, ahonnan az uj idők szokása szerint nem leveleket ir, hanem képeslapokat, mint Mikes nénjéhez, csakhogy a szerző a nénjét „Madame Humanité" néven cimezi. Odesszában az ikont vásárló dán mérnökkel találkozik, Pathmos szigetén a görög kalugyer-barát szerelmi tragédiájának lesz akaratlan részese. A kis vulkanikus Santorin-szigeten megismerkedik a pappal, aki postamester is, mert papi mesterség, jó híreket hozni azoktól, akiket szeretünk. Ez a pap megérdemelné, hogy ne feketébe öltözzék, hanem fehérbe, mert a jó hirt hozó ember legyen csupa derengés, —■ vagy égszínkékbe, mert az ég hírmondója az ég színeit viselhetné, — vagy aranyba, mert aki világosságot igér, hordhatná a napsugár színét. Rhodos szigetén arról számol be, hogy régente a fiatalság volt idealista, ma pedig azok idealisták, kiknek útja lefelé hajlik már. Azután tovább vándorlunk a szerzővel a damaszkuszi sivatag szélén, majd Korfu szigetére jutunk, innen Máltába, ahol az angol kertész gyűlöli a kőszigetet, mely az övé, de izzó és sivár, a máltai leány pedig imádja, mert nem az övé a sziget, de mégis a szülőföldje. Az ellentétet mégis megoldja a szerelem. Amalfi kolostora, Karthágó romjai, Alger a következő állomások. Malagában bikaviadalt néz végig. Szomszédja, a modern Aesopus, éles szatirát mesél neki arról, hogy az állatok is nemzetközi szövetségre léptek Corcitó, a kiérdemesült bika elnöklete alatt. A szerző 1934-ben járt Malagában és cikkét a „Vul- cánia" fedélzetén irta, de már érezni előre benne a spanyol forrongás levegőjét. Az utolsó történet egyik utitársáról szól, aki minden szépségtől elbúcsúzik és végül a ba- leári szigetek táján a tengerbe veti magát, Budapesten, a belvárosban Ferenciek tere 9. Boróczy Lászlóné otthonában szép és kényelmes szobák kaphatók rövidebb, vagy hosszabb tartózkodásra. Mérsékelt árak. Telefon: 185-204. —Telefon: 185-204. mert legalább sírhelyet keres, ahol bomba nem érheti. Az emberi haladás tragédiája ez, mert a mi életünkben minden „ békaegér- harc". KASSA. —- (Szerkesztőségünktől.) Mint ismeretes, a kassai önálló szlovák színtársulat létesítésével teljesen kiszorították a magyar színészetet a kassai színházból a téli hónapokban és ez a szomorú körülmény arra indította az itteni magyar kultúrköröket, hogy egyelőre legalább a műkedvelő előadások szaporításával és ez előadások nívójának emelésével igyekezzenek kielégíteni a magyar színházat oly nehezen nélkülöző közönséget. Kétségtelen, hogy a magyar műkedvelő előadásokra Kassán ezután sokkal jelentősebb kulturhivatás vár, mint eddig. Az előadások megrendezésével tehát érthetően az eddiginél még nagyobb buzgalommal kell foglalkozniok a kultur- egyesületeknek és az előkészítésben, valamint az érdeklődés felkeltésében megfelelő szerepet kell vállalnia a magyar sajtónak is. jA kassai kulturegyesületek között a Katolikus Legényegylet volt az első, amely felismerte az uj feladat fontosságát és az eddiginél még nagyobb buzgalommal fogott hozzá, hogy a műkedvelő előadások számát szaporítsa és azok nívóját arra a fokra emelje, amely megfelel Kassa egész kulturközönsége igényeinek. A müMint színes, érdekes filmszalag vonul el előttünk az utazás képe. Fantázia, lélek, romantika és idealizmus keveredik el a mesékben, ezekben a sajátos novellákban, amelyek Jankovics termékeny Írói teremtő erejéből fakadtak. Emlékezünk, hogy nem is olyan régen ünnepelte a pozsonyi magyarság hatvanadik születésnapja alkalmával és ma, amikor halljuk őt beszélni terveiről, csupa tűz, lelkesedés és fiatalság. Legszebb könyvei is most jelennek meg sürü egymásutánban. Ezek a könyvek hitet és lelkesedést visznek oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Csodálatos teljesedése ez egy sikerekben gazdag pályának, amelynek — megjósolhatjuk — egyik értékes láncszeme lesz legújabb könyvének megjelenése. (— s—s) kedvelő gárda, amely évtizedek óta nagyon szép eredményekkel dolgozik, kibővült és Marossy Lajos főrendező vezetésével a legodaadóbb munkával készülődik az előadásokra. Már eddig is öt színdarabot vettek fel a műsorba és e darabok betanulására már szakadatlanul folynak a próbák. Az öt darab, amely már a karácsony előtti előadás- sorozatban kerül színre: A kisasszonyférj, Falu- rossza, Nagymama, Aranymadár, Névtelen asszony. A Kisasszonyférj bemutatása már október 23-án és 24-én megtörténik. A szépen induló és szakszerűen vezetett akcióba bekapcsolódnak egyes hivatásos magyar színészek is és ez a körülmény is biztosítja azt, hogy a Katolikus Legényegylet előadásai jóval felül fogják múlni a műkedvelői előadások nívóját. Kassa egész magyar közönsége —■ felekezeti különbség nélkül — nagy érdeklődéssel várja az előadássorozat megkezdését, mert joggal azt reméli, hogy ez akció szálláscsinálója lesz az önálló magyar kassai színészetnek, amely az adott helyzetben részben kénytelen függetleníteni magát a színház épületétől, de amelyet a valóságos kulturigények életre fognak hívni. Tichy Kálmán: 1§|| Phileciumtól Pelsöcig Gömöri-nyomda ■ Rozsnyó 1932 Ennek a könyvnek ismertetése kapcsán „ad oculos" lehetne demonstrálni egyrészt a csehszlovákiai magyar tudományos élet fejlődésének nehézségeit, másrészt azoknak a nagyhangú és nagyképü ,,közirók‘‘-nak a felületességét, akik egy uj bomlasztó jelszót találtak a „polihisztor- ság" elítélésében. Mert a könyv írója valóban „polihisztor". Tichy Kálmán alaphivatásában festőművész, nem megállt akadémikus, de a művészek azon fajtájából való, akik örökké fejlődnek, mert keresik az igazságot. Grafikus is, aki könnyed, mégis erős rézkarcait a maga nyomtató gépén sokszorosítja. Néprajzi szakember, különösen a népművészet terén. Mint ilyennek ágazott el életútja a biztos kenyér felé, az általános népművelés terére s vállalta a SzMKE gömöri kerületének titkárságát. Kifejező eszköze nemcsak az ecset s a karcoló tű, ceruza, de toll is. írásai (pl. „Négy évszak", Berlin, Voggenreiter) színesek, szinte a festői beérzés transzponálásai az írott szóra. És most elibénk áll „Phileciumtól Pelsöcig" cimü huszonháromives, hatalmas monográfiájában, mint nem „hivatásos", de hivatott történelmi forráskutató. Miért? — kérdezheti, aki elvi alapon ellene Van a — szerinte — felületességet és dilettantizmust feltételező polihisztor- ságnak. A felelet pedig az, hogy azért, mert szükség volt arra, hogy egy lelkiismeretes munkása a kisebbségi magyar kultúrának azt az időt, amit más átlagember munka után való pihenésre fordít: kártyára, kávéházra, vagy szórakoztató olvasmányra, esetleg mozira, — ősrégi oklevelek betüzésére s az ezekből kiolvasott történeti tények ma is, a kisebbségi életre is hasznosítható megállapításaira használja föl. Ez a festőművész-, iró-, folklorista-hivatástól messzeéső foglalkozás. — ha az ember a dolgok mélyére néz, — szakszerű előtanulmányt igényel. Paleográfiát, diplomatikát, a történelmi forráskutatásba való bele- dolgozást. Hogy ez milyen áldozat (és nem hiúság, ahogy a kisebbségi kulturélet kávéházi Kon- rádjai gondolják) azt csak az tudja, aki maga megpróbálkozott evvel a nehéz stúdiummal. Természetes, hogy a munka eredménye nem lehet az, amit a hivatásos, szakjába begubózko- dott tudós vagy a kritikus „tudományos mü"-nek elképzel, vagy követel. Jön a második nehézség, — a „hivatásos" tudósok hiánya mellett a szegénység. Mikor a munka címlapját, első iveit nyomták, 1932-t irtunk. Mire a könyv végére odakerülhetett volna a „kolofon", 1937-be fordult az idő. Mert „evés közben jön meg az étvágy" s ahogy az „amatőr" (nem dilettáns!) tudós belemélyült a stúdiumába, ahogy utánament múltat kutató munkájában a felszínen talált nyomoknak, úgy tárult fel újabb és újabb forrásanyag, úgy mélyült el a célfelismerés és a megtalált gazdag történelmi telér teljes kibányászá- sának a lelkiismeretességből folyó kényszerérzete. — Mért nem foglalta egybe az egészet szakszerűen? — kérdezheti ismét a kritikus, — mért nem dolgozta át a régi anyagot az újabban talált adatok alapján? — Mert az első pár iv már ki volt nyomva s a kisebbségi tudományos élet nem engedheti meg azt a fényűzést, hogy kész szedést, munkát és papirost a formális tökéletesség kedvéért félredobjon. Mert a munka, ahogy ma előttünk áll, csak formális szempontból tökéletlen. Ezt a történelemtudóssá képzett iró-festőmüvész maga is érzi, de érzi a nyomdász is, aki áldozatosságában az induló kultúrák nyomdász-hőseihez hasonlítható. Az iró zárszava és a kiadó nyomda kis röplapja berámázni való dokumentum a kisebbségi tudományos élet heroikus küzdelmének bizonyítására. Ha lett volna tudományos fórum, mely a könyv megjelenését az ügy érdekében, a tudományos cél érdekében biztosítani tudta volna, ezt a formális tökéletlenséget maga az iró is megszűnteiét volna, hiszen másról nincs szó, mint a rétegekben kiásott és igy is maradt anyagnak rendszerbefoglalásáról. De a kiadásnak, — jellemző a kisebbségi kulturélet sok ágba foszlásá- ra, — nem is öncélja volt. A kiadásból várható haszonra Pelsőc világháborús hősi halottainak emlékművéhez volt szükség! Ez az igazi áldozat! Nem a fölösleg egy könnyen nélkülözhető hányadának felajánlása, de munka és nélkülözésvállalás egy nemes cél érdekében! * Amint mondtam, szigorú tudományos-kritikai megítélés szerint a munka nem kifogástalan. Hiányzik belőle az anyag rendszeres és egy szempontú összefoglalása. De ez a hiba, — talán még erény és haszon.' Az „oknyomozás" helyett érdekességet, sokszor érdekfeszitő erőt kapunk, a rideg rendszer helyett melegséget és megértést. Egy ősrégi város történelmét a történelem előtti időktől fogva mindmáig. Ezt a történelmet is megszínesítve a festő- és irómüvész alkotó és színező erejével, Pelsőc mai lakosságának szempontjából s a ma élő generáció történelmi tudatának megerősítése célzatával. Nem vagyok pel- sőci, de elképzelem, hogy akit közelebbről érint a könyvbe zsúfolt történelem, az ott érzi magát. — őseiben — a történelem vérzivataros fordulatai, a szabadságért való küzdelmek, a jobbágy Nívós előadássorozattal igyekszik pótolni a kassai Katolikus Legényegylet a téli szezonból kiszorított magyar színészetet BS 3135 17/10 Brazíliába, Uruguayira, Argentínába, Paraguayba és a többi délamerikai államba gyorsan és kényelmesen utazhatik az angol hajóstársaság hajóin. Prospektussal és költségvetéssel készséggel szolgá RBYAL MAIL LINES. LIMITED Praha 19., Václavské nám&stl 72. 4. sorból való felemelkedés vágya s az ezért való évszázados harcok közt. Éli az ősök különös életét s megérti szándékaikat, törekvéseiket. Mert mindazt, amit olvashat a könyvben, nem igazmesének látja, amit vagy elhisz, vagy se, de hivatalos okmányok, hűen lemásolt, helyesen értelmezett jegyzőkönyvek, határmegállapitások, pereskedések, ítéletek, szerződések, egyszóval a valóság tükrében. Föltárul ezek alapján a város régi életmódja, kulturális fejlődésének menete, a mában élő ember gyökeret ereszt a múltba, az évezredes őstalajba, hogy kibonthassa törzsökös- ségének visszanyert öntudatát a jövő felé. A — tudományos szempontból dilettáns, — de hivatásában elhivatott iró művészete teszi aztán a történelmi nyersanyagot oly vonzóvá, hogy a könyv elolvasása nagyobb, üdítőbb élmény is, mint akár egy szórakoztatásra szánt regényé. Bár minden történelmi múlttal biró szlovenszkói magyar város, városka, helység — és jóformán melyik nem az, melyiknek külön élete nem hosszmetszete az egyetemes magyar történelmi fejlődésnek? — kapna egy Tichy Kálmánt, egy „polihisztor‘‘-dilettánst, aki eredeti hivatása mellett, szórakozás vagy időtöltés helyett felkutatná és megírná, ilyen „tökéletlenül" a helyi történelmet! —yf— (* A „Magyar Dalunk" októberi száma. A Csehszlovákiai Magyar Dalos szövet ség hivatalos lapja, a Magyar Dalunk októberi száma főképpen a jövő évi komáromi országos dalosünnep ügyével foglalkozik. A Komáromi Dal- egyesület meghívására a CsMDSz Komáromban tartja IV. országos dalosünnepét éspedig valószínűleg junius 29-én, Péter és Pál napján. A „Magyar) Dalunk" részletesen ismerteti a Dalosszövetség elnöki tanácsának errevonatko- zó tárgyalásait, amelyen a dalosünnepi zenei irányításával Simkó Gusztáv országos ügyvezető karigazgatót, aiz adminisztratív ügyek intézésével pedig dr. Biesovszky Kázmér országos ügyvezető igazgatót bízták meg. A lapban Simkó Gusztáv tudnivalókat közöl a dalosünnepre kiválasztott össizkarokról, a jelentkezésekről, stb.-ről. Ugyancsak Simkó Gusztáv országos karigazgató ismerteti a közeljövőben mát megszervezendő vándoükarnagyi tanfolyamok célját, feladatait, továbbá fT-eti a CsMDSz reprezentatív „Rákóczi Kórusának" a gondolatát, amely kórusnak a tagjai valamennyi tagegyesület legkiválóbb dalosai volnának. A folyóirat vezető helyen közli FÍeokmamn István országos karigazgató elmefuttatását a megújuló magyar népzenéről. Riszner Ede országos kairigazgató a „Dal- ügyi kulturreferátus" tervéhez szól hozzá a gyakorlati kivitelezés szempontjából. A Hírek rovatában Simkó Gusztáv terjedelmes beszámolóját olvashatjuk a nyári budapesti nemzetközi dalos- ünnepről. A nagyszabású zenei eseményről nemcsak a hallgató, de a hozzáértő kritikus véleményét is elmondja, s egyúttal tanulságokat szűr le itteni viszonyainkra vonatkoztatva. A láp további anyagát a dalosszövetség kannagyi tanfolyamáról, s a magyar tanítók nyári hangver- senyfcörut járói szóló beszámolók töltik ki. —• A „Magyar Daliunk" ezidőszerint ngyedévenkint jelenik meg. Szerkeszti Boross Béla igazgató- tanító, a dalosszövetség főtitkára. Előfizetési ára egy évre 6 korona. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Dőlnie Saliby (Alsószeli), via Galánta. (*) A csallóközi nép csillagos ege. A pozsonyi SzMKE rendezésében Khin Antal tanár érdekes vetitettképes előadást tart ezen a címen Október 24-én, vasárnap este egynegyed 8 órakor a kereskedelmi grémium nagytermében (Goethe-ucca 15.). Az ismert nevű folklorista előadásának tárgyát a ragyogó csillagok fogják alkotni, amelyek minden időben megragadták a népek képzeletét. Ezért szőttek csodálatos regéket az égről és tüneményeiről. Az ősmagyar - ságnak is megvolt a maga mithosz-köre róla. Sajnos, ennek már csak törött darabjait találjuk meg a magyar nép emlékezetében. A csallóközi magyarság még feltalálható emlékeit mint a magyarság ősi hitvilágának maradványait fogja az eLőadó ismertetni. A vetitettképes előadás előtt dr. Párkány Lajos a SzMKE célkitűzéseit ismerteti, majd Holló,sy János Arany Jánoisnák „Keveháza" cimü elbeszelő költeményét olvas Í sa fel és több magyar népdalt énekel. A belépés ingyenes.
