Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-17 / 238. (4384.) szám

gyobb melegséggel, magyar testvéri szere­tettel fordultak egymás felé, nem voltak kel­lemetlenségek, sértődések, őszintén, becsü­letesen, férfiakhoz illően beszélték egymás­sal a találkozó résztvevői. Még egy dolog: Tamási az elnöki székben. író, költő fog­lalta el a legmagasabb polcot. Maga Tamási is utal erre megnyitójában: „Valahányszor író cselekszi ezt és nem politikus, teljes bi­zonyossággal tömegek szenvednek és for­rongásban van valami nagy veszedelem, mely ellen népnek és hatalomnak egyaránt védekeznie kell." Tamási mint elnök talpig megállta a helyét, elfogulatlan, tekintélytar­tó volt, mindenki nagyon megszerette. Ed­dig Erdélyben Tamásit nem értékelték elég­gé, ma előlépett, ő lett az erdélyi magyarság j kedvence, az erdélyi fiatalság szellemi vezé-| re, amit nagyszerű munkájával meg is érde­melt. Mi szlovenszkói fiatalok feszülten figyel­tük az erdélyi készülődéseket. A kisebbségi élet a sorsközösség vállalását termelte ki bennünk: ami Erdélyben történik, az a mi eseményünk is. A vásárhelyi Hitvallás a mi Hitvallásunk is, melyet minden vita nélkül elfogadunk. Nem törni, zúzni, meglévő vá­rakat akarunk rombolni, hanem a meglévő­kön építeni és amennyiben tudunk, csele­kedni és alkotni a jobb jövő érdekében. Ez az élet Hitvallása, az ellenkező a halálé, a pusztulásé. Mi pedig életet akarunk. 1937 október 17, vasárnap, Berzeviczy-emlélcmü a berzevicei templomban SZLOVENSZKÓ. — A még 1300-ban épült és 1600-ban bővített s átépített berzevicei római ka. tolikus templom, a Berzeviczyek kegyúri tem­ploma bővelkedik régi emlékekben, szép kegy. szerekben, amelyekkel a századok folyamán a begyurak a templomot megajándékozták, díszí­tették. S a templom alá vagy körülötte temet­kezvén, több érdekes síremlék is látható falain, 8 amelyek közül a legrégibb Berzeviczy Péter tár­nokmesteré a XV. századból. A közelmúlt napokban ismét egy szép-műemlék­kel gazdagodott e templom. Szentélyének falába illesztették azt az emléktáblát, amelyet a tavaly elhunyt Berzeviczy Albertnek, a Magyar Tudo­mányos Akadémia három évtizeden át volt elnö­kének özvegye készíttetett férje emlékének. A nagy tudós, esztétikus és politikus tudvalévőén ott pihen utolsó akaratához képest a templom kö­zelében lévő családi sírboltban; hazavágyott a szülőföldbe, amelyet kimondhatatlanul szeretett, oda, ahol gyermekéveit élte, ahová később éven- kint visszatért pihenni és erőt meríteni további munkásságához, gyönyörködve a táj szépségében, 9 élvezve annak üdítő ozónos levegőjét. Mellette pihen 1916-ban, gyermekkorban elhunyt | unokája, báró Szalay Albert is, akinek korai ha-i lála soha nem múló fájdalommal töltötte el érző szivét. Meghagyta, hogy amennyiben emléktáblát állít neki családja, azon unokája is szerepeljen, leirva, milyennek képzelné azt. Ennek megfelelően készült az emlékmű, Teles Ede budapesti szobrászművész ihletett alkotása (amelynek fényképe mai képes mellékletünkben látható). A vörös márványkeretbe foglalt bronz- reliefen Berzeviczyt, mint fáradt vándort Albert unokája angyal képében vezeti Jézus Krisztus elé. A kép alatt a Szentirásból vett következő idézet áll: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik elfáradta­tok ... és én felüditlek titeket. (Máté XI. r. 28. vers.)** A keret felső szélén a következő fel­írás: „Berzeviczy Albert és unokája br. Szalay Albert emlékének*4; alul az évszámok és e szavak olvashatók: „A sok jó, mit életében tett, a sok szép, mit alkotott, emlékét örökké élteti.** Pihenj csendesen százados fák susogó lombja alatt hü és nagy fia szülőföldednek! 'MWM-MAGkAR-I-fl KtiAl? BstemsmaasaBmmanBsmm^Kamsam Újabb titokzatos kémgyilkosság tartja izgalomban Franciaországot Mme Carola és Lctitia Toureaux gyilkosai tették el láb alól Renard ezredes özvegyét ■ Holttest a Páris-Nizza expressz vonal mentén ! csak meghitt barátait fogadta és annak el­lenére, hogy az egész Riviérán jól ismerték, I tulajdonképpen kevés emberrel tartott fönn személyes kapcsolatot. A párisi lapok részletesen foglalkoznak a gyilkossággal és megállapítják, hogy a gyilkosság körülményei megdöbbentően hasonlítanak a Madame Carola és a Le- titia Toureaux gyilkossági ügyhöz. Mind a két gyilkosság — mint ismeretes — a mai napig felderítetlen maradt. Marié Celestine Renard Algírban élt hosz- szabb ideig mint az egyik gyarmati ezred parancsnokának felesége. Renard ezredes a világháború alatt a hadügyminisztérium úgynevezett hírszerző osztályán, nevezete­sen a „Deuxieme Buerau“-ban teljesített szolgálatot. A világháború kitörése Renard ezredes PARIS. -— (MTP). Pontosan egy évvel S azután, hogy a paris—nizzai expresszben g meggyilkolták Madame Carolát, ugyanezen! az útvonalon Fontainebleau közelében ti­tokzatos körülmények között megölték Ce­lestine Renard nevű uriasszonyt, egy ma- gasrangu katonatiszt özvegyét. Holttestét október 10-én a hajnali órákban a sinek mentén találták meg. A nyomozás azonnal megállapította, hogy szerencsétlenségről szó sem lehet. Az asszonyt minden valószínű­ség szerint a vonatban gyilkolták meg és azután kidobták a robogó vonatból. Pénzét és összes iratait megtalálták kézi­táskájában, úgy hogy rabló gyilkosságról1 nem lehet szó. A holttest egyik Iába össze volt roncsolva, mert egy vonat keresztülment rajta, de aZ: orvosi vizsgálat minden kétséget kizáró Bsfelezüdfek a remin leadg^akorlatok NAGYSZEBEN. — Most fejeződtek be a román őszi hadgyakorlatok. A hadgya­korlatokon jelen volt Gamelin francia tá­bornok, a francia vezérkar főnöke is. Ká­roly király, aki maga is végignézte a had­gyakorlatokat, azok befejezése után nagy beszédet mondott. A király beszéde végén a következő sza­vakkal fodult a francia tábornokhoz: — Nagy örömére szolgált hadseregünk­nek és hazánknak, hogy a hadgyakorlatok idején itt volt körünkben. Boldog volnék, ha hazájába visszatérve hangsúlyozottan megmondaná, hogy itt nem csupán papiro­son levő szövetséges hadsereget látott, ha­nem olyan hadsereget, amelyre mindig szá­míthatnak. A király a hadgyakorlatok befejezése után Tatarescu miniszterelnököt, aki a had­gyakorlatokon tartalékos őrnagyi egyenru­hában jelent meg, alezredessé nevezte ki. xx A pozsonyi villamosvasút trambuszutjai. Ok­tóber 30-á,n Budapestre 90- korona. Október 31-én Bécsbo 30 korona. November 1-én Bécebe 30 ko­rona. Jelentkezéseket minél möbb elfogad a villa­mosvasút igazgatósága (Pozsony, Rasin-ut 1., tel. 218), O&dok (Savov-szálló. tel. 454), Ura nos (Mana- ryk-tér 5., tel. 3166) és Via (Savoy-szálló). módon megállapította, hogy halálát nem a vonatgázolás okozta, hanem egy fejseb, amelyet minden valószínűség szerint még a vonatban ejtettek rajta. A nyomozás telje­sen kizártnak tartja azt is, hogy öngyilkos­ság történt volna. Az 56 éves uriasszony vidám és életked­velő teremtés volt, aki meglehetősen fényűző életet élt és nagyon jól ismerték Monté Carlo és Nizza szórakozó helyein. Az 56 éves hölgy egyébként a modern szép­ségápolás összes csodáit igénybe vette és nem is eredménytelenül, mert ismerősei sze­rint alig nézett ki negyven évesnek és kü­lönösen a fiatalabb emberek között még mindig komoly sikerei voltak. A Cap d’Ail~i kastély A nyomozás mindenekelőtt abba az irányba terjedt ki, hogy Madame Renard magánéletében nincsenek-e olyan motívu­mok, amelyek megmagyaráznák a gyilkos­ságot. A hölgy Cap d’Ail-ben levő lakásán feleségét Németországban érte, az utolsó vonatot, amely Németországból francia földre indult, már nem tudta elérni, úgy hogy az egyik polgári internáló táborba küldték és csak a világháború befejezése után tudott visszajutni Franciaországba. Hogy kikkel érintkezett s mit csinált Ma­dame Renard a világháború alatt Németor­szágban, azt nem lehet tudni, mindenesetre A belek gyakori teltsége és a rekesz erő­sebb feltolódása a rendkívül enyhén és kel­lemesen ható természetes „Ferenc József** keserüviz használata által — reggelenként éhgyomorra egy pohárral — megszüntet­hető és az agy, a tüdő vagy szív felé irá­nyuló vértódulás ellensúlyozható. Kérdezze meg orvosát. i3 tény, hogy nem egészen félév alatt kisza­badult az internáló táborból és a német fő­városban kis családi panzióban lakott egész a háború befejezéséig. Titkok Mme Renard körül Röviddel visszaérkezése után férje meg­halt és akkor Cap d’Ail-be költözött a Ri­viérára, ahol előkelő házat vezetett és min­denütt ott volt, ahol a pénzvilág előkelősé­gei megfordulnak. Annak ellenére, hogy elég magas nyugdijat élvezett, mégis sok­kal költségesebb életet élt, mint amilyet egy francia ezredes özvegye megengedhet magának. U, Annak ellenére, hogy mindenkinek fel­tűnt az özvegyasszony előkelő és költe­kező élete, sem Charleville-ben élő nő­vére, sem pedig közvetlen baráti köre nem tudta soha megállapítani, hogy a költséges életmódra honnan veszi a fede­zetet a szép özvegyasszony. Madame Renard október 5-én elutazott Cap d’Ail-ből, hogy meglátogassa Charle- vilieben lakó nővérét. Október. 8-án, pén­teken bejelentette nővérének, hogy vissza­utazik a Riviérára Párisorf keresztül, de út­ját Párisban nem fogja megszakítani. En­nek ellenére minden jel amellett szól, hogy Párisban mégis kiszállt, de ottartózkodásá- nak idejét teljes biztonsággal nem lehet megállapítani. A nyomozás nehézségei % A rendőrségi nyomozás mindenesetre kiderí­tette, hogy Renardné gyilkosainak az a legfon­tosabb, hogy ne sikerüljön megállapítani, mennyi ideig volt Párisbap az áldozat és hogy hová akart utazni. Annak ellenére, hogy a kézitáskában érintetlenül megtaláltak minden pénzt, igazoló iratot, sőt leveleket, Renardné vasúti jegye nyom­talanul eltűnt. Ilyen körülmények között tehát csak feltevésnek mondható, hogy a páris—nizzai expresszen történt a gyilkosság, nem lehetetlen azonban az sem, hogy máshonnan cipelték a na Nagy BÚTOR kiállítás PRAHA n., SPÁLENÁ 49 — 1 L 338-67 — BRATLSLAVA — SlLINA — SPio JÍÁ NOVÁ VÉS — NŐVÉ ZAMKY — U2HOROD. DRUCKER D. r.t.BUCOVICE GYÁRTMÁNYAI. holttestet a sínekre. Minthogy Renardné, mint ahogy azt a rendőrség megállapította, Cap d'Ail- ből második osztályon utazott Charlevillebe és hozzátartozóinak említette, hogy visszautazási jegyet is váltott és abban az időben, amikor a gyilkosság történt, a páris—nizzai expressz második osztálya annyira zsúfolva volt, hogy feltűnés nélkül le­hetetlen lett volna a gyilkosságot elkövetni, úgyhogy a rendőrség abba az irányba is kiter­jeszti a nyomozást, hogy nem valahol a kör­nyéken történt-e a gyilkosság és a holttestet csak a rendőrség félrevezetésére cipelték a sí­nekre. Emellett szól még az a körülmény is, hogy a holt­test lábát az egyik vonat összeroncsolta. Ha ugyanis a holtetstet kidobták volna a vonatból, akkor a vasúti sinek mellé kellett volna esnie és semmi szin alatt sem került volna a sinek kö­zé. A vizsgálóbíró áttanulmányozta azt a lehető­séget, hogy az áldozatot gyilkosai kidobták az expresszből és az expressz után jövő vonat ke­resztülgázolt rajta. Bábut helyeztek el a síneken, olyan helyzetben, ahogy Renardné holttestét ta­lálták és megvárták az egyik vonatot, amely át­robogott rajta. A bábu a vonat eltávozása után tele volt ko­rommal és porral, mig Renardné holttestének csak a lába volt összeroncsolva, de egyébként nem volt nyoma rajta úgyszólván a legkisebb piszoknak sem, arcán még a festék is úgyszólván érintetlen volt. A meggyilkolt nővére és a sofőr, aki őt Char- levilleben az állomásra szállította, egybehang­zóan azt állították, hogy Renardné borzalmasan félt két ismeretlentől, akik állandóan a nyomá­ban voltak. A „francia Potsdam" Bizonyos kiindulási pontjai vannak a nyomo­zásnak, de ezekkel nem tud sokat elkezdeni a rendőrség, mert a valódi nyomok éppen úgy el vannak tüntetve, mint Carola és Toureaux meg­gyilkolása esetében. Mindenesetre sok közös vo­nás van a három gyilkosság között és számos jelből arra következtet a rendőrség, hogy nem­csak a gyilkosság bizonyos körülményei hason­lítanak egymáshoz, de nem lehetetlen, hogy a három nő is valamilyen kapcsolatban állott egy­mással. Fontainebleau, ahol a gyilkosságot minden va­lószínűség szerint elkövették, amolyan francia Potsdamnak mondható, ahol rendkívül fontos katonai központok vannak elhelyezve. Tekintetbe kell venni azt is, hogy Madame Re­nard katonatisztnek az özvegye. Férje a világ­háború alatt a titkos hírszerző irodánál teljesített szolgálatot és aki minden valószínűség szerint később sok olyan dolgot mesélt el a feleségének, amely egy idegen hatalom részére mindig érde­kes lehet. Gyanús az is, hogy a meggyilkolt jövedelmét messze tulhaladóan költekező életmódot foly­tatott. A francia rendőrség ma már kétséget kizáró mó­don megállapította, hogy úgy Madame Carola, mint Letitia Toureaux kémszervezet szolgálatá­ban állott, nem tartják lehetetlennek, hogy Ce­lestine Renard is ugyanennek a kémszervezetnek állott a szolgálatában s nyilván ugyanolyan okok miatt kellett meghalnia, mint annakidején Letitia Toureaux-nak és Madame Carolának.- MEGJELENT AZ 1938. ÉVI MA­GYAR NAPTÁR. (Szerkesztették: dr. Ba- ranyay József és Tamási Lajos.) Díszes kül­sőben és gazdag szellemi tartalommal jelent meg a Magyar Naptár az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt kiadásában. A gazdag tartalmat szebb- nél-szebb képek díszítik és teszik értékessé. Egyetlen magyar család asztaláról sem sza­bad hiányoznia ennek a naptárnak. A vas­kos kötet ára mindössze 3 korona; portó kü­lön 1 korona. A 4 korona bélyegben is be­küldhető az egyezőit párt országos központ­ja (Pozsony, Ventur-ucca 15. I. ) címére, amely minden megrendelést soron kívül intéz el, \ 1 lilli faíevaleii - . iBi^eEmezfiefnek! pwiii Gondoljon lakásának {ütésére I A modern ■J||l METEOR" vagy MÓRA folytonégo kályhák Önnek kiváló szolgálatot tehetnek. műm i 6. ----------------------— MA RIENIHAl bei OlaiBtz

Next

/
Oldalképek
Tartalom