Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)
1937-10-17 / 238. (4384.) szám
Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — Ara 2Ke ^ Ma: Kis Magyarok lapja Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 450, A p^/oiriűnc^í’/ir ao ríjQvjriG'risni TTtnOlinT^nO ulice 12, II. emelet. © Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • H SZLOVeTlSZKOleS rUSZUlSZKOl TTlClgyarSag Préga n panská u,ice J2 emelet> Fí képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DOUtlküi TICLPÍÍCLüÍQ • • TELEFON: 303-11. © ö E^jres szám ára 1.30 Ki, vasárnap 2.— Ki. r H SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, PRfiHR. ANGLIA, A BÉKE BARÁTJA Irta: S z v a i k ó Pál Churchill egyike Anglia legjobb közíróinak. Mint politikus, az ókonzervatív vezér talán tultemperamentumos, s csak olyankor van rá szükség, ha a hagyományos angol kunktátori politikát fölválthatja már a cselekvés (barátja, Kitchener lord volt hozzá hasonló), de amíg megállapítani kell, jóllátni és leszögezeni a tényeket, Churchill szavai pompásan eltalálják az angol közvéleményt, tökéletesebben, mint Lloyd George szellemességekért sokat föláldozó, csípős v/elszi humora. Nos, Churchill, a vad és temperamentumos, legújabb cikkében leszögezi, hogy a háborútól nagyon messze vagyunk. Akkor teszi ezt, amikor az ijesztgetésre berendezett sajtó a modern sokszorosító technika teljes fölkészültségében kiált „Hannibál ante portas“-t, s jóformán a másodperceket méri a világkonfliktus kitörése előtt. Akkor teszi, amikor a londoni semle- gességi bizottság „utolsó ülésére" jön ösz- sze, s ha nem sikerül néhány nap alatt megegyezni, Franciaország nyíltan Valencia mellé áll, ami azt jelenti, hogy Olaszország megtízszerezi a Franco-támogatást, a beavatkozás teljes lesz, Spanyolországban egyre nagyobb francia kontingensek ütköznek össze az egyre nagyobb olasz kontingensekkel, a két román testvér vitája a harmadik román testvér, a spanyol miatt egyre elkeseredettebb lesz és átcsap a pireneusi határokon, mire beavatkozik Németország, Anglia, Japán, Oroszország és ki tudja, ki még, s a sok elszigetelt magánháborut a diplomáciai tökély szép, felsőbb egységbe egyesíti: a világháborúba. A rémlátás ma olyan általános és erős, mint bármily emberi előítélet. Csak Anglia marad hűvös és hajtogatja Chamberlaintől Edenen át Churchillig: nem lesz háború. Akik azt óhajtják, hogy Anglia végre megelégelje Olaszország kihívásait és az asztalra csapjon, hogy Mussolinivel együtt minden fasizmus megverten hátráljon, megrökönyödve látják, hogy a britek ismét visz- szavonulnak. Most vonulnak vissza, amikor úgy látszott, hogy elérkezett a „döntő pillanat" és a nyugati hatalmak fölállították a vagy-vagy-ot: Mussolini vagy elhagyja Francot, vagy a két nyugati nagyhatalommal gyűlik meg a baja. Lám, az angolok igyekeznek megint kitérni a döntés elől. Diplomáciailag a duce megint győzött egyet: a spanyol kérdésben nem háromhatalmi konferencia ülésezik, mint a francia- angol jegyzék kívánta, hanem a londoni semlegességi bizottság, mint az elutasító olasz válaszjegyzék óhajtotta. A londoni bizottság tárgyalását pedig úgy lehet huzni, mint a legbonyolultabb örökösödési port. Miért irtózik Anglia a döntéstől? Miért nem „csap az asztalra és fékezi meg Olaszországot", hiszen hatalma volna hozzá? Miért enge'1'. hogy Mussolini lépésről-lé- pésre előnyomuljon? Az első ok: Anglia tényleg békét akar. A gazdag ember békéjét, aki tud áldozatot hozni a békéért, illetve megvásárolhatja a rendet és a nyugalmat. Az ellenerők kristályosodása angol szempontból nem veszélyes, még akkor sem, ha esetleg gyarmatokat ad vissza Németországnak. A fasiszta hatalmak előtörései egyelőre olyanoknak ártanak közvetlenül,! akiknél Anglia nem bánja, ha gyöngülnek. De nem kerül sorra végre Anglia, ha a „dinamikusak" végeztek másokkal és megerősödnek? — Nem erősödnek meg, —■ válaszolja mosolyogva a brit, és sokak előtt érthetetlen magatartásának talán éppen ez a különös meggyőződés a titka. Az angol vélemény szerint a dinamikus hatalmak sikerei nem jelentik e hatalmak megerősödését, sőt: gyöngülésüket jelentik. Anglia úgy nézi Olaszországot, mint a páholyban ülő a versenyfutót: hiába győz a hosszú, nehéz futásokban az, aki állandóan és jól fut, az irtózatos* küzdelemben kimerül és nem válik veszélyessé a hatalmas, gazdag és kipihent angol számára, sőt, minél többet fut és győz, annál fáradtabb lesz és annál inkább szorul Anglia támogatására. Teljes tévedés, hogy az olaszokat akkor kell leinteni, amikor még nem nagyok és nem fejezték be fölszerelésüket. Hiba volna, mert Anglia friss és nagypotenciáju hatalmat találna maga előtt, amely bizonyára hatalmas erőfeszítésekre képes. Hagyni kell, amig az ország elérkeEssanjMBasmamBimsBxsmiBBxssaama Összeüli a londoni bizottság Olaszország hajlandó visszahívni a spanyolországi önkénteseket — ha Francot hadviselő félnek ismerik el ■ • ■ Grandi beszéde Róma visszautasítja a vádakat és eiienvádakat emel Edén bízik a nyugodt megoldásban LONDON. — A spanyol benemavatkozási bizottság délelőtt 11 órakor kezdte meg munkáját és 12 óra 30 perckor befejezte tanácskozását. Lord Plymouth Anglia, Corbin nagykövet Franciaország álláspontját képviselte, majd a német és az olasz nagykövet nyilatkozott. A benemavatkozási bizottság legközelebbi ülését hir szerint a jövő hét elején tartja meg. Grandi beszéde RÓMA. — A Stefani-ügynökség részletesen közli annak a beszédnek a szövegét, amelyet Grandi szombaton délben a londoni benemavatkozási bizottságban mondott, A beszéd fontosabb részeiben Grandi mindenekelőtt megállapította, hogy a római kormány, mind legutóbbi jegyzékében is hangsúlyozta, jóakarattal foglalkozik azokkal az eszközökkel, amelyek biztosítani tudják a spanyol benemavatkozási politika sikerét. Megegyező véleményen van az angol és a francia kormánnyal, amikor a benemavatkozási bizottságot alkalmasnak tartja az önkéntesek visszahívására irányuló, két hónappal ezelőtt megszakadt tárgyalások folytatására. A fasiszta kormány abban is osztja Anglia és Franciaország véleményét, hogy az ügy sürgős, de utal Olaszország, Németország és Portugália júliusi állásfoglalására s arra, hogy a tárgyalásokat más hatalmak magatartása tette lehetetlenné. Az ölsz kormány éppen ezért elutasítja azt a vádat, hogy a halogatásért Olaszország felelős. Olaszország lojálisán csatlakozott ahoz a tervhez, amely a semlegesség ellenőrzését és az önkéntesek visszahívását óhajtja megvalósítani. A római kormány ma is vallja a júliusi nézeteit s hajlandó azoknak a rendszabályoknak a megvalósításánál együttműködni, amelyeket mindkét spanyol küzdő fél elfogad. A „szimbolikus gesztus** — Ma föl vagyok hatalmazva annak közlésére — folytatta Grandi —, hogy a fasiszta Olaszország elfogadja azt a javaslatot, amely a küzdő felek mindegyikénél bizonyos számú önkéntes visszahívására vonatkozik. A számnak egyformának kell lennie. Természetesen Olaszország ezt a javaslatot csak akkor fogadja el, ha mindazok a föltételek teljesednek, amelyeket a terv maga is körvonalaz. A fasiszta kormány javasolja, hogy szólítsák föl a spanyol küzdő feleket céljaik és terveik ismertetésére. — Ismétlem azonban, hogy van két más kérdés is, amelyeket a fasiszta kormány sürgősen megoldandónak tart. Elsősorban arról van szó, hogy mindkét spanyol küzdő fél hadviselési jogát el kell ismerni, mert enélkül ebben a konfliktusban lehetetlen komoly semlegességről beszélni. Másodszor az ellenőrzésről van szó, amelyet szigorúbban kell folytatni, ha azt kívánjuk, hogy az ellenőrzés tényleg hathatós legyen és az önkéntesek ne térhessenek vissza Spanyolországba. — A legközelebbi ülésen beszélni fogok e kérdés részleteiről s egyelőre csak utalok a Földközi-tengeri állapotokra, ahol kereskedelmi hajók bizonyos hatalmak zászlaja alatt a legcsu- fabb csempészést űzték és hadiszereket szállítottak. A lehető legerélyesebben tiltakozom továbbá azok ellen, akik a londoni benemavatkozási bizottságot meg akarják torpedózni, mert látják, hogy a bizottságot nem változtathatták a valenciai kormányt támogató nemzetközi akció eszközévé, A fasiszta kormány ismételten hangsúlyozza, hogy Olaszország a legőszintébben hajlandó az együttműködésre a konferencia keretein belül. Visszautasítja azt a vádat, hogy a londoni bizottság képtelen a megfelelő megoldást megtalálni a spanyol ügy elintézésénél. Franciaország és Anglia az önkéntesek azonnali visszahívását követeli LONDON. — Corbin francia nagykövet a következőkben vázolta Franciaország álláspontját a benemavatkozási konferencián: A francia kormány a következő tételek azonnali vitáját kívánja: az önkéntesek azonnali visszahívása, bizonyos jog megadása a hadviselő feleknek abban az esetben, ha a bizottság megállapította, hogy az önkéntesek visszahívása megnyugtató módon történik, olyan rendszabályok foganatosítása, amelyek lehetedenné teszik az önkéntesek további küldését. Az ellenőrzési tervet a Dulm-Hemming-javaslat alapján kell kidolgozni. Ha a föníi javaslatok nem valósulhatnak meg, akkor Franciaország fenntartja magának a cselekvési szabadság jogát. Lord Plymouth kijelentette, hogy Nagy- británnia teljes mértékben támogatja a francia javaslatokat. A bizottság üléseit kedd délután 16 órára] elnapolták. A delegátusok remélik, hogy addig megkapják azokat az utasításokat, amelyek alapján folytathatják a tárgyalásokat. A keddi ülésen Edén külügyminiszter elnököl. A technikai albizottság megkezdte a Dulm—Hemming-javaslat vitáját. A német és az orosz álláspont Ribbentrop nagykövet a német kormány nevében kijelentette, hogy hajlandó tárgyalási alapnak tekinteni a brit tervezetet. Majszki szovjetnagykövet bejelentette, hogy beszámol kormányának az angol tervről, de kifejezte azt a nézetét, hogy a be- nemavatkozás lehetetlenné vált és az egyet- lén megoldás az, ha a valenciai kormánynak fegyvereket szállítanak. Majszki után a belga és a svéd követ nyilatkozott. FOLYTATÁS A 2. OLDAL KÖZEPÉN
