Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-15 / 236. (4382.) szám

1937 október 15, péntek.

i

^I«<OT-7VWtoiR-HTKLaE»

7

SZEMTÓL-SZEMBE

SCHERMANN RAFAELLEL

IRTA: SÁNDOR DEZSŐ

Korunk egyik legtitokzatosabb embere. Kísérteties legendák veszik körül. Rajongók és tagadók. Világszerte a „röntgenszemü emberinek hívják.

Külsejében nem nagystílű varázsló. Nem Szvengáli-szerü hatalmas, erőteljes, titokzatos reprezentatív férfi-sztár. Éppen az ellenkezője ennek. Igénytelen, jelentéktelen kis emberke, törékeny, kicsit szórakozott, gyorsmozgásu, meglehetősen félszeg. Szerény, öreg ember.

Senki sem hinné, hogy ezek a nyugtalan szürke szemek a Röntgenszemü Ember szemei, amelyek valóban valami megmagyarázhatatlan ösztön alapján lelkek elfedett redőnyei mögé látnak s szinte középkori miszticizmussal látják meg olykor az emberek jövőjét is.

Schermann — a megfejthetetlen titok

Még mielőtt tovább megyek, el kell mondanom, hogy ezeknek a soroknak az írója kétkedő ember. Érdeklődöm grafológia iránt s alkalmam volt sok esetben beszélgetni az évek folyamán kisebb-nagyobb grafológusokkal. Rendszerint becsülték egymás tudását, hogy a sajátmagukét annál jelentősebbnek tüntessék föl. Egyizben egy kiváló műveltségű, filozófiai képzettségű pesti grafológussal beszélgettem arról, hogy mennyi a vásári szélhámos a grafológia terén, amelynek komoly tudományosságát végeredményben nem lehet már kétségbevonni. Ez az informátorom kategorikusan kijelentette, hogy azok a grafológusok, akik „jósolnak", akik a „jövőbe látnak" egytől-egyig szélhámosok.

—' És Schermann? —< kérdeztem ezt a tudományosan képzett grafológust.

>— Schermann, az más, — mondotta egészen komolyan, elgondolkozón, a szavai hangsúlyával kifejezett respektussal... Schermann az egy megmagyarázhatatlan jelenség. Minden kornak megvan a maga titka, Schermann megfejthetetlen titok.

Egy világhírű grafológus előszobájában

Évek óta készülök arra, hogy ezt a legendákkal körülövezett titokzatos embert valahogy megismerjem s megkíséreljem, hogy őt magát szólaltassam meg titkának megértetésére.

Schermannhoz bejutni nehéz föladat. Magyar titkárnője, Lukács Klári ujságirónő különös kedvességgel járt a kezemre, de azért kétizben is egy-két órát várnom kellett, mig bejuthattam hozzá.

Ez a várakozás azonban korántsem volt minden élménynélküli. Megismertem egy világhírű grafológus prakszisát.

Azt hiszem, legjobban egy idegorvos prak- szisával hasonlítható össze. Rendszerint asz- szonyok keresik föl, tűnődő, nyugtalan teremtések, akik a várakozás ideje alatt alig tudják leplezni, hogy rendszerint nagy lelki válságok késztették arra, hogy Scherman- nak megmutassák a maguk vagy még gyakrabban a ~~ mások írását. Bár egy vizit Schermannál 100 schillingbe kerül (több, mint ötszáz csehszlovák koronába), a legforgalmasabb napszakokban negyedórákra vannak a páciensek beosztva. Egy-egy vizit azonban néha egy óráig is és még tovább is eltart, mert Schermann sokszor — amint titkárnője mondja — megfeledkezik az időről vagy a páciens ostromolja őt kifogyhatatlan kérdésekkel.

Előttem tárgyalt egy jólöltözötf hölgy a titkárnővel Azt mondotta, hogy csupán „kíváncsiságból" szeretné analizáltatni az írását, neki nem fontos, ezért nem szeretne túlsókat fizetni.

>— Egy vizit 100 schilling, nagyságos asszonyom, — mondotta a titkárnő.

— Nekem nem annyira fontos a dolog, inkább csak kíváncsiságból szeretnék egykét írást analizáltatni.

— Akkor egyáltalán nem is fogadja önt a professzor ur, — mondotta valósággal szigorúan a titkárnő, — Schermann ur csakis

életbevágóan fontos ügyekben kíván tanácsokat adni. Szó sem lehet más tiszteletdij- ról.

A legsikerültebb analízis

Egy megviselt külsejű úriember érkezett s zavartan tárgyalni kezdett a titkárnővel. Az el-elejtett szavakból azt hallom, hogy most pontosan az ellenkezőjéről van szó, mint előbb. A megviselt külsejű úriember valami olyasmit magyarázott a titkárnőnek, hogy neki életbevágóan fontos, hogy analízist készíttessen a Mesterrel, de nincsen pénze. A titkárnő hosszas megfontolás után bejelentette őt. Amikor sor került rá, Schermann fogadta őt. Körülbelül negyedóráig tarthatott a vizit s utána a férfi kipirultan, lelkendezve, szemmellátható zavarral állott a párnázott ajtó mellett.

A titkárnő mosolyogva fordult felé:

—- Sikerült az analízis?

A férfi zavartan, érteden Csodálkozással az arcában, egy 50 schillingest lobogtatott:

— Ezt adta nekem, még ő adott nekem...

... Azt hiszem, a nap legjobban sikerült analízise volt. Nem vagyok röntgenszemü ember, de láttam, hogy a boldog idegen jól használhatta az 50 schillinget.

Schermann

dolgozószobájában

A 65 év körüli kis ember az ajtóban fogadott, aztán egy kis asztalkához vezetett, leültetett, papirost tett elém, régimódi Hardt- muth-ceruzát nyomott a kezembe s fölszólított rá, hogy írjak egy sort, írjam alá s a keltet is írjam rá.

Aztán idegesen nyúlt a papir után, maga elé tette, különös tekintettel néhány másodpercig nézegette, aztán igen természetes hangon megszólalt:

. Ön túl van dolgozva», * sokat dolgozik, két ember munkáját látja el.,.

Minden pátosz és fontoskodás nélkül mondja el az analízist, nyoma sincs semmi fontoskodó transznak. Munkaközben nyu- godtabbnak látszik, mint akkor, amikor az érdekes, de nem minden tekintetben sikerültnek látszó analízis után, kérdéseket tettem föl számára, azért, amiért eljöttem hozzá, hogy magyarázatot tudjak találni egyéniségének, tehetségének titkaira vonatkozólag. Rengeteget olvastam Schermann eseteiről, tudom, hogy világtörténelmi eseményeket és kis egyéni balsorsokat és boldogságokat előre meglátott és sok esetben bámulatosan beteljesedett mindaz, amit előre látott. Tudom, hogy ránéz egy fényképre s ennek alapján nemcsak találó lelki analízisre képes, hanem rekonstruálja a fényképet ábrázoló ismeretlen férfi vagy nő —> írását ♦ ♦ ♦ Szemébe vágta embereknek, hogy öngyilkosságra készülnek és megtalálta a módját annak, hogy eltérítse őket végzetes elhatározásuktól. Lelket öntött minden reményt föladó exisztenciákba s megjelölte az utat, amelyen menniök kellett, hogy az ütjük az elégedettség felé vezessen. Figyelmeztetett embereket, hogy adott esetben ne üljenek repülőgépre s a repülőgép, amelyen páciensének utaznia kellett volna, a levegőben kigyulladt és lezuhant. Megmondotta az egyik pesti hetilapban tett nyilatkozatában, hogy Kabos Endre világbajnok lesz, de Kovács lemarad a berlini olimpiászon. Mindezt hallottam róla. Hogy kételkedőn vagy hívőn fogadtam-e ezeket a legendákat, nyomtatásban előre és utólag megjelent igazolásaikat, mindegy, nem ide tartozik.

Kétségtelen és letagadhatatlan, hogy rendkívüli teljesítmények fűződnek több évtizedes pályájához s ma is toronymagasságban a világ első és utolérhetetlen pszicho- grafológusának tartják.

Schermann a sajátmaga íitkáróI

Kicsit nyugtalanul és tépelődőn tettem föl a kérdést közvetlenül neki: mi ez az ember- fölötti megérzés, ez a csodálatos ösztön, minek tulajdonítja ő mindezt, milyen emberileg érthető magyarázatot lehet erre találni? ..•«

Mosolygott. S igen egyszerűen felelt:'

— A tudomány azon már túl van —- mondotta <—, hogy minden élőlény minden fizikai teljesítménye mögött valami szellemi, lelki rugó húzódik meg. Vannak, akiknek abszolút hallásuk van s egy zongorán leütött hangot megneveznek: ez „g" volt vagy „cisz". Nekem ez a tehetségem hiányzik. Vannak, akiket a Gondviselés csodálatosan messzire ellátó szemekkel áldott meg. Nekem bizony már szemüveget kell használnom. S van aztán ember, akinek egészen más, finomabb, érzékenyebb lelki szervei vannak, mint a legtöbb embernek s egyidejűleg olyan szellemi berendezése van, hogy ennek kifejezést is tud adni. A Gondviselés engem ezzel áldott meg. Nincsen ebben semmi kísérteties.

— Jövőbe látni, valósággal kísérteties — ragaszkodom az elgondolásomhoz —, s én nem is tartom irigylésreméltónak, hogy valaki a saját jövőjét láthatja, anélkül, hogy megszabhatná annak alakulását.-— Én a saját jövőmbe nem akarok látni. Nem akarok, tehát nem is tudok. (Egy elcsodálkozó pillantásomra:) Nézze ezt az asztali lámpát, ég, de ha a kapcsolót kihúzom, már sötét van. (Egy mozdulat.) Én kikapcsolom a magam számára ezt a képességemet. Nem akarom.

— A professzor ur is ugyanolyan harcot folytat az egyéni boldogságáért, mint minden más ember?

A kérdés szemmelláthatólag meglepte. A szemembe nézett, most kicsit nyugtalanító, átható volt a tekintete s amikor a rövid szünet után újból megszólalt, mintha a hangja kicsit elgondolkozóbb, kicsit szomorúbb lett volna:

—' A boldogságért minden embernek küzdenie kell a maga módján. A magamfajta embernek annál nehezebb, mert nem egészen magamban kell keresnem, hanem másokban. Nekem bizonyos képességem van s életem föladatának tartom, hogy ezt a képességemet hasznosítsam az embertársaim számára. Minél több jót tudok vele tenni, annál boldogabb vagyok. A boldogságom sok tekintetben a lelki diszpozíciómtól függ ...

Minden pátosz és minden szentimentaliz- mus nélkül mondotta mindezt, Valami filozofikus nyugalommal.

Sikerek és balsikerek

— Voltak a Mesternek balsikerei is, amelyek utólag nyugtalanították?

Kis szünet. Schermann Rafael érzi, hogy a nyilvánosság előtt hangzik el minden szava, ezért erősen átgondolja azokat. Mégis őszintén, közvetlenül hangzik a vallomása:

— Talán a sikereim följogosítanak arra, hogy őszinte legyek: elkerülhetetlenek a tévedések. Sőt azt is beismerem, hogy — hazudni is szoktam. Néha akaratom ellenére is belevisznek amolyan „kegyes csalásokba", amikor erre a hazugságra magasabb érdekekből szükség van. Hadd meséljek el egy nemrég megtörtént konkrét esetet. Mulatságos história. Egy fiatal férj nászutjáról hazatérve véletlenül akkor lép be felesége szobájába, amikor a telefonhoz hívják őnagy- ságát. Az asztalán egy megcímzett borítékot s egy megkezdett levelet talált, A megkezdett levél igen vicces volt. Körülbelül ezt irta benne: „ ... Férjem, ez a trotli, azt hiszi, hogy ő volt az első ...“ A férj idegrohamot kap, le akarja lőni a feleségét, megakadályozzák, az asszonyt nem is akarja meghallgatni, rohan az ügyvédjéhez, benyújtja a válópört.., Egy barátja hozta el hozzám. A borítékkal együtt nyújtotta át a kompromittáló levelet. Rátekintek a levélre s láttam, hogy egy nyugtalan, önmagával és életkörülményeivel elégedetlen, kielégületlen asszony irta. De láttam, hogy egy tragikus kisiklás mind a két ember életét fölboríthatja. Nem mondtam meg az igazat. A saját érdekében, lélektani okokból rutul félrevezettem a férjet. Azt mondottam az írásra tekintve, hogy ezt egy nyugtalan, ideges asz- szony irta, akinek az a szenvedélye, hogy oktalanul féltékennyé tegye azt, akit szeret s akinek szeretetét ezzel a primitív módszerrel akarja biztosítani a maga számára.** Valami ilyesmivel sikerült a férj leküzdhe- tetlennek hitt bizalmatlanságát enyhíteni s rábírni őt arra, hogy a feleségével együttesen jöjjön el hozzám ... Eljöttek ... És karonfogva távoztak ... Ugy-e, vígjátéki témának is sikerült a dolog .. * És igy történt . * *

Schermann — a regényíró

Apropó —' vetettem közbe —•, úgy tudom, hogy professzor ur regényeket is ir .. <

Kicsit kedvetlenül válaszolt:

—- Igen, a „Reklám" kiadóvállalat rávett arra, hogy megtörtént eseteimet írjam meg. Tettem kísérletet, úgy látom, van érdeklődés a dolgaim iránt. De az én hivatásom nem a regényírás, hanem a léleklátás .. „ Nem tudom, ismeri-e „Az írás nem hazudik" cimü grafológiai munkámat. Azt csaknem minden kulturnyelvre lefordították.

A beszélgetés már elhúzódott. A titkárnő halkan belépett a szobába, jelezve, hogy künn már sokan várnak. Fölálltunk. Friss és derűs volt az ősz mester, sokkal frissebb, mint beszélgetésünk elején. Mégegyszer kezébe vette az írásomat, rátekintett, aztán rámnézett fürkészőleg s kicsit tétovázva megjegyezte:

— Azt hiszem, Önnek nem a hirlapirás az igazi hivatása. Önnek regényt kellene Írnia, rendkívüli sikereket érne el.

Mosolyogva ráztam a fejemet.

— Nem szokott regényt írni? — kérdezte kicsit bizonytalan hangon.

— Nem. Becsületemre váljék — mondottam mentegetőzve az ellentmondásért —, de még soha sem verset, sem novellát, sem regényt nem írtam.-— De fog! És nagy sikerei lesznek, — mondotta határozottan s biztatóan nézett a szemembe és megszorította a kezemet.

Ne haragudjék Schermann Rafael, a röntgenszemü ember, de ezt nem hiszem el neki sem * * *

Az orvosok izzadás ellen a

siucMOi.ir«

spec. gyógykrémet ajánlják

Kapható drogériákban, gyógyszertárakban vagy közvetlenül SUCHOLIN-nál. Trencsénben

— RIMASZOMBATI ESKÜDTSZÉK. Rimaszombatból jelentik: A rimaszombati kerületi bíróságon megkezdődött az őszi esküdtszéki ciklus. Kedden Mázik Ujpál Zsuzsanna 26 éves kö- vecsesi leány állott az esküdtszék előtt szándékos emberölés vádjával. A leányzó múlt év februárjában a kövecsesi állomás közelében elhagyta tizenegynapos törvénytelen gyermekét s azt éjszaka kóbor kutyák fölfalták. A vádlott beismerte tettét. A bíróság enyhítő körülménynek vette a vádlott feldúlt állapotát s háromévi fegy- házra Ítélte a vizsgálati fogság teljes beszámításával. A főtárgyalást a kerületi bíróság uj elnöke, Bístan felsőbirósági tanácsos, vezette. Á vádhatóságot dr. Szabó ügyész képviselte, a védelmet dr. Schalet rimaszombati ügyvéd látta el. Ezzel az üggyel az őszi ciklus be is fejeződött.

— GAZOLT A HALOTTASKOCSI. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Különös baleset érte ma délelőtt Nohel Éva 70 esztendős pozsonyi öregasszonyt. A Köztársaság-téren a Szent Flórián-szobor előtt át akart haladni az úttesten a Manderla-épület felé. Már a kocsiút közepén volt, amikor hirtelen megfordult és a téren levő Szent Flórián-szobor előtt keresztet akart magára vetni. Ebben a pillanatban haladt el arra a katolikus autonóm hitközség temetkezési vállalatának koporsószállitó kocsija. A kocsis már nem tudta a lovakat megállítani s azok elütötték az úttest közepén álló öregasszonyt. A szerencsétlen asszony a kerekek alá került, de közben a kocsi megállt. A közeli rendőrőrszem néhány járókelő segítségével kisegítette az asszonyt a kocsi kerekei alól. Nohel Éva arcán és a kezén vérzett, de a saját lábán ment el a közeli Erzsé- bet-kórházba, ahol sebeit bekötözték.

— BÖRTÖNRE ÍTÉLT BETÖRŐK. Lőcséről jelentik: Múlt év novemberében Smrcek József és Dzivják József vakmerő rablást követtek el Poprádon. Betörtek az Iparintézet helyiségébe, onnan több ékszert és 8000 korona készpénzt zsákmányoltak, majd a Kleinberger-cég pénztárát törték fel, amelyben 160 koronát találtak. A lőcsei kerületi bíróság most Smrcek Józsefet másfélévi, Dzivják Józsefet egyévi börtönre, Si- kora Józsefet orgazdaság miatt háromhónapi, Le- bovics Henrik órást a köteles gondosság elmulasztása miatt pedig öthónapi fogházra itáte, mig Alexy és Címet ékszerészeket a vád alól felmentette. — Nyitráról jelentik: A kerületi bíróság szerdán vonta felelősségre Supek Jaroslav ro- vottmultu tolvajt, akit hatrendbeli lopással vádoltak. Supek beismerő vallomást tett s a kihallgatott tanuk is ellen vallottak, mire a bíróság négyhavi fogházra Ítélte.