Prágai Magyar Hirlap, 1937. október (16. évfolyam, 224-249 / 4370-4395. szám)

1937-10-14 / 235. (4381.) szám

1937 október 14, csütörtök. Sándor Imre: Ud^csúd (eteaiés Rozsnyó az első nagyobb állomás, ahol töme­gesen szállnak fel a gömöri személyvonatra a bevonuló regruták. Szokatlan sokadalom van ezen a napon a kis állomáson, hangos sirás és itt-ott jóizü kacagás tarkázza a lármát. Az asz- szonyok, az anyák, akik a vasutig kisérik fiai­kat, sírnak, a fehér karszalagos katonák, akik a bevonulás rendjére ügyelnek, minduntalan el­nevetik magukat. Ők már bennfentesek, leg­alább egy éve szolgáltaik, a maguk jókedvével és biztonságával mutogatják fölényesen, hogy gyöngyélet a katonaélet. Egy-két fiatal leány is akad a bucsuzkodók között, ezeknek még nem illik sírni, ezek kicsit pirulva nevetgélnek, tréfálkoznak, hangosan visszavágnak a zavarba- ejtő kérdésekre. Csak a bevonuló legények csendesek, szótla­nul tűrik, hogy összecsókolják őket, aztán vál- lukravetve a vadonatúj katonaládát, ünneplő ru­hájukban, vadonatúj csizmájukban, felszállnak a vonatra és igyekeznek eltűnni a kocsik belsejé­ben. Nem danáznak, nem kurjongatnak, ahogy régen szoktak a regruták, szemérmesen elbúj-, nak, mintha szégyenkeznének, hogy az esemé­nyek középpontjába kerültek. Nagyobb csoport érkezik. Szlovákok. Elől szikár öregember átölelve vezeti regruta-fiát, utánuk tódul a többi újonc az ismerős kíséret­tel: zokogó anyák, leány- és fitestvérek, egy­két mogorva öregember. Megtudom, hogy vala­mennyien pacsaiak, a Rozsnyó fölötti legelső szlovák községből valók, amely ott húzódik meg a krasznahorkai várhegy szögletében. Az őszbajuszos, szikár gazda, aki a menetet vezet­te, megölelgeti, megcsókolja fiát és ez — még tejfölösebbnek látszik, mint a többi — bebújik a fülkébe, katonaládájával. Nem is lehet onnan többet előcsalogatni. Az öreg még egypárszor megpróbálja az ablakhoz szólítani, de a szégyen­lős ifjú nem mutatkozik. Pedig az apának nagy beszélni való kedve van, — talán a meghatott­ságát akarja leküzdeni, — odafordul minden-1 kihez, a katonákhoz, a sirdogáló anyákhoz, a fejkendős, vihogó lányokhoz, tréfálkozik, na­gyokat mond, visszavág. Egyszeriben ő a fő­személy, amikor ágálás közben félrecsapja a ka­lapját, jobbkezét felemeli a levegőbe és a reg- ruták kocsija előtt fel és alá járva elkezdi éne­kelni az egyik tempós bakanótát. Eddig szlová­kul beszélt, most — magyarul énekel. Vonta­tott, mély hangon, legényesen, magyarbakásan, csak éppen rossz kiejtéssel és hibásan. Valami ilyesmit: ,,Ha elindul az a gőzös énvelem, én utánam ne búsuljon senki sem." Ott ágál az öreg a hallgatag, rejtőzködő újon­cok ablaka alatt, angolosra nyirt ősz bajusza összeráncolódik a gyűrött arcon, ahogy véges-: végig énekli a magyar bakanótát. Talán helyt akar állani a fiatalokért, akik ma énekszó nél­kül vonulnak be, talán a fia bevonulása idézte fel benne a maga régi katonaéletét. Néhány lé­péssel hátrább áll a felesége, kendős öregasz- szony, vörös az arca a sok sírástól, de még minduntalan a homlokára ernyőzi jobb tenye­rét, az álla alá szorítja öklös balkezét és ebben a megszokott pózban pityereg egy-egy verset. Az öreg gazda pedig — nyilvánvalóan ő a leg­öregebb az egész társaságban — egyre jobban vidul, egyre hangosabbá válik a jókedve. Már csak a fehérkarszalagos katonákkal pajzánko- dik, akik a perron korlátjának támaszkodnak gúnyos, bámész mosollyal, — ők a legmegfele­lőbb közönsége az öregnek, de ők is cáak egyet tudnak válaszolni, a vidám öregember pedig hármat felel vissza. Végül is itt az indulás ideje, a kalauz leszedi a vonatról a még mindig bucsuzkodó fiatal paj­tásokat, a pirossapkás forgalmi tiszt megadja a jelt, az öreg mozdony nagyot sikolt, a vonat gurulni kezd. Már a kalauz is felszállni készül, de előtte felugrik a lépcsőre a vidám, katonás, szikár öreg és onnan kezdi hivni a fiát. A szé­gyenlős ifjú nem mutatkozik, az öreg egyre hangosabban kiáltoz és ahogy a vonat futása gyorsul, úgy kiáltoznak rá is a megrémült em­berek egyre hangosabban: „Öreg! öreg! Leszáll- ni“ De az öreg nem száll le. Végre is előbujik a kocsiból a vörösarcu, szégyenkező ifjú, az öreg a felső lépcsőn lógva még egyszer magá­hoz öleli, megcsókolja. Aztán legényes mozdu­lattal szemébe húzza a kalapját, felemeli a bal­kezét és vidám kurjantással leugrik a már gyor­san haladó vonatról. Még csak azt láttuk, hogy kicsit imbolygó léptekkel megyen vissza az ál­lomás felé és azt láttuk, hogy a pirossapkás for­galmi tiszt megfogja a karját és nem engedi el. A vidám öreg igy ugrott le a vonatról, egyene­sen a hivatalos eljárás labiStatusába; Aztán még édelegtünk jó darabig a fiatalos öreg legénykedésén, a vidám napsütéses gömöri táj mintha megértőén hunyorgatott volna a kedves életkép emlékéhez, lassanként pedig a változó vidék vette át a vezető szólamot és alatta egyre elhalóbb kontrapuntként mosoly­gott vissza a magyar bakanótát éneklő, virtus- kodó öreg szlovák gazda figurája. A személy- vonat néha tiz percekig vesztegelt a kisebb ál­lomásokon is, az újoncok kinéztek az ablakon, szájukon nem buggyant ének, kalapjukon nem lengett pántlika. Rimaszécsen egy unatkozó fia­talember nézegette a vonatot, mint a messzi élet változatosságát a falu egyhangúságában. Aztán próbálkozó hangon szóba elegyedett az egyik regrutával. Mikor már kikérdezte szár­mazását, lakóhelyét, állomáshelyét, igy vitte to­vább a szót: — Hát aztán volt-e nagy mulatás, nagy ivás bucsuzásra? — Nem volt semmi sem, — válaszolt a ba­rátságos újonc. — Az ember sokat utazik ilyen­kor, még rosszul lenne a sok borivás után. Az a pár korona jó lesz majd a katonaság ide­jére ... Pántlika nélkül, énekszó nélkül, borivás nél­kül. Csak az öreg tett ki magáért Rozsnyón, ő ivott, hangoskodott és énekelt a fiatalok he­lyett, csak éppen pántlika nem volt a kalapja mellett. Nem is lehetett, merthogy mégsem ő vonult be katonának. Minden korban egyformán úgy véljük, hogy a mi fiatalságunk szebb volt, mint a mostani, életesebb, színesebb, könnyebb. A magunk ré­széről objektív képekkel van módunk megálla­pítani, hogy ez esetben csakugyan igy van. A magunk idejében viszont nem hittünk az öre­geknek, akik ugyanezt mondogatták nekünk. Lehet, hogy a mai fiatalok sem hisznek nekünk. Ők talán helyesebbnek találják a berukkolást pántlika nélkül, énekszó nélkül, borivás nélkül, szerényen elbújva a vagonok belsejében. Hogyan alakult ki a magyar orvosi rend? A Budapesti Királyi Orvosegyesület száz esztendeje II. A magyar orvostudomány és orvosi rend történetében döntő jelentőségű Mária Te­rézia korszaka. 1754-ben kelt rendeletében meghagyja a helytartótanácsnak, hogy az országban működő orvosokat írassa össze, mindenkit kötelezzen arra, hogy oklevelének hiteles másolatát mutassa be s orvosi gya­korlatot csak okleveles orvosoknak engedé­lyezzen. Ezzel a magyar orvosi kart meg­tisztította azoktól, akik minden tudományos képzettség nélkül, pusztán gyakorlatuk alap­ján folytatták prakszisukat. A humaniszti­kus abszolutizmus rendelkezése volt az is, hogy elrendelte a városi és megyei hatósági orvosok tisztjét. Amint láttuk, városi orvosok eddig is vol­tak, de törvény nem kötelezte még a váro­sokat fizikus alkalmazására. A megyei or­vosok pedig idáig a nemesi rendnek voltak az orvosai, mig Mária Terézia rendelkezése széles néprétegekre terjesztette ki a ható­sági orvosok működését. Az orvostudomány művelése szempontjá­ból pedig döntő fontossága volt annak a rendelkezésnek, amelyben meghagyta, hogy a nagyszombati egyetemen a gya­korlati orvostan és szülészet tanítására helyet és alkalmat biztosítsanak. Ezzel indult meg a tudományos magyar or­vosképzés és az önálló magyar orvostudo­mány. A szlovenszkói kezdeményező A 19. század első felében a legfontosabb mozzanat a magyar orvostudomány fejlődé­sében a budapesti királyi orvosegyesület megalakítása 1837 október 14-én. Dr. Kor- buly Géza, akit az egyesület százéves törté­netének megírásával bízott meg, volt szives a Prágai Magyar Hírlap számára rövid ösz- szefoglalásban elmondani ennek a száz esz­tendőnek jelentősebb eseményeit:-— Az orvosegyesülés eszméjét már ré­gebben is fölvetették és az eszme egyik kezdeményezője szloven­szkói orvos volt, a 18. század első felében Késmárkott működött Fischer Dávid, aki 1732-ben kiadott „Epistola invitatoria" című iratában vette föl az ilyenfajta egye­sülés megalakítására vonatkozó elgondo­lását. Az ő természettudományi egyesületének harmadik osztálya lett volna a tulajdonké- peni orvosegyesület, amelynek föladata az lett volna, hogy a járványos betegségekkel foglalkozzék. Az első alapítók — 1837 október 2-án tizenhat pesti, budai és óbudai gyakorló orvos gyűlt össze Mo- kossányi Mihály pesti orvos lakásán s a ré­gen fölvetett eszme értelmében kimondották az orvosegyesület megalakításának szüksé­gét. Az egyesület céljául az orvosok tudomá­nyos továbbképzését tűzték ki, tehát nem az orvosok gyakorlati érdekvédelme, ha­nem orvosakadémia megalapítása lebegett A cukorgyárak aláírták a kartellszerz ödést PRÁGA. — A PMH jelentette, Hogy a; csehszlovákiai cukoripar kartellje újabb tiz évre készülőben van. Ezzel kapcsolatban jen lenleg folyik a kartellszerződések aláírása* A cukorgyárak nagyrésze már az elmúlt hét folyamán aláirta a szerződéseket és azok a kartell előkészítő választmányának kezében vannak. Hogy a cukorgyáraknak mekkora százaléka irta már alá eddig a szerződést,, az eddig nem szivárgott ki. Állítólag sikerült a néhány gyárral fönnálló differenciákat tisztázni és valószínűnek tartják, hogy csak­nem valamennyi belföldi vállalat be fog lép­ni a cukorkartellbe. Amennyiben valamennyi aláírás befutott — s ezt csütörtökre várják — az előkészítő bizottság mindent elkövet a kartell mielőbbi megalakulására, annál is in­kább, mert a cukorkampány gyors iramban fejlődik. Néhány cseh- és morvaországi cu­korgyár már meg is kezdte üzemét. Ötévi börtön katonai árulásért PRÁGA. — (Hivatalos.) A prágai bün­tetőbíróság katonai tanácsa katonai árulás büntette miatt ötévi súlyos börtönre ítélt egy 22 éves gazdasági gyakornokot. Hollywood legragyogóbb színháza Hollywoodban van a világ legérdekesebb színháza. Igaz, hogy a legszebb nők is itt van­nak, mert ide vonzza őket a mozi a világ min­den tájékáról, telve reményekkel. (Szegények, de sok csalódáson mennek keresztül!) Hollywood legnagyobb és legszebb színháza a Chinese Theatre. Mint a neve is elárulja, ezt a színházat kínai építménynek készítették, a legtisztább kínai stílusban. A Chinese Theatre bejárata előtt található a világ legfurcsább és legeredetibb autogramgyüj- teménye. A feljáratnál ugyanis széles betonpa­dozat nyúlik el, amelybe — még hig állapotá­ban — valamennyi hollywoodi filmsztár bele­nyomta a mezítelen lába és keze nyomát. Ez a roppantul bizarr és eredetei ,,autogramm“- sorozat egyedülálló az egész világon. A láb- és az alapítók szeme előtt. Az egyesülésnek volt azonban egy be nem vallott célja is: a gyakorló orvosok érdek- védelme az egyetemi tanárokkal szemben. Október 14-én választották meg az első tisztikart. Az egyesület első elnöke Szubány Már- I tón, szlovák anyanyelvű orvos volt. | Hosszú időn át kellett sürgetni az egyesü­let jóváhagyását, mig végre 1842-ben az is megtörtént. De az egyesület alapítási évéül 1837-et kell vennünk, mert a tudományos munka azon nyomban megkezdődik. Az el­ső előadások érdekesebb orvosi esetek be­mutatásai voltak, amiknek csak a gyakorló orvosok szempontjából volt jelentősége. A tagdíjakból, kis anyagi eszközökkel, nagy jóakarattal, könyveket és folyóiratokat sze­reztek be az orvosi továbbképzéshez. 1840- ben váratlanul megoldódott a könyvtár kér­dése is. A magyar származású, Bécsben élő Siössl Lajos, aki később Szelényire magya­rosította a nevét, 2000 kötetből álló könyv­tárát az orvosegyesületnek adta. Ez a könyvtár a legpompásabb unikumoknak, inkunabulumoknak, latin és görög klasszikus szerzőknek a gyűjteménye. Szelényi Lajos 1888-ban 95 éves korában halt meg tápió- s2elei birtokán és ekkor könyvtárának má­sik része is az egyesületre szállt.-— Az orvosi szakirodalom is föllendült. Már az orvosegyesület alapítása előtt, 1831- ben megindította Bugát Pál és Schedel (a későbbi Toldy) Ferenc az Orvosi Tár cimü lapot, amely két év múlva ideiglenesen meg­szűnt, hogy 1838-tól tiz éven át Bugát Pál és Flór Ferenc szerkesztésében újból meg­jelenjen. 1857-ig nincs magyar szaklap, ak­kor indul meg az Orvosi Hetilap, amelynek tehát most szintén jubileuma van. Mint a legrégibb folyamatos magyar orvosi szakfo­lyóirat alapitásának nyolcvanadik évfordu­lóját ünnepli. 1861-ben indult meg a másik orvosi szaklap, a Gyógyászat, amely szin­tén megjelenik most is.­— 1842-ben Schuszter János, a pesti egyetemen a kémia tanára, 1000 pengő ala­pítványt tett, amelynek kamataiból az egye­sület hivatásuk gyakorlása közben elhalt or­vosok árváit nevelte föl. Nagyon sok Szlo- venszkón működött orvos fia volt a Schusz- ter-árvák között. — Az egyesület serény munkássága egyre növeli tekintélyét. 1843-ban nagyjelentősé­gű esemény történik az egyesület életében. Balassa János egyetemi tanár, akiről túlzás nélkül mondhatjuk, hogy korának legna­gyobb sebésze volt, s ezért kétszer hívták meg bécsi tanszékre is, Sauer Ignác tanár­társával együtt belépett az egyesület tagjai közé. Ezzel megtörték a jeget és megszűnt az ellentét az egyesület és az egyetemi ta­nári kar között. így válhatott az egyesület az egyetemes magyar orvostudomány leg­főbb szellemi fórumává, akadémiájává. Ismertettük az egyesület százéves törté­netének kezdeteit. Jövő <— egyúttal befe­jező — cikkünkben az egyesület száz évé­nek dióhéjba szorított történetét adjuk dr. Korbuly Géza szives összefoglalása alapján. (Folytatjuk:)1 DOKTOR. tenyémyomok a megfagyott betonlapban ponto­san és finoman benyomódva maradtak- meg és mellettük a lenyomat tulajdonosának névtáblája évszázadokig bizonysága lesz a filmcsillagok piskóta lábának, vagy parányi kacsójának .. még akkor is, amikor az illető már régen-régen elporladt. A kínai színház előtt sorakoznak a Kalifor­niában elmaradhatatlan gyönyörű pálmák. Két­oldalt a falakon felkuszó zöld futószőnyeg vi­rul, amelyről folytonosan csurog le a viz a kis mühalastóba, amelyben a vízililiomok között vi­dáman fickándoznak a tarka kis halak. A színházat hatalmas ajtók diszitik, amelyek­nek kitárásakor elénk varázsolódik Kína csodá­latos művészetének sok-sok pompája, érdekes­sége, egzotikuma. Hangulatosan kivilágítva, kü­lönböző színekben látjuk a folyosót, amelyet csodaszép, súlyos függönyök borítanak. Itt-ott jellegzetes kínai járásával elő-előbujik egy-egy útbaigazító szolga vagy jegyszedő. Érdekes, valódi kínai kosztümökben járnak, amelyek tekintélyes összeget képviselnek. A jegyszedők természetesen kínai szokás sze­rint üdvözlik a látogatókat: - a mellükön kereszt- betett karokkal, mély meghajlással. A maszkjuk ugyancsak kínai, noha nagyon sok valódi kínai nőt alkalmaznak. A folyosók, a lépcsők, a nézőtér és a páho­lyok padlója valódi kínai szőnyegekkel borí­tott, olyan szőnyegekkel, amelyekben bokáig merül el a láb. A falakban itt-ott ezüst vagy arany, esetleg aranyozott szobrocskák vannak kis fülkékben elhelyezve. Kínai istenségek képmásai ezek, amelyet misztikusan világítanak meg, halvány­lila, piros vagy zöld fénnyel, amely különös de­rengéssel veszi körül a csillogó érc-istent. A hatást még fokozza a láthatatlan helyről ömlő halk orgonaszó, amely a siri csendben majd hogy álomba nem ringatja a hallgatót. Ez a csodálatos finomságú zene állandóan ömlik a folyosókon és könnyeket csal a hallgató sze­meibe. Mindehhez hozzájárul még a levegőt tisz­titó füst bóditó illata', amely a titokzatos zené­vel együtt hat az idegekre. Hasonló fényűzéssel és ötletekkel épített szín­ház még sok van Hollywoodban. Legérdeke­sebb közülük az Egyiptomi Színház, amely vi­szont egyiptomi stílusban épült és a belseje i* az egyiptomi művészet remekeivel .van telek , t 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom